Vas Népe, 1981. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-01 / 257. szám

EXPRESSZ is Ronald Reagan ameri­kai elnök „kiváló egész­ségnek­ örvend” és telje­sen felgyógyult a hét hónappal ezelőtti me­rényletnél elszenvedett sérüléséből. Erre az ered­­ményre jutottak az elnö­köt megvizsgáló amerikai orvosok pénteken. if A neutronbomba gyár­­­­tására és az eurorakéták­­ Nyugat-Európába való telepítésére vonatkozó döntés visszavonását kö­vetelték felhívásukban a világ szállítómunkásait­­ tömörítő szakszervezetek , képviselői damaszkuszi találkozójukon. is Az algériai forrada­lom 27-ik évfordulója al­kalmából Leonyid Brezs­nyev jókívánságait tol­mácsolta Bendzsedid Sadli ezredesnek, az Algériai Demokratikus és Népi­­ Köztársaság elnökének. Amerikai nagykövet Kémkedés „Csaknem harminc éve va­gyok hivatásos diplomata” — jelentette ki Frank Ortiz, az Egyesült Államok új pe­rui nagykövete állomáshelyé­re érkezésekor. A szokatlan bizonygatással a diplomata azokat a vádakat igyekezett megcáfolni, miszerint első perui kiküldetése során, 1967 és 1970. között — amikor a nagykövetség első titkára volt — kémkedést folytatott az országban. Perui baloldali lapok, valamint az ország­ban élő amerikai tudósok és misszionáriusok szerint Or­­tiznak annak idején azért kelett távoznia, mert a perui kormány úgy vélte, hogy ő irányítja az amerikai kém­kedést az országban. A korábban lelepleződött diplomata visszatérése alkal­mából perui baloldali képvi­selők, valamint az Ortizt ki­utasító kormány volt tagjai a diplomatát nem kívánatos személynek minősítették. A szovjet—amerikai kapcsolatok megromlásának okairól Rendkívül veszélyesnek minősítette a jelenlegi washingtoni politikát a Szovjetunió vezető Ameri­ka-szakértő­je, Georgij Arba­tov professzor a szovjet te­levízió tekintélyes külpoliti­kai műsora, a Kilences stúdió szombati adá­sában. A Szovjet Tudomá­nyos Akadémia Egyesült Államok és Kanada Intéze­tének igazgatója, az SZKP KB tagja a többi között a szovjet—amerikai kapcsola­tok megromlásának okait elemezte és rámutatott: az Egyesült Államok konfron­­tációs politikai irányvonalat valósít meg, politikája az erő alkalmazását veszi szá­mításba. Mindez bizonyta­lanságot kelt a világban. Nö­veli a nukleáris háború ve­szélyét — hangoztatta Ar­batov. •Az adás másik résztvevő­je, ugyancsak ismert Ameri­­ka-szakértő, Vitalij Kobis újságíró, az SZKP KB nem­zetközi tájékoztatási osztá­lyának alosztályvezetője az amerikai politikai magatar­tás okának azt jelölte meg, hogy Washingtonnak nem sikerült a békés egymás mellett élés, az enyhülés­ kö­rülményei között féken tar­tania a világban végbeme­nő társadalmi változásokat, a nemzeti felszabadító moz­galom előretörését. Az ame­rikai vezetés ezeket a vál­tozásokat a Szovjetuniónak, a „kommunizmus mesterke­déseinek” tulajdonítja. A „szovjet fenyegetés” legen­dája olyan szemfényvesztés, amellyel el akarják takarni a különböző világrészeken le­vő nyersanyag- és energia­­készletek megszerzésére irá­nyuló igyekezetüket. Az adásban részt vevő szovjet politikusok felhívták a figyelmet arra, hogy ezzel a washingtoni politikával szemben, a legutóbbi nagy nyugat-európiai béketünte­tések tanúsága szerint is, mind nagyobb az ellenállás. Mind többen ismerik fel a világban, hogy a háború életveszélyes ostobaság és kirobbantását nem szabad megengedni. Ebben az összefüggésben nagy jelentősége lesz Leo­­nyid Brezsnyev soron követ­kező bonni látogatásának, illetve a nukleáris fegyver­zet kérdéseiről meginduló szovjet—amerikai tárgyalá­soknak. Hoszni Mubarak egyiptomi elnök kész elmenni Szaúd- Arábiá­ba, vagy bármely más arab országba, hogy megmagyarázza országa po­litikáját — békéjét Izraellel — s rendezze a nézetkü­lönbségeket a többi arab ország s Egyiptom között. Ezt közölte az államfő az Október című kairói heti­lapnak adott interjújában. Kész vagyok a kibékülés­re az arabokkal „a békefo­lyamat fényében” — mon­dotta Mubarak a szombaton nyilvánosságra hozott nyi­latkozatban. Hozzáfűzte, hogy „nem kíván politikai gondokat okozni Szaúd-Ará­­­biának vagy másoknak” így a megfelelő időpontot várja a kapcsolatfelvételhez. Nagy nyomatékkal hangsú­lyozta ragaszkodását az Iz­raellel kötött megállapodá­sokhoz s úgy vélekedett, hogy országa és Izrael ki­váló kapcsolatai a jövőben az arab országok érdekeit fogják szolgálni. Mubarak ismét leszögezte, hogy nem szándékozik bí­rálni az arab államokat, azokat sem, amelyek támad­ják Egyiptomot. „Megfelelő légkört” akar teremteni s lehetővé tenni, hogy a töb­bi arab ország vizsgálja fe­lül álláspontját — mondta. A szaúd-arábiai rendezési tervet érintő kérdésre előd­jéhez, Szadat elnökhöz csat­lakozva kijelentette, hogy az nem tartalmaz újat s egye­lőre csak annyit kívánt hoz­záfűzni, hogy „talán megfe­lelő téma a párbeszédre”. Az egyiptomi—szovjet kapcsolatok javulásáénak esé­lyeiről kijelentette, hogy erre megvan a lehetőség — úgymond — „a kölcsönös tisztelet és az egymás bel­­ügyeibe való be nem avat­kozás alapján”. WVAV.\v.­AW.%^^^W\y.y.y.y.y.v.y.y.y.y.v.y.' ;­v.v.v.v.v. vlv.v.v.v.v.v................................................w.....i.i.v.v...v........................ ■mm mm* v r­ n,­ m w a# 9 MmcftwtváOkmstáOk ■ 1. Mit lehet várni a madridi találko­zótól, ahol 35 ország küldöttei ismét munkához láttak? A madridi kongresszusi palotában há­­romhétnapos szünet után ültek össze újra 33 európai és 2 amerikai ország képvise­lői, hogy megpróbálják tető alá hozni — lehetőleg még karácsony el­őt­ — az érte­kezlet záródokumentumát. A tulajdon­képp 80 százalékban el is készült, amint er­re Iljicsov, a szovjet delegáció vezetője rámutatott. De az is igaz, hogy épp a leg­fontosabb kérdésekben hiányzik még a sokat emlegetett „consensus”, azaz min­den résztvevő egyetértése. Ezek a fő problémák: az európai leszerelés és ka­tonai enyhülés kérdéseinek megvitatásá­ra hivatott konferencia ügye, továbbá­ az úgynevezett bizalomépítő intézkedések kérdése. A rendkívül lassú előrehaladás ellené­re, az ismétlődő éles viták ellenére is szükség van a madridi találkozóra, hi­szen ez olyan fórum, amely lehetőséget ad az enyhülési folyamat megőrzésére, il­letve továbbvitelére. A résztvevők több­sége igényli az enyhülést Európában, ezért is lehetett elérni egyes területeken leg­alább is előzetes konkrét megállapodáso­kat. (Kötelezettséget vállalni a terroriz­mus elleni közös fellépésre, megegyezés a gazdasági együttműködés terén hozandó intézkedésekről, az információ és az em­beri kapcsolatok előmozdítását célzó dön­tésekről stb.) Az elmúlt év novemberében elkezdő­dött madridi tanácskozás máris sokkal hosszabb időt vett igénybe, mint a koráb­bi hasonló összejövetel annak idején Belgrádban. A nemzetközi helyzet feszült­té válása is tükröződik a madridi viták­ban. Eddig az előrehaladást főleg az ame­rikai küldöttség magatartása akadályozta. Sokáig elzárkóztak attól is, hogy a koráb­ban gyakran hasznosnak bizonyult köz­vetlen szovjet—amerikai egyeztetéssel próbálják áthidalni az ellentéteket. Min­denesetre most sor került egy megbeszé­lésre Ujicsov és Max Kampelman nagy­követ, az Egyesült Államok küldöttségé­nek vezetője között. 1 2. Mit jelent az OPEC döntése az olajárak egységesítéséről és befagyasz­tásáról? Az olajexportáló országok, szervezete, az OPEC az idén már nem egyszer pró­bálkozott az olajárak egységesítésé­vel, •többször vitáztak tagállamai arról is, hogy­­tovább emeljék-e az árakat vagy meg lehet egyezni bizonyos időb­e való befa­gyasztásukban ? Eddig ugyanis 32 dollárt kért egy hordó olajért Szaúd-Arábia, a legnagyobb olajszállító, és hallani sem akart az olajár emeléséről, egyik-másik afrikai ország viszont 41 dollárért sze­rette volna értékesíteni olajéit, s még to­vábbi áremelést is kívánatosnak tartott. A világpiacon a kereslet az utób­bi hó­napokban egyre csökkent, hiszen min­denütt takarékoskodnak a drága „fekete­ arannyal”. A tényleges árat még a drá­ga olajakkal a piacon jelentkező országok is mind alacsonyabban kellett, hogy meg­állapítsák. S most Genfiben az OPEC 13 tagállama megegyezett: Szaúd-Arábia 32- ről 34-re emeli a maga olajának az árát, a minőségi felárral számított olaj maxi­mális ára pedig a többieknél hordónként legfeljebb 38 dollár lehet. Ezek az árak 1982 végéig maradnak meg. A Világsajtó úgy értékeli, hogy „az OPEC kapitulált a világpiac előtt”. Nagy visszhangot keltett a venezuelai olajmi­­niszternek az a kijelentése is, hogy „a múlté már az olajár örökös emelésének lehetősége”. A hírmagyarázók nagy része összefüggést keres Szaúd-Arábia olajár­emelése és az amerikai dollár értékének csökkenése között, illetve még arra is fi­gyelmeztet, hogy az AWACS-üzlettel egy­­időben jött létre az OPEC-döntés, amely­ben Szabad-Arábiának meghatározó sze­repe volt... Azt a 8 és fél milliárd dol­lárt, amit az amerikai fegyverekért fizet Szaúd-Arábia, részben az olajár emelé­séből is tudja előteremteni. Persze, ez a „valamit valamiért” csak az amerikai— szaúd-arábiai viszonylatban jelentkezik. A tőkésországok közül azok, amelyek a drágábban szállító arab vagy afrikai álla­moktól vásároltak olajat, most fellélegez­hetnek, kevesebbért kapják az értékes energiahordozót is. És,­ ami szintén fontos dolog: 1982 végéig tervezhetnek már! Pálfy József 2 H HUXI­V tör *JS81 ■ i Tunézia Választások Vasárnap idő előtti parla­menti választásokra kerül sor Tunéziában. A hazánknál majdnem kétszer nagyobb észak-afrikai országban 2 millió 232 ezer választój­ogo­­sult járul az urnák elé, hogy döntsön a parlament 136 he­lyének sorsáról. A választások Habib Bur­­giba köztársasági elnöknek és pártjának, a Szocialista Desztár Pártnak (PSD) a de­mokratizmus kiszélesítése irányában tett engedményei jegyében zajlanak majd. Egyiptom pénteken este sietett támogatásáról biztosí­tani Goukouni Oueddei csádi kormányfő felhívását, amely­ben csapatai kivonására szó­lította fel Líbiát. Az amerikai külügyminisztérium szóvivő­je ugyancsak még aznap „bátorítónak” és „üdvözlen­dőnek” nevezte a kormányfő lépését és a francia külügy­minisztérium szükségesnek tartotta megerősíteni, hogy a csádi kormányfő valóban ki­adta az említett közleményt •Elfogultságot jelentek be: szeretem ezt a kórust. Nem­csak azért, mert a klasszi­kus értelemben egyetlen igazi, nagy múlttal rendel­kező­­munkáskórusa ez a megyének! Szeretem, mert legalább tizenöt éve kísér­hetem figyelemmel sikereit, megújulásait, nagykorúsodá­­sát. Nemcsak jubileumain, nemcsak alkalmi látogatáso­kon! Ott lehettem velük Bu­dapesten, a Margitszigeten, amikor a Magyar Tanács­­köztársaság kikiáltásának 50. jubileumán az ország többszáz más munkásdalosá­­val együtt énekelték: „Jöjj elvtárs, ünnepelj velünk...!” És láttam őket a hévízi tó­ban, egy szál fürdőruhában, mint „vízikórus” datoltak saját gyönyörűségükre. Ap­ró, de feledhetetlen emlékek ezek. S most ismét jubileumhoz érkezett a Haladás Férfikar. 1896-i ban alakult a MÁV •műhely munkásaiból, most •nyolcvanöt éves a kórus. Otthonában, a Járműjavító Haladás Művelődési Házában szép hangversennyel kö­szöntötték vendégkórusok közreműködésével az évfor­dulót. Az elmúlt évtizedeket idézte ünnepi köszöntőjében Baranyai László igazgató, tegyük ezt dióhéjban mi is. Az első dalosverseny, az első siker 1907-ben Egerben volt. Rövid idő alatt ismert­té váltak az országban, s számtalan belföldi szereplés után Firenze, Nápoly, Ve­lence, Milánó, és Róma fa­lai között csendült fel a dal a magyar munkások aj­kán. Ezt az időszakot az 1938-­ban elnyert országos dalosverseny Király-díja, is fémjelzi. A felszabadulás után minden kulturális meg­mozduláson ott van a kó­rus. 1961-ben megkapta a Szocialista Kultúráért ki­tüntetést, amelyet a jubileu­mi ünnepségen másodízben is átnyújtott dr. Balázs Ákos, a Vasutasok Szakszervezete osztályvezetője. A minősítő hangversenyen négyszer kapta meg a kar az arany­koszorú fokozatot, s 1975- ben a megye Derkovits-díj­­jal ismerte el a dalosközös­ség kiemelkedő kulturális munkáját. Birtokosai az Or­szágos Béketanács oklevelén­­ek, s az idei minősítő hang­versenyen a szakmai zsűri Fesztivál minősítést ítélt a kórusnak. Sikerrel szerepeltek nem­csak idehaza, hanem Ju­goszláviában, az NDK-ban, Bulgáriában, Lengyelor­szágban és Ausztriában. ★ Hajba Ferenc karnagy nyolc éve vette át a kórust Németh Istvántól. Félévszázados dalos múltért, kórustagságukért az üzem­­igazgatóság különdíját kapták ők hárman: Németh Imre, Molnár Jenő és Tóth Ferenc. Lázár György miniszterelnök a héten hivatalos látogatást tett a Német Szövetségi Köztársaságban. Képünkön, ven­déglátója, Helmut Schmidt kancellár társaságában, Nyugat-Európában egyre erősödő hatása van a fegyverke­­zésellenes, háborúellenes mozgalmaknak. Számos országban rendeztek nagyszabású tüntetéseket, felvonulásokat. Ké­pünkön: egy stockholmi megmozdulás résztvevői. Vénusz—13 Nem a legrövidebb úton jut el a Vénusz bolygóhoz az új szovjet bolygóközi űr­állomás, a Vénusz—13, amely pénteken reggel in­dult útnak a bajakonuri űr­repülőtérről. Bár a bolygó a jövő év januárjában — bolygóközi távolsággal mérve — igen közel lesz a földhöz, a bal­lisztikai szakértők más idő­pontot választottak. A rajt­ra nem minden időpont al­kalmas ; általában másfél évenként van olyan, mint­egy kéthetes szakasz, ami­kor a legjobb „ablak” nyí­lik a Vénusz felé a kutató­állomás indítására, így az új állomás megérkezte ide­jén a Föld és a Vénusz tá­volsága mintegy hetvenmil­­lió kilométer lesz, a Vé­nusz—13 azonban addigra mintegy 360 millió kilomé­teres utat tesz meg. A hordozórakéta egyéb­ként pénteken a Földtől mintegy 170 kilométeres ma­gasságban levő orbitális pá­lyára állította az űrállo­mást. Nem egészen egy kör megtétele után, körülbelül egy órával a földi indítást követően, üzembe helyezték azt a hajtóművet, amely út­nak indította a Vénusz—13- at az égitest felé. Az indítás nagyon ponto­san sikerült és a szonda a megadotthoz igen közelálló pályára tért. 1981. november 1. Vasárnap

Next