Vas Népe, 1983. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-01 / 50. szám

EXPRESSZ -re­ Várkonyi Péter, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására vasárnap Szófiába érkezett. Az MSZMP KB titkárát a szófiai repülőtéren Di­­mitr Sztanisev, a BKP KB titkára fogadta. Vár­konyi Péter megérke­zése után virágot helye­zett el Georgi Dimitrov szófiai mauzóleumánál, és lerótta kegyeletét a bolgár és a nemzetközi kommunista és munkás­mozgalom kiemelkedő alakjának szarkofágjá­nál. Orvosi jelentések sze­rint Tennessee Williams, a világhírű amerikai drámaíró halálát az okozta, hogy egy műa­nyag orr- vagy szem­cseppentő kapszula a légcsövébe került, el­zárta a légutakat, s ful­ladást okozott. Az orvosi vizsgálat tovább folyta­tódik. Tennessee W­illiams földi marad­ványait az egyik St. Louis-i temetőben helye­zik majd örök nyuga­lomra. Jaruzelski: „a pártnak politikai offenzívába kell átmennie” A párt ereje mindenekelőtt a munkásosztállyal, a dolgo­zó emberekkel való kapcso­latban rejlik. Ezen a téren azonban sok még a tenni­való. Ezt hangsúlyozta Woj­­ciech Jaruzelski hadseregtá­bornok, a LEMP Központi Bizottságának első titkára a LEMP varsói vajdasági szer­vezetének konferenciáján, amely a másfél hónapja tar­tó beszámolási kampány utolsó ilyen tanácskozása volt. Mint mondotta, a vajda­sági pártikonferenc­iák a párttagság tevékenységének élénküléséről tettek tanúsá­got, felszínre hozva egyben a még meglevő gyenge ponto­kat. Ez utóbbiak között em­lítette, hogy jónéhány párt­­szervezet még mindig nem kellően aktív. A főtitkár egyben felhívta a figyelmet arra, hogy a pártnak politi­kai offenzívába kell átmen­nie, még akkor is, ha so­rai a válságos időszakban létszámban megfogyatkoz­tak. Jaruzelski rámutatott: a LEMP nem tekinti ellenfe­lének azokat, akik eszmei­leg, vagy lélektanilag össze­roppanva elhagyták a párt sorait. Ugyanakkor a pártba visszatérni kívánóknak tet­­­tekkel kell bizonyítaniuk. Felhívta a figyelmet arra,­­hogy az értelmiségiek egy része az elmúlt időszakban államellenes, a szocializmus­tól idegen tevékenységet folytatott. Mint mondotta, a párt, az állam messzemenő türelmességet tanúsít ezen a téren is, de nem riad vissza attól, hogy adminisztratív eszközöket is igénybe vegyen olyanokkal szemben, akik nyilvánvalóan ellenséges ma­gatartást tanúsítanak, szabo­ttá­lják a szocializmust. Gazdasági kérdésekkel fog­lalkozva ismételten emlékez­tetett arra, hogy a kormány átfogó infláció-ellenes prog­ramot dolgozott ki. A továbbiakban kijelen­tette: nem lesznek elsietett és nagymértékű ármozgások. Közölte, hogy a vezetésnek nincs szándékában lényeges mértékben emelni az alap­vető fogyasztási cikkek, köz­tük az élelmiszerek árát, még akkor sem, ha ezek szinten tartásához jelentős állami dotációra van szük­ség. Ugyanakkor csak a vég­zett munka arányában lehet — még a reform viszonyai között is — bért emelni, ju­talmat fizetni. Beszédének befejező, kül­politikai részében Jaruzelski arra emlékeztetett, hogy Lengyelország továbbra is a szélsőséges imperialista erők támadásának első vonalában van. Ezek a körök változat­lanul a lengyel témát kiak­názva fokozzák a nemzetkö­zi bizalmatlanságot, a fegy­verkezési hajszát, támadják a Szovjetuniót és a szocia­lista közösséget. Tevékeny­ségük napjainkban a gazda­sági területre összpontosul, mive­l nem sikerült polgár­­háborút kirobbantaniuk Len­gyelországban, most a gaz­daságon keresztül akarnak­­minél több, s minél érzéke­nyebb veszteséget okozni. Ezért oly fontos, hogy a LEMP valamennyi tagja a gazdaság helyreállításáért vívott küzdelem aktív részt­vevője legyen. Jugoszláv pártplénum az eszmei harc fokozásáról Jelenlegi nehézségeinkből arra következtethetünk, hogy társadalmunk és szo­cialista önigazgatási rend­szerünk válságos fejlődési szakaszba jutott. A puszta megállapítások azonban semmit sem érnek, meg kell találnunk a problémák lé­nyegét és okait — hangoz­tatta a KB-ülés elé terjesz­tett vitaindító beszámoló­ban Kiro Hadzsivaszilov, a JKSZ KB elnökségének tag­ja. A szocialista építés jugo­szláv gyakorlatában a het­venes években hozott vál­toztatásokra (a társult mun­káról szóló törvény, az új alkotmány elfogadása) utal­va Hadzsivaszilov megálla­pította: a mintegy tízéves tapasztalat azt mutatja, hogy az elképzeltnél sokkal összetettebb és nehezebb a társadalmi fejlődés folya­mata. Az anyagi gondokról, a dolgozók életszínvonalának csökkenéséről, a hiánycik­kekről szólva a beszámoló kifejtette: az új megoldá­sok keresése közben sokszor a legjobb akarat ellenére is előfordulnak tévedések és hibák, s ezek zavart kelte­nek a kommunisták, a dol­gozók soraiban. " Politikai helyzetünk alapjában véve szilárd, ez azonban nem téveszthet meg bennünket és nem jelenthe­ti azt, hogy lazíthatunk, hi­szen meg kell oldani a ne­héz gazdasági és szociális kérdéseket. Ez a beszámo­ló a továbbiakban az ellen­ség fokozódó tevékenysé­gére tért át, hangoztatva, hogy a forradalom és a szo­cialista önigazgatás ellen­ségei a mostani helyzetben alkalmat látnak aknamun­kájuk növelésére. A poli­tikai emigráció legkülönfé­lébb fajtái és csoportosulásai éppúgy, mint a belső ellen­ség, a kommunista szövet­ség tekintélyének lejáratá­sára törekszenek. Kedvenc fegyverük a nacionalizmus. Ha ezekkel az erőkkel nem számolunk le — han­goztatja a beszámoló —, azok hatással lehetnek a közvéleményre, különösen a tudományos és a művelődé­si életben dolgozókra, meg a­ tanuló ifjúságra. A belső ellenség tevékenysége ko­moly veszélyt jelent. Nem szabad megengedni, hogy a tájékoztatási eszközökben, a kulturális intézményekben vagy­ a szépirodalomban te­ret kapjon az ellenzék. A Kommunista Szövetség nem szól bele a művészeti alko­tás foyamatába, de termé­szetesen odafigyel bizonyos művek eszmei üzenetére, mondanivalójára. A vitában húszan kértek szót. Nyilvános tárgyalás A moszkvai városi bíróság büntetőtanácsa előtt hétfőn megkezdődött Valerij Szen­­derov államellenes tevé­kenységgel vádolt moszk­vai lakos büntetőügyének nyilvános tárgyalása — er­ről számolt be a szovjet hírügynökség. A vádirat rámutat, hogy Szenderov kapcsolatba lé­pett a Népi munkaszövetség nevű külföldi felforgató szervezettel és az onnan kapott ellenséges, felfor­gató tartalmú anyagot ter­jesztette a Szovjetunióban. Kommentár Moszkvai forduló A szovjet fővárosban ma kezdődik a szovjet- kínai külügyminiszter-helyettesi konzultáció második fordulója. Az elmúlt év ősze óta tartó meg­beszélésektől aligha várható látványos és még ke­vésbé gyors fordulat, a nemzetközi közvélemény még­is nagy figyelemmel kíséri ezeket a tárgyalásokat. Elvégre nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy az ismert és nem egyszer viharos történelmi előzmények után hogyan alakul a Szovjetunió és Kí­na viszonya, amely befolyásolhatja a világpolitika egészének alakulását is. Ez a megállapítás akkor is igaz, ha a jelenlegi tárgyalások meglehetősen kor­látozott célokat tűztek maguk elé, a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság államközi kapcsolatainak nor­malizálását. Tudjuk, ez sem lenne kis feladat. Hiszen a gya­korlatilag 1969 óta folyó, s a kínai fél hibájából mindmáig eredménytelen tárgyalásokat Peking 1980 elején egyoldalúan megszakította „az afganisztáni fej­leményekre” hivatkozva. Azóta azonban sok minden történt. Részben a Pekinget Washington (tajvani fegyverszállítások) és Tokió (tankönyv-vita, újrafegy­verkezés) irányából ért traumaszerű csalódások, rész­ben — egyéb körülmények mellett — a belpolitikai és személyi változások nyomán a kínai alapállás né­mi változáson ment át. Ezt mi sem jellemezte job­ban, mint az, hogy a KKP legutóbbi kongresszusá­nak anyagaiból már kimaradtak a szokásos éles szov­jetellenes vádaskodások és helyébe bizonyos tárgya­lási készség lépett. A Szovjetunió mindvégig türelmes, elvileg szi­lárd, maradéktalanul konstruktív álláspontja — gondoljunk csak Brezsnyev taskenti és bakui, va­lamint Jurij Andropov november 22-i beszédére — elvezetett odáig, hogy a két ország között legalábbis elkezdődhetett a közeledést, az államközi kapcsolatok normalizálását szolgáló párbeszéd. A jövőben sem Moszkván múlik majd, hogy ez a párbeszéd sikeres legyen. Harmat Endre USO—Salvador Reagan elnök hétfőn újabb hatvan millió dollárt kért az amerikai kongresszustól a salvadori hadsereg szá­mára, fegyver, lőszer és he­­likopter-pótalkatrészek be­szerzésére. A kongresszusban növek­vő ellenszenvvel figyelik a Fehér Ház próbálkozásait, hogy leplezze a valóságos salvadori helyzetet és foly­tassa a jobboldali terror­rendszer támogatását. Ste­phen Solarz New York-i de­mokrata képviselő, aki nem­régiben tért vissza egy sal­vadori ténymegállapító kör­útról, kijelentette: az Egye­sült Államok „patkánylyuk­­ába tömi a pénzt”, ahelyett, hogy a békés tárgyalásokat ösztönözné. Ha Reagan meggyőző ké­pessége nem vezetne ered­ményre, az elnöknek „kü­lönleges keret” is rendel­kezésére áll, ahonnan a pénzt kongresszusi jóvá­hagyás nélkül átutalhatja. A The New York Times hétfőn elsőoldalas salva­dori riportban számol be a kormánycsapatok által elkövetett újabb hidegvérű tömeggyilkosságról. A jelentés szerint múlt kedden hajnalban három teherautónyi katona érke­zett egy Las Hojas nevű te­lepülésre Sonsonate tarto­mány egy indiánok lakta körzetében. A katonák hét embert, köztük egy gyere­ket főbelőttek, s a holttes­teket a Cuyuapa folyóba dobálták. Ezután a szom­szédos Aqua Santa nevű fa­luba hajtottak, ahol nyolc „partizán­ gyanús” fiatalem­bert előbb őrizetbe vettek, majd agyonlőttek. Svejk is a halogatott ol­vasmányok, a majd egyszer valamikor kézbeveendő ol­vasmányok közé tartozott hiányaim bővülő listáján. De szó sem volt még cseh­országi utazásról, amikor a Svejkkel való közelebbi is­meretség nem tűrt további halasztást. Egy Hasekre em­lékező cikkben idézték a derék katonát: „Nem min­den magyar tehet arról, hogy magyar.” Hogy mondta, miért mond­ta, hogy értette? Ezt a mon­datot akartam megtalálni. Svejk lett esti és reggeli mániám. Muszáj volt vele nevetnem a sírnivalókon, tanultam tőle tűrni és gon­dolatban felülemelkedni a megváltoztathatatlanon. És megtaláltam a magyarokról szóló mondatot. Vodická­­nak, az öreg árkásznak be­gyében voltak a magyarok. Miért ? " Tulaj­donképpen csak. Verekedésekkel és ki­tolásokkal tarka katonaéle­tében úgy alakult, hogy a­­monarchia sok-sok nem­zetbelije közül rendszerint éppen a magyar huszárok fejezték be a pofozkodást, amit ő kezdeményezett. A hülyeségét papírokkal bizo­nyítani tudó Svejk, akinek mindig mindenről kilomé­teres tanmesék jutottak eszébe, Vodickának­­csak annyit mondott: „Nem min­den magyar tehet arról, hogy magyar.” Ennél türel­mesebb álláspontra mo­narchiabeli cseh nemigen juthatott volna. Azt a híres meghívást is Vodickának szánta Svejk, hogy talál­kozunk a háború végén hat­kor a Kehelyben. A vereke­dés öreg árkászt három do­log érdekelte: lesz-e ott egy kis rumli, milyen sört mérnek és lesznek-e lá­nyok? Még egy háború és még harmincnyolc év múlt el, de a Kehely megvan. A sör piszeni, vannak lányok (olyanok is!) és amíg ők vannak, rumli is adódik, a cseh szó azonban kevés. Az idegenforgalom felfedezett­je és áldozata lett a Kehely. Panaszkodnak, és ritkán, in­kább csak vendéget kísérve mennek Haáek kedvenc kocsmájába a prágaiak. De úgy aztán szívesen! Mert panaszkodni is jólesik az átalakított, felújított falak között. A csapszék mellett Ferenc József életnagyságú, kiglancolt képe. Szemben velem ama híres mellkép (vagy a mása), amelyet Pa­­livec úr, a Kehely tulajdo­nosa azon a szerencsétlen napon távolított el, amikor Ferdinándot megölték. A császár őfelségét ugyanis le­szarták a legyek. A szabad­szájú Palivec tizenkét évet kapott a felségsértésért, és halhatatlanságot ráadás­ként. A Kehelyben ma min­den Haseket és Svejket idé­zi. A falakon Josef Lada rajzai a regényből és jelleg­zetes mondatok Hasektől. A pincérekre ugyan világos­kék operettegyenruhát ad­tak, de a csapos megtarthat­ta a kötényt, a sapkát. Szal­vétán, poháralátéten Svejk eszik, iszik, vigyorog. Az asztaloknál gyako­ri a német szó. Fogy a sör. A lányok is üzletet kötnek. Az étlapot tanulmányozók figyelme megint csak a re­gényre terelődik. Katz, Lu­kas, Sagner nevével jelzett csirkét, disznótorost kínál- Csehországi beszélgetések. Egy mondat Hatkor, a Kehelyben. A megőrzött, de idegenforgalmi szolgálatba állított híres vendéglő. Vendégünk Stefan Andrei Stefan Andrei, a Román Szocialista Köztársaság külügyminisztere 1931. már­cius 29-én született a Délj megyei Podari-Liveziben. Egyetemi­­ tanulmányait a bukaresti építészeti intézet­ben folytatta, majd tagja lett az egyetem oktatói ka­rának, egyidejűleg a Kom­munista Ifjúsági Szövetség­ben is tevékenykedett. A kommunista fiatalság forra­dalmi mozgalmában már középiskolás korától aktívan részt vett, több vezető funk­cióval is megbízták. Stefan Andrei 1954 óta tagja a Román Kommunista Pártnak. 1958-ban a Román Kommunista Egyetemisták Uniója Végrehajtó Bizott­ságának tagjává választot­ták, s a nemzetközi kapcso­latok osztályán dolgozott. Négy esztendővel később a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség Központi Bizottsága irodájának tagja, a külügyi osztály vezetője lett. 1965- től a Román KP Központi Bizottsága külügyi osztályán töltött be vezető funkciókat. 1969-ben megválasztották a Román KP KB póttagjának, 1972 áprilisában, mint a Központi Bizottság tagját és a KB titkárát kinevezték a külügyi osztály vezetőjévé. Az RKP XI. kongresszusán 1974 novemberében, majd öt évvel később a XII. kong­resszuson a Román Kom­munista Párt Központi Bi­zottsága Politikai Végrehaj­tó Bizottságának póttagjává választották. 1974 óta tagja az RKP KB Politikai Vég­rehajtó Bizottsága állandó irodájának. Stefan Andrei 1975 óta képviselő a nagy nemzet­­gyűlésben. 1978-ban nevez­ték ki a Román Szocialista Köztársaság külügyminisz­terévé; ebben a funkciójá­ban 1980 márciusában mege­rősítették. A külügyminiszter számos magas rangú román érdem­rendnek és kitüntetésnek a birtokosa. ■Uyergesűjfalunö Ismét olajmentes a Duna Hétfőn már az utolsó tonnányi dermedt olajtömbök elszállításán dolgoztak a győri Vízügyi Igazgatóság mentő­osztagai a Duna nyergesújfalui szakaszán. Mint hírül ad­tuk, február 16-án egy tolózár hibás beállítása miatt kö­rülbelül 80—90 tonna fűtőolaj került a Dunába a nyer­gesújfalui Magyar Viscosagyárból. A nagy mennyiségű olaj a rendkívül hideg vízben szerencsére azonnal tömbökbe merevedett, a tömböket pedig az erős szél a parthoz so­dorta. A Vízügyi Igazgatóság mentőosztagai a Viscosagyár dolgozóival közösen dolgoztak a veszély elhárításán. Elő­ször speciális vízi járművekkel és kézi munkával a partra vonszolták a nagy méretű tömböket, onnan pedig teher­autókra rakva elszállították a gyár aknás tárolójába. 7500 méter hosszú, jórészt járművekkel is megközelíthető part­szakaszt tisztítottak meg ilyen módon. A tárolóban elhe­lyezett dermedt olajat gőzzel felolvasztják, aztán megtisz­títják a szennyező anyagoktól, s így újból felhasználhat­ják. 1983. március 1. Kedd

Next