Vas Népe, 1984. szeptember (29. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-01 / 205. szám
Új tanév kezdődik Közoktatásunk történeteire kezdettől fogva nyugodt és mozgalmas időszakok váltakozása jellemző: a csöndes évek, évtizedek alatt rendszerint felsőbb-nagyob társadalmii pedagógiaifeszültségek, ellentmondások halmozódnak föl a mélyben, és amikor ezek a felszínre törnek, tovább már nem lehet kitérni a különféle tartalmi újítások vagy szerkezeti reformok elől. Persze nemcsak nálunk van ez így. Szinte nincsen olyan fejlett ország, ahol — főként az utóbbi századiban — húszhuszonöt évenként ne kerülne sor jelentős nevelésügyi változtatásokra, s mindez azért, mert amióta intézményes oktatás folyik, az iskola sohasem zárkózhatott el a társadalmi kapcsolatok-hatások elől. A nevelési-képzési feladatokat mindig is határozott társadalmi igények szabták meg.Napjainkban kiváltképpen nem létezhet olyan iskola, amely lemondana a lépéstartásról a társadalmi követelményekkel, ennek következtében a különböző szerkezeti vagy tartalmi korszerűsítésekről. Csak a megújulni képes iskolarendszer tud minden korábbinál többet nyújtani a felnövekvő nemzedékeknek a képzésben és a nevelésben egyaránt. Sok minden megváltozott, átalakult az utóbbi másfél évtized alatt az alsó- és a középfokú iskolák életében; jóformán nem volt olyan tanév, amely ne az új és új feladatok megoldásának jegyében indult volna. A felfokozott állandó szellemi-idegi készenlét aligha járult hozzá a tanítás színvonalának emeléséhez —, a reformokkal szükségszerűen együtt járó kapkodás, bizonytalanság bizony megviselte, alaposan el is fárasztotta a pedagógustársadalmat. A legutóbbi esztendők során mind több kiáltás hangzott el az iskolák belső életének nyugalmáért, a kiegyensúlyozott nevelőmunka feltételeinek megteremtéséért. Mvniként a tavalyi tanévnek, ugyanúgy az ideinek is az lesz az újdonsága, hogy az oktatási kormányzat nem jelölt ki új, megterhelő tennivalókat a tanítók, tanárok számára. A most kezdődő tanév munkarendjét szabályozó miniszteri utasítás a szorgalmi idő, a tanítási szünetek és a vizsgák időtartamának meghatározásán kívül mindössze két fontos teendőre hívja fel a nevelők figyelmét: a felszabadulás negyvenedik évfordulójának méltó megünneplésére, valamint arra, hogy a tankönyvellátás javítása és a nagyobb takarékosság érdekében az intézmények vezetői szorgalmazzák a nem munkáltató jellegű tankönyvek önkéntes begyűjtését és használatát a következő tanévben. (A már nem használható iskolai kiadványok — munkatan- könyvek, munkafüzetek, elárvult tankönyvek — minden bizonnyal a MÉH-be kerülnek.) öncélú reformokra tehát a jövőben sem törekszünk. A mostanában oly gyakran emlegetett és az új tanévben is időszerű folyamatos fejlesztés nem mond ellent ennek az állításnak, mert elsősorban nyugodt tempójú, tartalmi korszerűsítésre vonatkozik, néhány tanterv és tankönyv korrekciójára. Rendszerünk demokratikus jellegéből következik, hogy az oktatásügyben mélységes humanizmus, társadalmi igazságosság érvényesül: az iskolák kapui minden gyermek előtt nyitva állnak, ami korántsem jelenti azt, hogy a teljesebb esélyegyenlőségért már mindent megtettünk. Jócskán akad még pótolnivaló ezen a téren, miként az általános műveltség széles alapokra helyezésében, a közösségi nevelés pozícióinak erősítésében, a tehetségek fölkarolásában, a tanulói személyiség sokoldalú fejlesztésében is rengeteg még a tennivaló — de hát ezek a feladatok nem egyetlen tanévre szólnak. Az országgyűlés tavaszi ülésszakán előterjesztett és elfogadott közoktatási program — amely a realizmus jegyében fogant — számol ezekkel a tanárpróbáló teendőkkel. Végeredményben olyan célokat tűz ki, amelyek a szocialista társadalom fejlődése szempontjából életbe vágóak, ám amelyek az oktatási költségvetés tetemes növelése nélkül is elérhetők. Ez a program — miként Köpeczi Béla művelődési miniszter hangsúlyozta expozéjában — „a kor kívánalmainak megfelelő változtatásokat tesz lehetővé, amelyek akövetkező másfél évtizedben szolgálni tudják a tartalmi, szervezeti, irányítási korszerűsítést, és megfelelő gazdasági feltételek biztosítása esetén elő tudják készíteni a későbbi, még nagyobb arányú minőségi fejlődést”. Oktatásügyünk korszerűbbé tételének kilátásait ki-ki alkata szerint ítéli meg, bizakodva vagyborúlátón. Az emberek többsége a gazdasági körülmények szorítása ellenére is optimista. Közéjük tartoznak a pedagógusok is. Ez pedig azért fontos, mert a mostani tanév sikere, s persze a későbbieké is, mindenekelőtt azon múlik, hogy a nevelők serege hogyanazonosul a nagyszerű célokkal, érdekeltek-e végül is a munkában, a korszerűsítésiben. Bizakodásra ad okot, hogy a pedagógusok érzékenyek az újra, s hivatástudatuk a nehéz években sem csappant meg, és számolhatunk a szeptemberi fizetésemelés ösztönző erejével is. Az viszont nyugtalanító, hogy most, augusztus végén sem teljes a szeptemberi induló tanárlétszám: néhányezer állás egyelőre betöltetlen. Hogy ez a súlyos helyzet minél előbb megszűnjék, elvégre ifjúságunk neveléséről, saját jövőnkről van szó, még sokat kell tennie atársadalomnak a nevelői pálya tekintélyének emeléséért, az itt dolgozók élet- és munkakörülményeinek hathatós javításáért. K. I. A. első tanítási napon. beszélgetések (3) a paradicsomig vésében, hanem az igazgatósági épület egyik szobájában beszélgettünk Georgi Szaniev elnökhelyettessel. Lényegében egyforma okból. A halászati egyesülésnek valószínűleg egyetlen hajója sem tartózkodhat a kikötőben, az agráripari egyesülésnek pedig, jóllehet 3000 hektárnyi szőlőterülete van, egyetlen árva borospincéje és egy liter bora sincs. Azon egyszerű oknál fogva, hogy teljes szőlőtermését feldolgozatlanul adja el az állami borkombinátnak. Így hát íróasztal mellett ismerkedtünk meg a termelőszövetkezettel. Igaz, asztalunkon jóféle, ötcsillagos konyak állt, amely viszont az itt termett szőlő levéből készült. Az agráripari komplexum járásnyi területen, 25 és fél ezer hektáron gazdálkodik. Két város és 17 falutartozik hozzá. A fő megélhetési forrás itt nem a mezőgazdaság, hanem az ipar és főleg a turizmus. Hiszen az egész vidék üdülési terület, itt kezdődik a híres, nevezetes Napospart, a közelben van a bájos Neszebar halászfalu, a naposparti kirándulások célja. Beszélgetőtársunk részletesen vázolta azokat a szakaszokat, amelyek során a bolgár termelőszövetkezeti mozgalom eljutott 1971-ig. Ekkor jöttek létre a korábban megerősödött termelőszövetkezetek egyesítésével az agráripari komplexumok. Ezek Bulgáriában átlagosan 13 200 hektáron gazdálkodnak. Gyümölcsöt, mandulát is termel a gazdaság, de kiemelkedő eredményeket a búza, árpa és kukorica termelésében ér el. Tavaly 3500 hektárnyi búzájuk 5,5 tonnát, 2200 hektár árpájuk 6 tonnát, 1100 hektár öntözött kukoricájuk 11 tonnát termett hektáronként. A 150 hektáros táblákról tavaly hektáronként 12 tonna paradicsomot szüreteltek. — A 40 millió levés évi termelési érték 60 százaléka a növénytermelésből származik. Az állattenyésztés teszi ki a további 33—34 százalékot. Juhot és szarvasmarhát tenyésztünk. A 2100 tehéntől 4150 liter tejet fejünk átlagosan — mondta az elnökhelyettes. Megtudtuk azt is, hogy a dolgozóik keresete átlagosan évi 3500 leva. Minden dolgozónak 2 dekár háztáji jár, amit közösen művelnek és a termés értékét kapják meg a termelőszövetkezettől. Bulgáriában mind több családnak van háztáji gazdasága, itt is felismerték ezek jelentőségét a mezőgazdasági termelés fokozásában, az ellátás javításában. Hári Sándor (Következik: A csitalisták) Aratás az ország déli részén. Csúcsforgalom a Naposparton. 1984. szeptember 1. Szombat Sir a gyerek Fiatal édesanya mesélte: „Laci fiam hároméves I ■ kora óta óvodába járt. Nem mondom, hogy könnyen I szokta meg, hiszen előtte három évig otthon voltam ■ vele, és rettenetesen ragaszkodott hozzám. Hosszú I ideje még az ételt, az italt is csak tőlem fogadta el. I ■ Még az apja sem tudta megitatni, megetetni, mert I I csak az én kezemből volt jó neki étel-ital. Szóval nem I hezen szokta meg az óvodát, de megszokta. Sőt, na-gyonis szeretett később oda járni. De most baj van: I m nagy izgalommal készültünk az iskolára, arra, hogy I a ő már elsős lesz. Együtt vettünk meg mindent és " nem is álmodtam, hogy valami baj lesz. Amikor első nap elbúcsúztunk a kapuban, láttam, hogy sírásra is görbül a szája. És azóta már elmúlt egy hét és Laci H I minden reggel már otthon kezdi a sírást és — mint I | a tanítónéni mondja — bizony folytatja az iskolában is.. ■ Éppen esztendeje lesz, hogy az édesanya elme-esélte gondjait. Néhány hónappal később viszont már " ■ boldogan újságolta: Laci szeret iskolába járni, nem ■ sír már reggelenként, inkább ő sürgeti, hogy indul- e I jónak, mert szeretne mielőbb ott lenni. Miért jutott eszembe a tavalyi történet? Mert a tanévkezdés minden szülő és diák számára esemény, de különösen nagy esemény azoknak, akik először lé- fl ■ pik át az iskola kapuját, akik először vesznek bú- 8 ■ csút gyereküktől a nagy kapu előtt. Sok gyerek hagymar beilleszkedik az új környezetbe, de bizony sokan nehezen fogadják a változásokat. Új ember a ■ ■ tanítónéni, újak a pajtások — legalábbis egy részük, s ■ mert szerencsés esetben akad néhány volt óvodai | | társ is az első osztályban és akkor mindjárt nem olyan borzasztó az egyedüllét. Tudom, a szülőknek szíve hasad meg, ha síró II gyerektől kell elbúcsúznia az iskola kapujában. Csak I ■ egyre gondoljon: mindez hamarosan elmúlik, teljesen érthető és átmenetileg főleg azoknál a gyerekeknél B ■ jelentkezik, akik otthon kiegyensúlyozott környezet I ■ ben élnek. Baj tehát nincs. Az egyik gyerek könnyebben ■ fogadja a változásokat, a másik nehezebben. Csak ■ egy kis türelem szükséges: néhány nap, néhány hét is és eltűnnek a könnyek. s. M. I Volt egyszer I I egy játszótér , ■ Szombathely belvárosában, a Március 15. tér köz- I I vétlen szomszédságában. Ma már csak azok emlé- "i keiben él, akik a hatvanas években költöztek a ját- m szóteret övező négy bérházba. ■ Ha kiülnek a megkopott, rozoga padokra, fel- ■ I emlegetik a régi időket. Amikor a tér egyik részén ® ,ben a szülök fociztak fiaikkal, rúgták a gólokat a B felállított két kapuba, a másik részen meg a homo- I ■ kozó selymes homokjában játszottak a kicsinyek. I ■ Kőkockával szegélyezett kavicsos utak váltakoztak a ■ I zöld pázsittal, különböző fajtájú növényzet díszlett, ■ és két nagy diófa árnyékában pihentek az öregek. I . A szép környezet a gyerekeket is kötelezte, vigyáztak I I is mindenre. Akkoriban havonta tartottak lakógyűlést a té- ■ ren, közösen beszélték meg gondjaikat. Egy ilyen B lakógyűlésen határozták el, hogy megbízzák az egyik fl I nyugdíjas lakótársat a tér gondozásával. Megsza- I I vazták, mindenki fizet ezért egy (!) forintot havon- I ■ ra. Végül nem lett belőle semmi, hivatalos helyen elvetették, így aztán a lakók maguk gondozták a szép B ■ játszóteret. Aztán jött a gépkocsik korszaka. Tizennyolc ga- frázs épült a focipálya helyén. Ez már egy lépés volt a gyepes rész tönkretételére, néhány gépkocsitulaj- ■ ■ dános keresztül-kasul járt a téren, még a hinták és II a homokozók között is. Kisgyerekek, meg szüleik is riadt tekintete kísérte merészségüket. Később odaköltözött a KPM, az irodaházhoz ■ I megint csak garázsra volt szükség. Az egyik dió- I fát kivágták, a másikat betonkeretbe helyezték, ter-mészetesen idővel az is kiszáradt. A növényzet megcsappant a beton javára. És most nézzék meg a vá- ■ ■ rosszépítők, milyen képet mutat a hajdanvolt ját- I I szótér. A KPM építkezéséből megmaradt tégla he- II ver iszanaszét, két hatalmas betontalp sem kellett az I I építőknek. Otthagyták a sódert is, minek azt elvinni, hiszen, olyan olcsó az építőanyag. Az embermagassá- f 8 gú gazt talán kár is említeni, mert ugyan kit érde- i ■ kel a kétszáz családon kívül... (takács) Kezdődik a küzdelem