Vas Népe, 1983. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-01 / 283. szám
EXPRESSZ K Gustáv Husáknak, a CSKP KB főtitkárának, Csehszlovákia köztársasági elnökének vezetésével csehszlovák párt- és állami küldöttség érkezett Varsóba hivatalos baráti látogatásra. K Megkezdődött a kubai tanácsadók kivonása Nicaraguából — jelentette be kedden Managuában Daniel Ortega Saavedra a nicaraguai kormányzó tanács koordinátora. ■ír Az amszterdami rendőrség szerdán hajnalban kiszabadította Freddie Heineken 60 éves holland milliomos sörgyárost és 57 éves sofőrjét, akiket három héttel ezelőtt raboltak el ismeretlen tettesek. Az akcióban 24 személyt tartóztattak le. Az emberrablók mintegy 10— 12 millió dollárnak megfelelő váltságdíjat követeltek, s ebből több mint egymillió dollárnak Szelőre nyoma sincs. Andropov levele Papandreunak Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke levelet intézett Andreasz Papandreu görög miniszterelnökhöz — közölték szerdán Athénban hivatalos források. A levél tartalmáról csak annyit közöltek, hogy a szovjet államfő azokat az ellenintézkedéseket ismertette, amelyeket a Szovjetunió a Pershing—2 közepes hatótávolságú rakéták és a manőverező robotrepülőgépek nyugat-európai telepítése miatt kénytelen hozni. A görög kormányfő néhány napon belül válaszol Jurij Andropov levelére — tették hozzá azathéni források. Görögország korábban a rakétatelepítés hat hónappal való elhalasztását indítványozta annak érdekében, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok megegyezésre jusson a genfi tárgyalásokon. A görög kormány síkraszállt egy balkáni atomfegyvermentes övezet létrehozásáért is. Görögország, Bulgária, Románia, Jugoszlávia és Törökország szakértői a jövőév januárjában találkoznak Athénban a görög indítvány megvitatására. Várkonyi Péter Damaszkuszban Várkonyi Péter külügyminiszter november 28. és 30. között — Szabah el-Ahmad el-Dzsábir esz-Szabah kuvaiti miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter és tájékoztatási miniszter meghívására — hivatalos látogatást tett Kuvaitban. Kuvaiti tartózkodása során Várkonyi Pétert fogadta Dzsábir el-Ahmed el-Dzsábir esz-Szabah, Kuvait állam emírje, Szaad el-Abdullah esz-Szalem esz-Szabah trónörökös, miniszterelnök. A magyar külügyminiszter találkozott Ali el-Kalifa esz- Szabah pénzügyminiszterrel is. A tárgyalásokon a két külügyminiszter véleményt cserélt a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. Egyetértettek abban, hogy további erőfeszítések szükségesek a nemzetközi feszültség enyhítésére, a regionális válsággócok felszámolására. A két ország kapcsolatait áttekintve elégedettséggel nyugtázták az együttműködés eddigi eredményeit. Megerősítették készségüket az együttműködés széles körű bővítésére. Várkonyi Péter külügyminiszter magyarországi látogatásra hívta meg kuvaiti partnerét, aki a meghívást köszönettel elfogadta. A magyar külügyminiszter Kuvaitból szerdán Damaszkuszba utazott. 2 lefejeződtek a magas szintű magyar—NDK megbeszélések (Folytatás az 1. oldalról) Kedves Monecker elvtárs! Megtiszteltetés számomra, hogy mostani látogatásom alkalmával ezt a kitüntetést átadhatom önnek, akit hoszszú évek óta ismerek és tisztelek, s akivel a közös célokért végzett közös munka is összefűz. A kitüntetés átadásakor elhangzott válaszbeszédében Erich Honecker hangoztatta: „Kedves Kádár János Elvtárs! Kedves Magyar Elvtársak! Szívből köszönöm önnek, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának és a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának a Magyar Népköztársaság Gyémántokkal Ékesített Zászlórendje kitüntetését. Ebben a magas kitüntetésben egyben pártunk és államunk tevékenységének, a szocializmus megerősítésére és a béke biztosítására irányuló politikájának méltánylását látom. A kitüntetés jelképezi marxista-leninista pártjaink, államaink és népeink állandóan mélyülő barátságát és gyümölcsöző együttműködését. Engedjék meg, hogy ebben az ünnepélyes pillanatban emlékezzem közös nagy forradalmi hagyományainkra. A német és a magyar munkások osztályszövetsége a tőkés kizsákmányolás és az imperialista háború ellen vívott küzdelemben szilárdult meg, s bevált a Magyar Tanácsköztársaság megvédelmezésekor 1919-ben. Spa-Pártunk Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a magam nevében gratulálok a kitüntetéshez. Szívből kívánok önnek erőt, egészséget, további eredményes munkát a szocialista Német Demokratikus Köztársaság felvirágoztatásában és közös ügyünk, a szocializmus és a béke szolgálatában. nyolországban a nemzetközi brigádok soraiban, az antifasiszta ellenállásban. Ma országaink dolgozói a fejlett szocialista társadalmat építik. Szoros együttműködésük hozzájárul ahhoz, hogy az emberek javára egyre inkább érvényesüljenek a szocializmus előnyei és értékei. Megfelel ez kapcsolataink fő irányainak, miként azokat a Német Demokratikus Köztársaság és a Magyar Népköztársaság barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződése rögzíti. Tavaly júniusi találkozónk idején pontosítottuk ezeket, és mai megbeszéléseink folyamán további lépésekben állapodtunk meg. Lenin pártjával és hazájával töretlen barátságban járul hozzá testvéri szövetségünk a szocializmus erősítéséhez és a béke biztosításához. Különleges jelentősége van ennek éppen most, amikor a NATO megkezdte az Egyesült Államok új, elsőcsapás-mérő nukleáris fegyvereinek telepítését, és még jobban kiélezi a nemzetközi helyzetet. Ezért fokozott erőfeszítéseket teszünk, hogy érvényre juttassuk a békés egymás mellett élést és a fegyverzetek csökkentését a konfrontáció és fegyverkezési hajsza irányzatával szemben. Kedves Kádár János Elvtárs! Biztosítom önt arról, hogy minden tőlem telhetőt megteszek a jövőben is közös ügyünkért. Kérem, adja át testvéri üdvözletemet a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának és a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának, önnek és valamennyi magyar elvtársnak újabb sikereket kívánok a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa határozatainak végrehajtásában.” ★ Ezt követően Erich Honecker díszebédet adott vendége tiszteletére, majd a délutáni órákban újabb megbeszélést tartottak. Kádár János és Erich Honecker találkozójával párhuzamosan Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára Hermann Axennal, az MSZEP Központi Bizottságának titkárával tanácskozott. A hivatalos megbeszélések befejeztével Kádár János és kísérete látogatást tett a berlini magyar nagykövetségen, és ott találkozott a magyar kolónia képviselőivel. Kádár János részletes tájékoztatást tartott a magyarországi helyzetről, beszámolt berlini megbeszéléseinek eredményeiről és válaszolt a hallgatóság kérdéseire. Szerda este a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és kísérete elutazott Berlinből. Gyezteti földrészünk békéjét és biztonságát, terheli a szocialista és a tőkés országok közötti kapcsolatokat, akadályozza a fegyverzetek korlátozása és a leszerelés érdekében tett erőfeszítéseket. A tárgyaló felek kifejezték meggyőződésüket, hogy a kelet-nyugati kapcsolatok megváltozott feltételei között sincs ésszerű alternatívája a békés egymás mellett élés politikájának, és hangsúlyozták: mindent megtesznek azért, hogy elhárítsák a nukleáris háború veszélyét. A két párt képviselői méltatták a Szovjetunió következetes békepolitikáját, konkrét és konstruktív kezdeményezéseit, amelyek arra irányulnak, hogy megakadályozzák a nukleáris fegyverek további felhalmozódását. Elítélték az Egyesült Államok magatartását, amellyel megakadályozta, hogy megegyezés születhessen a közepes hatótávolságú nukleáris fegyverek csökkentéséről folytatott genfi tárgyalásokon. Rámutattak arra a felelősségre, amelyet az NSZK, Nagy-Britannia és Olaszország kormányai az amerikai fegyverek országukba való befogadásával vállalnak magukra. Hangsúlyozták a Varsói Szerződés tagállamai összehangolt fellépésének jelentőségét a nemzetközi küzdőtéren, és kiemelték a szocialista közösség többi államával kialakult együttműködés fejlesztésének fontosságát. Rámutattak arra is, hogy Magyarország és az NDK az államközi kapcsolataikban rejlő minden lehetőséget felhasznál, hogy tevékenyen hozzájáruljon a szocialista közösség békepolitikájának és azoknak a közös törekvéseknek a megvalósításához, amelyek a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete 1983. januári, prágai nyilatkozatában és a szocialista országok párt- és állami vezetőinek 1983. júniusi, moszkvai nyilatkozatában megfogalmazódtak. Hangsúlyozták, hogy a Szovjetunió és a szocialista közösség ereje, védelmi képességének további erősítése, valamint a NATO és a Varsói Szerződés közötti katonai erőegyensúly fenntartása a világbéke megőrzésének alapvető feltétele. Ezzel egyidejűleg hangsúlyozták azoknak a javaslatoknak az időszerűségét, amelyeket a Varsói Szerződés tagállamai tettek az egyenlőség és az egyenlő biztonság elve alapján a haderők és fegyverzetek, mindenekelőtt a nukleáris fegyverek korlátozása és csökkentése érdekében. Különösen fontosnak tartják, hogy a Szovjetunióhoz hasonlóan minden atomhatalom vállaljon kötelezettséget, hogy nem alkalmaz elsőként nukleáris fegyvert. Sürgették, hogy a NATO-államok konstruktívan reagáljanak a szocialista közösség országainak békekezdeményezéseire, mindenekelőtt arra a javaslatra, hogy a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai kössenek szerződést az erőszak alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról és a békés kapcsolatok fenntartásáról. Ez a lépés hozzájárulna a feszült nemzetközi légkör enyhüléséhez. Kifejezték meggyőződésüket, hogy a jelenlegi bonyolult helyzetben is megvan a lehetőség a nemzetközi kapcsolatok veszélyes tendenciáinak leküzdésére, az erőegyensúlynak a fegyverzetek alacsonyabb szintjén történő kialakítására, valamennyi vitás kérdés tárgyalásos rendezésére. Megerősítették szolidaritásukat Ázsia, Afrika és Latin-Amerika népeinek a függetlenségük megszilárdításáért, a neokolonializmus és a fajüldözés ellen vívott harcával. Elítélték az imperialista törekvéseket a Közel- és Közép-Keleten, a Libanon belügyeibe való beavatkozás további kiszélesítését, síkraszálltak a térség problémáinak igazságos politikai rendezéséért. Követelték a Grenada elleni agresszió és a Nicaragua elleni katonai fenyegetés azonnali megszüntetését. Kádár János és Erich Honecker találkozója a hagyományos barátság légkörében, a kölcsönös megbecsülés és megértés jegyében zajlott le. Erich Honecker válaszbeszéde Kádár János, az MSZMP KB első titkára és Erich Honecker, a NSZEP KB főtitkára, az NDK államtanácsának elnöke a Berlin-niederschönhauseni kastélyban. Közös közlemény a tárgyalásokról Kádár János és Erich Honecker találkozójának heteivel szerda este az alábbi közközleményt adták ki a tanácsatorról: Kádár nos, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Erich Honeckernek, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága főtitkárának, az NDK államtanácsa elnökének meghívására 1983. november 30-án hivatalos baráti látogatást tett a Német Demokratikus Köztársaságban. A megbeszélések során Kádár János és Erich Honecker tájékoztatták egymást az MSZMP XII., illetve az NSZEP X. kongresszusi határozatainak végrehajtásáról. Különös figyelmet fordítottak azoknak a feladatoknak a megvitatására, amelyek a 80-as évek követelményeiből mindkét párt számára adódnak. Megelégedéssel állapították meg, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Német Szocialista Egységpárt, a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság közötti testvéri kapcsolatok az élet minden területén jól fejlődnek. Hangsúlyozták, hogy a két ország közötti szoros együttműködés elmélyítésének — az 1977-ben megkötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződéssel összhangban, a marxizmus-leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei alapján — nagy jelentősége van. Szolgálja a két nép érdekeit, és egyben hozzájárul a szocialista közösség egységének és együttműködésének erősítéséhez. Megállapították, hogy az áruforgalom, valamint a gazdasági és műszaki-tudományos együttműködésben elért eredmények növelik mindkét ország népgazdaságának teljesítőképességét. Széles körű a kapcsolat a kultúra, a tudomány, valamint az oktatás és az egészségügy területén is. Az állampolgárok közötti közvetlen érintkezések ugyancsak hozzájárulnak a két nép barátságának elmélyítéséhez, a szocializmus építésében szerzett tapasztalatok kölcsönös megismeréséhez. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa 37. ülésszakának határozataival összhangban hangsúlyozták, hogy az MNK és az NDK érdekelt és továbbra is aktív szerepet vállal a szocialista gazdasági integráció folyamatának előbbre vitelében. Kádár János és Erich Honecker aggodalommal állapították meg, hogy a szélsőséges imperialista körök konfrontációs politikájának következtében a nemzetközi helyzet súlyos feszültségekkel terhes. Különösen veszélyesnek ítélték azt a törekvést, hogy a fegyverkezési hajsza fokozásával az USA, illetve a NATO katonai fölényre akar szert tenni a Szovjetunióval, illetve a szocialista országokkal szemben. Az új amerikai közép-hatótávolságú nukleáris rakéták nyugat-európai telepítése jelentősen vesz. VISNEPE ...és a diploma az SZOMBAT TIBOR eszmélésétől fogva különösen vonzódott az erdőhöz. Mikor szülővárosában Keszthelyen az őslakók ivadékai zajos csapatokban horgászni indultak az öbölbe, ő inkább erdész apjával a környéket járta. A természet szeretete életfogytiglan zsigereibe ivódott. Ennyi, s ez nem kevés mit útravalóul kapott a családtól, mert amúgy mindig a maga útját szerette járni. A humán érdeklődés (s nem a szülői kényszer) sodorta a szombathelyi főiskolára. A magyar népművelés szakpáron belül az első érdekelte, az utóbbi szépnek, s mindenekelőtt újnak tűnt. A főiskolai élet nyitottsága, szabadsága jobban csábította, mintsem azon gondolkodjék, vajon jól választott-e megalapozott volt-e döntése? A 23 esztendős vékony, szőke hajú fiatalember mikor idáig jut élete néhány esztendejének visszapörgetésében, itt szünetet tart, s elméleti fejtegetésekbe kezd: — Szerintem egy jó népművelő nyolc általánossal is ügyesen szervez, mozgósít, s közben még művelt ember is lehet. Elvégeztem a főiskolát, s nem nagyon tudom, hogy mi a népművelő feladata. Volt évfolyamtársaim mondják, kevés idő és energia jut a tartalmi munkára. Talán többfelé kellene szétosztani a feladatkört, hogy a kvalifikált munkát végezze a népművelő. Ha valaki így vélekedik, nem kötelező népművelőnek lennie, választhatja élethivatásul a tanítást is. A kérdésem tehát így hangzik: — A tanársághoz érez-e kedvet, elkötelezettséget? — Igen. Egyértelműbb számomra. Legszívesebben egy intézetben szeretnék elhelyezkedni, ahol nemcsak tanórákon, hanem azon túl is együtt lehetnék a gyerekekkel. Tapasztalatom már van, nyaranta ugyanis állami gondozott gyerekeket táboroztattam, s igen megszerettem őket. Hogy az anyagiak befolyásolnak-e majd választott hivatásom gyakorlásában? Csak feltételes módban beszélhetünk erről, hisz a főiskolai gyakorlaton kívül még nem tanítottam. Annyi bizonyos, hogyha hasznosnak vélem, amit csinálok, akkor csak a kevés fizetés miatt, nem adom föl. Ha érezném, hogy nem elégít ki a munka, akkor le tudnék mondani róla. A hivatástudatra egy pontiglehet hivatkozni. Eggyel több középszerű nevelőnek lenni, ez nem perspektíva szá 1983. december 1. Csütörtök