Vas Népe, 1984. április (29. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-01 / 78. szám
Levél a derült égboltról és egyebekről Tisztelt asszonyom! Bocsásson meg, hogy így ismeretlenül és ilyen módon zaklatom, dehát sem nevét, sem címét nem tudom, ezért ez a nyilvános levél. A minap volt szerencsém önnel és kedves barátnőjével együtt utazni a buszon. Önök előtt ültem, így hát akarva akaratlanul hallhattam beszélgetésüket. Meg kell mondanom asszonyom, hogy ilyen választékosan beszélni, s ilyen kulturáltan kifejezni magát rég hallottam bárkit is. Egy mondata például egészen megragadott bájával és költőiségével. Az időjárásról beszélgettek, hogy végre elmúltak a borús februári napok, itt a napsütés, a tisztán ragyogó kék égbolt, s ön elmondta, hogy kedélyét mennyire befolyásolja az időjárás. Kérem, engedje meg, hogy szó szerint idézzem önt: „Ha beborul, én is vele borulok.” Azt hiszem kevesen tudnák ezt szebben mondani magyarul. Beszélgettek még sok mindenről, ami általában ilyen idősödő hölgyek között elhangzik, — bocsásson meg asszonyom, hogy ezzel kicsit elárultam korát! — kötések, horgolások jöttek szóba, meg Önöknél aránytalanul jobban korosodó ismerősök, s ebben ugyebár nem is volt semmi különleges és meglepő, hiszen a kötés és horgolás nagyon fontos dolog, s az ismerősök bizony nálunk mindig gyorsabban korosodnak. Aztán, ön elmesélte, hogy az öccse Kaliforniában él, sűrűn küldi a lapokat gyönyörű tengerparti tájakról, szikrázó napsütésről, s önök asszonyom a kedves férjével csak bámulnak, hogy nahát ilyen is van a világon? S e lapokat nézegetve a ködös borongós februári délutánok során nem értik, nem értették, hogy erről a csodahelyről az ön kedves öccse, hogy is vágyódhatik vissza ebbe a szomorú magyarországi februárba. Mert bármenynyire is hihetetlen, de az ön kedves öccsének honvágya van! Tudja asszonyom, tulajdonképpen már ott a buszon szólni szerettem volna, dehát az illendőség visszatartott. El szerettem volna mondani például, hogy amennyire igaz az, hogy az időjárás befolyással van hangulatunkra, annyira igaz az is, hogy az égbolt derűje legalább annyira függ a bennünk levő „égbolt” derűjétől, még a látóhatár fölött, esőtől terhesen lógó felhő sem olyan sötét, ha belső derűvel nézzük. Meg aztán le lehet élni egy életet felhő alatt állva is, meg úgy is, hogy keressük a napsütést. Mert napsütés van, ezt ön sem tagadhatja, jóllehet volt borús idő elég. Sőt voltak viharok, mikor még a legerősebbek is eldőlni látszottak, hiszen nehéz, nagyon nehéz mindig szemben a széllel. Hát mégha nem is értjük miért a vihar! De azért megbirkóztunk viharjainkkal is, nem igaz? S leszoktunk arról, hogy erővel fessük kékre az eget. Nem volt könnyű. S nem is lesz könnyű sohasem. De amilyen eget végülis magunk fölé teremtünk, legyen az derűs vagy borús, az a miénk, s azt érdemeljük, mert áldott vagy vert a sors keze ... Ugye ön is tudja tovább? Szerettem volna azt is elmondani, hogy megértem a kedves öccsét, megértem, hogy visszavágyik talán... talán mert még mindig magyar. Vagy az évek múltával — még magyarabb? De tudja asszonyom ma ugyan nagy tisztesség idegenbe szakadt hazánkfiának lenni, én mégis azt hiszem a kinti magyar azért csak kinti magyar. Egy szócska, mely világokat választ el, s nem is elsősorban „politikailag”. Sokan próbálták már megfogalmazni, hogy mi a magyar, meg mit ér a magyar, de én nem hiszem, hogy akár Illyés, akár Ady szerint Kaliforniában magyar a magyar. Persze asszonyom végül is önnek igaza van, könynyebb Kaliforniából viszszavágyni, mint itt élni és innen el nem vágyni. De egyet, kérem higgyen el nekem, míg a napfényes képeslapokat forgatja, Kaliforniába menni egyszerűbb dolog, mint Kaliforniát csinálni! Tisztelettel üdvözlöm önt, és kedves itthoni, meg kinti családját: Halmágyi Miklós Negyedév végi helyzetkép a tartós fogyasztási cikkek gyártásáról A Belkereskedelmi Minisztérium megítélése szerint a tartós fogyasztási cikkeket gyártó üzemek nagy része az első negyedévben a korábbiaknál jobban igazodott a kereslethez, és így az ellátás is javult. A bojlereket a gyártó üzem ütemesebben szállított, cirkogejzerből az idén a tavalyi mennyiségnek másfélszeresét rendelte a kereskedelem, ezt az ipar vissza is igazolta, s az időarányos menynyiség az első negyedévben meg is érkezett a boltokba. A Szieszta gáz-fűtőkészülékekből a FÉG importalkatrészek hiánya miatt csak márciusban kedte meg a szállítást, de várhatóan az év folyamán behozza a lemaradást. A legtöbb gondot továbbra is a hűtőszekrény-ellátás okozza. A Lehel Hűtőgépgyárral még nincs érvényes szerződése erre az évre a belkereskedelemnek, mert a Hűtőgépgyár is beszerzési gondokkal küzd. A hiányokat hűtőszekrény-importtal igyekeznek pótolni. Színes televízióból mind az Orion, mind a Videoton most már nagyobb mennyiséget bocsátott a kereskedelem rendelkezésére, mint korábban, de ez is kevésnek bizonyult. Nagyobb menynyiség kibocsátását elsősorban a színes képcső hiánya nehezíti, ezért a Videoton árucserével igyekszik több képcsőhz jutni. Az első negyedévben a vállalat 14 555 színes tévét szállított a kereskedelemnek, a tervezettnél ezerrel többet. Rövidesen forgalomba kerülnek az újdonságnak számító teletextes tévék is. Színes televízióhoz azonban továbbra is nehéz hozzájutni. A mosógépek kínálata érzékelhetően javult az első negyedévben. A Hajdúsági Iparművek szerződéses kötelezettségein túli mennyiségeket is szállított, s így 37 ezer hagyományos keverőtárcsás és több mint 25 ezer automata mosógép került a boltokba. Ugyanez a vállalat a lapradiátorokból is fokozta a gyártást: eredeti tervét öt százalékkal túlteljesítve az első negyedévben kétszázezer négyzetméter lapradiátort juttatott a belkereskedelem és saját üzlethálózata útján a megrendelőknek. Az idén összesen 850 ezer négyzetmétert készítenek ebből a keresett cikkből. Az egész évre tervezett 125 ezer forróvíztárolóból eddig 34 ezret szállítottak a belföldi megrendelőknek, és az év hátralévő részére is folyamatos ellátást ígérnek. A Pápai Elekthermax a tavalyi sikeres bemutatkozás után most már sorozatban gyártja a kerámiával burkolt hőtároló kályhákat, amelyekhez a különleges csempéket — több színben — a zalaegerszegi cserépkályhagyár szállítja. . A Szarvasi Vas- Fémipari Szövetkezet az első negyedévben valamennyi termékéből kielégítette az igényeket. Újdonságukból, a teflonbevonatú elektromos palacsintasütőből például az év eleje óta mintegy kétezret, importot helyettesítő másik újdonságukból, a kontakt grillsütőből ezret szállítottak a kereskedelemnek. A szövetkezet az első negyedévben nyolcféle új energia-,, takarékos lakásvilágítási cikket hozott forgalomba. a katonaeskü«.. meretlen, szokatlan a társaság. Jó hogy egy korosztályból valók vagyunk, a szellemi színvonal is egyenletes, így könnyen szót értünk azokkal is, akiket azelőtt sohase láttunk. Amit ez alatt az egy hónap alatt egyebek mellett pozitívumként könyvelhetek el, az, hogy megtanultam az idővel gazdálkodni. Úgy gondolom, ha ezt a készségemet magammal viszem, hasznát látom majd az életben. Idő eddig természetesen nem sok volt, szinte minden percünket lefoglalta a kiképzés, de biztos vagyok benne, hogy később lesz módom, ahogy megszoktam, olvasni is. Hát, igen, a fegyelem. Számoltam vele, nem túlságosan örültem neki, de tudomásul vettem. Azt hiszem, mindnyájan így vagyunk vele. Katonák vagyunk. Gondolok-e arra, hogy mindent, amit teszek, tennem kell, a hazáért teszem? Ilyen szólamszerűen talán nem. De amikor például a géppisztolyunk tűzhatásáról hallottunk, arra gondoltam, ez azok ellen való, akik netán ártani akarnak nekünk, vagy amikor a lövészteknő ásását tanultuk, éreztem, ez komoly dolog, ha nehéz is, rendesen meg kell csinálni. A haza tudata érzelmileg akkor került legközelebb hozzám, amikor az esküre készültünk. A parancsnokunk olyan szuggesztivitással készített fel bennünk, hogy megdobogott a szívünk tőle. Az eskü szövegét szinte kívülről tudom. Ha azt kérdezi tőlem, mit jelent ez a nehéz veretű zárómondata: „Ha pedig eskümet megszegem, sújtson a népköztársaság törvénye és dolgozó népünk megvetése”, nem tudok rá pontosan válaszolni. Csak érzem, Petőfi is erre gondolhatott, amikor ezeket a sorokat leírta: „Sehonnai bitang ember, ki most, ha kell, halni nem mer, kinek drágább rongy élete, mint a haza becsülete.” Igen, hallottam, biztos olvastam is ezt a kifejezést: őrálló katona. Eddig mindig az jött be, hogy valamit, raktárt, épületet őriz, vagy a laktanyakapuban áll őrt. Most kezdem tudni, hogy minden katona őrt áll valahol a hazáért. Peregnek az események. Már a zalaegerszegi határőrkerület parancsnoka beszél. Még egyszer a fiatal katonák szívébe vési, hogy sose feledjék, mit jelent a katonaeskü, s máris az elnökségi emelvény elé masíroz egy másik katona, nyúlánk, bajuszos, barna fiú. Engedélyt kér, hogy társai nevében elmondja gondolatait. Kerepeszki Antal nekem is elmondta. Az Oroszlányi Szénbánya Vállalat villanyszerelője, aki Bokodról vonult be, ugyanolyan egyszerűséggel beszélt, mint előbb a társa. — Mi azelőtt sose találkoztunk, de máris barátok vagyunk. És a többiekkel is. Olyanokkal például, akik arról a környékről jöttek, ahonnan én. Ha nem egy szolgálati helyre kerülnénk, nagyon hiányoznának. A munkahelyemen KISZ- tag vagyok. Ott különösebben nem készítettek fel gondolatilag a katonaéletre, de azt ajánlották, itt is legyek tagja a KISZ-szervezetnek. Amikor az esküt mondom, át is érzem. Hogy a többiek mit éreznek, nem tudom, nem vagyunk egyformák. De azt bizonyosan tudom, hogy ha cselekedni kell, mindannyian ott lesznek, ahol kell. Ünnepi érzés mindnyájunkban van, hiszen úgy készültünk erre az ünnepre, hogy az első bemutatkozáskor kitűnjön, mindenki a legjobb akar lenni. Hogy amit a társaim nevében mondtam, az mindnyájunk mondanivalója-e és elmondanám-e máshol is, arra azt felelem: igen. Becsülettel akarunk eskünknek eleget tenni, és én ezt mindenütt mindenkinek, bármilyen körülmények között, bátran, őszintén elmondom. Kerestem a két fiú arcát a díszmenetben, nem láttam. De láttam egy pompás, magabiztos, erőteljes ifjú sereget. Várhelyi József Fotó: Benkő—Kaczmarski Eggyé forrasztja őket az eskü. 1984. április 1. Vasárnap Félretett áruk Rossz idők járnak mostanában az etikátlanul viselkedő kereskedőkre. A múlt hét végén csúszópénzt elfogadó boltvezetőről írtunk. Az alábbi esetben is szabálytalan áruvisszatartásról lesz szó, igaz, ezúttal csúszópénz nélkül... Egy sárvári takarítónő és családja már hónapok óta tervezte, hogy színes televíziót vásárol. Tavaly decemberben talált is egyet az áruházban, de mégsem vette meg, mert a készülék hibás volt. Az asszony mérgelődött, mert tartósan lekötött betétjét is kivette a vásárlásra. Azóta sokszor érdeklődött a Rábamenti Áruházban, mindhiába. Tudomásul vette a kudarcot, mert tudta, kevés színes tv érkezik, hiánycikknek számít. Március 21-én érkezett színes tv az áruházba. Az asszony véletlenül éppen e napon érdeklődött újra. Nemleges választ kapott. Két nap múlva hallotta, mégis van egy színes tv a raktárban. Visszament, de az áruház műszaki osztályának vezetőhelyettese közölte: a készüléket már „eladták”. Betelt a pohár. A vásárló a népi ellenőrzéshez fordult. Az áruházba érkező népi ellenőr és az áfész illetékese sem tudta elérni, hogy a kereskedő kitegye a visszatartott árut a polcra, s eladja. Makacskodott, hogy ő ezt félretette valakinek. Végül rendőrt hívtak, s határozott rendőrségi felszólításra tudtak érvényt szerezni az áruk visszatartását tiltó kormányrendeletnek ... Lehetőség van ugyan előjegyzésre, de ebben az áruházban — az üzemeltető áfész rendelkezése ellenére — nem vettek fel előjegyzést. Több helyütt hallottuk már: az ilyen és hasonló szabálytalanságoknál miért van szükség a külső ellenőrző szervek bevonására? Miért nem fedi fel a kereskedői erkölcsbe ütköző tevékenységet a kereskedelmi vállalatok, szövetkezetek belső ellenőrzése? Ahol ugyanis idejében elejét veszik a protekciózásnak, ott feltehetően kevesebb alkalom nyílik csúszópénz kérésére, elfogadására. Hiszen ha nincs a raktárban „rejtett” áru, nem tud a kereskedő különféle kedvezményeket sem kicsikarni a vásárlótól. Igaz, ettől még nem lesz több a hiánycikkekből. De legalább egyenlőbbé válnak a vásárlási esélyek... . Az árut visszatartó sárvári boltos ellen fegyelmi eljárást kezdeményeznek, s eljár vele szemben a megyei Kereskedelmi Felügyelőség is. —a —s Ha a népművelő sikeres, jó premiert tartott kedden a szombathelyi Ferrum Színpad, igazi színházi előadást. Nézői örömöm maradéktalan volt, újságíróként, az amatőr mozgalom támogatójaként azonban nagy csalódás ért. Nem láttam a nézőtéren egyetlen művelődési ház igazgatót, népművelőt sem (kivéve természetesen a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ munkatársait, akik sajátjukként figyelték a produkciót.). Pedig kaptak névre szóló meghívót valamennyien, akik a közművelődés szervezőjeként városi és községi kulturális kínálatot alakítanak. Nem jöttek el. Biztosan volt köztük néhány, akinek éppen azon az estén saját intézményében kellett jelen lennie, vannak, akiknek nincs kire bízniuk a művelődési házat. De hiányoztak Körmend, Kőszeg, Sárvár, Celldömölk népművelői is, pedig ezekben a központokban nem egyetlen főhivatású szakember dolgozik. Sok a panaszuk ma a népművelőknek. Drágák a produkciók, gyakori az időpont tologatása, a színvonal sem jó. Abban több megbeszélésen egyetértettek, hogy a kiemelkedő amatőr előadások (néptánc, népzene, színdarab) képesek kitölteni a profi kínálat csökkenése és drágulása miatt bekövetkezett űrt. Vannak jó példák a tettekre is, az Ungurescát, az Ifjúsági Színházat időnként meghívják. Ezeknek az együtteseknek a támogatásához, felfedezéséhez nem kell bátorság. Sokszor bizonyított, sokak által felfedezett csoportok. Elkelne viszont az érdeklődés, a szereplési lehetőséget kínáló figyelem az amatőr színjátszás több jó együttesének, például a Ferrum Színpadnak. Humoros gondolatgazdag, igényes az új produkciójuk. Czakó Gábor darabjának szombathelyi előadásáról sok jót állíthatok, de ez mind csak szó. Látni kell. Először azoknak, akiktől függ, hogy a közönség megnézheti-e. Ha a népművelő közömbös, mekkora érdeklődést kelthet? b. r. 3 Közöspiaci csúcs után (Lakatos Ferenc karikatúrája)