Vas Népe, 1981. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-01 / 204. szám
EXPRESSZ ★ A vietnami külügyminisztérium hétfőn újabb jegyzékben sürgette a kínai felet, hogy Hanoi korábbi javaslatainak megfelelően üljenek tárgyalóasztalhoz, kezdjék meg a kétoldalú megbeszélések harmadik fordulóját. ★ Tíz könnyebb és két súlyosabb sebesültje van annak a bombamerényletnek, amelyet hétfőn reggel követtek el az NSZK-ban az Európában állomásozó amerikai légierő ramsteini főparancsnoksága ellen. ★ Egy további bebörtönzött ír republikánus aktivista „utasította viszsza a reggelit” hétfőn a Maze-börtönben, és ezzel hétre emelkedett a jelenleg éhségsztrájkot folytatók száma. Arab nagykövetek nyilatkozata Az arab országok ausztriai külképviseleteinek vezetői hétfőn közös nyilatkozatban ítélték el a bécsi zsinagóga elleni terrortámadást. A bűntett — hangzik a nagykövetek nyilatkozata — csakis azok érdekeit szolgálhatja, akik ellenzik a Bruno Kreisky vezette osztrák kormánynak a közel-keleti helyzettel, azon belül is a palesztin kérdéssel kapcsolatos helyes és objektív politikáját. Az arab országok nagykövetei sajnálkozásoknak adnak ugyanakkor hangot amiatt, hogy a szombati merénylet kapcsán az osztrák tömegtájékoztatási eszközök széles arab-ellenes kampányt indítottak. Hétfőn délután dr. Willibald Pahr osztrák külügyminiszter hivatalában fogadta izraeli nagykövetét, aki átnyújtotta kormánya tiltakozását Kreisky kancellár vasárnapi kijelentésével kapcsolatosan. Az osztrák ellenzéki pártok által is hevesen bírált Kreisky-nyilatkozat szerint a felerősödő terrorcselekmények gyökerei a palesztinokkal szemben követett izraeli politikában keresendők. Az osztrák diplomácia vezetője a belügyekbe való beavatkozás vádjával visszautasította az izraeli jegyzéket. Hétfőn délután gyászszertartást rendeztek a szombati terrortámadás színhelyén. KOMMENTÁR A teheráni robbanás A legújabb hírek — és a vasárnapi detonáció — riasztó fényében jogosnak tűnik az a megállapítás, amely szerint Iránban állandósul a kivégzések és a merényletek iszonyú körforgása. Amikor 1981. június 28-án egy hetvennégy áldozatot követelt teheráni robbanás szinte lefejezte az iszlám fundamentalisták csaknem teljes vezérkarát, kevesen hitték volna, hogy egy ilyen akció kísértetiesen hasonló körülmények között megismétlődhet. Márpedig vasárnap délben mégis ez történt az iráni fővárosban. Az eseményekből kézenfekvőtanulságok, kövtkeznek. E tanulságok egyike az, hogy vagy valami alapvető baj lehet a biztonsági szolgálat hatékonyságával, vagy (és ez legalább ilyen valószínűnek látszik) a rezsim ellenfelei magas posztokon beépültek — a többi között — az elhárítás vezérkarába is. Erre utal mind a bomba elhelyezése a kormányfői hivatal épületében, mind az időzítés „szakmailag” tökéletes hatékonysága. Azok, akik a szerkezetet — a jelek szerint minden gond nélkül — elhelyezték a hatalmi gépezet egyik fellegvárában, pontosan tudták, hogy az épületben két olyan fontos tanácskozás is folyik, amelyeken részt vesz a rezsim több irányító személyisége, köztük az államfő, a miniszterelnök, a parlament elnöke, a hadügyminiszter, a vezérkari főnök, a forradalmi gárdisták parancsnoka és Khomeini ajatollah két személyes képviselője is. Ha egy ilyen színhelyen olyan detonációra kerülhet sor — a június végi tapasztalat ellenére! —, amelynek nyomán a köztársasági elnök és a miniszterelnök elszenesedett holttestét csak fogsoruk segítségével, lehet azonosítani, akkor ez a robbanás túlmutat önmagán és fénye sok mindent megvilágít. Ebben a halálosan vakító fényben viszonylag részletkérdéssé válik még az is, hogy valóban a Mindzsahedin Khalk (vezetője Baniszadr ex-elnökkel szökött Párizsba) nevű szervezet, az ahhoz csak lazán kapcsolódó „Muzulmán Diákok Szövetsége”, vagy éppen más csoport követte el a merényletet. A lényeg sajnos az, hogy e fényben újra világosan látszik: az olajeladási gondokkal, az Irak ellen vívott háború terhével küszködő, az igazi vagy vélt baloldalra kivégzések százaival lesújtó jelenlegi vezetés pillanatnyilag nem talál kiutat egy forrongó társadalom ezernyi dilemmájából. Harmat Endre Merénylet áldozata lett az iráni elnök és a kormányfő Mohammad Ali Radzsai iráni elnök és Mohammad Dzsavad Bahonar miniszterelnök életét vesztette. A két magas rangú tisztségviselő annak a merényletnek esett áldozatul, amely vasárnap történt a teheráni miniszterelnöki hivatalban. A merényletet a kormányzat ellenségei nagy erejű pokolgéppel hajtották végre. A hírt hétfőn hajnalban hozták nyilvánosságra teheráni hivatalos források, köztük a Pars hírügynökség szóvivője és az iszlám köztársasági párt hivatalos lapja. Az AFPhírügynökség jelentette, hogy a merényletet a Mudzsahedik Khalk nevű baloldali szervezet vállalta magára. A legújabb jelentésekből kitűnik, hogy a robbanás pillanatában — vasárnap, magyar idő szerint 13.30 órakor — tíz személy tartózkodott a miniszterelnöki irodában. A merényletnek végül — a Pars hírügynökség szerint — hét halálos áldozata és tizenhárom sebesültje volt azokkal együtt, akik más, közeli helyiségekben voltak. A robbanás áldozatainak holtteste elszenesedett, s így nehéz volt pontosan felismerni őket. Az elnök és a miniszterelnök holttestét fogsoruk alapján sikerült végül azonosítani, egy halott kiléte még ismeretlen. Az iráni ideiglenes elnöki tanács, amely Radzsai elnök és Bahonar miniszterelnök halála miatt vette át az államfői teendők intézését, hétfőn hivatalos közleményben szólította fel a kormány minisztereit: továbbra is lássák el tisztségükből fakadó feladataikat az új miniszterelnök kinevezéséig. A fővárosban eközben több százezres tömeg gyűlt össze a Medzsliszparlamenti előtt, hogy részt vegyen a két meggyilkolt iráni vezető temetési szertartásán. A szertartást követően ötnapos nemzeti gyász kezdődött Iránban. Khomeini ajatollah, Irán vallási és politikai vezetője a temetés után mondott és a teheráni rádió által sugárzott beszédében közölte: Radzsai és Balhonar meggyilkolása nem állítja meg az iszlám forradalmat, az irániak készek mártírhalált halni a forradalomért. A főpap közvetve jelezte, hogy elnökválasztást rendeznek, s mindenkit részvételre szólított fel. Az alkotmány értelmében az új államfőt 50 napon belül kell megválasztani. Khomeini utalt arra, hogy „a pokolgépes merényletek még nem jelentik azt, hogy az ellenzék erős lenne, hiszen — mint mondotta — egy 12 éves gyermek is el tud helyezni egy pokolgépet.” Anélkül, hogy neveket említett volna,vádolta azokat, akik „azért menekültek el Iránból, hogypolitikai erőszakot szítsanak az országban”. Hasemi Rafszandzsani, az iráni parlament elnöke a törvényhozásiban mondott beszédében azt , állította, hogy Radzsait és Balkonart Szaddam Husszein iraki elnök és az Egyesült Államok „ötödik hadoszlopa” gyilkolta meg. „A vasárnapi merénylet előre látható volt, természetes dolog, hogy az erőszak szervezői akciójuk áldozatává válnak” — jelentette ki hétfőn az Europe—1 rádióban Ahol Hasszán Baniszadr, a franciaországi emigrációban élő volt iráni államfő. A Pars hírügynökség hétfőn közzétette az iráni kormány közleményét, amelyben az iráni vezetés azzal vádolja Sapur Bakhtiar volt miniszterelnököt és Baniszadr volt államfőt, hogy részük volt a vasárnapi robbantásos merényletben. Mohammed Mahdavi-Kani belügyminiszter nyilatkozatban szólította fel a biztonsági erőiket, hogy tegyenek meg mindent a rend fenntartása érdekében. Lengyelországban hétfőn — a korábbi bejelentést, majd a széles körű társadalmi konzultációt követően — életbe léptek az új kenyérárak, amelyek nyomán számos pékáru száz-kétszáz százalékos, egyes fajták esetében ennél is nagyobb mértékű a drágulás. Az intézkedés célja az önköltség valóságos tükrözése, a pazarlás megszüntetése, s az, hogy a kenyeret kizárólag fogyasztásra alkalmazzák. Az áremelést a kormány általános, havi 160 zlotys bérkiegészítéssel ellensúlyozza. Azok a nyugdíjasok, akiknek jövedelme 3500 zloty alatt van, havi kétszáz zloty kiegészítést kapnak. Az intézkedést elvben a Szolidaritás szakszervezet is elfogadta, de az utóbbi időben egyre gyakrabban hangoztatja, hogy kevésnek találja a kormány által biztosított bérkiegészítést. A varsói városi tanács döntése alapján szeptember elsejétől csak azok vásárolhatnak jegyükért húst és húskészítményeket Varsóban, akik a fővárosban laknak, vagy állandó jelleggel ott dolgoznak. A számukra kiadott jegyeket külön jelzéssel látják el. Korábban vidékiek is Varsóban vásároltak jegyeikre húst, s résziben ez okozta, hogy a főváros számos lakosa még júliusi-augusztusi jegyét sem tudta árura váltani. Ugyancsak szeptembertől Varsóban és a varsói vajdaságban külön alkohol-, illetve cigaretta jegyek lépnek érvénybe a vajdaság lakosai számára. Megkezdődik a mosópor adagolása is. Egy hónapja tart a spekuláció elleni fokozott akció, amelyet a rendőrség, különféle intézmények a szakszervezetekkel együtt folytatnak. Részt vesznek az akcióban a lengyel néphadsereg katonái is. Mint a PAP hírügynökség jelentette, az egy hónap alatt huszonegy millió zloty értékű rejtegetett árut foglaltak le, s többezer személy ellen indítottak eljárást. 2 fd HMJi Honecker— Schmidt találkozó? Erich Honecker, az NSZEP Központi Bizottságának főtitkára, az NDK államtanácsának elnöke hétfőn fogadta Klaus Böllinget, az NSZK állandó berlini képviseletének vezetőjét és átadta neki válaszát Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár levelére. A bonni kormányfő július 24-én fordult levélben Honeckerhez és ebben — mint ismeretes — legfelsőbb szintű tárgyalásokat javasolt a két német állam közötti nyitott problémáik rendezésére. Mint hivatalosan közölték, Honecker kölcsönös érdeklődésre számottartó kérdéseket vitatott meg. A MÁLNABOKROK veszélyeztetik a Kovács-tanya biztonságát. Mert a szemek lehetnek bármilyen édesek, a helyi tsz-elnök szájában mindig megsavanyodnak. Hogyne, hiszen tanyán, a nagyüzemi táblásítást akadályozó területen élnek. Pedig Kovács János a termelőszövetkezet dolgozója, otthon hizlalt állatait a gazdaság segítségével értékesíti, mégsem jár az elnök kedvében. Nem hagyja el az apjától örökölt két hektárnyi földet, a gémeskutat, az eperfákat, a málnást. A tsz hiába ígér házhelyet, kőművesbrigádot, Kovács János ragaszkodik a családi ereklyeként őrzött nádfedeles épülethez. Az eperfa termésével disznót, csirkét hizlal, kukoricáért sem fizet, zöldség mindig akad a veteményesben. Hiába akar a termelőszövetkezet összefüggő rozstáblát, a Kovács-portát nem tolhatja arrébb. Ehhez kevés az elnök ereje. Hatásköre legfeljebb a „nem” kimondásáig terjed. Ezt felelte, amikor a tanácstitkár megkérdezte: támogatja-e a tanyák villamosítását. A TSZ ELNÖKE modernizálni szeretné gazdaságát, új növényi kultúrát meghonosítani, nagyteljesítményű, szedő, arató-cséplő gépeiket beszerezni. A tanyák viszont szögesdrótként akadályozzák a táblásítást. A kis háztájikat, az ósdi épületeket kerülgetni kell. Hiába a modern technika, a hétmérföldes csizmában csak araszolni lehet. Az elnök a haladás érdekében sürgetné a buldózereket. Hasonlóképp érvelnek a tanyát érzelmileg ellenzők. Lakatos Vince nagy sikerű dokumentumfilmje, a Naplemente előtt négy esztendeje szinte sokkolta a tévénézőket. A magára hagyott idős emberekért, a petróleumlámpa világosságáért, a biblia igazságáért, a magatehetetlenség látványáért sokan nem a múltat, nem a kisparaszti élethez való ragaszkodást, hanem a szórványtelepüléseket okolták. Kialakult az a szerencsétlen helyzet, hogy amíg Bács-Kiskun megyében a helyi tanács, a vöröskereszet, a Hazafias Népfront, a szocialista brigádok társadalmi összefogást tűrhettek a tanyán élő idősek megsegítéséért, addig a pillanatnyi hangulatuknak engedemeskedők a tanyák ellen fordultak. Mentségükre szóljon, a tanyák értékét, gazdasági jelentőségét hazánkban sokáig a széljárás szerint mérték. A múlt Század közepén például a hatóságok erővel tartották a falvakban az embereket. Tanyát venni, önállóan gazdálkodni csak a paragrafusok és a zsanárok kijátszásával lehetett. A legelőfeltöréssel, szőlőtelepítéssel megkezdődött a kiköltözés. A falvakat elhagyó új honfoglalók még nem érezték hátrányosnak szociális, egészségügyi, kulturális ellátásukat: a betegbiztosítást, a színházat, az anyagi biztonságot nemcsak a tanyai agrárproletáriátus hiányolta. Ám a kormánykörök úgy tettek, mintha a tudatlanság, a nyomor kizárólagosan a tanyák jussa lenne. A FELSZABADULÁSKOR egykori cselédek, napszámosok, summások jutottak földhöz. Többségük az új birtokon építtetett házat. Amikor kiderült, hogy a kisparcellák akadályozzák a nagyüzemi termelést, a hatóságok igyekeztek a szétszórtan élőket összeköltöztetni. Kialakultak a leendő községek magjai, a tanyaközpontok. Benépesülésüket a fotóriporterek és festők is segítették. Nem ábrázoltak magányos épületeit, gémeskutat, de megörökítették a beköltözést, a hidroglóbuszt, a beláthatatlan kukoricást. A tanyaközpontok pedig fejlődtek. Amikor egymásba értek a házak, elkészült a bekötőút. vegyesbolt nyílt, aztán két tantermes iskola (egy osztály az alsó, egy a felső tagozatnak,), az orvos is meglátogatta a helyieket. Később könyvtár létesült, hétköznap olvasnivalót kölcsönzött, szombatonként táncmulatságnak adott otthont. Néhány év múlva a helyi termelőszövetkezet irodát építtetett, az üzlethálózat bővült, a könyvtárból ■ .t^x..-1 r mi : • | tanych bhr Ai Magyar Szolidaritási Bizottság felhívása Hétfőn a Hazafias Népfront Országos Tanácsának székházában ülést tartott a Magyar Szolidaritási Bizottság. A tanácskozáson a magyar közvéleményhez szóló felhívást fogadták el. A dokumentum bevezetőben jelzi: a Magyar Szolidaritási Bizottság szeptember 1-től — a nemzetközi antifasiszta világnappal kezdődően — meghirdeti hagyományos őszi szolidaritási akciósorozatát. Az enyhülési folyamat megtorpanásával érezhetően romlottak a haladásért, a demokráciáért, a békéért, az emberhez méltó életért harcoló erők világméretű küzdelmének feltételei — szögezd le a továbbiakban a felhívás. Ebben a helyzetben javasoljuk, — folytatódik a felhívás — hogy szeptember 1- én országszerte emlékezzünk meg a II. világháború 42 évvel ezelőtti kirobbantásáról, kifejezve meggyőződésünket, megismétlődését soha többé nem engedhetjük! Fejezzük ki szolidaritásunkat a vietnami, a kambodzsai és a laoszi néppel; támogassuk a közel-keleti válság átfogó, igazságos, valamennyi érdekelt fél részvételével történő rendezését, a palesztin nép törvényes jogainak biztosítását. Fejezzük ki szolidaritásunkat Latin-Amerika népeinek sok áldozatot követelő, az imperialista beavatkozás visszaveréséért, a fasiszta diktatúrák felszámolásáért vívott harcával. Követeljük a dél-afrikai csapatok azonnali kivonását az angolai területekről. Határozottan szálljunk síkra Namíbia függetlenségének biztosításáért. A Magyar Szolidaritási Bizottság felhívással fordul a magyar közvéleményhez, a társadalmi és tömegszervezetekhez, az egyházakhoz, állásfoglalásaikkal, sajátos eszközeikkel segítsék elő e nemes célok megvalósítását — fejeződik be a felhívás. Leonyid Brezsnyev távirata Fidel Castrohoz Leonyid Brezsnyev az el nem kötelezettek mozgalmának napja alkalmából táviratot intézett Fidel Castrohoz, a mozgalom soros elnökéhez, és ebben a szovjet nép és a maga nevében szívélyes jókívánságait fejezi ki neki, valamint az el nem kötelezett országok összes vezetőinek és népeinek. A távirat a többi között megállapítja: a Szovjetunió az el nem kötelezettek mozgalma fennállásának 20 éve során, hűen a nemzeti felszabadításukért küzdő erőkkelvaló szolidaritás erősítésének lenini elvéhez, olyan erőnek tekintette és tekinti a mozgalmat, amely a felszabadult országoknak azt a természetes törekvését fejezi ki, hogy együttesen szánjanak szembe az imperialista, a gyarmatosító, a fajüldöző és a hegemonista erőkkel, és megvédjék drága áron kivívott függetlenségüket, szabadságukat. Az el nem kötelezettek mozgalma — hangsúlyozza a távirat — különösen fontos szerepet tölt be most, amikor az imperializmus agreszszív körei szembeszegülnek a történelmi fejlődés objektív menetével és az erő pozíciójából igyekeznek megoldani a világ problémáit, „saját érdekszférájuknak” kiáltják ki a világ különböző térségeit és „nemzetközi terrorizmusnak” minősítik a nemzeti felszabadításukért küzdő népek harcát. Ezért szükség van a világ összes békeszterető erőinek együttes harcára a béke megvédése érdekében. Leonyid Brezsnyev végezetül reményét fejezi ki, hogy az el nem kötelezettek mozgalma, az imperializmus és mindenfajta agresszív törekvés elleni harc alapelveit követve, fokozza tevékenységét és növeli befolyását a nemzetközi helyzetre a béke megszilárdítása érdekében. 1981. szeptember 1. Kedd