Vas Népe, 1981. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-01 / 204. szám

EXPRESSZ ★ A vietnami külügy­minisztérium hétfőn újabb jegyzékben sürgette a kínai felet, hogy Hanoi korábbi javaslatainak megfelelően üljenek tár­gyalóasztalhoz, kezdjék meg a kétoldalú megbe­szélések harmadik fordu­lóját. ★ Tíz könnyebb és két súlyosabb sebesültje van annak a bombamerény­letnek, amelyet hétfőn reggel követtek el az NSZK-ban az Európában állomásozó amerikai lé­gierő ramsteini főpa­rancsnoksága ellen. ★ Egy további bebör­tönzött ír republikánus aktivista „utasította visz­­sza a reggelit” hétfőn a Maze-börtönben, és ezzel hétre emelkedett a jelen­leg éhségsztrájkot folyta­tók száma. Arab nagykövetek nyilatkozata Az arab országok ausztriai külképviseleteinek vezetői hétfőn közös nyilatkozatban ítélték el a bécsi zsinagóga elleni terrortámadást. A bűn­tett — hangzik a nagyköve­tek nyilatkozata — csakis azok érdekeit szolgálhatja, akik ellenzik a Bruno Kreis­ky vezette osztrák kormány­nak a közel-keleti helyzet­tel, azon belül is a palesztin kérdéssel kapcsolatos helyes és objektív politikáját. Az arab országok nagykövetei sajnálkozásoknak adnak ugyanakkor hangot amiatt, hogy a szombati merénylet kapcsán az osztrák tömegtá­jékoztatási eszközök széles arab-ellenes kampányt indí­tottak. Hétfőn délután dr. Willi­bald Pahr osztrák külügymi­niszter hivatalában fogadta izraeli nagykövetét, aki át­nyújtotta kormánya tilta­kozását Kreisky kancellár vasárnapi kijelentésével kapcsolatosan. Az osztrák ellenzéki pártok által is he­vesen bírált Kreisky-nyilat­­kozat szerint a felerősödő terrorcselekmények gyöke­rei a palesztinokkal szemben követett izraeli politikában keresendők. Az osztrák diplomácia ve­zetője a belügyekbe való beavatkozás vádjával vissza­utasította az izraeli jegyzé­ket. Hétfőn délután gyász­szer­tartást rendeztek a szomba­ti terrortámadás színhelyén. KOMMENTÁR A teheráni robbanás A legújabb hírek — és a vasárnapi detonáció — riasztó fényében jogosnak tűnik az a megállapítás, amely szerint Iránban ál­landósul a kivégzések és a merényletek iszonyú körforgása. Amikor 1981. június 28-án egy hetven­négy áldozatot követelt te­heráni robbanás szinte lefejezte az iszlám fun­damentalisták csaknem teljes vezérkarát, keve­sen hitték volna, hogy egy ilyen akció kísértetie­sen hasonló körülmények között megismétlődhet. Márpedig vasárnap dél­ben mégis ez történt az iráni fővárosban. Az ese­ményekből kézenfekvő­­tanulságok, kövtkeznek. E tanulságok egyike az, hogy vagy valami alap­vető baj lehet a bizton­sági szolgálat hatékony­ságával, vagy (és ez leg­alább ilyen valószínűnek látszik) a rezsim ellenfelei magas posztokon beépül­tek — a többi között — az elhárítás vezérkarába is. Erre utal mind a bom­ba elhelyezése a kormány­fői hivatal épületében, mind az időzítés „szak­mailag” tökéletes haté­konysága. Azok, akik a szerkeze­tet — a jelek szerint min­den gond nélkül — elhe­lyezték a hatalmi gépezet egyik fellegvárában, pon­tosan tudták, hogy az épületben két olyan fon­tos tanácskozás is folyik, amelyeken részt vesz a rezsim több irányító sze­mélyisége, köztük az ál­lamfő, a miniszterelnök, a parlament elnöke, a hadügyminiszter, a vezér­kari főnök, a forradalmi gárdisták parancsnoka és Khomeini ajatollah két személyes képviselője is. Ha egy ilyen színhelyen olyan detonációra kerül­het sor — a június végi tapasztalat ellenére! —, amelynek nyomán a köz­­társasági elnök és a mi­niszterelnök elszenesedett holttestét csak fogsoruk segítségével, lehet azono­sítani, akkor ez a rob­banás túlmutat önmagán és fénye sok mindent meg­világít. Ebben a halálosan va­kító fényben viszonylag részletkérdéssé válik még az is­, hogy valóban a Mindzsahedin Khalk (ve­zetője Baniszadr­ ex-el­­nökkel szökött Párizsba) nevű szervezet, az ahhoz csak lazán kapcsolódó „Muzulmán Diákok Szö­vetsége”, vagy éppen más csoport követte el a me­rényletet. A lényeg saj­nos az, hogy e fényben újra világosan látszik: az olajeladási gondokkal, az Irak ellen vívott háború terhével küszködő, az iga­zi vagy vélt baloldalra kivégzések százaival le­sújtó jelenlegi vezetés pillanatnyilag nem talál kiutat egy forrongó tár­sadalom ezernyi dilemmá­jából. Harmat Endre Merénylet áldozata lett az iráni elnök és a kormányfő Mohammad Ali Radzsai iráni elnök és Mohammad Dzsavad Bahonar miniszter­­elnök életét vesztette. A két magas rangú tisztségviselő annak a merényletnek esett áldozatul, amely vasárnap történt a teheráni minisz­terelnöki hivatalban. A me­rényletet a kormányzat el­lenségei nagy erejű pokol­géppel hajtották végre. A hírt hétfőn hajnalban hoz­ták nyilvánosságra teheráni hivatalos források, köztük a Pars hírügynökség szóvivő­­je és az iszlám köztársasági párt hivatalos lapja. Az AFP­­hírügynökség jelentette, hogy a merényletet a Mu­d­­zsahedik Khalk nevű balol­dali szervezet vállalta ma­gára. A legújabb jelentésekből kitűnik, hogy a robbanás pil­lanatában — vasárnap, ma­gyar idő szerint 13.30 órakor — tíz­ személy tartózkodott a miniszterelnöki irodában. A merényletnek végül — a Pars hírügynökség szerint — hét halálos áldozata és ti­zenhárom sebesültje volt azokkal együtt, akik más, közeli helyiségekben voltak. A robbanás áldozatainak holtteste elszenesedett, s így nehéz volt pontosan fel­ismerni őket. Az elnök és a miniszterelnök holttestét fogsoruk alapján sikerült vé­gül azonosítani, egy halott kiléte még ismeretlen. Az iráni ideiglenes elnöki tanács, amely Radzsai elnök és Bahonar miniszterelnök halála miatt vette át az ál­lamfői teendők intézését, hétfőn hivatalos közlemény­ben szólította fel a kormány minisztereit: továbbra is lássák el tisztségükből faka­dó feladataikat az új minisz­terelnök kinevezéséig. A fővárosban eközben több százezres tömeg gyűlt össze a Medzslisz­­parlamenti előtt, hogy részt vegyen a két meggyilkolt iráni veze­tő temetési szertartásán. A szertartást követően ötnapos nemzeti gyász kezdődött Iránban. Khomeini ajatollah, Irán vallási és politikai vezetője a temetés után mondott és a teheráni rádió által sugárzott beszédében közölte: Radzsai és Balhonar meggyilkolása nem állítja meg az iszlám forradalmat, az irániak ké­sze­k mártírhalált halni a for­radalomért. A főpap közvet­ve jelezte, hogy elnökválasz­tást rendeznek, s mindenkit részvételre szólított fel. Az alkotmány értelmében­ az új államfőt 50 napon belül kell megválasztani. Khomeini utalt arra, hogy „a pokolgé­pes merényletek még nem jelentik azt, hogy az ellenzék erős lenne, hiszen — mint mondotta — egy 12 éves gyermek is el tud helyezni egy pokolgépet.” Anélkül, hogy neveket említett volna,­­vádolta azokat, akik „azért menekültek el Iránból, hogy­­politikai erőszakot szítsanak az országban”. Hasemi Raf­­szandzsani, az iráni parla­ment elnöke a törvényhozás­iban mondott beszédében azt , állította, hogy Radzsait és Balkonart Szaddam Husszein iraki elnök és az Egyesült Államok „ötödik hadoszlo­pa” gyilkolta meg. „A vasárnapi merénylet előre látható volt, természe­tes dolog, hogy az erőszak szervezői akciójuk áldozatá­vá válnak” — jelentette ki hétfőn az Europe—1 rádió­ban Ahol Hasszán Baniszadr, a franciaországi emigráció­ban élő volt iráni államfő. A Pars hírügynökség hét­főn közzétette az iráni kor­mány közleményét, amelyben az iráni vezetés azzal vá­dolja Sapur Bakhtiar volt miniszterelnököt és Bani­szadr volt államfőt, hogy ré­szük volt a vasárnapi rob­bantásos merényletben. Mohammed Mahdavi-Kani belügyminiszter nyilatko­zatban szólította fel a bizton­sági erőiket, hogy tegyenek meg mindent a rend fenn­tartása érdekében. Lengyelországban hétfőn — a korábbi bejelentést, majd a széles körű társadalmi konzultációt követően — életbe léptek az új kenyér­árak, amelyek nyomán szá­mos pékáru száz-kétszáz szá­zalékos, egyes fajták eseté­ben ennél is nagyobb mérté­kű a drágulás. Az intézkedés célja az önköltség valóságos tükrözése, a pazarlás meg­szüntetése, s az, hogy a ke­nyeret kizárólag fogyasztás­ra alkalmazzák. Az áremelést a kormány általános, havi 160 zlotys bérkiegészítéssel ellensúlyozza. Azok a nyug­díjasok, akiknek jövedelme 3500 zloty alatt van, havi kétszáz zloty kiegészítést kapnak. Az intézkedést elv­ben­ a Szolidaritás szakszer­vezet is elfogadta, de az utób­bi időben egyre gyakrabban hangoztatja, hogy kevésnek találja a kormány által biz­tosított bérkiegészítést. A varsói városi tanács döntése alapján szeptember elsejétől csak azok vásárol­hatnak jegyükért húst és hús­­készítményeket Varsóban, a­kik a fővárosban laknak, vagy állandó jelleggel ott dolgoznak. A számukra ki­adott jegyeket külön jelzés­sel látják el. Korábban vi­dékiek is Varsóban vásárol­tak jegyeikre húst, s rész­iben ez okozta, hogy a fővá­ros számos lakosa még jú­liusi-augusztusi jegyét sem tudta árura váltani. Ugyancsak szeptembertől Varsóban és a varsói vajda­ságban külön alkohol-, illet­ve cigaretta jegyek lépnek érvénybe a vajdaság lakosai számára. Megkezdődik a mo­sópor adagolása is. Egy hónapja tart a spe­kuláció elleni fokozott akció, amelyet a rendőrség, külön­féle intézmények a szak­­szervezetekkel együtt foly­tatnak. Részt vesznek az ak­cióban a lengyel néphadse­reg katonái is. Mint a PAP hírügynökség jelentette, az egy hónap alatt huszonegy millió zloty értékű rejtege­tett árut foglaltak le, s több­ezer személy ellen indítottak eljárást. 2 fd­ HMJi Honecker— Schmidt találkozó? Erich Honecker, az NSZEP Központi Bizottságának fő­titkára, az NDK államtaná­csának elnöke hétfőn fo­gadta Klaus Böllinget, az NSZK állandó berlini képvi­seletének vezetőjét és átad­ta neki válaszát Helmut Schmidt nyugatnémet kancel­lár levelére. A bonni kor­mányfő július 24-én fordult levélben Honeckerhez és ebben — mint ismeretes — legfelsőbb szintű tárgyaláso­kat javasolt a két német ál­lam közötti nyitott problé­máik rendezésére. Mint hivatalosan közölték, Honecker kölcsönös érdeklő­désre számottartó kérdése­ket vitatott meg. A MÁLNABOKROK ve­szélyeztetik a Kovács-ta­nya biztonságát. Mert a sze­mek lehetnek bármilyen édesek, a helyi tsz-elnök szá­jában mindig megsavanyod­­nak. Hogyne, hiszen tanyán, a nagyüzemi táblásítást aka­dályozó területen élnek. Pe­dig Kovács János a termelő­szövetkezet dolgozója, otthon hizlalt állatait a gazdaság se­gítségével értékesíti, még­sem jár az elnök kedvében. Nem hagyja el az apjától örökölt két hektárnyi földet, a gémeskutat, az eperfákat, a málnást. A tsz hiába ígér házhelyet, kőművesbrigádot, Kovács János ragaszkodik a családi ereklyeként őrzött nádfedeles épülethez. Az eperfa termésével disznót, csirkét hizlal, kukoricáért sem fizet, zöldség mindig akad a veteményesben. Hiá­ba akar a termelőszövetke­zet összefüggő rozstáblát, a Kovács-portát nem tolhatja arrébb. Ehhez kevés az el­nök ereje. Hatásköre legfel­jebb a „nem” kimondásáig terjed. Ezt felelte, amikor a tanácstitkár­ megkérdezte: támogatja-e a tanyák villa­mosítását. A TSZ ELNÖKE moderni­zálni szeretné gazdaságát, új növényi kultúrát meghono­sítani, nagyteljesítményű, szedő, arató-cséplő gépeiket beszerezni. A tanyák vi­szont szöges­drótként akadá­lyozzák a táblásítást. A kis háztájikat, az ósdi épülete­ket kerülgetni kell. Hiába a modern technika, a hétmér­­földes csizmában csak ara­szolni lehet. Az elnök a haladás érde­kében sürgetné a buldózere­ket. Hasonlóképp érvelnek a tanyát érzelmileg ellenzők. Lakatos Vince nagy sikerű dokumentumfilmje, a Naple­mente előtt négy esztendeje szinte sokkolta a tévénéző­ket. A magára hagyott idős emberekért, a petróleumlám­pa világosságáért, a biblia igazságáért, a magatehetet­­lenség látványáért sokan nem a múltat, nem a kispa­raszti élethez való ragaszko­dást, hanem a szórványtele­püléseket okolták. Kialakult az a szerencsétlen helyzet, hogy amíg Bács-Kiskun me­gyében a helyi tanács, a vö­­röskeres­zet, a Hazafias Nép­front, a szocialista brigádok társadalmi összefogást tűr­hettek a tanyán élő idősek megsegítéséért, addig a pil­lanatnyi hangulatuknak en­gede­mes­kedők a tanyák el­len fordultak. Mentségükre szóljon, a tanyák értékét, gazdasági jelentőségét ha­zánkban sokáig a széljárás szerint mérték. A múlt Szá­zad közepén például a ható­ságok erővel tartották a fal­vakban az embereket. Ta­nyát venni, önállóan gazdál­kodni csak a paragrafusok és a zsan­­árok kijátszásával le­hetett. A legelőfeltöréssel, szőlő­telepítéssel megkezdődött a kiköltözés. A falvakat elha­gyó új honfoglalók még nem érezték hátrányosnak szo­ciális, egészségügyi, kultu­rális ellátásukat: a betegbiz­tosítást, a színházat, az anya­gi biztonságot nemcsak a ta­nyai agrárproletáriátus hiá­nyolta. Ám a kormánykörök úgy tettek, mintha a tudat­lanság, a nyomor kizárólago­san a tanyák jussa lenne. A FELSZABADULÁSKOR egykori cselédek, napszámo­sok, summások jutottak föld­höz. Többségük az új birto­kon építtetett házat. Amikor kiderült, hogy a kisparcellák akadályozzák a nagyüzemi termelést, a hatóságok igye­keztek a szétszórtan élőket össze­költöztetni. Kialakultak­ a leendő községek magjai, a tanyaközpontok. Benépe­sülésüket a fotóriporterek és festők is segítették. Nem ábrázoltak magányos épü­leteit, gémeskutat, de meg­örökítették a beköltözést, a hidrogl­óbuszt, a beláthat­at­­­lan kukoricást. A tanyaközpontok pedig fejlődtek. Amikor egymásba értek a házak, elkészült a bekötőút­.­­ vegyesbolt nyílt, aztán két tantermes iskola (egy osztály az alsó, egy a felső tagozatnak,), az orvos is meglátogatta a helyieket. Később könyvtár létesült, hétköznap olvasnivalót köl­csönzött, szombatonként táncmulatságnak adott ott­hont. Néhány év múlva a helyi termelőszövetkezet iro­dát­ építtetett, az üzletháló­zat bővült, a könyvtárból ■ .t^x..-1 r mi­ : • | tanych bhr Ai Magyar Szolidaritási Bizottság felhívása Hétfőn a Hazafias Népfront Országos Tanácsának szék­házában ülést tartott a Ma­gyar Szolidaritási Bizottság. A tanácskozáson a magyar közvéleményhez szóló felhí­vást fogadták el. A dokumen­tum bevezetőben jelzi: a Magyar Szolidaritási Bi­zottság szeptember 1-től — a nemzetközi antifasiszta vi­lágnappal kezdődően — meg­hirdeti hagyományos őszi szolidaritási akciósorozatát. Az enyhülési folyamat megtorpanásával érezhető­en romlottak a haladásért, a demokráciáért, a békéért, az emberhez méltó életért har­coló erők világméretű küz­delmének feltételei — szöge­zd le a továbbiakban a fel­hívás. Ebben a helyzetben java­soljuk, — folytatódik a fel­hívás — hogy szeptember 1- én országszerte emlékezzünk meg a II. világháború 42 évvel ezelőtti kirobbantásá­ról, kifejezve meggyőződé­sünket, megismétlődését so­ha többé nem engedhetjük! Fejezzük ki szolidaritásun­kat a vietnami, a kambod­zsai és a laoszi néppel; tá­mogassuk a közel-keleti vál­ság átfogó, igazságos, vala­mennyi érdekelt fél részvé­telével történő rendezését, a palesztin nép törvényes jo­gainak biztosítását. Fejezzük ki szolidaritásun­kat Latin-Amerika népeinek sok áldozatot követelő, az im­perialista beavatkozás vissza­veréséért, a fasiszta diktatú­rák felszámolásáért vívott harcával. Követeljük a dél-afrikai csapatok azonnali kivonását az angolai területekről. Ha­tározottan szálljunk síkra Namíbia függetlenségének biztosításáért. A Magyar Szolidaritási Bizottság felhívással fordul a magyar közvéleményhez, a társadalmi és tömegszerve­zetekhez, az egyházakhoz, ál­lásfoglalásaikkal, sajátos esz­közeikkel segítsék elő e ne­mes célok megvalósítását — fejeződik be a felhívás. Leonyid Brezsnyev távirata Fidel Castrohoz Leonyid Brezsnyev az el nem kötelezettek mozgalmá­nak napja alkalmából távi­ratot intézett Fidel Castro­­hoz, a mozgalom soros elnö­kéhez, és ebben a szovjet nép és a maga nevében szí­vélyes jókívánságait fejezi ki neki, valamint az el nem kötelezett országok összes ve­zetőinek és népeinek. A távirat a többi között megállapítja: a Szovjetunió az el nem kötelezettek moz­galma fennállásának 20 éve során, hűen a nemzeti felsza­badításukért küzdő erőkkel­­való szolidaritás erősítésének lenini elvéhez, olyan erőnek tekintette és tekinti a moz­galmat, amely a felszabadult országoknak azt a természe­tes törekvését fejezi ki, hogy együttesen szánjanak­­ szem­­be az imperialista, a gyarma­tosító, a fajüldöző és a he­­gemonista erőkkel, és meg­védjék drága áron kivívott függetlenségüket, szabadsá­gukat. Az el nem kötelezettek mozgalma — hangsúlyozza a távirat — különösen fontos szerepet tölt be most, ami­kor az imperializmus agresz­­szív körei szembeszegülnek a történelmi fejlődés objektív menetével és az erő pozíció­jából igyekeznek megoldani a világ problémáit, „saját érdekszférájuknak” kiáltják­ ki a világ különböző térsége­it és „nemzetközi terroriz­musnak­” minősítik a nem­zeti felszabadításukért küz­dő népek harcát. Ezért szükség van a világ összes békeszterető erőinek együttes harcára a béke megvédése érdekében. Leonyid Brezsnyev vége­zetül reményét fejezi ki, hogy az el nem kötelezettek mozgalma, az imperializmus és mindenfajta agresszív törekvés elleni harc alapel­­veit követve, fokozza tevé­kenységét és növeli befolyá­sát a nemzetközi helyzetre a béke megszilárdítása érdeké­ben. 1981. szeptember 1. Kedd

Next