Vas Népe, 1983. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-01 / 258. szám

mjum­ ic A törökországi tele­püléseket sújtott föld­rengés miatt Lázár­­ György, a Magyar Nép­­köztársaság Miniszterta­nácsának elnöke távirat­ban fejezte ki részvétét Belend Ulusu-nak, a Tö­rök Köztársaság minisz­terelnökének. November elsejétől Lengyelországban ismét csak jegyre kapható a vaj, a margarin és a zsír. Azért vált szüksé­gessé az intézkedés, mert a lakossági felvá­sárlás kezdte meghalad­ni a normális méretet, ugyanakkor a tej- és sertésfelvásárlás az év­nek ebben az időszaká­ban általában csökken. is Tegnap váratlanul el­hunyt Sarat Rasidov, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának póttagja, az ü­zbég Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Legfelsőbb Tanács tagja — jelentet­ték be Moszkvában. Sa­rat Rasidov nekrológját többek közt Jurij Andro­pov, az SZKP KB főtit­kára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa elnök­ségének elnöke írta alá Kohl Tokióban ötnapos hivatalos látoga­tásra hétfőn Tokióba érke­zett Helmut Kohl, az NSZK kancellárja. Helmut Kohl és vendéglátója, Nakaszo­ne Jaszuhiro japán minisz­terelnök hivatalos tárgya­lásai ma kezdődnek. A megbeszélések közép­pontjában a kelet-nyugati j viszony, elsősorban a Genf­bben folyó szovjet—amerikai­­tárgyalásokkal összefüggő kérdések állnak. A nyugat­német kancellár várhatóan­­tájékoztatja Nakaszone mi­niszterelnököt a bonni ál­láspontról, valamint az erő­södő NSZK-téeli anti­nuk­leáris békemozgalomról Tokió a Szovjetuniótól egy­oldalú leszerelési lépéseket követelő amerikai tárgyalá­si pozíciót támogatja, s a Szovjetuniótól Ázsiában is ellensúlyozás nélküli enged­ményeket követelt Nakaszo­ne miniszterelnök ezt kí­vánja megerősíteni a Kehi­llal folytatandó megbeszé­léseken. A kétoldalú kap­csolatokkal öszef­üggésben­­mindenekelőtt a gazdasági együttműködés kérdéseit vitatják meg. 2 m Partizánharc Grenadában USIl-terv: hosszú megszállás A Grenadából érkező hí­rek tanúsága szerint a szi­getország védői a partizán­­harc módszerével folytatják a harcot az amerikai és a sza­­ib-térségbeli inváziós erők ellen. A támadók vesz­­ít­ségei növekednek: a Pen­tagon által is megerősített adatok szerint vasárnap estig a szigeten folyó harcokban 16 amerikai katona vesztet­te életét, 77 megsebesült, há­rom pedig eltűnt. Az intervencióban részt­­vevő amerikai fegyveres erők létszáma — azt a kato­nai személyzetet is beszá­mítva, amely a szigetország partjai mentén cirkáló hadi­hajókon tartózkodik — im­már eléri a 17 ezer főt. Ez azt jelenti, hogy hét grena­­dai állampolgárra egy ame­rikai katona jut. Vasárnaptól Grenadán a megszállók este nyolc órá­tól reggel öt óráig terjedő kijárási tilalmat rendeltek el. Az amerikai katonák elő­készületeket tesznek a szi­getország teljes átfésülésére. Hírügynökségek a Penta­gon szóvivőjének közlésére hivatkozva azt jelentették, hogy egy amerikai osztag­nak sikerült elfogni Hudson Austin tábornokot, az októ­ber 19-i államcsíny irányító­ját. Mint ismeretes, Wa­shington az államcsínyt is ürügyként használta fel a szi­get elleni támadásra. Az NBC amerikai televí­ziós hálózat vasárnap közölt értesülése szerint a Grena­­dán tartózkodó amerikai in­tervenciós erők csak akkor távoznak a szigetről, ha Wa­shington lehetőséget kap egy katonai támaszpont építésé­re.­­ Az Egyesült Államok gre­­nadai nagykövete arról tá­jékoztatta Kuba grenadai nagykövetét, hogy az ame­rikai inváziós erők 59 fog­ságba esett kubai sebesültet részesítettek orvosi ellátás­ban. Az elesett kubaiak szá­mát Washington még nem közölte. A fogságban lévő többi kubai hazaszállítását az Egyesült Államok attól teszi függővé, hogy mikor szűnik meg teljesen az el­lenállás Grenadában. Az amerikai inváziós erők valószínűleg hosszú meg­szállásra rendezkednek be Grenadában, hogy hatalom­ra tudjanak segíteni egy bábkormányt — jelentette ki vasárnap este Havanná­ban Ricardo Alarcon kubai külügyminiszter-helyettes. Az Egyesült Államok és a Grenada elleni invázióban jelképesen résztvevő kelet­karibi országok, valamint Jamaica és Barbados képvi­selői szombat óta tanácsko­zást folytatnak a barbadosi fővárosban az új grenadai „kormány” létrehozásáról. A tanácskozáson Joseph Metcalf altengernagy, az in­váziós erők főparancsnoka, kijelentette, hogy az ellen­állás miatt az amerikai ka­tonai alakulatok jelenléte Grenadában „elhúzódik”. Francia szocialisták kongresszusa A centrum győzelme A Francia Szocialista Párt kongresszusa vasárnap a különböző irányzatok közöt­ti megegyezésen alapuló ha­tározat elfogadásával ért véget. Ez a határozat a többséget képviselő centrum határozati javaslatán alapul, s biztosítja a kormány szá­mára a párt egységes támo­gatását. Az egység érdeké­ben némi engedményeket tettek a párt balszárnyát képező Ceres-csoportnak, s több ponton módosították a centrumnak a jobbszárny által is támogatott eredeti határozati javaslatát. Ezek a módosítások bizo­nyos pontokon figyelembe veszik a balszárny javasla­tait, így külpolitikai téren a határozat hangsúlyozza a francia politika önállóságát, több vonatkozásban kemény szavakkal ítéli el az ame­rikai politikát, s megbélyeg­­zi a Grenada elleni ameri­kai agressziót. Gazdasági téren kiemeli a gazdasági növekedésnek, a dinamikus iparfejlesztésnek , a belső piac visszahódításának fon­tosságát. A balszárny ja­vaslatára felvették a hatá­rozatba azt is, hogy meg kell erősíteni a baloldal egy­ségét, mert ez alkotja a magvát a Mitterrand elnök által óhajtott széles körű népi tömörülésnek. A bal­szárny viszont csatlakozott ahhoz a politikához, hogy az eurorakéták kérdésében elutasítsák a francia nukle­áris erő beszámítását a gen­fi tárgyalásokon, gazdasági téren pedig lemondott arról a javaslatról, hogy import­korlátozó intézkedésekhez folyamodjanak. A francia kommentátorok a kongresszus lefolyását a Lionel Jospin által veze­tett centrum győzelmeként értékelik, s hangsúlyozzák, hogy Jospin a pártban meg­szilárdította vezető szerepét. Arra is rámutatnak, hogy a kongresszus által egyhangú­lag elfogadott határozatban végeredményben az Elysée­­palota által sugallt irányvo­nal érvényesül. Lionel Jospin és Jean- Pierre Chevenement, a bal­­szárny vezetője a kongresz­­szus után tett nyilatkozata­ikban egyaránt azt hangoz­tatták, hogy elégedettek a kongresszussal, amely bizto­sította a párt egységét. n­ül Kommentár Bonn és Tokió A japán kormány nemegyszer­ küszködik azzal a problémával, hogy még saját szövetségesei sem érti­k meg. Ha a tőrkes világon belüli éles ke­reskedelmi ellentéteket számításba vesszük, Japán némiképp a nyugati tömbön­­belül is egyedül áll. Erős gazdasági­­pozíciója, versenyképessége miatt azonban épp az NSZK az a közös piaci ország, amely a leg­nagyobb megértést mutatja a „felkelő nap országá­val” szemben, hiszen számára ma még kevésbé hús­bavágó fenyegetés a „Made in Japan,” feliratú áruk dömpingje, mint Olaszországnak vagy Franciaország­nak. Ez magyarázza a fokozott érdeklődést a nyugat­német kancellár tokiói útja iránt. A gazdasági kérdéseken túl a tárgyalásokon min­den bizonnyal a szokottnál nagyobb hangsúlyt kap­nak a nemzetközi politika kérdései. Az NSZK Nyu­­gat-Európa vezető gazdasági hatalma, Japán Ázsiáé — mindkét ország az Egyesült Államok legfőbb szö­vetségesei közé tartozik. S az sem hagyható figyel­men kívül, hogy az NSZK-nak nagy szerepe van ab­ban a kérdésben, amely alapvetően érinti Európa biz­tonságát, nevezetesen, hogy telepítenek-e amerikai középhatótávolságú rakétákat földjére vagy sem. Ja­pán felelőssége ugyanakkor vitathatatlan Ázsia biz­tonságának alakulásában. Helytelen, indokolatlan lenne bármiféle illúziót táplálni a tárgyalásokkal kapcsolatban. Tokió — ha­gyományaihoz híven — továbbra is a Szovjetuniótól követel egyoldalú engedményeket, s a japán—ameri­kai stratégiai szövetség keretein belül maradéktalanul azonosul Washingtonnal a kelet—nyugati kapcsolatok minden lényeges kérdésében. Ismeretes a bonni állás­pont is. A két, eltérő gazdasági érdekeltségű, politi­kailag egymáshoz mégis közelálló vezetés akkor ten­ne jó szolgálatot országa, s az érintett kontinensek népeinek, ha szavát a realizmus nevében, a konfron­tációval szemben, a kelet-nyugati kapcsolatok ki­egyensúlyozottsága érdekében emelné fel. Mind a nyugatnémet, mind a japán közvélemény növekvő ré­sze ezt­­igényli Borimtól is, Tokiótól is. Győri Sándor Argentínai választások Az első részeredmények tanúsága szerint a Polgári­­Radikális Unió szerepelt a legjobban a vasárnap Ar­gentínában­ tartott általá­nos választásokon. A hétfő hajnalig megszámlált szava­zatokból a Polgári Radiká­lis Unióra 4,11 millió (55 százalék), a Juszti­etatista Pártra (­peronisták) ,pedig 2,8 millió szavazat (37 száza­lék) esett. A Polgári Radikális Unió vezetője, Raul Alfonsin a részeredmények ismertté válása után kijelentette, hogy megalakítandó kor­mányának célja a demokrá­cia helyreállítása. Kilátás­ba helyezte, hogy kabinetjé­ben más pártok képviselői is helyet kaphatnak, majd hangsúlyozta, hogy a fel­halmozódott problémák megoldása rendkívüli erő­feszítéseket igényel Meg­ígérte, hogy megalakítandó kormánya szavatolja a szak­­szervezetek szabad műkö­dését, megváltoztatja a gazdasági politikát. A dél-amerikai országban 1973-ban tartottak utoljá­ra választásokat, de az eredményeket a hadsereg semmisnek nyilvánította és átvette a hatalmat. tamMmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm A katonai egyensúly' nem változhat meg Honecker nyilatkozata Az NDK nemzetvédelmi tanácsának október 24-i köz­leménye — emlékeztetett rá Honecker — jelzi, hogy a megfelelő előkészületek már folyamatban vannak. Sem­miképpen sem következhet be, hogy a békéhez elenged­hetetlen katonai egyensúly megváltozzék a NATO javá­ra. Ezért sokkal jobb lenne, ha a nyugat lemondana a rakétatelepítésről. A két német állam kap­csolatairól szólva Honecker hangsúlyozta, hogy kormá­nya minden lehetőt megtesz a békés egymás mellett élés előmozdítására. Jurij Andropov legújabb leszerelési kezdeményezéseit méltatva megállapította, hogy azok nemcsak a szov­jet—amerikai kapcsolatok mai állását értékelik tömör formában, hanem tartalmaz­zák a Szovjetunió álláspont­jának több új fontos elemét is, amelynek célja, hogy jó­tékonyan befolyásolják a dolgok menetét. A genfi tárgyalások az Egyesült Államok­­ irreális, egyoldalú magatartása miatt kerültek zsákutcába — han­goztatta. Elvi jelentőségűnek nevez­te Honecker Andropovnak azt a megállapítását, hogy lehetetlenné válna a genfi tárgyalások folytatása, ha megjelennek Nyugat-Euró­­pában az új amerikai raké­ták. Másrészt folytatódhatnak a tárgyalások, ha az Egye­sült Államok nem fog hozzá rakétáinak tényleges telepí­téséhez. Amíg meg nem kezdődik az új amerikai közép-ható­távolságú rakéták nyugat­európai telepítése, addig van még lehetőség a megállapo­dásra — erősítette meg Erich Honecker a nyugatné­met Stern magazinnak adott interjújában. Az NSZEP KB főtitkára, államfő hangsúlyozta: „egyetértünk azzal a véle­ménnyel, hogy az emberiség érdekében a telepítés helyett jobb tovább tárgyalni. 1983. október 5-én Helmut Kohl szövetségi kancellárhoz írt levelemben ezért ismét a szövetségi kormányhoz for­dultam, hogy újfent gondol­ja meg magatartását ebben a kérdésben. Már csak tör­ténelmi szemszögből is kö­telességünk szembeszállni a fejlemények olyan alaku­lásával, amely Európa né­peinek, sőt az emberiségnek a pusztulását eredményez­heti” — mondotta. Honecker hangoztatta, hogy a nemzetközi helyzet további kiéleződése nem vál­na javára a két német állam ma sem teljesen rendezett kapcsolatainak. Az új ame­rikai elsőcsapás-mérő fegy­verek felállítása arra kény­szerítené szövetségünket, hogy megtegye a szükséges politikai és katonai ellenin­tézkedéseket. őszirózsák napja Hatvanöt esztendővel ezelőtt, amikor Budapesten győ­zött a magyar polgári demokratikus forradalom, jelképévé, amellyel ma is emlegetjük, egy szelíd virág vált: az őszi­rózsa. 1918. október 31-én, egy nappal a halottak napja előtt őszirózsák borították a várost. Volt ok a gyászra, s volt ok a haragra. Már négy esztendeje tartott a háború, milliókat küldtek a harctérre, százezrek vesztették életü­ket, estek fogságba, itthon pedig éhezés, nyomor, járvány­­volt az emberek sorsa. Senki sem tudott a régi módon élni. 1918. október 25-én Magyar Nemzeti Tanács alakult. Ve­zetője a régi pacifista, Károlyi Mihály. Október 31-én, amikor már álltak a munkástanácsok, a katonatanácsok, amikor Tisza István gróf már bejelentette: „...a háborút elvesztettük”, valóban a nép döntött. A katonák letépték a sapkarózsát Habsburg Károly király nevének kezdőbetűi­vel, s helyébe őszirózsát tűztek. Az új kormány minisz­terelnöke: Károlyi Mihály. Az őszirózsás forradalom 65. évfordulóján Károlyi Mi­hály szobrát koszorúzta meg az emlékező utókor. Alakja egybeforrt vele. Örök érdeme, hogy megértve az idők sza­vát, vállalta a történelem által ráosztott szerepet. Gy. A magyar polgári demokratikus forradalom 65. évforduló­ján a budapesti Kossuth Lajos téren megkoszorúzták Ká­rolyi Mihály szobrát. Szovjet—vietnami együttműködés A Szovjetunió határozottan támogatja Vietnamnak a Kínával való viszony megjavítására tett javaslatait, vala­mint Vietnamnak, Laosznak és Kambodzsának a térség bé­kéjének megteremtésére irányuló erőfeszítéseit — hangoz­tatta a hanoi Ba Dinh palotában hétfőn megtartott viet­nami—szovjet barátsági nagygyűlésen Gejdar Alijev, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának első elnökhelyettese. A nagygyűlést, ame­lyen Pham Van Dong kormányfő is megjelent, a két ország közötti barátsági és együttműködési szerződés ötödik, va­lamint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 66. évfor­dulója alkalmából tartották.­­ Ami a Kínával való kap­csolatainkat illeti, a Szovjetunió és Kína között egyes nemzetközi kérdésekben, némely országokhoz fűződő vi­szony megítélésében jelentős nézetkülönbségek vannak. Mi­ként a múltban, jelenleg is úgy véljük azonban, hogy a szovjet-kínai kapcsolatok javítása megfelelne mindkét nép érdekének.­­ Hétfőn Hanoiban hosszú távú gazdasági és műszaki-tu­dományos együttműködési programot írtak alá a Szovjet­unió és a Vietnami Szocialista Köztársaság képviselői. A dolog úgy kezdődött, hogy Szombathelyen, a vá­rosi tanács műszaki osztá­lyán közölték velem: az ál­talam feltett kérdésre, illet­ve kérdéscsoportra nem ők, hanem a KPM-nél dolgozók illetékesek a válaszadásra. Ügy is lett. Megfogadtam tanácsukat, és megválaszo­latlan kérdéseimet Koncz Mátyásnak, a KPM koordi­nációs üzemmérnöksége ve­zető főmérnökének tettem fel.­­ — Ma a városban autóz­va szinte minden sarkon, út­kereszteződésben forgalom­­irányító jelzőlámpák állják útunkat. Mi indokolja, vagy indokolta Szombathely köz­lekedésének ilyen mértékű, jelzőlámpákkal való behatá­rolását? — A korábbi évekhez vi­szonyított jelentős forga­lomnövekedés és a forgalom biztonsága indokolta, hogy a legveszélyesebb helyeken a forgalomirányítás automa­tizálását vezessük be. A Tolbuhin úton naponta 12— 14 ezer járműegység halad át. De más kényszerítő kö­rülmények is voltak. Egy meghatározott forgalom­nagyságnál már csak jelző­lámpás gyalogátkelőhelye­ket szabad létesíteni, és a biztonság is megköveteli, hogy védett legyen a balra kanyarodó jármű.­­ Hány olyan útkeresz­teződés, illetve gyalogos át­kelőhely van ma Szombat­helyen, amelyiket forgalom­­irányító jelzőlámpa bizto­sít?— Összesen huszonegy csomópontban van ma jelző­lámpa. Ebből kettő egyedi, önállóan üzemel, míg a töb­biek rendszerben. Két nagy, összehangolt rendszer mű­ködik a városban. Az egyik, a Petőfi Sándor utcai nyolc csomópontot foglal magá­ban, míg a másik a Tolbu­hin—Zanati—Vörösmarty ut­cák tizenegy forgalmas cso­mópontjában működik. — Mit tudnak ezek a for­galomirányító rendszerek? — Az egyedileg felszerelt lámpák, illetve csomópon­tok önnállóan, más csomó­pontoktól függetlenül mű­ködnek. Ezzel szemben a másik két rendszer önma­gában külön-külön össze­hangolt, párhuzamosan mű­ködő, egyirányú fixprogra­­mos forgalomirányítást tesz lehetővé. Természetesen ez az összehangoltság egy rend­szeren belül is függ a be­rendezés műszaki adottsá­gaitól. Ezek az összehangolt rendszerek nem veszik fi­gyelembe a kanyarodó jár­művek továbbhaladását. Mindez tulajdonképpen nem sok, de ha jól vannak ösz­­szehangolva a lámpák, ak­kor segítségükkel egyenle­tes járműforgalom­­ alakul­hat ki. A rendszer ellenőr­zésére könnyebb kezelne- 1983. november 1. Kedd

Next