Vas Népe, 1980. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-01 / 230. szám

EXPRESSZ ★ A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bi­zottságának hatodik plé­numa október 4-én foly­tatta munkáját. Mint a PAP lengyel hírügynök­ség közölte, a tanácsko­záson az ország politikai helyzetéről, továbbá a párt időszerű feladatairól lesz szó. J­ Menahem Begin iz­raeli kormányfő kedden fogadta Gaston Thorn luxemburgi külügymi­nisztert, aki hétfőn ér­kezett Izraelba.­­ Thorn a másfélórás megbeszé­lés után újságírókkal kö­zölte, hogy „a nyílt és baráti tanácskozáson semmilyen tényleges elő­relépés sem történt”. Be­gin továbbra is mereven elzárkózik attól, hogy tárgyaljon a PFSZ-szel, vagy elfogadja egy pa­lesztin állam megalaku­lásának gondolatát. Libanon Izraeli csapat­­összevonások Izrael újabb települést lé­tesített a Jordán-folyó meg­szállt nyugati partján fek­vő Jeruhon közelében, rövid időn belül immár a harma­dikat. Hírek szerint az iz­raeliek még további három települést terveznek ebben a körzetben.­­ Izraeli csapatok és a Sziaad Haddad őrnagy ve­zette szeparatisták hétfőn is­mét tüzérsé­gi támadást in­téztek a dél-libanoni Tyr kikötőváros lakónegyedei és a környéken levő palesztin menekülttáborok ellen. Ked­di beirúti sajtójelentések szerint az akció következ­tében több lakos megsérült. A libanonban állomásozó ENSZ-erők parancsnoksá­gának közlése szerint a dél­­libanoni szeparatisták ke­zén levő határtérségben to­vábbi izraeli csapatokat és haditechnikát vonnak össze, és a jelek szerint Tel Aviv újabb agresszióra készül. Kommentár Harckocsi a pajtában A Német Szövetségi Köztársaságban — és termé­­szetesen nemcsak ott — változatlanul sok szó esik a müncheni Oktoberfesten történt merényletről. Bár Olaszországtól — emlékezzünk csak a bolognai pá­lyaudvarra! — Törökországig a világ, sajnos, hozzá­szokhatott az ilyen megdöbbentő tömeggyilkosságok­­hoz — a müncheni merénylet nem szűkölködik nyu­gatnémet vonatkozású és egyetemes tanulságokban". Ami az egyetemes tanulságokat illeti, újra bebizo­nyosodott, hogy az ilyen gaztettek mindig és mindenütt azoknak a malmára hajtják a vizet, akik „az erős kéz”, a jobboldali diktatúra felé kacsintgatnak. Ez még akkor is igaz, ha a merénylők álbaloldali mezben él­nek. A Német Szövetségi Köztársaságban ez az álta­lános igazság, a körülmények és az időzítés miatt, rá­adásul különös hangsúlyt kap. Afelől senkinek nem le­hetett — ne­m is volt — kétsége, hogy ezt a szörnyű­séget kiagyalói és végrehajtói célzatosan időzítették ép­pen a választási kam­pá­nyfizm­isre. Amikor szombaton késő este, a vásárcsarnok papír­kosarában, felrobbant a pokolgép, a jobboldal úgy zendített rá az ilyenkor szokásos filippi­k­ára, mintha magától értetődő lenne, hogy a tettesek csak szélső­­baloldaliak lehetnek. Nagyon hamar kiderült, hogy en­nek ezúttal pontosan az ellenkezője igaz. A nyomozás mostani fázisában már azt is ponto­san tudjuk: nem lehetett eltitkolni, hogy a tettet egy nemrég betiltott szélsőjobboldali szervezet, az úgyne­vezett Hoffmann-csoport hajtotta végre, mert a huszon­egyéves tettes, a csoport tagjaként közismert Gumdelf Köhler egyetemi hallgató rosszul állította b­e a gyújtó­­szerkezetet és maga is felrobbant. Sérüléseinek „ter­mészete” abszolút bizonyítékként szerepel. Ha, mint eredetileg tervezte, sikerül elmenekülnie a gyilkossá­got természetesen „a baloldal” nyakába varrják, hi­szen ez volt az akció célja. A fasiszta Hoffim­ann-csoport sokáig legális alaku­­latként működhetett. Amikor ez év elején tö­megtiltakozásra betiltották, főhadiszállásán rengeteg korszerű fegyvert, egy vidéki pajtában pedig harcko­csit (!) talált a rendőrség. Ennek a bajor tanknak a gazdái ki mást akarhattak támogatni, mint azt a po­litikust, akit sokan „bajor tanknak” neveznek. Nem rajtuk múlt, hogy a választásokra időzített­­gaztett könnyen bumerángnak bizonyulhat. Harmat Endre Irak—Irán­— légitámadás Bagdad ellen Washington lépéseket fontolgat Garter amerikai elnök sze­rint az iraki—iráni háború súlyos következményekkel járhat a nyugat számára. Éppen ezért Washington többféle lépést fontolgat a­­ nyugati érdekek megvédésé­re, de elvárja a szövetsége­sek együttműködését is. Minderről maga az elnök és a kormányzat illetékesei tá­jékoztatták hétfőn a kong­resszus vezetőit. A találkozón Carter tájé­koztatta a kongresszus be­folyásos tagjait az iraki— iráni háború állásáról és a nyugat számára stratégiai fontosságúnak minősített olajátaik veszélyezettségé­­ről. Jacob Javets republiká­nus szenátor a tanácskozás után kifejtette, hogy Carter felvázolta előttük „opcióit” a közbelépésre, de konkrét­­ döntésről még nincs szó. „Általános azonban az a vé­lemény, hogy a nyugati szö­vetségeseknek részt kell vál­lalniuk bármiféle akcióban” — közölte a New York álla­mi honatya. ★ Kedden a különböző béke­­közvetítési kísérletek ellené­re változatlan hevességgel folytatódtak a harci cselek­mények az iráni és az iraki fegyveres erőik között. A har­cok kimeneteléről továbbra is ellentétes jelentések ér­keznek a két fővárosból. A bagdadi francia nagy­­követségről származó érte­sülés szerint az iráni légierő vadászbombázói kedden tá­madást intéztek a francia— iraki együttműködéssel épült bagdadi atomkutató­i központ ellen. Részletek nem ismere­tesek. Bagdadi értesülések sze­rint 11 halálos és több tu­cat sebesült áldozata­ volt annak a bombatámadásnak, amely­et az iráni légierő ked­den délelőtt intézett az­ ira­ki főváros ellen. Az áldo­zatok többsége egy olajfino­mító munkásai közül került ki. Szaddam Husszein iraki elnök kedden fogadta Ziaul Hak pakisztáni államf­őt, aki közvetítőként tartózkodik Bagdadban. Megbeszélésü­kön arról volt szó, miként lehetne tűzszünetet elérni az iráni–iraki háborúban — közölte az INA iraki hírügy­nökség.­­k Mint a teheráni rádió je­lentette, az iráni parlament kedden folytatta vitáját az amerikai túszok sorsáról. A képviselők hét­tagú bizottsá­got jelöltek ki az ügy ki­vizsgálására. Zűrzavaros jelenetek szín­helyévé vált a parlament, amikor Jadollah Sahabi, a legidősebb képviselők egyi­ke fölvetette: kezdjenek köz­vetlen tárgyalásokat, ha nem is az amerikai kormánnyal — de legalább az „amerikai néppel”. A parlament radi­kális tagjai haragos kiáltá­sokkal fogadták a javaslatot és kishíján tettl­egességig fa­jult a vita. Olasz kormányválság- tanácskozások Alessandro Pertini olasz köztársasági elnök kedden sorban fogadta a pártok ve­zetőit, és kikérte véleményü­ket arról, hogyan kívánják áthidalni az újabb kormány­­válságot, milyen „politikai formula” alapján akarják megalakítani az új kabine­tet. Az olasz államfő először a kereszténydemokrata párt küldöttségével tanácskozott­­ Piccoli főtitkárral és For­­lani elnökkel. Ezt követően az OKP Berlinguer főtitkár vezette küldöttségével tár­gyalt. Utánuk Craxi, a szo­cialista párt főtitkára és Pietro Longo szociáldemok­rata párti vezető következett, majd az újfasiszták Almiran­­te vezette delegációja. A dél­utáni órákban a kisebb poli­tikai formációk vezetői ke­resték föl a Quirinale palo­tát. Piccoli, a keresztényde­mokrata párt főtitkára Per­tinivel folytatott megbeszélé­se után „szennyes magatar­tással” vádolta a többségi pártoknak azokat a képvise­lőit, akik „elárulták” a kor­mányt a szombati szavazá­son. Bejelentette, hogy Cos­­siga leköszönt kormányfő nem kívánja újra jelöltetni magát. Berlinguer ismét sürgette a kommunisták bevonását egy „széles nemzeti demok­ratikus egységkormányba”. Szerinte ez felelne meg a leginkább az ország érdekei­nek. Craxi „a korábbinál meg­győzőbb biztosítékokat” kö­vetelt ahhoz, hogy a szocia­listák hozzájáruljanak a kor­mányválság leküzdéséhez. Azt mondta, ha pártja nem kapná meg ezeket a garan­ciákat, néhány hónap múlva újabb válságba jutnának. A szociáldemokrata Pietro Longo ismertette pártja ve­zetőségének határozatát ar­ról, hogy a stabil kormány­zás érdekében szükségesnek tartják „új­­ kapcsolatrend­szer” kialakítását az OSZP és az OSZDP között. Az olasz kormányválsággal egyidejűleg a Fiat igazgató­sága bejelentette, hogy októ­ber 6-tól három hónapra fel­függeszt állásából 24 ezer dol­gozót, és bérkiegészítő listá­ra íratja őket. Közlése sze­rint ez nem jelentené az érintettek azonnali elbocsátá­sát. A tervezett lépés miatt Torinóban újra feszültté vált a helyzet. 9 VASNÉPE Gyászünnepség Münchenben Kedden Münchenben gyász­ünnepség keretében emlé­keztek meg a pénteki bom­bamerénylet halálos áldoza­tairól. Az­­Oktoberfest, a legnagyobb nyugatnémet népünnepély helyszínének tőszomszédságában álló Szent Pál templomban délelőtt ökumenikus intentiszteletet tartottak, délután pedig a müncheni tanácsházán em­lékeztek meg a terrorista akció halottairól. Az emlékülésen részt vett Helmut Schmidt kancellár, Franz-Josef Strauss bajor tartományi miniszterelnök, valamint a bonni Bundestag és a Bundesrat elnöke. Az Oktoberfest ezen a napon zárva tartotta kapuit. A tettesek után folyó nyo­mozás során a hatóságok „bi­zonyítékok hiányában” sza­badon engedték Karl-Heinz Hoffmannt és hat társát, a „Hoffmann-véderőcsoport” nevű újfasiszta félkatonai szervezet tagjait. A rendőr­ség most azt feltételezi, hogy egyedül követte el a merény­letet a halottak között fellelt, a pokolgép elhelyezésével gyanúsított Gud­olf Köhler. A­­müncheni merénylet változatlanul a végéhez kö­zeledő választási kampány középpontjában áll. Strauss vezetésével az ellenzéki unió­pártok politikusai Gerhard Baum belügyminiszter le­mondását követelték, arra hivatkozva, hogy a terroriz­mus a belügyminiszter által elbizonytalanított bűnüldöző szervezet tehetetlensége miatt kapott új erőre. Hoffmann, aki alibit iga­zolt a merénylet időpontjá­ra, a rendőrségen azt állí­totta, hogy csak látásból is­merte Kohlert, aki nem tar­tozott szervezetéhez. A cso­portról­­ korábban készített rendőrségi fotókon azonban szerepel a 21 éves fiatalem­ber, akiről ismerősei tanú­­vallomásokban azt állították, hogy hosszabb ideje szenve­délyesen foglalkozik robba­nóanyagokkal. A több­ mint kétszáz sebe­sült közül tíznek az állapo­ta változatlanul életveszé­lyes. S»il’ogressae—Szalját Összekapcsolás Az előre megadott időben, moszkvai idő szerint rövid­del húsz óra után kapcsoló­dott össze kedden este a Prog­­ressz 11. teherűrhajó a Szal­­jut—6 űrállomással. Az űrállomás állandó sze­mélyzetének két tagja, Leo­­nyid Popov és Valerij Rju­­min, akik éppen ebben az időben lépték túl az eddigi leghosszabb űrutazás idő­tartamát, már messziről ész­lelték a közeledő teherűrha­jót, a Földre pedig a Prog­resszre szerelt televíziós ka­mera közvetítette az ese­ményt. A Progressz 11. nagy meny­­nyiségű utánpótlást vitt a Szaljutra. A rakományban az élelmiszeren és vízen kívül van üzemanyag az űrállomás hajtóművei számára, több pótalkatrész, kísérleti felsze­relés, számos olyan haszná­lati cikk, amit az űrhajósok kértek és természetesen pos­ta is. Képek-események Münchenben a hétvégi merénylet színhelyén virágcsokrok sokaságát helyezték el az áldozatok emlékére. Munkáspárti kongresszus Blackpoolban James Callaghan, a brit munkáspárt vezére kedden hangzatos egységfelhívást in­tézett a blackpooli kongres­szushoz, de a párt frakciói egyre kíméletlenebb erővel csapnak össze leendő kor­mányuk válságellenes politi­kája és vezetési módsikerei közül". Callaghan a beszámolóban arra hívta fel a kongresz­­szust, hogy a tavalyi válasz­tási vereség megemésztése után a 79. kongresszus mun­kálja ki a pártegység alap­jait, amellyel a munkáspárt minél előbb visszaveheti a kormányrudat a konzervatí­voktől. Callaghan indulatos megvetéssel vont mérleget a „keményszívű, reakciós és ráadásul alkalmatlan” kor­mány tevékenységéről, ame­lyet a „legelfogultabb nő” vezet. A következő munkáspárti kormány elsődleges feladatá­nak a „szilárd és magas fog­lalkoztatottság” helyreállítá­sát nevezte, amihez a nem­zetközileg összehangolva ser­kentett gazdasági növekedést javasolta legjobb receptként. A munkáspárti vezér vé­gül hosszasan és nagy aggo­dalommal szólt a fokozódó fegyverkezési versenyről és a harmadik világ növekvő elszegényedéséről. Óriási je­lentőségű eseménynek ne­vezte­ Gromiko szovjet és Muskie amerikai külügymi­niszter múlt heti találkozó­ját és melegen méltatta Brezsnyev és Schmidt állam­férfiúi érdemeit a középha­tótávolságú rakéták korlá­tozásáról szóló tárgyalások előmozdításában. A brit munkáspárt kongresszusán Blackpoolban felszólalt James Callaghan. A képen az ellenzékbe szorult párt veze­tője híveit köszönti. B­orseke A srácok kicsit megilletőd­­ve ülnek a fényes teremben. Tizenévesek, szerelésük far­mer, bőrzeke, divatos cipő, papucs. Néhányuk menő rocksztárok jelvényét viseli, vállig érő haj, vagy éppen diszkósított frizura. Ez a szeptember végi, hét­fői nap azonban más mint­ a többi. Talán egy korszak lezárása, egy új kezdete. E naptól ők hivatalosan is mun­kások, a gyár fogadja, befogadja őket. Az iskolapad­ban viselt börzeket felvált­ja majd egy új szerelés, az overall, amely egyben fel­nőttségük kezdetét is jelzi. A szombathelyi Futómű­­gyár igazgatója szól nyolc­vanhármukhoz. Tömör, lé­nyegre szorítkozó mondatok. — Ez a gyár elsősorban a tiétek lesz, a most végzett és a tanulást most kezdő fiata­loké. Az idősebb szakik nem idlis irigységgel néznek rá­tok, mert olyan gyárban dolgozhattak, amelyről ők csak álmodtak, s most, mire álmaik megvalósulnának. 1980. október 1. -Szerda

Next