Vas Népe, 1981. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-01 / 51. szám

Kiszabadultak a konzulok Szombaton délelőtt az ETA politikai-katonai ágazata San Sebastianban, a tarto­mányi kormányzóság épülete előtt szabadon engedte a több mint egy hete fogság­ban tartott három konzult: Antonio Alfaro Fernandezt, Salvador tiszteletbeli bil­baói konzulét, Herman Diez­lei, Ausztria tiszteletbeli bilbaói konyzlát, valamint Gabriel Biurrum Alpardilt, Uruguay pamplonai kon­zulét. A három konzult az ETA politikai-katonai ágazata egy nagyszabású akció kere­tében február 19-ről 20-ra virradó éjjel rabolta el, mi­közben megkísérelte egy ne­gyedik konzul, Portugália San Sebastian-i konzulénak is az elrablását. Az ETA a konzulok szabadonbocsátá­­sa fejében a spanyolországi rendőrkínzásról szóló külön­böző dokumentumoknak a lapokban való leközlését kö­vetelte. A követelésnek néhány baszkföldi lap pén­teken eleget tett. 2 A szovjet-afgán szerződés évfordulója Szombaton ünnepelte az afgán nép az első szovjet— afgán baráti szerződés meg­kötésének 60. évfordulóját. Afganisztán üzemeiben, az állami vállatoknál és az is­kolákban ezekben a napok­ban nagygyűléseket tartottak az évforduló tiszteletére — írja a TASZSZ kabuli tudó­sítója. Az ország társadalmának különböző rétegei úgy te­kintenek a 60 évvel ezelőtt létrejött szerződésre, mint az első, Afganisztánnak egy másik állam vonatkozásában valóban egyenjogú kapcsola­tokat biztosító dokumentum­ra, amely a barátság és a jó­­szomszédság, a békés és ön­zetlen, kölcsönösen előnyös együttműködés alapjait te­remtette meg az afgán és a szovjet nép között. Hatvan évvel ezelőtt a fi­atal szovjet állam elsőnek ismerte el Afganisztánnak az angol gyarmatosítók elleni harcban kivívott független­ségét. Azóta kézzel fogható eredmények jelzik a kétol­dalú együttműködést: több tízezer kilométer hosszú út­hálózat, ipari és mezőgazda­­sági létesítmények, vízi- és hőerőművek, iskolák. A Szovjetunió műszaki és gaz­dasági közreműködésével több, mint 130 különböző, az ország gazdasági fejlődése szempontjából fontos létesít­mény épült, vagy épül, több, mint 70 ezer afgán munkás­ból képeztek szovjet segít­séggel szakembert. Moszkvában pénteken ün­nepi gyűlésen emlékeztek meg az első szovjet—afgán baráti szerződés 60. évfordu­lójáról. Az ünnepségen fel­szólalt Szergej Antonov, a Szovjet—Afgán Baráti Tár­saság elnöke, a kormány tagja, és Babrak Karmai, az Afganisztáni Népi Demokra­tikus Párt KB főtitkára, a forradalmi tanács elnöke, miniszterelnök, aki az SZKP XXVI. kongresszusa alkal­mából tartózkodik a szovjet fővárosban. — Az 1921-ben aláírt szovjet—afgán szerződés megteremtette a két ország közötti egyenjogú kapcsola­tok szilárd alapját. E kap­csolatokat erősítette meg az 1978-ban kötött barátsági, jószomszédsági és együttmű­ködési szerződés, amely mi­nőségileg magasabb szintre emelte a két ország kapcso­latait — hangsúlyozta vé­gezetül Babrak Karmai. Szombatra virradóra a sza­­úd-arábiai Dzsiddában be­fejezte tanácskozását az Irak és Irán viszályában közvetí­teni hivatott „iszlám bizott­ság”, amelyet a januári taifi iszlám csúcstalálkozón hoz­tak létre. A kilenctagú békéltető bi­zottság szombaton Teherán­ba érkezett, onnan ma Bag­dadba utazik, és várhatóan hétfőn este érkezik vissza Szaúd-Arábiába. A bizottság tagja Ziaul Hak pakisztáni, Ziaur Rahman bangladesi, Sékou Touré guineai és Dawda Jawara gambiai ál­lamfő; Billent Ülüsü török ■miniszterelnök, a szenegáli és malaysiai külügyminisz­ter; Jasszer Arafat, a PFSZ Végrehajtó Bizottságának elnöke, és Habi­b Satti, az iszlám konferencia főtitkára. Mint Habib Satti koráb­ban közölte, a bizottságnak az első jószolgálati útján az lesz a feladata, hogy érdemi haladást ígérő tárgyalások megkezdésére vegye rá a két hadviselő felet. A bagdadi rádióban pén­tek este sugárzott katonai közlemény szerint az iraki erők Fao olajikikötőtől délre harcképtelenné tettek egy iráni gyorsnaszádot és 32 iráni katonát megsemmisí­tettek. Az INA iraki hír­­ügynökség közleménye egy iráni harci jármű, két ágyú, egy rakétaindító-állvány és egy megfigyelő állás elpusz­tításáról számolt be. Bagdad szerint a saját veszteség hat katona, egy csapatszállító­eszköz és egy gépjármű volt. A Pars iráni hírügynökség pénteken azt jelentette, hogy az iráni tüzérség súlyos ká­rokat okozott Fao olajkikö­tő rakodóberendezéseiben. Az iráni tüzérség Khorram­­s­ hashmál e­ jelentés szerint meghiúsította az egyik iraki lövész-zászlóalj áttörési kí­sérletét, s itt kétszáz iraki katonát tettek harcképtelen­né. Csütörtökön Ahwaz kö­zelében súlyos veszteségeket okoztak az iraki csapatok­nak, amelyeknek következ­tében kénytelenek voltak több kilométert visszavonulni. Milyen visszhangot váltott ki az SZKP XXVI. kongresszusá­nak eddigi menete? Ezekben a napokban — nem túlzás ezt állítani — Moszkván a világ szeme. Az SZKP XXVI. kong­resszusának eseményei a világközvélemény közép­pontjába kerültek, külö­nösen az­által, hogy már Leonyid Brezsnyev refe­rátumában történelmi je­lentőségű javaslatok hangzottak el. Már most meg lehet jósolni, hogy a szovjet pártkongresszus úgy vonul be a történe­lembe, mint a Szovjet­uniónak a nemzetközi kapcsolatokban új kor­szak kezdetét előkészítő kezdeményezését meghozó nagy esemény. Máris érezhető ugyanis, hogy a világban nem minden téren fújnak hi­degháborús szelek, nem minden térségben várha­tók viharok... s éppen a legfontosabb területen, a kelet—nyugati kapcsola­tokat meghatározó szovjet —amerikai viszonyban nyílnak új lehetőségek Le­onyid Brezsnyev javasla­tai nyomán. Egy csúcsta­lálkozó gondolatát a jelek szerint (és a nyilatkoza­tok szerint is) Washing­tonban komolyan kezdik tanulmányozni. Nyugat- Európában főleg az eny­hülés megszilárdítását célzó többi szovjet indít­vány talált visszhangra, mindenekelőtt az úgyne­vezett „bizalomerősítő in­tézkedésekre” vonatkozó javaslat, amelyet általá­ban a nyugat-európai ál­lamok, így például Fran­ciaország számára tett gesztusként, a madridi ta­lálkozón előterjesztett francia tervezethez való közeledésként értékelnek. Az SZKP XXVI. kong­resszusa alkalmat adott a testvérpártok vezetőinek, hogy felszólalásaikban hangot adjanak törekvé­süknek: a Szovjetunióval együtt küzdenek a béké­ért, a társadalmi haladá­sért. Kádár János is hang­súlyozta, hogy Leonyid Brezsnyev új, nagy hord­erejű javaslataival teljes mértékben egyetért. Az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkára rá­mutatott arra, hogy a Szovjetuniót és a Magyar Népköztársaságot összekö­ti céljaink és alapvető ér­dekeink azonossága. Min­den erővel a szocialista közösség összefogásának, egységének, együttműkö­désének erősítésére kell törekedni. Ennek a gondolatnak a jegyében foglalkozott a kongresszuson számos fel­szólaló a lengyelországi eseményekkel is. Veszélyben volt-e a fiatal spanyol polgári demokrácia a puccs­kísérlet idején? Úgy látszik, igen... Bár nyilvánvaló, hogy Tejero csendőralezredes, a spa­nyol Parlament, a Cortes épületébe behatolt Guar­dia civilegységgel magára maradt, s tulajdonképpen csak Del Bosch altábor­nagy, a valenciai katonai körzet parancsnoka moz­dult meg, az, aki kivéte­les állapotot rendelt el. A napok múltával azonban a spanyol sajtó néhány érdekes és nyugtalanító részletet is közölt: a ve­zérkari főnök helyettese csatlakozni akart Tejeró­­hoz, a puccs forgatóköny­ve szerint pedig a Madrid melletti páncélos hadosz­tály egységeinek meg kel­lett volna szállniuk a fő­város stratégiai pontjait. Armada y Comyn tábor­nok, a vezérkari főnök helyettese, valaha épp Já­nos Károly király neve­lője volt. Egyes hírek sze­rint a tábornok a puccs­kísérlet óráiban meg is akart jelenni az uralkodó előtt, de az nem fogadta. Általában megegyeznek a madridi politikai megfi­gyelők abban, hogy János Károly határozott maga­tartása húzta keresztül a puccsisták számításait. A király éjszakai rádió- és televízió-beszéde nagyha­tású volt és láthatóan visszariasztotta az állam­csínytől azokat, akik ro­konszenveztek Tejero ter­vével és tettével. Az elvetélt puccskísér­let pillanatnyilag megerő­sítette az új miniszterel­nököt Calvo Soltelót, aki meg is kapta az abszolút többséget a parlamentben. De az új kormányfő nem koalíciós kormányt alakí­tott, hanem csak az úgy­nevezett demokratikus centrumra támaszkodott. A spanyol polgári de­mokrácia megmenekülését egy francóista jellegű ka­tonai puccs veszélyétől Nyugat-Európa különösen nagy megkönnyebbüléssel fogadta. A hét két kérdése Reagan-Thatcher találkozó Margaret Thatcher brit miniszterelnök szombaton — miután még egyszer találko­zott Ronald Reagan elnök­kel — Washington­ból New Yorkiba utazott. A Reagan elnökkel meg­tartott, programon kívüli találkozójáról­­távozóba­n a brit kormányfő kijelentette: az amerikai elnökkel annak lehetőségéről beszélt, hogy­­brit katonai egységek is részt vegyenek a Perzsa-ölböl tér­ségében felállítandó, több nemzetiségű gyorshadtest­­­ben. Nagy-Britannia kész ar­ra, hogy szükséghelyzet ese­tén rendelkezésre bocsássa­­katonáit — jelentette ki a brit kormányfő és hozzátette, hogy a Perzsa-öböl térségé­ben máris vannak brit és francia hajóegységek a nagy­­létszámú amerikai flotta mellett. A Fehér Házból távozóban Margaret Thatcher meg­említette, hogy Reagan elnök nem vetette fel az amerikai részről hangoztatott váda­kat, amelyek szerint a nyu­gat-európai országok nem veszik­­ki az őket megillető ■részt a NATO költségvetése­iből. Megjegyzésével arra utalt, hogy csütörtököm vi­szont az amerikai kongresz­­szus tagjai részéről elhang­zott ilyen észrevétel. A brit miniiszterelnök-asz­­szony — az első nyugat-eu­rópai kormányfő, akit Rea­gan elnök fogadott — rend­kívül elégedetten szólt wa­shingtoni tárgyalásairól és kijelentette, hogy a Wa­shington és London közötti jobb megértéshez hozzájárul­tak Lord Carrington és Ale­­xaindar Haig külügyminisz­­tiarek megbeszélései is. A spanyol király beszéde I. János Károly spanyol király szombaton a Zarago­za­ katonai akadémián mon­dott beszédében figyelmez­tetést intézett a hadsereghez — de az ország politikai erői­hez is —, hogy vonják le a szükséges következtetéseket az elmúlt napok kritikus ese­ményeiből, és arról szólt, hogy Spanyolország eltökél­ten halad a maga választot­ta úton: a béke, az igazi de­­mo­krácia, az igazságosság, a haladás és nemzeti egység megteremtése felé. A spanyol uralkodó abból az alkalomból beszélt, hogy 25 éve végzett a zaragozai­­katonai akadémián. (Folytatás az 1. oldalról) a mezőgazdaság szakember­­ellátottsága, emelkedett a mezőgazdasági tudományos kutatások szintje. A kedve­zőtlen időjárási körülmények ellenére a tizedik ötéves terv­ben a mezőgazdasági termelés értéke 618 milliárd rubel volt, 50 milliárddal több, mint az előző ötéves tervben. Ennek ellenére a mezőgaz­daságnak rendkívül nehéz, feszített tervet kell teljesí­tenie az elkövetkező öt év alatt. Egyrészt jobban ki kell használnia már meglé­vő termelési kapacitásait, másrészt rendkívül erőteljes ütemben kell növelni a mun­ka termelékenységét, a ter­melés hatékonyságát, javí­tani a munkafegyelmet. Meszjac részletesen foglal­kozott az élelmiszerprogram­­mal. Elmondotta: a komplex feladat megvalósításához nemcsak a mezőgazdaság, hanem az ipar és a kereske­delem segítségére is szükség van. Rendkívül jelentős mértékben kell növelni pél­dául a takarmánytermelést. Bővíteni kell az öntözött földterületek nagyságát. Biz­tosítani kell, hogy az állat­­tenyésztésben valóban kivá­ló minőségű munka folyjék. El kell érni, hogy a lema­radt gazdaságok a termésát­lagok terén elérjék a leg­jobbakat. Szükség van új típusú gépekre is, amelyek az eddigieknél jóval nagyobb kapacitásúak, megkönnyítik a munka termelékenységé­nek növelését. Hasonlókép­pen szükség van arra, hogy az ipar az eddiginél jelentő­sen nagyobb mennyiségű műtrágyát, különösen foszfor műtrágyát biztosítson a me­zőgazdaságnak. A miniszter a mezőgazda­­sági dolgozók nevében be­jelentette: mindent megtesz­nek annak érdekében, hogy megvalósítsák a párt kong­resszusa által megszabott feladatokat. A kongresszus nemzetközi sajtóközpontjában Leonyid Brezsnyev és Nyikolaj Tyi­­honov kongresszusi, beszá­molóit kommentálva szom­baton Jurij Marcsuk akadé­mikus, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnökihe­lyettese, a Tudományos- Műszaki Állami Bizottság elnöke tájékoztatta az új­ságírókat a Szovjetunió gaz­dasági és műszaki fejlődésé­nek néhány kérdéséről. Részletesen kitért a fűtő­anyag- és energiakészletek problémájára, amelyet a kö­vetkező öt-tíz év fő kérdései­nek nevezett nemcsak a Szovjetunióban, hanem az egész világon. Elmondta, hogy a Szovjetunió hatalmas energiakészletekkel rendel­kezik, amelyek a belső szük­ségletek maradéktalan fe­dezésén kívül lehetővé te. A kongresszus egyik népszerű vendége, Luis Corvalán, a Chi­lei Kommunista Párt főtitkára a küldöttekkel beszélget. A szülők arcán fájdalmas aggodalom, a szorongás ész­revétlenül eltüntette a mo­solyt. Gyermekeik nem ér­tik, miért kell szótlanul ücsö­rögni a rendelőintézet váró­termében, hiszen nem fáj ■semmi, s a játék ugyanúgy csalogatja őket, mint néhány nappal ezelőtt. Mégis ide kényszerültek­­ a gyermek­­kardiiológiai szakrendelésre várakoznak. Szűrővizsgálaton Valami­lyen „gyanús” szívhangot észleltek náluk, s most el- Műszeres vizsgálat a szombathelyi gyermekkardiológiai részlegén. kórház gyermekosztálya 1981. március 1. Vasárnap

Next