Vas Népe, 1981. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-01 / 204. szám
Országos tanévnyitó ünnepség Sárospatakon —i— i — i —— — - - - A hirtelen jött zápor sem zavarta meg vasárnap a Sárospatakon tartott országos tanévnyitó ünnepséget, amelyet a televízió is közvetített. A fennállásának 450. évfordulóját ünneplő Rákóczi Gimnáziumban az iskola mintegy 700 diákja, s ugyanennyi meghívott vendég jelenlétében Pozsgay Imre művelődési miniszter köszöntötte az ország tanulóifjúságát az 1981—82-es tanév kezdete alkalmából. Beszéde bevezető részében az ország valamennyi pedagógusát, gyermek- és ifjúságvédelemmel foglalkozó szakemberét, az óvodásokat, az általános- és középiskolásokat, a szakmukásképzők és szakiskolák tanulóit, az egyetemi és faiskolai hallgatókat köszöntötte, majd így folytatta: — Kívánom, hogy az újabb fejlődést és sikereket ígérő, de előreláthatóan nem kevés nehézséget is hozó új tanévben, a korábbiaknál több nevelő és tanuló találjon örömet munkájában, feladatában. Az oktatás fejlesztéséről szólva a miniszter hangsúlyozta: az iskolát nem időnkénti lökésekkel, megrázkódtatást okozó változtatásokkal, hanem folyamatos, szakadatlan fejlesztéssel kell beilleszteni a társadalmi haladás menetébe. Fejlesztésre természetesen ezen a területen is szükség van, mert hiszen a gyorsan szaporodó ismeretek elsajátításának módszereit újra és újra létre kell hozni és alkalmazni kell. Olyan megoldást kell találnunk az iskolarendszer és az oktatás-nevelés fejlesztésében, amely épít amagyar nemzeti oktatásügy évszázados jó hagyományaira, a nemzetközi jó tapasztalatokra, a szocialista iskolarendszer vívmányaira, a mai iskola sok-sok értékére. A továbbiakban a miniszter leszögezte, hogy az általános iskola keretében kell biztosítani a kötelező alapiskolázás egységének megőrzését, a tankötelezettségi törvény következetesebb érvényesítését; önálló iskolázási formaként kell megőrizni a középfokú oktatást, s ugyanakkor meg kell oldanunk, hogy az általános műveltség és a szakismeret szerves egységet képezzenek, s tovább kell szélesítenünk a képzésben résztvevők körét. A felsőoktatásban — a tartalmi, szervezeti korszerűsítéssel egyidejűleg — biztosítani kell, hogy kiszélesedjenek az értelmiség utánpótlásánaktársadalmi alapjai. Továbbra is nagy szükség lesz a felnőttoktatásra. A munka melletti képzésben, a felnőttoktatás fejlesztésében mindenekelőtt azt kell figyelembe venni, hogy az általános és szakmai műveltség szintentartása, gyarapítása, a munka és tanulás egybefonódása egyre több ember egész életét átfogó folyamattá válik. Miközben a távlati fejlesztési tervek előkészítésén fáradozunk, egy pillanatra nem feledkezhetünk meg az iskola mai gondjairól, feladatairól. Tudjuk, hogy még el kell telnie egy-két esztendősnek, amíg az óvodák zsúfoltságából eredő gondjaink megoldódnak, de már nincs messze ez az idő. Ebben — sajnos — szerepe lesz annak is, hogy ismét csökken a születések száma, s ezzel együtt az óvodáskorba lépő gyerekek száma is. Az általános iskolákat viszont most érte el igazán a megnövekedett létszámú korosztályok hulláma. A legnépesebb csapat éppen az 1981—82-es tanévben lép az első osztályba. Csaknem 15 ezerrel lesznek többen, mint tavaly. Általános iskoláink ma még nincsenek teljes mértékben felkészülve ezeknek a nagy létszámú korosztályoknak a fogadására. Ebből a felismerésből született meg a kormányhatározat az általános iskolák fejlesztéséről, a tanteremhiány okozta gondok enyhítéséről, a nevelési lehetőségek jobb kihasználásáról. A kormány ezzel kapcsolatos programjának megvalósításáig is türelmet, kitartó erőfeszítést és jó nevelői együttműködést kérünk az általános iskolákban dolgozó pedagógusoktól. A tanácsoktól, gazdasági és társadalmi szervezetektől, mozgalmaktól, az állampolgároktól pedig azt kérjük, hogy mint saját ügyüket, karolják fel az általános iskolák fejlesztésének, különösen a tanteremépítésnek az ügyét. A kulturális kormányzat nevében megígérem, hogy a művelődésigazgatás országos, megyei és helyi szerveit felkészítjük az iskolafejlesztési kezdeményezések méltó fogadására. A közeljövőben megoldandó gondok közt említette a miniszter az ötnapos tanítási hétre való áttérést is. Az idei tanévben — mondotta — minden intézményi típusban, de csak szűk körben próbáljuk ki az ötnapos tanítási hetet és csak a vita, valamint a tapasztalatok hasznosításával tesszük általánossá a jövő tanévben. — Jó iskolát teremteni a hazának, a szocialista Magyarrországnak, ez közös érdekünk és közös felelősségünk. Társadalmi, gazdasági gondjainkon úrrá lenni, népünk további felemelkedését előmozdítani csak jó iskola segítségével lehet — hangsúlyozta befejezésül Pozsgay Imre. Érdemes lett volna hangszalagra rögzíteni a hét végén Szombathelyen a bőr-, szőrme- és cipőipari fiatalok országos KISZ-aktívaértekezletén elhangzottakat. S lejátszani olyankor, amikor közömbösséggel, hozzá nem értéssel vádolják — gyakran alaptalanul — a huszon-harminconéves korosztályt. Ezen a hétvégi találkozón szóba kerültek az iparág, egyes gazdálkodó egységek — s az egész népgazdaság — gondjai, az ifjúsági mozgalom időszerű kérdései. Számtalan kérdést kapott Juhász András, a KISZ Központi Bizottságának titkára és Várszegi Árpád, az Ipari Minisztérium szakembere. Az iparág nagyrészt fiatalokat foglalkoztat. Így tőlük is függ az, hogy sikerül-e kelendőbb bőrruházati termékeket, lábbeliket készíteni. A bőr- és cipőipar termelése mennyiségileg alig-alig nő majd, de annál több figyelmet kell fordítani a fogyasztók igényeinek alaposabb megismerésére. Hazai éskülföldi fogyasztókéra egyaránt. Mit vár a vásárló? Divatos, tartós, olcsó terméket, sokrétűbb választékot, jobb anyagokat. Ha egyik napról a másikra nem is, de megvan a lehetősége annak, hogy jobb, olcsóbb áruk kerülhessenek a pultokra. Sokat lehet javítani például a bőrök kikészítésén, küllemén. A költségeket a gépek, eszközök hatékonyabb felhasználásával lehet csökkenteni. Aggódva tette fel a kérdést egy fiatal lány: szövetkezetük egyik futószalagja olyan átmeneti bőrkabátokat gyárt, amelyekkel tele vannak a nagykereskedelmi vállalatok, ezek a cikkek magas áruk miatt jóformán eladhatatlanok. Legfeljebb harminc-negyven százalékos árengedménnyel lelnek vevőre, dehát ez sem a kereskedőnek, sem a gyártónak nem jelent sikerélményt. Lehet-e csökkenteni a költségeket? Vagy a túlzott forgalmi adó a „hibás”? Netán eleve rosszul számították ki az igényeket? A szerződéses fegyelem betartását kérte számon az egyik cipőgyár fiatalja a bőrgyárak jelen levő képviselőitől. Súlyos gondokat okoz a termelésben, ha késve érkezik az anyag. A kötbér áthárítása pedig nem tartozik a legegyszerűbb feladatok közé. Megtudtuk, rövidesen szigorítják a szállítási határidőket. Aki késve szállít, az köteles lesz engedményt adni , áraiból. Milyen tágabb keretet, segítséget adhat a KISZ a bőr- és cipőipar csöppet sem látványos, de fontos feladataihoz? Bebizonyosodott, hogy a másfél évtizede több-kevesebb finomításokkal működő termelési mozgalmak nem mindenütt célszerűek már. Nem lehet előírni például minden üzem KISZ-eseinek, hogy építsék ki Radar-mozgalmukat, ha az üzem sajátosságai ezt nem teszik lehetővé, szükségessé. Nagyobb önállóságot kaptak a különböző szintű KISZ- szervezetek, de vajon tudnak-e élni megfelelően ezzel a lehetőséggel? Az Alkotó Ifjúság mozgalomhoz hasonló bátor kezdeményezésekre van szükségünk — hangsúlyozta a KISZ KB titkára. Évente 30—40 ezer ötlettel, újítással állnak elő a fiatalok, ezek felkarolásához pedig erkölcsi és anyagi támogatásra egyaránt szükség van. A legjobb ötletek megvalósításához az Állami Fejlesztési Bank ad hiteleket, ez az alkotókedv növekedéséhez vezetett. Az élénk vita során egymást váltogatták a különböző témák. A szakmához kevésbé értőnek is érdekes volt hallani, hogy a problémák mennyire hasonlók az iparág üzemeiben. A kérdéseik nagy részéhez hozzátették ugyanis, hogy elmondhatta volna a többi cipőgyár, bőrgyár, szövetkezet képviselője is. Ez is bizonyítja, hogy nem felesleges összehívni egyegy szakterület fiataljait az egész országból. A más Egy iparág KISZ-esei közös feladataikról Iskolaavatások a megyében iskola felkészíti tanítványait az önművelésre, a folyamatos önképzésre is. Oktatási rendszerünk célja, hogy mind magasabb műveltségű emberek szolgálják a társadalmat. Az általános iskolára azért irányul nagy figyelem, mert a tömegek műveltségét ezek az intézmények alapozzák. Társadalompolitikai jelentőségű kérdés, hogy azonos műveltségi feltételeket teremtsünk a gyerekek számára, mert a társadalmi mobilizáció, a demokrácia fejlődése az általános iskolákban alapozódik — emelte ki az alapképzés fontosságát Rácz János, majd áttekintette, hogyan szolgálja e célokat az iskolafejlesztés megyei terve. 45 iskolát korszerűsítenek a következő években. A napköziben felvehető gyerekek számát a jelenlegi 41 százalékról 53—55 százalékra emelik. Bármilyen fontosak is az iskolák, a fiatalok nevelése (Folytatás a 3. oldalon) Iskolába kerülnek már a hetvenes évek közepén született gyerekek, a népesebb évfolyamok. Ezért az oktatásügy a következő években elsősorban az általános iskolák bővítésére, építésére koncentrálja anyagi eszközeit. Vas megyében a VI. ötéves terv végére 96 tanteremmel lesz több, mint 1980-ban volt. Az új tantermek egyharmada, 3 új iskola már ebben a tanévben az oktatás rendelkezésére áll. Az első tanévnyitó Szombathelyen a Váci Mihály ült iskola udvarán. Szombathelyen Húszezer ember él ma a Derkovits városrészen, amelynek harmnadik általános iskoláit. avatták vasárnap délután. Elek Tibor, a városi tanács elnökhelyettese jelentette a tanévnyitóra öszszegyűlt szülőknek, a környék lakóinak, hogy határidőre, 49 millió forintért elkészült az új iskola, a VI. ötéves terv egyik fontos kulturális beruházása. Rácz János, a megyei pártbizottság titkára iskolaavató beszédében az oktatás és a társadalom fejlődésének összefüggéseit emelte ki. — A képzettség, a műveltség a társadalmi haladás feltétele. Amikor az iskolázottság tömegméretűvé válásáról adunk számot, egyben a társadalmi egyenlőségről, az indulási esélyek kiegyenlítődéséről is szólunk. Az az iskola felel meg a fejlett szocialista társadalom igényeinek, amely a nevelésben és az oktatásban megteremti a dinamizmus és a stabilitás harmóniáját, amely Idestova félévtizedes hagyomány már, hogy hazánk felsőoktatási intézményeinek hallgatói is közreműködnek Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdaságának legfontosabb nyárvégi, ősz eleji munkájában, az almaszedésben. Hétfőn a keleti országrész 17 településén nyitották meg kapuikat az „almatáborok”, hogy október közepéig egyhetes turnusokban 21 ezer egyetemistát, és főiskolástfogadjanak. Az idén újabb településen, Fényeslitkén és Méhteleken is tábort vertek az érkező fiatalok számára, akik között első ízben lesznek ott a Budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem, valamint a Testnevelési Főiskola diákjai. A legnépesebb csoporttal a Budapest Műszaki Egyetem képviselteti magát, erről az egyetemről 6600-an érkeznek.