Vas Népe, 1984. október (29. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-06 / 235. szám

EXPRESSZ ■k Tízezer megfulladt rénszarvas teteme borít­ja 130 kilométer hosszú­ságban két észak-kana­dai folyó partját. Az ál­latpusztulást az okozta, hogy a hatalmas esőzé­sek után a québeci elektromos társaság vízi­­erőművének duzzasztó­jából túl sok vizet bo­csátottak a folyókba. Ez­által annyira megemel­kedett a vízszint és meg­gyorsult a folyó sodrása, hogy az átkelő szarvasok a vízbe fulladtak. ■ K­ Phenjanban tegnap sajtóközleményt hoztak nyilvánosságra abból az alkalomból, hogy telje­sen befejeződött a dél­­koreai árvízkárosultak­nak felajánlott KNDK- gyorssegély — hét és fél ezer tonna rizs, száz­ezer tonna cement, öt­százezer méter textília és gyógyszerek — kirakása Dél-Koreában. A közle­mény szerint „ez volt az első jelentős esemény a nemzeti megosztottság közel negyven éves tör­ténetében”. Tallinnban, Szovjet- Észtország fővárosában pénteken befejeződött a Magyar gazdasági és műszaki napok rendez­vénysorozata. Négy nap alatt 20 elő­adást tartottak magyar szakemberek. Párt- és kormány­küldöttségünk az NDK-ban Havasi Ferencnek, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titká­rának vezetésével, az NDK Államtanácsának és az NSZEP Központi Bizottsága meghívására pénteken ma­gyar párt- és kormánykül­döttség utazott Berlinbe, az NDK megalakulása 35. év­fordulójának ünnepségeire. A küldöttség tagja Medve László egészségügyi minisz­tériumi államtitkár és Sza­lai Béla, hazánk berlini nagykövete, aki az NDK fő­városában csatlakozott a de­legációhoz. A SZOT üléséről A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa pénteken ülést tartott. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Ha­vasi Ferenc, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titká­ra is. Ellső napirendi pontként Gál Lászlónak, a SZOT fő­titkárhelyettesének előadói beszé­de alapján a gazda­ságirányítási rend­szer to­vá­bbfejlesztésének kérdé­seit és az ehhez kapcsolódó szakszervezeti feladatokat vitatta meg a tanácsülés. Gál László elmondta, hogy a SZOT elnöksége mimnikai b­izottságokat hozott létre a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztési terveinek, az ezzel kapcso­latos vélemények tanull­má­­nyozására. Tapasztalataikra, ajánlásaikra­­alapozva a szakszervezetek tevékenyen részt vettek és rész­t vesz­nek a jogszabályok előkészí­tésében. A gazdaságirányí­­tásai rendszer korszerűsítésé­nek sikere valamennyi dol­gozónak és kollektívának alapvető érdeke, ezért a szakszervezeteik támogatják a tervezett intézkedéseiket. Ezek segítségével érhető el a népgazdaság teljesítőké­pességének növelése, mert növelik a gazdálkodóik, a vezetők vállalkozó­­készsé­gét, nagyobb lehetőségek nyílnak a kezdeményező, alkotó ember számára, köz­vetlenebbül válnak anyagi­lag is érdekeltté a dolgozók a jobb munkában. Az új módszerek ésszerűbb gaz­dálkodásra, hatékonyabb munkára ösztönöznek, de bizonyos kodkéziaittal is jár­nak. A szakszervezetek egyik feladata, hogy mi­közben segítik az új, helyes törekvéseket, a lehetséges kockázatokat a minimálisra csökkentsék. A SZOT főtitkárhelyette­se kifejtette, hogy a közel­jövő egyik legkritikusabb kérdése az áremelkedések korlátok között tartása. Mint mondotta, életszínvo­­n­a­l politi­kai céljaink nem engednek meg nagyobb mértékű inflációt, ugyanak­kor tudomásul kel ven­nünk, hogy a gazd­aság mű­ködés­ének volt és van ár­felhajtó hatása. Ezt a ha­tá­sit a piaci verseny erősö­désének, a struktu­rális vál­­tozáso­kna­k­­kell fékezniük, ezeket a hatásokat tartósan nem lehet helyettesíteni az áremelés adminiszratív kor­látozásával. A szakszervezeteik azon­ban arra törekednek, hogy az áremelkedések üteme ne haladja meg az elviselhető mértéket. A továbbiakban a teljes és egyben hatékony foglal­koztatás nagy jelentőségé­ről szólt, majd kifejtette: a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének egyik legfontosabb eleme a sza­bályozók módosítása, amely­­akkor sikeres, ha a szabá­lyozók jól közvetítik a gaz­dasági környezet követel­ményeit, ösztönöznek a vál­lalati teljesítmények növelé­sére, s egyben stabilak is. Ezután az előadó részle­tesen foglalkozott az érdek­­egyeztetés kérdéseivel, ki­fejtve, hogy a népg­azdasági irányítás legfelsőbb szintjén hangolják össze a dolgo­zók legszélesebb rétegeit érintő ügyeket, például­ a dolgozóik foglalkoztatásának, reálbéré­nek, az emberek reáljöve­delmének alakulását, a munka biztonságának, a szociá­l­politii­kának, a válla­lati szociális ellátás helyze­tének kérdéseit. Az ágazati szintű érdekegyeztetések kö­zéppontjába az ágazati-ipar­ági megállapodások, szerző­dések rendszerének kialakí­tása kell, hogy kerüljön. Indokolttá válhat például ágazati, iparági kollektív szerződések megkötése. A vállalaton belüli érdek­­egyeztetés legfontosabb ok­mánya a helyi kollektív szerződés. Már a­­közeljövő­ben sor­­kerül olyan szabá­lyozásra, amely biztosítja, hogy a kollektív szerződés­ben szabályozni lehessen minden olyan sajátos helyi ügyet, amit magasabb szin­tű jogszabály nem tilt. Gál László végül a válla­latok irányításának módsze­reiről beszélt, s szólt a szak­­szervezetek növekvő felada­tairól, továbbá arról is, hogy a választott vezetőség á­l­tal irányított vállalatok­nál célszerű lenne, ha az összevont szakszervezeti taggyűlés egy szélesebb fó­rumon, a dolgozók gyűlésén érvényesítené funkcióit, vagyis olyan gyűlésen, ame­lyen a nem szervezett dol­gozóik is részt vesznek. Magyar műszer a Challengeren Az eddigi legnagyobb lét­számú, hétfőnyi személyzet­tel a floridai Cape Canave­ral űrrepülőtérről pénteken reggel, helyi idő szerint hét óra után két perccel simán indult nyolc napra tervezett útjára a Challenger ameri­kai űrrepülőgép. A személy­zet tagjai között két nő van s ugyancsak részt vesz az úton Kanada első űrhajósa is A legutóbbi — többször is elhalasztott — rajthoz ké­pest ezúttal teljesen hibát­lan volt az előkészítés és a start, amelyre pontosan a tervezett időpontban került sor A feladatok közé tartozik egy mesterséges hold pályá­ra állítása. Ugyancsak a feladatok közé tartozik egy űrséta is, amellyel tapasz­talatokat kívánnak szerezni arról, hogyan hajtható vég­re az űrrepülő segítségével mesterséges holdak üzem­anyaggal történő feltöltése. Az űrséta egyik résztvevője Kathryn Sullivan űrhajósnő lesz, a harmadik amerikai női asztronauta. Az­­ űrrepülőgép egy kü­lönleges fényképező beren­dezéssel nagy formátumú fel­vételeket készít a föld fel­színéről. Az űrrepülőgép magával vitte a magyar tü­dősök által kifejlesztett Pil­le nevű műszert, amely el­sősorban az űrutazás körül­ményeihez történő alkal­mazkodás egyes elemeinek vizsgálatára szolgál és elő­ször a közös magyar—szov­jet űrutazáson próbálták ki eredményesen. 40 éve történt... A szovjet Vörös Hadsereg magyarországi hadmű­veletei során a Maros vonaláról megindult a Mali­­novszkij vezette 2. Ukrán Front támadása a Tiszántúl felszabadítására. Ennek eredményeként Békés megye összes helysége felszabadult 1944. október 6-án és 7-én. Ezen a napon a Kommunista Párt röpiratban kö­vetelte a fegyverszünet azonnali megkötését, a mun­kásság felfegyverzését és Budapest védelmének meg­szervezését a készülő német—nyilas puccs ellen. Ja­vaslatára a M­agyar Front felhívást bocsátott ki a honvédtisztekhez: „Bűnösen lelkiismeretlen, a magyar nép érdekét semmibe vevő kormányzatunk... hazug ürügyekkel halogatja az egyetlen döntést, amely meg­menthetné országunkat és honvédségünket a teljes pusztulástól. Ez a döntés nem más, mint azonnali fegyverszünet a Vörös Hadsereggel és fegyveres harc a német megszállók ellen!” A Marót-csoport felrobbantotta Budapesten Göm­bös Gyula volt miniszterelnök Döbrentei téri szobrát. Magyar karmesteri pálca is hozzájárul ahhoz, hogy az NDK születése idei 35. évfordulójának ünnepség­­sorozatai minél emlékezete­sebbek legyenek. A nagy múltú és nagy hagyományú berlini Schauspilhaus újbóli megnyitása ugyanis akkora esemény az NDK állampol­gárai számára, mint nekünk volt e napokban az Állami Operaházé. Az egykor nem­zeti színház jellegű drámai színházat a háború pusztítá­sai után hosszú évek mun­kájával hozták helyre ere­deti stílusában, impozánsan restaurált a környezetben, hogy most, az ünnepet be­vezető héten a berlini fil­harmonikusok állandó ott­honává adják át. A megnyi­tó hangversenyt követő koncertek sorában két estén át föllépnek a budapesti sz­imfonikusok is. Ko­vács János vezényleté­vel, s Felix Mendelssohn- Bartholdy, Haydn, Bartók, Ránki muzsikája hangzik fel előadásukban. Más esté­ken a leningrádiak, prágai­ak, a londoni Royal szimfo­nikusai, a luzerni Festival Strings, az amsterdami Ca­­marata együttes, a francia rádió zenekara és mások váltják egymást. Számos or­szág hírneves zenészei kap­csolódnak az ünnepbe. A zene közös nyelvén sok ország művésze szólal meg it, az NDK fővárosában. Ta­lán nem tűnik túlságosan erőltetettnek, ha ezt némi­képpen az új államiság, a szocialista német állam jel­képének is tekintjük. Szép jelképének. Mert egyebek kö­zött a zene, a művészet­­nemzetközi jelenléte mintegy azt is mutatja: az NDK ma már minden területen ré­szese a nagyvilág életjelei­nek. Réges-régen kilépett ab­ból az elszigeteltségből, amely születése első idősza­kában — a testvérországok kivételével — körülvette, s amelyet egyes imperialista körök tartósítani szerettek volna. Napjainkban már 131 országgal tart fenn dip­lomáciai kapcsolatot, tagja az összes figyelemre méltó nemzetközi szervezetnek, és ezekben a békés egymás mellett élés, az új lehetősé­geket és utakat feltáró meg­egyezések, a világbéke meg­őrzése mellett emelik fel szavukat küldötteik. — Ez nem önmagától ala­kult így — emlékeztetett rá Berliniben, a Külügyminisz­tériumban tett látogatásom alkalmával Klaus Steinho­­fer, a szomszédos országok (melyek közé hazánk is tar­tozik) osztályvezetője. — Ezért becsüljük nagyra a Szovjetunió és a többi szo­cialista ország, köztük a Ma­gyar Népköztársaság aktív támogatását, sok éven át mind a mai napig tanúsí­tott szolidaritását. Mind­egyik testvérországgal azo­nosan magas szintűek a kap­csolataink és eredményesen fejlődnek, de első helyre a Szovjetuniót tesszük, amellyel a legátfogóbbak és a legmagasabb rendű­ek. Úgy véljük: az NDK je­lenlegi nemzetközi elisme­rése egyben a szocialista közösség közös győzelme. Létünket már nem vonják kétségbe, s az NDK nemzet­közi helyének elismerése jut kifejezésre több állam­fői, kormányfői találkozó­ban a tőkés országokkal is. Klaus Steinhofer hozzá­tette még: a szocialista or­szágok támogatása mellett az NDK helyéhez, szerepé­hez jelentősen hozzájárult, hogy stabilan fejlődött és születésétől kezdve aktív bé­kepolitikát folytatott. Kije­lentette azonban, hogy van­nak még olyan erők, ame­lyekkel komoly vitát kell folytatni. Az NSZK-ban be­folyásos körök adnak han­got az úgynevezett nagy német állam gondolatának, amely az 1937-es határok között jönne létre. E mögött természetesen a szocializ­mus felszámolásának óhaja is rejlik. Ezért kellett ké­sőbbi időpontra halasztani Erich Honecker látogatását az NSZK-ba, ahol egyébként 18 év óta először fordul elő, hogy egy kancellár — ez esetben Kohl — olyan gyű­lésen vegyen részt, amely revansista szellemben jön össze. — Ki csodálkozhat azon — jelentette ki Klaus Stein­hofer —, hogy ilyen látoga­tás, amely a béke és bizton­ság jegyében állott, most nem jött létre. Az az ál­láspontunk — amit nem le­het kétségbevonni —, hogy nincs nyílt német kérdés. Amíg csak lehetséges volt, támogattuk az egységes Né­metország gondolatát. Nem mi választottuk ketté Né­metországot, hanem az im­perializmus, a saját ambíciói érdekében, így jött létre a két német állam és nem két állam Németországban. Ez ma már történelem és ná­lunk szocialista nemzet van kialakulóban, amely nem vonja kétségbe a II. világ­háború nyomán létrejött határokat. Hogyan alakulnak a két német állam közti további kapcsolatok? — erre a kér­désre a következő választ kaptuk: — Ezek a kapcsolataink beágyazottak a mindent át­fogó béke kérdésébe. Épp­úgy belesoroljuk ebbe az NSZK-t, mint más tőkés or­szágot. Nincs külön kapcso­lat, nem is akarjuk, hogy ilyen legyen, vagy ahogyan az NSZK revansista körei szeretnék, belnémet kapcso­lat alakuljon ki. Az NDK és NSZK közötti alapszerző­dés szerint kell kölcsönö­sen tevékenykednünk, mert csak akkor következhetnek be észlelhető javulások. Sajnos napjainkban ennek sokkaiden ellentmondt az NSZK-ban. Márpedig külö­nös mértékben nagy a fe­lelősségünk, mivel a törté­nelemben már két alkalom- A 35 éves IV. Békében. Véget ért a munkáspárti kongresszus Eric Heffernek, a távozó elnöknek a zárszavával pén­teken kora délután, közel ötnapos tanácskozás után befejeződött a brit Munkás­párt idei országos kongresz­­szusa. Búcsúzóul Heffer azt hangsúlyozta, hogy „a szo­cialista Nagy-Britannia” megteremtéséig még hosszú út vezet, nehéz és sok mun­kára van szükség. Ezt megelőzően a küldöt­tek határozatban sürgették a falklandi háború idején lejátszódott Belgrano-inci­­dens kivizsgálását, a tár­gyalások megindítását Ar­gentínával a szigetek jövő­jéről. Észak-Írországgal kapcso­latban állást foglaltak az esküdtszék-mentes bírósá­gok feloszlatása és a rendőr­ség által használt gumilöve­dékek betiltása mellett. A kevésszámú külpolitikai kérdés közül a zárónapon Dél-Af­rika került napirend­re. Az elfogadott határozat követelte a fajüldöző dél­­afrikai rezsimhez fűződő gazdasági, katonai és diplo­máciai kapcsolatok megsza­kítását. A pártvezetés tá­mogatta az Apartheid­ elleni kampányt, de fenntartásai voltak a diplomáciai viszony felmondásával szemben. Sztrájkfelhívás Chilében a katonai junta tilalma ellenére működő szakszervezetek október 30- ra 24 órás általános sztráj­kot hirdettek meg. A Dolgozók Országos Pa­rancsnoksága (DNT) nevű szakszervezeti szövetség át­fogó politikai követelései és konkrét bérkövetelések alá­támasztására hirdette meg a munkabeszüntetést. Kö­vetelik, hogy távozzon a Pinochet-junta. Chile mi­előbb térjen vissza a pol­gári demokráciához, enge­délyezzék a politikai ellen­zék tevékenységét és osz­lassák fel a titkosrendőrsé­get. A legfőbb gazdasági kö­vetelések között szerepel, hogy az infláció ellensúlyo­zására a minimális bért emeljék a kétszeresére, hajt­sanak végre 25 százalékos általános fizetésemelést és 22 fajta élelmiszerre vezes­senek be hatósági árellen­őrzést. Az új választójogi tör­vény értelmében a jövő évi országgyűlési és tanácsi vá­­la­sztáso­kait követően a köz­ségi­­kö­lös tanácsok társ­községeiben elöljáróságok alakulnak. Az elöljáróságok alapvető feladatait, hatás­körét a tanácstö­rvény mó­dosításával meghatározták. A végrehajtásra vonatkozó jogszabályok kidolgozása most van folyamatban. Az elöljáróságok feladataira és működésére vonatkozó, ké­szülő jogszabályok terveze­téről nemrég vitát szervez­tek megyénk két nagyköz­ségében, Őriszentpéteren és Répcelakon. E beszélgetések tapasztalatairól, az elöljáró­­ságok­kkal­ kapcsolatos új sza­bályo­król beszélgettünk d­r. Szabó Istvánnal, a me­gyei tanács vb-tátikárával. — Az elöljáróságokra vonatkozó új szabályok az eddigi tanácsi mun­ka kritikáját jelentik? — Véleményem szerint so­kkal inkább a tanácsi munka továbbfejlesztését szolgálják az elöljáróságok létrehozására, feladataira, működésére vonatkozó ed­dig ismert magas szintű jogszabályok és a tervezett intézkedések. A tanácsok önállóságának, az önkor­mányzati jelleg erősítésének folyamatába jól illeszkedik ez az új intézmény. A tele­pülésfejlesztést és a falu közösségét érintő má­s konkrét ügyekben is hely­ben célszerű dönteni, ahol a döntés következményei is lecsapódnak. Amikor a he­lyes döntésihez a helyi kö­rülmények ismerete nél­külözhetetlen, indokolt, hogy a megítélésnél na­gyobb szerepet kapjon az a közösség, illetve annak­­képviseleti szerve, ahol a probléma felvetődik. (Pél­dá­ul szociális segélyezésnél, a gyemnek- és ifjúságvéde­­lem­ben.) Bizonyos, hogy a naipli együttélés során adó­dó összeütközések — példá­ul a hirtokviták — is job­ban megítélhetők a körül­mények helyi ismeretében. Az ellátás „zavarai” esetén is indokolt, hogy a gondot közvetlenül észlelő közös­séghez közelálló fórumok­nak is legyen jogosítvá­nyaik intézkedni. Az elöl­járóságok a községi közös taná­csok nem székhely tára- Interjú községei érdekeinek haté­konyabb képviseletére ala­kulnak. Munkájuk elé nagy várakozással tekint a la­kosság és a tanácsszervezet is sokat vár tőlük. — Bevált-e a közös tanácsok rendszere? — Erre a kérdésre egy­értelmű igennel válaszolha­tok. Az elöljáróságokra vo­natkozó döntés is megerő­sítette ezt. A megalakuló előírjálróságaik is a községi közös tanácsi szervezet ré­szei lesznek, egyúttal pedig döntési jogosultsággal ren­delkező önálló képviseleti szervek. A megyében a kö­zös tanácsi szervezet a jel­lemző. A 65 községi és­­nagyközségi tanácsiból 57 közös tanácsiként működik, s hozzájuk tartozik 144 társ­község. A társközségek kö­z­ül 21-ben 200 lakosnál is kevesebb él. — Indokolná az egy­értelmű „igen” választ egy kicsit részleteseb­ben is? — A válasz részletes ki­fejtése meghaladja egy in­terjú kereteit, ezért csak a következőiket mondom. A­­közös tanácsok létrehozása 1950-ben a tanácsok meg­alakulásával kezdődött. Ez a megoldás az aprófalvas településszerkezetű megyék­ben a 60-as évek második felében vált széles körben elterjed­tté. Ezekben az években fogalmazódott meg az a cél, hogy a lakos­ság ügyeit helyben kell in­tézni, ahol a döntéshez a legtöbb információ áll ren­delkezésre. Ezt a hatásköri decentralizációt azonban a községii igazgatás szétapró­zottsága miatt csak az igazgatási egységek számai­nak csökkentése után lehe­tett megvalósítani. Ennek eredményeként ma a helyi tanácsoknál intézik a lakos­ság ügyeinek 98 százalékát, csupán néhány bányatus­­­itabb, nagyobb szakértelmet kívánó ügycsoport van a felsőbb fokú szervek hatás­körébe utalva. Ez­t is a kö­zös tanácsok szervezetének kialakítása tette lehetővé. Az a megállapítás, mely szerint a­­közös tanácsok in­tézménye bevált, nem ho­­mályosítiha­tja el előttünk, hogy helyenként még van tennivaló e tanácsok műkö­désében, a társközségeikkel. Mi lesz 1984. október 6. Szombat

Next