Vas Népe, 1985. november (30. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-01 / 257. szám
Kádár János hivatalos londoni tárgyalásai Látogatás a British Museumban (Folytatás az 1. oldalról) Délután Kádár János és kísérete elsőként a British Museumba látogatott. A klasszicista palota hatalmas oszlopcsarnokából nyíló főbejáratnál Kenneth Cooper, a múzeumban működő brit nemzeti könyvtár, a British Library főigazgatója fogadta a látogatókat, s vezette őket ide atörténelmi nevezetességű „kerek” olvasóterembe. A több, mint 40 méter átmérőjű kupolacsarnokban, amelyben egykor Kossuth, Marx, Engels és Lenin is dolgozott, a főigazgató adott tájékoztatást a mintegy 15millió kötetet (könyvet, iratot, újságot) őrző könyvtárból. Annál az asztalnál álltak meg a vendégek, ahol Marx Károly több művét írta, így a Tőkét is. Kádár János itt megtekintette a Tőke egy korabeli példányát, történetesen azt, amelyet Marx a múzeumnak ajándékozott. Ezután rögtönzött tárlaton a könyvtár Hungarica-gyűjteményének néhány darabját mutatták be. Közöttük Mátyás király egy 1488-ban kelt levelét, egy Corvinát, valamint a legkorábban, magyar nyelven kinyomtatott könyvek egyikét. Végül a könyvtár a British Museumban őrzött Magna Charta egy hasonmás példányával ajándékozta meg az MSZMP főtitkárát, aki a szíves gesztust megköszönve, elismerő sorokat írt a vendégkönyvbe. A múzeumi séta után Kádár János Sir Alan Traillnél, London főpolgármesterénél tett látogatást a XVIII. századi Mansion House-ban, Traill hivatalában. ★ Kádár Jánost tegnap este szállásán felkereste Neil Kinnock, a brit Munkáspárt vezére és Denis Healey, a párt vezető külügyi szóvivője („árnyékkülügyminisztere”). Áttekintették a nemzetközi helyzet és a világgazdaság néhány időszerű kérdését, kölcsönösen tájékoztatták egymást pártjaik helyzetéről és soronlevő tennivalóiról. Megelégedéssel szóltak a pártközi kapcsolatok alakulásáról, kifejezték szándékukat azok továbbfejlesztésére. ★ A nap folyamán Kádár János képviseletében Bányász Rezső és Karvalics László koszorút helyezett el Marx Károlynak a High -gate-i temetőben levő sírján, tisztelegve ezzel a tudományos szocializmus megalapítója előtt. Margaret Thatcher ezután kifejtette: " Élénk figyelemmel kísérjük a magyar gazdasági élet fejleményeit és kalapot emelünk az előtt az eredetiség és rugalmasság előtt, amellyel a magyar kormány problémáinak megoldására törekszik. E problémák közül sok valamennyiünk problémája. Angliában jelentős az érdeklődés az Ön országa iránt. Értékeljük a magyar vívmányokat. Érzéseink az erős történelmi kapcsolatokban gyökereznek. Ezekről a kapcsolatokról már Budapesten is szóltam. Az angol—magyar együttműködés történetének kimagasló jelképe az a híd Budapesten, amelyet egy skót épített a múlt században. A hídépítés sokszor használt kifejezés nemzetközi viszonylatban is. Kötelességünk, hogy e kifejezést valódi tartalommal töltsük meg. Az ön londoni útja, a magyar nép vezetőjének látogatása pontosan e célt szolgálja — mondotta befejezésül Margaret Thatcher és poharát a magyar nép jólétére, személy szerint Kádár János egészségére emelte. DÍSZVACSORA Margaret Thatcher csütörtökön este a miniszterelnöki rezidencián díszvacsorát adott Kádár János tiszteletére. A vacsorán részt vettek az MSZMP főtitkárának kíséretében érkezett magyar politikusok, és ott volt a brit közélet számos kiemelkedő képviselője is. A díszvacsorán Margaret Thatcher és Kádár János pohárköszöntőt mondott. Margaret Thatcher pohárköszöntője Margaret Thatcher elöljáróban melegen üdvözölte Kádár Jánost és kíséretének tagjait Nagy-Britanniában, majd így folytatta: — Egy nagyon hosszú és büszke történelmű ország képviselőjeként ön, meggyőződésem szerint, érezni fogja ennek az épületnek, a Downing Street 10-nek a történelmi levegőjét. Ez az épület közel 250 év óta otthona és hivatala az angol miniszterelnököknek. Az ön látogatása önmagában is történelmi esemény: ebben az épületben most először látjuk vendégül egy keleteurópai ország vezetőjét, aki a kommunista párt főtitkáraként látogatott hozzánk. Tavalyi magyarországi útjáról szólva hangsúlyozta: — A legmelegebb emlékeket őrzöm azokról a napokról; nagy kitüntetés volt számomra, hogy én lehettem az első angol miniszterelnök, aki az Ön országába látogatott. Mindig szívesen gondolok vissza a baráti fogadtatásra, és párját ritkító vendégszeretetre, amelyben részesítettek. Emlékszem, amikor a budapesti nagy vásárcsarnokban paprikát és mézet vásároltam, nem fogadtak el tőlem pénzt. A vásárcsarnokban tartózkodók olyan meleg és szívélyes fogadtatásban részesítettek, amelyet soha nem fogok elfelejteni. Remélem, hogy önnek is ugyanilyen tapasztalatai lesznek holnap a Sainsbury élelmiszer-áruházban. Annak is nagyon örültünk, hogy az elmúlt 12 hónap során vendégül láthattuk az ön kollégáit, Szűrös Mátyást és Várkonyi Pétert. Amikor Szűrös Mátyás hivatalomban meglátogatott, egy kínai közmondást idézett: „Jobb valamit egyszer látni, mint ezerszer hallani róla.” Nagyon örülünk, hogy ön most lát bennünket. A csütörtöki megbeszéléseket érintve kiemelte: — Ugyanúgy, mint tavaly Budapesten, világossá vált előttem, hogy milyen sok téren közösek az eszményeink: a béke, a prosperitás, a biztonság tekintetében. A céljainkhoz vezető utak lehetnek különbözőek. A társadalmi igazságosságról talán nem vallunk azonos nézeteket. Helyénvaló azonban, hogy tárgyaljunk azokról a kérdésekről, amelyek elválasztanak bennünket. Nagy biztatás számomra, hogy ezt megtehettük, és megtehetjük a világ jövőjéért érzett közös felelősség hangján — hangoztatta többek között. Margaret Thatcher kiemelte: mi, ugyanúgy, mint önök, — valamennyien európaiak — teljes mértékben elköteleztük magunkat az 1975-ös Helsinki Záróokmány mellett. Ez az okmány tartalmazza a nemzetközi érintkezés és a civilizált kormányzás alapelveit. Az alapokmány azt is célul tűzte, hogy javítson az egyszerű emberek életén, és megnyissa előttük az új érintkezések útját. Éppen ezért nagyra értékeljük, hogy Magyarország a budapesti kulturális fórum megrendezésével járul hozzá a helsinki folyamathoz. Anglia eltökélten keresi a kelet-nyugati kapcsolatok megjavításának lehetőségeit. Ugyanúgy keresi a viszony megjavításának útját a két nagy szövetségi rendszer országai között. Anglia az egyik, Magyarország a másik szövetség tagja. Mindketten hűségesek vagyunk, és hűségesek maradunk szövetségeseinkhez. Nemcsak angol—magyar barátságról van szó. Tudom, hogy mindketten valljuk: az érintkezés európai országok között, ugyanúgy, mint angol—magyar viszonylatban, önmagában is hasznos szerepet játszik, és előmozdítja a bizalom megteremtését a Kelet és Nyugat között Kádár János válaszbeszéde Kádár János válaszbeszédében köszönetet mondott a meghívásért, amelynek — mint hozzáfűzte — készséggel tett eleget. Megköszönte a figyelmes fogadtatást, azokat a megtisztelő szavakat, amelyekkel a brit miniszterelnök hazánkat és a magyar népet illette. — Élve az alkalommal, örömmel teszek eleget annak a megbízatásomnak, hogy átadjam a Magyar Népköztársaság kormánya, személy szerint Lázár György miniszterelnök szívélyes üdvözletét és jókívánságait — mondatta, majd így folytatta: — Az ön 1984-es februári magyarországi látogatását olyan kiemelkedő eseményként tartjuk számon, amely ösztönzően hatott a magyar—brit kapcsolatok fejlődésére. Úgy gondolom, hogy a mai érdemi, nyílt és jó légkörű tárgyalásaink a budapesti megbeszélések megfelelő folytatását jelentik. Szeretném kifejezni azt a reményemet, hogy ez a mostani találkozás, az elmúlt évihez hasonlóan, nemcsak országaink kapcsolatainak bővítését segíti elő. Gondolom, ez a találkozó szélesebb értelemben része az eltérő társadalmi berendezkedésű országok kormányai és népei közötti szükséges kapcsolatoknak is, bizonyos mértékig hozzájárul a mai nemzetközi viszonyok között annyira szükséges jobb megértéshez. — Ismert tény, — hangsúlyozta Kádár János — hogy a Magyar Népköztársaság és az Egyesült Királyság népei a társadalmi fejlődés különböző útját járják, országaink más szövetségi rendszerhez tartoznak. Ennek következtében fontos nemzetközi kérdések megítélésében nézeteink eltérőek. De lényegesnek tartom, hogy vannak találkozási pontok is. Közös az elhatározásunk a kölcsönös előnyökkel járó kétoldalú kapcsolatok fejlesztésére. Egyetértés volt közöttünk abban is, hogy népeink érdekében minden lehetségest meg kell tennünk a feszültségek enyhítéséért, a béke ügyének előmozdításáért. A magyar államvezetés részéről az emberiséget fenyegető legfőbb és mind nagyobb veszélynek a fegyverkezést tekintjük, amely minden nép számára egyre súlyosabb terheket jelent. Szövetségeseinkkel, a Varsói Szerződés többi országával együtt ennek korlátozását tartjuk a legsürgetőbb feladatnak. A párt főtitkára ezután kifejtette: " Törekvésünk arra irányul, hogy az erőegyensúly, a kölcsönös biztonság a fegyverzet lehető legalacsonyabb szintjén valósuljon meg. Üdvözöljük a világ sorsáért különleges felelősséget viselő két vezető hatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetőinek közelgő csúcstalálkozóját. Reméljük, hogy a találkozó valóban az érdemi tárgyalások kezdete lesz, és hosszabb távon megalapozza a nemzetközi helyzet javulását. Kádár János ezután emlékeztetett arra, hogy az angol ipari forradalom nagy vívmányai erről a földről hozzánk is eljutottak és Magyarország fejlesztésében is szerepet játszottak. — ön is utalt rá, hogy a magyar főváros egyik büszkeségét, a Lánchidat brit mérnök, Clark Ádám tervezte. Másrészről megemlíthetem, hogy a magyar Körösi Csoma Sándor alkotta meg az első angol—tibeti szótárt, 1848-as szabadságharcunk vezetője, Kossuth Lajos évekig élt londoni emigrációban. Napjainkban, ahogy azt a mai tárgyalásainkon is elégedetten állapítottam meg, közös erőfeszítéseink eredményeként szinte minden területen mozgásba jött, fejlődik a kölcsönösen előnyös együttműködésünk. Végezetül szeretnék köszönetet mondani önnek, és mindazoknak a brit állami, társadalmi, gazdasági, kulturális területen működő személyiségeknek, akik szóval és tettekkel is elősegítették kapcsolataink fejlődését. Biztosíthatom Önöket, hogy magyar részről eddig is cselekedtünk, és a jövőben is minden tőlünk telhetőt megteszünk kapcsolataink fejlesztésére, együttműködésünk bővülésének elősegítésére — mondotta Kádár János és őfelsége, II. Erzsébet királynő, Margaret Thatcher miniszterelnökasszony, a vendéglátók, minden jelenlévő egészségére, az Egyesült Királyság és Magyarország népeinek boldogulására, barátságára és a békére emelte poharát. Mint mindenütt, a Remix szombathelyi gyárában is 1980-ban szűntek meg a műhelybizottságok. Az áttérés a bizalmi, főbizalmi rendszerre itt is nehézséggel járt. Elsőként ezt az időszakot idézik emlékezetükbe beszélgetőtársaim, négy szakszervezeti tisztségviselő: Bálikó Tibor, Kozma Ferencné és Pusztai Mária főbizalmiak, Horváth Kálmánné bizalmi és Gerencsér Józsefné szb-titkár. G. J.: — Emlékszem, azt kérdeztük akkor magunktól: hogyan fogunk most dolgozni ? A műhelybizottsági rendszer jól kialakult, bevált forma volt, nem szívesen „váltottunk”. Lassan megismertük a bizalmi jog- és hatásköröket. Csaknem két évünkbe telt, amíg sikerült a bizalmiakat ránevelni arra, hogyan lássák el feladataikat. Már megszokták, hogy nem az egyéni érdekeket, hanem a közösséget kell képviselniük. K. F.: — Nagyon nehezen fogadták el a művezetők partnerként a bizalmiakat. Ez azért alakult így, mert korábban, ha a művezető azt mondta, ennek a dolgozónak ennyi bért adjanak, akkor a bizalminak joga volt elmondani a véleményét, de nem szólhatott bele a döntésbe. P. M.: — Kezdetben nekem sem tetszett a főbizalmi rendszer. Nagyon fájó volt, hogy a főbizalmi csak afféle összekötő kapocs a bizalmiak és az szb között, információkat továbbít ideoda. Olyan, mint egy postás. Ellenérzéseink voltak, vitáztunk, mondtuk a magunkét. Az is bántott bennünket, hogy a bérekről és minden lényeges kérdésben a bizalmi dönt. A főbizalmiak nem is tudtak sokáig ezekről a dolgokról, holott addig éveken keresztül mindenki a műhelybizottsági titkároknál hajtotta személyesen a bérét. Aztán végül mégiscsak kialakult a dolog. A bizalmiak jöttek, ha valamilyen problémájuk volt. Elsősorban akkor, ha a gazdasági vezetőkkel volt gondjuk. Mert azok jócskán akadtak, különösen a bérek, jutalmak elosztásánál. Eleinte nem vették figyelembe a bizalmi javaslatát, indokait. A gazdasági vezetők maguk szabták meg, ki mennyit kapjon, nem nagyon engedtek ebbe beleszólni. Egyszer-kétszer meg is kerülték a bizalmit. De az csak nem hagyta magát, jött hozzám. Ekkor vált világossá, hogy a főbizalminak mégiscsak több a szerepe a postáskodásnál. — Tehát mint mindenütt, itt is nehéz volt az átállás az új rendszerre. És azután? Hogyan birkóztak meg az eltelt öt év alatt a különféle feladatokkal, nehézségekkel? G. J.: — Nehézség bőven akad. Érdekes formánk voltgyáregységként. Volt egy üzemi szakszervezeti bizottságunk és bizalmi testületünk, s volt egy vállalati szakszervezeti bizottságunk és bizalmi testületünk. Mivel a létszámunk nem haladta meg a 120-at, a szombathelyi gyáregységtől utazott minden bizalmi, főbizalmi Budapestre, ha olyan nagy horderejű kérdésekben kellett dönteni, mint éves terv, munkaversenyszabályzat, bérfejlesztés. Előzőleg megkaptuk a rengeteg anyagot, azt sem tudtuk mit kezdjünk vele. H. K.: — Bizony, az anyag is tele volt számokkal, meg az igazgatónk Budapesten is azokat zúdította a nyakunkba. Sok idő elment azzal, hogy csak sugdolóztunk bátortalanul egymásnak, nem mertünk, nem tudtunk a témához hozzászólni. Aztán hazajőve azt visszhangozták a gyárban „Na mi van? Ti nem tudtok mást, mint a jobb kezeteket magasra, emelni? Nem fáradt még el?” Fel kellett nőnünk a feladatokhoz, tapasztalatokat szereznünk. Szakszervezet Washington: válasz a szovjet leszerelési javaslatokra Elkészült az amerikai válasz a Szovjetunió új leszerelési javaslataira. Értesülések szerint a Reagan-kormányzat elvben elfogadja ugyan a nukleáris fegyverek számának nagyszabású — ötven százalékos — csökkentésére vonatkozó szovjet javaslatot, de ezt csupán a szárazföldi hadászati telepítésű nukleáris rakétákra korlátozná, és ragaszkodik ahhoz, hogy az Európába telepített közepes hatótávolságú nukleáris eszközök és a térségben levő, hadászati rendeltetésre is felhasználható bombázók ne számítsanak bele a hadászati eszközök számába. Az amerikai elgondolás nem a hordozóeszközök, hanem a nukleáris töltetek számának jelentős csökkentését akarja megvalósítani, így például a szovjet hadászati hordozóeszközökön elhelyezett atomtöltetek számát 4500-ban korlátozná. A javaslat néhány részletét az NBC televízió tette közzé csütörtökön reggel. A The Washington Post ugyancsak csütörtökön azt jelentette, hogy a tervezetet az amerikai fél még e héten beterjeszti a genfi leszerelési tárgyalásokon, s esetleg kéri a jelenlegi h elvben pénteken végetérő — tárgyalási forduló meghosszabbítását is ebből a célból. Ha a hivatalosan meg nem erősített értesülések megfelelnek a valóságnak, akkor az amerikai ellenjavaslat csak kevéssé tér el kiindulópontjában a korábbi amerikai elképzelésektől, s elsősorban a Szovjetunió hadászati csapásmérő erejének legfontosabb elemére, a szárazföldi telepítésű földrészközi ballisztikus rakétákra akarja összpontosítani a csökkentést. Az amerikai ellenterv eddig napvilágra került részletei nem érintik az űrfegyverkezés kérdését. Értesülések szerint egyébként Schultz külügyminisztermoszkvai tárgyalásain javasolja majd, hogy amennyiben a genfi csúcstalálkozó megfelelő eredménnyel zárul, Mihail Gorbacsov 1986- ban látogasson el az Egyesült Államokba újabb csúcstalálkozóra. • Szovjet sajtótudósítók csütörtökön interjút készítettek Reagan elnökkel. A TASZSZ, a Novosztyi hírügynökség, a Pravda és az Izvesztyija különtudósítóját csütörtök délután fogadta Reagan elnök. Wojciech Jaruzelski fogadta Berecz Jánost Berecz János, az MSZMP KB titkára október 29. és 31. között pártküldöttség élén Varsóban tartózkodott a LEMP KB meghívására. Lengyel vendéglátóival tapasztalatcserét folytatott az MSZMP és a LEMP ideológiai, agitációs és propaganda-, valamint tömegtájékoztatási munkájáról. Berecz Jánost csütörtökön fogadta Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, Jan Glówczyk, a KB titkára és Marian Orzechowski, a LEMP társadalomtudományi akadémiájának rektora, a KB PB póttagja, továbbá a KB illetékes osztályvezetői részletesen tájékoztatták a magyar vendéget a lengyel társadalom helyzetéről, a közelmúltban lezajlott választásokról, a LEMP soron következő X. kongresszusának előkészítéséről, az ezzel kapcsolatban végzett ideológiai munkáról és a következő időszak feladatairól. Berecz János tájékoztatta vendéglátóit az MSZMP tevékenységéről, amelyet politikai irányvonalának érvényesítéséért, eszmei befolyásának erősítéséért fejt ki. Az MSZMP KB titkára baráti eszmecserét folytatott Józef Czyrekkel, a LEMP KB PB tagjával, a KB titkárával, és Mieczyslaw Rakowskival, a Minisztertanács elnökhelyettesével. 1985. november 1. Péntek