Vas Népe, 1983. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-01 / 26. szám

EXPRESSZ K­ Az Egyesült Álla­mok elnöke hétfőn a kongresszus elé terjesz­tette a kormány 1983— 84. évi (azaz 1983. október 1-én kezdődő pénzügyi évre szóló) költségveté­­sét. Ez — tekintettel a jelen költségvetési évben várt 208 milliárd dollá­ros deficitre — az összes állami kiadások befa­gyasztását, illetve csök­kentését irányozza elő, egy kivételével: az ame­rikai katonai költségve­tés a tervezet szerint jö­vőre is 30 milliárd dol­lárral nő.­­ Jasszer Arafat, a Palesztinai Felszabadí­­tási Szervezet V. B. el­nöke hétfőn É­s­zak-Je­men­ben tett látogatásá­ról visszaérkezett Tu­niszba, a PFSZ székhe­lyére, hogy megbeszélé­süket folytasson az ott tartózkodó Safik El-Vaz­­zan libanoni miniszter­elnökkel. A megbeszélé­sek fő témája a mint­egy 10 ezer, még Liba­nonban levő palesztin harcos jövője lesz. Gáspár Sándor Lengyelországban Gáspár Sándornak, a SZOT főtitkárának­ vezeté­sével vasárnap szakszerve­zeti küldöttség utazott Len­gyelországba, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságainak ír meg­­hívására. A küldöt­tség­et a Keleti pál­y­audvaron Tim­­mer József, a SZOT titkára búcsúztatta. Jelen volt And­rzej Zabinski, Lengyel­­ország budapesti nagykövet­ségének követtanácsosai. Salvador A salvadori hazafiak a kormánycsapatok megerősí­tett erőinek sorozatos táma­dásai ellenére ellenőrzésük alatt tartják az észak-keleti Morazan és Chalatenango megyék csaknem teljes terü­letét — jelentette a Vence­­remos rádióadó. A hazafiak rádióadójának közlése szerint meghátrálás­ra kényszerítették a kor­mányerők több mint hatezer katonáját. Ju­rij Andropov a hatékonyságról, a munkafegyelemről (Folytatás az 1. oldalról) és sokszor túl nagy a mun­karáfordítás. Mindenki ismeri például a tervmódosítás kifejezést. De egyszer sem hallottam még, hogy a módosítás a tervfeladatok növelését je­lentette volna.­­— Állapítot­ta meg a főtitkár — ha mó­dosításról beszélnek, az mindig a feladatok csökken­tését jelenti. A termelés tehát csökken, a fizetés pe­dig változatlan marad. Ál­lami méretekben ez végül is azt eredményezi, hogy sza­kadék keletkezik az áru­készlet és a lakosság fizető­­képessége között. Csodák természetesen nincsenek. Az állam csak annyi árut biztosíthat, amennyit megtermeltek. A fizetésemelés, ha nincs meg­felelő mennyiségű jó áru, ha akadozik a szolgáltatás, nem vezet az anyagi jólét valós növekedéséhez. Ebből a helyzetből természetesen van kiút. Emelhetnénk például az árakat, de mi ezt nem akarju­k általános irányvo­nallá tenni, még akkor sem, ha az árképzésnek vannak bizonyos hiányosságai, ame­lyeket meg kell szüntet­nünk. Járható útként ma­rad tehát a termelés haté­konyságának növelése. Több árura van szükség, hogy az üzletek polcai ne tátong­janak üresen.­­ Hangsú­lyozta. Kijelentette, hogy a rend­­teremtést a munkafegyelem megszilárdításával kell kez­deni. Bármilyen sok élmun­kása van ugyanis az ország­nak, csupán az ő erőfeszí­téseik nem elegendőek a szovjet gazdaság előtt álló feladatok megoldásához. A fegyelemre mindenhol szükség van: a munkahe­lyen, a tervfeladatok tel­jesítésében, az állami élet­­ben. Ez még csak anyagi rá­fordítást sem igényel, vi­szont óriási eredményekkel járhat. A munkafegyelem megszilárdítását természe­tesen nem lehet leszűkíteni néhány perces késések ki­csinyes számonkérésére, mivel az vonatkozik a tech­nológiai előírások betartá­sára, az üzemek szállítási kötelezettségének maradék­talan teljesítésére s a ter­melő munka minden ele­mére. A munkafegyelem be­tartását a munkástól kezd­ve a miniszterig mindenki­től szigorúan számon kell kérni. Jurij Andropov egyebek között megköszönte az üzem dolgozóinak a meleg fogad­tatást, az iránta tanúsított bizalmat, amelyet — mint mondotta — munkájával igyekszik igazolni. Navon nem jelölteti magát Jichail Navon izraeli ál­lamelnök vasárnap jeruzsá­­lemi hivatalában fogadta Menahem Begin kormány­főt, és közölte vele, hogy másodszor nem jelölteti ma­gát elnöknek — ezt jelen­tette az izraeli rádió. Na­von jelenlegi megbízatása májusban jár le. Helyi meg­figyelők ebből arra követ­keztettek, hogy az államel­nök az ellenzéki Munka­párt színeiben a kormány­fői tisztségre fog pályázni. ★ I A fokozódó izraeli nyomás légkörében kezdődött meg hétfőn a Bej­rút melletti Khaláéban az amerikai véd­nökség alatt folyó izraeli— libanoni tárgyalások 11. for­dulója. Ariel Saron izraeli had­ügyminiszter a múlt héten nyíltan megfenyegette Amin Gemajel libanoni állam­főt: kétli, hogy továbbra is az elnöki poszton ma­radhat, ha állandóan Szí­riától, Szaúd-Arábiától és a PFSZ-től kapja az utasí­tásokat. Saron azzal toldot­ta meg a fenyegetést, hogy Izrael visszavonhatja csa­patait a 45 kilométer mély­ségű dél-libanoni biztonsági övezetbe és sorsukra hagy­hatja a keresztényeket, amennyiben Libanon to­vábbra is elveti az izraeli rendezési javaslatokat Bush bonni megbeszéléseiről Mind az amerikai, mind a nyugatnémet kormány az úgynevezett nulla­ megoldást tartja a „legjobb, legkívá­natosabb” eredménynek az európai közép-hatótávolságú fegyverek csökkentéséről fo­lyó genfi tárgyalásokon, de egyik kormány sem képvi­seli a „mindent vagy sem­mit” politikáját — jelentet­te be Helmut Kohl nyugat­német kancellár és George Bush amerikai alelnök hét­fői, bonni megbeszélését követően Diether Stolze, a nyugatnémet kormány szó­vivője. A két álláspont között meglevő bizonyos különbsé­gekre utalt azonban Kohl és Bush közös sajtóértekez­lete, amelyen az amerikai alelnök a nulla­ megoldást „morális pozíciónak” nevez­te, míg a nyugatnémet kan­cellár a közép-hatótávolságú rakéták „gyakorlatban tör­ténő, kölcsönös és teljes” el­távolítását sürgette. A nyugatnémet kormány­fő nyilatkozatá­ban külön is azt hangsúlyozta, hogy csak­is az egységes nyugati fel­lépés eredményezhet „áttö­rést a valódi leszerelés és enyhülés irányában”. Kohl ezúttal is azt java­solta az amerikai vezetés­nek, hogy egy jól előkészí­tett és kellő időpontban megtartott Reagan—Andro­pov csúcstalálkozóval segít­se elő ezt az áttörést”. Kohl kijelentette, hogy a nyugatnémet kormány „min­den lehetőséget ki akar használni a kelet—nyugati kapcsolatok megjavítása ér­dekében”. A Szovjetuniótól ugyanakkor „mérsékletet és engedményeket” követelt a leszerelési tárgyalásokon, valamint Afganisztánnal és Lengyelországgal kapcsolat­ban. Májusban tartják a szocialista brigádvezetők­ országos tanácskozását .Ez év májusában meg­tartják a szocialista brigád­­vezetők VI. országos ta­nácskozásait, amelyen átte­kintik a több mint másfél millió dolgozót tömörítő mozgalom helyzetét, alkal­mazkodóképességét a meg­változott körülményekhez, s megvitatják a mozgalom to­vábbfejlesztésének lehető­ségeit — mondotta hétfőn tartott sajtótájékoztatóján Gál László, a SZOT főtit­kárhelyettese. Az országos konferenciát­ a brigádiveze­­tőik munka­helyi tanácskozá­sai előzik meg, amelyeket már­cius végéig va­lamiemy­­nyi vállalatnál, szövetke­zetnél, intézménynél meg kell tartatni. Ezúttal nem lesznek áglaza­ti tanácskozá­sok, az országos konferen­cia küldötteit a munkahe­lyeken választják meg. E tanácskozásokon a mun­kahelyi vezetők értékelik a munka­verseny, a brigád­­mozgalom helyzetét. A be­számolóiktól azt várják, hogy alaposak, kritikusak , és egyben rövid­ek is legye­nek, hogy miinél több bri­­gá­d­vezető kapjon szót, fejt­hesse ki állás­pon­tját, ter­jeszthessen elő javaslato­kat. Arra számítanak, hogy sok vélemény, javaslat hangzik majd el a vég­zett munka, a versenyvállalások értékelési rend­jéről, felté­teleinek k­ors­zerűs­üléséről, a munka szervezettségéről, a gazdasági, vezetők és a tár­sa­dalomi szervezettek teen­dőiről. E tanácskozá­sokon elhangzottak alapját­ dol­gozzák m­ajd ki a munka­­verseny-mozgalom korsze­rűsítésének irányelveit. Gál Lás­zló rámutatott, hogy a megváltozott körül­mények között a szocialista brigádmozgalom jelentősé­ge tovább növekszik. A gaz­dasági élet valamennyi te­rületén szükségessé vált változtatásokat éppen a szocialista­­brigádok érzé­kelték a leggyorsabban, munkájukban, kezdemé­nyezéseikben tapasztalható a leghatározottabban a tö­rekvés a riitm­usváltásb­a. A formális elemek azonban még még­is gyakran ütköz­nek a pozitív irányzatokkal, s gyakran a jó törekvések­hez sem teremtik meg a vállalatoknál a megfelelő feltételeket. Pedig nagyon fontos­, hogy a szocialista brigátdrmozg­alom­­ban rejlő társadalom- és emberfelmé­­lő erő valamennyi területen, érvényesülhessen. A minő­ség javítását, a­z ésszerű ta­karékosságot szolgáló bri­­gádkezdeményezések már fokozottan kapcsol­ódnak a vállalat érdekeltségéhez, so­kat kell azonban még ten­ni ahhoz, hogy ezt m­ind­e­­nüttt felismerjék és a szo­cialista­­brigádmozg­almat érdeme szerint támogassák. E folyamat meggyorsítá­sát hivatott szolgálni a szoci­alista brigádv­ezetők ta­nácskozása is. A továbbiakban Gáli Fe­renc, a SZOT osztályveze­tője a munkahelyi demok­rácia továbbf­ejles­ztésév­el összefüggő szakszervezeti feladatokról tájékoztatta az újságírókat. A lengyel külpolitika fő pillére, a Szovjetunióhoz fűződő barátság vége, bővüljön a KGST ke­retében megvalósuló gaz­dasági integrációja. Olsizowski a tovább­iaik­ban kifejtette, hogy tavaly elsősorban, a szocialista kö­zösségen belül sikerült meg­szilárdítani Lengyelország helyzetét, amelyet a válság korábban meggyengíte­tt Hangoztatta: az Egyesült Államok és más NATO- tagországok lengyellel­lenes politikája eddig sem hozott eredményt, s a jövőtben is kud­arcra van ítélve a kü­lönféle szankciók, beavat­kozási kísérletiek irányvo­nalai. L­engyelország to­vábbra is nyitott marad a más társadalmi rendszerű p­ortszélgokk­al valló békés egy­ütt­működés fejlesztésé­re, bellügyeikbe való beavat­kozása kísérleteket azonban nem tűr meg. Szerződés ora tagjainak egy-A lengyel­­külpolitika alapjait sem a jelenlegi bo­nyolult nemzetközi helyzet, sem a lengyelországi­­belső változások mélyreható fo­lyamata nem ingatja meg. Annak fő pillérét, akárcsak az elm­­lt 38 éviben, tovább­ra is a Szovjetunióhoz fű­ződő barátság és együttmű­ködés szövetséges­ kapcsola­ta képezi. Ezt­ hangsúlyozta Stefan Olszows­ki­­külügyminiszter, akii a lengyel külpolitika időszerű kérdéseiről szóló kormánybeszá­molót terjesz­tette elő a szejm hétfőn­­kezdődött kétnapos ülésén. Rámutatott, hogy Lengyel­­ország n­a egy jelentőséget tu­la­jd­oní­t az európai szoci­alista országokkal fenntar­tott kapcsolatok sokoldalú fejlesztésének, és annak, hogy szilárduljon a Varsói Olasz terrorizmus Az „okokat kell megszüntetni” Még nagyon hosszú utat kell megtennünk ahhoz, hogy a terrorizmus végleges vereségéről beszélhessünk. Előbb a terrorcselekménye­ket kiváltó okokat kell meg­szüntetni és ez már nem­csak a rendőrségre, hanem az egész társadalomra is tartozó ügy, — jelentette ki Virginio Rognoni olasz bel­ügyminiszter abból az alka­lomból, hogy ünnepélyes keretek között magas ame­rikai kitüntetéseket nyúj­tottak át annak a 14 nyo­mozónak, akik egy évvel ezelőtt közvetlenül részt vettek a terroristák által elrabolt James Lee Dozier amerikai tábornok kiszaba­dításában. Ez alkalommal a Rómá­ban tartózkodó Dozier tá­bornok magas olasz állami kitüntetést kapott. Giovanni Rinaldo Coro­nas, az olasz rendőrség fő­­­parancsnoka az ünnepségen mondott beszédében kö­zölte, hogy Olaszországban 1982-ben 1157 terroristát tartóztattak le. Elhunyt Kondics István özvegye A gyászoló család és a Szakszervezeteik Vas megyei Tanácsa szomorúan tudatja, hogy 1983. január 29-én dél­­ után, hosszú szenvedés uttán elhunyt özvegy Kondics Ist-­­vánné (Ertner Gizella) nemzeti gondozott. Kandics István, az 1944-ben elhurcolt és a koncentrációs táborban meghalt mártír özvegyének temetése február 4-én délut­án 3-kor lesz Szombathelyen, a Jaki úti temetőben. Hét évvel volt fiatalabb férjénél, akit — mint tud­juk — 1944-ben 13 társával együtt elhurcoltak Szom­bathelyről. A letartóztatott s elhurcolt párt- és szakszer­vezeti vezetők egyike volt Kondics Istvá­n. Málr egé­szen­ fiatalon bekapcsoló­dott a munkásmozgalomba, a Tanácsköztársaság leveré­se után rendőri felügyelet alá helyezték. Néhány évig külföldön próbált megél­ni, de a húszas években visszajött Szombathelyre. Legtovább a Szövőgyár­ban, dolgozott, itt lépett be 1927-ben a Szociáldemokra­ta Pártba, itt ismerkedett meg Ertner Gizella szövő­nővel, akiivel 1928-ban há­­­zassá­got kötött. A mun­kásmozgalom szombathelyi vezetőivel, a párt akkori tagjaival együtt éveken, át küzdött a munkások jogai­ért, a pártban és a szak­szervezetben jelentős agitá­­ciós, ismeretterjesztő és sírtervező munkát végzett, aikitív feszese volt a mun­kásbérharcoknak a két vi­lágháború között. Elhurcolása után pá­r nap­pali levelet írt feleségének — ez volt utolsó­­híradása önmagáról —, amelyben egyebek közt ezt írta: „. ..hiába vártam, hogy szabaduljak, sajnos, nem történt semmi, és most ár­tatlanul szenvedek többi társammal együtt, csak most arra kérlek, hogy erős és vigyázz a gyerekeinkre...” Felesége, fia és két lánya hiába reménykedtek: a sze­retett férj, édesapa soha nem tért vissza. S az öz­vegy a három aprósággal magáb­a maradt. Mint ésté­­ben, holta után is hű ma­radt férjéhez, sok-sok erő­feszítés árán becsülettel felnevelte gyermekeiket. A gyermekeket, akik hűek maradtak édesapjuk szel­lemiéhez, s folytatták, segí­tették valóra váltani mind­azt, amit ő már meg nem valósíthatott. A mártír emlékével együtt kegyelettel őrizzük özve­gyének emlékét, és megren­­­dül­ten búcsúzunk tőle. Társadalmi segítség az ötösikreknek Megfelelő lakást találtak Kiskunfélegyházán az ötös­­ikrekkel megszaporodott Tarjányi-családnak. A 170 négyszögöles telken álló csa­ládi háznak három nagy szobája, hallja, konyhája és étkezője, s jókora fürdőszo­bája van. Lakóterülete 130 négyzetméter, s előnyeikhez tartozik, hogy közvetlenül az óvoda mellett épült. A há­zat a Bács-Kiskun megyei és a Kiskunfélegyházi Vá­rosi Tanács közösen vásá­rolja meg, s Tarjányiék bér­lőként költözhetnek bele. Tovább érkeznek az aján­dékok és a felajánlások is az ötösikrek részére. A Ma­gyar Vöröskereszt tízezer fo­rinttal segíti a családot, a félegyházi Centrum Áruház ajándéka 15 ezer forintos vásárlási utalvány, több vál­lalat és kollektíva gyártmá­nyait — függönyt, bútort, csecsemőmérleget — aján­lotta fel segítségül a beren­dezéshez. A Magyar Könyv­kiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének jóvoltából 500 kötettel gyarapodhat a Tar­jányi család háza könyvtára. Megoldatlan viszont egyelő­re az ötszemélyes babakocsi dolga. A felajánlások össze­hangolását — hogy ne aján­dékozzák többen is ugyan­azt — szintén a városi ta­nács titkársága végzi, s a pénzküldemények elhelyezé­sére számlát nyitottak Tar­­jányiéknak az Országos Ta­karékpénztárnál, száma: 603-338 281-0653. Sarlós István A legjobbak A szocialista versenyben megszerzett első hely bir­tokában, a maguk mögött hagyott év jól végzett mun­kájának jóleső érzésével gyűltek össze szombaton délután a szombathelyi já­rási munkásőregység tagjai és hozzátartozóik Vépen, a Mezőgazdasági Szakmun­kásképző Intézet nagyter­mében. Az egységgyűlésnek hangsúlyozottan ünnepi jel­leget adott Sarlós István­nak, az MSZMP PB tagjá­nak, a Minisztertanács el­nökhelyettesének jelenléte, aki — amint arról vasárna­pi számunkban beszámol­tunk — a város országgyű­lési képviselőjeként is — délelőtt részt vett a sárvári munkásőregység gyűlésén. Vépre minden bizonnyal az elsőknek szóló elismerése hozta el. Az elnökség tagjainak sorában helyet foglalt Hor­váth Miklós, a megyei párt­­bizottság első titkára, Már­ton József, a szombathelyi járási pártbizottság első tit­kára, Gáti József, a mun­kásőrség országos parancs­nokának helyettese, Takács József megyei munkásőr­­parancsnok, Zsiray Lajos, az egység névadójának fia. A serleg átvételének örömteli pillanatai... 1983. február 1. Kedd

Next