Vas Népe, 1983. május (28. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

MÁJUSI KÖSZÖNTŐ Virizlay Gyulának, a SZOT-titkárának rádió- és tévébeszéde s­­ajátos ünnep május elseje. A munka és az em- i­beri méltóság szülte, s így az esztendő leg­szebb napjaként él bennünk. Igaz, az első budapesti nagygyűlés óta az ünnep jellege formálódott, alakult, de tartalma változatlan: ma is a békéért, a tisztessé­ges emberi életért és a munkáért harcoló dolgozók seregszemléje. Aligha lehet megállapítani, hányan ünnepelnek ma szerte a világon. De annyi bizonyos, hogy az idei május elsején borultabb a világ égboltja, a dolgozó tömegek szándékosan megrontott világpolitikai légkör és a vele együttjáró gazdasági válság fenyegetettségé­ben ünnepelnek. De ünnepelnek! Köszönet illeti az előttünk járó nemzedékeket, a nyugdíjasokat, a veteránokat, hiszen az ő munkával töltött életútjuk vezetett el a mához. Közük van min­den eredményhez, aminek ma örülhetünk. Épületek­ben, hidakban, tervekben, alkotásokban él tovább munkálkodásuk. Mi sem és a mai ifjúság sem lehet tétlenebb, elődjeinek példája nyomán már erősebb szívvel és akarattal haladhatunk minden május else­jék céljai felé. De ezen a világünnepen nemcsak a tegnapokra emlékezünk, hanem a mára s a holnapra is tekin­tünk. Hagyományaink, céljaink és eszméink erejének tudatában derűlátók vagyunk, hiszen a világ dolgo-­­­zói és a magyar dolgozók nem először ünnepli­k ne­héz körülmények között a munka nagy ünnepét. Ha­zánk is többször volt nehéz helyzetben az elmúlt har­mincnyolc év során K­étségtelen, hogy a gazdasági helyzet kihívásai m­4l egyre keményebbek, s nap mint nap munká­ra, a figyelem és a fegyelem összpontosítására kész­tetnek bennünket. Felszabadulásunk óta talán még sohasem volt olyan égetően nagy szükség az öntudatos munkálkodásra, mint napjainkban. A gondolkodás és a gyakorlat régi, avult formái­val ez a feladat nem is oldható meg. Mindannyiunk élete, egész társadalmunk négy évtizedes útja a ne­hézségek, az eredmények összefonódásában haladt előre, most minden vonatkozásban újítanunk kell! S mi képesek vagyunk a megújulásra, mert fölismer­tük, hogy csak az eddigieknél is jobb munkával, na­gyobb áldozatokkal, fokozottabb erőfeszítésekkel jut­hatunk előbbre. * Az ünnepen is szólni kell arról, hogy a munka és az életszínvonal elválaszthatatlan fogalmak, me­lyek már az ünnep születését is meghatározták. Ami-­­­kor arról szólunk, hogy a cél: a már megszerzett élet­­színvonal megtartása, igazában magáról a munkáról beszélünk. Vagyis arról­­szólunk, hogy miként dolgo­zunk, kellő felelősséggel érezzük-e át: a ránk bízott feladatok mit jelentenek a gazdaságnak, tudjuk-e va­lamennyien tennivalónkat? A nagy célokhoz sok köz­napi erőt, sok apró erőfeszítést kell megterveznünk és összehangolnunk. A cél nem változott. Van mit megvédenünk, kö­zel négy évtized tanúsítja, hogy munkánk gyümöl­csöző volt. Eredményeink megtartásának egyetlen út­ja van: a fejlődés. Nem tesz jó szolgálatot, aki bár-­­ milyen vonatkozásban is konzerválni akarja a régit. Az emberiség is gyors tempóban halad előre. Mi éle­tünk során tartósan először kerültünk a társadalmi haladás élenjárói sorába. Ránk nem vár, hozzánk nem igazodik a világ, nekünk kell lépést tartani gyor­suló haladásával. A felmért erők azt mutatják: erre is vannak még tartalékaink! M M­indezekből az következik, hogy tudnunk kell: . * a munkában nem korlátok, hanem jó irány­ba vezető utak várnak ránk. Elsőbbséget kell bizto­sítani az újat hozó törekvéseknek, támogatni kell a társadalomért tenni akarók lelkesedését. Alkotni, gyarapodni, fejlődni csak békében lehet­séges. Az embert hiába fűti a teremtés vágya, hiába hevítik a legnemesebb célok, ha nincs béke. Az em­beriségnek sok közös ügye van, de a leglényegesebb közös ügy és óhaj: a béke. Nincs is olyan ország a világon, ahol mind erőteljesebben ne hallatnák sza­vukat a békemozgalom aktivistái. Szerencsére van erő a háború és a hódító törek­vések megfékezésére. Nagyvonalú és felelősségteljes készség formájában is. A Szovjetunió egyoldalúan kö­telezettséget vállalt, hogy nem alkalmaz elsőnek atom­fegyvert. A megfékezésre van elég visszarettentő erő is. Ez a béke biztosítéka, s annak feltétele, hogy az ember méltón kiteljesíthesse önmagát és megvalósít­hassa céljait. Európa érzékeny. A világ csakúgy! De ma min­dennél jobban kell tudnunk, hogy a béke azonos az élettel, a hivatással, a mindennapi kenyérrel. I Ezen a májusi ünnepen jó pihenést, kellemes kikapcsolódást kívánok minden dolgozónak, hazánk minden polgárának. Kívánom, hogy az ün­nep fölemelő pillanatai adjanak újabb erőt és len­dületet közös munkánk további folytatásához. XXVIII. ÉVFOLYAM 102. SZÁM ■ 1983. MÁJUS 1. VASÁRNAP Éljen Május 1. a nemzetközi munkásosztály ünnepe! Végrehajtjuk a XII. pártkongresszus határozatait Tudósítás a megyei pártbizottság üléséről Mint már közöltük, csütörtökön Szom­bathelyen ülést tartott a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Vas megyei Bizottsága. A pártbizottság tagjait Horváth Miklós, a me­gyei pártbizottság első titkára tájékoztatta a Központ Bizottság 1983. április 12—13-i üléséről, a XII. pártkongresszus óta vég­zett munkáról, és a párt feladatairól szó­ló KB-határozat végrehajtásából adódó me­gyei feladatokról. Az alábbiakban részletesen ismertetjük a pártbizottsági ülésen elhangzottakat. A pártbizottsági ülés elnöksége, balra fent, Horváth Miklós tájékoztatóját tartja. Horváth Miklós beszéde Pártunk Központi Bi­zottsága ez év április 1­2—13- án, közel nyolc hónapi elő­készítő munka alapján érté­kelte a XII. kongresszus óta végzett munka tapasztalatait és megjelölte azokat a fel­adatokat, amelyek végre­hajtásával biztosíthatjuk a szocialista építő munka eredményes folytatását, a kongresszus határozatai végrehajtását és a VI. ötéves terv további megvalósításá­nak feltételeit. A Központi Bizottság be­számolója — Kádár János elvtárs ezt külön hangsú­lyozta, — a számszerűen mérhető tényezőkön, a bu­dapesti, a megyei, megyei jogú pártbizottságok előze­tes értékeléseire, a Központi Ellenőrző Bizottság, a Mi­nisztertanács, a tömegszer­vezetek, a tudományos élet képviselőinek a véleményei­re alapozott. Megyei pártbizottságunk most felelősséggel és meg­nyugvással állapíthatja meg, hogy az elmúlt év no­vemberében helyesen érté­keltük a XII. kongresszus és a megyei pártérte­kezle­­tün­k óta végzett munkát, hogy nincs eltérés politi­kánk megítélésében egyetlen kérdésben sem a megyei és a központi értékelés szerint. Mint a Központi Bizottság ülésén jelenlevő is elmond­hatom, hogy nagyon tárgy­szerű tárgyalás volt, amely számolt a hazai és nemzet­közi realitásokkal­, s az ülés feladatainak kommunista elvszerűséggel tett eleget. Megállapította, hogy a XII. kongresszus fő határozatait — köztük a fizetési mérleg, a belső költségvetési egyen­súly általános javítását, a fejlődési ütem előirányza­tát, az elért színvonal meg­őrzését — párttagságunk, népünk elfogadta és tettek­kel támogatja. Horváth Miklós ezután szólt a nemzetközi helyzet értékeléséről. Az Egyesült Államokban, a tö­b­bi NATO- államiban és más országok­ban tevékenykedő imperia­lista körök ideológiai, poli­tikai támadást intéztek, gaz­dasági bojkottot kíséreltek meg a szocialista országok­kal, általában a szocialista, kommunista erőkkel szem­ben. Fokozott fegyverkezé­si versenyt kezdeményeztek, hogy világméretekben meg­változtassák az erőviszonyo­kat az imperializmus javá­ra. Az első titkár ismer­tette ezek tényeit, az ezek­ből eredő feladatokat. Hang­súlyozva, hogy a világhábo­rú ma s­em elkerülhetetlen, az ezzel kapcsolatos igazsá­gos álláspontot, a megtett szükséges ellenlépéseket. Ebben a nemzetközi hely­zetben él és dolgozik ha­zánk, ahogy Kádár János hangsúlyozta: a mi fő erőnk a nemzetközi helyzet alap­vető kérdésében az, hogy a párt, a kormányzat, a nép egységbe tömörülve békét akar. Szövetségi rendsze­rünkre támaszkodva, azon belül­ is számos kétoldalú kapcsolatunk lehetőségeivel is élve, állhatatos politikai munkát végzünk az enyhü­lés vívmányainak megőrzé­séért, a béke ügyének elő­mozdításáért. Belpolitikai életünk ki­egyensúlyozott. Hazánk szi­lárd, szocialista alapokon nyugvó ország. A párt élve­zi a tömegek támogatását, ebben rejlik fő ereje. Ez nem zárja ki, hogy spontán és bizonyos nehézségeink nyomán ne termelődjenek ki ellenzéki, kis számban nacionalista, ellenséges ele­mek; ez utóbbiakat a külső ellenséges erők is igyekez­nek felhasználni, agres­szívvá tenni, legalizálni. Szabad, sőt szükséges ná­lunk a vélemény­nyilvání­tás; lehetséges a vélemény­különbség, de nincs és nem lesz lehetőség a szocializmus vívmányaival szemben fellé­pő egyének korlátlan sza­badságára. Egyébként azt is hangsú­lyozzuk, hogy csupán véle­ménykülönbség esetén sen­kire sem szabad rásütni az ellenzékiség, vagy ellen­ség bélyegét, ilyenkor a vi­tának, az igaz szónak, a meggyőzésnek lehet csupán helye. Az ifjúság gyakran bizo­nyos terepet kínál a velünk szemben álló nézetek képvi­selőinek. A küzdelmekben eleve nem lehet jelentős ta­pasztalatuk a fiataloknak. A vívmányokba beleszülettek, ezeknek küzdelmeit nem élték meg. De a mai ifjú­ság nem rosszabb egyetlen előző korszak ifjúságánál sem. A körülmények má­sok, mint húsz-negyven­hat­van esztendővel ezelőtt, ezért más az ifjúság is. Tu­dása, érdeklődése bizonyos területeken nagyobb, mint a korábbiakban, és világné­zeti tisztánlátással nem születik senki. Ezt a tisztán­látást kell az ifjúságban fej­leszteni, erősíteni. Persze igényeket is kell támaszta­nunk a mai ifjúság iránt. Fogadják el a fiatalok a leghaladóbb, a szocialista eszméket, a tanulók tanul­janak, akik pedig már mun­kába álltak, vállalt felada­taikat példásan teljesítsék! A társadalmi, erkölcsi normákat tartsák be, értsék meg, hogy a szocializmus a munka társadalma és ér­vényesülése, jövője csak annak lesz, aki politikailag, szakmailag megfelelően fel­készül és dolgozik. Horváth Miklós ezután arról szólt, hogy a Központi Bizottság megerősítette pár­tunk politikai vonalát, nyílt politikáját. Szövetségi po­litikáját is, törekvését a szo­cialista nemzeti egység to­vábbi építésére és szilárdí­tására, a szocialista demok­rácia továbbfejlesztésére. Kétségtelen, hogy párt­tagságunk, egész társadal­miunk most nagyobb terhe­lésnek van kitéve, mint né­hány évvel ezelőtt. De jog­gal bízhatunk abban, hogy ezt megérti és jobb munká­val is kifejezi ezt a megér­tést. Ennek a megértésnek is tulajdonítható, hogy belső költségvetési egyensúlyunk némileg javult, hogy ta­valy külkereskedelmi mér­legünkben már bizonyos aktívumot értünk el. Az ország fizetőképességét meg­őriztük. Fizetési kötelezett­ségeinknek a szocialista és a tőkés országok iránt eleget tettünk. Jóllehet, ehhez nem annyira a gazdálkodás ja­vításával, inkább bizonyos visszafogásokkal jutottunk el. Azért a beruházások szű­kössége ellenére is megépül­t a KGST­-országok 750 kilo­voltos távvezetékének ma­gyarországi szakasza, már áramot ad a paksi erőmű első blokkja, növekedett az olaj- és földgázkitermelés, új szénbányák és bauxitbá­nyák nyíltak, a Lenin Ko­hászati Művekben elkészült a kombinált acélmű és a Dunai Vasműben megkez­dődött a konverteres acél­gyártás. Budapesten üzembe helyezték a METRO új sza­kaszát, felépült az új sport­csarnok, megépült számos ipari és mezőgazdasági üzem, kórház, szálloda, la­kótelep és közút. Ugyanez a folyamat tapasztalható Vas megyében is. (Folytatás a 2., 3. oldalon) ÁRA 1,80 FORINT

Next