Vas Népe, 1983. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-01 / 77. szám
EXPRESSZ ★ Hanoiban átadták a Vietnami Szolidaritási Bizottság képviselőinek a Magyar Hazafias Népfront és a Szolidaritási Bizottság hárommillió forint értékű segélyküldeményét, amellyel a tájfunkárokat szenvedett közép-vietnami Nghe Tinh tartomány lakóit támogatják az újjáépítésben. A hadászati fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről folyó tárgyalások jelenlegi fordulójának befejező plenáris ülését tartotta meg csütörtökön Genfben a Szovjetunió és az Egyesült Államok küldöttsége. Megállapodtak, hogy a tárgyalásokat június 8-tól folytatják. Földrengés Kolumbiában Nagyerejű földrengés rázta meg csütörtökön adélnyugat-kolumbiai Papayán városát és környékét. Az első hírek szerint legalább ötvenen meghaltak. A rengés helyi idő szerint reggel történt. A több százezer lakosú Papayában rengeteg zarándok és turista tartózkodik, akik a húsvétot megelőző nagyhét ünnepségeire érkeztek. A város mindkét — zsúfolásig megtelt — temploma összedőlt, ötszáz sebesültet szállítottak a San José kórházba. Varsó Varsóban szerda éjszaka befejeződött az országos munkásaktíva értekezlet. Wojciech Jaruzelski, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB első titkára, a Minisztertanács elnöke zárszavában elmondotta: a tanácskozáson építő szándékú javaslatok és megállapítások egész sora hangzott el. A pártot és a néphatalmat az az elv vezérli, hogy a népgazdaság számára alapvető, létfontosságú törekvéseket széles körben ismertessék, országosmegvitatásra bocsássák. A néphatalom egymagában nem küzdheti le a nehézségeket, ezt csak az egész nép, mindenekelőtt az ország elsőszámú gazdája, a munkásosztály teheti meg — mondotta. Közös közlemény a JSZSZK elnöksége elnökének látogatásáról (Folytatás az 1. oldalról) ■—jugoszláv együttműködés kölcsönösen előnyös, sokoldalú fejlődéséhez, a barátság, és a bizalom erősítéséhez a két ország népei között. Megerősítették szilárd elhatározásukat, hogy ezeken a tartós alapokon folytatják a kapcsolatok erősítését Magyarország és Jugoszlávia között, és újabb erőfeszítéseket tesznek a kölcsönösen előnyös kétoldalú együttműködés fejlesztésére. Megelégedéssel állapították meg, hogy egyre gazdagodik a közvetlen együttműködés a Magyar Népköztársaság és Jugoszlávia Szocialista Köztársaságai, tartományai, valamint a két ország határmenti területei és testvérvárosai között. Hangsúlyozták a két ország lakossága közvetlen kapcsolatainak fontosságát is. A felek kedvezően értékelték a gazdasági együttműködés eredményeit, a kiegyensúlyozott árucsereforgalom növekedését. Elismerően szóltak azokról az erőfeszítésekről, amelyeket a két ország kormánya, a magyar—jugoszláv gazdasági együttműködési bizottság és más gazdasági intézmények tettek ezért. Rámutattak arra, hogy további erőfeszítéseket kell tenni a gazdasági együttműködés új és fejlettebb formáinak, a termelési kooperáció újabb lehetőségeinek feltárásáért, az országaik szomszédságából fakadó előnyök jobb kihasználásáért, a határmenti gazdasági együttműködés és árucsere fejlesztéséért. A két fél egyetértett abban, hogy a magyar—jugoszláv ,kulturális, tudományos, oktatási együttműködés eredményesen fejlődik és jól szolgálja a két ország népeinek közös érdekeit. Készségüket fejezték ki, hogy a területeiken előmozdítják és bővítik az együttműködést. Hangsúlyozták, hogy a kulturális együttműködési vegyesbizottság fontos szerepet tölt be az együttműködés megvalósításában. Mindkét elnök hangsúlyozta, hogy fontosnak tartja a Magyar Népköztársaságban élő szerb, horvát, szlovén, illetve a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban élő magyar nemzetiség kiegyensúlyozott helyzetét és sokoldalú fejlődése valamennyi társadalmi-gazdasági, kulturális-művelődési és más feltételének biztosítását. Kedvezőnek értékelitek, hogy a két ország jószomszédi kapcsolatának fejlesztésében a nemzetiségek a híd szerepét töltik be. Aláhúzták, hogy országaik elvi álláspontja a nemzetiségi kérdésben a két ország népes barátsága erősítésének fontos eleme. Losonczi Pál és Petar Sztambolics beható véleménycserét folytatott az időszerű nemzetközi kérdésekről, különös figyelmet fordítva a nemzetiközi feszültség enyhítését, a békét és a nemzetközi biztonságot, az államok egyenjogú, kölcsönösen előnyös együttműködésének fejlesztését szolgáló erőfeszítésekre. A két fél aggodalmát fejezte ki a mostani bonyolult nemzetközi helyzet miatt, amely feszültségekkel terhes. Rámutattak arra, hogy a fegyverkezési hajsza a legsúlyosabb veszély a világ békéjére és biztonságára, az országoknak a békés egymás mellett élés elvén alapuló együttműködésére. A meglevő válsággócok kiterjednek és újabbak keletkeznek. A népeknek a világ különböző részein még mindig harcolniuk kell a gyarmatosítás, az újragyarmatosítás, a fajgyűlölet és apartheid különböző formái elllen, a felszabadulásért és a függetlenségért. Kifejezték meggyőződésüket, hogy minden erőfeszítést meg kell tenni a fegyverkezési verseny gyors megfékezéséért, a tényleges leszerelésre irányuló intézkedések kidolgozásáért és végrehajtásáért. Az európai helyzetről folytatott eszmecsere során a felek nagy jelentőséget tulajdonítottak az európai biztonság és együttműködés elmélyítésének, a Helsinki záróokmánynak, melynek következetes és maradéktalan érvényesítése megkülönböztetett fontosságú valamennyi európai ország és nép létérdeke szempontjából.A két fél azt várja, hogy a madridi találkozón tartalmas, kiegyensúlyozott záródokumentumot fogadnak el, amely magában foglalja az európai bizalommal, biztonságerősítő intézkedésekkel és a leszereléssel foglalkozó konferencia összehívásáról szóló határozatot is. Hangoztatták, hogy országaik minden tőlük telhetőt megtesznek a madridi találkozó mielőbbi sikeres befejezése érdekében. A két elnök hanggúlyozta, hogy a világ különböző pontjain levő válsággócok súlyosan fenyegetik a világbékét és azokat tárgyalások útján, az ENSZ alapokmányának elvei alapján kell megoldani. A felek kifejezték teljes szolidaritásukat a nemzeti és társadalmi felszabadulásáért küzdő mozgalmakkal. Megállapították, hogy az el nem kötelezett mozgalom jelentős tényezője a nemzetközi életnek, és nagyban hozzájárul a békéért, a biztonságért, a feszültség enyhítéséért, a gyarmatosító és újragyarmatosító elnyomás ellen vívott küzdelemhez. A két elnök megelégedéssel állapította meg, hogy tárgyalásaik eredményei hozzájárultak a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság együttműködésének és jószomszédi viszonyának elmélyítéséhez, a béke és biztonság erősítéséhez. Petar Sztambolics, a Ju goszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökségének elnöke jugoszláviai, hivatalos, baráti látogatásra hívta meg Losonczi Pálit, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökét, aki a meghívást köszönettel elfogadta. Hivatalos, baráti látogatását befejezve csütörtökön, a délutáni órákban elutazott Budapestről Petar Sztambolics. A számítástechnikai fejlesztési program végrehajtásáról Az 1971-ben meghirdetett számítástechnikai központi fejlesztési program végrehajtása során hazánkban széles körben meghonosodott a számítástechnika, létrejöttek az alapvető fejlesztő, értékesítő, oktatási és szolgáltató kapacitások, korszerű gyártástechnológián alapuló számítástechnikai iparág alakult ki. Az új műszaki és alkalmazástechnikai megoldásokat — nem egyszer a gazdasági kényszer hatására — mind többen veszik igénybe. Az felhasználók száma 1982-ben meghaladta a 3000-et, ez az összes gazdálkodó szervezetnek több mint a felét jelenti. Kedvező, hogy a termelés- és folyamatirányításra, a mérnöki munkák automatizálására növekvő arányban használnak számítógépeket. A szervezetek mintegy egyharmada igényesebb, átfogó feladatok megoldását kezdte el, kétharmaduk egyelőre egyszerűbb, rutinjellegű, de a számítógép igénybevétele nélkül ma már elvégezhetetlen munkák feldolgozását végzi. A gazdálkodó egységeknél a számítógépesítés üteme a nehezebb gazdasági körülmények ellenére sem csökkent. A gépek száma a program 12 éve alatt nyolcszorosára nőtt — mintegy 2000 van jelenleg, — gazdaságunk fejlettségi szintjéhez képest azonban ez még kevés, kihasználása eléri a nemzetközi szintet. A hatékony alkalmazást gyakran gátolja a felhasználó környezet nem megfelelő munkakultúrája. A számítástechnika terjedésével kialakult az oktatás hálózata. Eddig több mint 25 000-en kaptak számítástechnikai szakképzést, de ennél jóval többen készültek fel az alkalmazására. A felsőoktatási intézményekben a végzős hallgatóknak több mint 80 százaléka kap számítástechnikai kiképzést és a középiskolákban is megkezdődött az általános számítástechnikai ismeretek oktatása. Az elmúlt év végén mintegy 200 iskolai számítógép működött, 1983-ban újabb ezernek az alkalmazását tervezik. Kiemelt célkitűzés az alkalmazói programok software készítése és a forgalmazás fellendítése. Ebben fontos szerepet játszanak a kutató és a szolgáltató szervezetek, amelyek a hazai ellátáson túl exportra is készítenek programokat. 1982-ben a software és az ehhez kapcsolódó szolgáltatások konvertibilis exportja csaknem 200 millió forint volt, melynek zöme Nyugat-Európában kelt el. A hazai számítástechnikai ipar belföldre az elmúlt két évben közvetlenül alkalmazási célokra mintegy másfél milliárd forintért értékesített számítástechnikai eszközöket. A számítástechnikai kutatás, fejlesztés és gyártás, valamint a hazai alkalmazás szempontjából alapvető jelentőségű a nemzetközi együttműködés. A szocialista országok sok-, illetve kétoldalú kapcsolatai egyre erősödnek. A számítástechnikai kormányközi bizottság munkája elősegíti a nagyobb sorozatú, tehát gazdaságosabb gyártást. Fontos együttműködési terület az export fokozása szempontjából a mikroprocesszoros technika és az ipari robotok fejlesztése is. A központi fejlesztési program végrehajtásával szerzett tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a számítástechnika a gazdaság megújulásának fontos tényezője. Az elkövetkező évek fejlesztéseinél nagy figyelmet kell fordítani az információkat „kezelő” eljárások és kapcsolatok ésszerű egységesítésére. Figyelembe kell venni, hogy a mikroszámítógépek a tervezettnél is jelentősebb szerepet játszanak a kis- és közepes méretű szervezetek információellátásában, a termelő és szolgáltató tevékenység segítésében. Éppen ezért erre a területre nagyobb figyelmet fordítanak. A jövőben nagyobb mértékben kell támaszkodni az eszköz- és rendszerfejlesztésben a hazai kutatási-fejlesztési eredményekre és a szocialista országokkal folytatott műszaki-tudományos és gazdasági együttműködésre. Csaknem húszévi hegyháti munka után az idén március elsején nyugdíjba ment Németh Ferenc, a gersekaráti Petőfi Sándor Termelőszövetkezet elnöke. 1966-ban került a Hegyhátra. Nem erre a vidékre való, a Kemenesalján, Dukán született. — Amikor szüleim összekerültek a század elején, alig volt egy-két hold földjük, azon gazdálkodtak. Négyen voltunk testvérek, én voltam a legfiatalabb gyerek. Édesapám nagyon igyekvő, többet akaró, törekvő ember volt. Már korán hozzászoktatott bennünket a munkához és a kötelességteljesítéshez. A kapott feladatok elvégzésében, számonkérésében következetes volt. Mulasztást nem igen tűrt el. A harmincas években egy, a gazdasági válság során tönkrement nagybirtokot viszonylag olcsó pénzért elárvereztek, abból vett édesapám is néhány holdat. A család mindent együtt és maga végzett. A nagyobb föld a korábbinál biztonságosabb megélhetést nyújtott a rossz gazdasági helyzetben is. Ekkoriban „szabadidejét” a kelédi uradalomban töltötte napszámosként, hogy az új cipőre, ruhára valót megkeresse. — Keléden győződtem meg arról, hogy az életet nem lehet csupán a szülői tapasztalatok, tanítások alapján folytatni, ahhoz más, idegenben megszerzett elméleti tudás is szükséges. Így, igaz, hogy a szüleim ellenezték, 1942-ben beiratkoztam a pápai mezőgazdasági szakiskolába. Két év múlva végeztem kitűnő eredménnyel. Az igazi munka tulajdonképpen csak ekkor kezdődött. A saját tapasztalatok, és az iskolában szerzett elméleti ismeretek birtokában már másképp szemlélte a világot. — Először Keleden kezdtem dolgozni, majd hazakerültem a szülői házhoz. Testvéreimmel és a szüleinkkel úgy döntöttünk, hogy én maradok odahaza. A többiek már mind felnőttek, önálló életet éltek. Így, hát dolgoztam a saját gazdaságunkban, de mellette még a FUTURÁ-nak is, és évekig jártam az Erdőgazdaságba is alkalmi munkásként. A magam uraként kezdtem érezni először, hogy a tudás, amit megszereztem, egyfajta biztonságot ad a döntések meghozatalában. 1959-ben kezdték meg a tsz-szervezést Dukán, és Németh Ferenc is tagja lett az új közös gazdaságnak, de aztán mégsem itt vállalt munkát. — Úgy gondoltam, hogy igaz a mondás, miszerint senki sem lehet próféta a saját hazájában. Veszprém megyében, Kispiriten, az ottani tsz-ben kezdtem dolgozni, mint agronómus. Amikor Kis- és Nagypirit egyesült 1961-ben, akkor a nagy gazdaság főagronómusa lettem. Nagyon fontos állomása ez az életemnek, hiszen először dolgoztam mezőgazdasági üzemben, nem paraszti gazdaságban. De fontos ez azért is, mert itt ismertem meg a feleségemet. 1964-ben Kertára hívták főállattenyésztőnek, majd két év múlva Telekesre került. — Nem mondom, hogy nagy örömmel fogadtak volna. Volt olyan megjegyzés, hogy „itt mindenféle ember nem élem meg!”, és mondogatták azt is, hogy „volt már itt ilyen legény, újévkor jött, de a zárszámadást Egy nyugdíjas Elnök korában. Újságírók kitüntetése Hazánk felszabadulásának 38. évfordulója alkalmából újságírókat tüntettek ki csütörtökön a Parlament Vadász termében. Kimagasló újságírói munkája elismeréseként Rózsa Ferenc-díjat kapott: Bánkuti Gábor, a Magyar Rádió főmunkatársa; Bernáth László, az Esti Hírlap rovatvezetője; Gömöri Endre, a Magyarország rovatvezetője; Iglói Zoltán, a Magyar Távirati Iroda pécsi szerkesztőségének vezetője; Máriássy Judit, az Élet és Irodalom rovatvezetője; Nemes János, a Budapester Rundschau főszerkesztője; Sági Ágnes, a Pest megyei Hírlap főszerkesztője; Szabó L. István, a Népszabadság rovatvezetőhelyettese. Ugyancsak a sajtóban végzett eredményes tevékenységükért huszonnyolcan a Munka Érdemrend arany, ezüst, illetve bronz fokozatát, huszonketten pedig a Kiváló Munkáért kitüntetésit vették át. A kitüntetéseket Németh Jenő, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökhelyettese adta át. Az ünnepségen jelen volt Óvári Miklós, az MSZMP KB titkára, Sarlós István, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Politikai Bizottság tagjai, valamint Lakatos Ernő, a Központi Bizottság osztályvezetője. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Faludi Rezsőnek, a Magyar Rádió főosztályvezetőjének több évtizedes kiemelkedő munkája, zeneművészeti tevékenysége elismeréseként, nyugállományba vonulása alkalmából és Dobos Istvánnak, a Magyar Televízió főosztályvezető-helyettesének több évtizedes, kiemelkedő munkája elismeréseként nyugállományba vonulása alkalmából a Szocialista Magyarországért Érdemrend kitüntetést adományozta. A kitüntetéseket ugyancsak csütörtökön adta át a Parlamentben Németh Jenő. Reagan figyelmen kívül hagyja az egyenlő biztonság elvét Az európai nukleáris fegyverzetek korlátozására vonatkozó legújabb amerikai javaslat figyelmen kívül hagyja a felek egyenlő biztonságának elvét, miivel — az úgynevezett nulla-változathoz hasonlóan — kizárólag a szárazföldi telepítésű rakétákról szól, — állapítja meg a Reagan elnök által előterjesztett közbülső megoldással foglalkozó első szovjet állásfoglalás, a moszkvai rádió angol nyelvű adásának kommentárja. Az amerikai javaslat említést sem tesz a tengeri és légi indítású középhatótávolságú fegyverekről, s változatlanul nem veszi tekintetbe az angol és francia nukleáris fegyvereket, amelyek képesek elérni a Szovjetunió területét. A kommentár hangsúlyozza: a Szovjetunió előítéletek nélkül fogad minden új fegyverzetkorlátozási javaslatot, s ezeknek azonban az egyenlőség és egyenlő biztonság elveiből kell kiindulniuk. Ezzel kapcsolatban idézi a kommentár Jurij Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának kijelentését, hogy a szocialista országoknak joguk van ugyanolyan biztonságra, mint amilyenre a nyugati államok igényt tartanak. Hiábavaló az Egyesült Államoknak a katonai fölény megszerzésére vonatkozó törekvése, mert a Szovjetunió soha nem fogja ezt megengedni. Végezetül a kommentár megállapítja: a rakéták csökkerítésével egyidőben megállapodást kell elérni az egyéb közepes hatótávolságú nukleáris hordozóeszközök azonos szinten történő csökkentéséről. A NATO állandó tanácsa csütörtökön meghallgatta a genfi -szovjet—amerikai tárgyalásokon részvevő amerikai küldöttség helyettes vezetőjének, Maynard Glitman nagykövetnek beszámolóját az eurorakéta-tárgyalások eddigi állásáról, majd „teljes megelégedésének és támogatásának adott hangot” Reagan elnöki előző nap bejelentett javaslata iránt. A NATO állandó tanácsa hangsúlyozta, hogy a javaslatot — nyilvánosságra hozatala előtt Washington szövetségeseivel egyeztette. 1983. április 1. Péntek