Vas Népe, 1981. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-01 / 1. szám

Az új év küszöbén Az 1980-as naptárt az asztali lábunkba tettük.. Búcsúzunk " az óévtől, s köszönt­j­ük az új esztendőt. Szinte­­belső kényszert érzünk, hogy számvetést készítsünk — jóról és rosszról egyaránt. E számvetést elvégzi az egyes ember és elvégzik az or­szág vezetői. Ilyenkor végiggondoljuk családunk, környeze­tünk, hazánk sorsának alakulását, és előre tekintünk. Az elmúlt esztendő bővelkedett az eseményekben. 1980 márciusában ülésezett az MSZMP XII. kongresszusa, júni­usban az urnák elé járultunk, hogy megválasszuk azokat, akik az országgyűlésben és a tanácsokban képviselik érdeke­inket. December közepén a szakszervezetek XXIV. kongresz­­szusára került sor, hogy csak a legfontosabb politikai ese­ményekre utaljunk. Ezeken a fórumokon ország-világ elé tártuk — Kádár elvtárs szavait idézve —: pártunk folytatja most már több évtizede követett, a gyakorlatban bevált bel- és külpolitikai fő irányvonalát, népünk építi a fejlett szocialista társadal­mat. Jelentős a hátunk mögött hagyott esztendő olyan szem­pontból is, hogy a számunkra igencsak nehéz, kedvezőtlen világgazdasági helyzetben befejeztük az ötödik ötéves ter­vünket. És hogy egy ilyen nehéz helyzetben mondhatjuk ezt ki, az annak köszönhető: a világgazdasági változásokkal és a hazai követelményekkel összhangban volt erőnk népgazda­sági, iparági és vállalati méretekben alaposan elemezni, me­netközben újra értékelni és ahol kellett módosítani gazda­ságpolitikai gyakorlatunkat. Főleg a tervidőszak második felében, s az 1980-as esztendőkben a gazdasági egyensúly ja­vulása érdekében tett intézkedések, a takarékossági rend­szabályok, a munka hatékonyabbá tétele, az új szabályozó rendszerek beépítése mérhetően pozitív folyamatokat indí­tott el. A Központi Bizottság 1980. december 6-i üléséről ki­adott közleményből idézve: eredmények születtek a termelési szerkezet korszerűsítésében, a munkaerő-gazdálkodásban. Leküzdöttük az elmúlt év igen szeszélyes időjárási viszontag­ságait, s így a mezőgazdasági termelés növekedése megköze­ítette a tervezett 5 százalékot.. • S Hogyan voltunk erre képesek? Úgy, hogy mind több ** vállalat és szövetkezet alkalmazkodott szorgalmasan gazdálkodás nehezebb feltételeihez, a mezőgazdaságban­olgozók mellett kivették részüket a nehéz betakarítási mun­­­k­ból az ipari üzemekben tevékenykedőik is. Úgy, hogy folytattuk tovább a párt bevált gyakorlatát, a tervidőszak minden egyes évében őszintén és nyíltan tájékoztattuk né­pünket gazdasági helyzetünk alakulásáról, eredményeinkről és gondjainkról. Dolgozó népünk pedig a párt őszinte és nyílt politikáját tett­­e készségg­el, jobb, fegyelmezettebb, ha­tékonyabb munkával honorálta, így aztán most, 1980-tól, az ötödik ötéves tervtől búcsúzva sommásan úgy köszönhe­tünk el: a­­tervciklusban a vártnál nehezebb feltételek között, sok erőfeszítés és áldozatos munka nyomán tovább halad­tunk, bővültek és korszerűsödtek a szocializmus anyagi-mű­szaki alapjai, emelkedett az élet­színvonal, javultak az élet­­körülmények, fejlődtek a szocialista termelési viszonyok. Öt év alatt a nemzeti jövedelem 19—20, az ipari termelés 21—22, a mezőgazdasági termékek termelése 13—14, a la­kossági fogyasztás 14 százalékkal növekedett. És milyen lesz az új esztendő, mit tartogat számunkra a hatodik ötéves terv? Az 1980. decemberi országgyűlés után, ahol elfogadták a Magyar Népköztársaság hatodik ötéves ter­vét és az 1981. évi állami költségvetést — erre már könnyen tudunk válaszolni. A gazdaságpolitikánk fő irányvonala a hatékonyság és a versenyképesség növelésére, a minőségi tényezőkön alapuló, intenzív fejlődés kibontakoztatására irányul. Ez ala­pozza ugyanis meg a népgazdasági egyensúly megszilárdítá­sát, és további fokozatos javítását, a lakosság életszínvonalá­nak megőrzését, az életkörülmények — lehetőségekhez iga­zodó — javítását. Más szóval, 1981-ben és a hatodik ötéves­­terviben is még nehéz lesz, a régebben megszokottakhoz vi­szonyítva lassul a fejlődés, az előrehaladás. S hogy ez így ,van és lesz az elkövetkezendő években, azt tőlünk független tényezők diktálják. A világpiaci árak évek óta tartó gyors emelkedése, legerősebben az olyan országokat sújtja, mint hazánk, ahol kevés a nyersanyag, a fűtőanyag. De úrrá tu­dunk lenni ezeken a nehézségeken. Kidolgoztuk minden ne­hézséggel számoló tervünket, amelyről a Magyar Tudomá­nyos Akadémia elnöksége a következőképpen nyilatkozott: „,A magyar népgazdaság és a világgazdaság mai helyzetében a terv egészében kiválóan jelöli ki a központi feladatokat, újszerűen alakítja a célok és eszközök rendszerét. A terv sok szempontból újszerű, új fejezetet nyit a hazai tervezés tör­ténetében”. Igen, van jó tervünk az idei és az elkövetkezendő esz­tendőkre, van jó törvényünk, amely az előrehaladást ígéri. Olyan tervünk van, amely az MSZMP XII. kongresszusán elfogadott határozatokban foglalt társadalmi és gazdasági célok megvalósítását szolgálja. De hogy a tervből, a tör­vényből realitás legyen, kinek-kinek a maga posztján job­ban, eredményesebben kell dolgoznia. Hogy mekkorát lépünk az új éviben és a hatodik ötéves tervben, az mindannyiunkon múlik. Békés, de nehéz esztendőtől búcsúzunk. Ami a nehézségeket illeti, 1981-ben sem lesz másképp. ” De vállaljuk ezeket a gondokat, mert túljutva rajtuk, ,még nagyobb lehet az örömünk esztendő múlásával. Ami pedig a békét illeti, azt kívánjuk, adattassék meg minden népnek szerte a földtekén. Fodor László Japán megalapozatlan igényei Japán a nemzetközi hely­zet viharos változásai ellené­re a jövőben változatlanul a béke és a stabilitás fenntar­tásán óhajt fáradozni, mivel eddigi gazdasági sikereinek a záloga is a békés tevékeny­ség volt — jelentette ki újévi sajtónyilatkozatában Szuzuki Zenko kormányfő. A minisz­terelnök szerint országa ez­után sem vállalhat jelentő­sebb katonai szerepet a nem­zetközi porondon. Ehelyett minden tőle telhetőt megtesz, hogy elmélyítse mind a gaz­dasági-műszaki, mind pedig a politikai jellegű együttműkö­dést, a fejlett tőkés országok­kal. Ismét szükségesnek tartotta annak hangoztatását, hogy a hivatalos Tokió diplomáciá­­járnak gerincét az Egyesült Államokkal való ,,szoros és érett” kapcsolatok alkotják. Ezek fejlesztése céljából mi­előbb fel kívánja venni az érintkezést az új Reagan kor­mányzattal. Japán és a Szovje­tunió vi­szonyát érintve, a kormányfő, Moszkva sorozatos kezdemé­nyezései ellenére, úgy tüntet­te fel a dolgokat, mintha a valóban baráti kapcsolatok kiépítése kizárólag a sziget­ország északi szomszédján múlna. Ezzel összefüggésben kormánya nevében újra meg­alapozatlan igényt támasz­tott a második világháború után jogerős nemzetközi döntés alapján a Szovjetunió­nak ítélt négy volt japán szi­getre. Egyidejűleg célzott ar­ra is, hogy a konzervatív ja­pán kormány óvatos formá­ban mérlegeli a politikai problémáknak a gazdasági kooperáció kérdésétől való el­választását. Kitüntetések, eskütétel, kinevezések A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a szocializ­mus építésében kifejtett eredményes munkássága el­ismeréseként, nyugállomány­ba vonulása alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdem­rendje kitüntetést adomá­nyozta Keserű Jánosné könnyűipari miniszternek. Eredményes gazdasági munkásságuk elismeréseként, nyugállományba vonulásuk alkalmából a Szocialista Ma­gyarországért Érdemrend ki­tüntetést adományozta Szili Géza nehézipari miniszterhe­lyettesnek, a Munka Érdem­rend arany fokozatát Bakos Zsigmond könnyűipari mi­­­nisztériumi államtitkárnak, Csépányi Sándor kohó- és gépipari, valamint Sárosi Sándorné könnyűipari mi­niszterhelyettesnek. A kitün­tetéseket Losonczi Pál, az El­nöki Tanács elnöke szerdán az Országház Nándorfehérvá­ri termében adta át. Ugyancsak szerdán tette le a hivatali esküt Losonczi Pál előtt Méhes Lajos ipari mi­niszter. A kitüntetések átadásánál és az eskütételen jelen volt Havasi Ferenc, az MSZMP KB titkára, Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyet­tese és Katona Imre, az El­nöki Tanács titkára. A kormány Bonifert Ádá­­mot igazságügyimniszter-he­­lyettessé, Burján Sándort, a Magyar Távirati Iroda vezér­­igazgatójának első helyette­sévé nevezte ki. A Minisztertanács Vallus Pált, az Országos Anyag- és Árhivatal első elnökhelyette­sévé, Spilák Ferencet a hiva­tal elnökhelyettesévé nevezte ki. A Minisztertanács, érdemei elismerése mellett, felmen­tette tisztségéből Tompa Sán­dort, az Állami Termékgaz­dálkodási Igazgatóság vezető­jét. Gandhi az atomfegyverek teljes betiltásáról India kormánya és népe az atomfegyverek teljes be­tiltása mellett foglal állást — jelentette ki egy nyilat­kozatában Indira Gandhi miniszterelnök. Országunk nem rendelkezik atomfegy­verrel, és nem is áll szándé­kunkban atomfegyver gyár­tása. A nukleáris energiát kizárólag békás célokra kí­vánjuk felhasználni — mon­dotta Indira Gandhi. A Minisztertanács megtárgyalta és jóváhagyta az 1981. évi népgazdasági tervet. Megállapította, hogy az összhang­ban van a Magyar Népköztársaság VI. ötéves tervével, an­nak céljait konkretizálja az ötéves tervidőszak első évére. A terv előirányzatai a népgazdaság fejlődésének 1980. évi ered­ményeire alapozódnak és figyelembe veszik a gazdasági nö­vekedés 1981. évben várható belföldi és külföldi feltételeit. Az 1980. évi népgazdasá­gi terv fő célja teljesült: a népgazdaság egyensúlyi hely­zete számottevően javult, az összes behozatali többlet je­lentősen csökkent, ezen belül a nem rubel elszámolású áruforgalmi mérleg a terve­zettnél kedvezőbb. Az egyen­súlyi helyzet javulása a gaz­dasági növekedésnek a ter­vezettnél alacsonyabb üteme mellett ment végbe. A gaz­dasági szabályozórendszer 1980-ban végrehajtott módo­sításai és az éves terv egyéb intézkedései hozzájárultak ahhoz, hogy a belföldi fel­­használás szabályozásában az előző évben elért eredmé­nyek megerősödtek. A nemzeti jövedelem a tervezett 3—3,5 százalék helyett, mintegy 1 százalék­kal emelkedett. A termelő ágazatokban foglalkoztatot­tak száma a számítottnál nagyobb mértékben csök­kent, a munka termelékeny­sége nőtt. Az egységnyi ter­melésre jutó eszközráfordu­lás a számítottnál nagyobb. A nemzeti jövedelem belföl­di végső felhasználása a tervezettnél valamelyest job­ban csökkent, ezen belül a lakosság fogyasztása kis mér­tékben nőtt. A felhalmozás, főleg az állóeszközfelhalmo­zás mérséklődött, kisebb a számítottnál a készletfelhal­mozás is. A fogyasztás és a felhalmozás aránya így a fogyasztás javára változott. A külkereskedelmi forgalom mennyiségében nem haladta meg az 1979. évi színvonalat. Az áruk és szolgáltatások kivitele a tervezettnél kevés­bé nőtt, behozataluk a szá­mított kisebb növekedés he­lyett csökkent. Az ipari termelés a terve­zett 3,5—4 százalékos növe­kedéssel szemben valame­lyest az 1979. évi színvonal alatt maradt. A bányászat, a kohászat és a gépipar ter­melése az 1979. évinél ki­sebb, a többi ágazaté na­gyobb volt. A mérsékelt bel­földi kereslet mellett az ipar néhány ágazatában a gazda­ságtalan termelés és kivitel mérséklésének, illetve meg­szüntetésének is része volt az alacsonyabb termelésben. Hozzájárult az is, hogy a vállalatok nagy része a ter­vezettnél magasabb terme­lői árszínvonal folytán ala­csonyabb termelés mellett is jelentős nyereséghez jutott, így nem volt erőteljes törek­vés a szabad kapacitásoknak gazdaságos kivitelre, vagy importhelyettesítésre történő hasznosítására. Ez ipari termékek érté­kesítése irányában és ará­nyaiban megfelelt a terv céljainak. A termelő célú ki­bocsátás megegyezett az el­­­múlt évivel, a fogyasztási célú értékesítés kis mérték­ben csökkent, a beruházási javak értékesítése alacso­nyabb volt az 1979. évinél, a kivitel emelkedett. Folytatódott az ipari ter­melés szerkezetének korsze­rűsítése. A termelés haté­konyságának növekedése, szerkezetének átalakítása, a dinamikus vállalati magatar­tás kialakítása azonban az indokoltnál lassabban halad. Érezhető eredményekkel jár­nak az 1979—80-ban beveze­tett energiatakarékossági in­tézkedések, törekvés tapasz­talható a termelés fajlagos anyag- és energiaigényének csökkentésére. Az ország energiafelhasználása nem haladta meg az 1979. évit. Az iparban foglalkoztatot­tak száma a termelést meg­haladóan csökkent, az egy főre jutó termelés emelke­dett. Az építőipar termelése a beruházások mérséklésével összhangban csökkent. A termelés szakmánként és körzetenként differenciáltan alakult, a csökkenés az át­lagosnál nagyobb volt a mélyépítőiparban. Az építési kereslet és kínálat viszonya javult. Erősödött az építő­ipari vállalatok vállalkozói magatartása, egy részük azonban még nem volt ké­pes rugalmasan alkalmaz­kodni a változó piaci felté­telekhez. Csökkent az építő­iparban foglalkoztatottak száma, az egy főre jutó ter­melés valamelyest nőtt. A mezőgazdasági ter­ mékek termelése — a sze­szélyes időjárás, az ár- és belvizek ellenére — a ter­vezetthez közelállóan emel­kedett. Kalászos gabonából a Számítottnál több termett. A kukoricatermés valamivel kevesebb a tervezettnél. A burgonya-, a zöldség- és gyümölcsfélék termésmeny­nyisége az elmúlt évinél na­gyobb, de a tervben számí­tottnál kisebb. Az állatte­nyésztés a tervezettet vala­melyest meghaladóan fejlő­dött. A mezőgazdaság anya­gi-műszaki ellátottsága ki­elégítő. Az energiafelhaszná­lásban a takarékosság foko­zódott. Mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekből a belföldi ellátás jó, kivite­lük emelkedett. Az áru- és személyszállí­tási teljesítmények az igé­nyeknek megfelelően alakul­nak. Az energiatakarékosság fokozására tett intézkedések eredményeként a szállítás és hírközlés összes energiafel­használása az előző évihez képest csökkent. A A beruházások volu­mene a tervezettnél nagyobb mértékben csökkent. A be­ruházások csökkenése mind az állami, mind a vállalati körben elsősorban az újon­nan kezdődő beruházások számának mérséklődését eredményezte. A tervezett ütemben, vagy annál gyorsabban halad a nagyberuházások kivitelezé­se. A befejezésre előirány­zott kilenc nagyberuházás közül hét (Deáki Bauxitbá­nya, pélapátfalvai Cement­gyár, Magyar Viscosa Pan II., Tiszai Kőolajfinomító 1. ütem, Hajdúsági Cukorgyár, Adria kőolajvezeték, Vörös­marty téri kulturális köz­pont) teljesen elkészült, két nagyberuházásnál (recski bányászati kutatás létesítmé­nyei, Magyar Gördülőcsap­ágy Gyár rekonstrukciója) maradnak későbbre kisebb (Folytatás a 2. oldalon)

Next