Vas Népe, 1984. október (29. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-07 / 236. szám
Falusi turizmus '84 Velemi vendéglátás — Télen, nyáron idehozom a vendégeimet Kőszegről — mondja kipirult arccal Vegemben, a Rákóczi utcában Herczegh Károlyné, nyugalmazott tanár. — Eddig még mindenkinek tetszett ez a környék, s elragadtatással beszéltek róla. Általában reggel jövünk, nagyokat sétálunk, s este indulunk haza. Gondolhatja, hogy jól tudunk aludni. Októberi hétköznap. Langyosan süt a Nap, s lassanlassan eltünedeznek az útról az éjjeli eső nyomai. Hosszú percek is eltelnek, mire egy-egy autó hangját lehet hallani. Néhány járókelő lassan, komótosan ballag, szinte andalog. Úgy tűnik, itt mindenki ráér. Persze némiképp csalóka a kép: a község munkabíró emberei ilyenkor délelőtt dragoznak. S asszonyaik sem tétlenkednek, övék a vendéglátás gondja, baja. Olykor-olykor öröme. Mint ahogyan Farkas Balázséknál is. A konyhában Zsilita Andrásné, nyugdíjas békéscsabai özvegyasszony serénykedik. Tésztát gyúr, szilvásgombóchoz. — Ketten jöttünk a barátnőmmel — kezdi a bebeszélgetést, miközben egyre szaporodnak a gombócok. — Már három hete itt vagyunk, és nagyon-nagyon jól érezzük magunkat. Aranyosak, kedvesek a vendéglátóink. Az ebéd az egész családnak készül ám, nemcsak nekünk. — S ki fizeti az alapanyagokat? — vetem közbe. — Arról még nem beszélgettünk — veszi át a szót a ház asszonya, Farkas Balázsné. — De nem fogunk összeveszni. Majd megegyezünk, hogy ők is, mi is jól járjunk. — Szeretjük a gyerekeket is, mind a hármat, — így Zsibita Andrásné. — Olykor-olykor velük is foglalkozunk. — De hiszen önök pihenni és nem dolgozni jöttek Velembe, igaz? — Nézze, nyugdíjasok vagyunk, s ezért törekedni kell arra is, hogy minél olcsóbban jöjjünk ki. Személyenként hatvan forintot fizetünk egy éjszakára, s a vendéglői kosztot rendszeresennem engedhetjük meg magunknak. Lusták sem vagyunk, ezért délelőttönként ügyködünk egykicsit. — S miért pont Velemet választották? Békéscsaba nem egy ugrás ... — A barátnőm is, én is asztmásak vagyunk, öt éve járunk ide rendszeresen. S a legcsodálatosabb az — mondja kissé meghatottam ám igen boldogan —, hogy két éve nem fulladok. Régebben végig jártam szinte valamennyi szanatóriumot, s nem javultam semmit. Ma pedig már egy szem gyógyszert sem szedek. A háziasszony közben a kétéves kisfiával játszik. Ebédre pedig haza várja a másik két gyereket is, akik most iskolában vannak. Férje Kőszegen dolgozik, autószerelő. Farkasék egy éve foglalkoznak vendéglátással. Négy szobájuk van összesen, abból kettőt rendszeresen turisták laknak. Jó hónapban úgy ötezer forint jön így össze. A néhány házzal arrébb lakó Rimányi Istvánék — már hét éve folyamatosan — négy szobát adnak ki. Méghozzá háromféle kategóriába tartozókat: a földszinti kétágyast 120-ért, illetve a négyágyast 250-ért, a két emeletit egyenként 150-ért. Természetesen hivatalosan, a Savaria Touristen keresztül. A vendégek felől érdeklődünk. — Mindenféle ember megfordul itt — mondja Rimányi Istvánná. — Van például olyan is, aki eleve úgy teszi be a faluba a lábát, hogy meg van győződve arról, hogy ez egy isten háta mögötti hely, s itt csak a legbutább emberek lakhatnak. Velük nagyon nehéz. Nem tetszik nekik se a szállás, se a koszt. Szerencsére a nagy többség nem ilyen. — Nem fárasztó az örökös alkalmazkodás? — Meg lehet szokni. S mondom, csak néhány nagyképű, kellemetlenkedő vendéget fogunk ki. — Mik a terveik, meddig adnak ki szobákat? — Amíg pénzre lesz szükségünk, addig bizonyosan ... Egyébként Rimányi Istvánné az ágynemű mosásán, vasalásán, s a takarításon kívül még bedolgozói munkát is vállal; blúzokat, ruhákat varr. A férje Szombathelyen, a Nyugat-magyarországi Fagazdasági Kombinátban kovács-hegesztőként dolgozik. Két gyereket nevelnek. S persze fizetik viszsza az OTP-nek a ház építéséhez felvett kölcsönöket. Úgyhogy bizonyára egy jó ideig megfordulnak náluk turisták... Talasz Tibor, a Savaria Tourist velemi üdülőszolgálatának vezetője szerint az idén eddig többen érkeztek a községbe, mint tavaly. Azaz: úgy ezerkétszázan átlagosan hét-nyolc napot töltöttek itt. A hivatal férőhelyeinek száma csaknem százkilencven. Főleg a budapestiek körében népszerű Velem, ámbár az Alföldön is ismerik hírét. Külföldiek viszont alig-alig jönnek. A falu egyetlen vendéglátó egységében nagy a rend és a tisztaság. Két asztal már megterítve várja az ebédelőket. Az étlapot áttanulmányozva szembetűnő, hogy — a mai árakhoz viszonyítva — bizony olcsó minden. Íme néhány: kétféle menü van, 27-ért, illetve 33-ért. A pirított sertésmáj húsz forint, egy gombapaprikás harminc. Juhászpörkölt, hegyaljai pásztor- és vasi aprópecsenye is rendelhető. A nyitvatartás: reggel nyolctól, este kilencig, illetve szombaton tízig. Karka István, üzletvezető már kilenc éve áll a Kőszeg és Vidéke Áfészhez tartozó üzlet élén. Az egység egyébként tavaly óta szerződésesen üzemel. A nyári kétmillió forintos forgalom jelzi: igen nagy szüksége van erre a vendéglátó helyre mind a szervezett, mind az egyéni turistáknak. Persze nemcsak nyáron, hanem az év többi szakában is. A falusi turizmus természetesen nemcsak Velemre jellemző. Meigyénkben Őriszentpéter, Hegyhátszentjakab, Szalafő, Bajánsenye, Pankasz, Kondorfa, Ispánk és Bozsok is érdekelt e szempontból. Egy nemrégiben készült felmérés szerint az őrség kereskedelmi ellátása — a Vadász tó környékének kivételével — jónak mondható. Bozsokon például az étkezés megoldatlan. S valamenynyi településre jellemző, hogy kevés helyen fogyasztható házi koszt. Szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy ne fordulhasson elő az, hogy egyes településeket esetleg tömegesen, ellepnek a turisták. Úgy gondolom, ettől még Vasban aligha kell tartani. S ha mégis, megfelelő propagandával növelhető lenne a kiadott komfort fokozatú lakások száma ,aki olyan házat épít, amely vendégfogadásra alkalmas, és garanciát vállal arra, hogy elkészülte után annak meghatározott részét az idegenforgalomban kívánja hasznosítani — állapítja meg ugyanaz a felmérés — az kapjon kedvezőbb hitelfeltételeket vállalkozásához, s szervezéssel megszüntethető lenne a lakosság és az üdülők közötti feszültség egyik fő forrása, nevezetesen ha a boltokban nem fogyna el idő előtt a kenyér, a tej s a hentesáru ... A falusi turizmus lényegében még gyermekcipőben jár. Ám úgy tűnik, van jövője. Hiszen a csendnek, a jó levegőnek, a kulturált környezetnek, a barátságos emberi kapcsolatoknak egyre inkább híján vagyunk. Velem példája — leszámítva, hogy egy új ABC alapjait lerakták már, ám az építkezés leállt — követendő lehet. Szenkovits PéterFotó: Benskó Sándor A környezet önmagáért beszél. Csend, nyugalom a Rákóczi utcában. A békéscsabai Zsibita Andrásné otthon érzi magát. nevezetes szereplése országgyűlés idejéből fáklyás felvonulásit rendezett. Ennek keretében Perczelt az ifjúság nevében a nagyszámú hallgatóság előtt Horváth Elek a következő beszéddel köszöntötte: „Hi javénak derék férfiú tégedet üdvözölni, téged, ki zsenge ifjúságod óta perceidet hazának szenteled, ki munkabíró hű lélekkel állasz helyt Magyarország törvényhozói közit. Szóban szívedet öntöd elő, kit elcsábítani arannyal vagy tapssal nem lehet, ki félni embertől és hatalomtól — hat nemzetünk szent ügyében viaskodol — nem tudsz. Igen! Igen! Tekintsünk végig Tolna évikönyvein, ott meg van írva, hogy Perczel Móricz lelkét az erőszak és önkény megtörni nem bírta, hogy Perczel Móric a kenyértörés pillanatában önmagához és honához hű maradt; hogy akkor, midőn a lengyel még élet-halál tiltát vívott, Tolnában dolgok történtek, melyek Perczel Móric nevét széles e hazáiban tisztelettessé tevék. S volna e ifjú kebel, mely ismerve politikai életedet, férfias, áldozatra kész jellemed előtt fél ne lobogna? Van e jó hazafi, ki az országos férfiak közötti megjelentedet lelkesedve nem szemlélné? Igen, honfiak! bátran kimondom, hogy oly férfiakra, mint Perczel Móric, honunknak és ügyünknek szüksége van, mert ő nem szűri át szavait a hízelgés és fény vágy rostáján; telke tiszta, gondolataiinak kútiforrása díszjelek rubinjával nincs megmérgezve. Ránk nehezültek az idők, rossz a házigazda, civakodó a háznép, gonoszok a szomszédok, tehát eggyé kell lennünk, s eggyé lehetni oly fok alatt, melyek egyikét benned tiszteljük, biztos reményt ad a győzelemre! Visszatolom lelkembe többi szavaimat, látod e csillogó szerükből, hogy az egész országgyűlésiifjúság szívéből merítem szavaimat e ezek szívéből kapám fel s küldöm fáklyáink füstje között e sóhajt az égre: Isten tartsa meg hazánknak és ügyünknek Perczel Móricot!” Perczel természetesen viszonozta az üdvözlést, majd Szemere is beszédet mondott, s ezt követően a gyűlés hamarosan szétoszlott. Horváth Eleknek beszéde során elhangzott, s a politikai egységre szólító szavaiért nagy árat kellett fizetnie, ugyanis nem sokkal ezután Szerencsy István szeméynynök „tanácsára” az országgyűlés színhelyét elhagyni kényszerült. A Pozsonyiból eltanácsolt fiatalember jogi tanulmányainak befejezése után Visszatért Vas megyébe, melynek 1845. május 5-én megtartott közgyűlésén hirdették ki ügyvédi diplomáját, néhány hónappal később pedig a kemenesaljai járás esküdtjévé választották. A Csöngén élő Horváth Elek jelentős szerepet játszott 1848/49-ben is. Alakulásától, 1848. május 1-től tagja volt Vas megye Képviseleti Bizottmányának, maijd önként beállt az 1848. júniusában és júliusában szervezett és a Dráva védelmére rendelt Vas megyei mozgóvá tett nemzetőrezredbe. Ennek feloszlása után az 1848 novemberében a Szombathely központtal felállított 44. honvédzászlóalj századosa, később pedig parancsnoka lett. A világosi fegyverletétel után kényszersorozták, de hamarosan visszatérhetett csöngei birtokára. 1860. december 13- án az újjáalakult megyei bizottmány tagjai, a következő év januárjában a sárvári járás főszolgabírójává, márciusiban pedig a kiscellii választókerület országgyűlési képviselőjévé választották. Mandátumát ezt követően három alkalommal — 1865-ben, 1869-ben és 1872- ben — is megújították. Horváth Elek tagja volt a róegyezés évében alakult Vas megyei Honvédegyletnek, s két társával együtt ő képviselte a vasiakat az 1867. október 28-án tartott Országos Honvédgyűlésben.Horváth Elek — aki több neves Vas megyei kor- és , pályatársához hasonlóan tevékeny részese lehetett XIX. század történelmiünk két legnagyobb sorsfordulójának — politikai pályafutása során mindvégig 1876- ban bekövetkezett haláláig a liberalizmus következetes híve és lelkes szószólója volt. Tilcsik György 1984. október 7. Vasárnap A Magyar Vagon- és Gépgyár sárvári gyára azonnali belépéssel FELVESZ: Futómű- és motor alkatrészgyártó üzemeibe és szerszámüzemébe szakmunkásokat — esztergályos, — marós, — géplakatos, — szerszámlakatos szakmákban, továbbá gépparkjának és berendezéseinek karbantartására, felújítására, szervizelésére — gépszerelő, — villanyszerelő szakmunkásokat, az energia szolgáltatás területére 12/24-es folyamatos munkavégzésre — kazánfűtőket, középnyomású vizsgával, valamint — elektrikusokat betanított gépi munkára — szakképzetlen dolgozókat. Kereseti lehetőség: — 4000—7000 Ft/hó, besorolástól és teljesítménytől függően. Albérleti hozzájárulást biztosítunk! Jelentkezés: a gyár Munkaügyi Csoportjánál, Sárvár, Rábasömjéni út 10. (18 798)