Vas Népe, 1984. november (29. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-01 / 257. szám
Bútor és textília a Derkovits Teremben Szimpatikus, fiatal, Zalaegerszegen élő iparművész házaspár mutatkozott be Szombathelyen, a Képcsarnok Derkovits Gyula termében: Hadnagy György bútortervező és felesége, H. Páka Emőke, mint textiltársszerző. Erdélyi származásukról munkáik is árulkodnak. Alapanyaguk a nemes fa és a szőttes. A nem mindennapos esemény, a bútorkiállítás —három évvel ezelőtt volt utoljára itt — sok érdeklődőt vonz a terembe. Alkalmi látogatók, turisták, megyénkben üdülő vendégek nézegetik a szép és praktikus tárgyakat. Háromrészes, többféleképp elhelyezhető falifogas, íróasztal s a kislakásokban ennek is beillő toalettasztalka, tv-asztalka hanglemeztartóval, újságbölcső, ülőkék, kerekeken guruló zsúrkocsi, variálható, hatszemélyes ebédlőasztal, térelválasztó paraván, székek ... valamennyi fából, amelynek erezetét egyszerű pác emeli ki. Nincs lakkozás, az anyag a maga szépségében válik praktikummá a művész keze alatt. Az egyszerű, lecsiszolt formák egyidejűleg hozzák a népművészet érzetét és a ma kívánta praktikumot. A gyönyörű, fehér és ekri színű szádák, térítők, párnák, szerek, bútorszövetek szinte kívánkoznak ezekre a szép bútorokra, bútorokhoz, valamennyit H. Páka Emőke tervezte, s készítette. Eredetiség, szépség és ■ harmónia jellemzi a két iparművész munkáját, s ezt méltányolják a látogatók is. — Engemet is ezek a szép bútorok vonzottak be — mondja egy fiatalasszony.— Miskolcról jöttem, többfelé megfordultam az országban, sokféle ilyen boltot láttam, de valahogy az az ember érzése, hogy valamennyiben ugyanazok a tárgyak kaphatók. Ezért vonzott ide a kirakaton keresztül ez a kiállítás. — Nem tartja egy kicsit drágának? — Tulajdonképpen nem. Mert nézze, itt van ez az aranyos tálalókocsi a maga nemes egyszerűségében. Láttam én fémből és üvegből kétszeres áron hasonlót, csak nem ilyen szépet... Fiatal pár telefonasztalkát, s hozzá ülőkét keres, s viszik a len—kender—pamut alapanyagú, garnitúrában is kapható szereket, terítőket. Közeledik a karácsony, s itt nemcsak szemlélődni, hanem vásárolni is lehet: ízléstformáló kereskedelem ez. Hadnagy György a Zeneművészeti Főiskola cselló szakáról kikerülve váltott foglalkozást, talán azért érzi úgy az ember, hogy bútorai e hangszer mély bársonyosságát hozzák, míg tanárnő felesége textiliái a köznapi szépre is okítanak. Az október 24-ig tervezett bútorkiállítást két héttel meghosszabbították. (szabály) Fotó: Benkő Érdeklődők a kiállításon. Hatszemélyes, variálható asztal száda terítővel. Már megvásárolták. Hogyan tovább az ifjúsági klubokban? Az újjáalakult megyei klubtanács hétfőn tartotta első összejövetelét Szombathelyen, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. A területi klubfelelősökkel és néhány ifjúsági klub vezetőjével kibővült tanács első összejövetelét a vélemények ütköztetése jellemezte arról, hogyan kellene megszervezni a klubvezetők képzését, milyen új módszerekkel bonyolítsák le az évente meghirdetett klubpályázatot, s egyáltalán hogyan lehetne felpezsdíteni a — ha nem is halódó, de egyre inkább gyengülő — klubmozgalmat megyénkben. Abban valamennyi résztvevő egyetértett, hogy nem lehet és nem is szabad valamiféle rangsort felállítani a klubok között. Némi támpontot azért hallhattunk a megyei helyzetről. Ezek szerint Körmenden és környékén — elsősorban a lelkes gárdának köszönhetően — a megyei átlagot meghaladóan jól működnek az ifjúsági klubok. Szombathelyen és Vasváron, valamint környékükön megnyugtatóan rendeződik a helyzet. A megye többi területén viszont általában eléggé siralmas a klubokműködése. Közös gond, hogy mindenütt kevés a pénz, a fenntartók nem támogatják kellőképpen az ifjúsági klubot. Sajátságos helyzetben varrnak a diákklubok. Ezekben nincs tagsági igazolvány, tagsági díj sem, s csak tanári felügyelet mellett működhetnek. A pedagógusok viszont nem vállalják szívesen a klubvezetést, inkább olyan elfoglaltságot választanak, amiért megfelelő honoráriumot kapnak. (A tanácskozáson javaslatként hangzott el: a tanároknak fizessenek legalább annyi tiszteletdíjat a klubvezetésért, mint amennyi egy segédmunkás órabérének a fele!) Ennek ellenére jól működő ifjúsági klubja van a kőszegi, körmendi és sárvári gimnáziumnak, valamint a szombathelyi 405. számú szakmunkásképző intézetnek, a Latinka Sándor és a Savaria szakközépiskoláknak. A klubtanács tagjai tájékoztatót hallgattak meg az augusztusban Velemben megtartott egyhetes, bentlakásos klubvezető képzésről. Ennek tematikáját, lebonyolítását jónak ítélték. Kifogásolták viszont, hogy nagyon kevesen — valamivel több, mint húszan — vettek részt ezen a megyei képzésem. Ismerve a klubvezetők nagymérvű fluktuációját, még az sem biztos, hogy a résztvevők fele jövőre is klubvezetőként ténykedik. A tanácskozás résztvevői megállapodtak abban, hogy az 1985-ös klubpályázatot két ágban írják majd ki. Az egyiken az alakuló klubok vesznek részt. Ezek nevezése elsősorban a tervek ismertetéséből áll majd, s abból, mire is kérnek pénzt. A Kiváló Klub címének elnyeréséért a nevezőknek önértékelést kell benyújtaniuk. Ebből, valamint a megyei klubtanács tagjainak látogatásitapasztalataiból, a városi klubtanácsok javaslataiból tevődik majd össze, melyik klub érdemesül a megtisztelő cím viselésére. A tanácskozáson elhangzott az is, hogy a megyei klubtanács a jövőben különféle módszertani kiadványokkal segíti majd a klubvezetők munkáját. Ezekből gyakorlatias ötleteket meríthetnek, várhatóan már az év végén. Úthy ez- és pénzügyi szabályozók 1985-től az agrárgazdaságokban Október 23—26. között 9 tájértekezleten tárgyalták meg az agrárágazat 1985. évi feladatainak teljesítéséhez szükséges anyagi-műszaki ellátás helyzetét, valamint a közgazdasági szabályozók módosításáról és a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésével kapcsolatos változásokat. A tájértekezleteken a megyei pártos tanácsi szervek, a TESZÖV-ök titkárai, a mezőgazdasági tsz-ek, szakszövetkezetek, közös vállalatok, társulások elnökei, illetve igazgatói, az állami gazdaságok, agráripari egyesülések és termelési rendszerek vezérigazgatói, igazgatói, az élelmiszeripari, erdő- és fagazdasági vállalatok igazgatói, az agrárágazathoz tartozó szakigazgatási intézmények és az érintett ipari és kereskedelmi vállalatok vezetői vettek részt. Megyénk illetékeseit a Győriben tartott tanácskozásra hívták meg. Az alábbiakban közöljük a Minisztertanács által megtárgyalt és jóváhagyott mezőgazdasági ár-, pénzügyi és támogatási rendszer változásait. ÁRRENDSZER • A mezőgazdasági termelésben felhasznált fontosabb termelési eszközök és anyagok körében 1985. év elejével az ártámogatás csökkentése, valamint az import árak és a forgalmazási költségek növekedése következtében a műtrágyák mezőgazdasági beszerzési ára 8 százalékkal emelkedik. Az 1985. évi ár- és szabályozó módosítások keretében figyelembe vették azt is, hogy az év folyamán várhatóan 4—5 százalékkal emelkednek a növényvédő- és gyomirtó szerek mezőgazdasági beszerzési árai, valamint — a termelői és import árak változása következtében — kisebb mértékben emelkednek a gépek, a pótalkatrészek, építőanyagok, egyes energiahordozók, valamint egyéb anyagok árai. A mezőgazdasági kisgépek fogyasztói árai a támogatás megszűnésével egyidejűleg, átlagosan 11 százalékkal emelkednek. Nem változnak a szemes-, fehérje- és keverék takarmányok mezőgazdasági beszerzési árai. A költségnövekedések indokolt mértékű ellentételezése részben a szabadáras mezőgazdasági termékeknél bekövetkező áremelkedések, részben a következő hatósági áremelések révén valósul meg. A szarvasmarha-ágazat jövedelmezőségének javítására a nagyüzemi árkiegészítés a tejre literenként 0,40 forinttal, a vágómarhára kilogrammonként 1 forinttal növekszik. A juhászat jövedelmezőségének javítására a vágójuh felvásárlási ára kilogrammonként 9 forinttal, a zsíros gyapjúé 4 százalékkal emelkedik. A cukorrépa felvásárlási ára — a termelés jövedelmezőségének javítására, a hazai cukorellátás belföldi termelésből történő biztonságos kielégítése érdekében — 100 kilogramomnként 10 forinttal emelkedik. Az érdekeltség javítására az export téli alma felvásárlási ára kilogrammonként 0,50 forinttal növekszik. Emellett néhány ágazatiban további előrelépés történik az árak minőség szerinti differenciálásában, jobb minőségre ösztönző szerepű erősítésében (pl. napraforgó, cukorrépa, kisüzemi hízott sertés). Az üzemviteli támogatások közül a juhtenyésztésben a kiselejtezett anyaállatok pótlásának támogatása megszűnik és helyette a vágóállat értékesítés után 3,40 Ft/ikg árkiegészítést kapnak a nagyüzemek. A beruházások támogatási rendszereiben, a meghatározott beruházásokra felvett hitelek után továbbra is kamattérítés jár, amelynek mértéke 1985-től induló beruházások eseteiben az eddigi 2—4 helyett, 5—7 százalékos lesz; — az öntözőgépek vásárlásához 20 százalékos automatikus támogatás járt— a zöldségtermesztési gépek mellett a jövő évtől pályázat alapján a cukorrépatermelés speciális gépeire is adható legfeljebb 40 százalékos támogatás; az új sertéstartási létesítmények támogatása megszűnik, a meglévő létesítmények korszerűsítéséhez és bővítéséhez azonban 35 százalékos támogatás adható, ha a beruházás az energiaracionalizálást, vagy a hulladék- és másodlagos nyersanyag hasznosítását célozza; — a tejtermelő tehénférőhelyek létesítéséhez igénybevehető fix összegű férőhelyenkénti támogatás 18 ezer forintról 12 ezer forintra csökken. A jövőben a rendeletiben szabályozott beruházási támogatások — meghatározott beruházási cél megvalósítása esetén — a rendelet hatálya alá tartozó élelmiszeripari vállalatokat is megilletik. A kedvezőtlen adottságú üzemek támogatásának új feltételei szerint 1985-től támogatásiban részesülnek mindazok a gazdaságok, melyeknél a szántóterület hektáronkénti átlagos aranykorona értéke 1984. V. 31-i helyzet szerint nem haladja meg a 19-et. A mezőgazdasági termelés árbevétele után a szántóterületük átlagos aranykorona értékétől függően differenciált árkiegészítést kapnak a gazdaságok, amelynek mértéke a növénytermesztés, valamint a szarvasmarha, juh- és kecsketartás termékeinél 3—24 százalék, az egyéb állattenyésztési ágazatok termékeinél 3—12 százalék között változik. ADÓZÁS ÉS KERESETSZABÁLYOZÁS Az adózás rendszere és mértékei általában változatlanok maradnak. A városi és községi hozzájárulás címén azonban a jelenlegi 1 százalékkal szemben a bruttó jövedelem 3 százalékát kell fizetni. A keresetszabályozást illetően 3 forma közül, választhatnak a gazdaságok és vállalatok. A választott formától 3 évig nem lehet eltérni. — A hozzáadott érték változásától függő munkadíjtömeg szabályozásnál, a hozzáadott érték előző évhez viszonyított növekedésének minden százaléka után 0,4 százalékkal növelhető a bértömeg. A mutató visszaesése esetén az adómentes bértömeg csökken. — A bruttó jövedelemszínvonaltól függő munkadíjszabályozásnál az előző évi egy főre jutó bruttó jövedelemi alakulásától függően 0—6,0 százalék közötti mértékben növelhető adómentesen a munkadíj színvonal. A zöldségtermesztést és az ésszerű munkaerő-gazdálkodást ösztönző kedvezmények fennmaradnak. A két fenti formát az 1 főre jutó nyereség színvonalától függő részesedési célú kifizetés egészíti ki, amelynek adómentes mértéke a bértömeg 1—18 százalékát teheti ki. — A nagyüzemi keresetadóztatásnál a dolgozók nagyüzemiből származó összes éves keresete után — sávosan progresszív (0—50 százalék közötti) adókulcsok alkalmazásával — kereseti adót kell fizetni a gazdaság, vállalat nyereségéből. A keresetkiáramlás tervezett keretek között tartása érdekében átmeneti jelleggel egy kiegészítő szabályt is beépítenek, amely szerint az 5,5 százalékot meghaladó átlagkeresetnövekedés hatékonyságjavulással nem arányos hányada után többlet kereseti adót kell fizetni. BERUHÁZÁSI VÁSÁRLÓERŐSZABÁLYOZÁS — A jelenlegi bonyolult és többcsatornás rendszer helyett — az agrár- és élelmiszertermelő ágazatokban — a beruházási vásárlóerőt felhalmozási adó szabályozza, amelynek alapja a beruházási kifizetés valamint a forgóalapnövelésre fordított összeg. Az adó mértéke 14 aranykoronáig 8 százalék, 14— 19 ak/ha között 20 százalék, ezen felül 23 százalék. Mentesül a felhalmozási adó alól az ültetvénytelepítés, a melioráció, a mezőgazdasági alaptevékenységet szolgáló meghatározott gépvásárlás, valamint a saját termelésű mezőgazdasági termékek készletnövekedése. 1985-től jelentősen megváltozik az alapok képzésének és felhasználásának rendszere, valamint a jövedelemfelosztás szabályozása. A városi és községi hozzájárulás, valamint a jövedelemadó megfizetése után fennmaradó nyereséghányad és a tárgyévi amortizációból rendelkezésre álló összeg az egységes érdekeltségi alapba kerül. Az érdekeltségi alapból lehet, illetve kell finanszírozni mindazokat a kiadásokat, amelyek költségként, ráfordításként nem számolhatók el. Ezek közül legfontosabbak az állammal és a bankkal szemben fennálló kötelezettségek (a keresetszabályozó adók, a fejlesztési hitelek törlesztése stb.) a forgóalap-feltöltés, beruházási és részesedési jellegű kifizetések, kötvényvásárlás, illetve törlesztés, újítási díj stb. Az állami gazdaságok likviditási gondjainak enyhítésére a jövőben — a termelőszövetkezeti körben működő Kölcsönös Támogatási Alaphoz hasonló , központilag kezelt, úgynevezett Vállalati Együttműködési Alap jön létre. 1984. november 1. Csütörtök