Vas Népe, 1983. június (28. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-01 / 128. szám

„Ne hanyagolják el magukat az emberek!" Beszélgetés a budapesti Szájsebészeti Klinika igazgatójával Kétnapos szimpoziont rendeztek nemrég Szombathelyen, a Mankusovsz­ky Kórházban stomato-onkológiai — a száj­üregben kiala­kult rosszindulatú daganatokkal foglalkozó — szakemberek részvételével. Szájsebészek, onkológusok, fogorvosok számolhattak be tapasztalataikról ezen a tanácskozáson, ame­lyen több elismert szakember társaságában részt vett, s interjút adott lapunknak dr. Szabó György professzor, a budapesti Száj­­sebészeti Klinika igazgatója. „Szükségünk van egymásra...” — Professzor úr! A stomato-onkológia va­lójában egy új szakma, művelői viszont olyan szakemberek, akik korábban más­más területen tevékenykedtek a gyógyítás­ban. — A szájsebészet és az onkológia határ­tudománya nem ismer szigorú határokat. Mindegy, hogy­­ki műveli a sza­kmát, a lé­nyeg, hogy értsen hozzá. Legfőképpen ter­mészetesen a daganatos betegségek kezelé­séhez, gyógyításához. A műtőben például olyan csoport dolgozik együtt, amelyben egyre több szakma képviselői fáradoznak a beteg gyógyításáért. Egy orvos nem képes arra, hogy három vagy ennél is több szak­mát kiválóan ismerjen. Szükségünk van egymásra a kezelés és a gyógyítás egész fo­lyamatában, hiszen a műtétjeink után pél­dául az a cél, hogy a beteg elroncsolódott arcát legalább olyannyira helyreállítsuk, hogy ki merjen menni az utcára, beszélni, enni tudjon. Kezelés és rehabilitáció — Ez így érthető is, viszont a csoport­­munkának általában az a következménye, hogy személytelenné válik. Azaz: a beteg­nek nincs kihez kötődnie a gyógyítás so­rán. — Nagyon vigyázunk arra, hogy ne vál­jon személytelenné a kezelés, hiszen tud­juk, hogy a sok-sok gyógyító közül kell va­laki, akinek a személye nagyon közel van a beteghez. Nálunk az intézetben minden betegnek van egy-egy ilyen orvosa, aki a betegség felfedezésétől a teljes gyógyulásig ott van mellette. Erre két okból is nagy s­zükség van. Egyrészt azért, mert a rákos ember —, ha ismeri betegségét — elveszett­nek, halálraítéltnek hiszi magát. Ha bele- k­i­igszunk ebbe és érzelmileg nem tudjuk feltámasztani a beteget, kisebb a remény a gyógyulásra. Tehát kell valaki, aki a beteg bizalmasa, első számú orvosa lehet. A másik ok, hogy a kezelés utáni rehabi­litáció néha négy-öt évig is eltart, közben állandó ellenőrzésre jár a beteg. Ugyan­csak a mielőbbi gyógyulását segítheti, hogy mindig ugyanahhoz az orvoshoz.­­ Könnyebb vagy nehezebb a szájüreg daganatos betegségeinek gyógyítása az egyéb onkológiai eseteknél? — Mielőtt erre válaszolnék, hadd mond­jak néhány adatot. Több mint másfél ezer új betegről van szó évente, közülük saj­nos még mindig csak mintegy 1200 kerül orvoshoz. Évente több mint félezren halnak meg a száj­üregben keletkezett daganatok következtében. Ez így nagyon soknak tűnik, hiszen mintegy 50 százalékról van szó. Ám a korábbi évekhez képest ez a mostani arány is már nagy eredmény. Szeretnénk elérni, hogy öt év múlva az életben mara­­dottak aránya meghaladja a hatvan száza­lékot. Ez már nagyon jó eredmény lenne, s ebben azért bízhatunk, mert az átlagosnál talán valamivel könnyebb az ilyen dagana­tos betegségek gyógyítása. Mindenekelőtt azért, mert szem előtt van a daganat, a próbakimetszés sikeresebb az átlagosnál, s az áttételeket is könnyebb eltávolítani. Cél­ravezető a komplex kezelés, amit alkalma­zunk, s nem utolsósorban: hozzáértő, lel­kes szakemberek segítik a munkánkat. — Hét stomato-onkológiai munkacsoport tevékenykedik jelenleg az országban, az or­vosi egyetemi klinikákon kívül Miskolcon és Szombathelyen egy-egy. Mi a véleménye a munkacsoportok tevékenységéről? — Sokat javult az utóbbi öt évben — a legutóbbi ilyen tanácskozás óta — a cso­portok munkája. Csakúgy, mint intézetünk­nek, a csoportoknak is egyre több a dol­guk, s szerencsére ma már a sikerük is. Nagyon lelkes csapat dolgozik Szombat­helyen. Tudják, mire képesek — ezt becsü­lettel elvégzik. Ami ennél több, az intézet­re bízzák, de ott sem hagyják magukra a betegeket, hanem a gyógyulásukig követik őket. „Az emberek gondolkodásmódját.. .• Ha egészségnevelési előadásra kérnék fel, mit mondana a hallgatóinak a szájüreg­ben keletkező rosszindulatú daganatokkal kapcsolatban? — Ne hanyagolják el magukat az embe­rek! Sajnos nagyon sok elhanyagolt ember­rel találkozom naponta­, ők azok, akik ál­talában késve fordulnak orvoshoz. Nehéz megváltoztatni az emberek gondolkodás­módját — persze ehhez is az kell, hogy személyessé váljon a gyógyítók kapcsolata a beteggel és hozzátartozóival. Az utolsó pillanatig hinni kell a gyógyulásban az or­vosnak, a betegnek és a hozzátartozónak egyaránt. — Köszönöm a beszélgetést! Burkon L­ászló Fotó: Benkő Sándor Szombathely Születés: Tóth Ferenc és Ko­vács Edit fia: Tamás, Nagy La­jos és Fülöp Erika leánya: Ger­da Krisztina, Németh Lajos és Kató Mária fia: Zoltán, Janzsó János és Horváth Erzsébet leá­nya: Henrietta, Németh József és Geröly Anna leánya: Krisz­tina, Piri József és Asbóth Er­zsébet leánya: Nóra, Poór Jó­zsef és Németh Tünde fia: Ger­gő, József, Szabó Ferenc és Dá­vid Valéria fia: Ferenc, Teveli Károly és Kulcs Erzsébet fia: Erzsébet, Magyar Miklós és Szie­­ber Klára fia: Balázs, dr. Tóth Zoltán és dr. Czirfusz Szilvia leánya: Boglárka, Aletta, Bako­nyi János és Kiss Katalin fia: Krisztián János, Kertész István és Porpáczi Márta fia: András, Szalai József és Németh Margit fia: József, Németh József és Kálovics Ildikó Ilona leánya: Nikoletta, Csáki Tibor és Tikos Erzsébet Olga fia: Tibor, Dalmi Kálmán és Szép Zsuzsanna fia: Attila Kálmán, Dávid István Jó­zsef és Balogh Zsuzsanna leá­nya: Zsuzsanna, Pap István és Horváth Mária fia: István, Szűcs János István és Tóth Rozália fia: Tamás. Házasság: Gál Imre és Makári­ Margit, Kovács Tibor, és­ Orbán Márta Anna, Tasnádi Péter és Kálmán Mária, Csire Sándor és Czitkovics Ildikó, Lőrincz Ist­ván és Fehér Ágnes Éva, őri Tibor és Kiss Mária, Bődi Fe­renc József és Móricz Gizella, Király Géza József és Tóth Zsu­zsanna, Polgár Ferenc és Simon Anna Mária, Berkovics László és Takács Ikríkó Katalin, Abert István János és Molnár Zsuzsan­na, Török István Sándor és Tomka Mária. Halálozás: Mázsa József, Ba­rabás Józsefné sz. Kunovics Ir­ma, Szántó Miklós, Góth Fe­renc József, Dr. Bobest Béláné sz. Gersáng Emília, Monostori Antalné sz. Horváth Ilona, Var­ga István, Papp István, Dénes Lajos, Magyar Ilona, sz. Bauer Ilona, Kálmán Karola, Adamcsik János, Károlyi Sándorné sz. Korándi Teréz, Németh Mária, Fazekas Lajosné sz. Nagy Anna, Polgár Lajosné sz. Szipőcs Jo­lán, Foki Józsefné sz. Giczi An­na, Boros Imre, Varga Antalné sz. Sípos Erzsébet, Braun Ala­dár, Kocsi Imréné sz. Balogh Katalin, Szele Gábor, özv. Szi­geti Pálné sz. Kovács Rozália, Rózsás Rudolfné sz. Tuboly Margit. Kösieg Születés: Kirchknopf János és Nyitrai Mária leánya: Nikoletta, Máyer Tibor és Pintér Irén Er­zsébet leánya: Diána, Paár Ottó és Aranyos Éva Erzsébet leánya: Melinda, Kiss Gábor Kálmán és Szilágyi Ibolya Klára fia: Atti­la György, Bilics Zoltán és Fa­­talin Mária fia: Zoltán, Pusztai Károly Attila és Kiss Ágnes le­ánya: Ágnes, Lakihegyi Jenő és Bertcsics Teréz fia: Tamás, Schäffer Pál György és Nagy Katalin leánya: Edina, Völker József és Simon Edit leánya: Dóra, Szalay Gyula és Baranyai Mária leánya: Viktória, Pintér Ernő és Bilics Ágota fia, Gá­ A lakosság húsz százaléka A 11 I tw I ^ II | ■■ ■■II ■■ Az öregekről — Celldömölkön Celldömölkön 2133 hatvan évnél idősebb ember él, a nyugdíjkorúak száma 2600, a lakosság valamivel több mint húsz százaléka. A városi ta­nács végrehajtó bizottsága az időskorúak gondjait, prob­lémáit tűzte napirendre leg­utóbbi ülésén. Teljesen egyedül is... Tájékoztatásul — a szo­ciális gondozók, s az egész­ségügyi alapellátásban dol­gozók segítségével — felmér­ték a 65 éven felüliek élet­körülményeit. Néhány adat a felmérésből. A városban teljesen egyedül élnek 280- an, nincs jövedelme 227 em­bernek, ezer forint alatti nyugdíja van négynek, 100— 1500 forint közötti nyugdíjat ka­pnak 153-an. A felmérés után 19-en kaptak többszöri 500—1000 forint rendkívüli segélyt, heten részesültek so­ron kívül szociális étkezte­tésben, a házi gondozást öten vették igénybe, az öregek napközi otthonába két em­bert vettek föl. A Sághegyalja Tsz segítsé­get adna ahhoz, hogy a tsz­­nyugdíjasok a 2. számú öre­gek Napközi Otthonában ét­kezzenek, de egyelőre nincs jelentkező... Együtt a partnerekkel A városi tanács egyezteti az időskorúakról való gon­doskodást a társadalmi s tö­megszervezetekkel. Jó part­nerre találnak a munkahe­lyeken, a vasút, a kesztyű­gyár, a Keripar, a Celltex, az Élgép, a kórház is gon­doskodik volt dolgozóiról. Segélyt, ingyenes üdülője­gyet, kedvezményes tüzelő­vásárlást, esetenként a gyógyszerek árának átválla­lásét jelenti ez a gyakorlat­ban Több nyugdíjas dolgo­zik, foglalkoztatásukra van hely. Celldömölkön két öregek napközi otthona működik, amelyet nemrégen szerveztek át nyugdíjasklubbá. A 2. számú otthonban alacsony a létszám, ha igény lenne rá, akár hetes napközi otthonná is átalakíthatnánk . . . A városban a lakások el­osztásánál az időskorúak kü­lön kéréseit is figyelembe veszik: az alsó szinteken kapnak lakást. Szociális otthonra öten várnak, közülük ketten a kórházban, egy Intaházán, ketten pedig otthonukban (addig is szociális gondo­zásban részesülnek). Rendszeres és rendkívüli segély A megnehezült gazdasági körülmények ellenére sem szenvednek csorbát a szociá­lis rászorulók Celldömölkön. A rendszeres segélyre tavaly 706 ezer forintot fordítottak, rendkívüli segélyre pedig 248 ezer forint jutott. Házi szo­ciális gondozásban hét hi­vatásos, 17 tiszteletdíjas gon­dozónő ténykedik, s tisztelet­díj nélkül is sokan dolgoz­nak. A végrehajtó bizottság fej­lődőnek ítélte az öregekről való gondoskodást Celldö­mölkön, s egyúttal határoza­tot fogadott el arról, hogy mérjék föl az időskorúak la­káshelyzetét, valamint azt, hogy hányan dolgoznak, s hányan és hol tudnának még­­ munkát vállalni, s a munka­helyeken hol tudják fogadni őket. — tria — Több ismerősömtől megkérdeztem, hány évenként vásárol új pénztárcát. Változó vála­szokat kaptam: két-há­­­rom, sőt olyan is­­volt, aki tíz évet említett. Ha jól emlékszem, a maga­mét öt éve vettem, csak a bőre sötétedett meg. De nem cserélem újra, nehogy úgy jár­jak, mint sárvári levél­írónk. A tél végén vásárolt 270 forintért egy muta­tós tárcát, a szombathe­lyi vasútállomás pavi­lonjában. Kétszer sem tehette bele a fizetését, az egyik oldala kifordult a fém keretből, használ­hatatlanná vált. Vonattal bejött Sár­várról, hogy kicseréltes­se. Az elárusítónő nem cserélte ki, mondván, a vezetőnő erre az illeté­kes, de ő délutános.­­Másnap délután ismét vonatra ült, abban a biz­tos tudatban, hogy vég­re elintézheti az ügyet. Már csak azért is — gondolta —, mert a szer­ződéses pavilon dolgozói bizonyára nem a vevők kárán akarnak nyerész­kedni. A vezetőnő közömbö­sen megszemlélte a tár­cát, aztán megmondta az Óra és Ékszerkereskedel­mi Vállalat budapesti raktárának a címét, hogy a vásárló küldje el a reklamált árut. Több tár­cát megnéztek, de a gyártó nevét nem talál­ Hetven forint haszonnal rár, így a kapott címre küldte el ajánlva, gon­dosan becsomagolva. Két hét múlva vissza­kapta a tárcát, a szállí­tólevélen ez állt: „Saj­nálattal közöljük, nem áll módunkban kártala­nítani egyéni vásárlóin­kat. Kérjük, hogy az ér­tékesítő boltba fáradjon el és kérje vissza az áru árát. Vállalatunk boltjai­ban 270 forintot nem tudnak visszafizetni, mi­vel saját boltjaink a mellékelt pénztárcát 200 forint értékben forgal­mazzák.” Most már azt is tudta, jó kis haszonnal megfe­jelték ezt a selejtes árut. Biztosra akart menni, ezért telefonon felhívta az Utasellátó Vállalat ki­­rendeltségét. Miután el­mondta panaszát az igaz­gatóhelyettesnek, szá­mára megnyugtató volt annak válasza: vigye vissza, mert az eladó kö­teles kicserélni. Ezután még kétszer utazott ez ügyben Szombathelyre, de eredménytelenül hi­vatkozott a szállítólevél­ben foglaltakra, meg az igazgatóhelyettes utasí­tására. A merev elutasí­tás indoka: elévült a pa­nasz, mivel nem nyolc napon belül reklamált... Valóban, az a fránya tárca csak nyolc napon túl volt hajlandó felmon­dani a szolgálatot, 270 forintért. (Ezért a­­pénzért a panaszos két napig dolgozik.) Ez az összeg azóta jócskán megemelkedett: az aján­lott csomag feladása, négyszeri beutazás Sár­várról, egy távolsági hí­vás, és még említhetem a sok fáradságot, íme, az egyik oldal. És a má­sik? — a 200 forintos tárcát eladták 70 forint haszonnal, aztán utánuk a vízözön. Ezekre a ke­reskedőkre mondják: csak a saját hasznukat hajtják... Bízzunk benne, nem sokáig. (takácsi Anyakönyvi hírek­ hoz: Kiss Ferenc János és Ben­­de Éva Mária fia: Tamás Ist­ván, Imre József és Falusi Ká­roly leánya: Eszter, Hanis Tibor György és Berzsánovits Márta fia: Krisztián, Giliga György és Szécsi Rozália fia: György. Házasság: Antalovics Sándor és Cserkuti Ibolya, Tömő Ernő és Wurst Erzsébet, Kókai Lajos és Kákonyi Dalma, Takács Csa­ba és Marnóne Cecília Mária, Szigetvári Imre és Horváth Mar­git Ildikó, Geröly János és Kozma Éva, Fábián Péter Ta­más és Simon Györgyi Katalin, Kránitz László és Hódosi Má­ria, Asztalos István és Kovács Zsuzsanna Mária, Krizmanich László és Kovács Cecília, Hen­­csei András István és Haraszty Csilla Marietta. Halálozás: Ferencz Ilona, Ko­­czor Jánosné sz. Szabó Irén, Scheer Ernőné sz. Papszt Má­ria. Sörnör Születés: Milei György és Kiss Györgyi leánya: Györgyi, Varga István és Hörcsöki Anna fia: István, Fábián Tibor és Tendl Klára fia: Tamás, Boros Csaba és Varga Julianna leánya: Beá­ta, Osvald Nándor és Wágner Magdolna leánya: Tímea, Me­gyeri Tibor és Szemes Katalin fia: Zsolt, Fehér László és Odor Lívia leánya: Ingrid, Németh István és Tóth Ágnes fia: Pé­ter, Horváth Tibor és Bujtás Erika leánya: Éva, dr. Hegedűs László és dr. Katona Rozália leánya: Orsolya, Szita Imre és Takács Ildikó leánya: Nikolet­ta, Koós Zoltán és Pártli Erzsé­bet fia: Zoltán, Simon Géza és Somogyi Éva leánya: Éva, Ta­kács Tibor és Varga Edit leá­nya: Mónika, Süle Lajos és Né­meth Hilda leánya: Krisztina. Halálozás: Liszta János, Podo­­letz Kálmán, Németh Ferenc, Mészáros Antal, Fülöp Istvánné sz. Kóbor Irén, Vida Antalné sz. Gerencsér Vilma. Celldömölk Születés: Elekes János Attila és Németh Mária leánya: Fru­zsina, Szomorkovics Árpád és Lengyel Gizella fia: Gábor, Ju­hász József és Dömötör Erzsé­bet fia: Gábor, Csőre Lajos és Horváth Piroska leánya: Johan­na, Baráth Jenő János és Haj­­másy Teréz leánya: Boglárka, Benkő Árpád és Erdélyi Mária Magdolna fia: Norbert, Halász Ferenc és Király Ildikó Etelka fia: Ferenc, Dancsecs László és Marton Katalin leánya: Katalin Mária, Gécs Károly és Nagy Erika Teréz fia: Károly Gábor, Nagy Zoltán és Mészárics Va­léria fia: Zoltán, Tulok Jenő és Pál Gyöngyi fia: József, Albert Tibor Miklós és Zombik Zsu­zsanna fia: Gábor, Tibor, Finta Sándor László és Hegyi Korné­lia Ágnes leánya, Violetta. Házasság: Kovács Lajos és Fábián Judit, Antal Konrád és Berki Anikó, Gőcze Kálmán és Lenkai Ilona Mária, Kovács Im­re József és Söptei Valéria Mária, Császár Károly és Molnár Ágnes, Nagy Sándor és Marnóne Márta, Zsömlye György és Balhási Ka­talin, Czupor Béla és Győrffy Judit, Czirók József és Németh Erika Éva, Tulok Gábor és Szabó Anna Katalin, Kreiner István János és Boda Edit. Halálozás: Varjú Józsefné sz. Kovács Eszter, Szalóky Gézáné sz. Tóth Ida, Szabó Ferencné sz. Takács Rózsa, Berzsenyi Ká­­rolyné sz. Holpert Mária, Kini­­czky Lajos, Káldos Gyuláné sz. Boda Ida, Oláh Vilma, Pinke Károlyné sz. Györkös Mária, Horváth Károlyné sz. Horváth Terézia, Németh Józsefné sz. Boros Eszter, Gócza Ferencné sz. Horváth Mária, Bokor Jó­zsefné sz. Hajas Erzsébet, Tar­­czi Istvánné sz. Erős Teréz, Szé­­lesi István, Wechsler Oszkárné sz. Vass Lenke, Válint József, Verasztó Sándor, Bácskai János, Rosta József, Palotai Józsefné sz. őri Mária. Körmend Születés: Bajzek József és Subics Mária fia: Sándor, Sass István és Németh Anna fia: Ist­ván, Vass László és Szupper Éva leánya: Mónika, Kondás László és Pécs Katalin fia: László, Mihály Tibor és Orbán Judit leánya: Krisztina, Varga Péter és Virth Edit fia: Szilárd, Páti Győző és Balogh Erzsébet fia: Balázs, Balogh Ferenc és Agod Piroska fia: Ferenc, Czvit­­kovics Gyula és Pál Erika leá­nya: Dóras , Bokán Tibor és Háhn Ágnes fia: Tibor, Horváth Béla és Szép Erika leánya: Be­atrix, Klujber Ferenc és Dal­­los Erzsébet fia: László, Vise­­rálek Sándor és Boldizsár Mária fia: Balázs, Pass Imre és Baár Judit leánya: Barbara, Vass Ist­ván és Hertelendi Márta fia: István, Horváth Géza és Hor­váth Gyöngyi fia: Tamás, Dé­vai Antal és Kovács Mária Zsu­zsanna leánya: Tímea, Gaál Sándor és Herczeg Rózsa leá­nya: Mónika, Császár Károly és Sömenek Anna fia: Norbert, Heltai Imre és Varga Gyöngyi fia: Zoltán. Házasság: Horváth Csaba és Lukács Andrea, Sárközi Jenő és Tóth Gyöngyi, Simon Imre és Patona Mária, Gérnyi Emil és Baranyai Valéria, Pöstyéni Zsolt és Hagymási Katalin, Horváth László István és Papp Éva Iza­bella, Boda József, és Gombás Gyöngyi, Büki Gyula és Szer­­ger Mária. Halálozás: Takács Lajosné sz. Jeszenszki Rozália, Németh Jó­zsef, Kóbor Antal, széplaki Elek, Róka István. 1983. június 1. Szerda

Next