Vas Népe, 1981. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-01 / 101. szám
I Ünnepi számvetés Gyermekrajz-kiállítást láttam nemrég egy általános iskolában. Május 1. — írták az iskolások a rajzi lapokra, amelyeken süt a nap, pirosak a zászlók és a felvonulók egymás kezét fogják. Lesz-e közülük festőművész, ez ma még nem mondható meg a rajzok alapján, de valami más igen. Ezek a gyermekek olyan rendbe, olyan világba születtek, amelyben május elseje ünnep. Az az osztály, amely az elnyomás elleni küzdelmet, az emberhez méltó igazságos társadalom megteremtését írta zászlajára, szimbólumnak is beillő ünnepet választott, kifejezésre juttatva: a természet májusi újjászületéséhez hasonlatosan a társadalom is megújítható. A II. Internacionálé kongresszusa 1889-ben úgy határozott, hogy a munkások minden országban egyidejűleg követelték a nyolcórás munkanap bevezetését. A következő esztendők májusának első napján már százezrek vonultak az utcára, osztályharcos jelszavakban fogalmazva meg a társadalmi igazságosság követelését. Közös volt a zászlók színe és sokszor nem csak az volt vörös: vér festette a járdákat, gumibolttal, kardlappal verték szét a munkástüntetéseket. Május elseje nálunk pihenőnap, amelyet ma békében és szabadon ünnepelhetünk. De a világon sok helyen szólnak a fegyverek, az emberiség feje fölül nem hárult el a nukleáris háború veszélye sem. Sőt, az imperializmus hatalmi központjaiban — mindenekelőtt az Egyesült Államokban — az utóbbi időben olyan erők kerültek előtérbe, amelyek költséges és veszélyes katonai programok elfogadtatásával a fegyverkezési hajsza új menetét indítják el. Ugyanazok a tényezők, amelyek készek a pusztítás szellemeit kiengedni a palackból, s magatartásukkal nap-nap után megkérdőjelezik az enyhülés szellemét, az ötvenes évek hidegháborús logikája szerint cselekszenek. Olyan feltételeket állítanak tárgyalási hajlandóságuk fejében a szocialista országokkal szemben, hogy azok mondjanak le a saját elemi biztonsági érdekeikről, a kölcsönös szolidaritásról. Kétszeresen is hibás számítás ez: először is a szocialista országok biztonsági szempontjai, szolidaritásuk a haladás és béke erőivel sosem volt alku tárgya és nem az ma sem. Másodszor, a mai világban, amikor az emberiség már képes saját maga megsemmisítésére is, a tárgyalás az alapvető kérdésekről nem engedmény az egyik fél részéről, hanem alapvető közös érdek. Ilyen helyzetben különös jelentősége van a szocialista politika válaszadásának. A Szovjetunió Kommunista Pártja nemrég megtartott kongresszusán az imperializmus törekvéseire a szilárdság s egyszersmind a mérséklet hangján reagált. Moszkva a fegyverkezési verseny helyett a fegyverkezés korlátozására, a helyzet kiélezése helyett higgadtságra, a kontaktusok felszámolása helyett normális kapcsolatokra, párbeszédre hívta fel Washingtont, s hasonlóan konstruktív szellemben közelítette meg a többi tőkés országhoz fűződő viszony kérdéseit is. Egész közvéleményünk érzéseit, gondolatait fejezte ki Kádár János elvtárs, amikor a Hazafias Népfront kongresszusán ezt mondotta: „Mi szívből üdvözöljük, támogatjuk ezeket a javaslatokat, amelyek teljesen egybeesnek a Magyar Népköztársaság törekvéseivel, a magyar nép érdekeivel. A javaslatok további sorsát illetően most a Nyugaton a sor.” A nemzetközi célok megvalósításához is nélkülözhetetlen népünk egyetértése és cselekvő hozzájárulása. Ezért is lényeges megállapítása a májusi számvetésnek: belpolitikai helyzetünk szilárd, társadalmi rendünk szocialista intézményei jól működnek, a párt és a tömegek viszonyát a kölcsönös bizalom jellemzi. Mindig is alapvető ez, de különösen fontossá válik egy olyan időszakban, amikor az építőmunkában nagyobb és sok szempontból új követelményeket kell támasztanunk, lehetőségeink pedig a korábbinál szerényebbek. 1. A hétköznapi tettek mutatják a legszemléletesebben, hogy mind többen megértik, ha életszínvonalunkat meg akarjuk őrizni, akkor azért többet is, de még ininkább jobban, okosabban kell dolgozni. Hazánkban a munkásosztály, a dolgozó nép hatalma szilárd. Ennek tudomásulvétele sem feledtetheti el, hogy ellenségeink nem mondanak le a szocializmusellenes aknamunkáról, sőt az ilyen próbálkozások a jelenlegi nemzetközi helyzetben gyakoribbakká váltak. Azonban ellenfeleinknek is tudni kell: hiú remény az, hogy megrendíthetik a magyar nép bizalmát a szocializmusban. Május elseje a teremtő munka, az alkotó ember ünnepe, s a határokon átívelő internacionalista összefogásé. Azok, akik ezen a napon a zászlódíszt öltött magyar falvak és városok utcáin vonulnak — egyszersmind a nemzetközi szolidaritás forradalmi ereje mellett is hitet tesznek. Vajda Péter ■ A teremts, alkotó emberek ünnepe Sólyom Ferenc ünnepi beszéde a rádióban és a tv-ben Az alábbiakban közöljük Sólyom Ferencnek, a SZOT titkárának május 1-ét köszöntő ünnepi beszédét, amely csütörtökön 17.45 órakor a Kossuth Rádióban és 19.15 órakor a televízióban hangzott el. Kedves Elvtársnők! Kedves Elvtársak! Ünnepre készülünk, a világ minden dolgozójának közös ünnepére. A teremtő, alkotó emberek nemzetközi ünnepének előestéjén a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Minisztertanács és a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében szeretettel és tisztelettel köszöntöm Önöket, hazánk minden dolgozóját, szocialista társadalmunk építőit és védelmezőit. Több mint kilenc évtizede ünnepük meg a dolgozók az egész világon május elsejét. Van ahol lenyűgöző demonstrációval, vidám majálissal, van, ahol csupán néhány szál virággal, zöldülő faággal díszítve gépeiket, van ahol csak ökölbeszorított kézzel, de ezen a napon a nemzetközi munkásosztály legtöbb tagja fokozottabban érzi összetartozását és igyekszik kifejezni szolidaritását. Mindenki őriz egy-egy szép május elsejei emléket. A régiek ilyenkor a tiltott május elsejéket is felidézik. Sokak számára talán a legszebb emlék az első szabad felvonulás marad, amikor a természet ébredésével együtt új élet kezdett sarjadni a romokon. Május első napja elsősorban a munka ünnepét jelenti, mert azzá formáltuk a három és fél évtizedben. Ezen a napon a munkát ünnepeljük, amely az élet forrása. A dolgozó, az alkotó embereket köszöntjük, akik anyagi és szellemi javainkat előteremtik és gyarapítják. Csak egy pillanatra gondoljuk végig: mennyi munka, valamennyiünk közös erőfeszítése kellett, amíg eljutottunk fejlődésünk mai színvonalához. Örömmel és büszkeséggel mondhatjuk el a világnak: mindez a mi munkánk gyümölcse, szabad, kizsákmányolás nélküli társadalmunk nagyszerű eredménye! Minden, amitől szebb, gazdagabb, értelmesebb lett életünk, a hatékony, a tisztességes, a kötelességet teljesítő emberi munkából fakad. Ez a legfontosabb, amit tudni és tanítani kell, hogy mindenki, felnőtt és gyerek tisztelje a munkát megvesse a munkátlanságot. Mindenki számára kötelező az írott törvény, a mi társadalmunkban a végzett munka az értékmérő, ez jelöli ki az ember helyét a többiek között. Akik pedig nem veszik komolyan munkájukat, a restek, a felelőtlenek, legyenek kárvallottai annak. Ezt az egész nép érdeke, de a jól, tisztességgel dolgozók nagy többségének igazságérzete is megkívánja. S ha holnap ünnepelünk is, de meg nem állunk, utána folytatjuk tovább, mert a jelenlegi fejlődési színvonalnál többet és jobbat akarunk. Erősítenünk kell gazdaságunk alapjait, valóra kell váltanunk közös céljainkat, mindazt, amit pártunk XII. kongresszusa határozatában megfogalmazott. Vívmányaink megőrzése, elért eredményeinkmegszilárdítása és a későbbi gyorsabb ütemű fejlődés feltételeinek megalapozása, ez a fő feladat. Ennek legfontosabb feltétele: a céljainkba vetett hit, a politikánk iránti bizalom, a belpolitikai helyzetünk kiegyensúlyozottsága, amely reális valóság. Ezért számítunk és számíthatunk a dolgozó emberekre szocialista vívmányaink megőrzésében, a továbbfejlődést megalapozó program végrehajtásában. Ki-ki saját munkaterületén a legjobb tudásával és akarásával végezze dolgát,tegye munkáját nap mint nap jobbá, •hasznosabbá, Kedves Elvtársak! Ahhoz, hogy itthon nyugodtan dolgozhassunk, •megvalósíthassuk nemzeti programunkat, a szocializmus építését, számolnunk kell az életünket befolyásoló külső feltételekkel is. Van mit féltenünk, van mit megőriznünk. Ezért kísérjük figyelemmel és aggodalommal, hogy az imperialisták ma újból feszültté akarják tenni a légkört, háborús uszításokkal fenyegetőznek. Esztelen fegyverkezésük veszélybe sodorhatja a világot. Csak az őrültek akarhatják a háborút. Ezek az emberek feladják emberi mivoltukat A béke mindenbecsületes embernek, függetlenül attól, hogy a Föld mely részében él, a legdrágább és legféltettebb kincse. A békébe vetett hitünk és szocialista építőmunkánk egy tőről fakad. És ezért arai leghatásosabb harci eszközünk a békéért való küzdelem és a hatékony munka. Így válik május elseje a béke harcos ünnepévé, a békemozgalom nemes seregszemléjévé is. A világ népei békés életet akarnak. A haladó gondolkodású, a békét akaró emberek szerte a világon ezért értékelik és kísérik figyelemmel, sőt féltő aggodalommal a Szovjetunió és a szocialista országok békejavaslatait, erőfeszítéseit az egész világ békéjéért. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVI. kongresszusán meghirdetett, az enyhülést szolgáló konkrét javaslatok ismét tanújelét adták a Szovjetunió békeakaratának. E javaslatok alapot adnak a társadalmi haladásért, a nemzeti függetlenségért az imperializmus ellen küzdő minden erőnek. A Szovjetunió és a szocialista országok népeit örömmel, büszkeséggel és felelősséggel tölti el az a tudat, hogy országainkra növekvő rokonszenvvel tekintenek a világ dolgozói. Mi vállaljuk és végezzük a reánk háruló feladatokat, barátaink és elvtársaink bízhatnak bennünk és számíthatnak ránk. Kedves Elvtársak! Az idei május elsejei felvonulások, a vidám majálisok adjanak új erőt, lendületet holnapi munkánkhoz! Barátainkkal, szövetségeseinkkel együtt szilárdan haladunk tovább a megkezdett és további eredményeket biztosító úton. Közös céljaink eléréséhez kívánok hazánk minden dolgozójának és állampolgárának jó erőt, egészséget, a közösség javát és az ember gyarapodását szolgáló munkasikert és személyes boldogulást. ■■■■■■■■