Vas Népe, 1981. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-01 / 77. szám

A megyei tanács jóváhagyta Vas megye VI. ötéves tervét Tegnap Szombathelyen, a megyei tanács nagyter­mében ülést tartott Vas megye Tanácsa. Napirend előtt Csonka György általános elnökhelyettes adott tájékoz­tatást a végrehajtó bizottság legutóbbi tanácsülés óta végzett munkájáról, a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról, s köszöntötte a tanácsülés résztvevőit, köztük Hoós János államtitkárt, az Országos Tervhiva­tal elnökhelyettesét, Szakali József államtitkárt, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökét és Horváth Miklóst, a megyei pártbizottság első titkárát. Ezt kö­vetően első napirendi pontként Vas megye VI. ötéves tervjavaslatának megvitatására került sor. Az írásos előterjesztéshez dr. Bors Zoltán tanácselnök fűzött szó­beli kiegészítést. A tervjavaslat készí­tésénél — mondotta beveze­tőben — figyelembe vették a népgazdaság VI. ötéves ter­vét, az MSZMP XII. kong­resszusának határozatait, a megyei pártbizottság irány­elveit, a minisztériumokkal és főhatóságokkal folytatott tárgyalásokon történt meg­állapodásokat, valamint a HNF, az SZMT, a KISZ, to­vábbá a járási, városi szer­vezetek, tanácsi bizottságok és szakigazgatási szervek ja­vaslatait. Széles­­körben szót értettek megyénk lakosságá­val, figyelembe vették a jel­zéseket, javaslatokat, ta­nácskoztak, vitatkoztak, ér­veltek, amíg kialakult a mai tervjavaslat. A­­továbbiakban arról be­szélt, hogy a tervkészítés so­rán két meghatározó ténye­zővel kellett számolni, s szá­molni kell ezekkel a jövőben is. Egyik az, hogy Vas me­gye a magyar népgazdaság­nak egy része, s itt is hatnak mindazok a pozitív és nega­tív tényezők, amelyek befo­lyásolják terveinket, tevé­kenységünket. Jelenlegi középtávú ter­vünk másik kiinduló bázisa az V. ötéves terv teljesítése: eredményeink, hibáink, gond­jaink, amelyek ennek nyo­mán adódtak. Ma azt mond­hatjuk, hogy megyénk hely­zete soha nem volt olyan jó, kedvező, mint 1980. végén. Az V. ötéves tervet sikere­sen teljesítettük, gazdago­dott a lakosság és a társada­lom egésze is. Mindez jó alap a követ­kező időszak feladatainak megoldásához akkor is, ha nem kis számban vannak még gondjaink, megoldandó feladataink, ha számos mun­ka nem úgy sikerült, ahogy elképzeltük. De bizalmat je­lenthet és biztonságot nyújt­hat, hogy tudjuk, látjuk, ér­zékeljük a tennivalókat. El­értünk itt Vas megyében egy szintet, innen kell tovább lépni. Ez a szint nem min­denben a legjobbat jelenti, azt sem, hogy a lehetőségek­hez viszonyítva a legmaga­sabb. Jó alapot ad viszont a jövő „építéséhez”, a falak felhúzásához. Úgy kell ten­nünk, cselekednünk, hogy ezek a falak ne maradjanak sokáig azonos magasságban, emelkedjenek megyénk la­kóinak boldogulására. A megyei tanács elnöke a megyei tanács nevében is köszönetet mondott megyénk valamennyi lakosának a kö­zös eredményeinket létrehoz­ni segítő munkájáért, rész­letesen szólt megyénk ötödik ötéves tervének teljesítéséről, számadatairól, amelyek a Statisztikai Hivatal jelentése alapján már ismertté vál­tak. Ezt követően arról be­szélt, hogy mi az azonosság és az eltérés a megye ötödik és hatodik ötéves terve között. Azonos, hogy mindkét idő­szak terve területi terv. Együtt a tennivaló vállala­tok, szövetkezetek, intézmé­nyek és a tanácsok tervei­ben. Azonos a két középtávú tervben az is, hogy reális alapokra építettük elképzelé­seinket. Azonosság a két terv között, hogy a termelési szférában most is valamivel magasabb igényt fogalmaz­tunk meg, mint az országos célkitűzések. Eltérő vonása a mostani tervnek a korábbitól, hogy nagyobb szerepet kapnak az éves tervek. Eddig azt val­­lottuk, hogy a középtávú ter­vek a legfontosabbak. Most, amikor­­a gazdasági életben történő változások jobban érzékelhetők, gyorsabb és időben is rövidebb ciklus alatt történnek a tervezést és teljesítést alapvetően befo­lyásoló változások, törvény­­szerű és szükséges is, hogy a középtávú terv orientáló le­gyen. Ezért az éves tervek készítése az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet, pontossá­got igényel, jelentőségük nőtt. Ebből is adódik, hogy a tervek most nyitottabbak­­mint az elmúlt esztendők­ben. Amennyiben a gazdasá­gi helyzet lényeges változást jelez, akkor ennek alapján, a lehetőségeknek megfelelő­en változtatni kell a terve­ken mind a termelés, az ér­tékesítés, mind az infrastruk­túra területén. A megye hatodik ötéves terve most először tartalmaz cselekvési programot is. Ar­ra kívánnak választ és eliga­zítást adni ebben, hogy a rendelkezésre álló fejlesztési és költségvetési összegek miként szaporíthatók külön­féle bevételekkel, miként le­het bővíteni a különféle ala­pokat, melyek azok a teen­dők, amellyel a szűkösebb összegek bővíthetők és ennek nyomán azt is megkísérlik érzékeltetni, hogy a felhasz­nálások, a ráfordítások ho­gyan történjenek a legcéltu­datosabban. A terv mellékle­tét képezi a megye társadal­mi gazdasági programja is. Lényege, hogy a fejlesztési célok mellett összefoglalják a végrehajtás legfontosabb gazdasági, szakmai, tartalmi jellegű teendőit, eszközeit is, összefogják a végrehajtást szolgáló erőket minden szin­ten. A VI. ötéves terv idő­szakára szóló településfej­lesztési társadalmi munka­­verseny javaslatot is most terjesztik a megyei tanács elé. Időben ez máskor is így történt. Most azonban szoro­sabban kapcsolták ezt a ver­senyfelhívást a középtávú tervhez, hiszen a település­­fejlesztési munka, abban a lakosság részvétele, anyagi hozzájárulása szorosan egy.­(Folytatás a 3. oldalon) Nyolc semleges és el nem kötelezett ország, (Ausztria, Ciprus, Finnország, Jugoszlá­via, Liechtenstein, San Ma­rino, Svájc és Svédországi küldöttségei közösen nem hi­vatalos záródokumentum­­tervezetet nyújtottak be az európai biztonság és együtt­működés kérdéseivel foglal­kozó madridi találkozó keddi teljes ülésén. Az említett küldöttségek szándéka sze­­rint a terjedelmes, mintegy 80 oldalas tervezet benyújtá­sa kísérlet a találkozón tá­madt nehézségek leküzdésé­re. Magán az ülésen a terve­zetet benyújtó országok kö­zül több küldöttségvezető, közöttük a jugoszláv, a svéd, az osztrák és a svájci nagy­követ hangsúlyozta:­­ céljuk az, hogy hozzájáruljanak a madridi találkozónak éssze­rű időn belüli eredményes befejezéséhez. Richard Mül­ler nagykövet, a finn kül­döttség helyettes vezetője eh­hez még azt is hozzáfűzte, hogy a jelenlegi kedvezőtlen nemzetközi helyzetben olyan záródokumentum elfogadásá­ra van szükség, amely min­den lényeges kérdésre kiter­jed és hozzájárul az enyhü­léshez. Ugyanakkor rámuta­­tatott, hogy az el nem kö­telezett és semleges országok tervezetének összeállításakor megpróbálták egyensúlyba hozni a találkozón eddig el­hangzott különböző javasla­tokat és véleményeket, és ésszerű kompromisszumot igyekeztek kialakítani kö­zöttük. Végül felhívta a ta­lálkozó résztvevőit, hogy ta­nulmányozzák át a terveze­tet és ennek alapján tegye­nek észrevételeket és esetle­ges kiegészítő javaslatokat. A közös javaslatot benyúj­tó országokon kívül a keddi ülésen, amint ez várható is volt, sem a NATO-országok, sem a szocialista országok küldöttségei nem nyilatkoz­tak a nyilvánvalóan beható tanulmányozást kívánó ter­vezetről. Állásfoglalásuk leg­korábban a pénteki teljes ülésen várható. Stanislaw Kania: „A kompromisszumoknak vannak határai” „Lengyelország katasztro­fális, drámai helyzetbe ju­tott, amely — túlzás nélkül — nemzeti létünket veszé­lyezteti. A kiutat keresve mindent meg kell tennünk, hogy saját erőnkből oldjunk ■meg minden konfliktust”. Ezt hangsúlyozta a többi között a LEMP Központi Bizottságá­nak kilencedik plénumán mondott zárszavában. Stanis­law Kania, a KB első titkára. Mint mondotta, erre meg­van a lehetőség, ha a párt­tagság átérzi a veszélyeket, tömöríti sorait, és szembe­fordul mindennel, ami fe­szültséget okoz és a szocialis­­­­ta államot veszélyezteti. Kam­a sokraszállt a szocia­lista megújulás irányvona­lának folytatása, a pártélet lenini normáinak helyreállí­tása, a munkásosztállyal való kapcsolatok erősítése, a párt ideológiai és szervezeti egy­ségének fokozása mellett. A párt megegyezésre tö­rekszik­ a vitás kérdésekben, de a kompromisszumoknak vannak bizonyos határai — mondotta a LEMP KB első titkára. Gazdasági téren ilyen határt jelent az egyensúly megteremtésének a szem­pontja, politikai vonatkozás­iban pedig ott van a határ­, ahol „a szocializmus érdeké­ről, a párt vezető szerepének megőrzéséről, államunk biz­tonságáról és arról van szó, hogy a szocialista közösség megbízható tagja marad­junk”. „Egyre több tény tanúsko­dik arról — mutatott rá, hogy a szocialista megújulást nagy veszélyek fenyegetik olyanok részéről, akik a szó­(Folytatás a 2. oldalon) Mint ismeretes hétfőn dél­után helyi idő szerint 14 óra 30 perckor a washingtoni Hilton Szálló előtt merényle­tet követtek el Ronald Rea­gan amerikai elnök ellen. Az elnök megsebesült. Azonnal kórházba viitték, ahol sikeres mellkasi operáción esett át. Súlyos sebesüléseket szenve­dett további három személy, köztük James Brady, a Fe­hér Ház sajtótitkára, akinek állapota életveszélyes. A me­rénylet gyanúsítottját őrizet­be vették.­­ George Bush alelnök, aki a merénylet időpontjában Texasban tartóz­kodott, Rea­gan sebesülésének hírére azonnal visszatért a Fehér Házba, de a sikeres műtétről értesülve, az éjszakát már saját rezidenciáján töltötte. Bush rövid nyilatkozatban közölte, hogy az amerikai kormányzat „teljes mérték­ben és hatékonyan funkcio­nál”. Maga az elnök az or­vosok szerint „máris döntés­képes”, bár teljes felépülése várhatóan két-három hóna­pot vesz igénybe. A golyó az elnök bal tüde­jébe fúródott. A George Washington egyetem kliniká­ján végrehajtott háromórás műtéttel a golyót eltávolítot­ták. Dr. Dennis O’Leary, a kórház szóvivője a műtét után közölte, hogy Reagan hetvenéves kora ellenére ,kitűnően viselte a beavat­kozást”. Bár az első értesülések sze­rint a gyilkossági kísérlet hátterében nem találtak po­litikai motívumokat, Clai­borne Pell szenátor, a szená­tus külügyi bizottságának rangidős demokrata tagja az amerikai politikai életet kí­sérő erőszakcselekmények ijesztő folyamatosságára utalva kijelentette: „Kenne­dy elnököt 1963-ban lőtték le, de mintha csak egy hó­napja történt volna”. (Folytatás a 2. oldalon) ) . ­ A kubai nemzetgyűlés meghívására hétfőn délután Havannába érkezett a ma­gyar országgyűlés küldöttsé­ge, amelyet Péter János, a parlament alelnöke vezet. A havannai Jose Marti repülő­téren Raul Roa Garcia, a kubai nemzetgyűlés ügyveze­tő elnöke fogadta a magyar delegációt. A fogadtatáson jelen volt Jakus Jenő, a Ma­gyar Népköztársaság havann­­nai nagykövete is. A magyar parlamenti delegáció latin­amerikai körútjának utolsó állomása Kuba.

Next