Vas Népe, 1984. április (29. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-01 / 78. szám
if Szombaton befejeződött a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek közös hadgyakorlata, amelyet Jugo 84 elnevezéssel az NDK déli részén tartottak NDK-beli, lengyel és szovjet csapatok részvételével. •ff Az Egyesült Államok négy görögországi támaszpontjának leszerelése semmiféle változást nem fog jelenteni az ország védelme szempontjából — jelentette ki Drosszoranisz hadügyminiszterhelyettes Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszterrel folytatott megbeszélése után. A támaszpontok ugyanis nem Görögország, (és nem is a NATO), hanem csakis az Egyesült Államok érdekeit szolgálják — fűzte hozzá. Az amerikai hadügyminiszter vasárnap Athénból Ankarába utazik. ■ic Aknára futott péntek este a nicaraguai Corinto kikötőjében egy japán hajó. A robbanás károkat okozott a hajóban, de egyelőre nem ismeretes, vajon követelt-e emberáldozatot a robbanás. Előkészület közös űrutazásra Szombaton leválasztották a Progresz—19 automatikus teherűrhajót a Szaljut— 7—Szojuz T—10 orbitális űrkomplexumról. A leválasztást a földi irányítóközpontban tartózkodó szakemberek és a Szaljut—7 fedélzetén dolgozó három űrhajós — Leonyid Kizim, Vlagyimir Szolovjov és Oleg Atykov — ellenőrizték. Az űrhajósok minden előírt feladatot teljesítettek: átrakodtak a teherűrhajóból, feltöltötték hajtóanyaggal a hajtóműveket, s felfrissítették az űrállomás ivóvízkészletét. A teherűrhajó hajtóműveinek segítségével három alkalommal módosították az űrkomplexum pályáját. A teherűrhajó kirakodásával párhuzamosan az űrhajósok folytatták a kísérleteket, előkészítették a munkahelyeket és a kutatóeszközöket a szovjet—indiai közös űrrepülés résztvevői számára. Kizim, Szolovjov és Atykov befejezte a világóceán térségének megfigyelését előíró kutatási program első szakaszát. Az orvosi ellenőrzések adatai, és a földi irányítóközponttal történő beszélgetések szerint a három űrhajós egészséges, hangulatuk jó, s folytatják munkájukat az űrállomáson. 2 Közös Piac:_________________________________________ Korlátlan felvásárlás helyett - szabályozás Az EGK mezőgazdasági miniszterei hétvégi ülésükön 18 órás újabb tárgyalás után végleges megállapodásra jutottak a közösség új idényre szóló szavatolt árairól és a kiadások csökkentését célzó reformintézkedésekről, beleértve az ír tejtermelés vitás kérdéseit is. A megállapodást az ülésen elnöklő Michel Rocard francia mezőgazdasági miniszter jelentette be szombaton délben. Írország előzőleg vétót helyezett kilátásba, ha a többiek nem fogadják el igényét tejtermelése évi 5 százalékos növelésére csökkentés helyett. A többi tagország végül 4,75 százalékos növeléshez járult hozzá 1984-re Írországban. Olaszország — ahol egyedül az EGK-ban a termelés nem fedezi a belső szükségleteket — 1983. évi szinten tarthatja tejtermelését. A többi tagországban 5—8 százalékos csökkentéseket határoztak el. 1984-ben a közösség egészében így 99,5 millió tonna lehet a tejtermelés (az 1983-as 103 millió tonna helyett). A garantált árakat az 1984/85-ös mezőgazdasági évre a termények többségénél 1 százalékkal csökkerítették. Az új árak határidőben, április 1-én életbeléphetnek. A „zöld árfolyamok” változtatása révén azonban egyes tagországokban az árak ebben az évben emelkedhetnek az egységes árak csökkentése ellenére is. A megállapodás alapvető fordulatot jelent az EGK történetében: a korlátlan felvásárlások rendszerét felváltja olyan szabályozással, amelyben a fölöslegeket előidéző termékeknél az árgarancia csak bizonyos termelési szintig törvényes, azon túl nem. Várható költsége azonban az árcsökkentésekkel és termelési korlátozásokkal együtt is meghaladja számítások szerint az idei költségvetésben rendelkezésre álló 16,5 milliárd ecut (14 milliárd dollár). Ma is az ipari átszámító! Georges Marchais, az FKP főtitkára, szombaton kijelentette, hogy a kormánynak a most elhatározott intézkedések helyett más megoldásokat kell keresnie a kohászat terén. Marchais hangsúlyozta: a kommunisták megértik az érintett vidékek dolgozóinak elégedetlenségét és haragját. Rámutatott, hogy a párt határozottan síkra száll az ipar korszerűsítése mellett, de ezúttal korszerű üzemeket akarnak megszüntetni. Ez csak súlyosbítaná a válságot, éppen ezért más megoldást kell találni. Az FKP-nak ez az álláspontja nem jelenti azt — tette hozzá — hogy a párt most megváltoztatja politikáját. Az FKP annak a politikának a megvalósítását óhajtja, amelyet a franciák 1981-ben választottak, s amelyet az FKP és a szocialista párt közötti szerződés meghatározott. „Mi lelkiismeretesen be akarjuk tartani ezt a szerződést” — mondotta. ENSZ-képviselők Iránban New Yorkban ülést tartott az ENSZ Biztonsági Tanácsa, s megvizsgálta az „Irak és Irán közötti kapcsolatok helyzetét”. A testület tagjai tudomásul vették az ENSZ- főtitkár által megbízott szakemberek jelentését, akiknek az volt a feladatuk, hogy megvizsgálják a vegyifegyverek Iránban történt alkalmazásáról szóló állítások valódiságát. Javier Arias Stella, a Biztonsági Tanács elnöke nyilatkozatában felhívja a figyelmet arra, hogy szigorúan tiszteletben kell tartani az 1925-ös genfi jegyzőkönyvben foglaltakat. Ez a dokumentum megtiltja a fojtó, mérgező, illetve más, hasonló jellegű gázok, valamint bakteorológiai eszközök katonai alkalmazását. A nyilatkozat tűzszünetre és az iráni-iraki konfliktus békés rendezésére való nyomatékos felszólítást tartalmaz. Amerikai segélyek Az amerikai szenátus egyik bizottsága pénteken megszavazta azt a javaslatot, amely az 1985-ös pénzügyi évre 815 millió dolláros segélyt irányoz elő Egyiptom számára, vagyis 65 millióval többet, mint amennyit Reagan elnök eredetileg kért. A bizottság e döntését megelőzően megszavazta azt is, hogy az Izrael számára nyújtandó amerikai segély összegét az elnök javaslatához képest 350 millió dollárral növeljék, így az összesen 1,2 milliárd dollárt tenne ki. Egyiptom egyébként — Izraellel ellentétben — mintegy 240 millió dolláros élelmiszertámogatást is kap az Egyesült Államoktól, így a számára jövőre nyújtandó amerikai segély összege szintén meghaladná az egymilliárdot. Ugyancsak növekszik az Egyesült Államok másik közel-keleti szövetségesének, Szudánnak szánt katonai szállítások összege. Reagan ajánlólevelével... Minden lehetőséget fel kell használni, hogy előbbre juthassunk a béke és biztonság megszilárdításának útján — ez volt a kulcsmondata annak az üzenetnek, amelyet Konsztantyin Csernyenko, az SZKP főtitkára intézett olasz békeharcosokhoz, válaszként azok levelére. (A béke érdekében való összefogás kiterjedtségét jelezhette az a tény is, hogy a főtitkár megállapításait tartalmazó okmányt Assisi város és a ferences rend küldöttségének nyújtották át a Kremlben...) Valóban, meg kell ragadni minden kínálkozó alkalmat, hogy visszatérhessünk a kelet-nyugati tárgyaló fórumokra, s azokon konstruktív munka folyjék. A Szovjetunió és a szocialista országok kezdeményezések sorával álltak elő, készek a párbeszédre Bécsben, Stockholmban s a genfi leszerelési értekezleten. Ugyanakkor az eurohadászati fegyverekről tavaly novemberéig ugyancsak Genfben folytatott megbeszélések felújítására nincs mód, mert az Egyesült Államok a telepítéssel lerombolta e tárgyalások alapjait. Ezt nem lehet éppen kedvező körülménynek mondani, de jobb reálisan szembenézni vele, mint illúziókba ringatni magunkat és a világot, úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. A jelek szerint azonban Washington éppen ezt próbálja tenni. Amerikai forrásokból különböző tárgyalási híresztelések látnak napvilágot, s a TASZSZ ezért volt kénytelen határozottan leszögezni: nem folynak és nem folyhatnak „suba alatti” tárgyalások, hiszen a telepítésekkel párhuzamosan nincs miről szót érteni. Lehet tárgyalni az eurorakétákról, ám csak abban az esetben, ha az Egyesült Államok készséget mutat a telepítés előtti helyzet visszaállítására. Felhívhatta magára a figyelmet a Scowcroft tábornok utazása körüli közjáték is. A korábbi nemzetbiztonsági főtanácsadó Reagan ajánlólevelével érkezett Moszkvába, s a legfelsőbb szovjet vezetéssel kívánt találkozni. Ez nem történhetett meg: a nyugalmazott generális ugyanis semmifajta új javaslatot nem hozott magával, s amikor felajánlották, hogy konzultáljon egy szovjet külügyminiszterhelyettessel, azt visszautasította. Az amerikai lapok egy része ezt úgy találta, hogy „Moszkvában nem vették át az elnök levelét”. Csupán azt felejtették el hozzáfűzni, nem valamiféle lényeges indítványról volt szó, hanem a szokásos, semmitmondó udvariassági üzenetről, s egy kormányfunkcióval nem rendelkező amerikai személyiség új elemeket nem jelentő utazásáról. R. E. Gáspár Sándor hazaérkezett Gáspár Sándor, a SZOT elnöke a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására március 28. és 31. között látogatást tett Lengyelországban. Lengyelországi tartózkodása során látogatást tett a Zyrardowi műszaki szövetek gyárában, Poznanban, a HCP Gépgyárban, és a Jadrankai Szakszervezeti Továbbképző Központban, ahol találkozott az üzem, illetve a továbbképző központ szakszervezeti aktivistáival. Gáspár Sándort szombaton fogadta Wojciech Jaruzelski, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Gáspár Sándor szombaton délután hazaérkezett Budapestre. A Ferihegyi repülőtéren fogadásánál jelen volt Jerzy Zielinski, a Lengyel Népköztársaság magyarországi nagykövete is. Bolgár foglyok Az angolai kormánnyal szemen álló XINITA ellenforradalmi szervezet a Shumbe város ellen március 25-én végrehajtott támadása után számos foglyot, köztük két bolgár tanítót és egy orvost, hurcolt magával — jelentette szombaton a BTA bolgár hírügynökség, amely hangsúlyozza: Az ellenforradalmárok barbár tettei — így külföldi polgári alkalmazottak elrablása — lehetetlenek volnának Dél-Afrika és az Egyesült Államok kormányának támogatása nélkül. Ezek az országok több kiképzőtábort tartanak fenn, fegyverrel látják el a szakadárokat és zsoldosokat toboroznak az angolai kormány elleni harcra. Távozó franciák Charles Hernu francia hadügy- és Claude Cheysson külügyminiszter szombaton Bejrútba érkezett, hogy jelen legyen a négyhatalmi erőik kötelékéhez tartozó francia katonák utolsó csoportjának búcsúztatásán. A két minisztert röviddel megérkezésük után fogadta Amin Dzsemajel libanoni államfő, majd a kikötőbe mentek, ahonnan rövid ünnepség után hazaindult a Clemenceau repülőgépanyahajó,fedélzetén a francia katonákkal. Ugyancsak szombaton az olasz kormány utasításának eleget téve elhagyta a libanoni partokat az olasz flotta három hadihajója, amely Bejrút közelében cirkált. Elie Szalem libanoni külügyminiszter szombat délelőtt levelet juttatott el Franciaország, Olaszország, Anglia és az Egyesült Államok bejrúti diplomáciai képviselőjéhez. A levélben a libanoni kormány befejezettnek nyilvánítja a négyhatalmi erő küldetését és köszönetét fejezi ki tevékenységéért. Elemes a gazdaság és a kultúra kapcsolatáról Az elmúlt két évtizedben gazdasági és kulturális életünkben mélyreható reformfolyamat bontakozott ki és — bár a változások ellentmondásosak — az eredmények nemcsak a művészet, a tudomány, hanem a tömegkultúra, az oktatási, közművelődési intézményrendszer fejlődésében, korszerűsödésében is megmutatkoztak — állapítja meg az az elemzés, amelyet az Országos Közművelődési Tanács által felkért munkabizottság készített, s amelyet az OKT legutóbbi ülésén vitattak meg. A fejlődés lehetővé tette a kulturális hátrányok csökkentését, az iskolázottság színvonalának emelését, a munkaerő-állomány szerkezetének korszerűsítését. Ma már nyilvánvaló — véli az elemzés —, hogy a kulturális élet gondjai nem szigetelhetők el a gazdaságban és a társadalomban kibontakozó ellentmondásoktól. Épp ezért veszélyes az a nézet, amely az ország gazdasági egyensúlyi érdekeire hivatkozva a kulturális fejlesztést másodlagosnak tartja. Korunkat a szellemi munka felértékelődése jellemzi, s ennek megfelelően a gazdaságnak elsőrendű érdeke az oktatási és a kulturális intézményrendszer korszerűsítése — hangoztatja az előterjesztés. A gondokat jól jelzi, hogy a felnőtt népességnek csaknem egyötöde nem fejezte be az általános iskolát, s egyes rétegekben magas azoknak a fiataloknak száma is, akiknek nincs alapfokú iskolai végzettségük. A hatvanas évekhez képest korszerűsödött a szakmunkásképzés, s jelentős változáson ment át a közép- és a felnőttoktatás is. Általánossá vált a középfokú képzés, a felnőttoktatás a hetvenes években többlépcsőssé vált, s az ezredfordulóig további számottevő változások várhatók ezen a téren. A felnőttoktatási intézményrendszernek fel kell készülnie az általános és a középiskolában megszerzett tudás kibővítésére. A munkaerő-létszám szerkezetének módosítása érdekében — a pótlólagos felnőttoktatási formák mellett — szükség van a szakmai tovább- és átképzés új, a gazdaság konkrét szükségleteinek rugalmasan alkalmazkodó formáinak kialakítására. A tanácskozás vitájában elhangzott: a kultúra a társadalmi erőforrások gyarapítását, az öntevékenység fokozását is szolgálja, ezért — a társadalmi igényeknek megfelelő — állami támogatását a továbbiakban is szükséges fenntartani. Fontos azonban, hogy a kultúrára fordítható pénzeszközök felhasználásakor érvényesüljön az érdekeltek beleszólási joga, a demokratikus ellenőrzés. A jövőben ösztönözni szükséges a videózás, a közösségi televíziózás terjedését, mert ezek a közművelődési formák elősegíthetik a kultúra demokratizálódását. Mások rámutattak: törekedni kell arra, hogy a szakképzéshez az általános műveltség bővítése is kapcsolódjék, ugyanis a szélesebb körű ismeretek megkönnyítik az új technika, az új munkastílus elsajátítását, s önálló gondolkodásra késztetnek. Az eszmecserén többen aláhúzták: a csökkenő lakossági kulturális kiadások következtében megnövekedett a közművelődési propaganda szerepe, felelőssége. Fontos, hogy alapos tájékoztatást kapjanak, s a kínálat ismeretében választhassanak az emberek. A kulturális intézmények új, a bevételek növelésére ösztönző gazdálkodási rendje azt is előidézheti, hogy egyes rétegek — főleg a fiatalok — kiszorulnak a művelődési házakból. A felszólalók javasolták : az illetékesek mindent tegyenek meg annak elkerülésére, hogy a gazdaságos működés kényszere művelődéspolitikai engedményekhez, a programok színvonalának csökkenéséhez vezessen. Miközben zeng Néhány ezredmagammal állok itt a téren, körbefogjuk az esküt tevő határőr katonákat. Már minden megtörtént, aminek ilyenkor meg kell történnie, elhangzott, aminek el kell hangoznia — az ünnepélyes katonaeskünek meghatározott rendje van — most lép a mikrofon elé az előolvasó. Kedves arcú, szőke gyerek. És már hangzik is: „Én Bánáti Árpád, a dolgozó magyar nép fia esküszöm, hogy a Magyar Népköztársaságnak hűséges katonája leszek.” Hűséges katonája leszek, mondják, mondják? kiáltják utána a többiek és zeng, zeng a katonaeskü, de az én fülemben az iménti beszélgetésünk cseng vissza. — Én Budapestről jöttem ide és tulajdonképpen örültem is a behívónak, megtartottam is tőle. Azért örültem, mert hamar letudom a katonai szolgálatot és még nagyon fiatal leszek, amikor leszerelek. Tartani azért tartottam tőle, mert hallottam egyet s mást a katonaságról, hogy ilyen meg olyan... Most megmondhatom, kellemesen csalódtam. Nem „olyan”. Jól érzem itt magam. Hogy mégis, mi az, ami más? Talán a feszes időbeosztás. Meg az, hogy itt nem kémek, mint a gyárban, ahol dolgozom — készülékkezelő vagyok az EGYT-ben , hanem parancsolnak. Ezt meg kell szokni. Meg az is, hogy is Árpád és Antal. Sose találkoztak még, de már barátok. 1984. április 1. Vasárnap