Vas Népe, 1984. február (29. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-01 / 26. szám

Nyereségcentrikus gazdálkodás , a­ zárszámadó közgyűlés a celldömölki tsz-ben Valamicskét az éjjel is fa­gyott. Reggelre meg friss hó­­esett, s így messziről, tábla­­hosszan látszanak az IFA csapai, amint végig — és vissza — ment a búzaveté­sen Bozzay Árpád, hogy mű­trágyát hintsen a hovatovább éhező vetésre. Egy órával ezelőtt még az izsákfai me­zőn tette ugyanezt, most a Celldömölkhöz tartozó alsó­sági határban, a Kismező északon eteti a baj nélkül ■telelő növényt. — Ilyenkor sincs nyugta a gépes embernek? — kérde­zem miután egy röpke idő­re leállította a motort. — Megszoktuk mi ezt ké­rem — válaszolja. — Ha most, a fagyban mi juttat­juk ki a nitrogént az őszi­ekre, kevesebbet kell a he­likopterrel szóratnunk. Tud­ja mibe kerül az? Óránként — mármint repülő óránként — 14 ezer forintba. Nem ellene beszélek, de mi ol­csóbbak vagyunk! És ilyen­kor nem teszünk kárt sem a talajban, sem a növény­zetben. S hát fogni kell a pénzt, magam is ezt látom, s ezt hallom a vezetőktől is nap mint nap, akik pénz­ben, nyereségben gondol­kodnak. Talán még azzal is álmodnak! — És jól fogták a pénzt? — Jól kellett, ha olyan aszályos év után, amilyen a tavalyi is volt, a terve­zettnél több lett a szövet­kezet nyeresége. A napok­ban lesz a zárszámadás, és a vezetőség már kiadta a múlt év főbb termelési­­ mu­tatóit. Abból emlékszem rá, hogy az év elején megcél­zott 15,1 millió forint helyett 18,2 millió a nyereség. Ez mindent megmond. A vegyi üzemben, ahol a permetezőszereket készí­tik, csomagolják, már azt kérdezem: — Milyennek ítélik meg a múlt év gazdálkodását? Egymásra néznek az asz­­szonyok, kicsit meg is le­pődnek s egymástól várják a választ is. Kisvártatva Bak Sándorné csomagoló azt mondja: — Ami engem illet, szí­vesen dolgoztam itt. Több­ségben nők vagyunk, kijö­vünk egymással. A lényeg, hogy egész évben volt alap­anyag, volt miből tölteni, csomagolni. Busszal hoznak ki és visznek haza bennün­ket. Minden szombat szabad volt, így is megtermeltük, amit vártak tőlünk. A bé­rünket rendesen megkap­tuk. Mást hirtelenében nem is tudnék mondani... Egy másik munkahely az állattenyésztő telep. A fejek negyed órával ezelőtt fe­jezték be esedékes megbe­szélésüket, s a zárszámadás­ra kiváló Dolgozót jelöltek maguk közül. A kiválasztás — ellenszavazat nélkül — Szabó Ferencnére esett. Mindezt Kéri Lajosnétól tudom, aki mint érdeklődő asszony tisztában van a szövetkezet eseményeivel, gazdálkodásával. — Látom, jó a hangulat — amit ki is mondok a fel­szabadult beszélgetést hall­ván. — Biztosan nem ezt lát­ná, ha alaphiányos lenne a szövetkezet — válaszol­ja Kériné. — De, mivel már ismerjük a számokat, per­sze, hogy derűs a légkör a tehenészetben is, másutt is. Különben a tehenészet­nek 7 millió forintos nye­resége volt. Több mint 3 millió liter tejet fejtünk és literjét hat forint alatt ter­meltük meg. Viszont 8,79 forintot kaptunk érte, így literjén három forint volt a nyereség. Ezek azért szép számok. És többször el­mondtuk egymás közt, milyen jó elhatározás volt, hogy évekkel ezelőtt elkezdtük a tehenészeti telep újjáépíté­sét. A férőhely is több lett, a munkafolyamatok is em­beribbek lettek. Az meg külön jó vezetői előrelátás volt, hogy részben a létszám­­növeléssel, s a tejprémium­mal már kis is gazdálkod­­tuk az árát. Most már hoz­hatja a további hasznot. Hát persze ésszel kell ben­ne dolgozni, hogy ezután is sok tej legyen, kevés borjú pusztuljon el, és minél több kerüljön hizlalóba... A szövetkezet további eredményeiről Karáth Rezső tsz-elnök, Kovács Lajos termelés­ főmérnök, illetve Hajós Géza főkönyvelő tájékoztat. Újra kirajzolód­nak előttem a nyereségcent­rikus törekvések, amiknek év közben magam is több­ször tanúja voltam. Mert valóban az volt itt a cél, hogyan lehetne egy forintból kettőt csinálni. Azzal is, hogy olcsóbban és többet termelnek, úgy is, hogy munkabérrel takarékoskod­nak, s azáltal is, hogy ész­szerűen csökkentik a mun­kafolyamatokra fordítan­dó költséget, ami az év minden napján feladat volt. Úgy találták, hogy né­hány száz hektáron a szán­tás helyett egy olcsóbb mű­velési mód, mondjuk a tár­csázás is megfelel a tech­nológiában. (Csak ezzel 150 ezer forintjuk megmaradt). Mivel drága a műtrágya, annak egy hányadát a jól kezelt istállótrágyával he­lyettesítették — termésvesz­teség nélkül. A végered­mény az aszály ellenére iga­zán elfogadható, hiszen bú­zából 48, kukoricából 72, napraforgóból 20 mázsás átlagtermésük volt hektá­ronként. A takarékosság gondola­tánál maradva: ezer tonna kukoricát nedvesen tartósí­tottak, ami önmagában 450 ezer forint megtakarítás. Villanyáramból 20, gáz- és tüzelőolajból 14 százalékkal kevesebbet használtak fel, mint 1982-ben, így csak a takarékosságra való figyel­mességük 1,8 millió forint fogható, kimutatható össze­get jelent. Bár az aszály 2,7 millió forinttal megvámolta a nö­vénytermesztési főágazat ár­bevételét, az állattenyésztés­ben 4,4 millió pluszt terem­tettek. Azon kívül, hogy kö­vették a tehénlétszámot, s hogy több tejet is fejnek, mint tavalyelőtt, széles kör­ben alkalmazták az évek óta jól bevált abrakkímélő hizlalást. Ennek lényege: a hízómarha 160 napon át — vagyis a hizlalás utolsó fázisáig — a legelőn van, s maga keresi meg az olcsó élelmét. Igaz, így hosszabb a hizlalási, az elkészülé­si ideje, viszont darabonként 4—5 mázsával kevesebb ab­rakot igényel. S bár hos­­­szabb idő ala­tt fordul meg benne a pénz, a gyepen, az olcsó takarmányon való hizlalás üzlet maradt. A szövetkezet jó érzék­kel építette ki — és működ­teti is — ipari tevékenysé­gét. A fél országból kap megrendelést elektromos for­górészek tekercselésére. Üzemében gyártják — főleg a kistermelők körében nép­szerű — Celloid és a Cel­­­sect nevű növényvédő és faseb gyógyító szereket. E faipari részlegükben saját és vásárolt anyagot is fel­dolgoznak. Itt az a szólás­mondás, hogy a celli­tis2- ben készült karók tartják a Balaton melletti szőlőket... Figyelmet érdemel a szövet­kezet építőipari munkája is. Megépítik és karbantart­ják a saját épületeiket mint például a tehenészeti telepet, a vegyi üzemet é­s mind több bérmunkát is vállalnak. A melléktevékenység rang­ját növeli, hogy annak együttes termelési értéke ta­valy 66 és fél millió forint volt. Egyik-másik részlegben egy fő egy millió forint ter­melési értéket állított elő. Érthető, hogy — akárcsal: a gabona, a tej- és a hús­termelés, az ipari munka is kellő figyelmet kap a rend­­szeres elemző munkában, ami a Sághegyalja Tsz-ben szintén magas fokú, s kivá­lóan szolgálja, segíti a ter­melést. Minderről, s bizonyára még sok másról is kellő szó esik ma Celldömölkön, a szövetkezet zárszámadó köz­gyűlésén. Jó­­tanácskozást... Udvardy Gyula Fotó: Kaczmarski Zoltán — Fogni kell a pénzt mondja Bozzay Árpád. Etetik a búzát. Nitrogén műtrágya a vetésnek. — Antit vártak tőlünk, azt meg is termeltük — jelenti ki Bak Sándorné. — A munka is emberibb lett — magyarázta Kléri Lajosné, feje. A konjunktúra hőmérője Az esztendő első napjaiban elég so­k politiikai aggód­­nivalója van a világnak. A politikai kérdéseken túlmenően azonban minden országban félénk reménységgel lesik, ho­gyan alakul a gazdasági helyzet. Napjaink világgazdaságá­ban az egymásrautaltság olyan nagymértékű, hogy (egy­két országtól eltekintve) tartós gazdasági stabilitás és fel­lendülés csak a helyzet általános javulásával érhető el. A leköszönt 1983-as év — különösképpen a második fél­esztendő — jelezte, hogy a legerősebb tőkés gazdaságok­ban elkezdődött némi pozitív irányú folyamat. A fejlett tőkés országokat tömörítő legszélesebb szervezet, a mintegy két tucatnyi taggal rendelkező OECD legfrissebb statiszti­kái szerint 1982-ben ezeknek az államoknak a gazdasága még nemcsak stagnált, hanem zsugorodott is, 1983 ezzel szemben már több mint két százalékos növekedést hozott. Az európai szocialista országok szemszögéből vizsgálva a helyzetet azonban kedvezőtlen jelenség, hogy éppen az Egyesült Államokban volt a legnagyobb és leggyorsabb a kon­junktúra élénkülése, amely számunkra Nyugat-Európa or­szágainál lényegesen kisebb jelentőségű kereskedelmi part­ner. Az Egyesült Államokban 3,5 százalékkal növekedett ta­valy a gazdaság, Japánban pedig 3 százalékkal. Ez a tény erősen javított az átlagon, hiszen az Egyesült Államok egy­magában az egész OECD-termelés 40 százalékát adja. A fejlett európai tőkés országok gazdaságnövekedése már lényegesen alacsonyabb volt: mindössze egy százalék. Ezen belül a szocialista országok legfontosabb kereskedelmi partnere, a Német Szövetségi Köztársaság 1,25 százalékos növekedést ért el, s a hasonlóképpen fontos semleges Auszt­ria másfél százalékot. A nem kevésbé jelentős partnernek számító Olaszország gazdasága viszont még mindig vissza­esést mutatott — az előző esztendőkhöz képest 1,5 százalé­kosat.­­ A konjunktúra élénkülésének megoszlása tehát rend­kívül egyenlőtlen volt és éppen a kelet-európai szocialista országok export-lehetőségei szempontjából­­döntő nyugat­­európai partnerek növekedése nem volt különösebben meg­győző. Sajnálatos módon, 1984-ben is ez várható. Az OECD által január első napjaiban készített előrejelzés szerint a világ két tucat legfejlettebb tőkés országa a most kezdődő esztendőben már nem 2, hanem 3,5 százalékos gazdaság­­növekedéssel számolhat. A konjunktúra tehát élénkebb lesz, mint 1983-­ban. Továbbra sem változik azonban a hely­zet abból a szempontból, hogy az Egyesült Államok és Ja­pán gazdaságnövekedése az átlag fölött marad (5, illetve 4 százalékkal.) Az európai OECD-országok növekedése csak alig lesz gyorsabb, mint tavaly volt: egy százalék helyett másfél százalék. Ezen belül a külkereskedelmi szempontból leg­fontosabb partnerország, az NSZK 2 százalékos gazdaság­­növekedést vár, Ausztria 1,5 százalékot. Olaszországban az előrejelzések szerint az 1981 óta tartó gazdaságcsökkenés megfordul és a tavalyi évhez képest 2 százalékos gazdaság­növekedés várható. Azt természetesen jelenleg még nem lehet megbízható­an előre jelezni, hogy miképpen csapódik le mindez a nyu­gat-európai országok külkereskedelmi lehetőségeinek nö­­vekedé­sében. A konjunktúra némi növekedése önmagában véve biztató jel. Nem lehet azonban elfelejteni, hogy a beruházási tevékenység a gazdasági élénkülés ellenére jó­­­formán minden nyugat-európai országban rendkívül gyen­ge maradt. Az OECD jelentése szerint 1983-ban a beruhá­zási tevékenység semmilyen szerepet nem játszott a gazda­ság élénkülésében, és szerepe 1984-ben is lényegesen sze­rényebb lesz, mint a fogyasztásé”. Ez azt jelenti, hogy Nyugat-Európa, mint exportpiac 1984-ben is egyenlőtlenül fejlődik majd és mindenekelőtt a személyi fogyasztás te­rülete nyújt a külső szállítóknak esetleges exportnövelési lehetőségeket. A beruházási tevékenység viszonylagos gyengesége hosszabb lejáratra is kedvezőtlen jelenség. Azt mutatja ugyanis, hogy az 1984-re jósolt konjunktúra nem lesz fel­tétlenül tartós és a következő évben ismét megtorpanhat. Ennek legjellegzetesebb mutatója, hogy az élénkülés elle­nére 1984-ben sem csökken a munkanélküliek száma. A fejlett tőkés országokban jelenleg több mint 32 millió em­ber van állás nélkül és 1984-ben is legalább ennyien vár­nak majd munkára. Az Európa számára kedvezőtlen válto­zás ezen belül az, hogy Észak-Ameri­kában (USA és Kana­da) a jelenlegi 12,5 millióról 10 millióra csökken a munka­­nélküliek száma — Nyugat-Európában viszont 18 millióról 19 millió föllé emelkedik. A végső következtetés tehát az, hogy a konjunkturális fejlődés szempontjából 1984 egy szerény árnyalattal kedve­zőbb lehet, mint az előző esztendő — a fellendülés szilárd­ságára és tartósságára azonban egyelőre semmi biztosíték nincs. —i—­. Számítógépes földvizsgálat Szélesíteni kell a savanyú talajok javítását szolgáló anyagok választékát, és gyorsítani kell a meszezési programot — egyebek kö­zött erre a megállapításra jutott az az országos vizs­gálat, amelyet a MÉM Nö­vényvédelmi és Agrokémiai Központjának szakemberei irányítottak. A talajvizsgáló laboratóriumok hároméves munkával megvizsgálták az ország mezőgazdasági műve­lésbe vont területét. A vizs­gálati eredményeket számí­tógépekkel dolgozták fel. Ki­derült: a savanyú kémhatá­sú területek nagysága meg­haladja a mezőgazdasági földterületek egyharmadát. Különösen nagy arányban találtak ilyen területeket Vas, Borsod, Nógrád és Zala megyékben. A kedve­zőtlen kémiai tulajdonsá­gok következtében ezeket a földeket nehezebb haszno­sítani, rajtuk mérsékelteb­bek a hozamok. Ám a ja­vítás feltételei adottak, erre is tervet dolgozott ki a MÉM intézete. A szakemberek szerint a talaj termőképessége rész­ben azért csökkent, mert a gazdaságok egyoldalúan műtrágyázzák a talajokat. Emiatt változott meg a tala­jok kémhatása. A savanyú, kedvezőtlen összetételű ta­lajokban a mikroorganizmu­sok tevékenysége nagymér­tékben csökken és ez nem csak azzal jár, hogy a nö­vények életfeltételei romla­nak, hanem azzal is, hogy a nitrogénműtrágyák is rosz­­szabbul hasznosulnak. 1984. február 1. Szerda.

Next