Vas Népe, 1982. május (27. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-01 / 101. szám

TIUS FROUK­RIN­, ECYESUUEIEE L |3Sj|jL ▼ M \ ■ vlfiJl I '| CT, jl A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Májusi fények M­ájus elseje 1889 óta ünnepe és harci seregszem­léje öt kontinens minden népének. A májusok története vérrel kezdődött. Kilencven­­­■é­ esztendővel ezelőtt az elnyomott, kizsákmányolt, jogaitól megfosztott és semmibe vett munkásosztály kibontotta az ébredés, a felemelkedés zászlaját. A múlt század munkásmozgalmának egyik fő célja a 14—18 órás munkaidő helyett a híres „három 8-as” bevezetése volt. Az I. Internacionálé már 1866-ban határozatot hozott a 8 órás munkaidő kivívásáért, 1884-ben az amerikai szakszervezetek kongresszusa is követelte, hogy 1886. május 1-ig csökkentsék a munkaidőt, ellenkező esetben országos sztrájkot kez­denek. Mivel a követelést nem teljesítették, a sztrájk valóban kirobbant, s 1886. május 1-én a Michigan-tó partján — először a munkásmozgalom történetében — a tüntetők közé lőttek. Két nappal később Chica­góban is rendőrök sortüze dörrent: hat halott és fél­száz sebesült vére folyt. A munkásság sztrájkja ek­kor ugyan még sikertelen maradt, de megmutatta, hogy a munkásosztály egyre inkább megelégeli az emberi méltóság megalázását, az emberi jogok láb­bal tiprását. Éppen ezért döntött úgy a II. Internacio­­nálé első kongresszusa — amely 1889-ben Párizsban, a Bastille lerombolásának 100. évfordulóján ült össze —, hogy nagy nemzetközi tüntetésen kell követelni a közhatalomtól a nyolcórás munkaidőt, mégpedig valamennyi országban és városban azonos napon, 1890. május elsején, így lett 1890. május 1. a világ proletariátusának első nagy harci seregszemléje. Az azóta megtett út sem volt könnyű a­ világ munkásainak. Az évenkénti felvonulások, tüntetések szinte minden esztendőben hol itt, hol ott emberáldo­zatokat követeltek. Az utcán hömpölygő munkástö­megek azonban megértették, az egységükben rejlő erőt. A magyar munkásság is megértette a nemzet­közi demonstráció jelentőségét. Első alkalommal hat­vanezer munkás vett részt a budapesti nagygyűlé­sen, miközben a forradalomtól rémüldöző burzsoázia eltorlaszolta lakásai ajtaját, lehúzta ablakai redő­nyét. Pedig Szapáry belügyminiszter mindent meg­tett a védelmükre. A szocialista világmozgalomnak, az első marxis­­ta munkáspártnak, a proletariátus internacio­nalista öntudatának a gyümölcse a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, a Szovjetunió lét­rejötte volt. Az 1917-es Októberi Forradalommal meg­kezdődött a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszaka. Mi, magyarok elsők között lép­tünk erre az útra. 1918. május 1-én a magyar mun­kásság már forradalmi külsőséggel ünnepelhetett a proletár internacionalizmus nagy ünnepén és 1919- ben a proletárdiktatúra dicsfényénél vonult fel a munkásság májusi ünnepére. Sajnos azonban az örö­met és boldogságot — amely ekkor a magyar népet betöltötte — hamar felváltotta az ellenforradalom sötét korszaka. 1920-tól 1945-ig nem egyszer hang­zott fel a jelszó, a kiáltás: ez a május — véres má­jus, jövő május — vörös május! Így fogalmazott ezekben az években a munkásság, mert élt benne a Tanácsköztársaság reménye, s bízott benne, hogy eljön az idő, amikor a véres május elsejéket fel­váltja a derűs szabad májusi ünnep. És amikorra ez bekövetkezett, nálunk 1945-ben, ez egyben azt is je­lentette: egy sor ország kiszakadt a tőkés rendszer­ből, s elkezdődött a szocialista világrendszer kibon­takozása. A Nagy Októberi Forradalom győzelme és a Szovjetunió létrejötte óta a munkások, a dolgozók különböző osztagainak május elsejei seregszemléjét egyre kevésbé lehet elszigetelni. Az imperialistaelle­nes harc bármely frontján fellépő erők — május el­sején éppúgy, mint az év bármely napján — nem­zetközi támogatást élveznek. A felszabadult népek május 1-én összegezik a megtett utat, felmérik, honnan indultak, s hova ju­tottak. Mi, magyarok büszkén gondolhatunk arra e májusi ünnepen, hogy pártunk vezetésével az el­múlt évtizedekben maradandót alkottunk, nagy tet­teket hajtottunk végre. Mindnyájunk keze nyomán gyökeresen megváltozott hazánk, átalakult társadal­munk rendje, az emberek élete, gondolkodása, ma­gatartása. A szocialista gazdaság eredményeire ala­pozva emberhez méltó életszínvonalat értünk el, a régi rendszerrel össze sem hasonlítható a kulturális, a szociális, az egészségügyi ellátásunk. A politikai, gazdasági, ideológiai átalakulás azt jelenti: lezárult a magyar történelemnek az a korszaka, amely idő alatt Magyarország igazán soha sem lehetett függet­len; azt jelenti, hogy a feudalizmussal terhelt, nép­­elnyomó államrendszert szétzúzva, a nép „meglelte honját e hazában”. Iyan alkalom tehát ez az idei május 1-e, ami­­kor vida nar felszabadultan örülhetünk ed­digi eredet­e... munkasikereinknek. Ünnepel­jünk jókedvvel, a jól végzett munka örömével! Fodor László XXVII. ÉVFOLYAM 101. SZÁM Programunk: megőrizni azt a szintet, ahova felküzdöttük magunkat Kádár János látogatása Angyalföldön ■ ■■■■MHnHnMM Kádár János, mint sok esztendeje min­den május elseje előtt, most is ellátogat­­ati Angyalföldre. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát pénteken délelőtt a XIII. kerületi Pártbizottságon — ahol programja kezdő­dött —­­Maróthy László, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja a Budapesti Párt­bizottság­­ első titkára, Deák Gábor, a XIII. kerületi Pártbizottság első titkára és Bozsik József, a városrész tanácselnöke fo­gadta. Deák Gábor számolt be röviden mindarról, ami An­gyalföldön az elmúlt évben — Kádár János legutóbbi ottjárta óta — történt. A tájékoztatón részt vettek a XIII. kerületi párt-végre­hajtó bizottság tagjai, vala­mint Kádár János angyal­földi választókerületének körzeti párt- és népfront­titkárai. — Érezzük a felelősségün­ket abban — hangsúlyozta Deák Gábor, — hogy poli­tikai tőkénket, amelyet pár­tunk évtizedek nehéz mun­kájával halmozott fel, a fel­adatok következetes végre­hajtásával megőrizzük, a tet­tek és szavak erejével gya­­rapítsuk. Tudjuk, látjuk, hogy ma a politikai mun­kának is fokozott segítséget kell adnia a gazdaságnak. Az elmúlt gazdasági év legfőbb tapasztalata, hogy kerületünkben felerősödtek az egyensúly irányába ható tényezők. Számunkra külö­nösen fontos, hogy nagy vál­lalataink termelése és gaz­dálkodása kiegyensúlyozott volt, fejlődésük folytatódott, jövőjük továbbra is biztosí­tott. Ami Angyalföldet köz­vetlenebbül illeti: tavaly 1392 lakás épült fel, az idén — úgy tervezik — vagy két és félezer új otthont hoz­nak tető alá. Az elmúlt esztendőben újabb bölcsőde és óvoda enyhített a szülők gondjain, két további böl­csődét várhatóan az idén is megnyitnak. Elmondható: a közhangulat nyugodt, ki­egyensúlyozott, a párt, a vezetés iránti bizalom — a reális napi gondok ellenére — töretlen, nőtt a közügyek iránti érdeklődés. Kádár János elismeréssel szólt a hallottakról, gratulált az eredményekhez, s továb­bi munkasikereket kívánt Angyalföld dolgozóinak. A Pártbizottság épületében nemrég nyílt meg az an­gyalföldi fiatal képző- és iparművészek kollektív ki­állítása — a Központi Bizott­ság első titkára ennek meg­tekintésére is szakított időt szorosra szabott programjá­ból. Csavlek András festő­művész és Gyurcsek Ferenc szobrászművész kísérte végig a tárlaton. A látogatás a Magyar Ha­jó- és Darugyár da­ru- és kazángyárában foly­tatódott, ahol Szép János vezérigazgató és Steiner Arnold, a pártbizottság tit­kára fogadta a vendéget. A forgácsoló gépműhelyben már­ várták a munkások a Köz­ponti Bizottság első titkárát, aki meg-megállt egy-egy NC-esztergánál, hogy kezet szorítson a nagyteljesítmé­nyű masináknál dolgozók­kal. Hosszasabban is szót váltott Rebenák Irma ma­rossal ; a műhelyben is nagy tiszteletnek örvendő mun­kásasszony már 33 eszten­deje dolgozik a gyárban. „Aki szereti a munkáját, soha nem öregszik meg” — mondta nevetve Kádár Já­nosnak, aki üdvözlő sorokat írt a Hámán Kató szocialis­ta brigád naplójába. A Köz­ponti Bizottság első titkára ezután részt vett az üzem május elsejét köszöntő röp­­gyűlésén. Schenk György, a mű­hely szakszervezeti főbizal­mija emlékeztette Kádár Jánost 1961-es látogatására, arra, hogy akkor egy favázas épületben fogad­hatták, s ma korszerű üzemcsarnokkal büszkél­kedhetnek. A jó munka bi­­zonyítéka­ eredménye: éppen a napokban vették át a ki­váló vállalat kitüntetést. — Szívből örülök sikereiknek, hiszen magam is régi an­gyalföldi vagyok — kezdte hozzászólását Kádár János, felidézve ifjúmunkás éve­it. Régi ismeretségek köt­nek ide, ezért is jó halla­ni, hogy helytállnak a mun­kában, hozzájárulva ezzel az ország gazdasági erejé­nek növekedéséhez is. A Központi Bizottság első titkára e munkáskollektívá­­nak is beszámolt az elmúlt napokban Budapesten járt lengyel párt- és kormány­­küldöttség látogatásáról, va­lamint a hét elején az NSZK fővárosában folytatott tárgyalásainak eredmé­nyeiről. — Nekünk idehaza — folytatta — feszültebb nemzetközi, politikai, gaz­dasági körülmények között kell dolgoznunk, és olykor „nem szeretem” intézkedé­seket is kell hoznunk. A helyzet kényszeréről any­­nyit, hogy ma lényegesen többet kell ahhoz expor­tálnunk,­­hogy ugyan­annyit kapjunk külország­ból, mint például 1974-ben. Meg akarjuk őrizni azt a szintet, amed­dig felküzdöttük magunkat — most ez a programunk. Ehhez kérjük az önök, ha­zánk minden dolgozó embe­rének­­segítségét — mondot­ta végezetül Kádár János, és kívánt jó május elsejei ünnepet, további eredmé­nyes munkát a gyár min­den dolgozójának. 5 szakma t szn­yétei Hétszáz autóbusszal és tehergépkocsival szolgálja a megye közlekedését a Volán 17-es Vállalata. Utoljára alakult annak idején, nem­rég ünnepelték negyedszáza­dos jubileumukat. Bár nem­ a legnagyobbak ők a szak­ágban, évről évre az élme­zőnyben végeznek. Tavalyi munkájukkal is „dobogóra kerültek”, irányító trösztjük elismerő oklevelét a napok­ban vették át. (Képes tudó­sításunk kiváló vállalataink­ról a 4. oldalon.) 1982. MÁJUS 1. SZOMBAT­I ÁRA 1,80 FORINT Kitüntetések szakszervezeti munkáért A Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa Elnöksé­gétől — május­ 1. alkal­mából — a Szakszerveze­ti Munkáért kitüntetés arany fokozatát kapta Szabó László, a Sabaria Cipőgyár dolgozója, az SZMT­­ társadalmi mun­kavédelmi felügyelője, Horváth Imréné, az SZMT kádernyilvántartó­­ja, szakszervezeti bizal­mi, Gáti Erzsébet, az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Vas me­gyei bizottsága ügy­intézője, Horváth Gyula, a Markusovszky Kórház szakszervezeti munka­­védelmi felelőse, Magyar József­né, a HVDSZ me­gyei bizottságának titká­ra, Kővári Ernő, a Víz- és Csatornamű Vállalat szab­ elnöke, Antalovits György, a Büki Gyógy­fürdő Vállalat szb-titká­­ra, Csizmadia F. Béla, a Vas megyei Földhivatal dolgozója, Pászthory An­tal, a Pedagógusok Szak­­szervezete megyei bizott­ságának tagja, Borsfai Péter, a MEDOSZ me­gyei bizottságának poli­tikai munkatársa, Hor­váth János, a Nyugatma­gyarországi Fagazdasági Kombinát dolgozója, Te­lesd László, a Vasutas Szakszervezet területi bi­zottsága mellett működő közgazdasági bizottság vezetője, Járó János, a celldömölki körzeti üze­mi főnökség főbizalmija, Horváth Zsigmond, a TANÉP Vállalat bizalmi­ja. A kitüntetés ezüst fo­kozatát kilenc, oklevél fokozatát 66 szakszerve­zeti aktivistának adomá­nyozták. Budapesten vette át a Szakszervezeti Munkáért kitüntetés ezüst fokoza­tát Bertalan Lajos, a Vas Népe olvasószerkesz­tője, szb-titkára.

Next