Vas Népe, 1985. március (30. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-01 / 29. (50.) szám

EXPRESSZ ■Je Komoly vereség érte szerdán a Reagan-kor­­mányt az amerikai kong­­­­resszus mindkét házá­ban: nemcsak a demok­rata párti többségű kép­viselőház, hanem a re­publikánusok ellenőriz­te szenátus is olyan tör­vényjavaslatokat foga­dott el a súlyos helyzet­be jutott farmerek­­ meg­segítéséről, nem várhatóan Reagan­el­megvé­tózza a törvényhozás döntéseit. •Jo Hermann Axen, a Német Szocialista Egy­ségpárt KB PB tagja, a KB titkára vezetésével csütörtökön küldöttség érkezett Bonnba, hogy a Német Szociáldemok­rata Párt Egon Bahr el­nökségi tag vezette dele­gációjával a vegyi fegy­verektől mentes európai övezetek létrehozásának lehetőségéről folytasson véleménycserét. i­ Az NSZK, Francia­­ország és a három Be­­nelux-ország kormány­­képviselői megbeszélé­sén megállapodás szüle­tett arról, hogy a közel­jövőben megszüntetik egymás között a határellenőrzéseket. közúti terv szerint a közösség­­­hez tartozó országok személygépkocsijai lé­pésben hajthatnak ke­resztül a jövőben a köz­úti határállomásokon az érintett öt ország között. Madridban tárgyal Andrej Gromiko Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter olaszorszá­gi hivatalos látogatását be­fejezve csütörtökön eluta­zott az olasz fővárosból. Rómában az elmúlt há­rom napon a szovjet diplo­mácia vezetője olasz kollé­gájával, Giulio Andreotti­­val, illetve Bettino Craxi miniszterelnökkel és Sand­ro Pertini államfővel a ke­­kelet-nyugati kapcsolato­kat, a leszerelést és a két­oldalú együttműködést érin­tő legfontosabb kérdéseket tekintette át. Andrej Gromiko ezen kí­vül találkozott II. János Pál pápával és Alessandro Nat­­tával, az OKP főtitkárával is. Gromikót Andreotti kül­ügyminiszter kísérte ki repülőtérre. A szovjet kül­ü­ügyminiszter útjának kö­vetkező állomása Madrid. Andrej Gromiko csütör­tökön délelőtt Madridban megbeszélést folytatott Fe­lipe González spanyol kor­mányfővel. (Képünkön) A baráti jellegű megbeszélé­sen áttekintették a kétolda­lú kapcsolatok helyzetét és azok fejlesztésének távla­tait, valamint megvizsgál­ták a nemzetközi helyzet néhány fontos kérdését. A felek kijelentették, hogy elégedettek a­­ spanyol gazdasági, szovjet tudo­mányos-műszaki és kultu­rális együttműködés ala­kulásával, méltatták a két ország politikai kapcsolatai­nak erősödését. Gromiko bírálta az Egye­sült Államok militarista politikáját és kijelentette: minden államnak aktív erő­feszítéseket kell tennie a nemzetközi biztonság meg­szilárdítására, a nukleáris katasztrófa elkerülésére. Meg kell akadályozni, hogy tovább növekedjen Európá­ban a konfrontáció — mon­dotta a szovjet külügymi­niszter. González üdvözölte a szovjet—amerikai megálla­podást a genfi­rel. Mindkét fél tárgyalások­reményét fejezte ki, hogy Genf meg­gátolhatja a világűr mili­­tarizálását és elvezethet a nukleáris­­ szembenállás szintjének csökkentéséhez mind Európában, mind pe­dig az egész világon. Andrej Gromiko megújí­totta a Felipe González­­nek szóló hivatalos meghí­vást a Szovjetunióba. A meghívást spanyol elfogadták, időpontját részről ké­sőbb rögzítik. González ebédet adott Gromiko tiszteletére. Francia—nyugatnémet csúcstalálkozó Helmut Kohl, az NSZK kancellárja, csütörtökön hét miniszter kíséretében Pá­rizsba utazott. Az egynapos francia­­nyugatnémet csúcstalálko­zón az egyik központi téma a Közös Piac Spanyolország és kibővítése, Portugália felvétele volt. Bonn és Pá­rizs továbbra is azt kívánatosnak, hogy a tarija két földközi-tengeri országot jö­vő január 1-től vegyék fel a nyugat-európai szervezet­be. Bonni kormánykörök sze­rint Kohl és Francois Mit­terrand francia államfő megvitatja az amerikai fegyverkezési programot az­is, amelyet Franciaország fenn­tartásokkal fogad, míg az NSZK támogat. Változatlanul ellentétekre lehet számítani a személy­­gépkocsik kipufogógázát megszűrő­­ katalizátorok ügyében. Franciaország — tartva a nyugatnémet au­tóipar nyomasztó konkur­enciájától — a katalizátort nem minden típusra és az NSZK-nál csak később sze­retne kötelezővé tenni a Közös Piacon belül. Egységes munkavédelmi szabályokról A munkavédelemről szóló kormányrendelet módosítá­sa azt a célt szolgálta, hogy a munkavédelem irányítása és ellenőrzése jobban összhangba kerüljön a gazdaságirányí­tás továbbfejesztésével, a felügyeleti jogkörök változásával. Az új szabályozás értelmében március 1-től nem a minisz­tériumok, hanem az Országos Munkavédelmi Főfelügyelő­ség látja el a munkavédelem általános irányítását és ellen­őrzését, s a minisztériumok helyett ugyancsak a Főfelügye­lőség feladata lesz a munkavédelem általános érvényű jog­szabályainak előkészítése, kidolgozása. Ezzel lehetővé válik, hogy valamennyi népgazdasági ágban egységesen értelmez­zék és alkalmazzák a munkavédelmi teendőket, azonos el­vek alapján szabályozzák az állami vezetők ezzel kapcsola­tos feladatait, a munkavédelmi ellenőrzések és szemlék rendjét, az oktatás és a vizsgáztatás követelményeit, a bal­esetek bejelentésének és kivizsgálásának kötelezettségét. A biztonságos munkavégzés általános feltételeit javít­ja, hogy a jövőben az Országos Munkavédelmi Főfelügye­lőség központilag, egységesen határozza meg azoknak a gépeknek, berendezéseknek körét, amelyeket munkavédel­mi szempontból minősíteni kell. Eddig ez minisztériumi feladat volt, de gyakorlatuk nem volt egységes. Főként a külföldről behozott gépek esetében fordult elő, hogy míg az egyik minisztérium az üzembe helyezést biztonságtech­nikai vizsgálatokhoz kötötte, ugyanazt a gépet másutt min­den különösebb eljárás nélkül munkába állították. Ugyan­csak a munkavégzés biztonságát növeli, hogy a jövőben csak az Országos Munkavédelmi Főfelügyelőség engedé­lye alapján lehet a különféle emelőberendezéseket gyárta­ni, hasonlóan más veszélyforrást jelentő berendezésekhez, mint amilyenek például a kazánok, amelyek készítését már eddig is hatóságilag ellenőrizték. A nagyobb önállóság a munkavédelmi érvényesítésében is megnöveli a vállalatok követelmények felelősségét. Ezentúl nem a minisztérium, hanem az újonnan alakuló vállalati tanácsok, illetve a dolgozók közgyűlései felügyelik a biztonságtechnikai felszereléseket, továbbá azt, hogy munkavédelmi szempontból megfelelőek-e a gépek, be­rendezések. Hogy ennek a kötelezettségüknek eleget tesz­nek-e, azt az Országos Munkavédelmi Főfelügyelőség, illet­ve annak területi szervei ellenőrzik. Az egyes szakmákra vonatkozó konkrét munkavédelmi előírásokat továbbra is az ágazati minisztériumok adják ki. A munkavédelmi minősítésről, a munkavédelem okta­tásáról és a vizsgáztatásról, valamint a munkavédelmi elő­írások betartásának ellenőrzéséről szóló új jogszabályokat az Országos Munkavédelmi Főfelügyelőség­­ szakemberei 1­985. június 30-ig dolgozzák ki. Szocialista országok javaslatáról Haderőcsökkentési­­ tárgyalások A szocialista országok haderőcsökkentési tának elfogadása az javasla­első gyakorlati lépés lenne a 11 éve folyó bécsi tárgyaláso­kon és megnyitná az utat átfogó megállapodás felé — hangsúlyozta a csütörtöki ülésen Ludek Handl cseh­szlovák nagykövet. A Varsói Szerződés or­szágai a közelmúltban azt javasolták Bécsben, 20 000 fővel csökkentsék hogy a Szovjetunió, s 13 000-el az Egyesült Államok csapatai­nak létszámát a közép-eu­rópai térségben, majd ezt követően fagyasszák be mindkét oldalon, országon­ként és összességében a had­erők létszámát. A kompromisszumos vaslat figyelembe veszi ma­a NATO több korábbi igé­nyét, köztük azt, hogy a fe­lek szerződéses formában köteleznék magukat, hogy nem növelik haderőik be­fagyasztott létszámát. A befagyasztás egyébként mind a szárazföldi, mind a légierőkre vonatkozna csak­úgy, mint a fegyverzetekre — mondotta a nagykövet. Az ülést követően a szo­cialista országok szóvivője hangoztatta: A szocialista országok ezúttal tudatosan nem tértek ki ban a tárgyalások javaslatuk­néhány fontos vitatott kérdésére, mert ez csak bonyolítaná a megállapodást. A rész­egyez­ség bizalomépítő jellegű len­ne. Egy év alatt végre le­hetne hajtani a szovjet, il­letve az amerikai csapa­tok csökkentését, további két év alatt a létszámok befa­gyasztását — ez idő alatt pedig a megenyhült légkör­ben érdemben előre lehetne haladni az átfogó megálla­podást célzó tárgyalásokon. A békekezdeményezés végrehajtására Nicaragua lépése A Contadora-csoport tag­államai által előterjesztett békekezdeményezések vég­rehajtásának első lépése­ként májusában Nicaraguá­ból távozni fog ötven ku­bai katonai tanácsadó, a későbbiekben pedig újabb ötven hagyja el a közép­amerikai országot. Egyebek között ezt tartalmazza Da­niel Ortega nicaraguai ál­lamfőnek szerdán este az elnöki hivatalban diploma­ták, sandinista vezetők és újságírók előtt elmondott beszéde. Ortega kijelentette: meg van győződve arról, hogy Nicaragua lépése arra kész­teti majd a közép-amerikai többi érintett országot is, fogadja el a Contadora-tag­­államok (Kolumbia, Pana­ma, Venezuela, Mexikó) bé­kejavaslatait és tegyen lé­péseket azok megvalósítása érdekében. Ortega kifejezte reményét, hogy az Egyesült Államok vissza fog térni a manzanillói nicaraguai— amerikai tárgyalásokhoz. Japán—európai szocialista országok Kapcsolatfejlesztés Tokióban csütörtökön be­fejezte munkáját az a négy­hónapos szeminárium, ame­lyen Japán és hat európai szocialista ország képvise­lői a gazdasági kapcsola­tok fejlesztésének kérdései­ről tanácskoztak. A vendég­látók részéről a külügy-, a külkereskedelmi és ipari­­továbbá a pénzügyminisz­térium illetékesei,­­ valamint kereskedőházak és nagyvál­lalatok szakemberei voltak jelen, míg a hat szocialista országot — Bulgáriát, Cseh­szlovákiát, Lengyelországot, Magyarországot, az NDK-t és Romániát — elsősorban a kereskedelmi tanácsosok és otthonról érkezett kül­döttek képviselték. A résztvevők a közvet­len kooperáció kérdésein túl nagy teret szenteltek a harmadik piaci együttmű­ködés témakörének. A ta­nácskozás kedvező lehető­séget nyújtott a kapcsola­tok fejlesztésére vonatko­zó álláspontok kölcsönös ismertetésére, a közvetlen véleménycserére, s ily mó­don a felek közötti jobb megértést segítette elő. 40 éve történt... Budapesten, a Nemzeti Színház Kamaraszínházá­ban megtartották a felszabadulás utáni első színházi előadást. Csokonai Karnyónéját mutatták be. Ápri­lis 4-én a Magyar Színház épületében a Bánk bán, május 18-án pedig Háy Gyula Tiszazug című darab­ja került színre. A megújhodott Nemzeti Színház társulata volt az első, amely kiment az üzemekbe, hogy a munká­sok közé elvigye a klasszikus és a modern drámairo­dalom remekműveit. Fellépésük színhelyei: Elzett gyár, Kispest, Istvánteleki Főműhely, Dunakeszi Fő­műhely. Lengyelországi jelentés Lengyelországban nem volt semmiféle sztrájk, munka­­beszüntetés vagy demonstráció csütörtökön, azon a napon, amelyre korábban általános sztrájkot hirdetett az egykori Szolidaritás szakszervezet illegalitásban tevékenykedő veze­tő csoportja — közölte a kormány sajtóirodája az MTI varsói tudósítójával. A Szolidaritás gdanski úgynevezett Ideiglenes Koordi­nációs Bizottsága korábban február 28-ra 15 perces orszá­gos általános sztrájkra szólította fel a dolgozókat, a már­cius elejére tervezett széles körű élelmiszeráremelések el­leni tiltakozásul. A sztrájkfelhívást a szervezők szinte az utolsó pilla­natban lefújták, mert kudarctól tartottak. „Csütörtökön az országból sehonnan sem érkezett jelentés olyan akcióról, amelyet a földalatti­­ Szolidaritás-csoport felhívására való válasznak lehetne tekinteni” — közölte telefonon Jerzy Urban kormányszóvivő. Ebben nagy szerepet játszott az is, hogy a kormány elébe ment a közvélemény és a szak­­szervezetek kívánságának, s hétfőn úgy döntött, hogy az eredetileg március elejére tervezett széles körű élelmiszer­áremeléseket több lépcsőben fogja bevezetni, a lakás-rezsi­költségeket jelentősen megnövelő áremelések egy részét pe­dig egy évvel elhalasztja. Egyidejűleg módosították nyugdíjak emeléséről korábban hozott döntést, s a szak­­a­szervezetek által követelt 7000 zlotys összegre emelték fel a nem mezőgazdasági dolgozók nyugdíjának alsó határát. Magyar felszólalás Genfben (Folytatás az 1. oldalról) bizakodásra. Két hét múlva megkezdődnek a tárgyalá­sok a Szovjetunió és az Egyesült Államok között az űrfegyverkezés megelőzé­séről és a nukleáris fegy­verkezési verseny megfé­kezéséről. várakozással Magyarországon tekintenek a tárgyalásokra, és remélik, hogy azokon hatékony meg­állapodások születnek majd. A magyar kormánynak vál­tozatlanul az a meggyőződé­se, hogy a különböző tár­sadalmi rendszerű orszá­gok békés egymás mellett élésének nincs észszerű al­ternatívája, s ezért köztük a párbeszéd elengedhetetle­nül fontos. Ehhez természe­tesen az őszinte politikai készség tényleges megnyil­vánulásaira van szükség — hangsúlyozta a magyar kül­döttség vezetője, majd rá­mutatott arra, hogy a kétol­dalú tárgyalásokkal párhu­zamosan célratörő erőfeszí­téseket kell tenni a leszere­lési értekezlet sokoldalú fó­rumán is. Az értekezlet na­pirendjén szereplő kérdések közül magyar részről külö­nös azokat fontosságúnak tartjuk az intézkedéseket, amelyek előmozdíthatják nukleáris háború megelőzé­­­sét, a háborús veszély és a feszültségek csökkentését. A Varsói Szerződés tagál­lamai e célból számos kez­deményezést és konkrét ja­vaslatot tettek, amelyek vál­tozatlan érvénnyel a genfi értekezlet asztalán vannak. Nagykövetünk mindenek­előtt a teljes atomcsend —­­a nukleáris fegyverkísérle­tek teljes és általános be­tiltása — kérdésében sür­gette a szerződéshez vezető érdemi tárgyalások hala­déktalan megkezdését. Soha ilyen vidám teme­tést! 1946. augusztus elsején felcicomázott, színes bank­jegyekkel borított koporsót vittek végig a budapesti Nagykörúton nevető, tréfál­kozó fiatalok. A deszkalá­dára az volt írva: „A pen­gő­­ élt húsz évet”. Az egyik „szalagon” pedig: „Igyekszünk elfelejteni”. Volt ok az örömre. Azon a napon ért véget a világ­­történelemnek mindmáig legnagyobb méretű infláció­ja, és érvénybe lépett az új fizetőeszköz, a jó forint. Tulajdonképpen már 1938-ban elkezdődött a mindaddig szilárd értékű pengő inflációja. Akkor je­lentette be Darányi Kálmán miniszterelnök az úgyneve­zett győri programot, amely­nek célja az ország felfegy­verzése volt, s a­ program kereken­dőt kívánt egymilliárd pen­igénybe venni. A valóságban természetesen sokkal többe került. S mert másképp nem ment — mű­ködésbe lépett a bankóprés, egyre több pengő-bankje­gyet nyomtak. A második világháború éveiben ez mindinkább fo­kozódott. Sok volt a pénz , és kevés az áru, mert mind­ennek a java a náci metországba ment. 1939­­é­és 1944 között az egy főre ju­tó bankjegyforgalom Ma­gyarországon tizennégysze­­resére nőtt. Szinte áttekinthetetlen volt az ország pénzügyi helyzete a felszabaduláskor. 1944 októberében, közvetle­nül a nyilas hatalomátvétel előtt 12 milliárd pengő érté­kű papírpénz volt forga­lomban az országban, ebből mintegy 9 milliárdot ma­gukkal vittek nyugatra Szá­­lasiék. Időközben Ausztriá­ból és Németországból vis­­­szaszivárgott a kivitt pénz egy része. Sok pénz kellett az újjá­építéshez, az élet megindí­tásához, s ezt csak egyféle­képpen lehetett előteremte­ni: ismét teljes erővel mű­ködött a pénzjegynyomó gép. Iparcikk alig volt, a mező­­gazdasági árucikkeknek a csak egy kis része jutott el városokba közlekedési eszközök hiányában. Ami pedig mégis megjött , an­nak jelentős hányadát­­ az ipari üzemekben „kalória” címen osztották ki, amolyan bérpótlékként. Mire az élet legalább megközelítőleg a régi ke­rékvágásba tért, az árak az 1938-asnak tíz-tizenötszö­rösére emelkedtek. Például: egy kiló kenyér az utolsó békeévben 26—34 fillérbe került, 1945 júniusában jegyre 3,20-ért adták, „sza­badon” — azaz feketén — tízszer annyiért, vagy még drágábban. Egy tojás ára a 1985. március 1. Péntek

Next