Vas Népe, 1981. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-01 / 77. szám

Folytatás az 1. oldalról) vé tartozik és elválaszthatatlan. Elmondotta a megyei tanács elnöke, hogy a VI. ötéves tervben 6550 új lakás felépítését tűzhetjük ki célul a megyében, s ez kevesebb az V. ötéves terv számainál. De nagy örömmel láthatjuk a tervben, hogy több mint egy milliárd jut az állami lakások fenntartására, felújítására. Ez közel 75 százalékkal több, mint az V. ötéves terv időszakában volt. Ebből 2300 lakást újíthatunk fel úgy, hogy 2000 lakás használhatósága, komfortfokozata javul. Közelítő számítások szerint megyénk lakosságának 10—12 százaléka költözhet a VI. ötéves terv során új, vagy felújított lakásba. A tervjavaslat szerint a mezőgazdaság és az élelmiszeripar termelése az országos átlagnak megfelelően 10 —12 százalékkal emelkedik. Dr. Bors Zoltán szóbeli kiegészítő után a tervjavaslat feletti vitában hét tanácstag és öt meghívott szólalt fel. Mester László kisunyomi tanácstag a kisunyomi községi közös tanácshoz tartozó három községben végbement nagyarányú változásról, s arrólbeszélt, hogy a Balogunyomiban kialakuló lakótelep fejlesztéséhez szükség van a kommunális ellátás javítására. Barbár Istvánné alsószölnöki tanácstag arról szólt, hogy Szentgotthárd és környéke sokat fejlődött az ötödik öitéves terv időszakában, de felhívta a figyelmet a jelentkező foglalkoztatási gondok megoldására, a szolgáltatás fejlesztésére, a munkásai autóbuszok zsúfoltságának megszüntetésére. Kocsis József szombathelyi tanácstag, a Volán igazgatója azt emelte ki felszólalásában, hogy ahatodik ötéves tervben 90 új autóbuszbeszerzésére van lehetőség, 1983 végétől márkizárólag korszerű 260-as Ikaruszok közlekednek a megye útjain. Horváth Lajos szombathelyitanácstag, a Nyugatmagyarországi Fa-Foglalkoztatási politikánk alapelve a következő tervidőszakban is, hogy együtt valósítsuk meg a hatékonyabb és teljes foglalkoztatást, munkanélküliségtől nem kell tartani. A tanácsok kötelessége, hogy szorgalmazzék, biztosítsák a szolgáltatások iránti igényeik kielégítését. A VI. ötéves terv időszakában az igények bizonyos fokú növekedésével és módosulásával kell számolni. A tanácsok gazdálkodó szerepéről szólva elmondotta a tanácselnöki, hogy megyénk tanácsai a hatodik ötéves terv időszakában 14,2 milliárd forinttal gazdálkodhatnak. Ez 21—22 százalékkal több, mint az előző középtávú terviben. Hangsúlyozta, hogy munkánkfolyamán minden eddiginél jobban előtérbe kell állítani az alkotást és ennek forrását, az alkotó embert Befejezőben arról szólt hogy június végére minden tanács elkészíti területi tervét. gazdasági kombinát vezérigazgatóhelyettese a fagazdaságnak a megye gazdaságában elfoglalt jelentős szerepéről szólt és örömmel nyugtázta, hogy a terv nagy figyelmet fordít az erdőgazdálkodásra. Nagy Lajos, a Szakszervezetek Vas megyei Tanácsának vezető titkára elmondotta, hogy a szakszervezetek megyei küldöttértekezletén elhangzott észrevételekre, javaslatokra a megyei tanács vezetői megfelelő választ adtak, s az SZMT .tájékoztatást kapott arról, hogy a VI. ötéves tervben mely javaslatok hasznosíthatók. Az együttműködés során egyetértettek azzal, hogy a terv ne csak tanácsi terv legyen, hanem az egész megye gazdálkodását tartalmazza. A megye VI. ötéves tervjavaslatát a Szakszervezetek Vas megyei Tanácsa február 20-i ülésén megvitatta, és véleményeit, állásfoglalását a megyei tanács vezetésének rendelkezésérebocsátotta. A terv elfogadását követően a végrehajtáson a sor. Ebben a szakszervezeti mozgalom is részt vállal. A Szakszervezetek Vas megyei Tanácsa a megye VI. ötéves tervjavaslatával egyetért. Kovács László, a LATEX vezérigazgatója többek között arról szólt, hogy az elmúlt öt éviben 830 millió forintot ruházott be a LATEX, 43 százalékkal nőtt a vállalat termelési értéke. Nagy akereslet a vállalat ■termékeire, nagy lehetőség van arra, hogy termelés bővítésével tőkés importot pótoljanak. Hoós János államtitkár, az OT elnökhelyettese a kormány elismerését tolmácsolta a megyei tanácsnak az ötödik ötéves terv időszakában kifejtett tevékenységéért, s kérte, hogy a következő tervidőszakban is legalább olyan hatékonyan dolgozzanak, mint az elmúlt középtávú terv időszakában. Egyetértett a tervjavaslattal és hangsúlyozta, hogy az összhangban van a népgazdaság alapvető célkitűzéseivel, jól veszi figyelembe a helyi sajátosságokét. A megye terve sok vonatkozásban az országos átlag feletti célkitűzéseket jelölhet meg, s ennek egyik alapja, hogy Vas megyében példamutatóan építenek a helyi kezdeményezésre. Gáspár Géza, a VASÉP főmérnöke azt hangsúlyozta, hogy a VASÉP felkészült a terv építési, felújítási feladatainak megvalósítására. Bejczy Imre, az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a megfelelő élelmiszeripari ellátás a lakosság jó közérzetének alapja. Az eddigi magas színvonalú ellátás lehetőség szerinti fejlesztése a cél. Horváth Miklós, a megyei pártbizottság első titkára a pártbizottság nevében elfogadásra ajánlotta a tervjavaslatot. Elmondotta, hogy a terv összhangban van a XII. kongresszus célkitűzéseivel, jól tükrözi a megyei pártértekezlet álláspontját és a megyei pártbizottság irányelveit. A nehéz körülmények közepette is választ ad a megye társadalma előtt álló kérdésekre. Mélységes humanitás hatja át a tervet, olyan célokat fogalmaz meg, amelyben sok állampolgárnak eddig nem volt része. Erénye a tervnek, hogy nemcsak városokban gondolkodik, hanem atársadalmi igazságosság szerint a falun élő lakosság életkörülményeinek a javítását is célozza Hangsúlyozta, hogy a szocialista demokrácia messzemenően érvényesült a terv előkészületei során, sok tízezer ember hallatta szavát, s a jóváhagyott tervben a lakosság saját javaslatait olvashatja vissza. Nagy hangsúllyal szólt a mezőgazdaság, a háztáji és kisegítő gazdaságok szerepéről, a kistelepülések lakosság megtartó ereje növelésének fontosságáról. Dr. Birosz Béla tanácstag a tervjavaslatnak az egészségügyi ellátást javító célkitűzéseit emelte ki, Németh Ferenc tanácstag azt hangsúlyozta, hogy a mezőgazdaság terméseredményeiben a kutatóknak is nagy részük van. Dr. Boni Zoltán felszólalásokra adott válasza után a megyei tanács egyhangúlag jóváhagyta Vas megye hatodik ötéves tervjavaslatát. (A megye VI. ötéves tervét lapunk április 12-i számában közöljük). Ezt követően folyó ügyekről tárgyalt a megyei tanács, s személyi kérdésekben döntött. Novák Jenőt nyugállományba vonulása miatt érdemei elismerése mellett megyei NEB elnöki tisztségéből, dr. Lányi Pétert a megyei NEB főrevizorának történt kinevezése miatt, érdemei elismerése mellett megyei NEB tagsági tisztségéből felmentette. A megyei tanács Horváth Jánost, a Nehézipari Minisztérium pártbizottságának volt titkárát megválasztotta a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnökévé, Novák Jenőt pedig a megyei Népi Ellenőrzési bizottság tagjává Szakafi József államtitkár, a KNIEB elnöke elismerő szavaikkal méltatta Novák Jenő hosszú ideje önzetlenül,közmegelégedésre végzett munkáját. Ezt követően interpellációkra került sor. Farkas Mihály A tervjavaslat vitája jött a fesztiválra. A próza- és versmondó gyerekekről ezt mondta: — örülök, hogy a tavalyinál több helyről hozták elő a gyerekeket, s hogy ilyen aprócska faluból, mint Rábafüzes is akadt jelentkező. Ebből arra következtetek, az utóbbi években fellendült az anyanyelvi oktatás. Nekemkellemes meglepetés volt, hogy Kőszeg jelentkezett. Hiszen ott is élnek német nemzetiségűek, csak nem nagyon mozgolódtak eddig. Ha már a kőszegi gyerekek szóba kerültek, megkérdeztük fölkészítő tanárukat Tóth Zoltárnét is. — Az egyik kislány Liefbich Andrea kifogástalan hangsúlyozással, beleéléssel adta elő a német mesét. A kőszegi gyerekek talán otthonról „hozzák” a nyelvet? — Sajnos nem. Még a kimondott német nemzetiségű kőszegfalvi gyerekek is az iskolában tanulnak meg németül. Ennek előnye, hogy egyből az irodalmi nyelvvel ismerkednek. Iskolánkban, a Balogh Ádámban elsős koruktól nemzetiségi nyelvként oktatjuk. Igyekszem minden alkalmat megragadni, hogy ibővítsem azismeretüket, beszédkészségüket. Harmincegy gyerekkel jöttünk; olyan mesét, mondókat, verset, éneket választottam ki nekik, amely a magyarországi németek hagyományához, népköltészetéhez fűződik. Nemzetiségi tudatot ha nem is adhatok, de fölébreszthetem a gyerekekben. Horváth Ágnes a délszláv szövetséget képviselte. — Javult a színvonal, szebben, jobban, beszélik a szlovén, s a horvát nyelvet a gyerekek, s ez kétségkívül a tanárok érdeme is. Másodszor járok Vas megyei nemzetiségi úttörőfesztiválon, számomra a szentpéterfai iskola a példa arra, hogy jól lehet élni a kétnyelvűséggel. Náluk nem marad ki egyetlen generáció sem, átadják, viszik a nemzetiségi kultúrát a zenétől a néptáncig. Amire a jövő évben lehetne mégfigyelni, hazai tájnyelven is lehet találni irodalmat, ebből a kevésből is érdemes előadni (egy horvátzsidányi kislány ezen a nyelven mondott verset). Azt pedig sajnálom, hogy a Szentgotthárd környéki szlovén falvak gyermekeihiányoztak, a felsőszölnökiek kivételével. Más nemzetiségiatota megyékben is fölfigyeltek az itteni úttörő fesztiválra, máshol is meg akarják csinálni. Harminc műsorszámból, talán igazságtalan volnék, ha kiemelnénk egy-ketőtt, pedig volna ránk, elég. Fergeteges táncok, úttörő ,népizenekarok teremtettek forró hangulatot a nézőtéren. A felsőcsatári gyerekek négy arany és bronz és egy ezüstérmet, a szentpéterfaiak négy arany egy ezüst, egy bronzérmet, a horvátzsidányiak egy arany, hat ezüst, hét bronzérmet, a felsőszölnökiek egy aranyérmet, a rárkafüzesiek egy-egy aranyt, ezüst és bronzérmet, akőszegiekkét arany, négy ezüst és három bronzérmet érdemeltek ki a zsűritől. A vers- és prózamondók, a népitáncosok jobbak voltak, mint a korábbi években az énekesek, a szólók s a kórusok viszont gyengébbek. A megyei úttörőelnökség által kezdeményezett nemzetiségi úttörőfesztivált csak folytatni érdemes ... — treiber — Fotó: Horváth Pál 1981. április 1. Szerda Ő csinálta, én vigyázzak? Kiütött ablakszem, olajnyom a tapétán, lehorzsolt fal, letört lépcsődarab — nem, nem vandálok jártak az átadás előtt álló házban. Gyűjthetnénk még az adalékokat a témához, van sajnos bőven. A tettesek, a kivitelezők. S milyen érdekes! A vízvezetékszerelő vigyáz a csapra, a vezetékekre, a burkoló a csempére, a festő a tapétára. S egymás munkájára? Érdeklődhetünk bármelyik vállalatnál, a válasz hasonló: a dolgozók nem becsülik meg egymás munkáját. Pedig ennek felvetése nélkül nemigen múlhat el termelési tanácskozás, brigádvezetői fórum, párt- vagy tömegszervezeti rendezvény. Ki ne adna ezeken igazat a felszólalóknak, akik azt kérik, ki-ki figyeljen munka közben, a már kész, meglevő értékekre is? De túl sok látszatja ezeknek a kéréseknek nincs. Fontos a határidő teljesítése, sürgetnek a vezetők, s menet köziben, mikor nagyobb dolgok forognak kockán, bizony másodlagos kérdés, hogy ki mennyire óvta, amit a másik már elvégzett. Pedig azzal, hogy egy csapat rohammunkában felvitt az emeletekre ajtót, ablakot, szekrényelemet, de közben kitörtek ablakokat, lehorzsolták a festéket — csak látszólagos az eredmény. Mert később, a pótmunkák során jöhetnek vissza a festőik, az üvegesek, s ami bejött a réven, visszaveszik a vámon... Persze ezt akkor, amikor rohammunkára van szükség, nemigen veszik számításiba. Hiszen a kár esetleges, lehet, hogy nyoma sem marad a sebtében végezett munkának. Ezekről a gondokról akívülállók nem sokat tudnak. Mire beköltözhetnek a lakók, arra már mindent újra ideüvegeztek, lefestettek, pótoltak. Nem is csak arról a többletköltségről van szó, amennyivel ezért nő meg az épület ára. Hanem takarékosságról, tudatformálásról. Nem ritkaság ima mi at, hogy a vállalatokhoz felvett új dolgozónak nem tudnak munkát adni, mert bár ember kellene, de nincs olyan brigád, amelyik befogadná, kockáztatná csoportteljesítményét egy vándormadár miatt. A brigádok ma már nagy értékű anyaggal bánnak, saját felelősségükre. Van tehát annyi önállóság a tagjaikban, hogy közös erővel elérjék: egymás munkáját meg kellbecsülni. Külsőkényszer nélkül is. — más Szépnek szép, de... Egy jó vendéglőhöz nagyon sok minden kell. A megfelelő szakács, a jó vezető, az udvarias kiszolgálás mellett nem utolsó szempont az étterem külleme, berendezése sem. A legízletesebb étel sem esik igazán jól ha ütött-kopott környezetben, bicegő lábú asztalok mellett kell elfogyasztani. Éppen ezért mindig örülök, ha egy-egy vendéglőnk fölújítva, frissen kifestve, új berendezéssel fogad. Manapság már nagy gondot fordítanak erre a vendéglátó vállalatok. Az éttermek, preszszek,bárokberendezését, dekorációját többnyire szakemberek tervezik meg. (Az más kérdés, hogy nem mindig valósítható meg, amit a belsőépítész megálmodott.) A minap kellemes meglepetéssel fogadott a konyhája miatt közkedvelt Gyöngyös étterem is: kicserélték a bútorokat. Igazán elegáns asztalokat és főleg székeket állítottak a régiek helyére. Azokat a bizonyos ülőalkalmatosságokat már ismerik azok, akik jártak a Denkovits városrész éttermében: igen, azokról a magas támlájú székekről van szó. Tagadhatatlanul mutatósak, s még kkényelmetlennek sem mondhatók. (Ami ugye nagy szó manapság.) Nem a vendég panasza következik tehát! A székekkel a felszolgálóknak van bajuk. Tessék elképzelni, a fürge, ügyes pincér jön a forrón gőzölgő levessel. Udvariasan odaáll a szék mellé és önti a levest... ha szerencséje van és nem veri be a könyökét a magas szék támlájába, akkor nem a kedves vendég ölébe, hanem a tányérjába. Nem tudom, előfordult-e már valóban, hogy a vendégre locscsant a leves vagy potyogott a sültkrumpli, de hogy a pincérekkarján kék foltok éktelenkednek az bizonyos. Azt hiszem ahhoz sem kell nagy fantázia, hogy fölidézzünk mondjuk egy lakodalmat a Gyöngyösben: hosszú asztalsor, mellette szorosan a székek, a támlák pedig átfönhetetlen barikádként választják el az asztalt a pincértől. Valóságos artista mutatványra van szükség a kiszolgáláshoz ilyen körülmények között. Lennének javaslataim: kosárlabdázó termetű fölszolgálók, kis sámlik vagy létrák odaállítása a székeik mögé... De nem is sorolom, az éttermek berendezői talán tudnak jobbat! (Bp.) Alkatrészhifiny (Lakatos Ferenc karikatúrája)