Vas Népe, 1982. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-03 / 1. szám

­UIG PROLIK­UN­, EGTESOUEIER Ék /nmB M­ptjf : f­' ?ítf Jééí 'v: • N­­- 8 I ■ f­k­J n A MCOVB PÁRTBIZOTTSÁG SS A MEOVB TANÁCS LAPJA Készül I­mm ebéd A Rába Futóműgyár dolgozóinak naponta jó ebédet készítettjett a kor­szerűen felszerelt üzemi konyhában. Az asszo­nyok nagy gonddal süt­­nek-főznek, naponta há­rom menüt készítenek, hogy választhassanak át az étkezők, mielőtt asz­talhoz ülnek. Képes ri­portunk a 4. oldalon. Fotó: Horváth Pál XXVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM ■ 1982. JANUÁR 3. VASÁRNAP ■ ÁRA 1,40 FORINT _ Losonczi Pál nfelv­ köszöntője Tisztelt Honfitársaim! Kedves Elvtársak! Új esztendőt köszön­tünk. Ilyenkor szokásunk­hoz híven mérleget készí­tünk a múlt esztendőről és kifejezzük egymásnak jókívánságainkat az új évre. Milyen is volt a múlt esztendő? Nem mondható sem jobbnak, sem rosz­­szabbna­k, mint más, elő­ző éveink. Folytatása volt annak a munkának, ame­lyet kipróbált, bevált po­litikánk szellemében 25 éve folytatunk. Eredmé­nyeiében gazdag negyed­századunkról méltókép­pen emlékeztünk meg ■magunk és megemlékez­tek mások is. Nyugodt lelkiismerettel mondhat­juk, hogy bár sok minden történt a világban, és itthon is bőven akadt tennivalónk, fejlődésünk töretlen volt. Ennek a ne­gyedszázadnak az ered­ményeit nyugodt lelkiis­merettel vállalhatjuk most és a következő nem­zedékek előtt is. Népgazdaságunk a sú­lyosabb nemzetközi fel­tételek ellenére tovább szilárdult és új módon, az új követelményeknek megfelelően kezd dolgoz­ni. Gazdálkodásunkban már jelentkeznek erőfe­szítéseink első eredmé­nyei. Két fő célunknak megfelelően a külgazda­sági egyensúly javult és él­etszínvonal­unkat meg­őriztük. Hazánk politikai, gazdasági és társadalmi eredményeiről határain­kon túl is elismeréssel beszélnek. Ennek kézzel­fogható jele, hogy a kül­ső piac a világgazdasági hanyatlás ellenére, nö­vekvő bizalommal fogad­ja termékeinket. Ez alkalommal is meg­köszönöm a párt- és az állami vezetés nevében munkásosztályunknak, szövetkezeti parasztsá­gunknak, értelmiségünk­nek, társadalmunk min­den más rétegének, min­den jószándékú állam­polgárunknak a közös nagy célok elérése érde­kében kifejtett erőfeszí­tést. Kedves Barátaim! Feszültségekkel terhes világban élünk. Terveink megvalósításának külső feltételei nem javultak ta­valy sem. Munkánk belső feltételeinek alakulásában viszont kedvező változá­sok tapasztalhatók. Váro­sokban, községekben egy­aránt szaporodnak a kö­zös gondolkodás, a közö­sen végzett munka, a szorgalom biztató ered­ményei. Jó a politikai légkör, a létbiztonság, ak­tív a közélet, így nemzeti célkitűzéseink elérése so­rán ki-ki személyes el­képzeléseit is valóra vált­hatja. Szocialista társadal­munkban a politikát a vezetés és a közvélemény együttes erőfeszítései ala­kítják és emelik a köz­ügy rangjára. A Magyar Szocialista Munkáspárt kipróbált politikája, a Hazafias Népfront prog­ramja egész dolgozó né­pünk eszére és szívére apellál. Innen a színes vitákban alakuló szocia­lista nemzeti egység, amelyet a különböző tár­sadalmi rétegek nemzeti­ségre, vallásfelekezetre, korra és nemre való te­kintet nélkül a sajátjuk­nak éreznek és vallanak, s amelynek örvendetes eredménye a politikai, a gazdasági és a társadalmi stabilitás. Eredményeink nem vi­tathatók, de óvakodnunk kell azok túlértékelésétől. Valamennyien tudjuk, mennyi tennivalónk van még a vezetésiben, a vál­lalatok, intézmények irá­nyításában, a társadalom fejlesztésében. Szocialis­ta céljaink, gazdasági helyzetünk realitásai és a világpiac helyzete arra kényszerítenek, hogy munkánkban a fő fi­gyelmet az 1982-es esz­tendőben is két nagy fel­adat megoldására össz­pontosítsuk : a külgazda­sági egyensúly­­ további javítására és az életszín­vonal megőrzésére, vagy­is egész életünk nyugodt, biztonságos körülményei­nek fejlesztésére. Ez reá­lis, megvalósítható cél. Kedves Elvtársak! Napjainkban nőnek a nagyvilág gondjai, ve­szélybe kerültek az eny­hülés eredményei. Az im­perializmus reakciós erői elvesztett pozícióik visz­­szaszerzésére törekszenek.­­Katonai erőfölénnyel sze­retnék akaratukat a világ­ra kényszeríteni. Nem akarják tudomásul venni, hogy a népek szabadon akarnak élni, a történe­lem kerekét nem lehet visszafordítani. Az erőviszonyok egyen­súlya kialakult és ez a garanciája annak, hogy a haladás és béke erői nélkül, vagy azok ellené­re ma már nem lehet tenni semmit a világon. A mi véleményünk a világ nagy kérdéseiben világos. A béke elkötele­zett hívei vagyunk. Ba­rátainkkal és szövetsége­seinkkel szoros egység­ben, nem kíméljük erőin­ket azért, hogy az enyhü­lést, a békét és a haladás ügyét megoltalmazzuk. Ennek érdekében pártunk és kormányunk a jövő­ben is folytatja aktív, széles körű nemzetközi tevékenységét. Békénk, biztonságunk, szocialista fejlődésünk szempontjából külön fon­tossága­ van annak, hogy folytassuk testvéri barát­ságunk ápolását, sokolda­lú együttműködésünk fej­lesztését a Szovjetunióval és a többi szocialista or­szággal. Ebben a szellemben üd­vözöltük és támogatjuk lengyel barátainkat a szo­cializmus védelmére és a belső rendteremtésre irányuló lépéseit is. Ab­ban a meggyőződésben, hogy ez a legjobb megol­dás a lengyel nép és a világ számára is. Külpolitikánk sarkala­tos tételei változatlanok: a Magyar Népköztársaság hű szövetségeseihez, ba­rátja a nemzeti szabadsá­gukért, az önálló fejlődé­sért küzdő volt gyarmati népeknek és a békés egymás mellett élés elve alapján korrekt partnere a fejlett tőkés országok­nak. Mindannyiunkat fog­lalkoztat a gondolat, hogy mit várhatunk az új esz­tendőtől. Mindenekelőtt békét. Szilárd meggyőző­désünk, hogy a békesze­rető erők meg tudják akadályozni a nemzetközi feszültség fokozódását, a­­béke megvédése reális le­hetőség. Előbbre akarunk lépni szocialista vívmányaink gyarapításában. Szembe kell néznünk a világgaz­daság, a világpiac kihívá­saival. A követelmények mind szigorúbb feltétele­ket támasztanak velünk szemben. Ez a kényszerí­tő erő pillanatnyilag kel­lemetlen, de hosszú tá­von segíti fejlődésünket abban a versenyben, amely elől nem térhetünk ki. Munkánkat ebben a helyzetben nagyon fegyel­mezetten és ésszerűen kell végeznünk, még ta­karékosabban és okosab­ban kell gazdálkodnunk szellemi és anyagi java­inkkal egyaránt. Tisztelt Elvtársak! Kedves Barátaim! Határozottan haladunk tovább a kipróbált, jó úton. Nem gondtalanul, de magabiztosan. Nem állhatunk meg, szorga­lommal és közös fejtörés­sel kell segíttetnünk a pozitív változásokat. Po­litikánk szellemében mind ésszerűbb megolá­­sokat, a boldogulás cél­szerű módjait keressük. Bizakodva tekintünk a jövőbe, mert szilárd ala­pokra, tehetséges, jóra tö­rekvő népünk erőfeszíté­seire építünk. Sorainkat még szorosabbra zárva vállaljuk sok, közös ten­nivalónkat. Az új év első napján a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizott­sága, az Elnöki Tanács és a kormány nevében kí­vánok hazánk valameny­­nyi állampolgárának, egész magyar népünknek, minden barátunknak eredményekben gazdag,­­boldog és békés új esz­tendőt! mámmmmm&M­iillllffinnlfillff­um a! esztendő! Az óév utolsó munkanap­ján, szinte valamennyi mun­kahelyen, intézménynél kö­szön­tö­tték az új esztendőt. A koccintással együtt járó jókívánságok mellett el­hangzott néhány köszönő szac is, az elszaladt év együttgondolkodásáért, a közös cselekvésért. Ezt tet­ték­ a Vas megyei Állalmi Építőipari Vállalatnál is, ahol hagyományos az óév-­ búcsúztató. Az igazgató jó­­hírrel érkezett a fővárosból. Ott ugyanis közölték vele, hogy az illetékes tanács el­nöke kiadta a lakhatási en­gedélyt azokra a lakásokra is, amelyeknek az építését a vasiak néhány nappal előtte fejezték­­be Kispesten. Ezzel hivatalosan is igazolták, hogy a vállalat maradékta­lanul teljesítette az 1981-es évi lakásépítési tervét. A fővárosiban 368, idehaza 465 lakást adtak át. A megyei igényeknek már korábban eleget tettek. Mindez elhangzott az igaz-’ gazftó értékelésében, amikor köszönetet mondott a mun­kásoknak, a művezetőknek,­ a technikusoknak, a mér­nököknek, a vállalat va­lamennyi dolgozójának. Az 1981-es év azt hozta, amire számítottak. Sok gonddal, nehézséggel kellett megbirkózniuk, de vég­ül is teljesíteni tudták mindazt, amit a csökkentett, vissza­fogott beruházási tervek­ben feladatként kaptak. A­ vállalat vezetője most arra kérte őket, hogy az új év­ben is kövessenek el min­dent azért, hogy a vállalat a megyében­ és a megyén kívüli is teljesíteni tudja feladatait. Bizakodással mondta el,­ hogy az 1982-es év újabb hozzájárulás lesz a népgaz-­­dasá­gi egyensúly megterem­téséhez, s a munkáiból a VASÉP is felkészültségéhez­ mérten, erejét nem kímélve kiveszi a részét Fotó: K. Z. A Lengyelországgal foglalkozó értekezlet előtt Egyet nem értés az EGK-ban Londoni politikai körök szerint az Európai Gazdasági Közösségben „teljes a zűr­zavar” a külügyminiszterek hétfőre, Brüsszelbe tervezett Lengyelországgal foglalkozó értekezlete előtt. A zűrzavar közvetlen ki­váltó oka ismét az Egyesült Államok politikája, neveze­tesen az a tengerentúli óhaj, ■hogy a nyugat-európai szö­vetségesek „tartsanak lé­pést” a Washingtonban el­határozott lengyel- és szov­jetellenes szankciókkal. A vezető nyugat-európai hatalmak közül az NSZK határozott „nem”-et mondott erre a kívánságra, és ha fenntartásokkal is, de~%*felé hajlik Párizs és Róma. A kisebb EGK-országok, mint például Belgium és Hollan­dia, az NSZK-val tartanak. A politikai színskála teljes jobboldalát a jelek szerint Nagy-Britannia tölti be, amely két hét leforgása alatt a lengyel szükségintézkedé­sek iránti majdnem megértő állásponttól eljutott az ame­rikai vonal előtti, látszólag maradéktalan behódolásig. Margaret Thatcher mi­niszterelnök több újévi rá­dió- és televíziós interjú­ban nyilatkozott méltatólag Reagan elnök „kitűnő” kez­deményezéseiről, hangoztat­va, hogy a Közös Piacnak e kezdeményezések ideje „egy­­némelyikét” követnie kelle­ne. Thatcher asszony egyszers­mind cáfolta, hogy az ameri­kai szankciópolitika „zűrza­varba” taszította volna Nyu­­gat-Európát, és határozott ígéretet tett arra, hogy az Atlanti-óceán két partján élő szövetségesek „egysége­sen” lépnek fel a Lengyel­­országgal kapcsolatos „meg­osztási kísérletekkel” szem­ben. A kormányfő ezeket a kísérleteket természetszerű­leg a Szovjetuniónak tulaj­donította, és ezzel pontosan az ellenkezőjére fordította EGK-partnereinek azt a helyzetmegítélését, hogy a közös piaci egyenetlensége­ket Reagan elnök egyoldalú, minden érdemi konzultáció nélkül hozott intézkedései váltották ki. Mindebből az látszik, hogy brit részről Amerika iránt fokozott mértékben lojális „egységpolitikát” fognak szorgalmazni a brüsszeli külügyminiszteri találkozón, de londoni vélemények sze­rint „az első számú ameri­kai szövetséges” hűvös fo­gadtatásra számíthat. Egyet­értés a piacon belül legfel­jebb abban lesz, hogy papí­ron tompítani kell a nézet­­eltérések élét. Az EGK — vélik London­ban — voltaképp azért van képtelen helyzetben, mert még azt sem tisztázta saját kebelén belül, hogy miként kezelje a Lengyelországnak nyújtandó szállítások és segélyek, a hitelvisszafizeté­sek stb. problémáját, mi­közben az Egyesült Államok a problémát már kiterjesz­tette a Szovjetunióra is, és ezzel olyan dimenziót adott az egész konfliktusnak, amelyet a nyugat-európai hatalmak — mivel az euró­pai enyhülési politika ma­radékát is veszélyezteti — nem hajlandók vállalni.

Next