Vas Népe, 1982. május (27. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-01 / 101. szám
TIUS FROUKRIN, ECYESUUEIEE L |3Sj|jL ▼ M \ ■ vlfiJl I '| CT, jl A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Májusi fények Május elseje 1889 óta ünnepe és harci seregszemléje öt kontinens minden népének. A májusok története vérrel kezdődött. Kilencven■é esztendővel ezelőtt az elnyomott, kizsákmányolt, jogaitól megfosztott és semmibe vett munkásosztály kibontotta az ébredés, a felemelkedés zászlaját. A múlt század munkásmozgalmának egyik fő célja a 14—18 órás munkaidő helyett a híres „három 8-as” bevezetése volt. Az I. Internacionálé már 1866-ban határozatot hozott a 8 órás munkaidő kivívásáért, 1884-ben az amerikai szakszervezetek kongresszusa is követelte, hogy 1886. május 1-ig csökkentsék a munkaidőt, ellenkező esetben országos sztrájkot kezdenek. Mivel a követelést nem teljesítették, a sztrájk valóban kirobbant, s 1886. május 1-én a Michigan-tó partján — először a munkásmozgalom történetében — a tüntetők közé lőttek. Két nappal később Chicagóban is rendőrök sortüze dörrent: hat halott és félszáz sebesült vére folyt. A munkásság sztrájkja ekkor ugyan még sikertelen maradt, de megmutatta, hogy a munkásosztály egyre inkább megelégeli az emberi méltóság megalázását, az emberi jogok lábbal tiprását. Éppen ezért döntött úgy a II. Internacionálé első kongresszusa — amely 1889-ben Párizsban, a Bastille lerombolásának 100. évfordulóján ült össze —, hogy nagy nemzetközi tüntetésen kell követelni a közhatalomtól a nyolcórás munkaidőt, mégpedig valamennyi országban és városban azonos napon, 1890. május elsején, így lett 1890. május 1. a világ proletariátusának első nagy harci seregszemléje. Az azóta megtett út sem volt könnyű a világ munkásainak. Az évenkénti felvonulások, tüntetések szinte minden esztendőben hol itt, hol ott emberáldozatokat követeltek. Az utcán hömpölygő munkástömegek azonban megértették, az egységükben rejlő erőt. A magyar munkásság is megértette a nemzetközi demonstráció jelentőségét. Első alkalommal hatvanezer munkás vett részt a budapesti nagygyűlésen, miközben a forradalomtól rémüldöző burzsoázia eltorlaszolta lakásai ajtaját, lehúzta ablakai redőnyét. Pedig Szapáry belügyminiszter mindent megtett a védelmükre. A szocialista világmozgalomnak, az első marxista munkáspártnak, a proletariátus internacionalista öntudatának a gyümölcse a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, a Szovjetunió létrejötte volt. Az 1917-es Októberi Forradalommal megkezdődött a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszaka. Mi, magyarok elsők között léptünk erre az útra. 1918. május 1-én a magyar munkásság már forradalmi külsőséggel ünnepelhetett a proletár internacionalizmus nagy ünnepén és 1919- ben a proletárdiktatúra dicsfényénél vonult fel a munkásság májusi ünnepére. Sajnos azonban az örömet és boldogságot — amely ekkor a magyar népet betöltötte — hamar felváltotta az ellenforradalom sötét korszaka. 1920-tól 1945-ig nem egyszer hangzott fel a jelszó, a kiáltás: ez a május — véres május, jövő május — vörös május! Így fogalmazott ezekben az években a munkásság, mert élt benne a Tanácsköztársaság reménye, s bízott benne, hogy eljön az idő, amikor a véres május elsejéket felváltja a derűs szabad májusi ünnep. És amikorra ez bekövetkezett, nálunk 1945-ben, ez egyben azt is jelentette: egy sor ország kiszakadt a tőkés rendszerből, s elkezdődött a szocialista világrendszer kibontakozása. A Nagy Októberi Forradalom győzelme és a Szovjetunió létrejötte óta a munkások, a dolgozók különböző osztagainak május elsejei seregszemléjét egyre kevésbé lehet elszigetelni. Az imperialistaellenes harc bármely frontján fellépő erők — május elsején éppúgy, mint az év bármely napján — nemzetközi támogatást élveznek. A felszabadult népek május 1-én összegezik a megtett utat, felmérik, honnan indultak, s hova jutottak. Mi, magyarok büszkén gondolhatunk arra e májusi ünnepen, hogy pártunk vezetésével az elmúlt évtizedekben maradandót alkottunk, nagy tetteket hajtottunk végre. Mindnyájunk keze nyomán gyökeresen megváltozott hazánk, átalakult társadalmunk rendje, az emberek élete, gondolkodása, magatartása. A szocialista gazdaság eredményeire alapozva emberhez méltó életszínvonalat értünk el, a régi rendszerrel össze sem hasonlítható a kulturális, a szociális, az egészségügyi ellátásunk. A politikai, gazdasági, ideológiai átalakulás azt jelenti: lezárult a magyar történelemnek az a korszaka, amely idő alatt Magyarország igazán soha sem lehetett független; azt jelenti, hogy a feudalizmussal terhelt, népelnyomó államrendszert szétzúzva, a nép „meglelte honját e hazában”. Iyan alkalom tehát ez az idei május 1-e, amikor vida nar felszabadultan örülhetünk eddigi eredete... munkasikereinknek. Ünnepeljünk jókedvvel, a jól végzett munka örömével! Fodor László XXVII. ÉVFOLYAM 101. SZÁM Programunk: megőrizni azt a szintet, ahova felküzdöttük magunkat Kádár János látogatása Angyalföldön ■ ■■■■MHnHnMM Kádár János, mint sok esztendeje minden május elseje előtt, most is ellátogatati Angyalföldre. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát pénteken délelőtt a XIII. kerületi Pártbizottságon — ahol programja kezdődött —Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja a Budapesti Pártbizottság első titkára, Deák Gábor, a XIII. kerületi Pártbizottság első titkára és Bozsik József, a városrész tanácselnöke fogadta. Deák Gábor számolt be röviden mindarról, ami Angyalföldön az elmúlt évben — Kádár János legutóbbi ottjárta óta — történt. A tájékoztatón részt vettek a XIII. kerületi párt-végrehajtó bizottság tagjai, valamint Kádár János angyalföldi választókerületének körzeti párt- és népfronttitkárai. — Érezzük a felelősségünket abban — hangsúlyozta Deák Gábor, — hogy politikai tőkénket, amelyet pártunk évtizedek nehéz munkájával halmozott fel, a feladatok következetes végrehajtásával megőrizzük, a tettek és szavak erejével gyarapítsuk. Tudjuk, látjuk, hogy ma a politikai munkának is fokozott segítséget kell adnia a gazdaságnak. Az elmúlt gazdasági év legfőbb tapasztalata, hogy kerületünkben felerősödtek az egyensúly irányába ható tényezők. Számunkra különösen fontos, hogy nagy vállalataink termelése és gazdálkodása kiegyensúlyozott volt, fejlődésük folytatódott, jövőjük továbbra is biztosított. Ami Angyalföldet közvetlenebbül illeti: tavaly 1392 lakás épült fel, az idén — úgy tervezik — vagy két és félezer új otthont hoznak tető alá. Az elmúlt esztendőben újabb bölcsőde és óvoda enyhített a szülők gondjain, két további bölcsődét várhatóan az idén is megnyitnak. Elmondható: a közhangulat nyugodt, kiegyensúlyozott, a párt, a vezetés iránti bizalom — a reális napi gondok ellenére — töretlen, nőtt a közügyek iránti érdeklődés. Kádár János elismeréssel szólt a hallottakról, gratulált az eredményekhez, s további munkasikereket kívánt Angyalföld dolgozóinak. A Pártbizottság épületében nemrég nyílt meg az angyalföldi fiatal képző- és iparművészek kollektív kiállítása — a Központi Bizottság első titkára ennek megtekintésére is szakított időt szorosra szabott programjából. Csavlek András festőművész és Gyurcsek Ferenc szobrászművész kísérte végig a tárlaton. A látogatás a Magyar Hajó- és Darugyár daru- és kazángyárában folytatódott, ahol Szép János vezérigazgató és Steiner Arnold, a pártbizottság titkára fogadta a vendéget. A forgácsoló gépműhelyben már várták a munkások a Központi Bizottság első titkárát, aki meg-megállt egy-egy NC-esztergánál, hogy kezet szorítson a nagyteljesítményű masináknál dolgozókkal. Hosszasabban is szót váltott Rebenák Irma marossal ; a műhelyben is nagy tiszteletnek örvendő munkásasszony már 33 esztendeje dolgozik a gyárban. „Aki szereti a munkáját, soha nem öregszik meg” — mondta nevetve Kádár Jánosnak, aki üdvözlő sorokat írt a Hámán Kató szocialista brigád naplójába. A Központi Bizottság első titkára ezután részt vett az üzem május elsejét köszöntő röpgyűlésén. Schenk György, a műhely szakszervezeti főbizalmija emlékeztette Kádár Jánost 1961-es látogatására, arra, hogy akkor egy favázas épületben fogadhatták, s ma korszerű üzemcsarnokkal büszkélkedhetnek. A jó munka bizonyítéka eredménye: éppen a napokban vették át a kiváló vállalat kitüntetést. — Szívből örülök sikereiknek, hiszen magam is régi angyalföldi vagyok — kezdte hozzászólását Kádár János, felidézve ifjúmunkás éveit. Régi ismeretségek kötnek ide, ezért is jó hallani, hogy helytállnak a munkában, hozzájárulva ezzel az ország gazdasági erejének növekedéséhez is. A Központi Bizottság első titkára e munkáskollektívának is beszámolt az elmúlt napokban Budapesten járt lengyel párt- és kormányküldöttség látogatásáról, valamint a hét elején az NSZK fővárosában folytatott tárgyalásainak eredményeiről. — Nekünk idehaza — folytatta — feszültebb nemzetközi, politikai, gazdasági körülmények között kell dolgoznunk, és olykor „nem szeretem” intézkedéseket is kell hoznunk. A helyzet kényszeréről anynyit, hogy ma lényegesen többet kell ahhoz exportálnunk,hogy ugyanannyit kapjunk külországból, mint például 1974-ben. Meg akarjuk őrizni azt a szintet, ameddig felküzdöttük magunkat — most ez a programunk. Ehhez kérjük az önök, hazánk minden dolgozó emberéneksegítségét — mondotta végezetül Kádár János, és kívánt jó május elsejei ünnepet, további eredményes munkát a gyár minden dolgozójának. 5 szakma t sznyétei Hétszáz autóbusszal és tehergépkocsival szolgálja a megye közlekedését a Volán 17-es Vállalata. Utoljára alakult annak idején, nemrég ünnepelték negyedszázados jubileumukat. Bár nem a legnagyobbak ők a szakágban, évről évre az élmezőnyben végeznek. Tavalyi munkájukkal is „dobogóra kerültek”, irányító trösztjük elismerő oklevelét a napokban vették át. (Képes tudósításunk kiváló vállalatainkról a 4. oldalon.) 1982. MÁJUS 1. SZOMBATI ÁRA 1,80 FORINT Kitüntetések szakszervezeti munkáért A Szakszervezetek Országos Tanácsa Elnökségétől — május 1. alkalmából — a Szakszervezeti Munkáért kitüntetés arany fokozatát kapta Szabó László, a Sabaria Cipőgyár dolgozója, az SZMT társadalmi munkavédelmi felügyelője, Horváth Imréné, az SZMT kádernyilvántartója, szakszervezeti bizalmi, Gáti Erzsébet, az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Vas megyei bizottsága ügyintézője, Horváth Gyula, a Markusovszky Kórház szakszervezeti munkavédelmi felelőse, Magyar Józsefné, a HVDSZ megyei bizottságának titkára, Kővári Ernő, a Víz- és Csatornamű Vállalat szab elnöke, Antalovits György, a Büki Gyógyfürdő Vállalat szb-titkára, Csizmadia F. Béla, a Vas megyei Földhivatal dolgozója, Pászthory Antal, a Pedagógusok Szakszervezete megyei bizottságának tagja, Borsfai Péter, a MEDOSZ megyei bizottságának politikai munkatársa, Horváth János, a Nyugatmagyarországi Fagazdasági Kombinát dolgozója, Telesd László, a Vasutas Szakszervezet területi bizottsága mellett működő közgazdasági bizottság vezetője, Járó János, a celldömölki körzeti üzemi főnökség főbizalmija, Horváth Zsigmond, a TANÉP Vállalat bizalmija. A kitüntetés ezüst fokozatát kilenc, oklevél fokozatát 66 szakszervezeti aktivistának adományozták. Budapesten vette át a Szakszervezeti Munkáért kitüntetés ezüst fokozatát Bertalan Lajos, a Vas Népe olvasószerkesztője, szb-titkára.