Vas Népe, 1985. október (30. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-01 / 230. szám
Kitüntetések, elismerések a Fegyveres Erők Napja alkalmából A Fegyveres Erők Napja alkalmából országszerte, így megyénkben is ünnepségeket rendeztek a múlt hét végén. A haza védelmében a néphadsereg, a határőrség, a BM-szervek és a Munkásőrség állományában kiemelkedően tevékenykedők közül a közrend biztosításában, valamint a szolgálat teljesítésében elért kimagasló eredményeik elismeréseként megyénkből is többen részesültek különböző kitüntetésekben, elismerésekben. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa pénteken a Parlament kupolacsarnokában rendezett központi ünnepséget, amelyen Németh István határőr ezredesnek, a Magyar Népköztársaság Kardokkal Díszített Csillagrendje kitüntetést adományozták. Az Elnöki Tanács Kiváló Szolgálatért Érdemrenddel tüntette ki Dobány Lajos r. alezredest, a celldömölki városi-járási rendőrkapitányság csoportvezetőjét és Horváth Jenő körmendi munkásőr szakaszparancsnokot. A Haza Szolgálatáért Érdemérem, arany fokozatát adományozták: Horváth Sándor sárvári munkásőrnek, Földes Lászlónak, az MHSZ megyei vezetősége főelőadójának, Kiss József r. őrnagynak, Gudics Jánosné gersekaráti lakosnak, özv. Kelemen Józsefné rumi lakosnak, Preininger Ferencnek, Kőszeg város tanácselnökének, Osvald Győzőnek, a vasszécsényi községi közös tanács elnökének, Tóth Gyulának, a Sárvári Cukorgyár igazgatójának, Tóth Péter r. törzszászlósnak, Szanyi Károlynak, a Munkásőrség megyei parancsnoksága alosztályvezetőjének, Mukics Gyuláné felsőszölnöki lakosnak, valamint Nagy István polgári védelmi törzsparancsnoknak. A Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst és bronz fokozatában, valamint a Közbiztonsági Érem különböző fokozataiban 91-en részesültek. A belügyminiszter soron kívül 1. századossá léptette elő dr. Hegedűs Lászlót, a Vas megyei Rendőrfőkapítányság osztályvezetőjét, és v. őrnaggyá Szarka Károlyt, a Vas megyei Rendőrfőkapitányság századosát. A honvédelmi miniszter 30 tisztet és 17 tiszthelyettest léptetett elő magasabb rendfokozatba, és tartalékos tiszti kinevezésekre is sor került. A KISZ Központi Bizottsága Kiváló Ifjúsági Vezető kitüntetéssel ismerte el a Határőrség állományába tartozó Holdosi József zászlós munkáját. Dr. Kuti Béla r. vezérőrnagy gratulál Szarka Károlynak, akit a belügyminiszter őrnaggyá léptetett elő. Sikerült Robika műtétje A múlt héten megműtötték Münchenben Bágyi Robit. Azt a hatéves kisfiút, akinek külföldi szívműtéti költségeihez sokan hozzájárultak megyénkből is. A kisfiú szeptember 8-án kelt útra szüleivel Pécsről az NSZK-ba. Az előzetes orvosi vizsgálatok után meg kellett csináltatni a fogait. (A rossz tejfogakat is altatás közben húzták ki, s félő volt, hogy a kisebb műtét során gennyes góc keletkezik a szervezetében.) Ugyancsak az előzetes orvosi vizsgálat állapított meg elváltozást a tüdejében. Emiatt az orvosok a vártnál kockázatosabbnak ítélték a műtétet. Végül szerdán hatórás műtéten esett át Robika - sikerrel. A fentiekről a kisfiú Pécsen élő nagymamája értesítette szerkesztőségünket. Naponta telefonál Münchenbe. A nagymama beszámolt arról is, hogy a kisfiú állapota egyre javul, jól eszik, s vasárnap már „veszekedett” is a szüleivel. a Víz- és Csatornaműnél fűzve, hogy előnyére változott. G. S.: — Nekünk ilyen gondunk nem volt. Emlékszem, a soron kívüli bérfejlesztéskor például a mi vezetőnk azt mondta: ennyi pénz van, oszd el úgy, ahogy gondolod. Aztán ezután ültünk össze egyeztetésre a munkaügyi osztályvezetővel, a párttitkárral és az szb-titkárral. K. E.: — A főnökök megítélését végül úgy öszszegeztük, hogy 95 százalékban jogos kritika érte őket a helyenként nem megfelelő beszédmód, magatartás miatt. — Úgy tudom, az itt dolgozók között elég sok a betanított munkás, a segédmunkás. Okoz-e nehézségeket ez a szakszervezeti munkában? P. J.: — A mi területünkön korábban sok volt a „vándormadár”, sokan már tele munkakönyvvel léptek be hozzánk. Ez abból adódott, hogy amikor átadták a telepet, elterjedt a városban, nem kell itt dolgozni, minden gépesítve van. Ez vonzotta az embereket. De akik emiatt jöttek, szépen el is mentek. Most már törzsgárdánk van, s a szakszervezeti munka is könynyebb. K. E.: — Néhány éve az építőipari területen dolgozó munkásainkra is jellemző volt: egyik napról a másikra vették a munkakönyvüket. Az ösztönzési rendszerrel, a bérezéssel sikerült gátat szabni ennek. 99 százalékos a szervezettség nálunk. Vannak nehezen meggyőzhető emberek, de nem hiszem, hogy nehezebb lenne a szakszervezeti munka itt, mint más vállalatnál Áremelésekkor bizony többen megkérdezik a bizalmiakat: hol volt a szakszervezet, amikor az árakat emelték? De a kedélyek azért lecsillapodnak. Választások előtt s minden alkalommal megmondtuk a dolgozóknak: ne követeljenek túlzásokat, adni csak abból lehet, amit megtermeltünk. — Túl vannak a választásokon. Milyen volt a hangulat a tagság, a bizalmiak körében? G. S.: — Nem voltak különösebb gondok. Úgy tapasztaltam, nagyon jól bevált a titkos választási mód, különösen ott alkalmaztuk haszonnal, ahol kettős jelölés volt. Huszonhat éves tagságom alatt úgy látom, ez a mostani a legjobb módszer. Jónak tartom a kétlépcsős választást is, de nálunk — éppen a területi szétszórtság miatt — ez nem volt kivitelezhető. Sz. Z.: — Most választottak meg bizalminak. Korunkban nagyon sokat számítanak az anyagiak, sokan csak arra figyelnek, hogyan képviselte őket a bizalmi az órabér, a mozgóbér megvitatásánál, elosztásánál. Nehezen értik meg, hogy a bizalminak a gazdasági vezetővel is együtt kell működnie, adott esetben a termelés érdekében őt segíteni, kell. Rendkívül nehéznek tartom a bizalmi munkáját, a közvetítést a csoport és a gazdasági vezető között. K. E.: — Többnyire a régi bizalmiakat megerősítették tisztségükben, újakat elsősorban nyugdíjazások, áthelyezések miatt választottak. Rendben, minden zökkenő nélkül folytak le a választások, jó volt a hangulat is. Én azt tartom jó bizalminak, aki menet közben állandóan figyelemmel kíséri társai munkáját. Nem az a lényeg, hogy megtartsa a bizalmi csoportgyűléseket, hanem hogy ott éljen köztük. Tudjon a bajaikról, s menet közben figyelmeztesse társait hibákra, fogyatékosságokra is. Nevelje a tagságot, ugyanakkor — ha kell — álljon ki az érdekében. — Most, a választások után melyek azok a feladatok, amelyeket a legsürgősebb megoldani? P. J.: — A társaim és én egészségre veszélyes munkahelyen dolgozunk, mégsem kapunk pótlékot ezért. Tudom, hogy más vállalatnál kapnak a dolgozók veszélyességi pótlékot. Nálunk állítólag az alapbérben van, de nem vesszük észre. Az órabérünk elmaradt más üzemrészekétől, például a Vépi úti telepétől. Aztán gond az is, hogy minden terület képviselője nem kerül be az szb-be. Ezt korábban azzal próbálták pótolni, hogy a főbizalmiakat is meghívták az ülésekre. Egy darabig így volt, aztán abbamaradt. Jó lenne viszszaállni a régi rendre. Sz. S.: — Nálunk különösen nehéz a helyzet. A csoportomban nyolc alkalmazott, s nyolc fizikai állományú dolgozó van. Nehéz egyeztetni, összehozni a közös érdekeket, most a kezdet kezdetén ez óriási feladat lesz számomra. K. E.: — Én inkább arról beszélek, mit kell tennünk szociális téren. A Vépi úti telepen nagy a zsúfoltság, de már építik az újabb helyiségeket. Tervezünk új fogorvosi rendelőt is kialakítani, a jelenlegi eléggé kicsi. A szervezeti felállásunkon szeretnénk változtatni. Az új szb úgy tudja majd tökéletesebben ellátni feladatát, ha a reszortfelelősök mellé munkabizottságokat is alakítunk. Ettől a változtatástól — főként a munka minősége terén — sokat várunk. N. M. 1985. október 1. Kedd Október 5—6: Őszi nagyvásár Debrecenben Debrecen ismét vásárra készül: a nagyerdő évszázados fái alatt október 5-én és 6-án rendezik meg az őszi nagyvásárt. Az árusok találkozójára az ország minden részéből érkeznek: legtöbben a fővárosból jelezték részvételüket, de az Ady Endre sétányon és a nagyerdei körúton kínálják majd portékáikat a kaposvári mézesszallácsosok, a zalaegerszegi kárpitosok, a szegedi szűcsök és a hajdúságbeli szűrhímzők, kékfestők, kalaposok, gyékényesek. A mintegy négyszáz árus mellé kitelepülnek a nagyerdőbe a különféle vendéglátóhelyek. Mindkét nap autóvásár is lesz. Régi autó - új per Használt autók vásárlásánál nagyon sok peres vita keletkezik. Ilyen ügyben foglalt állást nemrég a Legfelsőbb Bíróság. Egy tisztviselő két évvel ezelőtt 70 ezer forintért tízéves autót vásárolt. Alig fél év múlva, menet közben, a stabilizátor leszakadt, a kocsi kormányozhatatlanná vált, mert az eleje nagymértékben korrodált. Ezek után a tisztviselő az eladó ellen pert indított, amelyben az autó átadása ellenében a vételárat visszakövetelte. Arra hivatkozott, hogy a vásárláskor a kocsi forgalmi értéke és a vételár között feltűnő aránytalanság volt. Az alsófokú bíróságok ezt az érvet elismerték, a szerződést érvénytelennek nyilvánították, és az eladót, a kocsi ellenében, a vételár visszafizetésére kötelezték. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság más álláspontra helyezkedett. Használt autó vételénél a vevőnek számítania kell arra, hogy a kocsi a korának megfelelő állapotban van, és egyes alkatrészek javításra vagy cserére szorulnak — érvel a határozat. Természetes elhasználódás folytán jelentkező hibákért az eladó nem felel. A szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közötti arány megállapításánál a kocsi adás-vételkori forgalmi értékéből kell kiindulni. Ez pedig csak műszaki adatok alapján nem állapítható meg, hanem figyelemmel kell lenni a szabadpiacon kialakult forgalmi értékre. Az ebben az ügyben adott szakvélemény csak a műszaki adatokra támaszkodott, holott a műszaki érték nem azonos a forgalmi értékkel — mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság. Tisztázni kellett volna, hogy az eladás idején a hasonló típusú autókat milyen áron értékesítették. E nélkül a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közötti aránytalanságot nem lehet megállapítani. Tekintve, hogy a tisztviselő az autót fél évig használta, azt is el kell bírálni, hogy ennek következtében a kocsi műszaki állapotában és értékében nem következett-e be lényeges változás. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az alsófokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és új eljárást rendelt el. H. E. ® ■ $ Szemétkedünk Annak ellenére, hogy egyre kevesebb a kidobnivalónk, még mindig nem vagyunk kellőképpen óvatosak a szemétbe dobált dolgainkat illetően. Nem akarok szociografikus mélységeket fölfedezni azzal, hogy ami az egyik ember számára ócskaság, az a másiknak örömmel fogadott ajándék, mégis úgy érzem, a pazarlás több egyszerű kézmozdulatnál. Néhány alkalommal furcsa kis köztisztasági szabadcsapat csikorog végig az utcánkon, meglátogatva a nagyobb lakótömbök szeméttárolóit. A csikorgás okozója az a babakocsi, amely a jelen esetben munkaeszközül szolgál. A kocsit egy idősebb nő tolja nagy szakértelemmel a lépcsőfeljárókhoz, míg a fiatalabb, enyhén tetovált, kesztyűt húzva a kukákba mélyed. Edények, kenyérdarabok, képeskönyvek kerülnek a babakocsira, elhasználódott kellékei az egyhangúan somfordáló hétköznapoknak. Nem érhet senkit vád, hogy nem ragaszkodik az idejétmúlt dolgokhoz. A baj talán abból származik, ha valaki esetleg más kihajított dolgaiból akar megélni, mert más szemetével veszélyesebb ékeskedni, mint más tollával. De térjünk vissza az elvont moralizálás mezejéről a puszta tényekhez. Az arra rászorulók valamikor engedély fejében guberálhattak a szeméttelepeken. A legtöbbször nem eredménytelenül, s talán mai utódaikat sem a puszta kíváncsiság készteti mélyreható vizsgálódásokra, hanem a kényszer. Viszont minden kényszer mélyén a kiszolgáltatottság mellett ott lapul a beletörődő tehetetlenség is, amit nem ártana végre a szemétbe dobni. — fodor — Egy érdekelt látogató