Vas Népe, 1985. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-03 / 1. szám

­­unkásgyűléssel kezdték az évet (Folytatás az 1. oldalról) Pedig lett volna okuk, s elég indokuk adott esetben egy rosszabb bizonyítvány magyarázatára is: az ő nagy berendezéseik megmozga­tásához, elindításához szük­séges villanymotorok (ezek másutt készülnek) szinte egész évben a hiánylistán szerepeltek csakúgy, mint a méretes rozsdamentes le­mezek, a különféle koracé­lok, a pneumatikus szerel­vények, egyebek. Ilyen vi­szonyok közepette s annak dacára, hogy már 1984-et is program módosítással kezd­ték (az első negyedévben kellett elkészíteni azokat a nyugatra szánt exportáru­kat, amelyeket eredetileg fél esztendőre osztottak szét), szóval ilyen viszonyok kö­zepette sikerült tíz hónapon át ütemesen termelniök. „Csak” októberben és no­vemberben álltak némiképp rosszabbul a dolgaik, de év végére ezeken is úrrá lettek. Ahogy már-már krónikus forgácsoló szakember hiá­nyaikon is. Biztató tény, hogy az új évre már hatszáz millió fo­rint körüli rendelés birto­kában vannak (csaknem annyi ez, mint tavalyi ár­bevételük), s ebből négyszáz milliónyit exportszerződé­sekkel hitelesítettek meg­rendelőik, mindenekelőtt a szovjet üzletfelek. — ez — is a világpiaci árak ked­vezőtlen alakulása miatt alacsony nyereséget, mind­össze húszmillió forintot értek el. 1985-ben a tavalyihoz hasonló feladatok várnak a vállalat dolgozóira. A hazai ellátás jó megszerve­zése mellett tovább kíván­ják növelni az exportot. A létszámhiányt 14 gazdasági munkaközösséggel pótol­ják. Szükséges a gépkocsiál­lomány felújítása, a szak­munkásképzés bővítése. Továbbra is számítanak a 44 szocialista brigád kez­deményező és mozgósító erejére. Állatforgalmi és Húsipari Vállalat Növekvő export, 186 ezer sertésvágás A Vas megyei Állatforgal­mi és Húsipari Vállalat szombathelyi Vépi úti üze­mében tegnap is már min­denütt korán megkezdődött a munka. A tőkehús kiadá­sát már hajnali két órakor megkezdték a korán nyitó üzletek számára. Három órától már a hentesáruk gyártása is megkezdődött. — Sajnos 20 mázsa virs­li megmaradt a raktárak­ban — jegyzi meg Varga Árpád, a vállalat gazdasági igazgató helyettese. Jobb lett volna, ha csak a bol­tokban maradt volna meg egy-két kiló. Ugyanis né­hány üzletben az ünnepek előtti zárás előtt már nem lehetett virslit kapni. A nagy csarnokban fehér köpenyben, gumicsizmában gyülekeztek a munkások. Bejczy Imre, a vállalat igazgatója számolt be 1984 tapasztalatairól és ismertet­te az idei legfontosabb fel­adatokat. Tavaly a vállalat rekord­évet zárt. Például sertésből 150 ezer vágást terveztek és 186 ezer jószág került a fel­dolgozó sorra. (Az eddigi éves rekord 146 ezer volt.) Igaz, hogy fél év óta szom­baton és vasárnap is dol­goztak, továbbá a gazdasá­gi munkaközösségek is jócs­kán besegítettek. A folya­matos hazai ellátás mellett — az előző évihez viszonyít­va — tízszer annyi dara­bolt sertéshús került dol­lár elszámolású exportra. 1571 tonnát küldtek tőkés országokba. Ugyanakkor 2846 tonna zsírt is exportál­tak nyugati megrendelések­re. Marhából az előirányzott 32 ezer helyett 35 ezret vág­tak. Ebből 6231 tonnával küldtek dollár elszámolású országokba. Az eddigi re­kord 4500 tonna volt. 1984- ben először küldtek az ame­rikai kontinensre — Brazí­liába — darabolt marha­húst. Ezzel négy világrészre kerül már el a szombathe­lyi húsüzem terméke. A többlettermelés a me­zőgazdasági partnerekkel való jobb kapcsolat kiépíté­sének is köszönhető. Példá­ul a kistermelők 20 ezer sertéssel többet adtak át feldolgozásra, mint 1983- ban A vállalat tavalyi árbe­vétele meghaladta a 2 mil­liárd 400 millió forintot. Exportra 16 és fél millió dollár értékű húsárut küld­tek, másfél millió dollár értékűvel többet, mint egy évvel korábban. Mégis akadtak problémák. Ugyan­Szombathelyen a MÁV Körzeti Üzemfőnökséghez tartozó vasútállomás dolgo­zói és a vontatási üzemegy­ség mozdonyvezetői, szere­lői a Diesel-csarnokban tar­tottak munkásgyűlést. Itt Müller László, a Körzeti Üzemfőnökség vezetője ér­tékelte a szombathelyi va­sutasok múlt évi munkáját és ismertette az idei fel­adatokat. Az üzemfőnökséghez tar­tozó dolgozók 1984 személy- és áruszállítási tervét tel­jesítették, ugyanakkor 15 millió forintos megtakarí­tást értek el. A személyvonatok 98,3 százalékát menetrend sze­rint indították. Ez az arány jobb az előző évinél. A sze­mélyszállító vonatok fűté­se, világítása és tisztítása tekintetében 1984-ben ja­vulás tapasztalható, de még mindig sok — főleg a téli időszakban — a jogos kri­tika. Tavaly az év első felében még senki nem reményke­dett abban, hogy az éves áruszállítási tervet teljesí­tik. Ugyanis az első hat hónap előírt tervét csak 40 százalékra teljesítették. A második félévben több áru szállítását kérték a MÁV- tól, így növekedett a teher­kocsik átlagos terhelése is. 1984-ben egymillió 39 ezer tonna árut szállítottak, jó­val többet, mint az előző években. A más területről érkezett idegen kocsik át­lagos tartózkodási ideje 25,7 óra volt. Ez közel fél órával kevesebb az 1983. évinél. Ezt a gyorsabb ra­kodás tette lehetővé. Ugyanakkor kedvezőtlen jelenségek is tapasztalha­­tók. Például a késéssel köz­lekedő tehervonatok száma növekedett, és még mindig sok olyan vállalat van, amely szombaton és vasár­nap nem rakodik. A javítá­­sos kocsik száma és tartóz­kodási ideje is nőtt. A létszámhiány miatt to­vábbra is magas a kocsi­­rendezők és forgalmi utazók leterheltsége. A létszámgon­dok ellenére mégis túlóra­csökkenést értek el. A költséggazdálkodásnál is megtakarítás mutatko­zik. Ezt elsősorban az üzem­anyag és fűtőanyag megta­karításával érték el. A dolgozókat anyagilag is ösztönözték a megtakarítás­ra. Az említett 15 millió fo­rintos megtakarítás mellett egymillió forint prémiumot fizettek ki a háromnegyed­év végéig a feladat megva­lósításában kitűnt dolgozók között. Az újítási tevékenység is javulást mutat. A benyúj­tott újítások száma az 1983. évi 300-ról 305-re emelkedett, 132 ezer forint újítási díjat fizettek ki. A pártkongresszusra és hazánk felszabadulása negyvenedik évfordulójára 142 szocialista és munka­brigád 1465 tagja tett válla­lásokat. Végül Müller László kör­zeti üzemfőnök az idei fel­adatokat ismertette. A mennyiségi tervek általában azonosak lesznek a tavalyi­val, de minden tekintet­ben nagyobb figyelmet for­dítanak a minőségre, a sze­mélyszállítás színvonalá­nak további javítására. F. L. MÁV Körzeti Üzemfőnökség 15 milliós megtakarítás pályakezdő Az újságokat is részleteseb­ben olvasgattam, s jobban figyeltem a rádió és a tv híreire is, hogy a politiká­ban se legyek tájékozatlan — mondja. — Aztán eljött a verseny ideje. —■ Igen. Tizennyolcan in­dultunk és a második he­lyezésre méltattak. Jancsi­­harmadik lett. Persze hogy dagadt a mellem, hiszen öt­ezer forintot és oklevelet is adtak a kézfogáskor. — Mit szóltak otthon? — A tsz-ben vagy a csa­ládban? A családban elő­ször azt mondtam: sajnos, nen rúgtam labdába. S ami­kor belenyugodtak, hogy is­tenem, nem oly nagy baj ez, akkor mondtam meg, mi új­ság. Meg a pénzt is mutat­tam, az oklevelet is, és lát­tam a felcsillanó szemeket. Ennek még az ezreseknél is jobban örültem. Hát ennyi lett volna... — De negyed éven belül egy másik versenyen is in­dultál. — Ja, az volt az országos. Mint a megyei verseny má­sodik helyezettje, indulhat­tam azon is. Vépen volt, az újság is írt róla. Sajnáltam, hogy ilyen hamar követi az országos a megyeit, mert egy másik feladat is várt rám. A szövetkezet támogatott abban, hogy technikus mi­nősítő vizsgát tegyek. Ez pedig gyorsan következett az országos döntő után. S ekkorra kicsit már meghaj­tottam magamat, mert az idén Budapesten eszperan­tó nyelvből is alapfokú vizs­gát tettem, meg hivatásos tehergépkocsi vezetésből is jogosítványt szereztem. Mit tehettem, mint ismét folyvást tanultam, a tsz, a vépi tanárok és mások segítségével. Szükség is volt rá, mert a videoteszten is, a szóbelin is, a gyakorlatin is nehéz feladatok vártak rám. Sokkal nehezebbek, mint a megyein — magya­rázza. — Itt a pályakezdő fiata­lok kategóriájában verse­nyeztél, azokkal, akiknek még nincs ötéves szakmai gyakorlatuk. — Igen. Más kategóriában nem is indulhattam volna. Harmincnyolc versenyző volt az országból. No, gondoltam, itt vajon lesz-e keresniva­lóm? Szerencsére nem ve­szítettem el a nyugalmamat. S újabb kellemes meglepe­tés érti. Harmadik helye­zettként hirdettek ki, s meg­int kezet fogtak velem. Mi­vel a szerelésben pedig el­ső lettem, megkaptam az Ál­lami Ifjúsági Bizottság kü­­löndíját is. A harmadik he­lyezés és a különdíj újabb nyolcezer forintot is jelen­tett, s újra boldognak láttam a szüleim arcát. Ez megint többet ér­t minden forintnál. — És a tsz-ben mit mond­tak? —■ Le a kalappal a veze­tők, a közvetlen főnökeim és a munkatársaim előtt Lát­tam, hogy szívből örülnek, beleértve Virágos Ferenc főnökömet, Lövegjártó Gyu­rit, a közvetlen munkatár­samat is, akitől mint gya­korlottabb embertől, ma is sokat tanulok. Az elnök is, a főmérnök is külön gratu­láltak ... —* Ha nem ajánlottak a megyei versenyre, nem tud­ja a megye, az ország, hogy a­ világon vagy. — Ez így igaz. Sok min­den múlik a véletlenen és ma is hálás vagyok Nemes elvttársnak, hogy én is eszé­be jutottam. És ha erre gon­dolok, nem tűnik oly korai­nak édesanyám hajnali éb­resztése. Mert őt jobban sajnálom ezért, mint maga­mat ....• Kozma Laci egyike a me­gyében dolgozó tehetséges fiataloknak. Pályája kezde­tén egymás után két nagy sikerélmény is érhette. Jó iskolája volt a Körmendi Kölcsey Gimnázium és Szakközépiskola, ahol mint mező­gazdasági gépszerelő tanulta az alapot. Gyakor­laton volt Toronyban, az egyházasrádóci tsz-ben, a Szombathelyi Állami Tan­gazdaságban, ahol tovább bővült a látóköre. Ma alig húszéves létére műszaki vizsgára készít fel traktoro­kat, s más, milliós értékű gépeket tart karban — má­sod-, harmad-, negyedmagá­val. S ahol ilyen törekvő, dolgozni szerető, precíz fia­talok — és idősebbek — ja­vítják a gépeket, ott a veze­tők gondja is kisebb lehet a növekvő feladatok ellátá­sában. Hallottam, hogy Kozma Laci felkészültségét, ráter­mettségét a szövetkezet is külön honorálja. Ezzel a szorgalmat is, önmagát is becsüli... Udvardy Gyula Fotó: B. S. 1985. január 3. Csütörtök Intő tragédiák Karácsony előtt két nappal a szombathelyi vasúti pályaudvaron leugrott a mozgó szerelvényről egy 38 éves, háromgyerekes édesapa. Nem ittas volt, ott, a pályaudvaron volt állásban, mint kocsirendező. Épp nem akadt dolga, gondolta, karácsony előtt szerez egy kis különpénzt. A röviddel előbb beérkezett személy­­vonatot pásztázta végig, perceken belül sörös- és bo­rosüvegek garmadát szedte össze. Ám közben meg­indították a szerelvényt, hogy átállítsák a tároló vá­gányra. Ő öles terhével sebtiben, gyorsan leugrott. Elvétette az ugrást. Rázuhant a tucatnyi üvegre... Az összevagdalt szerencsétlen embert az azonnali be­avatkozás sem tudta megmenteni. Ugyanitt, ezen a helyszínen, még a nyáron, egy másik kollegája is hasonlóan értelmetlenül halt meg. Őt a vonatkerekek kaszabolták össze. Tolatás közben a mozgó kocsik közé lépett... A két eset között azon­ban van bizonyos különbség. Az üvegeket gyűjtő vasutas saját szakállára tette, amit tett, felnőtt em­ber lévén, nem figyelhette minden lépését valaki. A másiknál talán igen. Kellett volna legalábbis... Még egy Vas megyei családnál árnyékolta be a karácsonyt olyan tragédia, amelyet szintén elhárít­hattak volna a munkatársak, kollégák, vezetők. De­cember 18-án Felsőszölnökön, az erdőn, rázuhant egy kifűrészelt fa a veszélyes körzeten belül tartózkodó fogatosra. A Vendvidéki Mezőgazdasági Szakszövetke­zet szakmunkásai szakszerűtlenül és jóvátehetetlen könnyelműséggel végezték dolgukat. Igaz, megfelelő segédeszközök teljes hiányában, amitől nem arra dőlt a fa, amerre kellett volna. Döntővilla, döntőék még csak raktáron se volt. A kellő munkavédelmi felké­szítő vizsga is elmaradt egykor, valamikor. Most, az alapos feltáró vizsgálat derít utólag fényt sok min­denre. Fájdalmas, friss példák az egyéni meggondolat­lanság és a csoportos felelőtlenség, hanyagság szülte tragédiák közül. Felkiáltójelek. Lezárnak eseteket, de — talán lehet remélni — intenek is a jövőre nézve. (lakatos) Hóval érkezett „fekete” karácsony Az 1984. év vége előtt is sokan tippeltünk előre, hogy fekete vagy fehér karácsony köszönt-e ránk. Sajnos, mindenkinek igaza lett, mert mind a két szín megjelent — a baj csupán annyi, hogy mégis a fe­kete maradt, mert a 26-i havazás óta az egész me­gyeszékhely fekete iszapban úszik, illetve csúszik! Miképpen sikerült ezt a­ színt elérni? Közlekedé­sünk biztonsága érdekében olyan sózott keveréket szórtak a megyeszékhelyen a járdákra, utakra,­terek­re, amelynek alapanyaga leginkább kazánsalaknak látszik, elég sok korommal, így már több mint egy héten át kenjük szét az egész városban, házakra és házakba, lakásunkba, ruhánkra, s gyermekeink egy­másra is ... Bosszantóan nem lehet eltávolítani, nem lehet belőle kimosakodni. Ezzel a „fekete akcióval” valakik nagyon árta­nak a városnak, környezetünknek, és idegeinknek. A salak — származási helyétől és a szén eredetétől füg­gően — elsősorban­­kémhatása miatt ártalmas a nö­vényekre, környezetünkre. A szilárd anyagtartalma fő­leg a tisztaságra káros: előbb-utóbb szálló por alakban is meg fog jelenni a lakásokban — amennyiben min­den ember minden lépése után­­nem mossuk fel a la­kásokat, hivatalokat, üzlethelyiségeket stb., az egész­ségügyi intézményeket nem is említve! Nagyon sokat beszélünk a környezetvédelemről, a tisztaság megóvásáról, meg a gazdaságos megoldások­ról. Elképzelhető, hogy a salak olcsóbb, mint a ho­mok, a sóder. Viszont az előidézett szennyeződés na­gyobb­­kárt okoz. Bőven elég nekünk a só korróziós ártalma, nem kellene tovább fokozni ezzel a fekete keverékkel. Hazánkban az év 365 napjából a havas, síkos na­pok száma elenyészően kevés, még ilyen nézőpontból is megérné a jól bevált sóder, homok mellett ma­radni. Tamás György , okleveles vegyészmérnök Jókívánság

Next