Vas Népe, 1985. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-01 / 230. szám

Kitüntetések, elismerések a Fegyveres Erők Napja alkalmából A Fegyveres Erők Napja alkalmából országszerte, így megyénkben is ünnepségeket rendeztek a múlt hét végén. A haza védelmében a néphadsereg, a határőrség, a BM-szervek és a Mun­kásőrség állományában ki­emelkedően tevékenykedők közül a közrend biztosítá­sában, valamint a szolgálat teljesítésében elért kima­gasló eredményeik elismeré­seként megyénkből is töb­ben részesültek különböző kitüntetésekben, elismeré­sekben. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága, a Magyar Népköz­­társaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa pénteken a Parlament kupolacsarno­kában rendezett központi ünnepséget, amelyen Németh István határőr ezredesnek, a Magyar Népköztársaság Kar­dokkal Díszített Csillagrend­­je kitüntetést adományoz­ták. Az Elnöki Tanács Kiváló Szolgálatért Érdemrend­del tüntette ki Dobány Lajos r. alezredest, a celldömölki városi-járási rendőrkapi­tányság csoportvezetőjét és Horváth Jenő körmendi munkásőr szakaszparancs­nokot. A Haza Szolgálatáért Ér­demérem, arany fokozatát adományozták: Horváth Sán­dor sárvári munkásőrnek, Földes Lászlónak, az MHSZ megyei vezetősége főelőadó­jának, Kiss József r. őr­nagynak, Gudics Jánosné gersekaráti lakosnak, özv. Kelemen Józsefné rumi la­kosnak, Preininger Ferenc­nek, Kőszeg város tanácsel­nökének, Osvald Győzőnek, a vasszécsényi községi közös tanács elnökének, Tóth Gyu­lának, a Sárvári Cukorgyár igazgatójának, Tóth Pé­ter r. törzszászlósnak, Sza­­nyi Károlynak, a Munkás­őrség megyei parancsnoksá­ga alosztályvezetőjének, Mukics Gyuláné felsőszöl­­nöki lakosnak, valamint Nagy István polgári védel­mi törzsparancsnoknak. A Haza Szolgálatáért Ér­demérem ezüst és bronz fo­kozatában, valamint a Köz­­biztonsági Érem különböző fokozataiban 91-en részesül­tek. A belügyminiszter soron kívül 1. századossá léptette elő dr. Hegedűs Lászlót, a Vas megyei Rendőrfőkapí­tányság osztályvezetőjét, és v. őrnaggyá Szarka Károlyt, a Vas megyei Rendőrfőka­pitányság századosát. A honvédelmi miniszter 30 tisztet és 17 tiszthelyet­test léptetett elő magasabb rendfokozatba, és tartalékos tiszti kinevezésekre is sor került. A KISZ Központi Bizott­sága Kiváló Ifjúsági Vezető kitüntetéssel ismerte el a Határőrség állományába tar­tozó Holdosi József zászlós munkáját. Dr. Kuti Béla r. vezérőrnagy gratulál Szarka Károlynak, akit a belügyminiszter őrnaggyá léptetett elő. Sikerült Robika műtétje A múlt héten megműtötték München­ben Bágyi Robit. Azt a hatéves kisfiút, akinek külföldi szívműtéti költségeihez sokan hozzájárultak megyénkből is. A kisfiú szeptember 8-án kelt útra szüleivel Pécsről az NSZK-ba. Az előze­tes orvosi vizsgálatok után meg kellett csináltatni a fogait. (A rossz tejfogakat is altatás közben húzták ki, s félő volt, hogy a kisebb műtét során gennyes góc keletkezik a szervezetében.) Ugyancsak az előzetes orvosi vizsgálat állapított meg elváltozást a tüdejében. Emiatt az orvo­sok a vártnál kockázatosabbnak ítélték a műtétet. Végül szerdán hatórás műtéten esett át Robika - sikerrel. A fentiekről a kisfiú Pécsen élő nagy­mamája értesítette szerkesztőségünket. Naponta telefonál Münchenbe. A nagy­mama beszámolt arról is, hogy a kisfiú állapota egyre javul, jól eszik, s vasár­nap már „veszekedett” is a szüleivel. a Víz- és Csatornaműnél fűzve, hogy előnyére válto­zott. G. S.: — Nekünk ilyen gondunk nem volt. Emlék­szem, a soron kívüli bér­­fejlesztéskor például a mi vezetőnk azt mondta: ennyi pénz van, oszd el úgy, ahogy gondolod. Aztán ez­után ültünk össze egyezte­tésre a munkaügyi osztály­vezetővel, a párttitkárral és az szb-titkárral. K. E.: — A főnökök megítélését végül úgy ösz­­szegeztük, hogy 95 száza­lékban jogos kritika érte őket a helyenként nem megfelelő beszédmód, ma­gatartás miatt. — Úgy tudom, az itt dolgozók között elég sok a betanított munkás, a segédmunkás. Okoz-e ne­hézségeket ez a szakszer­vezeti munkában? P. J.: — A mi területün­kön korábban sok volt a „vándormadár”, sokan már tele munkakönyvvel léptek be hozzánk. Ez abból adó­dott, hogy amikor átadták a telepet, elterjedt a város­ban, nem kell itt dolgozni, minden gépesítve van. Ez vonzotta az embereket. De akik emiatt jöttek, szépen el is mentek. Most már törzsgárdánk van, s a szak­szervezeti munka is köny­­nyebb. K. E.: — Néhány éve az építőipari területen dolgozó munkásainkra is jellemző volt: egyik napról a másik­ra vették a munkakönyvü­ket. Az ösztönzési rendszer­rel, a bérezéssel sikerült gátat szabni ennek. 99 szá­zalékos a szervezettség ná­lunk. Vannak nehezen meg­győzhető emberek, de nem hiszem, hogy nehezebb len­ne a szakszervezeti munka itt, mint más vállalatnál Áremelésekkor bizony töb­ben megkérdezik a bizalmia­kat: hol volt a szakszerve­zet, amikor az árakat emel­ték? De a kedélyek azért le­csillapodnak. Választások előtt s minden alkalommal megmondtuk a dolgozók­nak: ne követeljenek túl­zásokat, adni csak abból le­het, amit megtermeltünk. — Túl vannak a válasz­tásokon. Milyen volt a hangulat a tagság, a bi­zalmiak körében? G. S.: — Nem voltak kü­lönösebb gondok. Úgy ta­pasztaltam, nagyon jól be­vált a titkos választási mód, különösen ott alkalmaztuk haszonnal, ahol kettős jelö­lés volt. Huszonhat éves tagságom alatt úgy látom, ez a mostani a legjobb mód­szer. Jónak tartom a két­lépcsős választást is, de ná­lunk — éppen a területi szétszórtság miatt — ez nem volt kivitelezhető. Sz. Z.: — Most választot­tak meg bizalminak. Ko­runkban nagyon sokat szá­mítanak az anyagiak, sokan csak arra figyelnek, hogyan képviselte őket a bizalmi az órabér, a mozgóbér megvi­tatásánál, elosztásánál. Ne­hezen értik meg, hogy a bi­zalminak a gazdasági veze­tővel is együtt kell működ­nie, adott esetben a terme­lés érdekében őt segíteni, kell. Rendkívül nehéznek tartom a bizalmi munkáját, a közvetítést a csoport és a gazdasági vezető között. K. E.: — Többnyire a ré­gi bizalmiakat megerősítet­ték tisztségükben, újakat elsősorban nyugdíjazások, áthelyezések miatt válasz­tottak. Rendben, minden zökkenő nélkül folytak le a választások, jó volt a han­gulat is. Én azt tartom jó bizalminak, aki menet köz­ben állandóan figyelemmel kíséri társai munkáját. Nem az a lényeg, hogy megtartsa a bizalmi csoportgyűléseket, hanem hogy ott éljen köz­tük. Tudjon a bajaikról, s menet közben figyelmeztes­se társait hibákra, fogya­tékosságokra is. Nevelje a tagságot, ugyanakkor — ha kell — álljon ki az érdeké­ben. — Most, a választások után melyek azok a fel­adatok, amelyeket a leg­sürgősebb megoldani? P. J.: — A társaim és én egészségre veszélyes munka­helyen dolgozunk, mégsem kapunk pótlékot ezért. Tu­­dom, hogy más vállalatnál kapnak a dolgozók veszé­lyességi pótlékot. Nálunk állítólag az alapbérben van, de nem vesszük észre. Az órabérünk elmaradt más üzemrészekétől, például a Vépi úti telepétől. Aztán gond az is, hogy minden terület képviselője nem ke­rül be az szb-be. Ezt ko­rábban azzal próbálták pó­tolni, hogy a főbizalmiakat is meghívták az ülésekre. Egy darabig így volt, aztán abbamaradt. Jó lenne visz­­szaállni a régi rendre. Sz. S.: — Nálunk külö­nösen nehéz a helyzet. A csoportomban nyolc alkal­mazott, s nyolc fizikai állo­mányú dolgozó van. Nehéz egyeztetni, összehozni a kö­zös érdekeket, most a kez­det kezdetén ez óriási fel­adat lesz számomra. K. E.: — Én inkább arról beszélek, mit kell tennünk szociális téren. A Vépi úti telepen nagy a zsúfoltság, de már építik az újabb he­lyiségeket. Tervezünk új fogorvosi rendelőt is kiala­kítani, a jelenlegi eléggé kicsi. A szervezeti felállá­sunkon szeretnénk változtat­ni. Az új szb úgy tudja majd tökéletesebben ellátni feladatát, ha a reszortfele­lősök mellé munkabizottsá­gokat is alakítunk. Ettől a változtatástól — főként a munka minősége terén — sokat várunk. N. M. 1985. október 1. Kedd Október 5—6: Őszi nagyvásár Debrecenben Debrecen ismét vásárra készül: a nagyerdő évszáza­dos fái alatt október 5-én és 6-án rendezik meg az őszi nagyvásárt. Az árusok talál­kozójára az ország minden részéből érkeznek: legtöb­ben a fővárosból jelezték részvételüket, de az Ady Endre sétányon és a nagy­erdei körúton kínálják majd portékáikat a kaposvári mézesszallácsosok, a zala­egerszegi kárpitosok, a sze­gedi szűcsök és a hajdúság­beli szűrhímzők, kékfestők, kalaposok, gyékényesek. A mintegy négyszáz árus mel­lé kitelepülnek a nagyerdő­be a különféle vendéglátó­helyek. Mindkét nap autó­vásár is lesz. Régi autó - új per Használt autók vásár­lásánál nagyon sok pe­res vita keletkezik. Ilyen ügyben foglalt állást nemrég a Legfelsőbb Bí­róság. Egy tisztviselő két év­vel ezelőtt 70 ezer fo­rintért tízéves autót vá­sárolt. Alig fél év múl­va, menet közben, a sta­­bilizátor leszakadt, a ko­csi kormányozhatatlanná vált, mert az eleje nagy­mértékben korrodált. Ezek után a tisztviselő az eladó ellen pert indított, amelyben az autó átadá­sa ellenében a vételárat visszakövetelte. Arra hi­vatkozott, hogy a vásár­láskor a kocsi forgalmi értéke és a vételár kö­zött feltűnő aránytalan­ság volt. Az alsófokú bíróságok ezt az érvet elismerték, a szerződést érvénytelen­nek nyilvánították, és az eladót, a kocsi ellenében, a vételár visszafizetésére kötelezték. A jogerős íté­let ellen emelt törvé­nyességi óvásra a Legfel­sőbb Bíróság más állás­pontra helyezkedett. Használt autó vételénél a vevőnek számítania kell arra, hogy a kocsi a korának megfelelő álla­potban van, és egyes al­katrészek javításra vagy cserére szorulnak — ér­vel a határozat. Termé­szetes elhasználódás foly­tán jelentkező hibákért az eladó nem felel. A szolgáltatás és az ellen­szolgáltatás közötti arány megállapításánál a kocsi adás-vételkori forgalmi értékéből kell kiindulni. Ez pedig csak műszaki adatok alapján nem ál­lapítható meg, hanem fi­gyelemmel kell lenni a szabadpiacon kialakult forgalmi értékre. Az ebben az ügyben adott szakvélemény csak a műszaki adatokra tá­maszkodott, holott a mű­szaki érték nem azonos a forgalmi értékkel — mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság. Tisztázni kel­lett volna, hogy az el­adás idején a hasonló tí­pusú autókat milyen áron értékesítették. E nélkül a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás kö­zötti aránytalanságot nem lehet megállapíta­ni. Tekintve, hogy a tisztviselő az autót fél évig használta, azt is el kell bírálni, hogy ennek következtében a kocsi műszaki állapotában és értékében nem követke­­zet­t-e be lényeges vál­tozás. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az alsófokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és új el­járást rendelt el. H. E. ® ■ $ Szemétkedünk Annak ellenére, hogy egyre kevesebb a kidob­­nivalónk, még mindig nem vagyunk kellőkép­pen óvatosak a szemétbe dobált dolgainkat illető­en. Nem akarok szociog­rafikus mélységeket föl­fedezni azzal, hogy ami az egyik ember számára ócskaság, az a másiknak örömmel fogadott aján­dék, mégis úgy érzem, a pazarlás több egyszerű kézmozdulatnál. Néhány alkalommal furcsa kis köztisztasági szabadcsapat csikorog vé­gig az utcánkon, meglá­togatva a nagyobb lakó­tömbök szeméttárolóit. A csikorgás okozója az a babakocsi, amely a jelen esetben munkaeszközül szolgál. A kocsit egy idő­sebb nő tolja nagy szak­értelemmel a lépcsőfeljá­rókhoz, míg a fiatalabb, enyhén tetovált, kesz­tyűt húzva a kukákba mélyed. Edények, kenyér­darabok, képeskönyvek kerülnek a babakocsira, elhasználódott kellékei az egyhangúan somfordáló hétköznapoknak. Nem ér­het senkit vád, hogy nem ragaszkodik az idejét­múlt dolgokhoz. A baj talán abból származik, ha valaki esetleg más kihajított dolgaiból akar megélni, mert más sze­metével veszélyesebb ékeskedni, mint más tol­lával. De térjünk vissza az elvont moralizálás meze­jéről a puszta tényekhez. Az arra rászorulók vala­mikor engedély fejében guberálhattak a szemét­telepeken. A legtöbbször nem eredménytelenül, s talán mai utódaikat sem a puszta kíváncsiság készteti mélyreható vizs­gálódásokra, hanem a kényszer. Viszont min­den kényszer mélyén a kiszolgáltatottság mellett ott lapul a beletörődő te­hetetlenség is, amit nem ártana végre a szemétbe dobni. — fodor — Egy érdekelt látogató

Next