Vas Népe, 1982. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-01 / 179. szám

Diszkréció és őszinte segíteni akarás Amióta lapunk hirdetési rovatában sorra jelennek meg a különböző társkere­ső szolgálatok hirdetései, találgatások és nagy fokú kíváncsiság kíséri őket. Elhatároztam, hogy kap­csolatot keresek a „Kapcso­­lat”-tal, ezzel a szombathe­lyi társkereső szolgálattal. Ahogy beléptem a csen­des házba, meglepett a hely szerény, de kulturált volta. Két idős ember, férj és fe­leség sietett fogadásomra, a társkereső szolgáltatást vég­ző fiatalember szülei. Tá­vollétében, napközben ők fogadják az érdeklődőket. Arról a szokatlan meg­fogalmazásról kezdtünk be­szélgetni, mely a hirdetés­ben így szól: „Élettársát, szabadidő-partnerét meg­keressük”. Ez idáig nálunk csak „házasság céljából” hirdettek, és ismerkedtek az emberek. — Kérem, mi nem beszé­lünk mellé, nyíltan hirde­tünk, de annál titkosabban, diszkréteden kezeljük ügyfeleink adatait, semmi­féle felvilágosítást nem adunk róluk. Nem is gon­doltuk, csak sejtettük, hogy nagy igény van egy ilyen jellegű közvetítésre. Az in­dulás óta egymásnak adják a kilincset az ügyfelek. — Kinek az ötlete volt az iroda létrehozása? • — A fiúnk már régóta gondolkodott ezen, és most megteremtődött a lehetősé­ge is. Igaz, az engedélyek beszerzése nem ment köny­­nyen, de végül is sikerült. Egy barátjával közösen ala­kították a szolgálatot, de besegít a két feleség, és mi is. — Csak társkereséssel fog­lalkoznak? — Nem, hanem egyéb szervezési munkát is vég­zünk. Közvetítünk, alkalmi munkásokat, pótmamát, ta­karítót, korrepetitort és ta­lán egyik legfontosabb mun­kánk a rokkantak, mozgás­­sérültek életének meg­könnyítése. Szervezünk ré­szükre nyaralást a Balaton­nál, de más ügyes-bajos dolgaikkal is bizalommal fordulhatnak és fordulnak is hozzánk. — Már a gyakorlatban is él ez a szolgáltatásuk? — Természetesen, már vannak mozgássérültek, akiket mi juttattunk el életükben először nyaralni. Ennek lényeges alapfeltéte­le, hogy olyan nyaralót ta­láltunk számukra, ahol könnyebben mozoghatnak bottal, rokkantkocsival, és a szükséges kapaszkodók­kal is rendelkezik a lakás, hogy a nyaralásuk valóban pihenés kikapcsolódás le­gyen. •— Mi a feltétele annak, hogy valaki az Önök társ­kereső ügyfele lehessen ? — Nagykorúnak kell len­nie, nem házasnak, büntet­lennek, állandó biztos ke­resettel kell rendelkeznie, és természetesen az általá­nos morális elvárásoknak meg kell felelnie. Ha ezek rendben vannak, akkor az adatlapok, és a kitöltött il­lesztési tesztlap alapján — mely a saját adatokon túl, tartalmazza a kereseti part­nerre vonatkozó elképzelé­seket — végezzük a mun­kát. A megbízás egy évig tartó folyamatos szolgálta­tást jelent. Létrehozzuk a találkozókat, és a további­ak már a két emberre tar­toznak. Szabadidő-partner keresése esetén részletes kulturális és más kedvtelé­sekről is kérünk ismertetést. Az a célunk, hogy azonos érdeklődésű emberek kap­csolatát segítsük kialakíta­ni. — A jelentkezők között nők, vagy a férfiak vannak többen? — Egyelőre a férfiak do­minálnak. Van közöttük nőtlen, elvált és özvegy­ember is, huszonnégy éves­től felfelé. A középkorúak között nagyon sok az el­vált. — Amikor itt leül valaki, és elmondja a kívánságait, őszintén beszél arról, hogy házasság céljából, vagy más célból keres társat? — Igen, mindenki őszin­tén beszél elképzeléseiről, vágyairól. Az emberek igénylik, hogy meghallgas­sák őket, hogy őszinték le­hessenek. Itt lehetnek is, és mi ezt el is várjuk, hi­szen csak úgy tudunk nekik segíteni. A beszélgetés alatt tovább erősödött bennem az a jó érzés, ami az első pillanat­ban elfogott, amikor belép­tem a „Kapcsolat”-hoz. Bi­zonyos, hogy ezek az em­berek segíteni szeretnének, embertársaikon. Sibinger János Közérdekű magánerők ERŐS IDEGZET, szép summa, jó kap­csolatok, és tengernyi türelem. Az a ma­gánépítő, aki a fölsoroltak közül akárcsak egyiknek is híján van, lélekrom­boló ka­­nosszát járhat végig. Gondoljunk csak a telekszerzés hivatali útvesztőire, vagy a hitel után szaladgálókra. De említhetném azoknak a kisgépeknek a hiányát is, ame-­­ lyek miatt a „magánerő” csak átvitt ér­telmű. A magára maradó sajátház-építő okkal érezheti kiszolgáltatottnak helyzetét. Ma már azért korántsem olyan mostoha az építkezők sorsa, mint öt—hat évvel ez­előtt. Nem is lehet az, hiszen a VI. ötéves terv során 250—270 ezer magánerős lakás­nak kell elkészülnie. Legalább annyi álla­mi támogatás szükséges ehhez, mint a lar­kóte­lepek építéséhez. A házépítők segítésé­nek közös gondja éppen a közelmúltban ültette egy asztal köré az Alföld hat me­gyéjének érintett hatóságait, vállalatainak képviselőit. Többszintes, telepszerű, paneles családiház építés korszerű módjairól be­széltek a szakemberek a kecskeméti talál­kozón — ám ahhoz, hogy mindezek orszá­gosan elterjedjenek, nem árt csokorba szedni a tennivalókat. KEZDJÜK AZ ELEJÉN, az üres teleknél. Legtöbb településünkön elfogytak a szabad belső területek. A tulajdont sokhelyütt fel­váltó tartós használat pedig csöppet sem olyan népszerű, mint arra kezdetiben szá­mítani lehetett. Van ebben bizonyos ra­gaszkodás a saját földhöz, de a legfőb­b ag­gály, hogy a tartós használatba adott tel­kek árai még mindig meglehetősen maga­sak.Az alföldi megyékben úgyszólván, egysé­gesen jelentkező panasz, hogy kevés a be­építésre alkalmas föld. Ám nem egyszerűen indokolt a sirám. Jónéhány helyen idejét­múlt építési tilalmak vannak ma is élet­ben, vagy a hibás övezeti besorolás szab határt az otthonteremtőknek. Néhol meg­hökkentő anakronizmussal találkozni. Sza­bolcsban még ma is „léteznek” Mária Te­réz, a­ korabeli úrbéres telkek, ezért jóné­hány falu főiutcáján sem ritka az egy ma­gyar hold méretű „kis birtok”.­ Mivel eze­ken a földeken veteményezésen kívül ko­moly mezőgazdasági m­unkára nincs is le­hetőség, a telkek hátsó — nagyobbik — fertályát sokszor belepi a gaz. A tervrajzok készítésekor néhány me­gyében­­— így különösen az ország keleti részén — gondot okoz, hogy alig-alig talál­ható olyan magántervező, aki korszerű családi házat tudna tervezni. Ezért a ma­gántervezői névjegyzékek alapos felülvizs­gálatra szorulnak. Ezzel szentben tavaly frontáttörés történt az ajánlott tervek fel­­használásában. Ma már 150 féle terviből válogathatnak az építkezők, akik 1981-ben nem kevesebb,­ mint 20 ezer ajánlott ter­vet vásároltak. HA VÉGRE MEGVAN a telek, elkészült a terv, kezdődhet az igazi munka. Ilyenkor, nyár elején a magánépítők közül sokan minden szabad percükben a leendő csalá­di fészek körül sürgölődnek. A valóban korszerű, és több generáció számára épü­lő házakat sokhelyütt kalákában építi ro­kon és barát, de azért elkél hozzá az ala­pos szakirányítás. Ez az, amiben — a kis­gépek jutányos kölcsönzése mellett — az építőipari vállalatok a legtöbbet tehetik. Abban, hogy egy-egy ház építése ne tartson az idők végezetéig — ami szűköl­­ködésre kárhoztat családokat, és alaposan megnöveli a költségeket is —, sokat segít­het a félkész házak gyártása. Jó példa er­re a szegedi házgyár vállalkozása; ők csaknem ezer m­agánlakást készítenek egy éviben panelból, tüneményes gyorsasággal. Az is igaz viszont, hogy az előregyártott házak árai egyelőre túlságosan borsosak, szerte az országban. Vállalkozásról, versenyszellemről beszél­hetünk, de az építtetők piacáról még nem. Néhány figyelemre méltó kezdeményezés mégis történt. A Hajdú megyei Állami Épí­tőipari Vállalat például — az állami szer­vek támogatásával — fővállalkozásiban (a tereprendezéstől a lakás kulcsra kész el­adásáig) mindent maga végez. Mi ebből a hasznuk a magánépítőknek? Elsősorban az, hogy közösen dolgoznak egy „profi” szak­vállalattal. Másrészt, ilyen szervezéssel ol­csóbban és telepszerűen épülhetnek családi házak, ami garancia a helység egységes arculatának kialakítására. AZ OTTHONTEREMTŐK tehát már nin­csenek szánandó helyzetben. A segítség­­nyújtás konkrét formáit példák sora iga­zolja. Sok azonban m­ég a tennivaló, az ügyintézés gyorsításától az anyagellátás ja­vításáig. Nem lehetünk elégedettek a fej­lődés ütemével. Hiszen aki építkezik, azt nem boldogítja, hogy öt év múlva minden jobbra fordul. Szeretné, hogt minél gyor­sabban fedél kerüljön a család feje fölé. Ezért gyűjt, szervez, dolgozik ereje megfe­szítésével — nem ritkán évekig. Ehhez minden lehető támogatást meg kell adni a magánépítők több százezres táborának.­­ G. F. Az új vámrendelkezésekről AKÁR KÜLFÖLDÖN, akár belföldön járunk, ta­pasztaljuk: javában tart még az idegenforgalmi szezon. Ezrek és ezrek lépik át ha­tárainkat, s ugyancsak sok magyar turista néz szét ide­gen tájakon. A kiutazókat érdekli, hogy mi mindent vi­hetnek magukkal külföldre. Nemrég módosult néhány, a kivihető árukra, ajándék­­tárgyakra vonatkozó vám­rendelet. Az alábbiakban er­ről tájékoztatunk. 1982. június 23-ig­ van ér­vényben a Magy­a Nemzeti Bank legújabb r­e­ndelkezé­­se, mely módosította az utas­­forgalomban kivihető, és postaforgalomban kiküldhe­tő áruk körét. Eszerint 16 éven felüli személyek a de­vizahatóság engedélye nél­kül cigarettából 200 darabot, vagy szivarból 50­0 darabot, vagy dohányból 200 gram­mot, 2 liter bort és 1 liter szeszes italt vihetnek ma­gukkal. Nem szolgálati cél­ból utazó belföldiek 5 kiló­­húsárut, konzervet, (nyers húst továbbra is tilos kivin­ni), 10 deka kávét, vagy Nes­­cafét csomagolhatnak. Kül­földiek dohányárun és sze­szes italon kívül csak fo­gyasztásra közvetlenül al­kalmas élelmiszert vihetnek ki magukkal 100 forint ér­tékben. Kávé és kakaó nem vihető ki az országból. Új­donság, hogy az osztrák ál­lampolgárok tulajdonában lévő, schillingre kiállított ta­karékbetét-könyvekből a pos­ta kijelölt szerveinél forint­ban ki lehet venni a kívánt összeget. MIT SZABAD és mit nem ajánlatos külföldre kivin­nünk, illetve kiküldenünk? Tilos kivinni: mosó- és mosogatószereket, autó- és habszifon készüléket, papír­zsebkendőt, egészségügyi pa­pírt. Lego játékot, női, férfi és gyermek között alsóruhá­zati cikket, gyermek tréning­ruhát, 38-as fiú, 34-es leány lábbelit, harisnyát, zoknit, harisnyanadrágot, függönyt, szőnyeget, csecsemőruházati cikket, fényképező-, film­felvevő- és vetítőgépet, bar­­kácsgépet, valamint rozsda­­mentes evőeszközt és zomán­­cos edényt. Postaforgalom­ban zöld utat kapnak a hír­lapok, a folyóiratok, naptá­rak (keresztkötésben nyitott borítékban), Magyarország tájait ismertető, idegenfor­galmi célokat szolgáló — 1945. április 4-e után kiadott — könyvek, útikalauzok, brosúrák, kolorvox és city­­vox hanglemezek, továbbá családi vonatkozású fényké­pek levelezőlap nagyságig. Kiküldhetők továbbá gyűjté­si célokra szolgáló 500 gram­mot meg nem haladó meny­­nyiségű címke, számolócédu­la, papírszalvéta, levelezőla­pok, levélzáró bélyegek, ajánlási ragjegyek, továbbá díjmentes előhívás céljából kiszállításra kerülő exponált filmek abban az esetben, ha a feladó írásban kijelenti, hogy e filmfelvételek a Ma­gyar Népköztársaság állami, gazdasági és társadalmi ér­dekeit nem sértik. Mire ügyeljenek, akik nem utaznak, csupán csomagot szeretnének külföldre felad­ni? A postán kiküldhető cso­magok három csoportba so­rolhatók. Az elsőbe azok tartoznak, melyek ajándék­­tárgyakat tartalmaznak, s összértékük nem haladja meg a 400 forintot. A Csoma­gok kiküldéséhez semmilyen engedélyt nem kell kérni. Egyébként vámkezelésük szúrópróbaszerűen történik, s ha tilos árut tartalmaznak, a posta visszaküldi a feladó­nak. A második csoport kül­deményeinek értéke 400 fo­rint és 2000 forint között mozog. Tartalmunk szintén ajándék jellegű tárgyak, ki­küldésükhöz az engedélyt a Magyar Nemzeti Bank me­gyei fiókjai adják (Vas me­gyében Szombathelyen a Savaria úton.) A következő kategóriába a 2000 forinton felüli ajándék és a nem ajándéktárgyakat tartalma­zó csomagok sorolhatók, me­lyek postai forgalmazását Budapesten a Magyar Nemze­ti Bank (Szabadság tér 8— 12.)­ engedélyezi. Valamennyi küldeményre vonatkozik, hogy az előbb felsorolt til­tott áruk közül semmit sem tartalmazhatnak. MIT AJÁNLATOS TUD­NI méG a magyar turisták­nak? Ha valaki külföldről haza­jövet csomagját vasúti szál­lításra adja fel, ezt a belép­tető vámhivatalnál írásban feltétlenül be kell jelentenie, azaz" árunyilatkozatot ad. Ha ez elmarad, akkor a lakhely szerint illetékes vámhivatal (mivel később a csomagot itt vámkezelik) az 5000 fo­rintos vámkedvezményt már nem adja meg, hisz a tulaj­donos nem tudja igazolni, hogy ezt a határnál még nem vette igénybe. Így elesik az­ 5000 forintos vámkedvez­ménytől. S. I. Exportcikk hulladékból A sertésbél ipari feldol­gozásakor keletkezett hul­ladékból készít gazdaságo­san exportálható terméket a Kemecse-kótaji Egyesült Termelőszövetkezet új mel­léküzemága. A két szabol­csi település közös gazdasága a Terimpex-szel és a Hús­ipari Szolgáltató Vállalat­tal közösen még az idén úgynevezett „bélragasztó” üzemet létesít. A tervek szerint a negyedik negyed­évtől fogadják majd a hús­ipari bélfeldolgozás koráb­ban másra már nem hasz­nálható és hulladékba ke­rülő darabjait. A Terimpex egy belga céggel kötött megállapodás értel­mében a jövő esztendőben már négymillió darab szab­ványméretű „ragasztott be­let” szállít a nyugat-európai országba. Az új mellék­üzemág éves termelési ér­téke mintegy 20 millió fo­rint lesz, és jelentős nyere­séget hoz a termelőszövet­kezetnek. Az épülő üzem­csarnokban várhatóan no­vemberben kezdik meg a próbagyártást. „A hirdetési diszkréció szent és sérthetetlen lapunk­nál. Legalább annyira, mint általában a bankbetétek, ha valaki titkosítja, jeligézteti őket”. Így kezdtem múlt vasárna­pi időtöltőnek szánt íráso­mat. Majd közöltem, hogy nem óhajtok hirdetőket to­borozni, most inkább visz­­szautasítottunk egyet. Azt, hogy egy huszonhat éves le­gény és egy harmincnyolc éves özvegyember, mindket­ten magas beosztásúak, ve­zető állásúak, házasság célj­­ából megfelelő korú és anyagi helyzetű hölgyekkel megismerkednének. Vissza­utasítottuk ezt a hirdetést, miután a szöveg bizonyos részének félreértésre okot adó (hogy tudniillik a villát, autót adják-e, vagy kérik, mindketten külön-külön-e, vagy közösen) részét tisztá­zandó, kiderült: félrevezet­nék az esetleg érdeklődő hölgyeket. Az idősebbik úr most meg van sértődve. Ő a hirdetés tényleges fel­adója. Írt egy lapot, s kifogásol­ja, miért nem közöltük a hir­detést. (Nem „feküdt” bent pénze, utánfizetésre adta föl; kiadónk így is készségesen vállalja a hirdetéseket.) El­mentem hozzá, hogy meg­nyugtassam. Elvégre én vol­tam a ludas a dologban. Mi­ért ne mentem volna, ha egyszer annyira nősülni akar. Mert — ugyebár — a nősü­lés nagy és szent dolog az életben. Sajnos, nem találtam ott­hon. Valamiért éppen Körmen­den volt. Csak a felesége volt ott­hon. Nem tévedés — a fe­lesége. Nem élettársa, es­küdt, hites felesége, és rég nem az első. De a diszkré­ció az diszkréció, őt nem traktáltam férje „komoly” házassági szándékával. Egyébként a férj nem 38 éve született, hanem 1922- ben. Ha­­valaki mégis érdek­lődne utána, megismétlem, hogy a jelige: „Orchidea”. Tehát „c” nélkül, egy szi­rommal, azaz betűvel keve­sebb a virágja. ★ Szerdai lapunk közli, hogy panaszkodnak a megyei postahivatal távbeszélő osz­tályának dolgozói: csúcsidő­ben sok telefonvonalat fog­lalnak le megyénkben az előfizetők, főképpen a hiva­talok, közületek, gyakran indokolatlanul. Ha cseng a készülék, helyenként soká veszik fel, addig is foglalt a vonal. Néhol az alközpont­­kezelőnek más beosztása is van, nem győzi mindkettőt, előbb elintéz valami mást és csak azután nyúl a készü­lékhez. Sok helyen a veze­tők nem köztük az alköz­pontokkal, hogy nincse­nek, nem lesznek odabent ettől eddig és csak csenge­tik, csengetik őket. Van bennük igazság. Mi még nem tartunk ott, hogy a telefondrótokat, ké­szülékeket úgy dobálnák az emberek, előfizetők után. Egyesek szerint egyszer majd nem is kell a mai ér­telemben vett telefon, elég lesz valami fénytelefonsze­­rű kis készülék is, amit az Iparcikk Kereskedelmi Vál­lalat boltja árul. De addig is__ Meglepett az a szám, hogy a szombathelyi központot 1982. augusztus 1. Vasárnap

Next