Vas Népe, 1982. április (27. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-01 / 77. szám

A lakáskarbantartásról és felújításról Népfront-munkabizottság tanácskozása A Hazafias Népfront Vas megyei bizottsága mellett működő gazdaságpolitikai munkabizottság kibővített ülésen tárgyalta meg a la­káskarbantartás és felújítás időszerű Vas megyei fel­adatait. Az ülésre az épí­tőipari szervezetek képvi­selőit, a városok és nagy­községek költségvetési üze­meinek vezetőit is meghív­ták. Kovács Kálmánnak, a gazdaságpolitikai munkabi­zottság tagjának írásbeli előterjesztéséből kitűnt, hogy a megyében 28—29 ezer lakás — az összes la­kások egyharmada — talál­ható többszintes épület­ben. Ebből több mint 14 ezer állami és tanácsi lakás fenntartási és üzemeltetési feladatai tanácsi ingatlan­kezelő szervezetek látják el. További hétezer lakás kezeléséről pedig a lakás­­fenntartó szövetkezetek gon­doskodnak. A téma aktualitását több tényező indokolja. Például: a megyében 3500 — 1950 előtt épült — tanácsi lakást még nem újítottak fel. Jó dolog viszont, hogy a kor­szerűsítés következtében 2000 lakás használati érté­ke emelkedik, komfort fo­kozata változik. A megváltozott körülmé­nyekre való tekintettel in­tézkedéseket dolgoznak ki a házkezelést irányító szerve­zeti rendszer korszerűsíté­sére, fejlesztésére. A szoro­sain v­att üzemleltetési, bér­leményszolgáltatási és fel­újítási feladatok szétvá­lasztásával lehetőséget kell teremteni arra, hogy a bér­lők tágabb körben működ­hessenek közre a karban­tartási és javítási munká­latokban. Szükséges fokozni a bérlők érdekeltségét az üzemeltetési költségek csök­kentésében, valamint a la­kásberendezési tárgyak álla­gának megóvásában is. Kovács Sándor, a szom­bathelyi Ingatlankezelő Vál­lalat főmérnöke szóbeli ki­egészítőjében néhány prob­lémára és érdekes jelenség­re hívta fel a figyelmet. Mint mondta, különösen sok a gond a műemléki és műemlék-jellegű épületek felújításánál. Előfordul, hogy egyes épületeknél a felújítás költségei meghaladják az újonnan épített lakások költségét. A tervező válla­latok jelenlegi szabályozó rendszere nem ösztönöz a gyors, megbízható és gaz­daságos tervek készítésére. Egyes esetekben mellőzik az új módszereket, műszaki megoldásokat. A továbbiakban azt ele­mezte, hogy a lakóházakat három csoportba sorolhat­juk: szanálásra váró, felújí­tásra váró és tervszerű, kar­bantartásra alkalmas épü­letekre. Az ingatlankezelés­sel foglalkozó egységeknél olyan szervezeteket kell létrehozni, üzemeltetni, ame­lyek ezeket a feladatokat oly módon végzik, hogy a bérlők idejét a lehető leg­kisebb mértékben vegyék igénybe, a munkákról idő­ben adjanak információt a megfelelő felkészülés érde­kében. Végül kérte a nép­front helyi szerveit és az irányításukkal működő la­kóbizottságokat, hogy a csa­ládok átköltöztetéséhez, az információk továbbításához adjanak meg minden segít­­séget. A hozzászólók azt emel­ték ki, hogy a városok és nagyközségek régi házainak karbantartása, felújítása tár­sadalmi érdek. Például az új lakótelepek minden vá­rosban egyformák, de Szom­bathely jellegzetességét ép­pen a Köztársaság tér és a régi városmag épületei ad­ják. Ezek felújítására kell az új színeket és technoló­giát alkalmazni. Kittler Ernő, az OTP me­gyei igazgatóhelyettese el­mondta, hogy magánkez­deményezésre kevesen él­nek a tetőtérbeépítési és emeletráépítési lehetősé­gekkel, pedig százezer fo­rintig terjedhető hitelt ad­hatnak hozzá csekély két százalékos kamatra. Sümeghy László, a MÉ­SZÖV lakásszövetkezeti tit­kárságának a vezetője a la­kásszövetkezetek felújítási gondjaival, Szántó Kálmán, a TANÉP igazgatója a ter­vek pontos elkészítésének szükségességével, Lezsák Dezső, a sárvári városi ta­nács v. b. osztályának a vezetője és Szabó László, a csepregi költségvetési üzem vezetője a kisebb települé­seken megmutatkozó ne­hézségekkel foglalkozott. Dr. Horváth Sándor tanács­tag azt kérte, hogy a fel­újítási terveket és a kiköl­tözéssel kapcsolatos felada­tokat lakógyűlésen is is­mertessék. Ábrahám Ferenc, a celldömölki költségvetési üzem vezetője azt javasol­ta, hogy a hanyag bérlők­kel közölni kellene a köte­lességeket. Elmondta, hogy jártak olyan lakásban, ahol 15 éve nem volt festés. Dr. Németh László, a KIOSZ megyei titkára 1300 építő kisiparos nevében fel­ajánlotta, hogy szívesen bekapcsolódnak a lakásfel­újításokba. Ezt a réteget még kevésbé használták ki ezekhez a munkákhoz. Nigó József, a megyei ta­nács v. b. osztályvezetőhe­lyettese néhány felvetésre válaszolt és elmondta, hogy az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium anya­gi támogatást is ad a Vas megyei műemléki házak fel­újításához, tekintve, hogy ezek az átlagosnál maga­sabb összegű ráfordítást igényelnek. Jó vitát, jó tapasztalat­­cserét jelentett a gazdaság­­politikai munkabizottság kibővített ülése. A tanácsi és a népfrontszervek, a ter­vező és kivitelező vállala­tok, valamint a lakosság képviselői jobban megis­merték egymás véleményét. Ennek eredményeként a jö­vőben remélhetőleg gyor­sabban és zökkenőmente­sebben újítják fel a régi lakásokat és teszik szebbé a jellegzetes, műemléki há­zakban gazdag Szombat­helyt. F. I­­Fotó: Cz. L. A megszépült szombathelyi Alkotmány utca egyik részlete. a sarkköröknél grátáig a hajóik vízkiszorítá­suktól, méretüktől függet­lenül könnyűszerrel eljut­hatnak. A Névétől a Fehér­tengerig húzsódló rövidke vázaút azonban, már nem nyitott münden, hajó számá­ra: a kétezer tonnánál na­gyobb hajóiknak meg kell kerülniük a Skandináv-fél­­sziigetet. A „találkozóhely” minden hajó számára ugyan­az: Arhangelszik. Ott a hajókaraván olyan gondosan­ készül az útra, mint egykor készültek, az északi pólus­­meghódításá­ra az expedíciók. És ezen nem is lehet csodálkozni: bár az észa­ki tengeri­ út 5600 kilométeres szakasza már megszokott és bejárt útvonal, a tenger még ma sem engedi meg a könnyel­műséget, a gondtalan uta­zást. Különösen veszélyes a törékeny burkolatú hajókat összeroppantani képes jég­nyomás. Olyan jégmezők is kialakulhatnak, hogy még a hatalmas atomjégtörőik sem képesek velük megbir­kózni. Télen errefelé a hő­mérő higanyszála mínusz 50 fok allá süllyed, s a parto­kon még nyáron sem olvad el a hó. A pontos, megbízható elő­rejelzés a mindenkori jég­­helyzetről tehát igen fontos. Ez nem ugyanaz, m­int az időjárás-előrejelzés. Lehet, hogy az évi átlagok meleg őszt ígérnek, a tengerre még­is vastag jégpáncélt ková­csol a fagy. A megfigyelő szolgálat állandóan vizsgál­ja a jéghelyzetet és folya­matosan előrejelzést ad ki. A felderítést hajóról, repü­lőgépről és helikopterről vég­zik. Az előre­j­el­zés­ektől füg­gően határozzák el a hajó­konvojok indítását. Azokban az években, amikor kedvező az időjárás, a hajók egyet­len navigációval elérik az Amur torkolatát. Sajnos ez csak ritkán,, átlagosan öt­évente sikerül. Általában azonban a hajóiknak Tyik­­szilben­ kell terelniük, vagy csupán a Jenyiszej torkola­táig jutnak el. T. E. (Folytatjuk) A hajókonvoj a Kara-tengeren. 1982. április 1. Csütörtök Fűtés, eladás Sokszor leírtuk már, hogy a takarékosság nem kampány, a hozzá fűződő érdek megkívánja a fo­lyamatosságot. S az éssze­rűséget is... Először egy olyan ta­pasztalatról, ami eleve fittyet hány a takarékos­ságnak. Az egyiket a vo­naton szerezheti az utas. Odakint „májusi ízelítőt” ad az időjárás, melegen süt a nap, lekiványkozik a felöltő, de még a kiskabát is. Ezt a fajta meleget él­vezi az ember, vitamin­ként szívja magába. Azt az áporodott, izzadság­szagút bent, a vonat ka­binjában már kibírhatatl­­­annak érzi. Tavaszi ve­rőfény ide vagy oda, fű­tik a vonatot, akár janu­árban. Előírja ezt valami rendelet vagy csak meg­szokásból van így, nem tudom. Akár így van, akár úgy, bosszantó ész­szerű­tle­nség ez a javából. Más. Tapétást keresek, illetve megfelelő mintát a rengeteg tekercs közül is­mert nagyáruházunkban. Fogom, bontogatom sor­ba valamennyit. Mint a harmonikát, húzom ki egyiket a másik után, odébb ugyanígy „muzsi­kál” egy másik vevő. Hú­zogatunk, nézegetünk. A legtöbb tekercsnek már rojtos a széle, gyűrött mocskos az a fele, amely felém nyílik. Feladom, abbahagyom. Az árukíná­latnak ezt a primitívsé­gét vajon meddig sorolja a takarékosság kategóriá­jába az üzlet? Aki szőnyeget vesz, mondjuk a Lakástextil boltban vagy legtöbb áru­házunkban, az ugyanúgy tekercsekbe ütközik. Ez azonban már súlyos, itt nem lehet csak úgy emel­getni, bontogatni. Tehát épp csak megkukkantjuk a legvégét. Átlátni az egész szőnyeget csak egyetlen helyen lehet Szombathelyen, ott úgy kínálják ezt a cikket, ahogy azt az érdeklődő vevő joggal­ elvárhatja. Mozgatható állványokon lóg az áru kiterítve. Má­sutt az állványokat meg­spórolják. Égetni a fűtőolajat meg a villanyt csak mértékkel szabad, eladni az árut meg csak úgy, hogy lás­sa a vevő, hogy mit vesz. A takarékosság az alábbi példákban megkívántatik, az utóbbiaknál nem. Leg­alábbis így nem. (lakatos) E­gyenes adás? A technika ma már csodákra képes — szok­tuk mondogatni. A szá­mítógépek, kompjúterek teljesítményei nekünk, laikusoknak kevésbé lát­ványosak. Jobban „fel­dob” bennünket, ha mondjuk az űrkabinban éppen a Föld körül ke­ringő embertársainkat látjuk és halljuk a tele­vízióban, vagy ha egye­nes adásban az olimpiai játékok küzdelmes per­ceit élhetjük át „fényes dobozunk” előtt ülve. Emlékszem, büszkeség töltött el akkor is, ami­kor a francia elnökvá­lasztás végeredményét közvetlen telefonvonalon — a francia hírközléssel egyidőben — a HÉT munkatársai nekünk, magyaroknak is bejelent­hették. Éppen ezért furcsa és érthetetlen volt a kedd esti Stúdió ’82 technikai „bravúrja”, amikor Ké­pes György, úgymond, egyenes adásban beszélt Los Angelesben tartóz­kodó filmrendezőnkkel. A telefonos kapcsolat­­teremtés valóban sike­rült, csak nem a kultu­rális műsor ideje alatt, hanem a reggeli órák­ban. Erről a Tv-híradó első adásából is értesül­hettünk. Már ekkor tá­jékoztattak bennünket a hajnali telefonbeszélge­tésről. A „bejátszás” persze amúgy is nyilvánvaló volt. A korábban készült felvétel háttérfelirata sem egyezett az esti stú­dióbeli adással, s így a hitelesnek szánt „egye­nes adás” rosszul „sült el”. Kepes György utol­só mondatát „Na, ez be­jött!” éppen ezért a szen­zációs örömhírre — tud­niillik az Oscar-díjra — értelmeztem, nem pedig a kapcsolás sikerére. Ez utóbbihoz csak annyit: nagyra becsüljük a tele­víziós technika sikereit, de azt már kevésbé, ha teljesen laikusnak tar­tanak bennünket. — skoda — 1 VnSNEPE na« ■■■■ na« MM ■■■■ MM MM ■■■■ ■■■• 25 éves a Hungarhotels — Akkor most beugrom a nagybőgőbe is! (Lakatos Ferenc karikatúrája)" 3

Next