Vas Népe, 1985. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-03 / 1. szám
unkásgyűléssel kezdték az évet (Folytatás az 1. oldalról) Pedig lett volna okuk, s elég indokuk adott esetben egy rosszabb bizonyítvány magyarázatára is: az ő nagy berendezéseik megmozgatásához, elindításához szükséges villanymotorok (ezek másutt készülnek) szinte egész évben a hiánylistán szerepeltek csakúgy, mint a méretes rozsdamentes lemezek, a különféle koracélok, a pneumatikus szerelvények, egyebek. Ilyen viszonyok közepette s annak dacára, hogy már 1984-et is program módosítással kezdték (az első negyedévben kellett elkészíteni azokat a nyugatra szánt exportárukat, amelyeket eredetileg fél esztendőre osztottak szét), szóval ilyen viszonyok közepette sikerült tíz hónapon át ütemesen termelniök. „Csak” októberben és novemberben álltak némiképp rosszabbul a dolgaik, de év végére ezeken is úrrá lettek. Ahogy már-már krónikus forgácsoló szakember hiányaikon is. Biztató tény, hogy az új évre már hatszáz millió forint körüli rendelés birtokában vannak (csaknem annyi ez, mint tavalyi árbevételük), s ebből négyszáz milliónyit exportszerződésekkel hitelesítettek megrendelőik, mindenekelőtt a szovjet üzletfelek. — ez — is a világpiaci árak kedvezőtlen alakulása miatt alacsony nyereséget, mindössze húszmillió forintot értek el. 1985-ben a tavalyihoz hasonló feladatok várnak a vállalat dolgozóira. A hazai ellátás jó megszervezése mellett tovább kívánják növelni az exportot. A létszámhiányt 14 gazdasági munkaközösséggel pótolják. Szükséges a gépkocsiállomány felújítása, a szakmunkásképzés bővítése. Továbbra is számítanak a 44 szocialista brigád kezdeményező és mozgósító erejére. Állatforgalmi és Húsipari Vállalat Növekvő export, 186 ezer sertésvágás A Vas megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat szombathelyi Vépi úti üzemében tegnap is már mindenütt korán megkezdődött a munka. A tőkehús kiadását már hajnali két órakor megkezdték a korán nyitó üzletek számára. Három órától már a hentesáruk gyártása is megkezdődött. — Sajnos 20 mázsa virsli megmaradt a raktárakban — jegyzi meg Varga Árpád, a vállalat gazdasági igazgató helyettese. Jobb lett volna, ha csak a boltokban maradt volna meg egy-két kiló. Ugyanis néhány üzletben az ünnepek előtti zárás előtt már nem lehetett virslit kapni. A nagy csarnokban fehér köpenyben, gumicsizmában gyülekeztek a munkások. Bejczy Imre, a vállalat igazgatója számolt be 1984 tapasztalatairól és ismertette az idei legfontosabb feladatokat. Tavaly a vállalat rekordévet zárt. Például sertésből 150 ezer vágást terveztek és 186 ezer jószág került a feldolgozó sorra. (Az eddigi éves rekord 146 ezer volt.) Igaz, hogy fél év óta szombaton és vasárnap is dolgoztak, továbbá a gazdasági munkaközösségek is jócskán besegítettek. A folyamatos hazai ellátás mellett — az előző évihez viszonyítva — tízszer annyi darabolt sertéshús került dollár elszámolású exportra. 1571 tonnát küldtek tőkés országokba. Ugyanakkor 2846 tonna zsírt is exportáltak nyugati megrendelésekre. Marhából az előirányzott 32 ezer helyett 35 ezret vágtak. Ebből 6231 tonnával küldtek dollár elszámolású országokba. Az eddigi rekord 4500 tonna volt. 1984- ben először küldtek az amerikai kontinensre — Brazíliába — darabolt marhahúst. Ezzel négy világrészre kerül már el a szombathelyi húsüzem terméke. A többlettermelés a mezőgazdasági partnerekkel való jobb kapcsolat kiépítésének is köszönhető. Például a kistermelők 20 ezer sertéssel többet adtak át feldolgozásra, mint 1983- ban A vállalat tavalyi árbevétele meghaladta a 2 milliárd 400 millió forintot. Exportra 16 és fél millió dollár értékű húsárut küldtek, másfél millió dollár értékűvel többet, mint egy évvel korábban. Mégis akadtak problémák. UgyanSzombathelyen a MÁV Körzeti Üzemfőnökséghez tartozó vasútállomás dolgozói és a vontatási üzemegység mozdonyvezetői, szerelői a Diesel-csarnokban tartottak munkásgyűlést. Itt Müller László, a Körzeti Üzemfőnökség vezetője értékelte a szombathelyi vasutasok múlt évi munkáját és ismertette az idei feladatokat. Az üzemfőnökséghez tartozó dolgozók 1984 személy- és áruszállítási tervét teljesítették, ugyanakkor 15 millió forintos megtakarítást értek el. A személyvonatok 98,3 százalékát menetrend szerint indították. Ez az arány jobb az előző évinél. A személyszállító vonatok fűtése, világítása és tisztítása tekintetében 1984-ben javulás tapasztalható, de még mindig sok — főleg a téli időszakban — a jogos kritika. Tavaly az év első felében még senki nem reménykedett abban, hogy az éves áruszállítási tervet teljesítik. Ugyanis az első hat hónap előírt tervét csak 40 százalékra teljesítették. A második félévben több áru szállítását kérték a MÁV- tól, így növekedett a teherkocsik átlagos terhelése is. 1984-ben egymillió 39 ezer tonna árut szállítottak, jóval többet, mint az előző években. A más területről érkezett idegen kocsik átlagos tartózkodási ideje 25,7 óra volt. Ez közel fél órával kevesebb az 1983. évinél. Ezt a gyorsabb rakodás tette lehetővé. Ugyanakkor kedvezőtlen jelenségek is tapasztalhatók. Például a késéssel közlekedő tehervonatok száma növekedett, és még mindig sok olyan vállalat van, amely szombaton és vasárnap nem rakodik. A javításos kocsik száma és tartózkodási ideje is nőtt. A létszámhiány miatt továbbra is magas a kocsirendezők és forgalmi utazók leterheltsége. A létszámgondok ellenére mégis túlóracsökkenést értek el. A költséggazdálkodásnál is megtakarítás mutatkozik. Ezt elsősorban az üzemanyag és fűtőanyag megtakarításával érték el. A dolgozókat anyagilag is ösztönözték a megtakarításra. Az említett 15 millió forintos megtakarítás mellett egymillió forint prémiumot fizettek ki a háromnegyedév végéig a feladat megvalósításában kitűnt dolgozók között. Az újítási tevékenység is javulást mutat. A benyújtott újítások száma az 1983. évi 300-ról 305-re emelkedett, 132 ezer forint újítási díjat fizettek ki. A pártkongresszusra és hazánk felszabadulása negyvenedik évfordulójára 142 szocialista és munkabrigád 1465 tagja tett vállalásokat. Végül Müller László körzeti üzemfőnök az idei feladatokat ismertette. A mennyiségi tervek általában azonosak lesznek a tavalyival, de minden tekintetben nagyobb figyelmet fordítanak a minőségre, a személyszállítás színvonalának további javítására. F. L. MÁV Körzeti Üzemfőnökség 15 milliós megtakarítás pályakezdő Az újságokat is részletesebben olvasgattam, s jobban figyeltem a rádió és a tv híreire is, hogy a politikában se legyek tájékozatlan — mondja. — Aztán eljött a verseny ideje. —■ Igen. Tizennyolcan indultunk és a második helyezésre méltattak. Jancsiharmadik lett. Persze hogy dagadt a mellem, hiszen ötezer forintot és oklevelet is adtak a kézfogáskor. — Mit szóltak otthon? — A tsz-ben vagy a családban? A családban először azt mondtam: sajnos, nen rúgtam labdába. S amikor belenyugodtak, hogy istenem, nem oly nagy baj ez, akkor mondtam meg, mi újság. Meg a pénzt is mutattam, az oklevelet is, és láttam a felcsillanó szemeket. Ennek még az ezreseknél is jobban örültem. Hát ennyi lett volna... — De negyed éven belül egy másik versenyen is indultál. — Ja, az volt az országos. Mint a megyei verseny második helyezettje, indulhattam azon is. Vépen volt, az újság is írt róla. Sajnáltam, hogy ilyen hamar követi az országos a megyeit, mert egy másik feladat is várt rám. A szövetkezet támogatott abban, hogy technikus minősítő vizsgát tegyek. Ez pedig gyorsan következett az országos döntő után. S ekkorra kicsit már meghajtottam magamat, mert az idén Budapesten eszperantó nyelvből is alapfokú vizsgát tettem, meg hivatásos tehergépkocsi vezetésből is jogosítványt szereztem. Mit tehettem, mint ismét folyvást tanultam, a tsz, a vépi tanárok és mások segítségével. Szükség is volt rá, mert a videoteszten is, a szóbelin is, a gyakorlatin is nehéz feladatok vártak rám. Sokkal nehezebbek, mint a megyein — magyarázza. — Itt a pályakezdő fiatalok kategóriájában versenyeztél, azokkal, akiknek még nincs ötéves szakmai gyakorlatuk. — Igen. Más kategóriában nem is indulhattam volna. Harmincnyolc versenyző volt az országból. No, gondoltam, itt vajon lesz-e keresnivalóm? Szerencsére nem veszítettem el a nyugalmamat. S újabb kellemes meglepetés érti. Harmadik helyezettként hirdettek ki, s megint kezet fogtak velem. Mivel a szerelésben pedig első lettem, megkaptam az Állami Ifjúsági Bizottság különdíját is. A harmadik helyezés és a különdíj újabb nyolcezer forintot is jelentett, s újra boldognak láttam a szüleim arcát. Ez megint többet ért minden forintnál. — És a tsz-ben mit mondtak? —■ Le a kalappal a vezetők, a közvetlen főnökeim és a munkatársaim előtt Láttam, hogy szívből örülnek, beleértve Virágos Ferenc főnökömet, Lövegjártó Gyurit, a közvetlen munkatársamat is, akitől mint gyakorlottabb embertől, ma is sokat tanulok. Az elnök is, a főmérnök is külön gratuláltak ... —* Ha nem ajánlottak a megyei versenyre, nem tudja a megye, az ország, hogy a világon vagy. — Ez így igaz. Sok minden múlik a véletlenen és ma is hálás vagyok Nemes elvttársnak, hogy én is eszébe jutottam. És ha erre gondolok, nem tűnik oly korainak édesanyám hajnali ébresztése. Mert őt jobban sajnálom ezért, mint magamat ....• Kozma Laci egyike a megyében dolgozó tehetséges fiataloknak. Pályája kezdetén egymás után két nagy sikerélmény is érhette. Jó iskolája volt a Körmendi Kölcsey Gimnázium és Szakközépiskola, ahol mint mezőgazdasági gépszerelő tanulta az alapot. Gyakorlaton volt Toronyban, az egyházasrádóci tsz-ben, a Szombathelyi Állami Tangazdaságban, ahol tovább bővült a látóköre. Ma alig húszéves létére műszaki vizsgára készít fel traktorokat, s más, milliós értékű gépeket tart karban — másod-, harmad-, negyedmagával. S ahol ilyen törekvő, dolgozni szerető, precíz fiatalok — és idősebbek — javítják a gépeket, ott a vezetők gondja is kisebb lehet a növekvő feladatok ellátásában. Hallottam, hogy Kozma Laci felkészültségét, rátermettségét a szövetkezet is külön honorálja. Ezzel a szorgalmat is, önmagát is becsüli... Udvardy Gyula Fotó: B. S. 1985. január 3. Csütörtök Intő tragédiák Karácsony előtt két nappal a szombathelyi vasúti pályaudvaron leugrott a mozgó szerelvényről egy 38 éves, háromgyerekes édesapa. Nem ittas volt, ott, a pályaudvaron volt állásban, mint kocsirendező. Épp nem akadt dolga, gondolta, karácsony előtt szerez egy kis különpénzt. A röviddel előbb beérkezett személyvonatot pásztázta végig, perceken belül sörös- és borosüvegek garmadát szedte össze. Ám közben megindították a szerelvényt, hogy átállítsák a tároló vágányra. Ő öles terhével sebtiben, gyorsan leugrott. Elvétette az ugrást. Rázuhant a tucatnyi üvegre... Az összevagdalt szerencsétlen embert az azonnali beavatkozás sem tudta megmenteni. Ugyanitt, ezen a helyszínen, még a nyáron, egy másik kollegája is hasonlóan értelmetlenül halt meg. Őt a vonatkerekek kaszabolták össze. Tolatás közben a mozgó kocsik közé lépett... A két eset között azonban van bizonyos különbség. Az üvegeket gyűjtő vasutas saját szakállára tette, amit tett, felnőtt ember lévén, nem figyelhette minden lépését valaki. A másiknál talán igen. Kellett volna legalábbis... Még egy Vas megyei családnál árnyékolta be a karácsonyt olyan tragédia, amelyet szintén elháríthattak volna a munkatársak, kollégák, vezetők. December 18-án Felsőszölnökön, az erdőn, rázuhant egy kifűrészelt fa a veszélyes körzeten belül tartózkodó fogatosra. A Vendvidéki Mezőgazdasági Szakszövetkezet szakmunkásai szakszerűtlenül és jóvátehetetlen könnyelműséggel végezték dolgukat. Igaz, megfelelő segédeszközök teljes hiányában, amitől nem arra dőlt a fa, amerre kellett volna. Döntővilla, döntőék még csak raktáron se volt. A kellő munkavédelmi felkészítő vizsga is elmaradt egykor, valamikor. Most, az alapos feltáró vizsgálat derít utólag fényt sok mindenre. Fájdalmas, friss példák az egyéni meggondolatlanság és a csoportos felelőtlenség, hanyagság szülte tragédiák közül. Felkiáltójelek. Lezárnak eseteket, de — talán lehet remélni — intenek is a jövőre nézve. (lakatos) Hóval érkezett „fekete” karácsony Az 1984. év vége előtt is sokan tippeltünk előre, hogy fekete vagy fehér karácsony köszönt-e ránk. Sajnos, mindenkinek igaza lett, mert mind a két szín megjelent — a baj csupán annyi, hogy mégis a fekete maradt, mert a 26-i havazás óta az egész megyeszékhely fekete iszapban úszik, illetve csúszik! Miképpen sikerült ezt a színt elérni? Közlekedésünk biztonsága érdekében olyan sózott keveréket szórtak a megyeszékhelyen a járdákra, utakra,terekre, amelynek alapanyaga leginkább kazánsalaknak látszik, elég sok korommal, így már több mint egy héten át kenjük szét az egész városban, házakra és házakba, lakásunkba, ruhánkra, s gyermekeink egymásra is ... Bosszantóan nem lehet eltávolítani, nem lehet belőle kimosakodni. Ezzel a „fekete akcióval” valakik nagyon ártanak a városnak, környezetünknek, és idegeinknek. A salak — származási helyétől és a szén eredetétől függően — elsősorbankémhatása miatt ártalmas a növényekre, környezetünkre. A szilárd anyagtartalma főleg a tisztaságra káros: előbb-utóbb szálló por alakban is meg fog jelenni a lakásokban — amennyiben minden ember minden lépése utánnem mossuk fel a lakásokat, hivatalokat, üzlethelyiségeket stb., az egészségügyi intézményeket nem is említve! Nagyon sokat beszélünk a környezetvédelemről, a tisztaság megóvásáról, meg a gazdaságos megoldásokról. Elképzelhető, hogy a salak olcsóbb, mint a homok, a sóder. Viszont az előidézett szennyeződés nagyobbkárt okoz. Bőven elég nekünk a só korróziós ártalma, nem kellene tovább fokozni ezzel a fekete keverékkel. Hazánkban az év 365 napjából a havas, síkos napok száma elenyészően kevés, még ilyen nézőpontból is megérné a jól bevált sóder, homok mellett maradni. Tamás György , okleveles vegyészmérnök Jókívánság