Vas Népe, 1984. szeptember (29. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-02 / 206. szám
Pénzkérdés csupán: Miként lesz közkincs a sárvári gyógyvizekből? A közelmúltban Gyógyhely és üdülőváros címmel írtunk Sárvár bővülő idegenforgalmáról. Ebben érintőlegesen, de nem elég részletességgel szóltunk a sárvári gyógyvizek hasznosításáról, felhasználásáról, valamint a szálláshelyek alakulásáról. Legutóbb a városi tanács végrehajtó bizottsága átfogóan értékelte a város idegenforgalmának helyzetét, összegezve az ezzel kapcsolatos feladatokat, tennivalókat. A testület számára készült jelentés alapján adjuk közre a legfontosabbakat. A Sárváron kialakítható idegenforgalom alapját a kiváló hatású gyógyvizek adják, amelyek kiegészülnek a Rába és a Gyöngyös folyó, a város környékén húzódó erdők természeti értékeivel, Sárvár történelmi és kultúrtörténeti értékeivel, valamint infrastruktúrájával. Ezek alapján sorolta az építésügyi és városfejlesztési miniszter Sárvárt az országos jelentőségű üdülőterülettel rendelkező városok közé. Az ENSZ-Project keretében 1973-ban készített, a magyarországi gyógyvizekre alapozott fejlesztési program pedig a közismerten sok gyógyvízzel rendelkező települések közül a leginkább fejlesztésre érdemes csoportban a harmadik helyre sorolta Sárvári. Mindez azonban csak lehetőség, a helyi gyógyidegenforgalom fejlesztését akarni és tudni is kell a városban és az érdekelt vállalatoknál egyaránt — mutattak rá. Az akarat kezdettől fogva megvolt, eredménye azonban csak az utóbbi időben mérhető a gyógyidegenforgallmat közvetlenül szolgáló fejlődésben. A város vezetői lehetőségeikhez mérten eddig is készültek a fogadókészség sokoldalú megteremtésére. Ennek jegyében irányították a városfejlesztést, helyet adva a leendő üdülőközpontnak. Az infrastruktúra minden területén számításba vették a várható igényeket, növelték a város zöldterületeit, közcélú illemhelyeket, parkolókat, a várral szemben elsősorban idegenforgalmi célokat szolgáló üzletsort építettek, ösztönözték az itteni vállalatokat az idegenforgalomban rejlő lehetőségek kihasználására, közreműködtek és elősegítették az idegenforgalom céljait szolgáló fejlesztéseket. A kérdés: meddig jutottak a felkészülésben, mit kell tenniük még egy esztendővel az épülő termálhotel megnyitása előtt. Az üdülés egyik alapvetően fontos eleme a szálláshelyek megléte. Sárváron jelenleg egy 20 személyes motelben, üzemi és intézményi vendégszobákban (45 személy) és a 250 fővős fizetővendég-hálózat keretében egyidejűleg 315 személy tud megszállni. A fizetővendég-hálózat 1983-ban és 1984-ben 130 szálláshelyről emelkedett a duplájára az elsősorban a városban munkát végző idegenek igényeinek kielégítésére. Ma a város idegenforgalmának egyik korlátozott tényezője a szálláshelyek szűkössége és szerkezete. Az épülő 272 személyes termálszálló, a már fogadóképes 100 személyes úttörőtábor, a kialakításfolyamatában levő 24 személyes vadászlak, a volt városi malom épületének 20 személyes fogadóvá alakítása, a meglevő motel 20 személyes bővítése, az előkészítés folyamatában levő 300 személyes kemping, a 40 egységből álló 160 személyes üdülőszövetkezet — összesen 896 újabb szálláshelyet és az igényekhez jobban igazodó szerkezetet eredményez a következő esztendőkben. A sárvári gyógyüdülő központ területrendezésének előkészítésére tavaly országos pályázatot írtak ki. Ennek egyik legfontosabb tanulsága volt, hogy a gyógyüdülő központnak kijelölt Vadkertben magánüdülőket, az ott található természeti értékeknek csaknem teljes feláldozásával lehet helyet adni, vagy csak igen korlátozott mértékben. Ugyanakkor a Hegyközségben, az üdülőterülethez viszonylag közel és jó megközelítési feltételek mellett a Sárvári Állami Gazdaság által a tanácsnak csereterületként felajánlott almáskertben, és az ott található zártkertben alkalmasabb lenne magánüdülők építésére területeket kialakítani. A pályázat keretében gondoltak egy szakszervezeti üdülő építésére is abból kiindulva, hogy a légúti betegségeknek jó része egyes szakmai ártalmak következménye, s a többnyire nőket foglalkoztató ágazatok is érdekeltek lehetnek a légúti és női betegségek gyógyítására kiválóan alkalmas gyógyvíz üdüléssel összehangolt felhasználásában. A másik alapvetően fontos elem a gyógyítás feltételrendszere. Az épülő termálszálló saját vendégei számára megteremti a gyógyítás feltételeit a Sárváron feltárt mindkét gyógyvíz sokoldalú felhasználásával. A termálfürdő még nem gyógyfürdő, csak részben képes az itteni gyógyvizek hasznosítására, és az alkalmazott kúrákra is csak korlátozott mértékben van felkészülve. A fedett és a szabadban levő medencékben egyidejűleg kétszázan fürdőzhetnek. A medencékben levő 36 C fokú gyógyvíz idült mozgásszervi betegségek gyógyítására, csonttörések, ficamok, ízületi rándulások, izomzúzódások, hegesedéssel gyógyult sérülések után műtéti hegek fájdalmainak enyhítésére, illetve megszüntetésére alkalmazható, míg a medencék felszálló vízgőzei a légúti panaszokra kedvező hatásúak. A szabadban levő medence szomszédságában az idei nyártól gyermekmedence is található, ahol a családdal együtt érkező gyermekek fürdőzhetnek. A másik gyógyvizüket, a sósvizet légcső és hörgő gyulladások, felsőlégúti megbetegedések gyógyítására alkalmazzák. A kezeléseket ultrahang-porlasztású inhalációs készülékekkel végzik. Naponta 250 személy kezelésére alkalmas a már rendelkezésre álló két készülék, ezek azonban távolról sincsenek kihasználva. Ennek a gyógyvíznek a nőgyógyászati alkalmazására nincsenek felkészülve. Az üzemeltető Észak-dunántúli Víz- és Csatornamű Vállalat számítása szerint megközelítően 10 millió forintra volna szükség a feltételek megteremtésére. Saját fejlesztési alap híján az OVH-tól megigényelték, de még nem kapták meg a pénzt. A sósvíz legfontosabb alkalmazási lehetősége kihasználatlan, ezért további erőfeszítések szükségesek a hiányzó anyagi fedezet megteremtéséhez. A termálfürdőhöz egy strandfürdő is tartozik, melynek 24—28 C fokos vizét a mozgásszervi betegségek gyógyítására alkalmas gyógyvíz és egy hidegkút vizének keverékéből állítják, elő. Az úszómedencének víztisztító berendezése nincs, ezért hetente két alkalommal cserélni kell a vizet, ez azonban kétnapos fürdőzési szünettel jár. A strandfürdőben egyidejűleg 150-en fürödhetnek, megfelelő számú kabin és mellékhelyiségek bővítésével ezer személyesre növelhető. Az üzemeltető vállalat a jövő évi fürdési igény kezdetéig tervezi a bővítések megvalósítását, illetve a medence korszerűsítését. Az eddig vázolt ellátottság és feltételrendszer mellett tavaly a fürdőt 123 400 vendég vette igénybe, közülük több mint 98 ezren a termálfürdőt és 25 ezren a strandfürdőt. A termálfürdő vendégeinek fele orvosi javaslatra és felügyelet mellett a különböző gyógyító kúrákat igényelte. A vendégek csaknem egyötöde külföldről érkezett. Jellemző a fürdőre a hét végi zsúfoltság, munkanapokon pedig a kihasználatlanság. A város idegenforgalma napjainkban átutazó jellegű, amelyet a Sopron—Balaton közötti idegenforgalmi folyosó és a Nádasdy-vár „szolgáltat”, amennyiben a különböző utazási irodák és egyéni turisták is szerepeltetik programjukban a vár megtekintését. A vendégek többsége igénybe veszi a város vendéglátásának szolgáltatásait. A 25 vendéglátói egység közül 10 melegkonyhával is rendelkezik, összesen 1250 adag ételt képesek előállítani. Ezt a kapacitást a jövőben növelni kell. A város vezetői az egyre nagyobb igényű idegenforgalomhoz igazítják a kereskedelmi ellátást, s más szolgáltatásokat. Megteremtik a kulturálódási-művelődési, s nem utolsósorban a sportolási lehetőségeket, hogy az ide érkező vendégek jól érezzék magukat, hasznosan tölthessék el szabad idejüket. P. J. Épül a Termálszálló medencéje. I—Az év lakóháza *83— Két évvel ezelőtt az Építési és Városfejlesztési Minisztérium meghirdette Az év lakóháza 1983 pályázatát a fővárosi és megyei tanácsok bevonásával. Hazánkban ma minden öt lakás közül négy magánerősből épült, tehát az építészeti kultúra elterjesztése és fejlesztése a közízlés formálásában egyre sürgetőbbé vált. Az országos pályázat célja is elsősorban az volt,hogy jó példáikat szolgáltasson a tervezőknek, kivitelezőknek és építtetőknek a gazdaságos, ugyanakkor formailag is ízléses, környezetbe illő épületekkel. A sikeres versenyen a beküldött 259 alkotásiból 54 jutott tovább az országos zsűri elé. Hagyományos és csoportos kivitelezésű családi házak, több lakásos házak, bővítés, korszerűsítés, már megvalósult pályaművek közül vállasztotta ki a bíráló bizottság a kilenc legjobbat. A két első helyezett mellett hét alkotó miniszteri dicséretben részesült. Képeinken bemutatjuk az év lakóháza 1983 díjas csa-ládi, illetve lakóházát. A Budapest 111. ker., Erdőalja út 75/b. családi házat Felcsúti László és Földes Zsuzsa építészek tervezték, házilagos kivitelezésben készült. A fehérfalú, cseréptetős ház belső térelosztásakor a kényelmet, a mai életmódnak megfelelő környezet kialakítását tekintették elsődlegesnek a tervezők. (Fotó: ÉVMEKS) Oltai Petries Soma Aki oly nagy költő árnyékában dolgozott, mint Petőfi Sándor, az vagy vele együtt szárnyal a művészet magasaiba, vagy szerényen meghúzódik, mint jó rokon és portréfestő, a háttérben. Oltai Petries Somával is ez történt. Az utókor úgy emlékszik rá, mint a múlt század középső-második felének „egyik” festőjére, aki mellesleg Petőfi híve és rokona volt, számos közismert Petőfi-képünk alkotója, de arról sehol semmi, hogy valójában 19. századi festészetünk egyik megújítója és jelentős egyénisége volt. Mint a most megjelent ízléses kivitelű és gazdag képanyaggal illusztrált kötet (a Képzőművészeti Kiadó gondozásában) feltárja: „Ornai korának stílusánbelül az éledő magyar festészet első nagy eredményeit produkálta, ő festette meg először nagyméretű, reprezentatív olajképeken azokat a történelmi témákat, amelyekkel az utána jövők évek múlva nagy sikereket arattak.” Tehát gyakorlatilag ő volt a nagy előfutár, aki után Székely Bertalan, Than Mór és marsok következhettek. Történelmi témákban is, életképekben, portrékban, illusztrációkban egyaránt. Keserű Katalin tanulmánya a magyar festészet híveinek valóságos felfedezés, kitűnő élet- és korrajz, s azoknak, akik a rokonság szálai után kutatnak, szintén tartogat néhány örvendetes utalást. Az Osirffyasszonyfán 1839-ben együtt töltött szünidő, a közös csöngei udvarolgatások, a költői szárnypróbálgatás gondtalan és lelkes napjai éppúgy felvillannak e kötetben, mint az a végzetes nap, amikor Petőfi a hű barát és rokon Pethes Soma mezőberényi házából 1849. július 18-án utolsó, végzetes útjára indul, mint a , ,világ szabadság” katonája, Bem segédtisztje — Segesvár felé... Oltai bécsi tanulmányai, az ifjúkori elképzelések, apályakezdés évei, a szabadságharc bukása után kialakult különleges helyzet és az ebből adódó művészi következtetések egyaránt helyet kapnak a tanulmányaiban, s most látjuk először összefoglalva nagyszerű portréinak zömét, köztük az Aradon kivégzett mártírokét, valamint Bernét és másokét is, a kor nagyjai közül. Illusztrációi és főleg ha történelmi tárgyú fest- mények sorából a Moihácshoz, a nagy bukáshoz(félreérthetetlen utalás a világosi katasztrófára!) fűződő képek kapnak különös hangsúlyt ebben az összefüggésben. A sok fekete-fehér kép és rajz mellett 28 színes, egész oldalas repró és gazdag katalógus egészíti ki a kötetet. (plan) 1981. szeptember 1 -vasárnap