Vas Népe, 1984. április (29. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-01 / 78. szám

Levél a derült égboltról és egyebekről Tisztelt asszonyom! Bo­csásson meg, hogy így is­meretlenül és ilyen mó­don zaklatom, dehát sem nevét, sem címét nem tu­dom, ezért ez a nyilvános levél. A minap volt szeren­csém önnel és kedves ba­rátnőjével együtt utazni a buszon. Önök előtt ül­tem, így hát akarva aka­ratlanul hallhattam be­szélgetésüket. Meg kell mondanom asszonyom, hogy ilyen választékosan beszélni, s ilyen kulturál­tan kifejezni magát rég hallottam bárkit is. Egy mondata például egészen megragadott bájával és költőiségével. Az időjá­rásról beszélgettek, hogy végre elmúltak a borús februári napok, itt a nap­sütés, a tisztán ragyogó kék égbolt, s ön elmond­ta, hogy kedélyét mennyi­re befolyásolja az időjá­rás. Kérem, engedje meg, hogy szó szerint idézzem önt: „Ha beborul, én is vele borulok.” Azt hiszem kevesen tudnák ezt szeb­ben mondani magyarul. Beszélgettek még sok mindenről, ami általában ilyen idősödő hölgyek között elhangzik, — bo­csásson meg asszonyom, hogy ezzel kicsit elárul­tam korát! — kötések, horgolások jöttek szóba, meg Önöknél aránytala­nul jobban korosodó is­merősök, s ebben ugyebár nem is volt semmi külön­leges és meglepő, hiszen a kötés és horgolás na­gyon fontos dolog, s az ismerősök bizony nálunk mindig gyorsabban koro­sodnak. Aztán, ön elme­sélte, hogy az öccse Kali­forniában él, sűrűn küldi a lapokat gyönyörű ten­gerparti tájakról, szikrá­zó napsütésről, s önök asszonyom a kedves férjé­vel csak bámulnak, hogy nahát ilyen is van a vilá­gon? S e lapokat nézegetve a ködös borongós februá­ri délutánok során nem értik, nem értették, hogy erről a csodahelyről az ön kedves öccse, hogy is vágyódhatik vissza ebbe a szomorú magyarországi februárba. Mert bármeny­nyire is hihetetlen, de az ön kedves öccsének hon­vágya van! Tudja asszonyom, tulaj­donképpen már ott a bu­szon szólni szerettem vol­na, dehát az illendőség visszatartott. El szerettem volna mondani például, hogy amennyire igaz az, hogy az időjárás befolyás­sal van hangulatunkra, annyira igaz az is, hogy az égbolt derűje legalább annyira függ a bennünk levő „égbolt” derűjétől, még a látóhatár fölött, esőtől terhesen lógó felhő sem olyan sötét, ha belső derűvel nézzük. Meg aztán le lehet élni egy életet fel­hő alatt állva is, meg úgy is, hogy keressük a nap­sütést. Mert napsütés van, ezt ön sem tagadhatja, jóllehet volt borús idő elég. Sőt voltak viharok, mikor még a legerősebbek is eldőlni látszottak, hi­szen nehéz, nagyon nehéz mindig szemben a széllel. Hát mégha nem is értjük miért a vihar! De azért megbirkóztunk viharja­inkkal is, nem igaz? S le­szoktunk arról, hogy erő­vel fessük kékre az eget. Nem volt könnyű. S nem is lesz könnyű sohasem. De amilyen eget végülis magunk fölé teremtünk, legyen az derűs vagy bo­rús, az a miénk, s azt ér­demeljük, mert áldott vagy vert a sors keze ... Ugye ön is tudja tovább? Szerettem volna azt is elmondani, hogy megértem a kedves öccsét, megér­tem, hogy visszavágyik talán... talán mert még mindig magyar. Vagy az évek múltával — még ma­­gyarabb? De tudja asszo­nyom ma ugyan nagy tisz­tesség idegenbe szakadt hazánkfiának lenni, én mégis azt hiszem a kinti magyar azért csak kinti magyar. Egy szócska, mely világokat választ el, s nem is elsősorban „po­litikailag”. Sokan próbál­ták már megfogalmazni, hogy mi a magyar, meg mit ér a magyar, de én nem hiszem, hogy akár Illyés, akár Ady szerint Kaliforniában magyar a magyar. Persze asszonyom végül is önnek igaza van, köny­­nyebb Kaliforniából visz­­szavágyni, mint itt élni és innen el nem vágyni. De egyet, kérem higgyen el nekem, míg a napfényes képeslapokat forgatja, Kaliforniába menni egy­szerűbb dolog, mint Ka­liforniát csinálni! Tisztelettel üdvözlöm önt, és kedves itthoni, meg kinti családját: Halmágyi Miklós Negyedév végi helyzetkép a tartós fogyasztási cikkek gyártásáról A Belkereskedelmi Mi­nisztérium megítélése sze­rint a tartós fogyasztási cik­keket gyártó üzemek nagy része az első negyedévben a korábbiaknál jobban igazo­dott a kereslethez, és így az ellátás is javult. A bojlere­ket a gyártó üzem üteme­sebben szállított, cirkogej­­zerből az idén a tavalyi mennyiségnek másfélszere­sét rendelte a kereskedelem, ezt az ipar vissza is igazol­ta, s az időarányos meny­­nyiség az első negyedévben meg is érkezett a boltokba. A Szieszta gáz-fűtőkészülé­kekből a FÉG importalkat­részek hiánya miatt csak márciusban kedte meg a szállítást, de várhatóan az év folyamán behozza a le­maradást. A legtöbb gondot tovább­ra is a hűtőszekrény-ellátás okozza. A Lehel Hűtőgép­gyárral még nincs érvényes szerződése erre az évre a belkereskedelemnek, mert a Hűtőgépgyár is beszerzési gondokkal küzd. A hiányo­kat hűtőszekrény-importtal igyekeznek pótolni. Színes televízióból mind az Orion, mind a Videoton most már nagyobb mennyi­séget bocsátott a kereskede­lem rendelkezésére, mint korábban, de ez is kevésnek bizonyult. Nagyobb meny­­nyiség kibocsátását első­sorban a színes képcső hiá­nya nehezíti, ezért a Video­ton árucserével igyekszik több képcsőhz jutni. Az első negyedévben a vállalat 14 555 színes tévét szállított a kereskedelemnek, a tervezettnél ezerrel töb­bet. Rövidesen forgalomba kerülnek az újdonságnak számító teletextes tévék is. Színes televízióhoz azonban továbbra is nehéz hozzájut­ni. A mosógépek kínálata ér­zékelhetően javult az első negyedévben. A Hajdúsági Iparművek szerződéses kö­telezettségein túli mennyisé­geket is szállított, s így 37 ezer hagyományos keverő­tárcsás és több mint 25 ezer automata mosógép került a boltokba. Ugyanez a válla­lat a lapradiátorokból is fo­kozta a gyártást: eredeti tervét öt százalékkal túl­teljesítve az első negyedév­ben kétszázezer négyzetmé­ter lapradiátort juttatott a belkereskedelem és saját üzlethálózata útján a meg­rendelőknek. Az idén összesen 850 ezer négyzetmétert készítenek ebből a keresett cikkből. Az egész évre tervezett 125 ezer forróvíztárolóból eddig 34 ezret szállítottak a belföldi megrendelőknek, és az év hátralévő részére is folyama­tos ellátást ígérnek. A Pápai Elekthermax a tavalyi sikeres bemutatko­zás után most már sorozat­ban gyártja a kerámiával burkolt hőtároló kályhákat, amelyekhez a különleges csempéket — több színben — a zalaegerszegi cserép­­kályhagyár szállítja. . A Szarvasi Vas- Fémipari Szövetkezet az első negyed­évben valamennyi terméké­ből kielégítette az igénye­ket. Újdonságukból, a tef­lonbevonatú elektromos pa­lacsintasütőből például az év eleje óta mintegy kétezret, importot helyettesítő másik újdonságukból, a kontakt grillsütőből ezret szállítot­tak a kereskedelemnek. A szövetkezet az első negyed­évben nyolcféle új energia-,, takarékos lakásvilágítási cikket hozott forgalomba. a katonaeskü«..­ meretlen, szokatlan a tár­saság. Jó hogy egy korosz­tályból valók vagyunk, a szellemi színvonal is egyen­letes, így könnyen szót ér­tünk azokkal is, akiket az­előtt sohase láttunk. Amit ez alatt az egy hó­nap alatt egyebek mellett pozitívumként könyvelhe­tek el, az, hogy megtanul­tam az idővel gazdálkod­ni. Úgy gondolom, ha ezt a készségemet magammal viszem, hasznát látom majd az életben. Idő eddig termé­szetesen nem sok volt, szin­te minden percünket lefog­lalta a kiképzés, de biztos vagyok benne, hogy ké­sőbb lesz módom, ahogy megszoktam, olvasni is. Hát, igen, a fegyelem. Számoltam vele, nem túlsá­gosan örültem neki, de tu­domásul vettem. Azt hi­szem, mindnyájan így va­gyunk vele. Katonák va­gyunk. Gondolok-e arra, hogy mindent, amit teszek, ten­nem kell, a hazáért te­szem? Ilyen szólamszerű­­en talán nem. De amikor például a géppisztolyunk tűzhatásáról hallottunk, ar­ra gondoltam, ez azok ellen való, akik netán ártani akarnak nekünk, vagy ami­kor a lövészteknő ásását tanultuk, éreztem, ez ko­moly dolog, ha nehéz is, rendesen meg kell csinálni. A haza tudata érzelmileg akkor került legközelebb hozzám, amikor az esküre készültünk. A parancsno­kunk olyan szuggesztivitás­­sal készített fel bennünk, hogy megdobogott a szívünk tőle. Az eskü szövegét szinte kívülről tudom. Ha azt kérdezi tőlem, mit jelent ez a nehéz veretű zárómonda­ta: „Ha pedig eskümet meg­szegem, sújtson a népköz­­társaság törvénye és dolgozó népünk megvetése”, nem tudok rá pontosan válaszol­ni. Csak érzem, Petőfi is erre gondolhatott, amikor ezeket a sorokat leírta: „Sehonnai bitang ember, ki most, ha kell, halni nem mer, kinek drágább rongy élete, mint a haza becsüle­te.” Igen, hallottam, biztos olvastam is ezt a kifejezést: őrálló katona. Eddig min­dig az jött be, hogy vala­mit, raktárt, épületet őriz, vagy a laktanyakapuban áll őrt. Most kezdem tudni, hogy minden katona őrt áll valahol a hazáért. Peregnek az események. Már a zalaegerszegi határ­őrkerület parancsnoka be­szél. Még egyszer a fiatal katonák szívébe vési, hogy sose feledjék, mit jelent a katonaeskü, s máris az el­nökségi emelvény elé ma­síroz egy másik katona, nyúlánk, bajuszos, barna fiú. Engedélyt kér, hogy társai nevében elmondja gondolatait. Kerepeszki Antal nekem is elmondta. Az Oroszlányi Szénbánya Vállalat vil­lanyszerelője, aki Bokodról vonult be, ugyanolyan egy­szerűséggel beszélt, mint előbb a társa. — Mi azelőtt sose talál­koztunk, de máris barátok vagyunk. És a többiekkel is. Olyanokkal például, akik arról a környékről jöttek, ahonnan én. Ha nem egy szolgálati helyre kerülnénk, nagyon hiányoznának. A munkahelyemen KISZ- tag vagyok. Ott különöseb­ben nem készítettek fel gondolatilag a katonaéletre, de azt ajánlották, itt is legyek tagja a KISZ-szer­­vezetnek. Amikor az esküt mondom, át is érzem. Hogy a töb­biek mit éreznek, nem tu­dom, nem vagyunk egyfor­mák. De azt bizonyosan tu­dom, hogy ha cselekedni kell, mindannyian ott lesz­nek, ahol kell. Ünnepi ér­zés mindnyájunkban van, hiszen úgy készültünk erre az ünnepre, hogy az első bemutatkozáskor kitűnjön, mindenki a legjobb akar lenni. Hogy amit a társa­im nevében mondtam, az mindnyájunk mondaniva­lója-e és elmondanám-e máshol is, arra azt fele­lem: igen. Becsülettel aka­runk eskünknek eleget ten­ni, és én ezt mindenütt mindenkinek, bármilyen körülmények között, bátran, őszintén elmondom. Kerestem a két fiú arcát a díszmenetben, nem lát­tam. De láttam egy pom­pás, magabiztos, erőteljes ifjú sereget. Várhelyi József Fotó: Benkő—Kaczmarski Eggyé forrasztja őket az eskü. 1984. április 1. Vasárnap Félretett áruk Rossz idők járnak mostanában az etikátlanul vi­selkedő kereskedőkre. A múlt hét végén csúszópénzt elfogadó boltvezetőről írtunk. Az alábbi esetben is szabálytalan áruvisszatartásról lesz szó, igaz, ezúttal csúszópénz nélkül... Egy sárvári takarítónő és családja már hónapok óta tervezte, hogy színes televíziót vásárol. Tavaly decemberben talált is egyet az áruházban, de mégsem vette meg, mert a készülék hibás volt. Az asszony mérgelődött, mert tartósan lekötött betétjét is kivette a vásárlásra. Azóta sokszor érdeklődött a Rábamenti Áruházban, mindhiába. Tudomásul vette a kudarcot, mert tudta, kevés színes tv érkezik, hiánycikknek számít. Március 21-én érkezett színes tv az áruházba. Az asszony véletlenül éppen e napon érdeklődött újra. Nemleges választ kapott. Két nap múlva hallotta, mégis van egy színes tv a raktárban. Visszament, de az áruház műszaki osztályának vezetőhelyettese kö­zölte: a készüléket már „eladták”. Betelt a pohár. A vásárló a népi ellenőrzéshez fordult. Az áruházba ér­kező népi ellenőr és az áfész illetékese sem tudta el­érni, hogy a kereskedő kitegye a visszatartott árut a polcra, s eladja. Makacskodott, hogy ő ezt félretette valakinek. Végül rendőrt hívtak, s határozott rendőr­ségi felszólításra tudtak érvényt szerezni az áruk visszatartását tiltó kormányrendeletnek ... Lehetőség van ugyan előjegyzésre, de ebben az áruházban — az üzemeltető áfész rendelkezése elle­nére — nem vettek fel előjegyzést. Több helyütt hallottuk már: az ilyen és hasonló szabálytalanságoknál miért van szükség a külső ellen­őrző szervek bevonására? Miért nem fedi fel a keres­kedői erkölcsbe ütköző tevékenységet a kereskedelmi vállalatok, szövetkezetek belső ellenőrzése? Ahol ugyanis idejében elejét veszik a protekciózásnak, ott feltehetően kevesebb alkalom nyílik csúszópénz kéré­sére, elfogadására. Hiszen ha nincs a raktárban „rej­tett” áru, nem tud a kereskedő különféle kedvezmé­nyeket sem kicsikarni a vásárlótól. Igaz, ettől még nem lesz több a hiánycikkekből. De legalább egyen­lőbbé válnak a vásárlási esélyek... . Az árut visszatartó sárvári boltos ellen fegyelmi eljárást kezdeményeznek, s eljár vele szemben a me­gyei Kereskedelmi Felügyelőség is. —­a —­s Ha a népművelő sikeres, jó premiert tartott kedden a szombathe­lyi Ferrum Színpad, igazi színházi előadást. Nézői örömöm maradéktalan volt, újságíróként, az amatőr mozgalom támogatójaként azonban nagy csalódás ért. Nem láttam a nézőtéren egyetlen művelődési ház igazgatót, népművelőt sem (kivéve természetesen a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ munkatár­sait, akik sajátjukként figyelték a produkciót.). Pe­dig kaptak névre szóló meghívót valamennyien, akik a közművelődés szervezőjeként városi és községi kul­turális kínálatot alakítanak. Nem jöttek el. Bizto­san volt köztük néhány, akinek éppen azon az es­tén saját intézményében kellett jelen lennie, van­nak, akiknek nincs kire bízniuk a művelődési házat. De hiányoztak Körmend, Kőszeg, Sárvár, Celldö­­mölk népművelői is, pedig ezekben a központokban nem egyetlen főhivatású szakember dolgozik. Sok a panaszuk ma a népművelőknek. Drágák a produkciók, gyakori az időpont tologatása, a színvo­nal sem jó. Abban több megbeszélésen egyetértettek, hogy a kiemelkedő amatőr előadások (néptánc, nép­zene, színdarab) képesek kitölteni a profi kínálat csökkenése és drágulása miatt bekövetkezett űrt. Vannak jó példák a tettekre is, az Ungurescát, az Ifjúsági Színházat időnként meghívják. Ezeknek az együtteseknek a támogatásához, fel­fedezéséhez nem kell bátorság. Sokszor bizonyított, sokak által felfedezett csoportok. Elkelne viszont az érdeklődés, a szereplési le­hetőséget kínáló figyelem az amatőr színjátszás több jó együttesének, például a Ferrum Színpadnak. Hu­moros gondolatgazdag, igényes az új produkciójuk. Czakó Gábor darabjának szombathelyi előadásáról sok jót állíthatok, de ez mind csak szó. Látni kell. Először azoknak, akiktől függ, hogy a közönség meg­nézheti-e. Ha a népművelő közömbös, mekkora érdeklődést kelthet? b. r. 3 Közöspiaci csúcs után (Lakatos Ferenc karikatúrája)

Next