Vas Népe, 1983. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-01 / 232. szám
Lázár György fogadta az osztrák alkancellárt Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese pénteken tárgyalást folytatott a meghívására hazánkéban tartózkodó Norbert Stegerrel, az Osztrák Köztársaság alkancellárjával, kereskedelmi és iparügyi miniszterrel. Megvitatták a nemzetközi gazdasági élet egyes kérdéseit, és kölcsönösen tájékoztatást adtak országaik gazdaságának helyzetéről. Megvizsgálták a Magyarország és Ausztria közötti kereskedelmi és gazdasági együttműködés fejlesztésének további lehetőségeit. Különös figyelmet fordítottak az árucsereforgalom feltételeinek javítására, az ipar, a mezőgazdaság és a szolgáltatások területén a termelési és értékesítési kooperációk s más együttműködési lehetőségek bővítésére, valamint a magyar gazdaságfejlesztési tervekben való osztrák részvétellel összefüggő kérdésekre. Lázár György, a Minisztertanács elnöke pénteken hivatalában fogadta Norbert Stegert. A találkozón részt vett Marjai József,, és jelen volt Arthur Agstner, Ausztria budapesti nagykövete is. Norbert Steger a magyar —osztrák gazdasági, ipari és műszaki együttműködési vegyesbizottság társelnökeként részt vett a bizottság idei ülésén és magyar partnerével, Veress Péter külkereskedelmi miniszterrel aláírták a bizottság jegyzőkönyvét. Norbert Steger a nap folyamán tárgyalásokat folytatott Méhes Lajos ipari miniszterrel és Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszterrel. Az osztrák alkancellár péntek este elutazott Budapestről. Libanon: Fegyverszünet, nyugtalan légkör A bejrúti repülőtér közmegelégedést keltő megnyitása után pénteken a szintén hosszabb ideje lezárt közlekedési főútvonalak szabaddá tételére összpontosította figyelmét a libanoni hadsereg, a jobboldali milíciák, az ellenzéki Nemzeti Megmentési Front és az Amal nevű síita szervezet katonai képviselőiből alakult tűzszüneti felügyelő bizottság. A fegyvernyugvás sorsát illetően nyugtalanító körülmény, hogy még mindig nem gondoskodtak a tűzszünet megbízható nemzetközi ellenőrzéséről. A tűzszüneti megállapodás széles körben elfogadott értékelés szerint a szeptemberi harcok eredményeként helyreállt katonai erőegyensúly gyümölcse, de önmagában még nem biztosíték a politikai-hatalmi egyensúly megteremtésére. Salvadori tárgyalások Konkrét megállapodások nélkül, de a párbeszéd fenntartásának lehetőségével értek véget csütörtökön a salvadori hazafiak és a kormány képviselőinek első, hivatalos tárgyalásai. A kolumbiai fővárosban tartott találkozó Belisario Bétáncur kolumbiai államfő közvetítésével jött létre. A tárgyalásokon a salvadori hazafiak két szervezete, a Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front és a Forradalmi Demokratikus Front (FMLN—FDA) ideiglenes kormány létrehozását javasolta. Maurice Bishop programjáról Maurice Bishop, a Grenadai Népi Forradalmi Kormány és az Úlj Mozgalom Párt (JEWEL) elnöke — aki Lázár György miniszterelnök vendégeként, hivatalos látogatáson tartózkodik hazánkban — pénteken a Chinoin Gyógyszer- és Vegyészeti Termékek Gyárának tevékenységével ismerkedett. A nap folyamán Nagy János külügyminisztériumi államtitkár Unison Whiteman külügyminiszterrel folytatott megbeszélést idő- szerű nemzetközi kérdésekről. Maurice Bishop délután találkozott a magyar sajtó munkatársaival. Bevezetőül tett nyilatkozatában rámutatott, hogy budapesti tárgyalásait szívélyes, meleg légkör jellemezte, s különösen nagyra értékelte a Kádár Jánossal és Lázár Györggyel folytatott eszmecserét. . A megbeszélések tartalmi kérdéseit elemezve agrenadai kormányfő elmondta, hogy azok célja elsősorban a két párt és kormány közötti kapcsolatok, az együttműködés bővítése volt. Az MTI munkatársának ezzel kapcsolatos kérdésére válaszolva Maurice Bishop elmondta, hogy a tárgyalások során jó alapja jött létre a kapcsolatok további mélyítésének. ★ Maurice Bishop látogatásának hivatalos programját befejezve néhány napot hazánkban pihen. Az alábbiakban közöljük a megyei pártbizottság első titkárával készített, a Társadalmi Szemle legutóbbi számában megjelent interjú negyedik, befejező részét. — Miképpen lehetne megfogalmazni a pártszervek és szervezetek, a kommunisták lehetőségeit az iskolai munka fejlesztésében? Milyen együttműködés van vagy lehetne a pedagógus és nem pedagógus szervezetek között? — A már eddig említetteken túl, munkánkban mindig abból indulltunk ki: fő feladatunk az, hogy az iskolai munkához a pedagógusok számára olyan légikört, társadalmi hátteret teremtsünk, amelyben színvonalasabban, nyugodtabban tudnak dolgozni. A feladatok megoldása nagymértékben függ attól, milyen segítő társadalmi légkör veszi körül az oktatási intézményeiket, hogyan támogatják a családok, a helyi közösségek és az üzemek, intézmények az iskolák munkáját. Az 1972-es határozat végrehajtásának tíz esztendejében az iskolai pártszervezetek eredményes jó munkát végeztek. Politikai esz,közökkel igyekeztek, megfelelő hátteret, illetve környezetet teremteni a tennivalók elvégzéséhez. Nagy figyelmet fordítottak a nevelők politikai és szakmai felkészültségének javítására. Az iskolák vezetését arra ösztönözték, hogy erejüket a munka színvonalának javítására koncentrálják. Sokat tettek aziskolai élet demokratizmusának fejlesztéséért a nyílt, alkotó légkör megteremtéséért Azt mondtam, hogy „politikai eszközökkel”. Ezek közül hadd emeljem ki a meggyőzést, mert az oktatáspolitikában is ez bizonyult célravezetőnek. Miként is tudnánk másképpen hatni például a családokra? Vagy a pedagógusok esetében elegendő-e akár a legtökéletesebb tantervi utasítás? Lehet-e az önállóságra, felelősségre törekvést, az újat, a tantestületi demokrácia szárnypróbálgatásait személyesség, kapcsolat, érvelő serkentés és biztatás nélkül támogatni? Ismételten mondjuk hogy a pedagógusok alkotóképességének koibontakozása a mai iskola igazi szellemi tartaléka. Ebben különösen számítunk a megye 1300 kommunista pedagógusára, pártszerveikre és minden más, a társadalmi munkamegosztás egyéb posztjain tevékenykedő kommunistára és szervezeteikre. Nélkülük még a legpraktikusabbnak látszó tennivalók is megoldhatatlanná válnak. Hadd említsem az ötnapos munka- és tanítási hétből adódó iotladozásokat. És hadd utaljak arra a nemes, szocialista módon humanista és demokratikus kezdeményezésre, amely szeretné gyakorítottá tenni: a tizenéves tanulóknak legyen módjuk közéleti szerepre az iskolában. Legyenek kíváncsiak a véleményükre, foglalkozzanak javaslataikkal. Egyszerűnek látszó dologról van szó? Mégis sok akadályba ütközik? Akkor annál inkább sarkalljon mindenkit annak tudata, hogy a régmúlt iskolának ilyen hagyománya egy szemernyi sincs. A kommunisták nélküli nem tudtuk volna megkezdeni az iskolák és közművelődési intézmények integrációját sem, ahol ismét sok rossz beidegződést és előítéletet kellett és kell leküzdeni. — Most is, az előző kérdésekre adott válaszaiban is, hogy úgy mondjam, szakmai részletességgel beszélt a közoktatás helyi és megyei, az iskola belső és külső problémáiról. Ez talán azt jelenti, hogy a különböző pártszerveknek, pártszervezeteknek és vezető testületeknek kell a mindennapi munkát a nyakukba venniük? — Nem! Csak azt, ami rájuk tartozik!Mi — összhangban a pártdokumentumok intencióival — mindig elleneztünk, hogy mások, a felelősök és az arra illetékesek helyett végezzük amunkát, történetesen a közoktatásban ül.Mi mint ahogyan üldözzük az agyomgyámlkodást, az aprólékos beavatkozást, a hatáskörök megzavarását, hiszen ezek mögött a kisszerűség és a bizalmatlanság egyaránt felütheti a fejét. Nem engedünk utat — amennyire tudomásunkra jut, vagy erőnk van hozzá — az ilyen „kezdeményezéseknek”. Ezért is hangsúlyoztam az imént, hogy politikai eszközökkel segítünk a közoktatásban, s azon belül mis a meggyőzést szeretjük, becsüljük, szorgalmazzuk alegjobban. Más dolog az, hogyma már — és jó ideje már! — a pártszervek tehetetlenek akkor, amikor a folyamat sodráról és részleteiről is hiányzik az irányítók ismerete, informáltsága. Mint mást, az iskolát sem lehet „általában” és szentenciákkal irányítani. Egyre jobban megszokjuk, hogyhelyiben, vagy fentebb az illetékes pártszervek és testületek teljességében és konkrétan tekintik át a helyzetet, mert így lehet elemezni és következtetni. Ez utóbbiak azonban részint ajánlások az illetékeseknek, részint pártszerű — értem rajta: a párt munkastílusához és hivatásához alkalmazkodó — utasítások a pártszerveknek és a kommunistáknak. Ha valaki hosszabb távon áttekinti a megyei, városi, községi vagy egyéb szervezeteink dokumentumait, találkozik ennek kézzelfogható bizonyítékaival. Ebben a beszélgetésben nem tértem ki arra, hogy a megyei pártbizottság, a végrehajtó bizottság, a többi pártszerv mikor, hogyan, hányszor vizsgálta meg a közoktatást, és miképpen hozta meg intézkedéseit. Az erről szóló mérleg bizonyára túl száraz lenne. Itt is a végeredményt tartjuk fontosnak. — A tavaly novemberi pártbizottsági ülésen élénk, érdekes vita kísérte a vb előterjesztését. Fel lehetne idézni néhány fontos — mert új szellemű vagy kritikus — gondolatot onnan?— Szívesen, hiszen a testület vitája lényegében tükrözte azt, amiről beszéltünk. Az egyik felszólaló vitába szállt azzal a közkeletű igénnyel, hogy az iskola igazgatói csak a tartalmi munkával foglalkozzanak. Szerinte egy iskola ügyviteli és gazdasági irányítását nem szabad ennyire félvállról kezelni’. ‘Hiszen az intézmény intézményi típusú vezetést kíván. Ez is továbbgondolást igényel. Többen méltatták az oktatás tárgyi feltételeiben bekövetkezett előnyös változást, egészen a kisközségekig bezárólag, hasonlóképpen a termelő egységek — iparvállalatok, tisz-ek, ipari szövetkezetek stb. — áldozatvállalásait, segítőkészségét is. Ezt tovább kell erősítenünk. Többen érintették, hogy a magyar ipar és mezőgazdaság gyors fejlődésével nem tart lépést az iskolai munka, a szakmát tanuló fiatalok nem ismerkednek meg a mai korszerű technikával és technológiával, ezért sok végzős idegenül, kérdőjelként mered a berendezésekre vagy a megbízatásokra, pedig kulcskérdés a hallatlanun drága technika hozzáértő kezelése. Itt sem állhatunk meg a tények konstatálásánál Érdekes ellentmondásra hívta fel a figyelmet egyik testületi tagunk; furcsállotta, hogy a humán műveltség dominanciája sok helyütt jól megfér a magyar nyelvi kulburálatlansággal és az idegen nyelvek elhn- Mi történik társadalmunk Interjú Horváth Miklóssal, az MSZMP Vas megyei Losonczi Pál beszéde az ENSZ-közgyűlés ülésszakán (Folytatás az 1. oldalról) eredményesebb tárgyalásokra, politikai konzultációkra kerüljön sor közöttünk a kölcsönös bizalom erősítése, a nemzetközi légkör javítása érdekében. A nemzetközi légkör gyökeres megjavítása, a háborús veszély elhárítása érdekében ma a legsürgetőbb feladat: a nukleáris leszerelés. A Magyar Népköztársaság kormánya ezért megkülönböztetett fontosságot tulajdonít a Szovjetunió azon kötelezettségvállalásának, hogy semmilyen körülmények között nem vet be elsőként nukleáris fegyvert. Bizonyos: ha a többi nukleáris hatalom szintén hajlandó lenne arra, hogy ilyen kötelezettséget vállaljon, azt a vágközvélemény igen nagy megkönnyebbüléssel fogadná. Fontos kezdeti lépés lenne megítélésünk szerint a nukleáris leszereléshez vezető úton annak a javaslatinak a megvalósítása, hogy az atomfegyver birtokában lévő államok kölcsönösen fagyasszák be a nukleáris fegyverkészleteiket. Kijelentette: A Magyar Népköztársaság közvetlenül érdekelt olyan megállapodásban, hogy ne helyezzenek el nukleáris fegyvereket ott, ahol még nincsenek, s ne növeljék a mennyiségüket ott, ahol már vannak. Nagymértékben elősegítené a bizalom és a nemzetközi biztonság erősödését, ha mind Európában, mind a világ más részein atomfegyvermentes és békeövezeteket alakítanának ki. Szeretném külön hangsúlyozni, mennyire nagy jelentőségűnek tartom a Varsói Szerződés tagállamai által az idén januári prágai ülésükön tett azon javaslatot, amely indítványozza a NATO-tagállamainak, hogy kössenek velük szerződést a katonai erő alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról és a békés kapcsolatok fenntartásáról. A Magyar Népköztársaság különleges fontosságot tulajdonít a hadászati fegyverzetek korlátozásáról és csökkentéséről folyó szovjet—amerikai tárgyalásoknak, és őszintén reméli, hogy azok eredményesek lesznek. Kitért arra is, hogy Magyarországot sok más európai országgal együtt nyugtalanítja az új típusú amerikai nukleáris eszközök tervezett nyugat-európai telepítése. A meglevő stratégiai egyensúly megbontása messzemenő következményeikkel járhat nemcsak Európa, hanem az egész világ békéjére és biztonságára. Meggyőződésünk, hogy a legjobb megoldás Eu-rópa teljes atomfegyvermentesítése lenne, és erről a célról nem mondunk le. Addig pedig, amíg e cél elérését a nemzetközi helyzet alakulása lehetővé nem teszi, a legelfogadhatóbb megoldást a középhajtótávolságú nukleáris eszközök számának csökkentésében, és semmiképpen sem növelésében látjuk. A madridi találkozóval kapcsolatban kifejtette: A Magyar Népköztársaság kormánya a maga részéről ezentúl is ennek érdekeiben fog munkálkodni, s arra fog törekedni, hogy miként eddig is, a jövőben is hiánytalanul végrehajtsa a helsinki záróokmány és a madridi záródokumentum elveit és ajánlásait. Megtiszteltetésként fogadjuk, hogy 1985-ben Budapest lesz a madridi találkozó által elhatározott kulturális fórum színhelye, s megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy e fontos rendezvény sikeres legyen. Losonczi Páll a továbbiakban méltatta az el nem kötelezettek mozgalmának jelentőségét, majd kifejtette a magyar álláspontot olyan problémákban, mint a közel-keleti rendezés, a közép-amerikai helyzet, az indokínai hármak javaslata, Ciprus, Dél-Afrika, és Namíbia kérdése. A továbbiakban szólt, arról hogy a nemzetközi kapcsolatok romlása, a világgazdaság elhúzódó válsága és bizonyos politikai indítékú lépések folyamatosan kedvezőtlen hatással vannak a nemzetközi gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi és műszaki-tudományos együttműködés szinte minden területére. Ez megnehezíti a nemzetközi munkamegosztásban különösen érdekelt országok, köztük Magyarország helyzetét is. Köztudott, hogy a Magyar Népköztársaság tagja a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának, e nyitott gazdasági közösségnek, élvezi a szocialista államok együttműködéséből eredő biztonságot és előnyöket. Országunk azonban komolyan érdekelt a valamennyi államhoz fűződő gazdasági kapcsolatok erősítésében is, függetlenül azoktársadalmi berendezkedésétől és politikai hovatartozásától. A Magyar Népköztársaság úgy ítéli meg, hogy a nemzetközi kapcsolatokra oly káros előítéletekkel, nemzeti gyűlölködéssel, elzárkózással szemben a legjobb eszköz egymás megismerése. Ez kormányunk kiindulópontja az emberikapcsolatok és az emberi jogok vonatkozásában is. A szocialista Magyarországnak e területen sincs szégyellni vagy rejtegetni valója. Mi az emberi jogok szférájából nem felejtjük ki az élethez és a munkához való alapvető jogot, s nem értünk egyet azokkal, akik szőkébbre vonják az emberi jogok körét. Köztudott, hogy részükről milyen propagandiisztikus megfontolások játszanak ebben közre. De vajon az, ha embereket tömegesen fosztanak meg annak lehetőségétől, hogy társadalmuk hasznos tagjai, családjuk támaszai legyenek, nem érinti-e a legközvetlenebbül az élet minőségét és az emberi jogok érvényesülését? A magyar kormány úgy véli, hogy erőfeszítéseinket az ilyen gyakorlat megszüntetésére kell összpontosítani, nem pediglan propagandakampányok szervezésére, amelyek az emberi jogok nemes eszményeit tőlük idegen politikai szándékok eszközeivé alacsonyítják. Losonczi Pál beszédének befejező részében rámutatott: minél feszültebb a nemzetközi helyzet, annál inkább nő minden egyes állam felelőssége a békéért. A magyar kormány a felelősség ráeső részét vállalva, mindenütt, ahol erre adottságainál fogva lehetősége van, a párbeszéd, a tárgyalások alternatíváját állítja szembe a konfrontációs törekvésekkel. Úgy véljük, hogy ebben, miként a viták békés, tárgyalásos rendezésében, az ENSZ-nek jelentős szerepet kell betöltenie. A Magyar Népköztársaság eddig is partnere volt és ezután is partnere kíván lenni minden kormánynak a béke erősítését célzó nemzetközi együttműködésben. Meggyőződésünk, hogy nincs az a vitás kérdés, amelyet ne lehetne békésen, tárgyalások útján rendezni. A leghatározottabban elvetjük azt a korunkban öngyilkos alternatívát, hogy a fegyverek mondják ki a végső szót. A Magyar Népköztársaság, amelynek külpolitikája egybeesik az alapokmányban megfogalmazott nemes célokkal és elvekkel, kész arra, hogy kivegye részét a világszervezet béke-erőfeszítéseiből. Küldöttségünk ebben a szellemben vesz részt a jelen ülésszak munkájában — mondotta befejezésül. 1983. október 1. Szombat