Vas Népe, 1984. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-03 / 1. szám

Nyugalom Nigériában Nigériában a szombati ál­lamcsíny nyomán nyugalom uralkodik. Vasárnap este a lagosi rádió ismertette a ha­talomra került legfelsőbb katonai tanács összetételét. A hadsereg az egész or­szág területén teljes mérték­ben ura a helyzetnek. A megbuktatott elnök, Shehu Shagari sorsáról még nem állnak rendelkezésre meg­bízható információk. A legfelsőbb katonai ta­nács 14 tagból áll, köztük van Mohamed Buhari dan­dártábornok, D. Y. Bali, az új nemzetvédelmi miniszter, Sintta Isiako, a fegyveres erők vezérkari főnöke, to­vábbá a három fegyvernem főparancsnoka is. Tagja a tanácsnak Abacha dandártá­bornok is, aki a jelek sze­rint a szombati hatalomát­vételt irányította. Buhari a testület elnöke, ő az állam­fő, és egyben a fegyveres erők főparancsnoka. Brunei független Vasárnap kikiáltották Bru­nei függetlenségét, ezzel hi­vatalosan is véget ért a csaknem évszázados brit uralom. Hasszánéin Bolkiah, Brunei szultánja kinevezte országa első, családi alapo­kon nyugvó kormányát. Brunei Ázsia leggazda­gabb országa. Lakóinak szá­ma mindössze 200 ezer, te­rülete kevesebb mint 6 ezer négyzetkilométer, Borneo északnyugati partjainál fek­szik. Gazdagságát elsősorban a kőolajnak és földgáznak köszönheti. Madrid Rendőrgyilkosság Hétfőn délelőtt a spanyol fővárosban két rendőrt meggyilkoltak. A gépkocsizó járőrpár szolgálatot telje­sített Madrid külvárosá­ban. Amikor egy piros jel­zésnél megálltak, egy gép­kocsiból ismeretlenek gép­pisztoly-sorozatot adtak le rájuk. Mindketten meghal­tak. A támadók elmenekültek. Feltételezések szerint, az ETA baszk terrorszervezet megkezdte azon fenyegeté­sének valóraváltását, hogy a Miguel Goicoetchea ETA- vezér elleni múlt heti me­rényletért tíz rendőrrel vé­gez. Ö TnsnTpH EXPRESSZ K­­­atonai hírszerző képességének javítása céljából Japán felderítő műholdat kíván kifejlesz­teni. Magas rangú, tokiói hadügyminisztériumi for­rások hétfőn ennek kap­csán azt hangoztatták, hogy az ország számára — úgymond — létfontos­ságú megfelelő katonai információk gyűjtése, s ez megköveteli az állító­lagos távol-keleti szov­jet fegyverkezés „szoros figyelését” az űrből. K­ Franciaországban nagy megdöbbenést kel­tett a Szilveszter éjsza­káján elkövetett kettős merénylet: előbb a Mar­seille és Párizs között közlekedő expresszvonat­­ban robbant egy bomba, majd pedig a Marseille-i pályaudvaron. A két me­rényletnek négy halálos áldozata volt, s 46-an megsebesültek. -1z jeges árhullám sö­pört végig az újév első napján Leningrád tenger­parti részein. Az elmúlt évek legnagyobb árvize szerencsére nem követelt emberáldozatot. A vé­delmi intézkedések, az ön­kéntes mentőalakulatok, tűzoltók és a rendőrség önfeláldozó munkája je­lentősen csökkentette a károkat. Nemzetközi kérdésekről, a szovjet—japén kapcsolatokról Nyikolaj Tyihonov nyilatkozata Moszkvában vasárnap nyilvánosságra hozták azokat a válaszokat, amelyeket Nyikolaj Tyihonov, az SZKP PB Po­litikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió minisztertanácsá­nak elnöke adott a Jomiuri Simbun című japán lap szer­kesztőségének kérdéseire. Az új közepes hatótávol­ságú amerikai rakéták euró­pai telepítésének megkez­dése utáni nemzetközi hely­zetről szólva Nyikolaj Tyi­honov kifejtette: — Gondolom, újságok sok olvasója egyetért azzal, hogy mindenkinek jobb vol­na, ha az új évet „ raké­ták nélkül kezdhetnénk. Visszataszító „ajándék” ez az európaiaknak”, de nem­csak nekik. Az Egyesült Ál­lamok lépései következtében a világhelyzet sokkal bo­nyolultabb lett, a feszültség számottevően megnőtt. — Jurij Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnöksége elnökének 1983. november 24-i nyilat­kozata meggyőzően feltárja, milyen hibás és veszélyes a jelenlegi amerikai kormány­zat irányvonala, amelynek célja a Szovjetunió bizton­ságának aláásása. A nyilat­kozat megmutatja, hogy va­lójában kit terhel a felelős­ség a genfi tárgyalások meg­szakadásáért. Csupán hang­súlyozni tudom, hogy a Szovjetunió a genfi tárgya­lásokon olyan messzire el­ment, amennyire csak me­hetett, hogy valóban igazsá­gosan és radikálisan meg le­hessen oldani a közepes ha­tótávolságú nukleáris fegy­verek kérdését. — Emlékeztetnék rá, hogy éppen a Szovjetunió java­solta minden közepes ható­­távolságú és harcászati nuk­leáris eszköz megsemmisí­tését Európában. Az Egye­sült Államok azonban még tárgyalni sem kívánt erről. — Ezt figyelemb­evéve mi olyan megoldásra töreked­tünk, amely lehetővé tette volna, hogy mind Európá­ban, mind pedig Ázsiában a lehető legalacsonyabb szinten megőrizzük a köze­pes hatótávolságú nukleáris eszközök egyensúlyát . Késznek mutatkoztunk arra is, hogy az Egyesült Államokkal kötendő megfe­lelő megállapodás aláírásá­nak pillanatában megszün­tessük az SS—20 rakéták te­lepítését a Szovjetunió kele­ti területein, természetesen azzal a feltétellel, hogy az ázsiai térségben nem vál­tozik meg lényegesen a ha­dászati helyzet.­­ Sajnos, a másik fél egészen más, nyíltan önző megfontolásokból indul ki. Számára az a legfontosabb, hogy az első csapás megté­telére alkalmas nukleáris fegyver Európába telepíté­sével katonai fölényre te­gyen szert. Ezért hiúsította meg a genfi tárgyalásokat is. — Ezzel kapcsolatban kénytelen vagyok szólni ar­ról a negatív szerepről is, amelyet néhány más ország vezetése játszott. Azok, akik saját népük akaratával ellentétben beleegyeztek ab­ba, hogy befogadják az ame­rikai rakétákat, közvetlenül felelősek a nemzetközi hely­zet jelenlegi kiéleződéséért.­­ A helyzet ma valóban nem egyszerű, de a szovjet vezetés, mint ezt Jurij And­ropov világosan kifejtette, nem kívánja megváltoztat­hatatlannak tartani ezt a helyzetet. " Szeretnénk remélni, hogy a józan ész mégis dia­dalmaskodik, visszaáll az amerikai rakéták telepítésé­nek megkezdése előtti hely­zet, s ez lehetővé teszi a kölcsönösen elfogadható megoldás megtalálását. — Milyenek a nemzetközi helyzet alakulásának kilá­tásai? Erre egy japán szó­lásmondással lehetne vála­szolni: „Holnap holnapi szél fog fújni”. Igaz, a japánok gyakran fatalistán értelme­zik ezt a szólást. Mi, szov­jet emberek, biztosak va­gyunk abban, hogy csak a népek mai közös erőfeszíté­se képes meghatározni, mi­lyen lesz a holnapi szél, s általában a holnapi nap. Az pedig, hogy ez az enyhülés és az együttműködés meleg szele legyen, sok szempont­ból a japán fél álláspontjá­tól is függ. A szovjet—japán kapcso­latok helyzetét a Jomiuri Simbun kérdésére Nyikolaj Tyihonov a következőképp értékelte: — Azt mondanám, hogy a szovjet—japán kapcsolatok jelenleg nem a legjobb idő­szakot élik át. Fejlődésük az utóbbi években lefékező­dött és ezért a Szovjetunió nem tekintheti felelősnek magát. Nem változott a Szovjetuniónak az az elvi irányvonala, hogy igazi jó­szomszédi kapcsolatokat hoz létre Japánnal. Más dolog azonban, hogy Japánban miként kezdték kezelni az országunkhoz fűződő kap­csolatokat. A japán kor­mány a Csendes-óceán túl­só oldalára kacsingatva tu­datosan vállalta, hogy szét­rombolja a szovjet—japán kapcsolatok egész rendsze­rét, amelyet a két ország erőfeszítései teremtettek meg a háború utáni idő­szakban. Korlátozta a politi­kai kapcsolatokat, az új köl­csönösen előnyös­­kereske­delmi—gazdasági szerződé­sek megkötését, félbeszakí­totta a tudományos—műsza­ki együttműködésről kötött szerződés végrehajtását és így tovább. Ráadásul eze­ket az intézkedéseket kü­lönböző, országunkkal szem­ben barátságtalan kampá­nyok kísérik. — Nem hiszem, hogy ez a politika megfelel Japán nemzeti érdekeinek. Annál is inkább, mivel a Szovjet­unió változatlanul konstruk­tívan közelít a távol-keleti szomszédjához fűződő kap­csolatok fejlesztéséhez. A Szovjetunió és Japán között hosszú időn át szélesedtek a kölcsönösen előnyös kap­csolatok és ez nem kevés kedvező eredménnyel járt. Voltak természetesen ne­hézségek is, de eközben a kapcsolatok fejlesztését nem tették függővé különböző, gyakran erőszakoltan ki­agyalt problémától. Jelenleg nehéz szabadulni attól a be­nyomástól, hogy a japán fél szándékosan zsákutcába akarja vezetni a szovjet— japán kapcsolatokat. — Adhat ez bármilyen előnyt, vagy fölényt Japán­nak, például a biztonság, vagy a gazdasági fejlődés területén? Ezt még a leg­gazdagabb fantáziával is nehéz lenne elképzelni. — Az egyetlen ésszerű út a kölcsönösen előnyös kap­csolatok minden eszközzel történő szélesítése és szilár­dítása a jószomszédság szel­lemében. Pontosan ezen az úton haladva lehet mind­két fél számára elfogadható módon legyőzni a meglevő nehézségeket. Fontos, hogy mindkét fél először is jó­indulatot, realitásérzéket tanúsítson, s figyelembe ve­gye a másik érdekelt állás­pontját. A Szovjetunió nincs híján ennek a készségnek. — A Szovjetunióban tisz­teletet és rokonszenvet érez­nek a japán nép iránt és őszintén kívánják, hogy kapcsolatainkban felülkere­kedjék a biz­alom és a jó­­szomszéd­ság. A szovjet­­em­bereknek semmilyen más szándéka nem volt és nincs. — Megragadom az alkal­mat és Japán minden la­kosának tolmácsolom a szov­jet vezetés, országunk népe újévi üdvözletét, azt a kí­vánságát, hogy minden ja­pán családban boldogság, békesség és jólét legyen. •X*&'>X’X"XvX*X">XvXv::£"X*>X*X:Xv>&^^ aw’jg IMÉtMM A. - m. TASZSZ-kommentar in­tsiafii fl Gromiko Shultz találkozóról Kommentárban foglalko­zott a TASZSZ hírügynök­ség az amerikai külügymi­nisztériumnak azzal a beje­lentésével, hogy Gromiko szovjet és Shultz amerikai külügyminiszter találkozik egymással az európai biza­lom- és biztonságerősítő in­tézkedésekkel és a leszere­léssel foglalkozó, Stockholm­ban januárban kezdődő kon­ferencia idején. Tökéletesen nyilvánvaló — mutat rá a szovjet hír­­ügynökség —, hogy sem a stockholmi konferencia, sem a kétoldalú érintkezések nem helyettesíthetik a genfi tárgyalásokat, amelyek az Egyesült Államok hibájából szakadtak meg. Washington ugyanis kezdettől fogva arra törekedett, hogy ne szüles­sen kölcsönösen elfogadható megállapodás az európai nukleáris fegyverzetről. Az Egyesült Államok ál­tal létrehozott helyzetből való kijutás módját leg­utóbb épp a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ha­tározata mutatta meg. Ez hangsúlyozta, hogy ha az Egyesült Államok és a NA­TO más országai késznek mutatkoznak visszatérni a közepes hatótávolságú ame­rikai rakéták európai tele­pítésének megkezdése előtti helyzethez, akkor a Szov­jetunió is kész lesz ezt meg­tenni. A NATO részéről egyelőre semmiféle jele sincs az ilyenfajta készségnek. Sőt, még azt is bejelentették, hogy 1984 első napjára az NSZK-ban és Angliában le­vő új amerikai nukleáris eszközöket harci készültség­be helyezik. A TASZSZ végezetül em­lékeztet rá, hogy a stockhol­mi konferencia első szaka­szának napirendjén csupán a bizalomerősítő intézkedé­sek áttekintése szerepel. A Gromiko—Scultz találkozó­ról, s a fegyverkorlátozási kérdések áttekintéséről szól­va tehát Washingtor­ olyas­miről beszél, ami valójában nem is létezik. Ezeknek a nyilatkozatoknak nyilvánva­ló célja a nyugat-európai és az amerikai közvéleménynek a megnyugtatása, annak el­­hitetése, hogy a békére néz­ve rendkívül veszélyes ame­rikai rakétatelepítés lénye­gében mit sem változtatott a nemzetközi helyzeten — mutat rá a szovjet hírügy­nökség. Diplomáciai fogadás A Budapesten akkredi­tált diplomáciai képvise­letek vezetői hétfőn, az új­év alkalmából jókívánsá­gaikat fejezték ki Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének. Az Országházban Losonczi Pál fogadásán részt vettek Gáspár Sándor, Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács he­lyettes elnökei és Katona Imre, az Elnöki Tanács tit­kára is. A fogadás szívélyes lég­körben zajlott le. Tömpe István kitüntetése A Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa Tömpe Istvánnak, az Állami Rá­dió és Televízió Bizottság nyugalmazott elnökének több évtizedes kiemelke­dő munkásmozgalmi és köz­életi tevékenysége elisme­réseként, 75. születésnapja alkalmából a Magyar Nép­­köztársaság Babérkoszorú­val Ékesített Zászlórendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács el­nöke adta át. Jelen voltak a kitüntetés átadásánál Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottsága titkára és Sarlós István miniszter­elnök-helyettes. Nem gyakran, de időn­ként a Szakszervezetek Vas megyei Tanácsa elnöksége és a Hazafias Népfront Vas megyei elnöksége együttes ülést tart. Ez történt leg­utóbb, december második felében, amikor a szocialis­ta demokrácia továbbfej­lesztésének­­ feladatairól együttes ülésen tárgyaltak. A tanácskozáson jelen volt Pozsgay Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának a főtit­kára is. Az elnökségek tagjai két szóbeli beszámolót hallgat­tak. Ezt követték a kérdé­sek, hozzászólások, majd a közös állásfoglalás elfoga­dása. Mit tartalmaztak a beszámolók, a hozzászólások és a közös állásfoglalás? Az érdekvédelem nem zárul le a gyárkapuval Nagy Lajos, a megyei párt-vb tagja, a Szakszer­vezetek Vas megyei Taná­csának vezető titkára han­goztatta: a munkahelyi de­mokrácia olyan légkört fel­tételez, amelyben jó a kap­csolat a vezetők és a beosz­tottak között, ahol a dolgo­zó véleményt mondhat, ki­fejtheti javaslatait, elgon­dolásait és érdemleges vá­laszt is kap. Az a vezető cselekszik helyesen, aki fel­ismeri az ebből fakadó gaz­dag forrást, s ennek jegyé­ben a dolgozókkal megbe­széli terveit, megosztja gondjait, számít a vélemé­nyükre és közreműködé­sükre. Mindez megsokszo­rozza a gazdasági vezetők erejét, csökkenti a tévedé­sek és hibák lehetőségét, sőt védelmet is nyújt számukra. A közvetlen termelőmunká­ban részt vevő dolgozók kezdeményezését, alkotó­készségét tehát össze lehet és kell is kapcsolni az egy­személyi felelős vezetés el­vével. Kiemelte: a szakszerveze­tek tevékenysége,­ a külön­böző szakszervezeti fórum szocialista mok és szervek működése egyrészt közvetlen lehető­séget, szervezeti keretet nyújt a dolgozóknak a köz­életben való részvételre, másrészt a szakszervezeti szervek, mint az összdolgo­­zók képviselői egyben a munkahelyi demokrácia képviseleti intézményei is. Ennek alapján a gazdasá­gi vezetés minden szintjén hivatásuk szerint képvise­lik az összes dolgozót. Tör­vényeink a dolgozó embe­rek jogainak képviseletét nagyon lényeges kérdések­ben a szakszervezetekre ru­házták. Ahol csökken a be­leszólási készség, alkotó gondolatok vesznek el, lany­hul az aktivitás és mindez kihat a termelésre, az üze­mi légkörre, az emberi kap­csolatokra, a vezetők és beosztottak viszonyára. Az SZMT vezető titkára a megyei helyzetet elemezve megállapította: a munkahe­lyi demokrácia fejlesztésé­re hozott határozat szelle­mét csak részben sikerült eddig érvényesíteni. Minő­ségi változásról sajnos nem beszélhetünk. A belső sza­bályok módosításához a Nyugat-magyarországi Fa­gazdasági Kombinát kivé­telével későn kezdtek hoz­zá. A gazdasági egységek többségében még ma is csak a szabályozással fog­lalkoznak. A Minisztertanács és a SZOT együttes határozatá­ra utalva az előadó hangoz­tatta: nagyon sok szakszer­vezeti tisztségviselő elmond­ja, hogy a végrehajtásban úgy tűnik, egy kissé megint magukra maradtak. Vagyis, mintha az állami, gazdasági partnerek ismét kissé kö­zömbösek lennének, mintha számukra nem volna leg­alább olyan érdek, akkor a feladat e határozat végre­hajtása, mint a szakszer­vezetnek. Végül a következőkről szólt az SZMT vezető tit­kára: a szakszervezeti moz­galom felismerte, hogy a tagság, a dolgozók érdek­­védelme nem zárulhat le a gyárkapuval. Életükben a Nekünk -magyaroknak nincs Cook kapitányunk, sem más, de hasonlóképpen híres fölfedezőnk, ám azért hazánkfiai közül is számo­san megfordultak a világ legtávolabbi zugaiban. No­ha nem vagyunk tengermel­­léki ország, és nemzeti tör­ténelmünk viharai sem tet­ték lehetővé nagyobb expe­díciók indítását, azért min­dig akadtak olyan vállalko­zó szellemű férfiak, akik in­nen, a Duna—Tisza tájáról indultak útnak, s járták, meg Afrika, Ázsia kü­lön­bö­­ző birodalmait ,vagy éppen így keltek át a kínaiak a fo­lyók felett. (Cholnoky Jenő ábrája a helyszínen szerzett tapasztalatai alapján.) 1984. január 3. Kedd

Next