Vas Népe, 1982. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-02 / 27. szám

A szombathelyi járási munkásőr zászlóalj ünnepélyes egységgyűlése /Folytatás az 1. oldalról) Aztán itt is, ahogy másutt, felolvassák Kádár János le­velét a munkásőrséghez, amelyet a testület megala­kulásának huszonötödik év­fordulója alkalmából kül­dött a párt, a munkásosz­tály önkéntes, harci oszta­gának. (A levelet lapunkban tel­jes terjedelemben közöl­tük.) Lelkes és harsány a fogadtatás. Tóth László, a szombathe­lyi járási pártbizottság tit­kára mondott ünnepi beszé­det.- Immár rendszerré vált, hogy a munkásőr-egységek értékelő,, feladatmegjelölő évzáró és évnyitó egység­gyűléseket tartanak. „Eb­ben a sorban ez rendhagyó — mondotta. — Egyrészt azért, mert nemcsak egy esztendőre, hanem negyed­század harcaira, sikereire, eredményeire is visszate­kintünk, másrészt azért,­­mert egységünk a jubileum­ra készülve a szocialista versenymozgalomban har­madszor lett első a megye egységei közül.” Beszédéből, s az egész ren­dezvényből helyileg is ka­rakterisztikusan kibontako­zott számos általános ta­pasztalat az 1956. évi ellen­forradalom kirobbanásának okaiból, a reakciós erők szándékairól és konkrét, szo­cializmus- és emberellenes tetteiről. Az ellenforradalmi erőkön, a káoszon — szovjet segítséggel — történt győze­lemről, a konszolidációról, az eltelt huszonöt év sikeres országépítéséről­. A munkásőrségnek nagy szerepe volt mindebben. A szombathelyi járási egység­­is keményen helytállt és helytáll, feladatát úgy látta és látja el, hogy a megye egységei között ismét első a szocialista versenyben, a kiképzésben, fegyelemben, a termelőmunkában, az ön­kéntes társadalmi munká­ban, a közéletben, szükség esetén vállvetve küzd a la­kossággal az elemi csapá­sok ellen, segítséget nyújt a társ fegyveres szerveknek, amelyektől — természetesen — viszont segítséget kap. „A csapatzászló előtt emelt fővel vehetik át a győztesnek járó serleget” — mondotta a járási pártbi­zottság titkára. Ezután felolvasták az El­nöki Tanács rendeletét, Bor­bély Sándor, a munkásőrség országos parancsnoka, majd a megyei, járási parancs­nokság parancsait, amelyek szerint az egységet, alegy­ségeket, az alapító és más munkásőröket, parancsno­kokat kitüntetésekben része­sítették. Mint már közöltük, Káldi Lajos szakaszparancsnok a Parlamentben vette át a Kiváló Szolgálatért Érdem­érem kitüntetést. A Haza Szolgálatáért Érdemérem kitüntetés arany fokozatát kapta Bognár István járási parancsnok, ennek ezüst fo­kozatát Vizi István munkás­őr. Számosan kaptak Jubi­leumi Emlékjelvényt és más kitüntetést. A kitünte­tetteket meleg hangon kö­szöntötte Molnár István, a megyei pártbizottság titkára. Egyebek között hangsúlyoz­ta, hogy a szocialista ver­senyben elért elsőség azért is értékes, mert más egysé­gek is nagy eredményeket értek el a feltételek teljese­ a szocializír­us építésére, tésében, fegyveres védelmére. A kitüntetettek nevében Ezután­ az új munkásőrök Somkereki Gábor alapító es­kütétele következett, majd munkásőr szólt mély átér- a koruk miatt leszerelek jel­zéssel. Megköszönte a kitün- keP®? fegyverátadása. He­­tetéseket, s egyben biztosi- gyülktve újak lépnek, kellő tóttá a pártot, a munkásosz- felkészültséggel és a hagyo­­tályt, a népet, hogy a szom- many­okhoz méltó akarással, bathelyi járási egység ez- Pozsgai Zoltán után is mindenkor kész lesz Fotó: Czika László Somkereki Gábor alapító tag átveszi a Jubileumi Emlékjelvényt. természetes rendje a hatvanon gyében a Szakszervezetek megyei Tanácsa azt kutat­ta, hogyan is élnek arrafelé az­ idős emberek. Nem az volt az illetékesek célja a felméréssel, hogy régóta köz­ismert általánosságokat is­mételgessenek. Ez esetben éppen az egyéni óhajokat akarták feltérképezni az ak­tivisták, mert ezek ismere­tében sikerülhet csak olyan programjavaslattal kiruk­kolni, amely az élet számos pontján pozitívan befolyá­solhatja az idős emberek mindennapjait. " Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyében a megyei Népi El­lenőrző Bizottság értékelte a felmerülő problémákat s tette meg javaslatait a kü­lönféle illetékesnek. Sok a gond ott is­. Az például, hogy a nyugdíjasok egy­­harmadának 1800 forint alatt van a nyugdíja, vagy nagyon sok idős ember él régi típusú, nagyméretű, alacsony komforfokozatú, nem egyszer tatarozásra szoruló lakásban. És figye­lem: e korosztálynak több mint a fele tartósan beteg. S­­ás országrészekre is ér­vényes, hogy a tanácsi se­gélyezés lehetőségeit beha­tárolja a költségvetés. Ér­­­demes azonban megjegyez­ni, hogy esetenként nem­­használják fel a rendelke­zésre álló keretet sem. Aki sokat búvárkodik e gondok­ból nehéz területen, azt is tudhatja, hogy az idős em­berek — nagyon sok helyen tapasztalják a társadalmi szervek képviselői — nem i­s feltétlenül anyagi támo­gatást várnak, hanem em­beri törődést, tanácsadást, közösségi kapcsolatokat. Gyógyír: a munka Részben anyagi meggon­dolásból, de nem utolsósor­ban éppen társaság hiánya miatt vállalnak nagyon so­kan munkát nyugdíjaskor­ban. Abban mindenki egyet­ért, hogy ez kölcsönösen jó mindkét félnek, tehát a munkáltatónak éppúgy, mint a munkavállalónak, hiszen míg az előbbi hasz­nosítja az idős dolgozó szakmai tapasztalatait, a munkavállaló számára ez a kapcsolat a termelésben va­­ló részvétel lelki plusza ■miatt is roppant jelentős. Ez szépen hangzik, de nem mindig sikerül gyakorlattá tenni a mutatós elméletet.­­Már csak azért is, mert­­hiszen nem egyforma az em­berek munkabírása, túl a hatvanon, de bizony nem egyformán buzog a munkál­tatókban a készség arra, hogy tudásának, kedvének ■megfelelő munkakörben hasznosítja volt dolgozóját. A gondok szerteágazóak. ’Kezdve azon, hogy becsült adatok szerint a nyugdíja­sok közül a tartós­ betegség­ben szenvedők esetenként jövedelmük húsz százalékát­­költik gyógyszerre. E pon­ton kissé ellentmondásos, hogy amíg a rendszeres se­kélyben részesülőket, nyug­díjuk nem lévén, ingyenes­­közgyógyszer-ellátás illeti meg, ez nem jár azoknak a kisnyugdíjasoknak, akiknek jövedelme nem haladja meg a segélyezettekét. Nagyok a kulturális hátrányok, már-­­mint a — rossz kifejezéssel — szolgáltatásaik. A sok helyütt fellelhető nyugdíjas klub, kissé rezervátumjel­lege miatt nem igazán jó megoldás. A nyugdíjasok­­ugyanis nem csupán koruk­­alapján sorolhatók be egy csoportba, jókorák körük­ben az életmódbeli, mere keltségbeli különbségek. Biz­zony éppen azok marad­nak­­hátrányban, akiket a szociológia az alsóbb kategó­riákba sorol. Az idei esztendőt az ENSZ Egészségügyi Szervezete, a­­WHO az öregek évének nyilvánította. És igaz az is, hogy az ENSZ,­­— amiként korábban környezetvédel­­m­i, fejlődési és más egyéb kérdéseket vitatott meg — zólágértekezletet hív össze ez év nyarára, amelynek tár­­­gya a megnövekedett em­beri életkor és az abból fa­kadó problémák megoldásá­­nak elősegítése lesz. Nekünk , saját dolgainkat ettől füg­getlenül el kell végezni. Családban, rokonságban, a­­társadalom egészében. F. Gy. Kedves pillanat. 1982. február 2. Kedd Egységgyű­tés Kőszegen Ünnepélyesen emlékezett meg a munkásőrség megala­kulásának 25. évfordulójáról szombaton az Untenecker János nevét viselő kőszegi egység is. A város párt- és állami vezetőin kívül meg­jelent Zelles Sándor, az or­szágos parancsnokság titkár­ságának vezetője és Kovács László, a megyei párt-végre­hajtó bizottság tagja, a LA­TEX vezérigazgatója. Dr. Szente Sándorné, a vá­rosi pártbizottság első tit­kára értékelte a kőszegi munkásőrök eddigi helytál­lását. Sor került ezután ki­tüntetések átadására. Kiss Gyula munkásőr a Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozatát vette át — az ő munkája eredménye­ként járt össze az évforduló­ra az a kötet, mely a kősze­gi egység alapítóinak élet­­történetét, visszaemlékezé­seit tartalmazza. Közülük 13-an kapták meg a jubileu­mi emlékjelvényt­. Ugyan­ezt nyújtották át a két 1919-es veteránnak, Novák Rudolfnak és Kappel Jó­zsefnek is. L. F. Csak emlékeztetek... Örömmel olvastam a Vas Népében, hogy a MÉH Tröszt a jelenlegi ötéves terv hulladékhasznosítási programjának megfelelően az idén is meghirdette a mezőgazdasági nagyüzemek számára a vas- és színes­fémhulladék begyűjtési akciót. Külön ösztönző, hogy az ilyen anyagok árainak gyors kifizetése mellett a MEH-vállalatok a fuvardíjat is megtérítik annak a gazdaságnak, amely a saját járművével szállítja az át­vevő telepre a felesleges, önmaga által már nem hasz­nosítható gépek kiöregedett alkatrészeit. Azt is megelégedéssel vettem tudomásul, hogy az akció lejártáig is megvásárolhatja a MÉH a papír­os műanyaghulladékot, az üvegtörmeléket, az elhasz­nálódott akkumulátorokat, amit a magam részéről ter­mészetesnek tartok. Sajnálom viszont, hogy mind a mai napig nem kaptam választ a MÉH-től arra a már ta­valy megtett javaslatomra, hogy a falusi háztartások­ban, a parasztudvarokon gyülemlő vas-, fém-, üveg-­­stb. hulladékok felvásárlására miért nem szervez be­gyűjtési, felvásárlási akciót? Arra gondoltam, hogy havonta, esetleg negyed­évenként, de éveinte kétszer mindenképpen közzé kel­lene tenni a községekben, hogy ekkor és ekkor jön a MÉH — saját vagy bérelt — kocsija és összeszedi az utcára, a kapuk elé kirakott ócskavasat, amiért talán ellenértéket sem kér a tulajdonosa, hiszen örül, ha megszabadul tőle. Mert mindaddig, amíg a portáján van, kerüldöznie kell vagy az udvara végében rontja a szépülő, virágosított, parkosított környezet esztétiká­ját. Hiszen folyóba nem dobhatja, erdőszélre nem vi­heti, az árokba sem rejtheti el, mert akkor a nagyobb környezet rendje, szabályai ellen vét... Nem tudom, hogy e soroktól függetlenül tervez-e az idén ilyen begyűjtési akciót a MEH? Ha igen, nyi­tott kaput döngetek. Ha nem, úgy a tavalyi javasla­tomra emlékeztetek. Hátha lesz foganatja — a közös gondok megoldására. C. Gy. Reklám­s­portóval Hatvan dekányi vászoncsomagot kapott az el­­­múlt héten a szombathelyi Dózsa­­ György Általános Iskola. Budapesten adta fel a Magyar Hirdető, a cso­mag tartalma vagy 30 darab 100 X15 centiméteres, 15 lapos füzetecske, az OFOTÉRT kiadványa. A fekete­fehér kis füzetek révén a gyermekek fényképezési kedvét szeretnék növelni, már a cím is erre buzdít: „Fotózz velünk!” A reklámfüzet egyik oldala 23 fény­képet tartalmaz, a második oldalon a fiatalok által m­ajdan készítendő fotók helye látható. Mert aki ennyi fényképet készíti, s azt beküldi az OFOTÉRT­­-nak, az fényképezőgépet, vásárlási utalványt nyerhet — így valahogy röviden a reklámszöveg. Az iskola átvette a csomagot — akkor még nem tudták mi van benne —, és kifizette a kézbesítési dí­jat, ez manapság nyolc forint. Csak akkor kezdett el dühöngeni az igazgató, amikor felbontotta a kül­deményt. Nem, nemcsak a nyolc forint miatt, bár ez sem mellékes egy ilyen oktatási intézménynél, ahol az éves postaköltség 1000—1200 forint (ennyit enged a hivatalos költségvetés a telefon, a rádió és a tv díját is beleszámítva)! A küldési módszeren hábor­gott, főleg amikor megtudta a­ postahivatal illetéke­sétől, hogy a mindenkori kézbesítési díjat a szabá­lyok értelmében kifizetheti a feladó is... Esetünkben nem ez történt. A tisztességes eljá­rás az lett volna, ha a magát reklámozó OFOTÉRT, vagy a csomagot kéretlenül küldő MAHIR állja ezt a kézbesítési díjat is. Mert ezzel a módszerrel akárki küldhet akármit a gyanútlan közületi átvevőnek — ettől tart az igazgató is, aki különben kiosztatta a reklámfüzeteket, s aki mellesleg örül, hogy kellemes és hasznos időtöltésre buzdítják diákjait, csak vala­hogy az elküldés módjával nem ért­ egyet. Mellesleg: nemcsak ez az egy szombathelyi is­kola kapott ily módon hasonló reklámcsomagot! (szabály) VDSNÉPE 3 Foglalkozási ártalom (1.) Telefonközpontos. (Lakatos Ferenc karikatúrája)

Next