Vas Népe, 1984. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-01 / 179. szám

EXPRESSZ ­ Glorio Andreotti klasz­kfilmnminiszter hétfőn Líbiába utazott, hogy a két ország közötti gazda­­sági kapcsolatokról tár­gyaljon az ország veze­tőivel. A miniszter Mou­nier el-Kadhafival, a lí­biai forradalom vezetőjé­vel is találkozik. Andre­otti öt hónapon belül most másodszor keresi fel az észak-afrikai or­szágot. is Ivan Arhipov, a Szov­jetunió Minisztertanácsa elnökének első helyette­se, hétfőn Moszkvában fogadta Fernando Ledes­ma spanyol igazságügy­­minsztert, akit a szovjet, igazságügyminisztérium hívott meg látogatásra. A baráti légkörű megbe­szélésen a két ország igazságügyi együttmű­ködésének fejlesztéséről volt szó. ár Áradásokat és föld­csuszamlásokat okoztak Nepálban a nemrég be­köszöntött esős évszak felhőszakadásai. A termé­szeti csapások eddig mintegy ötven­ halálos áldozatot követeltek. is Wesley L. McDonald tengernagy, a NATO at­lanti-óceáni főparancs­noka Bonnban az NSZK hadügyminisztériumának tisztségviselőivel, köz­tük Lothar Rühl állam­­titkárral tárgyal a Nyu­­gat-Európa számára fon­tos tengeri útvonalak, időse­rv „védelmi” kér­déseiről. Cheysson Belgrádira látogat Claude Cheysson francia külügyminiszter augusztus 1-én és 2-án hivatalos láto­gatást tesz Jugoszláviában. Vendéglátójával, Raif Diz­­darevics külügyminiszterrel véleményt cserél az időszerű nemzetközi kérdésekről és a két ország együttműködé­se fejlesztésének lehetősé­géről. K­ommentár Lépés a béke felé f­eltétlenül jelentős lépés lenne a béke felé, ha az­­ érintett felek megfogadnák a Szovjetunió által a hét végén tett javaslatot, amely a közel-keleti vál­ság megoldására irányul. A rendezés hat elvét és a konkrét tárgyalások módjára tett ajánlást mindenkép­pen komolyan kell venniük a térség országainak, hi­szen azok az egyetlen kiutat jelentik az évtizedek óta elhúzódó krízisből, s ráadásul egy földrajzilag igen közel fekvő nagyhatalomtól származnak. Senki sem vitathatja el a Szovjetunió objektivi­tását és jószándékát a Közel-Kelet egész 1945 utáni történelme során. A tapasztalatok egyértelműen mutatják, hogy a megoldás lehetősége mindig akkor került kéznyújtás­­nyi közelségbe, amikor minden érintett fél, közte az Egyesült Államok és a Szovjetunió is, a tárgyalásos rendezés útját járta. Az átfogó, igazságos és tartós rendezés feltételeként minden résztvevő félnek el kel­lene fogadnia azt a hat alapelvet, mely a szovjet vé­lemény szerint garantálhatná a végső sikert. Vissza kellene adni az araboknak minden Izrael által 1967 után elfoglalt területet, felszámolni az itt létrehozott településeket. Biztosítani kellene a PFSZ által kép­viselt palesztin népnek a Jordán folyó nyugati part­ján és Gázában az önálló államalapítás jogát. Az újonnan születendő palesztin állam része lenne Jeru­zsálem keleti szektora, s a várost szabadon felkeres­hetnék mindhárom nagy vallás hívei — a zsidók, a keresztények és a mohamedánok —, akiknek szent he­lyeik vannak itt. A térség valamennyi államának — így természetesen Izraelnek is — biztosítani kellene a békés fejlődéshez való jogot, „mivel egyetlen nép va­lódi biztonságát sem lehet oly módon biztosítani, hogy az sértse mások biztonságátEhhez az szükséges, hogy az arab országok és Izrael békét kössenek és köl­csönösen tiszteletben tartsák egymás szuverenitását, függetlenségét és területi sérthetetlenségét. A megál­lapodás nemzetközi garanciáit az ENSZ Biztonsági Tanácsa, vagy annak állandó tagjai vállalnák ma­gukra. B­ármi legyen is az izraeli koalíciós tárgyalások, majd az amerikai elnökválasztás végeredmé­nye, nem valószínű, hogy a jelenlegi nemzetközi hely­zetben gyors foganatja lesz a szovjet javaslatnak. Ha­talmas erők állnak a háttérben, amelyeknek nem ér­dekük a közel-keleti rendezés, még kevésbé az ebben esetleg játszandó szovjet szerep. Mégis, az egyetlen remény az állandó robbanásveszélyt jelentő válság megoldására az, hogy előbb, vagy utóbb, de minden érdekelt belátja: meg kell tenni az első, a legnehezebb lépést a béke felé. Horváth Gáb­or Pravda: Washington­ben akar megállapodásra ju­ni ■Az amerikai kormányzat —­ amely fegyverkezési ter­veiben most egyre nyíltab­ban a nagy hatótávolságú irányítható­­robotrepülőgé­­pekre helyezi a hangsúlyt — alapvetően téved egy lé­nyegi kérdésben: elképzelé­sei, hogy katonai fölényhez jut a Szovjetunióval szem­ben, egyebek között a nagy hatótávolságú irányítható robotrepülőgé­pek terén, nem csupán ve­szélyesek, hanem egyben il­luzórikusak is. Erre hívja fel nyomatékosan a figyel­met a Pravda­ keddi szer­kesztőségi cikke. Miután az Egyesült Álla­mok a Szovjetunió többszö­ri javaslatára sem akar le­mondani erről az új típusú fegyverről, a Szovjetunió­ban már folyik a nagy ha­tótávolságú robotrepülőgé­pek kipróbálása. Ami pedig az irányszögeket illeti, amelyeken a Pentagon in­dítani szándékozik újabb fegyverét, az amerikai stra­tégák tévesen hiszik, hogy ezek csupán a Szovjetunió irányában léteznek. Mind keleten, mind nyugaton, mind pedig északon és délen elég irányszög áll a rendel­kezésre, amely az Egyesült Államok területére vezet. A szárnyasrakéták washingto­ni szorgalmazóinak helyén­való lenne felismerni az­t az igazságot, hogy a mai kato­nai erőviszonyok között, amelyeket a Szovjetunió és az Egyesült Államok vi­szonylagos erőegyensúlya jellemez, az egyik fél biz­tonságának megkárosításá­ra irányuló törekvés óha­tatlanul az erre törekvő fél saját biztonságának káro­sodásához vezet. A Pravda a továbbiakban rámutat: az Egyesült Álla­mok nem kíván egyenjogú kapcsolatokat fenntartani más államokkal, nem szán­dékozik a felmerülő kér­déseket ő­­szinte tárgyalá­sok és ésszerű kompro­misszumok útján megolda­ni, s kitér a megkötött szer­ződések és megállapodások betartása elől. Akaratát rá akarja kényszeríteni más államokra, s ezért törek­szik a meglevő paritás alá­­ásására, ezért nem akar megállapodásra jutni a fegyverzetek korlátozásáról az egyenlőség és az egyen­lő biztonság elvei alapján. Szovjet-görög parlamenti eszmecsere Joannisz Alevrasznak, a görög parlament elnökének vezetésével július 20. és 30. között a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának meghí­vására görög parlamenti küldöttség tartózkodott a Szovjetunióban. A delegá­ció látogatásáról hétfőn Moszkvában közleményt ad­tak ki. A közlemény szerint a görög vendégeket fogadta Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB PB tagja, a Szov­jetunió miniszterelnöke, va­lamint Vaszilij Kuznyecov, a KB PB póttagja, a Leg­felsőbb Tanács Elnöksége elnökének első helyettese is. Nemzetközi kérdéseket érintve mindkét fél hangot adott mélységes aggodalmá­nak a nemzetközi helyzet éleződése miatt, s egyetér­tett abban, hogy napjaink­ban minden államnak erő­feszítéseket kell tennie — egyebek között a parlamen­tek szintjén is — a nukleá­ris háború veszélyének el­hárítása és a nemzetközi helyzet javítása érdekében. Mindkét fél aggodalom­mal szólt a Cipruson és a sziget körül kialakult hely­zet kiéleződéséről. Az úgy­nevezett „független állam” kikiáltása a sziget megszállt részén, valamint a szepara­tista akció következményei­nek tartósítására irányuló lépések célja Ciprus meg­osztása. Ezek a lépések el­lentétben állnak az ENSZ Közgyűlésének és Biztonsá­gi Tanácsának a ciprusi kérdésről hozott határoza­taival, s szétzilálják az igaz­ságos politikai rendezés alapjait. Mindkét fél szi­lárd támogatásáról biztosí­totta a Ciprusi Köztársaság egységét, függetlenségét, szuverenitását és területi ép­ségét, s hangsúlyozta a Ciprusi Köztársaság el nem kötelezett politikája irán­ti tiszteletét. Kompromisszummal végződik-e? Szénerőmű vita az NSZK-ban Hétfőn délután, egy nap­pal a nyugatnémet parla­ment rendkívüli ülése előtt, a keresztény-liberális koalí­ciót alkotó CDU, CSU és FDP vezetői megbeszélést tartottak a nagy belpoliti­kai vihart kavart, alsó­szászországi Buschhaus szénerőmű ügyében. A­z uniópártok változatla­nul ragaszkodtak az erőmű azonnali üzembe helyezésé­hez, míg a szabaddemokra­ták „környezetvédelmi ja­vításoktól” tették függővé az erőmű beindításához­ adandó hozzájárulásukat. Mint már ismeretes, a nyu­gatnémet parlament összes pártja júniusban olyan ha­tározatot fogadott el, amely azt szorgalmazta, hogy az erőművet csak megfelelő szűrőberendezés felszerelé­se után helyezzék üzembe. A térség erőművei ugyanis évente 145 ezer tonna kén­dioxidot bocsátanak ki a le­vegőbe, amely onnan savas esőként lehullva súlyosan károsítja az erdőket. A CDU—CSU ezt az állásfog­lalást akarja most figyel­men kívül hagyni a szabad­­demokraták tiltakozása el­lenére. Az FDP azért csinált „kisebb kormányválságot” a kérdésből, mert az elkövet­kező választásokon a párt léte függhet a környezetvé­dők szavazataitól. Az erőmű-vita várhatóan kompromisszummal fog vég­ződni: előreláthatóan üzem­be helyezik az erőművet, de meggyorsítják a szűrőberen­dezés felszerelését, s addig is kisebb kéntartalmú bar­naszenet fognak használni. A Buschhaus erőmű ügyé­ben a végső döntés a par­lament keddi ülése és a kor­mány szerdai állásfoglalása után születik meg. Lengyelország II jövő évi terv vitája Az 1985-ös éves terv alap­vető célkitűzéseit vitatták meg a LEMP vajdasági bi­zottságai gazdasági titká­rainak legutóbbi ülésén. Az árufedezet nélküli pénzki­áramlás visszaszorítását, az ellátás javítását irányozza elő a terv. A tanácskozást Kazimierz Barcikowski, a LEMP PB tagja, a KB titkára vezette. A terv fő célkitűzéseit és a társadalmi konzultáció elveit Manfred Gorywoda, miniszterelnökhelyettes, a Minisztertanács tervbizott­ságának elnöke ismertette. A jövő évi terv a gazda­ság egyensúlyának erősíté­sére három intézkedés be­vezetését irányozza elő. Az építési-szerelési­­ munkák csaknem 100 milliárd zloty­val történő csökkentését tervezik, aminek következ­tében mérséklődne az áru­fedezet nélküli pénz kiáram­lása a piacra, egyúttal nö­vekszik az építési anyagok kínálata is. Másodszor, az áruellátás és szolgáltatások jövő évre tervezett 4 százalékos nö­vekményét teljes egészében a piaci egyensúly javítá­sára, vagyis „az inflációs rés” csökkentésére kíván­ják fordítani. A Lakosság vásárlási feltételeit karják ezzel javítani. Megteremtőd­nek az előfeltételek a piaci áruhiány előidézte speku­láció és kényszerű takaré­koskodás korlátozására. Harmadsorban, az árak inflációs mozgásának jelen­tős mértékű visszaszorítását tervezik. Jövő évben az ár­emelkedés ütemét 9 száza­lékra akarják csökkenteni. Mint a LEMP Központi Bizottságának tanácskozá­sán felvetették, ezeknek a feladatoknak a teljesítése megköveteli a munka ter­melékenységének fokozását és a takarékossági prog­ramban meghatározott, az anyagfelhasználásra vonat­kozó feladatok teljesítését. Hangsúlyozták, hogy vár­hatóan a jövő évi nehéz körülmények ellenére is, a szociális ellátás további ja­vítását tervezik 1985-ben, az egészségvédelemben, a közoktatásban, nevelésügy­ben és az üdültetésben ter­veznek intézkedéseket. Képek , események Vlagyimir Dzsanibekov, Szvetlana Szavickaja és Igor Volk, a Szojuz T—12 űrhajón vasárnap a Földre vissza­tért három szovjet űrhajós még vasárnap a késő esti órák­ban a bajkonuri űrrepülőtérre érkezett. Közvetlenül a leszállás után (képünkön) a kazahsztáni sztyeppén az űrhajósok még kicsit fáradtan roskadtak a c­himpi­ng-szé­kekbe. Kedden az űrhajósok — egyelőre Bajkonurban — ta­lálkoztak az expedíció kezdete óta ott lévő népes újságíró­­stábbal. Libanonban a hét végén heves összecsapások voltak Bej­rútban, a fővárost kettészelő úgynevezett zöld vonal men­tén. A képen: egy férfi lakása romjai között. USA—Nicaragua Változatlan politika . Az amerikai kormány vál­tozatlanul nyomást akar gyakorolni Nicaraguára, an­nak érdekében, hogy a san­dinista kormány feltétel nélkül teljesítse az ellenzék követeléseit a választások­kal kapcsolatban. Az ame­rikai külügyminisztérium szóvivője, aki korábban „kozmetikai műveleteknek” minősítette a sandinista kor­mány által a választási sza­bályokban végrehajtott messzemenő változtatásokat, hétfői nyilatkozatában azt mondotta, hogy Managuá­­nak „fel kell oldania a rend­kívüli állapot intézkedéseit, teljes sajtó- és szólásszabad­ságot kell biztosítania az el­lenzéki jelölteknek, politikai amnesztiát kell adnia”. Az amerikai kormányzat közben fenntartja a katonai fenyegetést is. Bár a Ken­nedy repülőgépanyahaj­ót rö­videsen visszavonják a ni­­caraguai partok közeléből, Washingtonban bejelentet­ték, hogy helyét egy csata­hajó foglalja majd el. A Fehér Ház még a múlt hé­ten azt is­­ jelezte, hogy vál­tozatlanul kérni fogja a­­törvényhozásitól az ellenfor­radalmi erőknek szánt 21 millió dolláros anyagi tá­mogatást. Az utcákon járkáltam, s egyszer csak százfőnyi lovas rendőr jelent meg a Ró­­kus-kórház környékén, való­színűleg az utolsó kormány­­rendeletre, a rend fenntar­tására. A tömeg megrohan­ta a lovas rendőröket, és az őszirózsák ezrei fehér fel­hőbe borították a fekete rendőröket, akik a nyereg­ből mélyen lehajolva oszto­gatták kézfogásaikat a tom­boló tömegnek. Többen néz­tük végig ezt a jelenetet újságírók, és talán ennek a jelenetnek a hatására kapta a forradalom az „őszirózsás forradalom” nevet. Október 31-én délután öt óra tájban, amikor már sö­tét volt a Városligetben, a Hermina úti Roheim villát őrző fegyvereseket leszerel­ték, és három fegyveres for­radalmár bement a hallba (nem forradalmárok, kószá­ló anarchisták voltak), Ti­sza István volt miniszterel­nököt keresték. (Ez nem az a Roheim villa volt, amely a Hősök terén van, hanem Tisza István villája a Vil­ma királyné úton, ma Május 1. út). Amikor az ötvennyolc éves Tisza kiment a látoga­tói elé, felesége és titkár­nője — Almássy Denyse grófnő — rosszat sejtve ve­le mentek. Rövid vita kere­kedett Tisza és a három for­radalmár között, azután a látogatók katonai mansicher­­rel három lövést adtak le. Később híre ment a vá­rosban, hogy Tisza ott fek­szik holtan a villában, sen­ki sem hajlandó­ neki ko­porsót vinni. Mindenki tud­ta, hogy az alkotmány ér­telmében a magyar honvéd­séget Tiszának nem volt jo­ga az ország határain túl a harcterekre dobni. A köz­hangulat szerint Tisza száz­szorosan megérdemelte a halált. — Itt most megállok. — Azért, mert szundiká­lunk? — jelezte Bogdánfi az idő múlását. — Nem. El akarom mon­dani nektek, hogy miért voltam én az egyetlen em­ber huszonhét éves korom­ban, aki azon az éjszakán. Siklós Zilahy Lajos 1984. augusztus 1. Szerda

Next