Vas Népe, 1984. április (29. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-01 / 78. szám

if Szombaton befejező­dött a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek közös hadgyakorlata, amelyet Jugo 84 elnevezéssel az NDK déli részén tartot­tak NDK-beli, lengyel és szovjet csapatok rész­vételével. •ff Az Egyesült Államok négy görögországi tá­maszpontjának leszere­lése semmiféle változást nem fog jelenteni az or­szág védelme szempont­jából — jelentette ki Drosszoranisz hadü­gymi­­niszterhelyettes Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszterrel foly­tatott megbeszélése után. A támaszpontok ugyan­is nem Görögország, (és nem is a NATO), hanem csakis az Egyesült Álla­mok érdekeit szolgálják — fűzte hozzá. Az ame­rikai hadügyminiszter vasárnap Athénból An­karába utazik. ■ic Aknára futott pén­tek este a nicaraguai Corinto kikötőjében egy japán hajó. A robbanás­­ károkat okozott a hajó­ban, de egyelőre nem is­meretes, vajon követelt-e emberáldozatot a rob­banás. Előkészület közös űrutazásra Szombaton leválasztották a Progresz—19 automati­kus teherűrhajót a Szaljut— 7—Szojuz T—10 orbitális űrkomplexumról. A levá­lasztást a földi irányítóköz­­pontban­ tartózkodó szak­emberek és a Szaljut—7 fe­délzetén dolgozó három űr­hajós — Leonyid Kizim, Vlagyimir Szolovjov és Oleg Atykov — ellenőrizték. Az űrhajósok minden elő­írt feladatot teljesítettek: átrakodtak a teherűrhajó­ból, feltöltötték hajtó­anyaggal a hajtóműveket, s felfrissítették az űrállomás ivóvízkészletét. A teherűr­hajó hajtóműveinek segít­ségével három alkalommal módosították az űrkomp­lexum pályáját. A teherűrhajó kirakodá­sával párhuzamosan az űr­hajósok folytatták a kísér­leteket, előkészítették a munkahelyeket és a kutató­eszközöket a szovjet—indiai közös űrrepülés résztvevői számára. Kizim, Szolovjov és Aty­kov befejezte a világóceán térségének megfigyelését előíró kutatási program el­ső szakaszát. Az orvosi ellenőrzések adatai, és a földi irányító­központtal történő beszél­getések szerint a három űrhajós egészséges, han­gulatuk jó, s folytatják munkájukat az űrállomá­son. 2 Közös Piac:_________________________________________ Korlátlan felvásárlás helyett - szabályozás Az EGK mezőgazdasági miniszterei hétvégi ülésü­kön 18 órás újabb tárgyalás után végleges megállapodás­ra jutottak a közösség új idényre szóló szavatolt árai­ról és a kiadások csökken­tését célzó reformintézke­désekről, beleértve az ír tej­termelés vitás kérdéseit is. A megállapodást az ülésen elnöklő Michel Rocard francia mezőgazdasági mi­niszter jelentette be szom­baton délben. Írország előzőleg vétót helyezett kilátásba, ha­­ a többiek nem fogadják el igényét tejtermelése évi 5 százalékos növelésére csök­kentés helyett. A­­ többi tagország végül 4,75 száza­lékos növeléshez járult hoz­zá 1984-re Írországban. Olaszország — ahol egyedül az EGK-ban a termelés nem fedezi a belső szükséglete­ket — 1983. évi szinten tart­hatja tejtermelését. A többi tagországban 5—8 százalékos csökkentéseket határoztak el. 1984-ben a közösség egé­szében így 99,5 millió ton­na lehet a tejtermelés (az 1983-as 103 millió tonna he­lyett). A garantált árakat az 1984/85-ös mezőgazdasági évre a termények többsé­génél 1 százalékkal csök­kerítették. Az új árak határ­időben, április 1-én életbe­léphetnek. A „zöld árfolya­mok” változtatása révén azonban egyes tagországok­ban az árak ebben az évben emelkedhetnek az egységes árak csökkentése ellenére is. A megállapodás alapvető fordulatot jelent az EGK történetében: a korlátlan felvásárlások rendszerét felváltja olyan szabályo­zással, amelyben a fölösle­geket előidéző termékeknél az árgarancia csak bizo­nyos termelési szintig tör­vényes, azon túl nem. Vár­ható költsége azonban az árcsökkentésekkel és ter­melési korlátozásokkal együtt is meghaladja számí­­tások szerint az idei költ­ségvetésben rendelkezésre álló 16,5 milliárd ecut (14 milliárd dollár). ­Ma is az ipari átszámító! Georges Marchais, az FKP főtitkára, szombaton kije­lentette, hogy a kormány­nak a most elhatározott in­tézkedések helyett más megoldásokat kell keresnie a kohászat terén. Marchais hangsúlyozta: a kommunisták megértik az érintett vidékek dolgozóinak elégedetlenségét és harag­ját. Rámutatott, hogy a párt határozottan síkra száll az ipar korszerűsítése mellett, de ezúttal korszerű üzeme­ket akarnak megszüntetni. Ez csak súlyosbítaná a vál­ságot, éppen ezért más meg­oldást kell találni. Az FKP-nak ez az állás­pontja nem jelenti azt — tette hozzá — hogy a párt most megváltoztatja politi­káját. Az FKP annak a po­litikának a megvalósítását óhajtja, amelyet a franciák 1981-ben választottak, s amelyet az FKP és a szocia­lista párt közötti szerződés meghatározott. „Mi lelki­­ismeretesen be akarjuk tar­tani ezt a szerződést” — mondotta. ENSZ-képviselők Iránban New Yorkban ülést tartott az ENSZ Biztonsági Taná­csa, s megvizsgálta az „Irak és Irán közötti kapcsolatok helyzetét”. A testület tagjai tudomásul vették az ENSZ- főtitkár által megbízott szakemberek jelentését, akik­nek az volt a feladatuk, hogy megvizsgálják a vegyifegy­verek Iránban történt alkal­mazásáról szóló állítások va­lódiságát. Javier Arias Stella, a Biz­tonsági Tanács elnöke nyi­latkozatában felhívja a fi­gyelmet arra, hogy szigorúan tiszteletben kell tartani az 1925-ös genfi jegyzőkönyv­ben foglaltakat. Ez a doku­mentum megtiltja a fojtó, mérgező, illetve más, hason­ló jellegű gázok, valamint bakteorológiai eszközök ka­tonai alkalmazását. A nyilatkozat tűzszünetre és az iráni-iraki konfliktus békés rendezésére való nyo­matékos felszólítást tartal­maz. Amerikai segélyek Az amerikai szenátus egyik bizottsága pénteken megszavazta azt a javasla­tot, amely az 1985-ös pénz­ügyi évre 815 millió dolláros segélyt irányoz elő Egyip­tom számára, vagyis 65 mil­lióval többet, mint amennyit Reagan elnök eredetileg kért. A bizottság e döntését megelőzően megszavazta azt is, hogy az Izrael számára nyújtandó amerikai segély összegét az elnök javaslatá­hoz képest 350 millió dollár­ral növeljék, így az összesen 1,2 milliárd dollárt tenne ki. Egyiptom egyébként — Izra­ellel ellentétben — mintegy 240 millió dolláros élelmi­szertámogatást is kap az Egyesült Államoktól, így a számára jövőre nyújtandó amerikai segély összege szintén meghaladná az egy­­milliárdot. Ugyancsak növekszik az Egyesült Államok másik kö­zel-keleti szövetségesének, Szudánnak szánt katonai szállítások összege. R­eagan ajánlólevelével... Minden lehetőséget fel kell használni, hogy előbb­re juthassunk a béke és biztonság megszilárdítá­sának útján — ez volt a kulcsmondata annak az üzenetnek, amelyet Konsz­­tantyin Csernyenko, az SZKP főtitkára intézett olasz békeharcosokhoz, válaszként azok levelére. (A béke érdekében való összefogás kiterjedtségét jelezhette az a tény is, hogy a főtitkár megálla­pításait tartalmazó ok­mányt Assisi város és a ferences rend küldöttsé­gének nyújtották át a Kremlben...) Valóban, meg kell ra­gadni minden kínálkozó alkalmat, hogy visszatér­hessünk a kelet-nyugati tárgyaló fórumokra, s azokon konstruktív mun­ka folyjék. A Szovjetunió és a szocialista országok kezdeményezések sorá­val álltak elő, készek a párbeszédre Bécsben, Stockholmban s a genfi leszerelési értekezleten. Ugyanakkor az euroha­dászati fegyverekről ta­valy novemberéig ugyan­csak Genfben folytatott megbeszélések felújításá­ra nincs mód, mert az Egyesült Államok a tele­pítéssel lerombolta e tár­gyalások alapjait. Ezt nem lehet éppen kedvező kö­rülménynek mondani, de jobb reálisan szembenéz­ni vele, mint illúziókba ringatni magunkat és a világot, úgy tenni, mintha semmi sem történt vol­na. A jelek szerint azonban Washington éppen ezt próbálja tenni. Amerikai forrásokból különböző tárgyalási híresztelések látnak napvilágot, s a TASZSZ ezért volt kény­telen határozottan leszö­gezni: nem folynak és nem folyhatnak „suba alatti” tárgyalások, hiszen a telepítésekkel párhu­zamosan nincs miről szót érteni. Lehet tárgyalni az eurorakétákról, ám csak abban az esetben, ha az Egyesült Államok készsé­get mutat a telepítés előt­ti helyzet visszaállítására. Felhívhatta magára a fi­gyelmet a Scowcroft tá­bornok utazása körüli közjáték is. A korábbi nemzetbiztonsági főta­nácsadó Reagan ajánló­levelével érkezett Moszk­vába, s a legfelsőbb szov­jet vezetéssel kívánt ta­lálkozni. Ez nem történ­hetett meg: a nyugalma­zott generális ugyanis semmifajta új javaslatot nem hozott magával, s amikor felajánlották, hogy konzultáljon egy szovjet külügyminiszterhelyet­tessel, azt visszautasítot­ta. Az amerikai lapok egy része ezt úgy találta, hogy „Moszkvában nem vették át az elnök levelét”. Csu­pán azt felejtették el hoz­záfűzni, nem valamiféle lényeges indítványról volt szó, hanem a szokásos, semmitmondó udvarias­­sági üzenetről, s egy kor­mányfunkcióval nem ren­delkező amerikai szemé­lyiség új elemeket nem jelentő utazásáról. R. E. Gáspár Sándor hazaérkezett Gáspár Sándor, a SZOT elnöke a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizott­ságának meghívására már­cius 28. és 31. között látoga­tást tett Lengyelországban. Lengyelországi tartózkodá­sa során látogatást tett a Zyrardowi műszaki szövetek gyárában, Poznanban, a HCP Gépgyárban, és a Jad­rankai Szakszervezeti Továbbképző Központban, ahol találkozott az üzem, il­letve a továbbképző központ szakszervezeti aktivistáival. Gáspár Sándort szombaton fogadta Wojciech Jaruzelski, a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára. Gáspár Sándor szombaton délután hazaérke­zett Budapestre. A Ferihegyi repülőtéren fogadásánál je­len volt Jerzy Zielinski, a Lengyel Népköztársaság ma­gyarországi nagykövete is. Bolgár foglyok Az angolai kormánnyal szemen álló XINITA ellenfor­radalmi szervezet a Shumbe város ellen március 25-én végrehajtott támadása után számos foglyot, köztük két bolgár tanítót és egy orvost, hurcolt magával — jelentet­te szombaton a BT­A bolgá­r hírügynökség, amely hang­súlyozza: Az ellenforradalmárok barbár tettei — így külföldi polgári alkalmazottak elrab­lása — lehetetlenek volná­nak Dél-Afrika és az Egye­sült Államok kormányának támogatása nélkül. Ezek az országok több kiképzőtábort tartanak fenn, fegyverrel lát­ják el a szakadárokat és zsoldosokat toboroznak az angolai kormány elleni harc­ra. Távozó franciák Charles Hernu francia hadügy- és Claude Cheysson külügyminiszter szombaton Bejrútba érkezett, hogy je­len legyen a négyhatalmi erőik kötelékéhez tartozó francia katonák utolsó cso­portjának búcsúztatásán. A két minisztert röviddel meg­érkezésük után fogadta Amin Dzsemajel libanoni államfő, majd a kikötőbe mentek, ahonnan rövid ün­nepség után hazaindult a Clemenceau repülőgépanya­­hajó,­­fedélzetén a francia katonákkal. Ugyancsak szombaton az olasz kormány utasításának eleget téve elhagyta a liba­noni partokat az olasz flot­ta három hadihajója, amely Bejrút közelében cirkált. Elie Szalem libanoni kül­ügyminiszter szombat dél­előtt levelet juttatott el Franciaország, Olaszország, Anglia és az Egyesült Álla­mok bejrúti diplomáciai képviselőjéhez. A levélben a libanoni kormány befejezett­nek nyilvánítja a négyhatal­mi erő küldetését és köszö­netét fejezi ki tevékenysé­géért. Elemes a gazdaság és a kultúra kapcsolatáról Az elmúlt két évtizedben gazdasági és kulturális éle­tünkben mélyreható re­formfolyamat bontakozott ki és — bár a változások ellentmondásosak — az eredmények nemcsak a mű­vészet, a tudomány, hanem a tömegkultúra, az oktatá­si, közművelődési intéz­ményrendszer fejlődésé­ben, korszerűsödésében is megmutatkoztak — állapít­ja meg az az elemzés, amelyet az Országos Köz­művelődési Tanács által felkért munkabizottság készített, s amelyet az OKT legutóbbi ülésén vitattak meg. A fejlődés lehetővé tet­­te a kulturális hátrányok csökkentését, az iskolá­­zottság színvonalának eme­lését, a munkaerő-állomány szerkezetének korszerűsí­tését. Ma már nyilvánvaló — véli az elemzés —, hogy a kulturális élet gondjai nem szigetelhetők el a gaz­daságban és a társadalom­ban kibontakozó ellent­mondásoktól. Épp ezért veszélyes az a nézet, amely az ország gazdasági egyen­súlyi érdekeire hivatkoz­va a kulturális fejlesztést másodlagosnak tartja. Ko­runkat a szellemi munka felértékelődése jellemzi, s ennek megfelelően a gaz­daságnak elsőrendű érde­ke az oktatási és a kultu­rális intézményrendszer korszerűsítése — hangoz­tatja az előterjesztés. A gondokat jól jelzi, hogy a felnőtt népességnek csak­nem egyötöde nem fejezte be az általános iskolát, s egyes rétegekben magas azoknak a fiataloknak szá­ma is, akiknek nincs alap­fokú iskolai végzettségük. A hatvanas évekhez képest korszerűsödött a szakmun­kásképzés, s jelentős válto­záson ment át a közép- és a felnőttoktatás is. Általá­nossá vált a középfokú kép­zés, a felnőttoktatás a het­venes években többlép­csőssé vált, s az ezredfor­dulóig további számottevő változások várhatók ezen a téren. A felnőttoktatási in­tézményrendszernek fel kell készülnie az általános és a középiskolában meg­szerzett tudás kibővítésé­re. A munkaerő-létszám szerkezetének módosítása érdekében — a pótlólagos felnőttoktatási formák mel­lett — szükség van a szak­mai tovább- és átképzés új, a­ gazdaság konkrét szük­ségleteinek rugalmasan al­kalmazkodó formáinak ki­alakítására. A tanácskozás vitájában elhangzott: a kultúra a tár­sadalmi erőforrások gyara­pítását, az öntevékenység fokozását is szolgálja, ezért — a társadalmi igények­nek megfelelő — állami támogatását a továbbiakban is szükséges fenntartani. Fontos azonban, hogy a kul­túrára fordítható pénzesz­közök felhasználásakor ér­vényesüljön az érdekeltek beleszólási joga, a demok­ratikus ellenőrzés. A jövő­ben ösztönözni szükséges a videózás, a közösségi te­levíziózás terjedését, mert ezek a közművelődési for­mák elősegíthetik a kultú­ra demokratizálódását. Má­sok rámutattak: törekedni kell arra, hogy a szakkép­zéshez az általános művelt­ség bővítése is kapcsolód­jék, ugyanis a szélesebb körű ismeretek megkönnyí­tik az új technika, az új munkastílus elsajátítását, s önálló gondolkodásra késztetnek. Az eszmecse­rén többen aláhúzták: a csökkenő lakossági kultu­rális kiadások következté­ben megnövekedett a köz­művelődési propaganda szerepe, felelőssége. Fontos, hogy alapos tájékoztatást kapjanak, s a kínálat is­meretében választhassanak az emberek. A kulturális intézmények új, a bevételek növelésére ösztönző gazdál­kodási rendje azt is elő­idézheti, hogy egyes réte­gek — főleg a fiatalok — kiszorulnak a művelődési házakból. A felszólalók ja­vasolták : az illetékesek mindent tegyenek meg an­nak elkerülésére, hogy a gazdaságos működés kény­szere művelődéspolitikai enged­­ményekhez, a prog­ramok színvonalának csök­kenéséhez vezessen. M­iközben zeng Néhány ezredmagammal állok itt a téren, körbefog­juk az esküt tevő határőr katonákat. Már minden megtörtént, aminek ilyen­kor meg kell történnie, el­hangzott, aminek el kell hangoznia — az ünnepé­lyes katonaeskünek meg­határozott rendje van — most lép a mikrofon elé az előolvasó. Kedves arcú, sző­ke gyerek. És már hangzik is: „Én Bánáti Árpád, a dolgozó magyar nép fia esküszöm, hogy a Magyar Népköztársaságnak hűsé­ges katonája leszek.” Hűséges katonája leszek, mondják, mondják? kiált­ják utána a többiek és zeng, zeng a katonaeskü, de az én fülemben az iménti beszélgetésünk cseng vissza. — Én Budapestről jöttem ide és tulajdonképpen örül­tem is a behívónak, meg­­tartottam is tőle. Azért örültem, mert hamar le­tudom a katonai szolgála­tot és még nagyon fiatal leszek, amikor leszerelek. Tartani azért tartottam tő­le, mert hallottam egyet s mást a katonaságról, hogy ilyen meg olyan... Most megmondhatom, kelleme­sen csalódtam. Ne­m „olyan”. Jól érzem itt ma­gam. Hogy mégis, mi az, ami más? Talán a feszes időbeosztás. Meg az, hogy itt nem kémek, mint a gyárban, ahol dolgozom — készülék­kezelő vagyok az EGYT-ben , hanem pa­rancsolnak. Ezt meg kell szokni. Meg az is, hogy is­ Árpád és Antal. Sose találkoztak még, de már barátok. 1984. április 1. Vasárnap

Next