Vas Népe, 1980. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-01 / 230. szám
a CIGÁNYKÉRDÉSRŐL: kárvallottjai a gyerekek öt éve foglalkozott utoljára a cigánykérdéssel a népfront megyei réteg és nőpolitikai bizottsága. A témát az őszi ülésen újra napirendre tűzték, s néhány érintetten kívül a népfront pedagógiai bizottságát is meghívták. Jellemző adatok Dr. Hargitai Katalin nyugalmazott főorvos tartott vitaindítót, részben Sárváron, s a sárvári járásiban szerzett tapasztalatai alapján, részben a cigánylakta települések védőnőinek segítségével készített felmérés alapján. Vas megye lakosságának 1,8 százaléka cigány származású. A megyében szétszórtan élnek. Akadnak falvak, ahol egyáltalán nem laknak cigányok, vannak olyanok, ahol nagyobb számban. Például Bérbaltaváron, Csehimindszenten a lakók 6,7 százaléka cigány. A munkához való viszonyuk sok mindent elárul életformájukról, s ehhez két jellemző adat. Míg 1965-ben a munkaképes korú cigányoknak ötvenöt százaléka dolgozott, addig 1979-ben 77,5 százalékuk, és 72 százalékuk állandó munkahellyel rendelkezett. Viszont az is igaz, hogy közülük elég sokan váltogatják a munkahelyet. Például Jánosházán tavaly 69 cigány származású férfi dolgozott, közülük az idén 41-en máshol keresik a kenyerüket. A férfiak csakcsak elhelyezkednek, a nők már kevésbé. Ahogy megszületnek a gyerekek, végleg otthon maradnak velük. Családi ház és putri Szociális körülményeikre nagy eltérés jellemző. Az emberi tartózkodásra alig alkalmas putritól, cselédlakástól az összkomfortos, többszobás családi házig. Annak ellenére, hogy egyre ritkább, azért még mindig előfordul, hogy a kisebbek dajkájának visszafogják az iskoláskorú gyereket, s az valahogy kimarad a beiskolázásból. A kötelező védőoltásokat a cigánygyerekek is rendben megkapják, kivéve azt az egy-két vándoréletet élő családot, amely nem hajlandó bealtatni a gyereket (a legutóbbi Sabin oltás a sárvári járásban). Rettenetes hátránnyal kezdi meg az iskolát az a cigánygyerek, amelyik nem jár óvodába. Évente 5—6 gyerek tanul csak tovább s ez nagyon kevés. Az állami gondozottak, a veszélyeztetett, zilált családi körülmények között élő gyerekek zöme cigány. Ennyit a gyerekekről s még valamit az öregekről, akik nem létesítettek munkaviszonyt, s most szociális segélyből kénytelenek fenntartani magukat. Dr. Hargitai Katalin diaképetkkel is illusztrálta vitaindítóját. S annak ellenére, hogy élőben jó párszor láttam hasonlót, mégis megrendítő képek voltak. A gyerekek miatt. A hóban mezítláb álló kislány miatt, a romos ház ajtajában támaszkodó kicsi, kisebb, még kisebb között, a bokros, dzsungeles erdőrészen botorkáló három-négyéves kiskölyök miatt, akit egyedül hagytak, s arcán látszott a rémület, szüleit ment keresni éppen. Nem elkülönítve A gyerekekről beszélt az a Toronyból jött pedagógusnő is, aki nagy eredménynek tartja, hogy náluk mulasztás miatt nem osztályozható cigánytanuló nincs már, hogy komfortos házakban élnek a toronyi cigányok. Ebben a tanévben indították be a napközit, egyelőre az alsótagozatosoknak. Sokat segíthetnek ezzel a cigánytanulóknak. Ő mondta el azt is, nem híve semmiféle elkülönítésnek. Mint ahogy a házakat is a többiek között építették, az osztályokban is vegyesen legyenek a gyerekek. Ebből a faluból kikerült már egy főiskolát végzett cigány kislány is. Székely Márta vasvári pedagógus az óvodáskorú gyerekekről elmondta, hogy hiába lenne hely a cigánygyerekeknek, nem szívesen járatják őket, vagy beiratkoznak, aztán pár nap múlva feléje se néznek az óvodának. 1970-től emelkedik a cigányok száma Vasváron. Beköltöznek a sógorhoz, komához aztán vagy odébb állnak, vagy nem. Nemcsak a környékről, de Tolnából, Somogyiról is jönnek. Nem jó a lakáshoz jutásnak az a módja, hogy 5—10 ezer forintért régi rossz házakat vesznek meg. Pár év múlva megint nincs rendes házuk. Tavaly 35—40 évesek iratkoztak be a művelődési ház, s az iskola közös analfabéta tanfolyamára, el is végezték. Letelepültek és vándorlók Járosházáról a nagyközség népfrontelnöke mondta el avéleményét. 1979-ben a lakók 4,1 százaléka, az általános iskolás korúak 10,7 százaléka, a csecsemők 20 százaléka volt cigány. A faluban a letelepedett, beilleszkedő cigányokkal semmi gond nem lenne, hanem a bevándorlókkal sokszor nem lehet mit kezdeni, a helyi rendezett körülményekközött élő cigányok se tudják őket befogadni., ők azok, akiknek nincs lakásuk, pontosan annyi napot dolgoznak, ahány után jár családi pótlék, randalíroznak, verekednek. Holdosi József szombathelyi író a cigányértelmiség nevében kért szót. „Nekem lassan már rögeszmém a közeledés módja. Nem szeretem ha százalékokkal dobálóznak, mert nem hiszem, hogy ki lehet mondani, én már új útra térítettem 3,1 százalék cigány embert. Nem keresztény hittérítőként, kivont pallossal kellene közeledni, hanem a kölcsönös bizalom, akár a megelőlegezett bizalom alapján, emberként. Valahogy úgy, hogy mi pedig megbocsátjuk nektek, hogy embertelenül, hazátlanul, apátlanul éltek itt közöttünk, évszázadok óta, s tudjuk ebben mi is hibásak vagyunk. Előítélet és elkísénnültség nélkül. Tiszteletben tartva, hogy mások a szokásaink, a lelkületünk, a hagyományaink, megőrizni, ami jó benne. A cigányság kérdése ma alapvetően gazdasági probléma, még akkor is, , ha ez mást jelent Toronyban,vagy Vépen és mást Csehimindszenten, vagy Jánosházán.” Növekszik a különbség Bojtár László a népfront országos küldötte arra hívta fel a figyelmet, hogy növekszik a különbség a cigányság egyes rétegei között, ma szegényebbek a legszegényebbek mint tíz—húsz éve, vagy akár a felszabadulás előttt. A cigányságot államunk nem asszimilálni, hanem integrálni akarja, etnikai csoport jellegét senki sem vonja kétségbe. Felemelkedését csak együttműködve lehet elképzelni. Mai iskolarendszerünk egyenlőtlen esélyűeknek, egyenlő feltételeket szab, s ez elsősorban a halmozott hátrányokkal induló cigánygyerekeket sújtja. 1974-ben a cigánygyerekek 44 százaléka, 75- ben 41 százaléka, 1977-ben 33 százaléka ismételte meg az első osztályt. A vizsgálatok szerint azoknak a cigánygyerekeknek, akik időben (tehát nem túlkorosan) kezdik a második osztályt, nagyobb az esélyük, hogy el is végzik az általános iskolát. S, hogy ez sikerüljön az már nagyrészt előbb eldől. Attól függ jár-e óvodába a gyerek, vagy sem. Treiber Mária Fotó: Kaczmarski es overall lassan le kell tenniük a szerszámot. Irigységük azonban büszkeség is. Ez a gyár nagyon sokba került az országnak. Magában foglalja a ti lehetőségeiteket is, azt, hogy becsületes és tisztességes munkával törjesszetek. Újabb és újabb gépeket kapunk, épül a 20 ezer négyzetméteres óriáscsarnokunk. Az új gépek irányítása nagy tudást követel, számítunk rátok. A srácok figyelnek, lopva vizsgálgatják a tehénköpenyes főnököket, akik holnaptól irányítani, vezetni, fegyelmezni fogják őket. Vajon hogyan? Megértik e kezdeti bizonytalanságukat, az első lépések tétovaságát? Mintha csak megérezné az előadó: — Nem kell félnetek, visszariadnotok. Nekünk, a gyár régebbi dolgozóinak, vezetőinek kötelességünk, hogy segítsünk, tanácsokkal, útmutatással lássunk el benneteket. Ennek a gyárnak nem dolgozgatóikra, hanem alkotókra van szüksége. Ez pedig nagyfokú tudást, önállóságot, vitakészséget kíván. Olyan típusú munkást, aki nem rejti véka alá véleményét. Kiáll igazáért, mégha az igazságért néha meg is kell szenvednie, küzdenie. Tehát alkotó munkásra van szükségünk. Mi régiek, mindent elkövetünk, hogy azzá váljatok... Fél óra múlt csak el, már vége is a „hivatalos” ünnepségnek. De még maradnak a fiúk, útra valóul egy pénztárcát kapnak a nagy kollektívától. — Hűha, öt háló van benne — nyugtázza örömmel egy szőke hajú. Aztán a hatalmas folyosón terített asztalok, szendvics, kóla, rögtönzött fogadás. Igazán jó a hangulat, ez a fontos nap maradandónak ígérkezik ... Majd lassan elvonnulnak a srácok, végig az impozáns épületen. Fehér overallos munkásokkal találkoznak, akiket rövidesen úgy szólítanak majd: szakikém. ★ A pályakezdők fogadása immár hatodszor ismétlődik a RÁBA MVG gyáraiban. Szeptember 29-én Szombathelyen, 30-án pedig Sárváron fogadták a most végzett, s munkahelyül a RÁBA gyárakat választó fiatal szakmunkástanulókat. Ugyancsak e napokon fogadták a tanulást éppen hogy csak elkezdőket, akik nagyobb társaikkal vehettek részt az ünnepségeken. A szombathelyi Futóműgyár termelési értéke évente egy milliárd forint felett van. Ez azt jelenti, hogy a gyár minden egyes dolgozója — átlagban — évente egy millió forint értéket állít elő. Kevés vállalat dicsekedhet ilyen eredménnyel. Természetesen, ez a fizetésekben is tükröződik. Nem ritka, hogy néhány, a munkát csak nemrég kezdő, hajtós fiatal átlagban négyezer forintot vihet haza, havonként. A gyárban MAN motorok fontos alkatrészei és bonyolult futóművek készülnek. E termékek világszerte ismertek, a Szovjetunióban ugyanúgy, mint az Egyesült Államokban. Eredményeik önmagukért beszélnek, egy jól szervezett, összeforrt kollektíváról tanúskodnak. Most, e napokban fogadta a tizenéves fiatalokat. Jól tudják a régi gyáriak, a munkások és vezetők: ezek a fiatalok fogják tovább vinni a gyárat, ezeken a fiatalokon múlik a jövő, az ország jövője. Óriási tehát a felelősség. A srácok még csak tanulják a szót: gyárunk. Azon kell lenni, hogy mielőbb így is érezzék, eszerint éljenek. Kozma . Fotó: Kaczmarski 1980. október 1. Szerda Be vagyunk táblázva Pontosabban szólva a megyénkben található mai emlékek egy része van úgy körülvéve KRESZ-táblákkal, útjelző és egyéb útbaigazító transzparensekkel, nyilakkal, feliratokkal, hogy azok a megfelelő ki-, és belátást enyhén szólva zavarják. Büszkék vagyunk arra, hogy elmúlt korok fennmaradt értékeink megóvására, felújítására nagy gondot és költségeket fordítunk. Tesszük ezt saját magunk és az utánunk jövő nemzedékek épülésére. Jólesen mondhatjuk mi vassak: van szép számmal mivel fordítani az efféle pénzt, van számos, szépen helyrehozott műemlékünk, amit mutogatni tudunk vendégeinknek. Ezt állapította meg legutóbb a műemlékvédelmi munkabizottság is, megemlítve viszont, hogy ... . ... egyre több esetben nem látni a „fától az erdőt.” A kőszegi levéltár vezetője jellemzően említette, hogy a város főterén álló gyönyörű barokk szobrot már képtelenség úgy lefényképezni (legyen akármilyen a szög), hogy a tövébe rakott három közlekedési tábla fő helyet ne kapjon a képen. Számos más hasonló eset láttán felbuzdulva legutóbb sorra jártam egy KRESZ- ügyekben illetékes személlyel a műemléki utcákat, minek utána a szakember is megállapította, hogy bizony feleslegesen sok tábla veszi körül az igazi látnivalókat. Magától értetődő szabályokra hívja fel (már-már hivalkodva) a kerek meg háromszögű táblák egy jelentős része a figyelmet. A VASITERV tervezőmérnöke szombathelyi példákat említett. Kevés fontosabb dolog van, mint az egyre nagyobb járműforgalom egyértelmű pontos, biztonságos elterelése. Ki merné ezt vitatni, ellene szólni. Csak hát minde mellett az általános, körültekintő célszerűségre is ügyelni kell. Szükséges a tábla, de nem minden mennyiségben, és lehetőleg ne legyen hatásromboló, városképet csúfító szerepe. Sokszor egy-két méter is sokat segít ebben. (lakatos) • •I JI MINK».. Macskák és galambok Péntek. Háromnegyed négy. Savaria tér. A szökőkút körül galambok. Idősebb nénike eteti őket. Földöntúli örömmel szemléli kedvenceit — egészen addig, míg egy zöldmelegítős kisfiú közéjük nem szalad. Minden gyerek szereti az állatokat. Mindegyikük próbálja megfogni... Természetes játék. Igen, de az etetés, dajkálgatás egyensúlya felbomlik. Az odébbröppenő galambok csak néha-néha jutnak egy-egy kenyérmorzsához, gabonaszemhez. A néni mérges lesz. Rászól a kisfiúra: — Ne kergesd el a galambokat! — Most ÉN játszom velük! — Te egy nagyon rossz gyerek vagy... A fogócska, s a felröppenés folytatódik. A néni arca egyre pirosabb. Nyomdafestéket nem tűrő szavakat kiabál. Mintha megelevenedne a mesék jól ismert hőse. A kisfiú alig hallhatóan válaszol: — Tudd meg néni, ezek egészségtelen galambok... Kétségtelen, neki van igaza. Élősködnek, szennyezik városunkat, időnként ruhánkat is, rongálják, piszkolják felújított épületeinket. A folytatást nem vártam meg — eléggé felháborodtam magam is — a lámpa zöldre váltott, elindultam az Ároira utcába. Jóleső érzéssel szemléltem a Thököly utca épülő házait. Az építkezés területét elzáró kerítést nemrég bontották le. Itt láttam naponta a bújócskázó macskákat. Sokan vannak. Gondozójuk — természetesen —nekik is van. Ételmaradékkal táplálja védenceit... ami aztán napokig ottmaradt, nyáron a legyek lepték... volt ám szaga is! Eszembe jutnak gyermekkori emlékeim. A galambdúcon burukkoló galambok, mega ház kedves — s gondozott — cicái. Ezek a „vadmacskák”, s a várost szennyező galambok, egészségünket is veszélyeztetik! — csery — :ií:i::::Í Ehí.. Angyal visszatér Illusztrációia ma esti tévéműsorhoz. (Lakatos Ferenc karikatúrája) vas NEPE3