Vas Népe, 1981. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-01 / 204. szám
4 VAS KÉPE Tökmagolaj „világpiaci" áron Amióta az eszemet tudom és emlékszem az ételek ízére, a salátaféléket — családi környezetben — tökmagolajjal eszem. Azaz, csak ettem, mert az idén már nem az illatos és sötétzöld olajat öntjük a fejes-, az uborka-, a bab-, a paradicsom- és atöbbi salátára. A csörötneki szülői házban megszokott és megszeretett tökmagolaj a szombathelyi otthonomban is rendszeres ételízesítő lett. Az évi szükségletüink 3—4 literre növekedett s ezt mindig Csörötneken szereztük be. Mégpedig az ütés idején, január, február hónapokban rokoni segítséggel. Az évtizedes folyamat most megszakadt: az idén nem vettünk egy decit semkedvenc olajunkból. Az ára miatt: tavaly még 260, ez évben már 350 forintot kértek literjéért. (Nyolc-tíz évvel ezelőtt 40—50 Ft-ért lehetett venni, ugyanannyiért, mint a kisüsti pálinkát. Ennek most 140—150 Ft az ára.) A tökmagolaj értéke tehát rendkívüli módon megugrott, árának emelkedése meghaladja a kőolajárak mindnyájunk által emlegetett és szidott mozgását. Ellentétben ennek világpiaci helyzetével, a tökmagolaj árának „befagyasztására” (csökkenésére?!) kevés a remény. A termelési mód és szerkezet változása következtében egyre kevesebb tököt termelnek, így évről évre kisebb az olajból a kínálat. A tökmagolaj íze és illata gyermekkorom eleven és erős tartozéka. Nemcsak a fogyasztásra, hanem az előállításának szokásai révén is. Ez ugyanis hagyományosan történt: az őszből télbe forduló időszak estéinek várt és kellemes „programja” volt. Népszokásnak is tekinthető. Megyénk nyugati csücsikéjében, közelebbről, Szentgotthárd környékén élt. Mivel mára megkopott, sőt elhalóban van, érdemes emlékeztetni rá. Az „úri” és a „disznó” tököt — a babbal együtt — a kukorica- és a krumplitáblák köztes növényeként termelték. Az előbbit emberi fogyasztásra és keveset, az utóbbit pedig az állatok táplálékaként elég nagy mennyiségben. A ház környékére behordott tökökből kiszedett magot megmosták, majd megszárítva zsákokban tárolták. „Köpesztését” a kinti munkák végeztével, november végén, december elején kezdték. A terméstől függően kisebb-nagyobb kalákában. Rokonok és szomszédok fogtak össze kölcsönösségi alapon. Az időpontokat, a családonkénti sorrendet megbeszélték, egyeztették. A háziak a nap folyamán annyi magot áztattak be, amennyit este ki tudtak hántolni. Általában 3—4 estét tett ki egy-egy családnál a köpesztés. Idősek, gyerekek, férfiak, nők vegyesen végezték. Szerettem a tökmagköpesztő estéket. Máig emlékszem meghittségükre, hangulatukra. A konyha melegében, bizalmi légkörében kinyíltak a lelkek: ment a beszéd, a viccelődés, a mesélés s ha leányok is voltak, éneklésre is sor került.. Vidám és szomorú, kedves és hátborzongató, valós és valótlan történeteik váltották egymást. A hadviseltek Galíciába és az Isonzó mentére, az „amerikások” pedig a tengerentúlra is elvittek bennünket. Milyen jó volt — legalább képzeletben — elhagyni a falut, kitörni zárt világából, száguldozni az izgalmas ismeretlenségben! Ittam a nagyok minden szavát, magamba szivtam és elraktároztam a képzeletemet tágító elbeszéléseiket, meséiket. Hatásuk máig tartó: gyakran merítgetek a népköltészet gyermekkoromban megismert tiszta forrásaiból. Karácsonyra általában befejeződtek a köpesztések, de ha úgy adódott, hogy 28-án , „Aprószentek napján” és a következő napon valahol még köpesztettek, az estet izgalmassá tették a legények, akik „megsuprálták” a lányokat „hogy keklésesek ne legyenek”, „hogy férjhez menjenek”. A kihántolt tökmag száraz helyen várta az „olajcsinálást”. A csöröttnekii malomnak régtől volt „olajműhelye”. Ez a sajtoló éjjel-nappal folyamatosan üzemelt. A magot megpirították, ledarálták s a levét kinyomták. Csörötneken jó olajat készítettek, így Körmend környékéről és a Vendvidékről is jöttek falunkba olajsütésre. A majomtulajdonos a vámot olajban vette ki, a „pogácsát” azonban hiánytalanul hazavihették. Megfőzve a disznók, összetörve ablakra szórva pedig a tehenek csemegéje volt. A halászgatók halcsalétekül is használták: a Rábába dobva halakat szoktattak meghatározott helyekre. Úgy hallom,hogy ma más funkciója is van az olajpogácsáknak: összetörik, átitatják étolajjal és újra sajtolják. A kinyomott lé sötét színt kap és az íze is ha-tsomlít a tökmagolajra. Azt is többektől tudom, hogy egyesek évek óta vegyítik a tökmagolajat étolajjal. A vásárlók igyekeznek is lehetőleg még a műhelyben megvenni az árut, mielőtt az étolaj belekeverésére sor kerülhetne. Természetesen nem minden család növeli meg az eladásra szánt olajat a sokkal olcsóbb étolajjal, azért lehet még kapni hamisítatlan tökmagolajat Csörötneken és más faluban. Akik tehát meg tudják fizetni a borsos, „világpiaci” árat az illatos olajért, vásároljanak nyugodtan továbbra is, amíg kapható. Nekünk tehát az idén nincs egy csepp tökmagolajunk sem. A salátákra jelenleg a messzi Tuniszból szállított „Carthage” márkájú olajat öntjük. A nem egészen egy liter olajat pléhdobozban 115 forintért hozta forgalomba a Délker. Ára elfogadható, íze kellemes, így nem is emlegetjük a tökmagolajat. A közelmúltban Csörötneken ebédeltünk. A rokoni asztalon elénk tett uborkasalátán azonnal észrevettem gyermekkoromtól elkísért tökmagolajat. Szemend a színét, orrom az illatát, nyelvem az ízét fellelte tévedhetetlenül. A szülői háznak abban a helyiségében ettünk, amelyhez többek között a tökmagköpesztések emlékei is kötnek. A régi illat és íz különösen hatott rám: gyermekké varázsolt s az emlékek özönét keltette fel. A régi tökmagköpesztéseket is. Ezen a napon úgy éreztem, hogy még mindig eleven bennem a tökmagolaj gyermekkori íze és illata. Kuntár Lajos Újdonsült divatárusok, ajándéktárgyakat, üveg-, porcelán-, kerámietárgyakat, fodrászati és kozmetikai szereket, gyermekruhákat árusító, vegyeskereskedéssel foglalkozó kiskereskedőkhöz tértem ide ezúttal nem vásárlási szándékkal. Arra kerestem választ, hogyan vélekednek a sokuk számára teljesen új szakmáról, menynyiben befolyásolja a vevőkhöz fűződő kapcsolatukat az a tény, hogy — csúnya szóval élve — saját zsebükre dolgoznak? Takácsné, Kósa Olga üzemmérnökként dolgozott márciusig amikoris megnyílt a fodrászati cikkeket árusító szaküzlete. A berendezés összhangjában, hangulatában a tulajdonos ízlését dicséri. Nagy a forgalom a kis üzletben. A keresett kozmetikai szeren kívül kedvességeit, sőt okos tanácsokat is kap itt a vásárló. Budainé Domonkos Zita ajándék-, sport- és kézimunka üzletben árusít. Férje az anyagbeszerzést végzi. — A kereskedelmi szakközépiskola befejezése után először élelmiszerüzletben, majd az Óra-ékszer alkalmazottaként dolgoztam. A szakmát mégis itt szerettem meg. A vevők itt — úgy tűnik — sokkal közvetlenebbek. Talán a régi kereskedői erények az ilyen kis üzletekben jobban érvényesülnek. Laposa Józsefné a gyermekek divatjára gondolt, mikor januárban megnyitotta felsőruházati üzletét. A tíz négyzetméter alapterületű kerékpártárolóból kialakított üzletben vidám színekkel „felruházott” pult mögött disco nadrágok, imgecsklék, spulóverek színes forgataga. Nálam inkább több az érdeklődő, mint a vásárló. Kellemes oldala ennek a szakmának az eladás, de a beszerzés, az utánajárás az kemény dolog, hisz fontos, hogy szép is legyen a gyerekholmi, ne adják túl drágán a kisiparosok, hogy még én is elfogadható áron tudjam értékesíteni. Balogh Istvánné 25 évig az SZTK-ban dolgozott. 1980 júliusa óta üveg-porcelánkerámia szaküzletet vezet. — Ha éppen nincs nálam az amit keresnek, felírom az igényeket, és megpróbáljuk a férjemmel beszerezni. Rugalmasan és főleg gyorsan kell alkalmazkodni a vásárlók kéréseihez. Szabados Miklós élelmiszer-vegyeskereskedést vezet. Családtagjaival, alkalmazottakkal dolgozik a Zedanov és Sorok utca sarkán. Árujuk, legyen az hentesáru, zöldség, gyümölcs, mindennap friss. A tulajdonos hetente három, négy éjszaka úton van, három-négyezer kilométert, autózik az árukért, bejárja Budapestet és az Alföldet. — Itt, kérem, gyors a kiszolgálás, s bár az egész család reggel négykor már talpon van, olyan nincs, hogy a boltból távozó vendégnek nem köszönne valamelyikünk. Ha az árut a Füszérttől megrendelem, sokszor én megyek el érte, naponta többször is, nem várom meg, hogy kihozzák, ha nekem sürgősen kell. A lényeg a gyorsaságon van: képes vagyok Veszprémibe elutazni, ha ott van füstcértáru. De higgye el nekem, el is fáradtak, s már időnként arra gondoltunk, hogy eladjuk az üzletet. Embertelenül sokat dolgozunk. Ugyanakkor persze nagyon, nagy önönk, ha a város távoli pontjáról is jönnek hozzánk vásárolni, s ha a mii áruinkat keresik. Márcza István régi kereskedő, több évtizede szolgálja ki a vevőket bőr, és cipőkellék , kiskereskedésében KISOSZ vezetőségi tag. Az alapvető ellátást biztosító kiskereskedések, mint például egy vegyeskereskedés, egy zöldség-gyümölcsös stb. bizony a legfárasztóbb, a legköltségesebb szakmákhoz tartoznak, s elismerést érdemelnek e kiskereskedők, akik így is elsődlegesnek tartják a különb és szebb portéka kínálatát a pultokon. Az újonnan sorainkba lépőket arra oktatjuk, hogy szerényen, udvariasan, mindig a vevők érdekeit figyelembe véve dolgozzanak. Úgy tűnik, hogy ezekre az eladói erényekre jól ügyelnek a KISOSZ-ban. P. Skoda Irén Fotó: Kaczmarski Zoltán r*Fiatal textilesek Tizenötödik alkalommal találkoznak Kőszegen a textiliparban dolgozó fiatal szakemberek, szeptember 10 —12 között. Az immár hagyományos találkozó, konzultáció-sorozat idén is gazdagnak ígérkezik. Nyolc szekcióban, többek között fonás-szövéstechnológiai, kikészítő, konfekció, számítási, fizikai, energia- és gépészeti — adják elő dolgozatukat. Örvendetes, hogy a tavalyival ellentétben most számos vasi szakember kér szót, ■bocsátja nyilvánosságra tanulmányát. A LATEX Vállalat Fonó- és Szövőgyárából például Gálosné Petróczy Anna és Gálos Antal, a Posztógyárból Imre István, a Bútorszövetgyárból Dobos László és Piroska László jelentkezett. Rajtuk kívül még kilencen képviselik a vidsi színeket. A szakmai találkozó egyúttal jó alkalom, arra is, hogy megismerjék megyénket a fiatal textilesek. Séta Kőszegen és környékén, üzemlátogatás, kötetlen baráti találkozók — választhatnak a programok közül. Az országos tanácskozás megnyitójára szeptember 10- én kerül sor a kőszegi Vár Lovagtermében. — kor Almatermés, minőség, export Őszi átvételi árak A MÉM — az Országos Anyag- és Árhivatallal egyetértésben — közzétette az őszi érésű téli alma és a burgonya idei átvételi árát. Az elmúlt évhez képest az alma kilójáért általában 40 fillérrel többet ad a külkereskedelem. Abelföldön forgalomba hozott gyümölcsért szintén többet adnak, mint egy évvel korábban; az áremelés mértéke mintegy 7 százalékos. A téli alma tájékoztató árát, amelytől a felvásárló szervezet és a termelő megegyezésével föl-, illetve lefelé 15 százalékkal térhetnek el, az elkövetkező hónapokra nem egységesen, hanem hét részidőszakra bontva állapították meg. Természetesen, azért, mert ahogy előrehalad majd a tél, illetve eljön a tavasz, növekszik az áru értéke. A helybentartást anyagilag is ösztönzik, éspedig úgy, hogy például a Hungaroruct az átvételi időszak elején kilónként 10 fillérrel alacsonyabb árat kínál azzal, hogy ezt a különbözetet, amely országosan több mint 20 millió forint, a későbbi időpontban az átvételi ár emelésére használják fel. A Hungarofruct által felajánlott átvételi ár egyébként az idén szeptemberben a különleges minőségi osztályban, kilónként 7,40 forint, az első osztályú almánál kereken 5 forint, 1982 áprilisában ugyanezért a minőségi osztályért már 10,10 forintot, illetve 7,60 forintot fizetnek. Az almaexport egyébként az idén a 291 tagot számláló export társaság keretében bonyolódik le. Az idén alakították meg az almatermelők, felvásárlók és forgalmazók együttes szervezetét, amely lazább érdekközösségként működik. A jelenleg meghirdetett árak mindenképpen mérvadóak a társaság keretében is, viszont — amiről a társaság alapszabálya intézkedik — amenynyiben a külföldi értékesítésnél kedvezőbb árakat sikerül elérni, úgy a taggazdaságok a szezon végi elszámolásnál árvisszatérítést, úgynevezett visszaosztást kapnak majd. Minden egyes termelő érdeke tehát, hogy a lehető legjobb minőségű áruval jelentkezzen, a viszszatérítés ugyanis értékarányos lesz. Az őszi érésű burgonya tájékoztató áránál a felvásárló szervezet és a termelő a meghirdetett ártól közös megegyezéssel fölfelé és lefelé legfeljebb 20 százalékkal térhet el. Az I. fajtacsoportért 100 kilónként 360 forintot, a 11. csoportra pedig 300 forint átvételi árat hirdettek meg. Autóparádé az őszi BNV-n A szeptemberi őszi BNV-n ismét megrendezik az immár hagyományos autóparádét A járműiparnak ez a kiállítása a fedett pavilonokból most ismét a szabadtéri bemutató színhelyére költözik. A kiállítás igazi szenzációját minden bizonnyal az 1100 köbcentiméteres, háromajtós japán Mazda 323 típusú gépkocsi képviseli majd. Az autót a budapesti vásárt megelőzően Lipcsében is kiállítják, az ottani őszi vásáron. Az autóparádén megtekinthetők a szovjet Lada gépkocsik, a csehszlovák Skodák, az NDK-beli Trabant és Wartburg autók is. Ez utóbbi új, módosított változatával ismerkedhet meg a nagyközönség. Nagy érdeklődés előzi meg a jugoszláv Zasztava bemutatkozását, hiszen a közelmúltban, jött létre a két ország járműipara között az első autóipari szerződés. A nyugat-európai autógyárak közül találkozhatunk majd az NSZK-beli BMW úgynevezett ötös szériamodelljeivel, és az Opel gyár négy típusával. Kiállít az őszi vásáron, a francia Renault cég is. 1981. szeptember 1. Kedd