Vas Népe, 1983. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-01 / 283. szám

EXPRESSZ K­ Gustáv Husáknak, a CSKP KB főtitkárának, Csehszlovákia köztársa­sági elnökének vezetésé­vel csehszlovák párt- és állami küldöttség érke­zett Varsóba hivatalos baráti látogatásra. K­ Megkezdődött a kubai tanácsadók kivonása Ni­caraguából — jelentette be kedden Managuában Daniel Ortega Saavedra a nicaraguai kormányzó ta­nács koordinátora. ■ír Az amszterdami rend­őrség szerdán hajnalban kiszabadította Freddie Heineken 60 éves holland milliomos sörgyárost és 57 éves sofőrjét, akiket há­­rom héttel ezelőtt rabol­tak el ismeretlen tette­sek. Az akcióban 24 sze­mélyt tartóztattak le. Az emberrablók mintegy 10— 12 millió dollárnak meg­felelő váltságdíjat köve­teltek, s ebből több mint egymillió dollárnak Sze­lőre nyoma sincs. Andropov levele Papandreunak Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnöke levelet intézett Andreasz Papandreu görög miniszterelnökhöz — közöl­ték szerdán Athénban hiva­talos források. A levél tartalmáról csak annyit közöltek, hogy a szovjet államfő azokat az ellenintézkedéseket ismer­­tette, amelyeket a Szovjet­unió a Pershing—2 közepes hatótávolságú rakéták és a manőverező robotrepülőgé­­pek nyugat-európai telepíté­se miatt kénytelen hozni. A görög kormányfő néhány na­pon belül válaszol Jurij And­ropov levelére — tették hoz­zá az­­athéni források. Görögország korábban a rakétatelepítés hat hónappal való elhalasztását indítvá­nyozta annak érdekében, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok megegye­zésre jusson a genfi tárgya­lásokon. A görög kormány síkraszállt egy balkáni atom­fegyvermentes övezet létre­hozásáért is. Görögország, Bulgária, Románia, Jugo­szlávia és Törökország szak­értői a jövő­­év januárjában találkoznak Athénban a gö­rög indítvány megvitatására. Várkonyi Péter Damaszkuszban Várkonyi Péter külügymi­niszter november 28. és 30. között — Szabah el-Ahmad el-Dzsábir esz-Szabah kuva­iti miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter és tájékoz­tatási miniszter meghívására — hivatalos látogatást tett Kuvaitban. Kuvaiti tartózkodása során Várkonyi Pétert fogadta Dzsábir el-Ahmed el-Dzsábir esz-Szabah, Kuvait állam emírje, Szaad el-Abdullah esz-Szalem esz-Szabah trón­örökös, miniszterelnök. A magyar külügyminiszter ta­lálkozott Ali el-Kalifa esz- Szabah pénzügyminiszterrel is. A tárgyalásokon a két kül­ügyminiszter véleményt cse­rélt a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. Egyetér­tettek abban, hogy további erőfeszítések szükségesek a nemzetközi feszültség enyhí­tésére, a regionális válság­gócok felszámolására. A két ország kapcsolatait áttekintve elégedettséggel nyugtázták az együttműkö­dés eddigi eredményeit. Meg­erősítették készségüket az együttműködés széles körű bővítésére. Várkonyi Péter külügymi­niszter magyarországi láto­gatásra hívta meg kuvaiti partnerét, aki a meghívást köszönettel elfogadta. A magyar külügyminiszter Kuvaitból szerdán Damasz­kuszba utazott. 2 lefejeződtek a magas szintű magyar—NDK megbeszélések (Folytatás az 1. oldalról) Kedves Monecker elvtárs! Megtiszteltetés számomra, hogy mostani látogatásom alkalmával ezt a kitüntetést átadhatom önnek, akit hosz­­szú évek óta ismerek és tisztelek, s akivel a közös célokért végzett közös mun­ka is összefűz. A kitüntetés átadásakor elhangzott válaszbeszédében Erich Honecker hangoztatta: „Kedves Kádár János Elv­társ! Kedves Magyar Elvtársak! Szívből köszönöm önnek, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak és a Magyar Népköztár­saság Elnö­ki Tanácsának a Magyar Népköztársaság Gyé­mántokkal Ékesített Zászló­­rendje kitüntetését. Ebben a magas kitüntetésben egy­ben pártunk és államunk tevékenységének, a szocializ­mus megerősítésére és a bé­ke biztosítására irányuló po­litikájának méltánylását lá­tom. A kitüntetés jelképezi marxista-leninista pártja­ink, államaink és népeink állandóan mélyülő barátsá­gát és gyümölcsöző együtt­működését. Engedjék meg, hogy eb­ben az ünnepélyes pillanat­ban emlékezzem közös nagy forradalmi hagyományaink­ra. A német és a magyar munkások osztályszövetsége a tőkés kizsákmányolás és az imperialista háború ellen vívott küzdelemben szilár­dult meg, s bevált a Magyar Tanácsköztársaság megvé­­delmezésekor 1919-ben. Spa-Pártunk Központi Bizott­sága, a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsa és a magam nevében gratulálok a kitüntetéshez. Szívből kí­vánok önnek erőt, egészsé­get, további eredményes munkát a szocialista Német Demokratikus Köztársaság felvirágoztatásában és közös ügyünk, a szocializmus és a béke szolgálatában. nyolországban a nemzetközi brigádok soraiban, az anti­fasiszta ellenállásban. Ma országaink dolgozói a fejlett szocialista társadal­­mat építik. Szoros együtt­működésük hozzájárul ah­hoz, hogy az emberek javá­ra egyre inkább érvényesül­­jenek a szocializmus elő­nyei és értékei. Megfelel ez kapcsolataink fő irányainak, miként azokat a Német De­mokratikus Köztársaság és a Magyar Népköztársaság barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződése rögzíti. Tavaly júniusi találkozónk idején pontosítottuk ezeket, és mai megbeszéléseink folyamán további lépésekben állapod­tunk meg. Lenin pártjával és hazájá­val töretlen barátságban já­rul hozzá testvéri szövetsé­günk a szocializmus erősíté­séhez és a béke biztosításá­hoz. Különleges jelentősége van ennek éppen most, ami­kor a NATO megkezdte az Egyesült Államok új, első­­csapás-mérő nukleáris fegy­vereinek telepítését, és még jobban kiélezi a nemzetközi helyzetet. Ezért fokozott erő­feszítéseket teszünk, hogy érvényre juttassuk a békés egymás mellett élést és a fegyverzetek csökkentését a konfrontáció és fegyverke­zési hajsza irányzatával szemben. Kedves Kádár János Elvtárs! Biztosítom önt arról, hogy minden tőlem telhetőt meg­teszek a jövőben is közös ügyünkért. Kérem, adja át testvéri üdvözletemet a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságá­nak és a Magyar Népköz­­társaság Elnöki Tanácsá­nak, önnek és valamennyi magyar elvtársnak újabb si­kereket kívánok a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa határozatai­nak végrehajtásában.” ★ Ezt követően Erich Ho­­necker díszebédet adott ven­dége tiszteletére, majd a délutáni órákban újabb megbeszélést tartottak. Kádár János és Erich Honecker találkozójával párhuzamosan Szűrös Má­tyás, az MSZMP KB titká­ra Hermann Axennal, az MSZEP Központi Bizottsá­gának titkárával­­ tanácsko­zott. A hivatalos megbeszélé­sek befejeztével Kádár Já­nos és kísérete látogatást tett a berlini magyar nagy­­követségen, és ott találko­zott a magyar kolónia kép­viselőivel. Kádár János részletes tá­jékoztatást tartott a magyar­­országi helyzetről, beszá­molt berlini megbeszélé­seinek eredményeiről és vá­laszolt a hallgatóság kér­­déseire. Szerda este a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára és kísérete elutazott Berlinből. Gyezteti­ földrészünk békéjét és biztonságát, terheli a szocialista és a tőkés orszá­­gok közötti kapcsolatokat, akadályozza a fegyverzetek korlátozása és a leszerelés érdekében tett erőfeszítése­ket. A tárgyaló felek kife­jezték meggyőződésüket, hogy a kelet-nyugati kap­csolatok megváltozott fel­tételei között sincs ésszerű alternatívája a békés egy­más mellett élés politikájá­nak, és hangsúlyozták: mindent megtesznek azért, hogy elhárítsák a nukleáris háború veszélyét. A két párt képviselői méltatták a Szovjetunió következetes békepolitiká­ját, konkrét és konstruktív kezdeményezéseit, amelyek arra irányulnak, hogy meg­akadályozzák a nukleáris fegyverek további felhal­mozódását. Elítélték az Egyesült Államok magatar­tását, amellyel megakadá­lyozta, hogy megegyezés születhessen a közepes ha­tótávolságú nukleáris fegy­verek csökkentéséről foly­tatott genfi tárgyalásokon. Rámutattak arra a felelős­ségre, amelyet az NSZK, Nagy-Britannia és Olaszor­­szág kormányai az ameri­kai fegyverek országukba való befogadásával vállal­nak magukra. Hangsúlyozták a Varsói Szerződés tagállamai össze­hangolt fellépésének jelen­tőségét a nemzetközi küzdő­téren, és kiemelték a szo­cialista közösség többi álla­mával kialakult együttmű­ködés fejlesztésének fon­tosságát. Rámutattak arra is, hogy Magyarország és az NDK az államközi kap­csolataikban rejlő minden lehetőséget felhasznál, hogy tevékenyen hozzájáruljon a szocialista közösség békepo­­­­litikájának és azoknak a közös törekvéseknek a meg­valósításához, amelyek a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete 1983. januári, prágai nyilatkoza­tában és a szocialista or­szágok párt- és állami ve­zetőinek 1983. júniusi, moszkvai nyilatkozatában megfogalmazódtak. Hang­súlyozták, hogy a Szovjet­unió és a szocialista közös­ség ereje, védelmi képessé­gének további erősítése, va­lamint a NATO és a Varsói Szerződés közötti katonai erőegyensúly fenntartása a világbéke megőrzésének alapvető feltétele. Ezzel egyidejűleg hang­súlyozták azoknak a javas­latoknak az időszerűségét, amelyeket a Varsói Szerző­dés tagállamai tettek az egyenlőség és az egyenlő biztonság elve alapján a haderők és fegyverzetek, mindenekelőtt a nukleáris fegyverek korlátozása és csökkentése érdekében. Kü­lönösen fontosnak tartják, hogy a Szovjetunióhoz ha­sonlóan minden atomhata­lom vállaljon kötelezettsé­­get, hogy nem alkalmaz el­sőként nukleáris fegyvert. Sürgették, hogy a NATO-ál­lamok konstruktívan rea­gáljanak a szocialista kö­zösség országainak békekez­deményezéseire, mindenek­előtt arra a javaslatra, hogy a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai kössenek szerződést az erőszak alkal­mazásáról való kölcsönös le­mondásról és a békés kap­csolatok fenntartásáról. Ez a lépés hozzájárulna a fe­szült nemzetközi légkör eny­­hüléséhez. Kifejezték meg­győződésüket, hogy a jelen­legi bonyolult helyzetben is megvan a lehetőség a nemzetközi kapcsolatok ve­szélyes tendenciáinak le­­küzdésére, az erőegyensúly­nak a fegyverzetek alacso­nyabb szintjén történő ki­­alakítására, valamennyi vi­tás kérdés tárgyalásos ren­dezésére. Megerősítették szolidari­tásukat Ázsia, Afrika és Latin-Amerika népeinek a függetlenségük megszilárdí­tásáért, a neokolonializmus és a fajüldözés ellen vívott harcával. Elítélték az im­perialista törekvéseket a Közel- és Közép-Keleten, a Libanon belügyeibe való be­avatkozás további kiszéle­sítését, síkraszálltak a tér­ség problémáinak igazsá­gos politikai rendezéséért. Követelték a Grenada el­leni agresszió és a Nicara­gua elleni katonai fenyege­­tés azonnali megszünteté­sét. Kádár János és Erich Honecker találkozója a ha­­gyományos barátság lég­körében, a kölcsönös meg­becsülés és megértés jegyé­ben zajlott le. Erich Honecker válaszbeszéde Kádár János, az MSZMP KB első titkára és Erich Honecker, a NSZEP KB főtitkára, az NDK államtanácsának elnöke a Berlin-niederschönhauseni kastélyban. Közös közlemény a tárgyalásokról Kádár János és Erich Ho­­necker találkozójának hete­ivel szerda este az alábbi közk­özleményt adták ki a tanácsa­torról: Kádár nos, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára Erich Honeckernek, a Német Szocialista Egység­párt Központi Bizottsága fő­titkárának, az NDK államta­nácsa elnökének meghívásá­ra 1983. november 30-án hi­vatalos baráti látogatást tett a Német Demokratikus Köz­társaságban. A megbeszélések során Ká­dár János és Erich Hone­­cker tájékoztatták egymást az MSZMP XII., illetve az NSZEP X. kongresszusi ha­tározatainak végrehajtásáról. Különös figyelmet fordítot­tak azoknak a feladatoknak a megvitatására, amelyek a 80-as évek követelményeiből mindkét párt számára adód­nak. Megelégedéssel állapítot­ták meg, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Német Szocialista Egység­párt, a Magyar Népköztár­saság és a Német Demokra­tikus Köztársaság közötti testvéri kapcsolatok az élet minden területén jól fejlőd­nek. Hangsúlyozták, hogy a két ország közötti szoros együttműködés elmélyítésé­nek — az 1977-ben megkö­tött barátsági, együttműkö­dési és kölcsönös segítség­­nyújtási szerződéssel össz­hangban, a marxizmus-lenin­­izmus és a proletár interna­cionalizmus elvei alapján — nagy jelentősége van. Szol­gálja a két nép érdekeit, és egyben hozzájárul a szoci­alista közösség egységének és együttműködésének erősí­téséhez. Megállapították, hogy az áruforgalom, valamint a gaz­dasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködésben el­ért eredmények növelik mindkét ország népgazdasá­gának teljesítőképességét. Széles körű a kapcsolat a kultúra, a tudomány, vala­mint az oktatás és az egész­ségügy területén is. Az ál­lampolgárok közötti közvet­len érintkezések ugyancsak hozzájárulnak a két nép ba­rátságának elmélyítéséhez, a szocializmus építésében szerzett tapasztalatok kölcsö­nös megismeréséhez. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa 37. ülés­szakának határozataival összhangban hangsúlyozták, hogy az MNK és az NDK érdekelt és továbbra is ak­tív szerepet vállal a szo­cialista gazdasági integrá­ció folyamatának előbbre vitelében. Kádár János és Erich Honecker aggodalommal ál­lapították meg, hogy a szélsőséges imperialista kö­rök konfrontációs politiká­jának következtében a nem­zetközi helyzet súlyos fe­szültségekkel terhes. Külö­nösen veszélyesnek ítélték azt a törekvést, hogy a fegyverkezési hajsza foko­zásával az USA, illetve a NATO katonai fölényre akar szert tenni a Szov­jetunióval, illetve a szoci­alista országokkal szem­ben. Az új amerikai kö­zép-hatótávolságú nukleáris rakéták nyugat-európai te­lepítése jelentősen vesz.­ VISNEPE ...és a diploma az SZOMBAT TIBOR esz­­mélésétől fogva különösen vonzódott az erdőhöz. Mi­kor szülővárosában Keszt­helyen az őslakók ivadékai zajos csapatokban horgász­ni indultak az öbölbe, ő in­kább erdész apjával a kör­nyéket járta. A természet szeretete életfogytiglan zsi­­gereibe ivódott. Ennyi, s ez nem kevés mit útravalóul kapott a családtól, mert amúgy mindig a maga út­ját szerette járni. A humán érdeklődés (s nem a szülői kényszer) so­dorta a szombathelyi főis­kolára. A magyar­ népmű­velés szakpáron belül az első érdekelte, az utóbbi szépnek, s mindenekelőtt újnak tűnt. A főiskolai élet nyitottsága, szabadsága job­ban csábította, mintsem azon gondolkodjék, vajon jól választott-e megalapo­zott volt-e döntése? A 23 esztendős vékony, szőke hajú fiatalember mi­kor idáig jut élete néhány esztendejének visszapörge­­tésében, itt szünetet tart, s elméleti fejtegetésekbe kezd: — Szerintem egy jó nép­művelő nyolc általánossal is ügyesen szervez, mozgó­sít, s közben még művelt ember is lehet. Elvégeztem a főiskolát, s nem nagyon tudom, hogy mi a népmű­velő feladata. Volt évfo­lyamtársaim mondják, kevés idő és energia jut a tar­talmi munkára. Talán több­felé kellene szétosztani a feladatkört, hogy a kvalifi­kált munkát végezze a nép­művelő. Ha valaki így vélekedik, nem kötelező népművelő­nek lennie, választhatja élethivatásul a tanítást is. A kérdésem tehát így hang­zik: — A tanársághoz érez-e kedvet, elkötelezettséget? — Igen. Egyértelműbb számomra. Legszívesebben egy intézetben szeretnék el­helyezkedni, ahol nemcsak tanórákon, hanem azon túl is együtt lehetnék a gyere­kekkel. Tapasztalatom már van, nyaranta ugyanis álla­mi gondozott gyerekeket tá­­boroztattam, s igen meg­szerettem őket. Hogy az anyagiak befo­lyásolnak-e majd választott hivatásom gyakorlásában? Csak feltételes módban be­szélhetünk erről, hisz a főiskolai gyakorlaton kívül még nem tanítottam. Annyi bizonyos, hogyha hasznos­nak vélem, amit csinálok, akkor csak a kevés fizetés miatt, nem adom föl. Ha érezném, hogy nem elégít ki a munka, akkor le tud­nék mondani róla. A hiva­tástudatra egy pontig­­lehet hivatkozni. Eggyel több kö­zépszerű nevelőnek lenni, ez nem perspektíva szá­ 1983. december 1. Csütörtök

Next