Vas Népe, 1985. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-02 / 101. szám

Szurcsik János kiállítása a Bercsényi általános Iskolában Szurcsik János Munkácsy- és SZOT-díjas, érdemes művész, több más művészeti díj tulajdonosának rajzaiból, vázlataiból nyílt kiállítás kedden délután Szombathelyen, a Bercsényi Miklós Általános Iskola aulájá­ban. A fővárosban élő, de a szombathelyi tanárképző rajz tanszékén tanító kitűnő festőművész május 24-ig látható tárlata rendhagyó módon nemcsak a látnivaló iz­galmát kínálja fel, de egyúttal bepillantást enged az alkotás titkaiba is. Miután a tár­latot iskolai környezetben rendezik, arra is jó lehetőség, hogy a gyerekek rajztanítá­sát, nevelését is segítse. A Bercsényi iskola ezzel a kiállítással egy sorozatot indít el. A már említett ok­tatási-nevelési szándék mellett a városrész lakóinak is szolgálni akar, bárki megte­kintheti a tárlatokat. A kedd délutáni meg­nyitóra jelentős számú érdeklődő érkezett. Kopcsándi Erzsébet igazgatónő megnyitó szavai után Sutyinszki Mihály, az MSZMP megyei osztályvezetője méltatta Szurcsik János művészi pályafutását, illetve a kiál­lított rajzokat, vázlatokat. Az iskola ének­kara dalokkal színezte a megnyitóünnep­séget. Felvételünk a megnyitás alkalmával ké­szült. Számítástechnika az oktatásban Számítástechnika az ok­tatásban címmel bemutatót tartottak a fővárosi és a Pest megyei szakfelügyelők­nek, tanároknak és diákok­nak Budapesten, a Népraj­zi Múzeumban. A Tudo­mányszervezési és Informa­tikai Intézet rendezvényére mintegy 50 iskola hozta el és mutatta be saját fejlesz­tésű eszközeit és program­jait. A Budapesti Műszaki Egyetem például a számító­gép felhasználásával készí­tett, úgynevezett beszédszi­­mulátorát ismertette meg a résztvevőkkel. A miskolci Zalka Máté Gépipari Szak­­középiskola képernyőjén lát­ható volt egyebek között a négyütemű robbanómotor működési vázlata. A debre­ceni Tóth Árpád Gimnázi­um KRESZ-feladatokat, a budapesti I. László Gimná­zium pedig orosz nyelvű ok­tatási programot mutatott be. A Tudományszervezési és Informatikai Intézet számí­tógépes oktatási programok készítésére rendszeresen pályázatot ír ki, amelyeken sikerrel vesznek részt di­ákok és tanárok, valamint más szakemberek egyaránt. A legjobb programokat az iskolák önköltségi áron vá­sárolhatják meg. Mint azt a bemutatón elmondották: napjainkban a közép- és felsőoktatási intézmények­ben csaknem kétezer számí­tógép segíti a diákok tanul­mányait. A tapasztalatok összegzése különösen fontos most, hiszen az idei évben kezdődik — kísérletképpen — az általános iskolákban a számítógépek felhasználása a különféle tantárgyak ok­tatásában. A tervek szerint mintegy 1000—1500 iskolai komputert és programot kapnak ezek az intézmé­nyek. Az iskolai számítógépek sokoldalú felhasználását reprezentáló bemutatót megtekintette a Miniszter­­tanács több tagja, a tárcák és az országos hatáskörű szervek, valamint az okta­tásügy számos vezető képvi­selője. Az üdülők várják a vendégeket Nyitásra készen várják a vendégeket a SZOT Dél-ba­latoni Üdülőigazgatóságának kezelésében lévő nyári üdü­lőházak. Az idény előtt ,mintegy harminchatmillió forintos ráfordítással elvé­gezték a karbantartási, fel­újítási, korszerűsítési mun­kákat. Az első beutaltakat május 3-án fogadják a si­ófoki Ezüstpart négy üdülő­jében, és május 9-ig meg­érkeznek a vendégek a töb­bi nyaralóházakba is. Júni­us 18-án indul a gyermek­­üdültetés, és a főszezon alatt egyszerre tizenegyezer fel­nőtt és gyermek élvezheti itt a nyár örömeit. Kitüntetések az ünnep alkalmából A munka ünnepe alkal­mából kitüntetéseket ado­mányoztak a mozgalmi mun­kában kitűnt szakszervezeti tisztségviselőknek. Vas me­gyéből az alábbiak részesül­tek kitüntetésben: Szakszervezeti munkáért arany fokozat kitüntetésben részesültek: Bende László, a Szakszervezetek Vas megyei Tanácsának tagja, a VASS­­TERV igazgatója, Bódy An­tal, a Vízügyi Igazgatóság szakszervezeti bizalmija, Dobri Mária, az SZMT Köz­ponti Könyvtárának fel­dolgozó könyvtárosa, Gás­pár Ferencné, a Szombathe­lyi Városgazdálkodási Vál­lalat szakszervezeti bizal­mija, Gróf József nyugdíjas, Vasvár Szakmaközi Bizott­ságának titkára, Márkus Ferencné, a Sabaria Cipő­gyár szakszervezeti bizalmi­ja, Mécs Sándorné, a Sár­vári Városgazdálkodási Vál­lalat szb gazdasági felelőse, Oláh Gyula, a Vas megyei Élelmiszer Kereskedelmi Vállalat függetlenített szb­­titkára, Őri Márton, a Styl Ruházati Vállalat szakszer­vezeti bizalmija, Pintér Jó­­zsefné, az Építők Vas me­gyei Bizottsága és a VASÉP V. szb­ tagja, Polgár Károly, a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete Vas megyei­­Bizottsága gazdasági bi­zottságának vezetője, Schmuck Ferencné, a Kő­szegi Mezőgazdasági Szak­­középiskola szb gazdasági felelőse, dr. Sipos Endréné, a Közalkalmazottak Szak­­szervezete Vas megyei Bi­zottsága nőbizottságának ve­zetője, Stitniczky Jenő, a LATEX V. Kőszegi Bútor­szövetgyára stb munkavé­delmi felügyelője. Szabó László, az Egészségügyi Dol­gozók Szakszervezete Vas megyei Bizottsága bérbizott­ságának vezetője. Szakszervezeti Munkáért ezüst fokozat kitüntetést huszonhatan. Kiváló Munkáért minisz­teri kitüntetést hárman. Szakszervezeti Munkáért oklevél kitüntetést 175-en kaptak. __ A NÉPSZAVA április 23-i számának utolsó ol­dalán mintegy harminc sor elmarasztaló írás je­lent meg megyénk egyik leglátogatottabb műemlék­­épülete, a jáki templom állapotáról, környezetéről. A cikk felett három mo­zaikfotó is megjelent, de ezen nem a kifogásolt kör­nyezetet ábrázolják, csupán egy-egy részletet a műem­léképületről. A cikk olva­sása után magam is meg­látogattam a bírálat „tár­gyát”, s így a korábbi és a friss tapasztalataim bir­tokában kelek vitára az írással. A cikkíró így kezdi: — „Azt a műemlékkedvelőt, aki vonzódik a nyugati végekhez, különös tekin­tettel Ják községre, és annak híres templomára, már az odavezető úton meglegyinti az idők szele. Hogy ilyen líraian vezes­sük fel mondandónkat.” — A lírai magasságból azután ugyancsak alábbszállt B. Sz., mert a továbbiakban már csak a nyűgös nyafo­­gás jellemzi műélvezetét, „műemlékkedv­elő” kör­útjáról csak a csomókra emlékezett, amit a kákán talált: — „A templom körül gurul a szemét, nylonzacskók, ételhulla­dék, galambmúmia, más vegyes kategóriába soro­landó matériákkal egye­temben.” — Lám csak, mindig a matériával van a baj ..., ám alig hihető, hogy a községbeliek, kör­nyéken lakók a templom mellé járnának falatozni. Csak nem a kritizáló tu­risták hagyták szanaszét az ételhulladékot?! A galamb­múmiát — ha valóban lá­tott ilyet B. Sz. — nyil­ván a friss tavaszi szél sodorta le a 20—30 méte­res templomtoronyról. Én nem láttam ezt sem, a szemetet sem. Láttam vi­szont a frissen nyírt pá­zsitot, üde, harsogóan zöld örökzöldeket, viruló tavaszi virágokat, a környezethez illő rendben, pompában. A templom egész környezeté­re a gondosság jellemző. De az élővilággal is ha­dakozik a Népszava cik­ke: — „A templom falán fekete legyek milliói hem­zsegnek, szinte befeketítik a naprangyolta köveket. Kényelmetlen asszociáció­kat keltenek.” — Kár volt a lírai síkról leereszkedni, szenvedve így a kényelmet­len asszociációktól. A le­gyek (galambok is) a ter­mészethez tartoznak, s ha süt a Nap, hát bizony sze­retnek sütkérezni a langy­­meleg köveken. A műem­lékszerető embertől elvár­ható a természet szeretete is, s elnéző türelmessége a legyek létezése iránt. Egyébként: sem légyből, sem szemétből Vas megyé­ben sincs több, mint bár­hol másutt az országban. Az igazság szeretete mon­datja ezt velem, nem csu­pán egészséges lokálpatrio­tizmusom, s a „nyugati végek" elfogultsága. Aki állt már a jáki templom tövében, az — ha valóban szereti a szépet, a műem­lékeket — aligha tud le­gyekre, szemétre koncent­rálni csupán. Több tucatszor magam is megcsodáltam már a nyolcszázéves épületet: monumentális méretei, épí­tészeti stílusa, gyönyörű szobrai, kőfaragásai még a „krakkói méretű” mállás állapotában is lenyűgöző­­ek, s méltán európai hí­­rességűek. Mert a cikk így folytatódik: ,,... a csodás épület, nem kevésbé pá­ratlan szobraival rossz ál­lapotban van. Már-már „krakkói méretű” mállás jellemzi, holott errefelé nincs intenzív légszennye­zés.” — Pedig, elhihetik, nem mesterségesen mál­­lasztják! Csakhát a nyolc­száz év még a kőszobrok­nál is matuzsálemi kor! S még folytatódik a kri­tika: — „Néhány osztrák turista áll meg előtte. Ami­kor ellépek mellettük, egy éles női hang utánam szól: Bemehet, de dobjon valamit a perselybe!" — Most rajtam az elképedés, a kétkedés, a kényelmetlen asszociációk sora: az oszt­rák turisták szólították volna fel adakozásra a szegény szomszédot? Alig­ha avatkoznak ennyire a belügyeinkbe!... — „En­nek semmi akadálya. Az engedélyt is köszönöm. Azért érdekelne, hogy mi­re fordítják...” — fejező­dik be a panaszáradat. Vajon mire? Talán a tu­rizmus ártalmainak eltün­tetésére? A málló kőszob­rok helyreállításának ha­talmas költségeihez képest a turisták bedobott forint­jai csak a szegényasszony „kétkrajcárját” jelenthe­tik. A restaurálás úgy tu­dom a műemlékvédelem napirendjén szerepel, s nyilván csak az anyagi fe­dezet hiánya késlelteti. Ami viszont telik a „kétkraj­­cárokból”, azt hanyagság semmiképp sem késlelteti. A helyi tanács és más il­letékesek birtokában is sok-sok levél (külföldről érkezett is) tanúsítja az idelátogatók elégedettsé­gét, lelkesültségét a látot­tak iránt! Ugyanezt bi­zonyítják az időről időre visszatérők növekvő szá­ma is. A napokban hallottad egy turistacsoport beszél­getését Szombathelyen, a Berzsenyi téren. A püspö­ki palota előtt a műemlék­együttest csodálva beszél­gettek: „Sokszor, szinte havonta megfordulok itt. A barokk csodálatán túl még valamin csodálkozom. Itt tanyázik a város szin­te valamennyi galambja. A járdán, a környéken még­sem látni ennek nyomát sem. Vajon hogy csinálják ezt...?” Íme ez is egy vélemény a turisták szá­jából. Nekünk, érthető mó­don ez a szimpatikusabb. De meghallgatni, sőt meg­szívlelni mindegyiket meg kell. Ezt diktálja a vendég­­szeretet ... — bem — A jáki templom védelmében Vízművet avattak Uraiújfaluban Több évtizedes gondja ol­dódott meg az uraiújfaluiak­­nak, mert megépült a köz­ség vízműve. Kedden dél­után adták át ünnepélyesen, ebből az alkalomból a mű­velődési házban jöttek ösz­­sze a helybeliek. Jelen volt Udvardi Julianna, a sárvári városi pártbizottság titkára. Szele Ferenc, a megyei tanács általános elnökhelyet­tese beszédében hangsú­lyozta, hogy ez az év az ünnepek és a tettek eszten­deje. A megoldandó fel­adatok közül az egyik leg­fontosabb a falvak urbani­zációja, aminek talán a leg­fontosabb feltétele az egész­séges ivóvíz. A vízellátási program méretei, jelentősé­ge csak a falvak villamosí­tásának programjához ha­sonlítható. Háromszázharmincnyolc uraiújfalui házba jutott el most a vezetékes ivóvíz. A mélyfúrású kút, a vízto­rony, a majdnem­ hét kilo­méteres hálózat és a bekö­tések több mint húszmillió forintba kerültek. A Szén­savtermelő Vállalat, a köz­ség lakói pedig tetemes anyagi hozzájárulással és sok társadalmi munkával segítették a vízmű elkészül­tét. A megyében a harmadik Műszaki állomás Körmenden Elkészült a Magyar Autó­klub Vas megyei szerveze­tének körmendi műszaki ál­lomása, melyet ünnepélyes keretek között a megye ál­lami, társadalmi vezetőinek, a magyar és osztrák (ÖAMTC) autóklub képvise­lőinek jelenlétében Illés Im­re Körmend város tanácsel­nöke avatott fel. A 8-as főút és a Nap ut­ca kereszteződésében lévő korszerű állomás műszeres felszerelése, építése 3 és fél millió forintba került. A beruházáshoz a Magyar Au­tóklub kétmillióval. Vas megye Tanácsa másfélmillió forinttal járult hozzá. Ugyancsak milliókban mér­hető az a társadalmi mun­ka, melyet a helybeliek, az üzemek, vállalatok dolgozói végeztek. Az építkezést a Szervo gazdasági munka­­közösség vállalta, gyors munkájuk eredményeként, hét hónap alatt készült el a minden igényt kielégítő lé­tesítmény. 0 , 0 A 105 négyzetméter alap­területen négy személygép­kocsi egyidejű javítását négy főállású szerelő végez­heti, a korszerű műszerek diagnosztikai,­­közlekedés­­biztonsággal kapcsolatos vizsgálatokra alkalmasak. Az év második felétől a környék klubtagjai már műszaki vizsgára is jelent­kezhetnek. Ugyancsak hely­ben intézhetik azokat az adminisztrációs (hitellevél­­lel, utazással, tagsági felvé­tellel kapcsolatos) ügyeiket amiért eddig Szombathelyre kellett utazni a környékbe­lieknek. 0 - 0 A gyors, kiváló munka el­ismeréseképp az avatás után Balogh Tibor az MA főtit­kára kitüntetéseket adott át az építőknek. Felvételün­kön — amely a lap első ol­dalán látható — az utolsó simításokat végzik az épü­let környékén. —sk— Fotó: T. L. 1985. május 7. Csütörtök

Next