Vas Népe, 1983. április (28. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-01 / 77. szám

EXPRESSZ ★ Hanoiban átadták a Vietnami Szolidaritási Bizottság képviselőinek a Magyar Hazafias Nép­front és a Szolidaritási Bizottság hárommillió fo­rint értékű segélykülde­ményét, amellyel a táj­funkárokat szenvedett kö­zép-vietnami Nghe Tinh tartomány lakóit támo­gatják az újjáépítésben.­ ­ A hadászati fegyve­rek korlátozásáról és csökkentéséről folyó tár­gyalások jelenlegi fordu­lójának befejező plenáris ülését tartotta meg csü­törtökön Genfben a Szov­jetunió és az Egyesült Államok küldöttsége. Megállapodtak, hogy a tárgyalásokat június 8-tól folytatják. Földrengés Kolumbiában Nagyerejű földrengés ráz­ta meg csütörtökön a­­dél­nyugat-kolumbiai Papayán városát és környékét. Az első hírek szerint legalább ötvenen meghaltak. A rengés helyi idő szerint reggel történt. A több száz­ezer lakosú Papayában ren­geteg zarándok és turista tartózkodik, akik a húsvétot megelőző nagyhét ünnepsé­geire érkeztek. A város mindkét — zsúfolásig meg­telt — temploma összedőlt, ötszáz sebesültet szállítottak a San José kórházba. Varsó Varsóban szerda éjszaka befejeződött az országos munkásaktíva értekezlet. Wojciech Jaruzelski, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt KB első titkára, a Minisz­tertanács elnöke zárszavában elmondotta: a tanácskozáson építő szándékú javaslatok és megállapítások egész sora hangzott el. A pártot és a néphatalmat az az elv ve­zérli, hogy a népgazdaság számára alapvető, létfontos­ságú törekvéseket széles körben ismertessék, országos­­megvitatásra bocsássák. A néphatalom egymagában nem küzdheti le a nehézsé­geket, ezt csak az egész nép, mindenekelőtt az ország el­sőszámú gazdája, a munkás­­osztály teheti meg — mon­dotta. Közös közlemény a JSZSZK elnöksége elnökének látogatásáról (Folytatás az 1. oldalról) ■—jugoszláv együttműködés kölcsönösen előnyös, sok­oldalú fejlődéséhez, a ba­rátság, és a bizalom erősí­téséhez a két ország népei között. Megerősítették szilárd el­határozásukat, hogy ezeken a tartós alapokon folytat­ják a kapcsolatok erősíté­sét Magyarország és Ju­goszlávia között, és újabb erőfeszítéseket tesznek a kölcsönösen előnyös kétol­dalú együttműködés fej­lesztésére. Megelégedéssel állapítot­ták meg, hogy egyre gazda­godik a közvetlen együtt­működés a Magyar Népköz­­társaság és Jugoszlávia Szo­cialista Köztársaságai, tar­tományai, valamint a két ország határmenti területei és testvérvárosai között. Hangsúlyozták a két ország lakossága közvetlen kap­csolatainak fontosságát is. A felek kedvezően érté­kelték a gazdasági együttműködés eredmé­nyeit, a kiegyensúlyozott árucsereforgalom növe­kedését. Elismerően szóltak azokról az erőfeszítésekről, amelye­ket a két ország kormánya, a magyar—jugoszláv gazda­sági együttműködési bizott­ság és más gazdasági intéz­mények tettek ezért. Rá­mutattak arra, hogy továb­bi erőfeszítéseket kell ten­ni a gazdasági együttműkö­dés új és fejlettebb formá­inak, a termelési kooperá­ció újabb lehetőségeinek feltárásáért, az országaik szomszédságából fakadó előnyök jobb kihasználásá­ért, a határmen­ti gazdasági együttműködés és árucsere fejlesztéséért. A két fél egyetértett ab­ban, hogy a magyar—ju­goszláv ,kulturális, tudo­mányos, oktatási együtt­működés eredményesen fejlődik és jól szolgálja a két ország népeinek közös érdekeit. Készségüket fe­jezték ki, hogy a területe­iken előmozdítják és bővítik az együttműködést. Hang­súlyozták, hogy a kulturális együttműködési vegyesbi­­zottság fontos szerepet tölt be az együttműködés meg­valósításában. Mindkét elnök hangsú­lyozta, hogy fontosnak tartja a Magyar Nép­­köztársaságban élő szerb, horvá­t, szlovén, illetve a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köz­társaságban élő magyar nemzetiség kiegyensú­lyozott helyzetét és sokoldalú fejlődése va­lamennyi társadalmi-gaz­dasági, kulturális-művelő­dési és más feltételének biztosítását. Kedvezőnek értékelitek, hogy a két or­szág jószomszédi kapcso­latának fejlesztésében a nemzetiségek a híd szerepét töltik be. Aláhúzták, hogy országaik elvi álláspontja a nemzetiségi kérdésben a két ország népes barátsága erő­sítésének fontos eleme. Losonczi Pál és Petar Sztambolics beható véle­ménycserét folytatott az időszerű nemzetközi kérdé­sekről, különös figyelmet fordítva a nemzetiközi fe­szültség enyhítését, a békét és a nemzetközi biztonságot, az államok egyenjogú, köl­csönösen előnyös együtt­működésének fejlesztését szolgáló erőfeszítésekre. A két fél aggodalmát fe­jezte ki a mostani bo­nyolult nemzetközi helyzet miatt, amely fe­szültségekkel terhes.­­ Rámutattak arra, hogy a fegyverkezési hajsza a leg­súlyosabb veszély a világ békéjére és biztonságára, az országoknak a békés egy­más mellett élés elvén ala­puló együttműködésére. A meglevő válsággócok kiter­jednek és úja­bbak keletkez­nek. A népeknek a világ különböző részein még min­dig harcolniuk kell a gyar­matosítás, az új­ragyarma­­to­sítás, a fajgyűlölet és apartheid különböző for­mái elllen, a felszabadulásért és a függetlenségért. Kifejezték meggyőződé­süket, hogy minden erő­feszítést meg kell tenni a fegyverkezési verseny gyors megfékezéséért, a tényleges leszerelésre irányuló intéz­kedések kidolgozásáért és végrehajtásáért. Az európai helyzetről folytatott eszmecsere során a felek nagy jelentőséget tulajdonítottak az európai biztonság és együttműködés elmélyítésének, a Helsinki záróokmánynak, melynek következetes és maradékta­lan érvényesítése megkü­lönböztetett fontosságú va­lamennyi európai ország és nép létérdeke szempontjá­ból.A két fél azt várja, hogy a madridi találko­zón tartalmas, kiegyen­súlyozott záródokumen­tumot fogadnak el, amely magában foglalja az európai bizalommal, bizton­­­ság­erősítő intézkedésekkel és a leszereléssel foglalkozó konferencia összehívásáról szóló határozatot is. Han­goztatták, hogy országaik minden tőlük telhetőt meg­tesznek a madridi találkozó mielőbbi sikeres befejezé­se érdekében. A két elnök hanggúlyozta, hogy a világ különböző pontjain levő válsággócok súlyosan fenyegetik a világ­­békét és azokat tárgyalások útján, az ENSZ alapokmá­nyának elvei alapján kell megoldani. A felek kifejezték teljes szolidaritásukat a nemzeti és társadalmi felszabadu­lásáért küzdő mozgalmak­kal. Megállapították, hogy az el nem kötelezett mozga­lom jelentős tényezője a nemzetközi életnek, és nagyban hozzájárul a béké­ért, a biztonságért, a fe­szültség enyhítéséért, a gyarmatosító és újragyar­matosító elnyomás ellen ví­vott küzdelemhez. A két elnök megelégedés­sel állapította meg, hogy tárgyalásaik eredményei hozzájárultak a Magyar Népköztársaság és a Ju­goszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság együtt­működésének és jószomszé­di viszonyának elmélyíté­séhez, a béke és biztonság erősítéséhez. Petar Sztambolics, a Ju­ goszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság elnök­ségéne­k elnöke jugoszláviai, hivatalos, baráti látogatásra hívta meg Losonczi Pálit, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökét, aki a meghívást köszönet­tel elfogadta. Hivatalos, baráti látoga­tását befejezve csütörtökön, a délutáni órákban eluta­zott Budapestről Petar Sztambolics. A számítástechnikai fejlesztési program végrehajtásáról Az 1971-ben meghirdetett számítástechni­kai központi fejlesztési program végrehaj­tása során hazánkban széles körben meg­honosodott a számítástechnika, létrejöttek az alapvető fejlesztő, értékesítő, oktatási és szolgáltató kapacitások, korszerű gyár­tástechnológián alapuló számítástechnikai iparág alakult ki. Az új műszaki és al­kalmazástechnikai megoldásokat — nem egyszer a gazdasági kényszer hatására — mind többen veszik igénybe. Az felhaszná­lók száma 1982-ben meghaladta a 3000-et, ez az összes gazdálkodó szervezetnek több mint a felét jelenti. Kedvező, hogy a ter­melés- és folyamatirányításra, a mérnöki munkák automatizálására növekvő arányban használnak számítógépeket. A szervezetek mintegy egyharmada igényesebb, átfogó feladatok megoldását kezdte el, kéthar­maduk egyelőre egyszerűbb, rutinjellegű, de a számítógép igénybevétele nélkül ma már elvégezhetetlen munkák feldolgozását vég­zi. A gazdálkodó egységeknél a számítógé­pesítés üteme a nehezebb gazdasági kö­rülmények ellenére sem csökkent. A gépek száma a program 12 éve alatt nyolcszoro­sára nőtt — mintegy 2000 van jelenleg, — gazdaságunk fejlettségi szintjéhez képest azonban ez még kevés, kihasználása eléri a nemzetközi szintet. A hatékony alkalma­zást gyakran gátolja a felhasználó környe­zet nem megfelelő munkakultúrája. A számítástechnika terjedésével kialakult az oktatás hálózata. Eddig több mint 25 000-en kaptak számítástechnikai szak­képzést, de ennél jóval többen készültek fel az alkalmazására. A felsőoktatási intézmé­nyekben a végzős hallgatóknak több mint 80 százaléka kap számítástechnikai kikép­zést és a középiskolákban is megkezdődött az általános számítástechnikai ismeretek oktatása. Az elmúlt év végén mintegy 200 iskolai számítógép működött, 1983-ban újabb ezernek az alkalmazását tervezik. Kiemelt célkitűzés az alkalmazói prog­ramok software készítése és a forgalmazás fellendítése. Ebben fontos szerepet játsza­nak a kutató és a szolgáltató szervezetek, amelyek a hazai ellátáson túl exportra is készítenek programokat. 1982-ben a soft­ware és az ehhez kapcsolódó szolgáltatások konvertibilis exportja csaknem 200 millió forint volt, melynek zöme Nyugat-Európá­­ban kelt el. A hazai számítástechnikai ipar belföldre az elmúlt két évben közvetlenül alkalmazási célokra mintegy másfél milli­árd forintért értékesített számítástechnikai eszközöket. A számítástechnikai kutatás, fejlesztés és gyártás, valamint a hazai alkalmazás szempontjából alapvető jelentőségű a nem­zetközi együttműködés. A szocialista orszá­gok sok-, illetve kétoldalú kapcsolatai egy­re erősödnek. A számítástechnikai kor­mányközi bizottság munkája elősegíti a na­gyobb sorozatú, tehát gazdaságosabb gyár­tást. Fontos együttműködési terület az ex­port fokozása szempontjából a mikropro­cesszoros technika és az ipari robotok fej­lesztése is. A központi fejlesztési program végrehaj­tásával szerzett tapasztalatok azt bizonyít­ják, hogy a számítástechnika a gazdaság megújulásának fontos tényezője. Az elkö­vetkező évek fejlesztéseinél nagy figyelmet kell fordítani az információkat „kezelő” el­járások és kapcsolatok ésszerű egységesí­tésére. Figyelem­be kell venni, hogy a mik­roszámítógépek a tervezettnél is jelentősebb szerepet játszanak a kis- és közepes mé­retű szervezetek információellátásában, a termelő és szolgáltató tevékenység segíté­sében. Éppen ezért erre a területre nagyobb figyelmet fordítanak. A jövőben nagyobb mértékben kell támaszkodni az eszköz- és rendszerfejlesztésben a hazai kutatási-fej­lesztési eredményekre és a szocialista or­szágokkal folytatott műszaki-tudományos és gazdasági együttműködésre. Csaknem húszévi hegyhá­ti munka után az idén március elsején nyugdíjba ment Németh Ferenc, a ger­­sekaráti Petőfi Sándor Ter­melőszövetkezet elnöke. 1966-ban került a Hegy­hátra. Nem erre a vidékre való, a Kemenesalján, Du­­kán született. — Amikor szüleim össze­kerültek a század elején, alig volt egy-két hold föld­jük, azon gazdálkodtak. Né­gyen voltunk testvérek, én voltam a legfiatalabb gye­rek. Édesapám nagyon igyek­vő, többet akaró, törekvő ember volt. Már korán hoz­zászoktatott bennünket a munkához és a kötelesség­teljesítéshez. A kapott fel­adatok elvégzésében, szá­monkérésében következetes volt. Mulasztást nem igen tűrt el. A harmincas évek­ben egy, a gazdasági válság során tönkrem­ent nagybir­tokot viszonylag olcsó pén­zért elárvereztek, abból vett édesapám is néhány holdat. A család mindent együtt és maga végzett. A nagyobb föld a korábbinál biztonsá­gosabb megélhetést nyúj­tott a rossz gazdasági hely­zetben is. Ekkoriban „szabadidejét” a kelédi uradalomban töltötte napszámosként, hogy az új cipőre, ruhára valót megke­resse. — Keléden győződtem meg arról, hogy az életet nem lehet csupán a szülői tapasztalatok, tanítások alapján folytatni, ahhoz más, idegenben megszer­zett elméleti tudás is szük­séges. Így, igaz, hogy a szü­leim ellenezték, 1942-ben beiratkoztam a pápai mező­­gazdasági szakiskolába. Két év múlva végeztem kitűnő eredménnyel. Az igazi munka tulajdon­képpen csak ekkor kezdő­dött. A saját tapasztalatok, és az iskolában szerzett el­méleti ismeretek birtokában már másképp szemlélte a világot. — Először Keleden kezd­tem dolgozni, majd haza­kerültem a szülői házhoz. Testvéreimmel és a szüleink­kel úgy döntöttünk, hogy én maradok odahaza. A többi­ek már mind felnőttek, ön­álló életet éltek. Így, hát dolgoztam a saját gazdasá­gunkban, de mellette még a FUTURÁ-nak is, és évekig jártam az Erdőgazdaságba is alkalmi munkásként. A ma­gam uraként kezdtem érez­ni először, hogy a tudás, amit megszereztem, egyfajta biztonságot ad a döntések meghozatalában. 1959-ben kezdték meg a tsz-szervezést Dukán, és Né­meth Ferenc is tagja lett az új közös gazdaságnak, de aztán mégsem itt vállalt munkát. — Úgy gondoltam, hogy igaz a mondás, miszerint senki sem lehet próféta a saját hazájában. Veszprém megyében, Kispiriten, az ot­tani tsz-ben kezdtem dolgoz­ni, mint agronómus. Amikor Kis- és Nagypirit egyesült 1961-ben, akkor a nagy gaz­daság főagronómusa lettem. Nagyon fontos állomása ez az életemnek, hiszen először dolgoztam mezőgazdasági üzemben, nem paraszti gaz­daságban. De fontos ez az­ért is, mert itt ismertem meg a feleségemet. 1964-ben Kertára hívták főállattenyésztőnek, majd két év múlva­ Telekesre ke­rült. — Nem mondom, hogy nagy örömmel fogadtak vol­na. Volt olyan megjegyzés, hogy „itt mindenféle ember nem él­em meg!”, és mon­dogatták azt is, hogy „volt már itt ilyen legény, újév­kor jött, de a zárszámadást Egy nyugdíjas Elnök korában. Újságírók kitüntetése Hazánk felszabadulásának 38. évfordulója alkalmából újságírókat tüntettek ki csü­törtökön a Parlament Va­dász­ termében. Kimagasló újságírói mun­kája elismeréseként Rózsa Ferenc-díjat kapott: Bánkuti Gábor, a Magyar Rádió fő­munkatársa; Bernáth László, az Esti Hírlap rovatvezetője; Gömöri Endre, a Magyar­­ország rovatvezetője; Iglói Zoltán, a Magyar Távirati Iroda pécsi szerkesztőségé­nek vezetője; Máriássy Ju­dit, az Élet és Irodalom ro­vatvezetője; Nemes János, a Budapester Rundschau főszerkesztője; Sági Ágnes, a Pest megyei Hírlap főszer­kesztője; Szabó L. István, a Népszabadság rovatvezető­helyettese. Ugyancsak a sajtóban végzett eredményes tevé­kenységükért huszonnyol­can a Munka Érdemrend arany, ezüst, illetve bronz fokozatát, huszonketten pe­dig a Kiváló Munkáért ki­tüntetésit vették át. A kitüntetéseket Németh Jenő, a Minisztertanács Tá­jékoztatási Hivatalának el­nökhelyettese adta át. Az ünnepségen jelen volt Óvári Miklós, az MSZMP KB tit­kára, Sarlós István, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se, a Politikai Bizottság tag­jai, valamint Lakatos Er­nő, a Központi Bizottság osztályvezetője. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Faludi Rezsőnek, a Magyar Rádió főosztályve­zetőjének több évtizedes kiemelkedő munkája, zene­­művészeti tevékenysége el­ismeréseként, nyugállo­mányba vonulása alkalmá­ból és Dobos Istvánnak, a Magyar Televízió főosztály­vezető-helyettesének több évtizedes, kiemelkedő mun­kája elismeréseként nyug­állományba vonulása alkal­mából a Szocialista Magyar­­országért Érdemrend kitün­tetést adományozta. A ki­tüntetéseket ugyancsak csü­­törtökön adta át a Parla­mentben Németh Jenő. Reagan figyelmen kívül hagyja az egyenlő biztonság elvét Az európai nukleáris fegyverzetek korlátozására vonat­kozó legújabb amerikai javaslat figyelmen kívül hagyja a felek egyenlő biztonságának elvét, miivel — az úgynevezett nulla-változathoz hasonlóan — kizárólag a szárazföldi te­lepítésű rakétákról szól, — állapítja meg a Reagan elnök által előterjesztett közbülső megoldással foglalkozó első szovjet állás­foglalás, a moszkvai rádió angol nyelvű adásá­nak kom­men­tár­ja. Az amerikai javaslat említést sem tesz a tengeri és lé­gi indítású középhatótávolságú fegyverekről, s változatla­nul nem veszi tekintetb­e az angol és francia nukleáris fegyvereket, amelyek képesek elérni a Szovjetunió terü­letét. A kommentár hangsúlyozza: a Szovjetunió előítéletek nélkül fogad minden új fegyverzetkorlátozási javaslatot, s ezeknek azonban az egyenlőség és egyenlő biztonság elvei­ből kell kiindulniuk. Ezzel kapcsolatban idézi a kommentár Jurij Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának kijelentését, hogy a szocialista országoknak joguk van ugyanolyan biz­tonságra, mint amilyenre a nyugati államok igényt tar­tanak. Hiábavaló az Egyesült Államoknak a katonai fölény megszerzésére vonatkozó törekvése, mert a Szovjetunió so­ha nem fogja ezt megengedni. Végezetül a kommentár megállapítja: a rakéták csök­­kerítésével egyidőben megállapodást kell elérni az egyéb közepes hatótávolságú nukleáris hordozóeszközök azonos szinten történő csökkentéséről. A NATO állandó tanácsa csütörtökön meghallgatta a genfi -szovjet—amerikai tárgyalásokon részvevő amerikai küldöttség helyettes vezetőjének, Maynard Glitman nagy­követnek beszámolóját az eurorakéta-tárgyalások eddigi ál­lásáról, majd „teljes megelégedésének és támogatásának adott hangot” Reagan elnöki előző nap bejelentett javaslata iránt. A NATO állandó tanácsa hangsúlyozta, hogy a javas­latot — nyilvánosságra hozatala előtt Washington szövet­ségeseivel egyeztette. 1983.­ április 1. Péntek

Next