Vas Népe, 1983. április (28. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-01 / 77. szám

„Nálunk még távoli jövő, ami Magyarországon az egészségügyet jellemzi” Beszélgetés a vietnami orvosküldöttség vezetőjével Tíz vietnami egészségügyi vezető tartózkodik hazánkéban. Fél évet töltenek Magyarországon, egy hónapig voltak Vas megye vendégei. Ellátogattak csaknem valamennyi egészségügyi intézménybe, az alapellátástól a bölcsődei hálózaton keresztül a megyei kórház regionális feladataiig szinte mindenről tájékozódtak. Mielőtt a tíz tagú orvoscsoport elutazott Szombathelyről, beszélgetésre kértem a küldöttség vezetőjét, dr. Nguen Ba Kan főorvost, a vietnami főváros egészségügyi osztályának vezetőjét. — Főorvos úr! Mi a célja magyarországi látogatásuknak? — Tapasztalatokat gyűjteni a korszerű egészségügyi ellátásról. Magyarországon is pusztított a háború, de sokkal régebb óta béke van, mint a mi hazánkban. Békében él a magyar nép, s mindenütt tapasztaltuk, micsoda nagyszerű eredményeket értek el a békés építőmunkával. Tanulni akarunk. Mi, akik átéltük a háborút, s még most sem mondhatjuk el, hogy határaink mentén végképp elcsendesedtek a fegyverek, nagyon nehéz feladatok előtt állunk. Ami ma Magyarországon az egészségügyet jellemzi, nálunk még távoli jövő, de azon az úton szeretnénk haladni, amelyiken a magyar egészségügy eljutott idáig. — Mit tudtak a magyar egészségügyről, mielőtt hazánkba érkeztek? — Nagyon sok mindent. A két ország egészségügyi minisztériumainak együttműködése alapján sok mindenről tájékozódhattunk, így jól felkészülve érkeztünk Magyarországra. Tudtuk, mennyit fejlődött az egészségügy Magyarországon az utóbi negyedszázadban, ismertük és ismerjük az eredményeket, hallottunk a sikerekről. Persze nemcsak a „hivatalos úton”, hanem azoktól a honfitársainktól is, akik a maguk hazájában tanultak, vagy valamilyen küldetéssel már jártak itt. — Mi a véleménye minderről most, négy hónapi magyarországi tartózkodás után? — Azt tapasztaltuk, amit vártunk. Szép ez az ország, szépek a magyar lányok. Nagyszerű, ahogy Magyarországon születésüktől kezdve gondozzák a gyermekeket, óvják és védik az egészségüket. Azt is tapasztaltuk, hogy a magyar nép igaz barátja Vietnamnak. Persze mi elsősorban az egészségügyi ellátásra voltunk és vagyunk kíváncsiak. Csak elismeréssel beszélhetek az orvosi rehabilitáció fejlettségéről, a csecsemővédelemről — mint már mondtam —, s a szűrővizsgálatokról sem feledkezhetem meg. Jó a műszerezettség az egészségügyiben az alapellátástól a kórházakig. Nagyon megragadott bennünket, hogy itt mennyit tesznek az orvosok azért, hogy megelőzzék a betegségeket. Meg azért is, hogy mindenkit meggyógyítsanak. Úgy látom, azt sem bánják, ha sokáig tart a kezelés, fontos, hogy meggyógyuljon a beteg. A sok-sok eredmény bizonyára annak is köszönhető — vagy elsősorban annak —, hogy egységes az egészségügy irányítása. — Melyek az egészségügyi vezetők előtt álló legfontosabb feladatok Vietnamban? — A négy vietnami tartományban 53 millió ember él. Nagyon magas a születések száma, s ez rengeteg megoldandó feladatot jelent az egészségügyiek számára. Az egész országban mindössze 200 ezer kórházi ágy van, tízezer emberre csak hét orvos, pontosabban: egészségügyi főiskolát végzett gyógyító jut. Rendkívül kevés a gyógyítók munkáját segítő műszer. Gyakoriak a fertőző betegségek — malária, tbc, paraziták okozta fertőzések. S amint már említettem, az északi határunkon most sincs béke. A tárgyalások nehezen haladnak előbbre, s ez nagy baj. — Emelkedik az egészségügyi dolgozók száma hazájában? — Igen, de csak lassan. Jelentkező volna elég, de kevés az iskolánk. Négy egyetemen képeznek orvosokat, egy egyetemen gyógyszerészeket. Az orvostovábbképzésen általában 70—100 között van a résztvevők száma. A nővérképzés is lehetne intenzívebb. Szóval sok szakembert nélkülözünk még az egészségügyben. — Akadt meglepetés a küldöttség tagjai számára Magyarországon?ság. Nálunk a szülészek és — Talán csak két aprónőgyógyászok valamennyien nők, Magyarországon viszont több férfi dolgozik ezen a területen. A röntgenben éppen fordított a helyzet. Nálunk csak férfiak végzik ezt a munkát, itt meg inkább nők. — Van-e különbség a két ország között az egészségügyi ellátás szerkezetében? — Van. Magyarországon három lépcső van: alapellátás, rendelőintézet, kórház. Vietnamban viszont négy, emiatt nem lehet úgy centralizálni mint itt. Egyébként a közlekedés sem olyan fejlett a mi hazánkban, mint Magyarországon, ami természetesen nagymértékben visszahat az egészségügyre. Nálunk 30— 40 kilométer már nagy távolságnak számít. Magyarországon más a helyzet, s talán ezért nem látunk különbséget a falu és a város lakóinak egészségügyi ellátása között. — Milyen emlékekkel térnek vissza a hazájukba? — Összeállítottunk már néhány albumot fényképekből és prospektusokból, ezeket szívesen megmutatjuk majd mindenkinek Vietnamban. Kellemes heteket töltöttünk Vas megyéiben. Gyorsan elszaladt ez a négy hét, jó lett volna még alaposabban megismerni mindent. Köszönünk mindent a vendégszerető Vas megyei embereknek! — Köszönöm a beszélgetést! Burkon László Fotó: Horváth Pál ot ming tsz-elnök sem érte meg!” Igaz is volt, ez, mert amíg én oda nem kerültem, ott a mezőgazdászok váltották egymást. De nem csüggedt a kezdeti nehézségek miatt, mert bizonyítani akart, meg akarta ismerni a gazdálkodás nehézségeit, különlegességeit, amik csak a Hegyhátra jellemzők. A szorgalmas, kitartó munka meghozta első eredményeit. — A telekesi tsz-ben végzett munkámhoz hozzátartozik a tsz története is. 1948- ban alakítottak termelőszövetkezetet a faluban élő Kiss-család tagjai. Akkor az elnök Kiss Gyula lett. El lehet képzelni, hogy mennyire becsülték a közöst, hiszen az ősök által gyűjtögetett föld, a család vagyona volt benne. Kiss Gyula fejlődést ígért, a közösen végzett munka mennyiségileg, minőségileg magasabb szintjét. De ezt nem tudta beváltani. Alig egy év múlva elvitték a faluból, és a Nárai Állami Gazdaság igazgatója lett. A tagság pedig várta, hogy mikor válik valóra az általa tett ígéret. Én nem ismertem őt, csak a faluban időnként feltűnt egy idegen ember, aki mesz- Seiről kalaplevéve köszönt. Megtudtam, hogy ő Kiss Gyula. Egyszer — már évek múlva egy alkalommal, hogy hazalátogatott — megkeresett a tsz-irodán. Eljött gratulálni, mert szerinte én teremtettem meg a feltételeit annak, hogy az általa megígért dolgok valóra válhassanak. Sok időt töltött a tagok között, már nemcsak a gazdaság gondjait beszélték meg, hanem egyéni problémáikkal is bizalommal fordultak a főagronómushoz. — Nem csináltam én semmi különöset Telekesen, „csak” becsületesen, és szorgalmasan dolgoztam. Azt tartottam és tartom ma is, hogy az anyagi gazdagodásnál fontosabbak az erkölcsi, szakmai kincsek. 1961-ben elkezdtem tanulni, pótolnom kellett a hetedik—nyolcadik osztályt, majd a felsőfokú technikum, és a főiskola következett, és a Marxizmus— Leninizmus Esti Egyetem elvégzésével fejeztem be az iskolákat. 1973-ban kerül sor a két szomszédos termelőszövetkezet egyesülésére. Elnöknek választottak. — Nem akartam én elnök lenni, minden vágyam az volt, hogy mezőgazdász maradhassak. Persze, nem bántam meg, hogy végül elnök lettem. Gazdag program, várt rám, sok izgalmas, szép élményben volt részem, bizonyítani tudtam a tagságnak, de talán elsősorban magamnak. A hetvenes évek elején írta a Vas Népében Udvardy Gyuszi barátom a gersekaráti tsz-ről, hogy „a lánctalpas traktor se húzza ki a sárból”. És mostanra már a jó közepes szövetkezetekhez zárkóztunk fel. A szövetkezetben és társadalmi tisztségviselőként — 1974-től megyei tanácstag — végzett munka elismeréseként többször tüntették ki Németh Ferencet. Három alkalommal kapott elismerést a társadalmi munkáért, és többször gazdasági vezetőként. 1978-ban a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, 1982-ben pedig arany fokozatát kapta meg. — Nem könnyű a munka itt a Hegyháton, de talán éppen ezért szerettem meg az itt élő embereket. Látták, hogy dolgozom, hogy akarok valamit, mellém álltak, hallgattak rám és segítettek nekem. Számára természetes, hogy a nyugdíj nem azonos a tétlenséggel. A Somlón van egy kis szőlője, az ad munkát eleget. A nyáron elkészül a házuk Sárváron, mert a gerjekaráti ház szolgálati. A sárvári házhoz kert is tartozik, de már kész a gazdasági épület, ahol sertést fog hizlalni a nyugdíjas elnök. — Életemben a libapásztorkodástól minden mezőgazdasági munkát végigcsináltam. Mindent azzal a kötelességtudattal tettem, amit édesapám nevelt belém. Most, a nyugdíjban is dolgozom. Ha nem tehetném, akkor az inkább lenne büntetés, rz mint pihenés. Sibinger János Nyugdíjban több idő jut az olvasásra is. 1983. április 1. Péntek A lakbérviták elbírálása Csütörtökön lejárt az új lakbérek közlésének határideje. Mivel előfordulhat, hogy valamilyen okból a bérbeadó március 31-ig nem közölte írásban az új lakbér összegét, az illetékesek kérik, hogy a bérlő ezt április 30-ig jelezze a bérbeadónak, annál is inkább, mert a különféle kedvezmények kéréséhez szükséges az új lakbér közlési lap. Az új lakbérrel kapcsolatos észrevételeit a lakók a kézhezvételtől számított 15 napon belül megtehetik a bérbeadónál. Abban az esetben, amikor valaki alapos indok miatt (például kórházi gyógykezelés, külföldi munkavállalás, stb.) az adott határidőn belül nem tudja megtenni a lakbérközléssel kapcsolatos észrevételeit, azt még — késedelmét kellően indokolva — június 30-ig megteheti; azonban ennek a határidőnek az elmulasztása már jogvesztéssel jár. A lakbérközléssel kapcsolatos mindenféle észrevételt a bérbeadónál kell megtenni, aki azt 15 napon belül elbírálja, illetőleg ha az abban jogosultakkal nem ért egyet, akkor azt a vita eldöntésére jogosult szervnek küldi meg, saját álláspontjának ismertetésével. Tanácsi bérlakások, tanácsi kezelésű vállalati bérlakások, fegyveres testületi szolgálati lakások és műteremlakások, továbbá a nem állami szervek és az állampolgárok tulajdonában álló lakások, valamint a vegyes tulajdonban álló lakások esetében az illetékes építésügyi feladatot ellátó szakigazgatási szervnek továbbítják. Ilyen esetekben az ÉVM szakembereinek véleménye szerint célszerű, ha a bérbeadó erről a bérlőt is értesíti. A vitát eldöntő szerv határozatát fellebbezéssel nem lehet megtámadni, de ha a bérlő ezt a határozatot is sérelmesnek tartja, felülvizsgálatát kérheti ugyanattól, aki a határozatot hozta, s az elbírálására annak felettes államigazgatási szerve jogosult. Amenynyiben a végleges lakbér megállapítására június 30- ig sem kerülne sor, akkor azt későbbi időpontban is megállapíthatják, a lakásbérlet általános szabályai alapján. —) Túlterhelés? Szellemesen szállt szembe egy pszichológus a gyerekek iskolai túlterheltségétől hangos közvéleménnyel. Szerinte a gyerekek fejét nem lehet túlterhelni, ugyanis automatikusan védekeznek. Nem figyelnek, nem tanulnak, lazítanak, ha unalmas az óra. Közben a fejük megtelik tankönyvön kívüli ismeretekkel: tizedmásodpercekre tudják az úszók világrekordjait, az autók csodateljesítményeit évekre rögzítik, a focicsapatok összeállítását évtizedekre. Az ötnapos tanítási hét miatt ismét felerősödtek a túlterhelést panaszoló a tananyagcsökkentést ajánló hangok. Az egyik oldalon. A másikon azt halljuk: keveset tudnak a gyerekek. A középiskola elégedetlen a nyolcadikból érkezettekkel, a főiskola azt kérdezi, mivel töltötték a négy évet a felvételizők? Nincs olya évfolyam, amelyiknél az előző tudása ne tűnne jobbnak, ami magyarán azt jelenti, hogy a tanulók ismerete egyre sekélyebb. Hol vannak a túlterhelt gyerekek? Miért a tananyagcsökkentésben reménykedő kar? Összekeveredett két fogalom: az elfoglaltságé és a tudásé. Tény, hogy sok a napi óraszám az iskolákban. A „nulladik” óra és a hetedik óra nagyon fárasztó. Ezen kell változtatni. Mint hírlik, lesz is némi óraszámcsökkentés az új tanévben. Más dolog azonban a tudás. Ismerettel nemhogy nincsenek túlterhelve a tanulók, hanem nincsenek kellően ellátva. Csak drukkolni tudok azoknak a magyartanároknak, akik ismét kijelölnek könyv nélkül megtanulandó verseket, akik nélkülözhetetlennek tartják, hogy a János vitéz és a Toldi legszebb sorait fejből fújják a gyerekek. Biztatnám az úttörőcsapatokat: számolják meg egyszer, hány ötödikes gyerek tudja énekelni a Himnuszt? És ha nem tudják, nem lehetne rajfoglalkozáson megtanítani a Himnuszt, a Szózatot, aztán a munkásmozgalom klasszikus indulóit és újabb dalait? Az ismeretek olyan elemei hiányoznak a gyerekfejekből, amelyek a nemzet közös műveltségi alapjához tartoznak. Vagy tartoztak? b. r. ''mm- -mm- ^«k* Szónokképző tanfolyam Felvételi. (Lakatos Ferenc karikatúrája)