Vas Népe, 1981. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-09 / 186. szám

Divatbutikok Az ember, különösen ha fiatal és a szebbik nem­hez tartozik, és-hal a divatos öltözködésért. Munkás­­szállásokon megfigyelhető, hogy a kis fizetésű lányok olykor másra sem gyűjtenek, mint egy-egy „menő” ru­hadarabra, amely rangot jelent a társaságban. A pénz többnyire könnyebben jön össze, mint az áhított öltö­zék. A legújabb divathullámok ugyanis inkább a turis­tautak csatornáin át jutnak el hozzánk, semmint a ha­zai kereskedelemén. Bár a divat minden iparilag fejlett országban nagy üzlet, a legújabb kreációk Párizsban és Londonban nem az áruházak fogasain jelennek meg először. Hanem hol? Természetesen a butikokban, a kis divatáruüzle­tekben. És tegyük hozzá a csillagászati árakon. No, nem is az kéne nekünk, ami ott látható, és ami itt megfizethetetlen. Beérjük mi azzal, ami egyszerre viselhetőnek is és tartós divatnak is bizonyul. Ezt azon­ban már úgy tűnik, megcélozhatjuk, sőt, meg is vehet­jük.Erre a derűlátó megállapításra az ad okot, hogy a divatszakmában megjelentek és mind nagyobb sze­rephez jutnak a kistermelők, és áruik forgalmazói, a butikok. Akik szerződésben vagy bérletben vezetnek divat­áruüzletet, több a lehetőségük, mint a hagyományos rendszerű boltok vezetőinek. Onnan vásárolnak árut, ahonnan akarnak, akár a magánkisiparostól, akár vala­melyik ktsz-től rendelnek, szabályosan járnak el. És mi­vel a kockázatot maguk vállalják, alaposan meggon­dolják, hogy mit szerezzenek be. Csakis olyan árut, amelynek piaca, vásárlóközönsége van. Aligha véletlen, hogy a sok ezer meghirdetett, szer­­ződésben vagy bérletbe adandó üzlet közül a legkelen­dőbbek — nem számítva a vendéglátóhelyeket — a t­i­­vatáruboltok. Ezekre licitálnak a legtöbben, mert lát­ják bennük az üzleti lehetőséget. Itt vannak azután a Módi butikok, a Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat hasonló jellegű, de szeré­nyebb választékú üzletei, amelyek hagyományos rend­szerben működnek. És a közelmúltban megjelent a ver­senytárs-hálózat: a Skála-Coop beharangozta az „S- modell” üzleteket. Meg is nyitott már közülük négyet Budapesten és egyet Dunaújvárosban. A reklámkampány meghozta a hatását: a nyitás utáni első napokban akkora volt a vásárlók érdeklő­dése, hogy hosszú sorokban az utcán várakoztak a be­jutásra. Hogyne, hiszen a Skála-Coop azt ígérte, butik­jaiban mindent kínál, ami a jólöltözöttséghez szüksé­ges: sportos és elegáns finomkonfekciót a szőrmétől a blúzokon át egészen a fürdőruháig. „Az S-modell üz­letek divattanácsadói­­, akik a divatot személyreszó- lónak tekintik — örömmel segítik Önt abban, hogy ki­választhassa, ami egyéniségének ízlésének legmegfele­lőbb” — hirdeti a legújabb butikhálózat. Bár a valóságban a válogatás, a vásárlás egyelőre nem ilyen elegáns és kényelmes körülmények között folyik, és az árak is egy kicsit magasak, tény, hogy az S-modell szintén valami újat hozott. A tervek szerint 1985-ig összesen 40 boltot nyitnak, jövőre például Nyír­egyházán, Szombathelyen, Tatabányán, Egerben. A szerződéses boltok, a magánkereskedők, és mel­lettük a két hálózat — a Medi és az S-modell­­ üzle­tei már nemcsak a kisszériás divatcikkek megjelenését jelzik, hanem arra is engednek következtetni, hogy ver­seny alakul ki közöttük. Tehát a divatos öltözködésre az eddiginél több lehetőség nyílik. Gál Zsuzsa Váci városképek Vácot, ezt a Pest megyei várost az ország legsértetlenebb barokk együttesének tartják. Történelmi nevezetességű fő­terét és egyéb barokk stílusú műemlékeit a közelmúltban restaurálták. Ezekből mutatunk be néhányat. A Mária­ Terézia tiszteletére emelt diadalív. Barokk szobrok a város főterén, háttérben a Ferences temp­­lom. (MTI fotó: Fényes Tamás felvételei — RS) fi DM033 Kőszeg és Vajta Szanatóriumi üdülés a gyerekeknek Az idén először, mozgássé­rült és légzőszervi megbete­gedésben szenvedő gyereke­ket is üdültet október­ 1-től — szanatóriumi jelleggel — a SZOT üdülési és szanató­riumi főigazgatósága — je­lentette be Menráth István főosztályvezető, a SZOT ró­zsadombi üdülőjében megtar­tott sajtótájékoztatón. A Fe­jér megyei Vajtán és Kősze­gen négyhetes csoportokban, turnusonként összesen 300 beteg gyermek rehabilitáció­jára teremtették meg a felté­teleket. A beutalójegy a szü­lőknek mindössze 500 forint­ba kerül. A SZOT családos és gyer­meküdülői az idén 80 ezer gyermeket fogadnak. Az új beutalási forma azoknak a gyermekeknek kedvez, ak­ik, mivel betegségük viszonylag enyhébb, nem igényelnek kórházi ellátást, illetve csak utókezelésre szorulnak s fo­lyamatosan járhatnak iskolá­ba. Ennek megfelelően ala­kították át és korszerűsítet­ték a két, télen is üzemeltet­hető gyermeküdülőt, ahol a kis beutaltak­­ egészségügyi ellátásáról szakszemélyzet gondoskodik, oktatásuk pedig a művelődési minisztérium által meghatározott tanterv szerint, a többi iskolás üdü­lőhöz hasonlóan folyik. Mindkét üdülőben hat-hat tantermet­­ alakítottak ki, ahol naponta 3—4 órát vesz igénybe az iskolai oktatás, a rajz, ének és testnevelés órá­kat szabad foglalkozások ke­retében tartják meg. Kőszeg­­re a légzőszervi betegségek­ben szenvedő gyerekek ke­rülnek, elsősorban a szabad­sághegyi gyógyintézet közve­títésével, a vajtai üdülő pe­dig az ortopédiai betegeket fogadja, az országos orvosi rehabilitációs intézet gyer­mekosztálya beutalása alap­ján. Mivel az egészségügyi szervek egyre több mozgás- és légzőszervi betegségben szenvedő, általános iskolai tanulót tartanak nyilván, a szanatóriumi beutalást kü­lön bizottság bírálja el, elő­­zetes várólista alapján. A szülők a beutalójegyet a munkahelyi szakszervezeti bizottságtól kapják meg. Az idén az ideális környe­zetben levő kőszegi és valjai üdülő szanatóriumban három három gyermekturnus, jö­vőre pedig már kilenc csoport pihenhet. mmmmammmmmammmmm­M­­, a penicillin feltalálója Száz esztendeje — 1881. augusztus 6-án — született a skóciai Londonban Alexan­der Fleming, századunk ta­lán legnagyobb hatású orvo­si vívmányának, a penicillin­nek a felfedezője. Fleming az emberiség rendelkezésére bo­csátotta az első igazán hatá­sos antibiotikumot és a benne rejlő beláthatatlan lehetősé­gekkel óriási távlatokat nyi­tott korunk orvostudományá­nak. Sorsa — amint André Maurois Fleming életútját megrajzoló könyvében ki­emeli — önmagában is regé­nyes: felfedezése a véletlen és az alapos tudás harmóniá­ját jelenti, bár a nagy felfe­dező pályakezdésének elején inkább sportemberként, sem­mint tudományos lángelme­ként tűnt fel, de fegyelme­zettsége és kitartó érdeklő­dése végül a Nobel-díjhoz és az emberiség elismeréséhez vezetett.­­ Fleming apja skóciai gaz­dálkodó volt. Korán elvesz­tette. Előbb — középiskolái­nak elvégzése után — egy hajóstársaság szolgálatában állt, majd katonaként részt vett a búr háborúban. Orvos fivére ösztönzésére végül be­iratkozott a londoni egyetem orvosi karára és tanulmá­nyainak színhelyéül a St. Mary kórházat választotta. Valójában sebész akart len­ni, de Freeman doktor (a kórház kiváló bakteriológusa) lövészcsapatot szervezett, és felfigyelt az ifjú Flemingre. Fleming nemcsak a lövész­csapathoz csatlakozott, ha­nem Freeman ajánlására a St. Mary kórház bakterioló­giai laboratóriumának mun­katársa is lett, amelynek ve­zetője Wright professzor, a tífusz elleni védőoltás felfe­dezője volt. Ez a szérum a századelő csodaszere, amely­nek jelentősége talán Paul Erlich német bakteriológus Salvarsan-készítményéhez hasonlítható. Wright és Erlich szoros kapcsolatot tar­tott fenn. Erlich 1909. évi londoni látogatásán figyelt fel Flemingre, s rendelkezé­sére bocsátotta Salvarson-ké­­szítményét és útmutatásaival elsőnek alkalmazta London­ban. Az első világháború küz­delmeiben Fleming főhadna­gyi rangban vett részt, kato­naorvosi gyakorlatában álta­lánosan használta Wright és Errich készítményeit. Szám­talan katona­­életét mentette meg, de felfigyelt arra, hogy a gránátok tépte sebek mil­liárdnyi baktérium okozta gennyesedésein és üszkösödé­sein nem tudnak segíteni, te­hetetlenül állnak a haldoklók mellett. Gyakran gondolt Eriich Salvarsan­ készítmé­­nyére, amely a vérbetegség egyik csoportját, a spiroche­­tákat pusztítja el, és ez a gondolat adott ösztönzést ké­sőbbi kutatásaihoz. Az élő szervezetre nem toxikus ha­tású antibakteriális anyagot kívánt előállítani. 1924-ben felfedezte a bakteriotikus ha­tású lizozimot, majd 1928- ban felfigyelt arra, hogy a Penicillum nitatum tenyésze­téből nyerhető az az általa penicillinnek nevezett anyag, amely nagyobb hígításban meggátolja a sztafilokóku­­szok növekedését. Figyelem­mel kísérte a baktériumok penicillinérzékenységét, majd 1939-re előállította a kristá­lyos penicillint, tisztázta ké­miai szerkezetét. Ekkorra már egyetemi tanár volt, akinek vizsgálódásait a vi­lág egész orvostársadalma figyelemmel kísérte. A peni­cillint 1941-ben már embe­ren is alkalmazták, és 1945- ben Fleming joggal nyerte el az orvosi élettan tárgyköré­ben a Nobel-díjat. Tekintélye óriási volt, s bár életművét még többen kiegészítették, jelentőségét nem homályosíthatták el. 1955. március 11-én hunyt el, és az egész világ gyászolta. A londoni Szent Pál székes­­egyházban nyugszik. Lényét egyszerű síremléke fejezi ki talán a legjobban, amelyen csak nevének kezdőbetűi áll­nak. Kapronczay Károly Debrecenben Borsos Jó­zsef neves városépítész (ő tervezte többek között az el­ső hazai krematóriumot) vénkerti házában, nem mesz­­sze a Déri Múzeumtól, nyílt meg ez év januárjában a „Debrecen és a magyar iro­dalom”­­ című állandó ki­állítás. Csaknem öt évszázad irodalmát e szűk helyen be­mutatni: a kiállító eszközök tervezőjének és a rendezőnek a mesteri munkája. Debrecen múltja méltó er­re a bemutatásra. Huszár Gál nyomdája 1561-től ha­zánk legrégibb folyamatosan dolgozó üzeme, s a magyar nyelvű nyomtatványai iro­dalmi nyelvünk letéteménye­sei, megerősödésének vívmá­nyai. A jobbágy-gyermeke­ket felnevelő kollégium a felvilágosodás fellegvára, élén Csokonaival. Kölcsey, Petőfi, Arany otthon volt Debrecenben. A „szabadság­­harc fővárosa” nem feledke­zett meg Kossuthról, Jókai­ról sem. Az emeleti kiállító­teremben a századforduló és a 20. század jeleseivel talál­kozunk. A tudomány vára ekkor még a kollégium. Itt tanul Ady Endre, idejár Mó­ricz Zsigmond Légy jó mind­halálig- jának gyermek-hőse, Nyilas Misi, Debrecenből in­dul Tóth Árpád, Szabó Lő­rinc, Oláh Gábort lehúzza (éppen napjainkban világí­tott be ebbe a roppant küz­delembe Tóth Endre kitűnő könyve Oláh Gáborról), Gu­lyás Pál felülkerekedik. Ju­hász Géza szellemi patrónus lesz már egyetemi katedrája előtt is. A kiállítás e harma­dik csoportja bemutatja a Csokonai-kör és az Ady Tár­saság bátor és sokoldalú kí­sérleteit. Debrecen irodalmi múzeu­ma 1945-ig vezet el bennün­ket. Sokat emlegetett világ ez, a kollégium gyűjteménye is felsorakoztatja a múltját. Mégis igen sok meglepetést hoz számunkra, hogy a Cso­konai- és Fazekas Mihály - emlékekre figyelmeztessünk. A magyar irodalmi múlt minduntalan előretörő vonu­lata ez, s a kiállítás három csoportja valóban a magyar művelődéstörténet hőskora. Még mindig van bennük fel­­fedeznivaló. A múzeum kéz­irattára és relikviái lehetővé teszik a tudós kutató mun­kát is. Ne sajnáljunk még egy jó negyedórát, hogy a Margit, utcában meglátogassuk a Holló László-emlékházat. A magyar festészet nagy javai és java alkotásaival, otthona berendezésével találkozha­tunk. Kiskunfélegyháza is híven őrzi képeit, de itt kitá­rulkozik előttünk -­ magyar tájjal, a magyar néppel el­jegyzett alkotó szinte teljes életműve. Koczogh Ákos 1981. augusztus 9., Vasárnap

Next