Vas Népe, 1984. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-01 / 153. szám
Tájkép — csata közben Nemrég egy rádióriportban meglepő kijelentést hallottam: a megkérdezett vízügyi szakember eltökélten bizonygatta, hogy igenis, a Balaton vize iható.— Itt van mellettem X elvtárs — mondta a nyilatkozó —, ha majd a tó közepére érünk, ő kortyolni fog a vízből. Aztán valahogy elsikkadt a dolog, másra fordult a szó, így nem tudhattam meg: a zavartan köhécselő elvtárs ivott-e a vízből... Ivott, nem ivott, mindez nem változtat a tényen: betegeskedik szeretett tavunk. Felülről nézve, mondjuk a híres tihanyi templom magasságából, persze nem ez látszik. Csodálatos a panoráma, tündököl a vízfelület. Kis hajók és parányi vitorlások Füred térségében. Ha kisüt a Nap, kékes árnyalatot kap a tó, ha felhő takar, haragoszöldre vált. Kattognak a fényképezőgépek, jobbára nyugatnémeteket és osztrákokat látni. Tihany az egyszerű honpolgárnak csupán megállóhely lehet, hamar elválik itt a zöld bankó. Partközelben sok mindent látni. Az üdülőnegyedtől a révig húzódó sétány gondozott. Kaszálják a füvet, s még a kopott táblákra is jut festék. A kellemetlen szag a tó felől jön. Néhány kishal teteme a lebetonozott part előtt, a víz zavaros, tíz centire sem átlátszó. Bomló növényi részek,maradványok töltik fel lassacskán a medret. Mind beljebb lopakodik a nád. Az utána kialakuló zöldtenyészet teret nyer. Átalakult megköt, szilárd talajjá válik. Egyre hosszabb kifutókat, stégeket kell építeni, hogy a fürdőzők vízhez jussanak. A tómentés jelei is láthatók. Konténeres szennyvíztisztítók az elhagyott területeken: ezek gyűjtik és szűrik az üdülők „termését”. Ideiglenesen, amíg elkészülnek a méregdrága nagy tisztítók. Sok a szemetelő a Balatonnál. Egyesek csak úgy, a kocsiból hajítják ki a sörösdobozt, mások a tóba ürítenek. Talán eszükbe sem jut, hogy a lehető legnagyobb bűnt követik el a tó ellen. Bár elkezdődött a főszezon, a korábbi évekhez viszonyítva kevesebb a turista. Füreden sem kell sorban állni ételre-italra várva. Elképesztően „gazdag” az ajándéktárgy kínálat a móló melletti bazársoron. Kojak matchbox, magyar szentkorona rézből, s hogy némi ismeretterjesztés is legyen — százhatvanért már meg lehet venni az ellopott képek másolatát. Nemcsak Füreden, hanem szinte végig a parton feltűnik: rengeteg a kiskereskedő, butik butik hátán. A füredi piactéren például tizennyolc butikos kínálja a ruharongyokat, s mind megél. A keresett árucikkeket, a zöldséget és gyümölcsöt egyenesen a fővárosi piacokról hozzák a jobbára pesti kereskedők Volvoikon, Mercédeszeiken. Azért láttam Zsigulit is, mutatóba. A „privát” szócskának újra vonzása van, a magánszektor megerősödését és térhódítását jelzi. Ami végtére nem baj, sőt! Bárki tanúsíthatja az üzleteket járva, dolgait intézve, hogy a kereskedelmi ellátás korántsem zavartalan a Balaton partján. A bökkenő inkább ott van, hogy szolgáltató jellegű vállalkozás alig-alig akad. Jó, ha harminc butikosra esik egyegy villanyszerelő, cipész. Nagyobb gond ennél az infrastruktúra elmaradottsága. A tihanyi templomhoz csak idén sikerült méltó lépcsősort építeni. Talán világítótestekre is futja a tízezrek által látogatott sétányon. A tanácsnak kevés a pénze, a lakosság pedig óvatos. Nem mondom, kicsinosítják a házakat, a buszmegállókba is jut rózsatő, de a művelődési házat jobb eltagadni az idegenek elől; olyan szánalmasan néz ki ... Füreden a „frekventált” utcák szépek, de húszméternyire a Horváth háztól beleragad a mellékutca sarába a gépjármű. Most fizetünk igazán azért, hogy az elmúlt években, évtizedekben „lelakták” a Balatont és környékét. Hétvégeken nem ritkán egymillió ember szállta meg nemzeti kincsünket, holott a fele is sok lett volna. Az egyenlőtlen fejlődés Siófokon is tetten érhető. A méltányolandó erőfeszítések ellenére kevés a telefon, a bolthálózat korszerűtlen, a közlekedés kaotikus. Ellentétként áru van bőven, s a szolgáltatások köre is szélesedett. A kulturális kínálat eléggé vegyes. A moziműsor mellett egyes plakátokon még a „tavalyi hó”-t reklámozzák. Igaz kultúra! Bár sokan Siófokot tartják a Balaton fővárosának, ez utóbbi szempontból inkább Keszthelyt illethetné a titulus. Adottságainál fogva is. Az itteni Balaton Múzeum — lassan véget ér sok év óta tartó felújítása — nagyszerű programokkal hívja fel magára a figyelmet. Nemrég az I. világháborút bemutató, érzékeltető kiállításuk nagy siker volt. Korabeliplakátok, frontújságok, röplapok, térképek, tárgyi emlékek villantották fel a háború kevésbé ismert arcát, jól szolgálva a történelmi ismeretterjesztést. Szívem szerint körbeutaztattam volna a kiállítást a tóparton, de hát erre nincs lehetőség. Arra viszont igen, hogy jobban őrizzék - kutassák a helyi értékeket. Az említett kiállítás naplója a bizonyság arra, hogy igenis kiváncsi kultúránkra, történelmünkre az idegen. Legyen angol, belga vagy francia, lengyel. Egy ideje milliárdokat költünk a Balatonra. Lassan formálódik a tó körüli szennyvízvezeték-gyűrű, a tisztítóművekkel egyet embeit. Helyreállítják a Kis-Balatont, hatalmas területeket árasztanak el vízzel, visszaadva a tó szűrőjét. Keszthelyen már épül a vízminőségvizsgáló intézet, kotorják a medret. A mentés tehát teljes erővel folyik. Értünk, de nem helyettünk! Környezetkímélő, kulturált magatartással ki-ki sokat tehet tavunkért. Szóbeszéd szerint egykoron született egy merész (ha nem őrült) terv a Balatonnal kapcsolatban: le kell csapolni, s az üresen maradó mederbe gabonát, kell vetni. Nem tartván kivitelezhetőnek a tervet, gyorsan el is vetették. Ma azért szorítunk, kivitelezhetnek legyenek a tó mentését, a parti települések normális életének megteremtését célzó tervek. De szép is lenne, ha majdani elvtárs utasítás nélkül inna a Balaton vizéből ... Partközelben. Kozma Gábor A Mazsolák hete Körmenden A körmendi Városi Művelődési és Ifjúsági Központ idén is megrendezte az alsó tagozatos általános iskolásokból álló Mazsola Klubjának immár hagyományos nyári hetét. Felvételünk a gyerekek egy csoportjáról készült a körmendi Rába-parti sportnapjuk alkalmából. X. L. Szövő népművészek Velemiben . A Budapesti Művelődési Központ „B kategóriás” szövő népművészei a velemi továbbképző intézetben táboroznak. A résztvevő aszszonyok és lányok különféle foglalkozásúak, de a népművészet mérhetetlen szeretete, tovább éltetése egybekovácsolta őket. Szövő népművészek a szó legnemesebb értelmében, hisz egyetlen fokozat választja el őket a „jegyzett” művészektől. Valamennyien szakkörvezetők. Többször visszatérő vendégek. Petrás Anna tanár és népművelő már tizennégy éve vezeti a szakkörvezetők továbbképzését. Nemsokára megjelenik második könyve a szövő népművészetről, annak módszereiről. Kérésünkre elmondta, hogy Budapesten és Pest megyében nagyon sok szakkör működik. Amikor a fővárosban egy-egy szakkör indulását meghirdetik, több százan jelentkeznek. A velemi továbbképzésnek nagyon örülnek. Csodálatos a táj és jó a levegő. Az otthonos, és a népművészet több ágát befogadó intézmény megkapó, önkifejezésre késztető. Hallgatói ezen a tanfolyamon székely festékes szőnyegeket, gyapjúpárnákat és tarisznyákat terveznek—szőnek: Cs. Gy. — A garázdaság tényét elismeri? — Nem ... — Kis szünet, majd utána nyomatékkal. — Nem csináltam én semmit. Csak azt ismerem el, hogy vétettem a rendőri felügyelet előírása ellen. Azzal, hogy bementem az italboltba. Valóban minden ezzel kezdődött. L. Károly, 33 éves szentgotthárdi lakos, annak ellenére, hogy — korábbi életvitelére való tekintettel — hatóságilag tiltották el a vendéglátó egységek látogatásától, június elején mégis felkereste a helybeli zsidóhegyi italboltot és ott sört rendelt. Akkor már „volt benne” jócskán. Ilyenkor azonban semmi sem elég. Ivott volna még tovább, pénze viszont nem volt rá. Kért, utóbb követelőzött. Aztán ... aztán az addig fogyasztott alkohol megtette a magáét. Sörösüveg csattant az asztalon, pohár törött szét a falon, székek csapódtak a földhöz vaskos ordítozás közepette, majd az egyik ismerős után dobott jókora kő a bolt üvegajtaját is szilánkokra törte. — Hívni kell a rendőrséget! — sürgették a jelenlévők, s a boltvezetőnő nyúlt is a telefonhoz. A rendőrök megérkeztét a garázda már nem várta be, sürgősen kereket oldott. A beidézett tanúk aprólékos pontossággal elevenítik fel a történteket. Mindezek után a tárgyalást vezető Szigeti Imre százados, a körmendi rendőrkapitányság szabálysértési előadója mégegyszer nekiszegezi a kérdést a közönyösen hallgató elkövetőnek. — Elismeri, hogy így volt? Félrefordított tekintettel, rezignált vállrándítással jön a megadó felelet. — Elismerem. A szintén jelenlevő ügyész indítványozza, hogy külön bírálják el a REF-megszegést, valamint a garázdaság tényét, így is történt. Az előbbiért (az azóta már jogerős) ítélet: 30 napi elzárás. Az ügy másik felére vonatkozó büntetés mértékét majd a járásbíróság szabja ki... Helyszíni tárgyaláson voltunk a hét elején Szentgotthárdon. A helyi rendőrőrs klubtermében zajlott ez a most már egyre kevésbé rendhagyó felelősségrevonás. Lévén, hogy az ilyesmi — talán — erkölcsi szempontból még közvetlenebb kihatású. Kivált, ha nyilvános. Ha jelen vannak az utcabeliek, az ismerősök, a munkatársak. Lássák, hallják, ki él velük egy közösségben. Talán visszatartó példaként szolgál az ilyenfajta pellengér, mások részére is. Remélhetőleg... ★ Háttér-tudnivalóként. A szabálysértés olyan jogellenes tett, amely a társadalomra csekélyebb mértékben veszélyes ugyan, mint a bűncselekmény, ám káros következményekkel jár a társadalomra. Így a törvény előírja a megfelelő büntetést. Kisebb hányadban tartozik ide a közösségi élet elemi viselkedési szabályainak megszegése (csendháborítás, botrányos részegség, egyebek), nagyobb részben viszont az ennél súlyosabb, a közrendet, a közbiztonságot sértő, illetve veszélyeztető cselekmények. Olyanok, mint a közveszélyes munkakerülés, tiltott kéjelgés, verekedés, veszélyes fenyegetés, különféle garázdaság. Ez utóbbiak kizárólagosan a rendőrség hatáskörébe tartoznak. Még nem bűncselekmények, ám közel állnak, hozzá, az esetek jelentős részében sajnos oda is torkollnak. Dr. Nagy Károly rendőr századossal, a Vas megyei Rendőrfőkapitányság igaz- Szabálysértés, ■í, ítís ügyek” — 1 1984. július 1. Vasárnap