Vas Népe, 1982. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-02 / 27. szám

EXPRESSZ -*■ Washington és Bonn szerződést szándékozik kötni arról, hogy „fe­szültség idején” további hat amerikai hadosztályt (hozzávetőleg 120 ezer katonát) állomásoztassa­­nak az NSZK területén — közölte Hans Apel nyugatnémet hadügymi­niszter a Quick című he­tilapnak adott interjújá­ban.­­*• Védtelen polgári la­kosok tömegét gyilkolták halomra Salvadorban a junta karhatalmi erői és félkatonai bandák de­cember közepén. A rém­­tettre most derült fény, néhány életben maradott beszámolója alapján. Mint az MTI havannai tudósítója a kubai fővá­rosban nyilvánosságra hozott jelentésekre hivat­kozva közli, Morazan megyében ezerkilenc em­bert öltek meg. Az érin­tett körzet polgári lakos­sága nem tett eleget az evakuálási parancsnak, semlegesnek nyilvánította magát. K­ Salzburgtól délre egy­­ somló lavina maga alá temetett egy 18 főből álló diákcsoportot. A nyomban megindult men­tési munkálatok csupán hat személy életét tudta megmenteni, a többiek a leomló hó áldozataivá váltak. India—Pakisztán Megnemtámadási szerződés? Az India és Pakisztán kö­zött külügyminiszteri szinten megtartott négynapos tárgya­lások — amelyek hosszú idő óta az első komoly kísérletet jelentették a két ország kö­zötti hagyományos ellentétek feloldására — a párbeszéd folytatását előirányzó közle­ménnyel értek véget. Ez ki­indulási alapot szolgáltathat a két ország közötti ellenté­tek csökkentéséhez. Naraszimha Rao indiai, va­lamint Agha Sahi pakisztáni külügyminiszter megállapo­dott, hogy a két állam kép­viselői még februárban to­vábbi megbeszélésekre ülnek össze a pakisztáni főváros­ban a két ország közötti megnemtámadási szerződés­ről szóló pakisztáni javaslat megvitatására. A közös köz­lemény a továbbiakban hangsúlyozza: a felek állás­pontja a megnemtámadási szerződés ügyében több kér­désben megegyezett. Felelőtlen elemek provokációja Gdanskban_______ Életbe lépett az árreform Lengyelországban hétfőtől életbe lépett az árreform, amelynek értelmében átla­gosan két-háromszáz szá­zalékkal emelték az élelmi­szerek árát, és drágult a fű­tőanyag, a központi fűtés és az elektromos energia dí­ja. Az intézkedéseket széles körű bérkiegészítésekkel el­lensúlyozzák. A gazdasági reform keretébe illeszkedő áremelések célja az, hogy helyreállítsa a piaci egyen­súlyt. Vasárnap Janusz Obo­­dowski mini­szterelnök-he­ly­ettes elnökletével az ille­tékes miniszterek értékel­ték az előkészületeket, így az országszerte végrehajtott általános leltározást, amely­ben több mint tízezer em­ber vett részt az árhatósá­gok részéről. Bekapcsolódtak az akcióba a munkahelyi kollektívák, valamint a rendőrség és a hadsereg képviselői is. Néhány he­lyen leltározás során áru­­rejtegetésre derült fény, de ennek mértéke a hivatalos közlemény szerint nem volt nagy. A munka-, bér- és szociálisügyi miniszter az ülésen közölte, hogy kellő­en előkészítették a bér- és nyugdíj­kiegészítések kifize­tésének rendszerét. A belkereskedelmi és szolgáltatási minisztert kö­telezték, hogy tegyen intéz­kedéseket a jelenleg megle­hetősen különböző éttermi árak összehangolására, és arra, hogy — tekintettel az éttermiek forgalmának vár­ható csökkenésére — a ven­déglátó helyeken szombaton és vasárnap árusítsanak kü­lönféle alapvető élelmisze­reket. Megállapították, hogy a mezőgazdaságban az utóbbi időben túl magas árat szab­nak a gazdálkodóknak nyúj­tott szolgáltatásaikért. A mezőgazdasági és élelmi­szergazdasági minisztert ezért kötelezték, hogy bizto­sítsa a szolgáltatások árá­nak igazságos kiszámítását. Arra is rámutattak, hogy a társadalom körében tovább­ra is nagy nyugtalanságot kelt az önállóan gazdálkodó iparvállalatok által alkal­mazott túlzottan magas ár­kulcs. A kormány ezt a kér­dést továbbra is külön fi­gyelemmel kíséri és a re­form keretében létrehozott különleges munkacsoport fo­lyamatosan tanulmányozza a létfenntartási költségek alakulását, és szükség ese­tén újabb tervezetet dolgoz ki a legalacsonyabb jöve­delműek támogatására. A lengyel Minisztertanács döntése nyomán a Lengyel Nemzeti Bank végrehajtja a takarékbetétek egyszeri felértékelését, amelynek mértéke 20 százalék. Ezz­el igazítják hozzá a lakossági takarékbetéteket a pénz ér­tékének a fogyasztói árak emeléséből eredő csökkené­séhez. A betétek felértéke­lése néhány kivételtől elte­kintve mindenkit érint, aki ez év szeptember 1-ig nem szünteti meg betétkönyvét. ★ A lengyel belügyminiszté­rium közlése szerint szom­baton Gdanskban a nap má­sodik felében fiatalok cso­portjai incidenseket provo­káltak. Az amerikai propa­ganda-kampány által­ fel­­heccelt szervezők előbb a Lenin hajóépítő gyár köze­lében azzal akartak nagyobb méreteket adni akciójuknak, hogy a provokációt akkorra időzítették, amikor a hajó­építő üzem dolgozói elhagy­ták a gyárat. Jelszavakat kiabáltak és ál­lamellenes tartalmú röpcédulákat osz­togattak. A rendfenntartó erők felhívásai, valamint a hazatérő dolgozók maga­tartása eredményeképpen a­­szervezőknek a hajógyárnál nem sikerült tüntetést szer­vezni. Ez arra készítette a provokáció értelmi szerző­it, hogy máshol, a város központjában kíséreljék meg az incidens kirobbantását. Mivel a fiatalok nem en­gedelmeskedtek a hatóságok felszólításának, és középüle­tek megrohanására tettek kísérletet, valamint agresszív magatartást tanúsítottak a rendfenntartó erőkkel szem­ben, szétoszlatták a rendza­varókat. A városban este nyolc órakor már nyugalom volt. Az incidens következté­ben megsérült 6 polgári sze­mély, és a rendfenntartó erők nyolc tagja. 205 sze­mélyit őrizetbe vettek. Túl­nyomó részük fiatal, részben főiskolás és középiskolás. A rendeleteknek megfelelő módon, gyorsított eljárással vonják felelősségre őket. A szervezőiket és a bűncselek­ménnyel gyanúsíthatók ügyét egy más bíróság szintén gyor­sított eljárással tárgyalja majd. A belügyminisztérium köz­leménye rámutat, hogy a felelőtlen, elemek által kez­deményezett incidensek a szükségállapot-rendelet sú­lyos megsértését jelentik. Sovány eredményű „szupershow” Az újabb lengyel- és szov­jetellenes kampány szervezői számára meglehetősen so­vány eredményt hozott szer­te a nyugati világban a „Lengyel néppel való szoli­daritási nap”, amelyet Reagan amerikai elnök hirdetett meg, hogy „világméretű” propaganda-akcióval folytas­sa beavatkozását a szocialis­ta ország belügyeibe. A kormány, a helyi ható­ságok, az ALF-CIO kommu­nistaellenes szakszervezeti szövetség szervezésében mind az 50 amerikai szövetségi államban szombatra gyűlése­ket trombitáltak össze, de a gyér részvétel messze elma­radt a szervezők várakozá­saitól. A legnagyobb rendez­vényen, Chicagóban, ahol 600 ezer lengyel származású él, a várt 15 ezer helyett — az amerikai hírügynökségek je­lentése szerint is — alig nyolcezren jöttek össze, hogy meghallgassák Haig külügy­minisztert és Lane Kirklan­­det, az AFL-CIO elnökét. A legnagyobb amerikai város­ban, New Yorkban már csak 2500-an voltak, Wa­shington fővárosban csak ez­ren, másutt pár százan. A szomszédos Kanadában és Nyugat-Európa több városá­ban sehol sem érte el a pro­paganda-összejövetelnek lét­száma az ezret. Negyven éve jelent me először a Szabad Nép Negyven évvel ezelőtt, 1942. február 1-én jelent meg először a Szabad Nép, akkor a Kommunisták Ma­gyarországi Pártjának illegá­lisan terjesztett újságja, amelynek hagyományát foly­tatja — imár negyed század óta — a Népszabadság az MSZMP központi lapja. Az évforduló alkalmából a Nép­­szabadság szerkesztősége hét­főn ünnepséget rendezett, amelyen Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bi­zottság titkára mondott be­szédet, majd leleplezte a Szabad Nép megjelenésének és első főszerkesztőjének, Rózsa Ferencnek emléket ál­lító domborművet a Népsza­badság-székház előcsarnoká­ban. A Szabad Nép egykori szerkesztőinek, munkatársai­nak, a mai magyar sajtó ve­zető képviselőinek jelenlété­ben Óvári Miklós felidézte Rózsa Ferenc kommunista újságírói alakját, munkássá­gát, s társainak hősies helyt­állását, amely akkor, a hábo­rú rendkívül nehéz viszonyai között lehetővé tette a lap megjelenését és terjesztését. A Szabad Nép — mondta — hitet tett amellett és bizo­nyította, hogy Magyarorszá­gon is vannak olyan erők, amelyek készek felvenni a harcot a fasizmus barbársá­ga ellen. S nemcsak megírta, hanem szervezte is a har­cot a független demokratikus Magyarországért. Az évfor­dulón nemcsak a négy évti­zed alatt megtett útra emlé­kezünk, hanem fel kell idéz­nünk a harc közbeli elkerül­hetetlen és elkerülhető ne­hézségeket és a tanulságokat is. A párt és a nép ma azt várja az MSZMP központi lapjától, kommunista saj­tónktól, hogy közös felelős­ségünk tudatában segítse a mai kor feladatainak minél színvonalasabb megoldását. A lap születésnapján — hangsúlyozta a Központi Bi­zottság titkára — a múltra emlékezve, figyelmünket a jelen feladataira összponto­sítva kell a jövőbe tekin­tenünk, teljesítenünk a párt­sajtó nemes küldetését. Az ünepség végén a Rózsa Ferenc portréjával ékesített domborművet — Kalmár Já­nos alkotását — megkoszo­­rúzták az MSZMP Központi Bizottsága, a Népszabadság szerkesztősége és pártszerve­zete, valamint a Magyar Új­­ságírók Országos Szövetségé­nek képviselői. Az illegális Szabad Nép megjelenésének 40. évfordulóján ünnepséget rendeztek a Népszabadság-székház előcsarnoká­ban. Az ünnepi beszédet Óvári Miklós, az MSZMP PB tagja, a KB titkára mondta. ha­vas népet Emberi kapcsolatokról és hiányukról nem készül sta­tisztika. Az azonban aligha vonható kétségbe, hogy min­den magány közül legsivá­­rabb­ az öregkori. Nehéz évek ezek, mert egyszeriben megváltozik a biológiai­­egészségi állapot, a társadal­mi helyzet. A kor előreha­ladtával csökken a munka­képesség, a jövedelem. Romlik az egészség, az al­kalmazkodóképesség. S a meglazult vagy megszűnt kapcsolatokat nem váltják fel újak. A­­magányos öre­gek emlékeikkel disikurál­­nak, álmaikban régvolt szeretteiket szorítják fony­­nyadt arcukhoz. A gondok közismertek. Két évtized alatt több mint ötszázezerrel emelkedett ha­zánkban a nyugdíjas korú­ak száma, jóval többen van­nak ma már a kétmilliónál. Arra is fel kell már most készülni, hogy az elkövetke­zendő évtizedekben újabb százezrekkel gyarapszik majd táboruk, s ami külö­nösen fontos: részarányuk a népesség egészében állan­dóan nő. Az ettől való ag­godalom teheti, hogy hova­tovább társadalmi mére­tekben­­tapasztalható néhány félreértés. Félelem attól, hogy nem leszünk képesek „eltartani” az idősebb nem­zedéket. Nem könyöradomány! Szó se róla, azt az érté­ket, amelyet nyugdíjként az állam kifizet, a minden­kori aktív keresők produ­kálják. Ettől azonban még messze nem igaz, hogy va­lamiféle kegy vagy­­könyör­­adomány a nyugdíjasoknak kifizetett készpénz. Meg­termelték azt ők maguk­ korábban, s az élet termé­szetes rendje szerint most kapják meg azt, amit meg­előlegeztek. Érdemes meg­figyelni, hogy egyedi ese­tekre vonatkoztatva hason­lóképp gondolkodik minden­ki vagy legalábbis a nagy többség, rögtön más azon­ban a helyzet, ha a nyugdí­jasok, mint egy széles ré­teg kerül szóba. E felemás­ság megnyilvánulásaival egyébként nap mint nap le­het találkozni. Kapkodja az ■ember a fejét a nagy szá­­­moktól, amelyekkel kimutat­ható, hogy mennyibe is ke­rülnek az idős emberek azoknak, akik dolgoznak. Ettől már csa­k egy lépés annak kimondása, hogy mennyivel jobban élhetné­nek az aktív keresők, ha csupán magukra fordítanák jövedelmüket. Mit tagadjuk, sokan, na­gyon sokan jutottak el az előbbi gondolatig. Bár­­ ha­zánkban az öregek gondozá­sa többnyire a családra, a közvetlen hozzátartozóra há­rul, hiszen a statisztika sze­rint minden harmadik idős­korú együtt él valamelyik gyermekével —, ettől még nagyon sok a teljesen egye­dül élő mtl­etti asszony és férfi. Köztük olyanok is szép számmal, akiknek pe­dig vannak gyermekeik, ro­konságuk. A felmérések azt mutatják, hogy az idős fér­fiak elsődleges támasza az idős feleség; a 75 évesnél idősebb férfiak háromötö­djének él ugyanis a felesé­ge. Teljesen más arányokat találtunk viszont a hasonló korú nők körében, náluk i­s a 75 éves kort figyelembe véve mindössze 16 százalé­kuknak él a férje. Mi a megoldás? Ezek az adatok fényesen bizonyítják, hogy csupán az öregek számára létesítendő intézményhálózat nem hoz­hat önmagában megoldást. Tagadhatatlan ugyan, hogy ez a hálózat messze elma­rad ma még a kívánatostól, hiszen alig néhányszor tíz­ezer embert érint az öregek napközi otthona, a házi szo­ciális gondozás és a szociá­lis otthoni hálózat. A vég­leges megoldást, vagy leg­alábbis a mainál megnyug­tatóbb helyzet megteremté­sét azonban sok egyéb el­képzelés megvalósítása hoz­hatja meg. A közelmúltban például Győr-Sopron me- Túl Jasszer Arafat Budapesten (Folytatás az 1. oldalról) A baráti légkörben folyta­tott tárgyaláson áttekintet­ték az időszerű nemzetközi kérdéseket, különös tekin­tettel a közel-keleti térség legújabb fejleményeire. Ag­godalmukat fejezték ki az imperialista körök törek­vései, az izraeli vezetés agresszív politikája miatt, amelynek következtében változatlanul feszült a hely­zet a Közel-Keleten. Ez nemcsak a térség, hanem az egész világ békéjét is fenyegeti. Gyenes András az MSZMP és a magyar nép szolidaritásáról biztosította a palesztinai arab népnek a PFSZ vezetésével folyta­tott harcát. Jasszer Arafat tájékoztatást adott a közel­­keleti helyzetről, a Paleszti­nai problémáról, és meleg szavakkal köszönetet mon­dott a palesztinai arab nép nehéz küzdelméhez nyújtott magyar támogatásért. A megbeszélésen részt vett Nagy Gábor és Házi Vencel. Sarlós István, az MSZMP PB tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára (balról) megbeszélést foly­tatott Budapesten Jasszer Anafasttal, a Palesztinai Felszaba­­dítási Szervezet végrehajtó bizottságának elnökével. Mubarak párizsi látogatásáról Mitterrand francia elnök hétfőn délben ebédet adott az Elysée-palotában Mubarak egyiptomi elnök tiszteletére, aki nyugat-európai körútja során rövid hivatalos látogatást tesz a francia fővárosban. Az Elysée-palotából távozva az egyiptomi elnök kijelentette, hogy a Mitterrand elnökkel folytatott eszmecserén elsősorban a kétoldalú kapcsolatokról és a közel-keleti helyzetről, valamint a palesztin autonómia kérdéséről volt szó. Mubarak meghívta Egyiptomba a francia elnököt, aki elfogadta a meghívást, s az év második felében látogat majd el Kairóba. Egyiptom—Líbia Megnyitották a határt Az egyiptomi és a líbiai hatóságok megállapodása ér­telmében hétfőtől megnyitot­ták a három évvel ezelőtt lezárt közös határt — jelen­tette a kairói Al Ahram. 1977-ben — emlékeztetnek Kairóban — heves összecsa­pások zajlottak le a két or­szág határán, s az elmúlt évek folyamán rendkívül fe­szült volt az egyiptomi— líbiai viszony. Tripoli és Kairó kapcsolatainak romlá­sa tavaly őszig nemegyszer harci cselekmények kirob­banásával fenyegetett. Az októberben merénylet áldo­zatául esett Szadat egyiptomi elnök utódja, Hoszni Muba­rak röviddel hivatalba lépé­se után leállította a arab or­szágok ellenei egyiptomi pro­pagandát, s több ízben kü­lön hangsúlyozta, hogy a szócsata megfékezése a szomszédos Líbiával kapcso­latban is érvényes. 1982. február 2. Kedd

Next