Vas Népe, 1985. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-01 / 179. szám
Íz Kcholizmus Elleni Állami Bizottság ajánlása Az Alkoholizmus Elleni Állami Bizottság ajánlást adott ki az egészséges, józan életmódot elősegítő és az alkoholfogyasztást visszaszorítómunkahelyi programokhoz. Javasolja a vállalatoknak,s az intézményeknek, hogy hozzanak létre alkoholizmus elleni bizottságokat, amelyek a vállalati társadalmi szervezetek közreműködésévelmunkacsoportokat, aktívagárdákat alakíthatnak. Ezek aztán együttműködhetnek a lakóterületek alkoholizmus elleni bizottságaival, a szociál- és családpolitikai, munka-, gyermek- és ifjúságvédelmi szervekkel. Az állami bizottság ajánlja a vállalatoknak és vezetőiknek : szerezzenek érvényt azoknak a jogszabályoknak és intézkedéseknek, amelyek megtiltják alkohol bevitelét és fogyasztását a munkahelyeken. Szakelőadásokb an kétok szervezésénél ismertessék a túlzott mértékű szeszesital-fogyasztás egészségkárosító hatását, következményein segítsék elő az egészséges táplálkozási szokások, s az egészséges életmód kialakítását. A munkavédelmi oktatáson is tudatosítsák a mértéktelen alkoholfogyasztás veszélyeit. A munkahelyi bizottságok, illetve aktívák szükség esetén kezdeményezzék a vállalatok munkavédelmi, üzemrendészeti szerveinél, szigorú ellenőrzéssel — többek között szúrópróbaszerű alkoholszondás vizsgálattal — gondoskodjanak arról, hogy a dolgozók munka közben és azelőtt ne fogyasszanak alkoholt. Rendszeresen kísérjék figyelemmel: a dolgozókat ellátják-e meghatározott mennyiségű védőitallal, a büfékben kapható-e üdítő ital. Fontos az is, hogy a munkatársak, a bizottságok felhívják az üzemegészségügyi szervek figyelmét a gyakran és mértéktelenül italozókra, segítsék elő ezek gyógyítását, utógondozását. Az alkoholizmus elleni bizottság aktivistái vegyék pártfogásba az alkoholizmus miatt szenvedő betegeket, rendszeresen látogassák őket és családjukat, érdeklődjenek problémáikról, segítsék azok megoldását. Kezdeményezzék védett munkahelyek, üzemrészek létrehozását. Azoknál a vállalatoknál, ahol az alkoholisták, száma indokolja, és adottak a feltételek, ajánlatos alkoholizmus elleni klubok létrehozása— olvasható az Ipari Közlönyben megjelentetett ajánlásban. Döntés a dorogi égetőmű ügyében Az égetőmű felépítése mellett döntöttek Dorogon, s a városi tanács szakigazgatása szerve rövidesen kiadja az építkezés megkezdéséhez szükséges területfelhasználási engedélyt. Így foglaltak állást a dorogi városi tanácsnál kedden rendezett megbeszélésen, amelyen a tanács vezetőin kívül részt vettek a helyi párt- és társadalmi szervek képviselői is. A megbeszélésen összegezték a lakosság tájékoztatására az elmúlt hetekben rendezett nyilvános fórumok tapasztalatait. Elmondták, hogy a leendő égetőmű működésének ismertetésére öt fórumot szerveztek, s ezeken az Ipari és az Egészségügyi Minisztérium, az Országos Tervhivatal, az Országos Vízügyi Hivatal, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, valamint a tervezők és kivitelezők igyekeztek eloszlatni azokat a kételyeket, amelyeket az égetőmű felépítésének a híre keltett a lakosságban. A szakemberek tényekkel bizonyították, hogy az égetőmű üzemeltetése nem jelent semmiféle veszélyt, műszaki paramétereinek meghatározásánál a legszigorúbb környezetvédelmi előírásokat vették alapul, a szokásosnál ötszörtízszer szigorúbb határértékeket szabtak meg. Ez ugyan a beruházást jelentősen megdrágítja, deígy biztosítható, hogy az alkalmazott technológia maradéktalanul ■megfeleljen a környezetvédelmi követelményeknek. A dorogi égetőműben a világon ma ismert legkorszerűbb módszerrel, zárt technológiai láncban ártalmatlanítják a veszélyes ipari hulladékokat. Ezáltal a hulladékok égetése nem okoz semmiféle környezeti károsodást, nem szennyezi a település levegőjét. A keddi döntés alapján rövidesenmegkezdődhet az 1,5 milliárd forintba kerülő égetőmű építése. A tervek szerint 1988-ban adják át rendeltetésének az évi 25 000 tonna ártalmas ipari hulladék elégetésére alkalmas környezetvédelmi beruházást, amely elsősorban a dorogi gyógyszergyár, a Chinoin és az EGIS Gyógyszer Gyár veszélyes hulladékát semlegesíti. Csilággazdaság Késztermékek és nyersanyagárak A jövő gazdaságpolitikájának kialakítása szempontjából mindenütt meghatározó fontosságúak az árprognózisok, annak becslése, hogy bizonyos áron beszerezhető olaj, szén, vagy vasérc felhasználásával mekkora ütemű ipari fejlődés, gazdasági növekedés érhető el a jövőben. Az elmúlt évtized kétszeri nyersanyag- és olajárrobbanása megmutatta, hogy a váratlan árfejlemények milyen mély recessziót okozhatnak a tőkés világban, illetve milyen éles megvilágításba helyezik a szocialista országok gazdasági alkalmazkodóképességének fogyatékosságait A hetvenes évek elején gyökeresen átrendeződtek a nyersanyagok és feldolgozóipari termékek árai, szélesre nyílt az „árolló”, az évtized elején másfélszer gyorsabban emelkedtek az úgynevezett primér termékcsoportok árai. Az 1979. évi újabb olajárrobbanáskor — egyik évről a másikra 170 százalékra emelkedett a fekete arany ára — ugyanaz, csak tompítottan ismétlődött meg. AZ ÁROLLÓ MOZGÁSA Hazánk az elmúlt évtizedben részben ezeknek az átrendeződéseknek a hatására szenvedett el a külkereskedelemben 20 százalékos árveszteséget, vagyis enynyivel több terméket kényszerült a drágább import ellensúlyozására exportálni. A közgazdasági elmélet szerint, ha drágábbak más árucsoportokhoz viszonyítva az anyagjellegű termékek, „javul a cserearányuk”, akkor ennek megfelelően gyengül a feldolgozás jövedelmezősége. Kifizetődőbbé válnak azok a befektetések, amelyeket az elsődleges, kitermelő szektorokban eszközölnek, vagyis e képlet szerint visszaesnek a feldolgozóipari beruházások. Persze csak elméleti „tökéletes szabadpiacot” feltételezve játszódnak le így az események, következik be előbbutóbb automatikusan a fordulat. Az anyagjellegű termékek kínálata a fejlesztések révén idővel bővül, az árak így ismét eltolódnak a késztermékek javára. Közgazdászok kimutatták, hogy az elmúlt száz évben többször is lejátszódott ez az átrendeződési folyamat, így az első világháború után az anyagok felé tolódtak el az árarányok, és ez történt a második világháborút követően is. A kitermelői „boom” 1951-ben tetőződött, ettől kezdve megint a feldolgozóipari árak emelkedtek gyorsabban. A hetvenes években kezdődött harmadik átrendezési folyamat most is tart, a nyersanyagok jelenlegi keresettsége annak jele, hogy az alapanyaggyártó ágazatok még nem futottak föl olyan mértékben, hogy az letörte volna az árakat — állítják a kutatók —, akik tartózkodnak attól, hogy megjósolják, visszaszerzi-e és mikor a feldolgozóipar vezető szerepét. NYERTESEK ÉS KÁRVALLOTTAK A feldolgozóipari termékek alighanem általában már nem nyerik vissza korábbi árelőnyüket. A hagyományos, viszonylag kevés szellemi tőkét megtestesítő, a feldolgozottsági fok alacsonyabb szintjén álló textilipari, kohászati termékek semmi esetre sem. Ami pedig a tudásigényes, nagy hozzáadott értéket megtestesítő, jelentős kutatási, fejlesztési munka eredményeként gyártott termékeket illeti, ezek helyzetét a viharos árváltozási folyamatok eddig sem érintették, előállítóik jövedelmezősége, árnyeresége tartósan kedvező volt a hetvenes években is. Néhány vezető tőkés ország, és számos, az ipari fejlődés élvonalában álló vállalat példája azt jelzi, hogy a gazdasági felzárkó-ózás útja csak az igényesebb termékek piacán való helytállás lehet — különösen olyan ország esetében, mint a miénk, ahol főként a szellemi kapacitások kihasználásában rejlenek óriási tartalékok. A nyersanyagpiaci átrendeződés csak néhány, olajjal, vagy egy-egy keresett ásványkinccsel rendelkező fejlődő országnak kedvezett, az országok többsége kárvallottja volt az „olló” szétnyílásának. Jellemző, hogy a hetvenes években számos fejlődő ország is a késztermékkereskedelem súlyának növelésében kereste az előrelépés útját. Sikerrel járt például Brazília, amely kivitelében az 1970 évi 20 százalékról a jelenlegi hatvan százalékra futtatta fel a késztermékek részarányát. Az újonnan iparosodott országok is kétszeresére, mintegy 8 százalékra növelték a jelzett időszakban részarányukat a nemzetközi iparcikkforgalomban — igaz, főképp csak a hagyományosnak számító fogyasztási javak, vagy a vezető tőkés országoktól átvett beruházási javak piacán növelték súlyukat. A nyersanyagárak átrendeződésének világméretű költségeit a legkevésbé a csendes-óceáni térség országai érezték meg: Japán, az Egyesült Államok, egyes délkelet-ázsiai országok gyorsan kezdték háttérbe szorítani a fogyasztásban és a termelésben az energia- és anyagigényes termékeket, és álltak át a tőke- és munkaigényes gyártmányokra. A CSÚCSTECHNOLÓGIA ELŐRETÖRÉSE A legfejlettebb tőkés országok az árrobbanás következtében 1974-ben még 8 milliárd dolláros fizetési mérleghiányt halmoztak föl, 1978-ra ezt már ledolgozták, 30 milliárd dolláros többletet értek el az említett módszerekkel. A magas feldolgozottsága fokú, azon belül is a piacon keresett, élenjáró gyártmányok értékesítésével ellensúlyozták az árváltozások veszteségeit. Nagyfokú cserearányromlást a fejlődő világ országai és egyes szocialista országok szenvedtek el, s főképp nem az árarányár módosulása, hanem az alkalmazkodási folyamat elhúzódása, lassúsága következtében. Végül is nem a nyersanyagok és az energiaféleség drágulása fokozta elsősorban gazdasági gondjaikat, azok csak kiélezték a gazdálkodás gyenge pontjait: a merev áruszerkezetet, a piaci igényekre nem tekintő választékot, a fogyatékos minőséget. Ezen országcsoport tekintélyes árvesztesége részben abból adódott, hogy nem tudtak feldolgozott ipari termékeikkel versenytársaikhoz hasonlóan kedvező árakat elérni. M. J. Tanuló munkásnők — Első hallásra nem lehetetlen, de próbáljuk csak meg egymás után kétszázszor! A feladat: öt, úgynevezett takácscsomót kell kötni a szálra huszonhét század perc alatt. A Magyar Selyemipari Vállalat szentgotthárdi gyárában kaptuk ízelítőül ezt a feladatot. Végrehajtásához természetesen gyakorlott szövőkézre van szükség. Nem munkaközi szünetben csöppentünk ebbe az ügyességi próbába, hanem nagyon is komoly foglalkozást látunk: szövőnők tanulnak gyorsabb, célravezetőbb mozdulatokat a gyár oktatótermében, a gépeknél. Több iparágban vannak olyan módszerek, amiknek segítségével növelhető a termelékenység anélkül, hogy jobban igénybe vennék ezzel a munkást. Apró változtatásokkal, mozdulatok ésszerűsítésével esetenként igen látványos eredmény érhető el. A gotthárdiak az úgynevezett Werner módszert tanulták, illetve a tanulás lassan befejeződik, az egész gyár megismerte az új munkamódszert. A győri Rábatextnél tanultak azok a gyári instruktorok, akik később továbbadták „tudományukat”. Egyikük Holecz Ferencné, tizenhét éve a gyár dolgozója. — Ügyességet, gyorsaságot fejleszt ez a módszer — tájékoztat. — Szervezettebbé teszi a munkát, s javul a minőség is. Saját cikkösszetételünknek megfelelően vettük át az amerikai cég módszerét. A dolgozók négy hétig a tanműhelyben, három hétig a munkahelyen, a szövődében gyakorolják. Nem könnyű a módszer elsajátítása, igen sok akarat, kitartás kell hozzá. De megéri, mert a szövőnek több ideje marad a gépek ellenőrzésére, rendszerezettebb a munkája. Így lehet „ura” annak a húsz gépnek, amin dolgozik. A két éve tartó tanfolyamnak máris igen jó tapasztalatai vannak. Jól jártak, akik megtanulták a módszert, hiszen tökéletes minőség után negyvenszázalékos prémiumot is kaphatnak. A több, jobb szövet nemcsak a szövőnők bérét emelte, hanem a gyárnak is sokat jelentett. Olyannyira, hogy a tanfolyam költségei már az első félév után megtérültek... —más Fotó: H. P. Holecz Ferencné. — Nagyon hasznos eza módszer. " „Drága” csirkék A feldolgozott baromfihús jó exportüzlet. Ennek szellemében irányítja piaci kapcsolatait a sárvári Baromfifeldolgozó Vállalat. A napokban írtunk arról, hogy az országban a legmagasabb árat adják a baromfiért. Mi a helyzet a másik oldalon? Sajnos, a termelő szemszögéből nem ennyire egyértelmű a kép. A megye tsz-eiben az utóbbi években a vágóbaromfi termelésben is erőteljesen érvényesültek a kedvezőtlen piaci hatások. A szerződések kötésekor már eleve kevesebb csirkében állapodtak meg a felek. A visszafogott termelést a nagyarányú elhullás és az átlagsúly csökkenése tovább mérsékelte, így a megye tsz-eiben tavaly 11 százalékkal kisebb volt a csirkéből szerzett jövedelem, mint két évvel korábban. A baromfitenyésztés meghatározó ágazat a gazdaságokban. Úgynevezett árucsirkét harmincegy tsz-ben állítanak elő. A hústermelésben a baromfi a legnagyobb tétel. A csibenevelő telepek nagy része elavult. Ilyennek tekinthető az olajtüzelésű telep is, hiszen ezek működtetése egyre kevésbé gazdaságos, átalakításukhoz nem sok gazdaságnak van pénze. A jövedelmezőség csökkenése miatt egyelőre nem várható a csirkenevelés fellendülése. Képünk egy tsz-tojóházban készült. KT. 1985. augusztus 1. Csütörtök