Vas Népe, 1985. december (30. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-02 / 282. szám

EXPRESSZ K­ Losonczi Pál, az El­nöki Tanács elnöke, táv­iratban üdvözölte Zaid bin Szultán an-Nahajan sejket, az Egyesült Arab Emírségek elnökét orszá­ga nemzeti ünnepe alkal­mából. is Elijah Barayi szemé­lyében a Fekete Bányá­szok Ors­ágos Szakszer­vezetének (NUM) veze­tőjét választotta elnöké­ül a harminckét dél-afri­kai szakszervezet rész­vételével szombaton megalakult Dél-afrikai Szakszervezeti Kongresz­­szus. is Húsz százalékkal drágult a benzin és har­minc százaléka ki a gáz­olaj Lengyelországban. Vasárnaptól kezdve a 94-es oktánszámú benzin literje 60 zlotyba (13,41 forint), a gázolaj 42 zlotyba (9,38 forint) ke­rül. is Hámori Csabának, az MSZMP Politikai Bizott­sága tagjának, a KISZ KB első titkárának veze­­tésével vasárnap magyar pártküldöttség­­ utazott Angolába, hogy részt ve­gyen az MPLA Munka­párt II. kongresszusán. Egyezség előtt? Szombaton Luxembourg­ban tanácskozásra ültek össze a Közös Piac tagor­szágainak külügyminiszterei, hogy — az előző hetek ered­ménytelen tárgyalásai után — megpróbáljanak egyezség­re jutni a közösség tovább­fejlesztésében és egységes javaslatokat terjesszenek a hétfőn,kedden tanácskozó csúcsértekezlet elé. A tanácskozás komor előz­mények után kezdődött meg. Szombaton kora délután ter­roristák a fővárostól néhány kilométerre felrobbantották az elektromos távvezeték tartóoszlopát. A főváros je­lentős része, az Európa-palo­­ta is, ahol a külügyminiszte- a csúcs­ ­eknek össze kellett ülniük, és ahol a csúcsértekezletet is tartják majd — áram nél­kül maradt. Nem működtek a repülőtér biztonsági be­rendezései sem, így az ér­kező külügyminiszterek gép­kocsikon megkésve érkeztek Luxemburgba. A tárgyalás eredményét illetően a szakértők nem de­rűlátók. Nem tartják való­színűnek, hogy a valóban nagy horderejű problémák halmazában — amelyben a tagországok­, között eddig oly sok érdekellentét és nézetkülönbség mutatkozott meg — most egyszerre egyetértésre tudnának jutni. Az Athénből Máltára térí­tett egyiptomi utasszállító repülőgép parancsnokának legújabb állítása szerint nem egy, hanem két géprab­ló vészelte át az egy héttel ezelőtt bekövetkezett La Valetta-i katasztrófát. De a máltai hatóságok ezt nem erősítették meg, s egy hét végi parlamenti expozéjában az egyiptomi kormányfő, dr. Ali Lutfi, még mindig azt mondta, hogy Kairó egy lé­gikalóz kiadatását kérte Mál­táról. A főpilóta, Hani Galal, vasárnapra virradóra a kai­rói televízióban kijelentette: a máltai közlésektől eltérően múlt szombaton nem négy hanem öt támadó térítette el az Egyptair Boeingjét közülük hárman meghaltak egy további gerillát máltai kórházban ápolnak, az ötö­dik pedig — Galal szerint — a robbanások, a tűzváltás zűrzavarában megszökött. Ám — legalábbis ezt állítja a gép parancsnoka — ez az ötödik is kórházba került végül, mert nem bírta ide­gekkel a megpróbáltatáso­kat. Galal pilóta nyilatkozatai egyre-másra ütköznek egyéb véleményekkel, és a mintegy hatvan ember halálával vég­ződött La Valetta-i tragédia igaz története mindinkább homályba vész. Galal pél­dául először azt állította, hogy a gépet a kalózok — Egyiptom szerint Líbia oltal­mát élvező palesztin szaka­­dárok — egyenesen Máltára vezényelték. A másodpilóta szerint azonban a gépeltérí­tők célja Líbia vagy Tuné­zia lett volna. Egyéb hírek szerint Egyip­tom demonstratív katonai felvonulást rendezett a nyu­gati sivatagban, azaz Líbia határaihoz közel. A hivata­los Kairó viszont váltig ki­tart amellett, hogy nem ter­vez hadicselekményt szom­szédja ellen. Lutfi miniszter­­elnök a parlament szombati ülésén megismételte azt a vádat, hogy a gépeltérítésnek „líbiai kapcsolata” volt, s hogy erre vonatkozólag Egyiptom „bizonyítékkal” rendelkezik, ám ennek a „bizonyítéknak” a bemutatá­sa még mindig nem történt meg. Lutfi miniszterelnök szerint „nem vagyunk mi háborús uszítók, kivált nem akarunk háborúba lépni Lí­bia népe ellen. Egyiptom azonban a megfelelő időben határozott lépéseket tesz majd abból a célból, hogy azok, akik a bűncselekmény végrehajtásában közvetlenül vagy közvetve részt vettek, elnyerjék méltó büntetésü­ket”. Parlamenti beszédében Lut­fi egyiptomi kormányfő ar­ról is szólt, hogy a La Va­letta-i Luga légikikötőben végrehajtott egyiptomi gép­ostrom, a Kairóból odaszál­lított különítmény beavat­kozása nem okozhatta a tö­meghalált, s hogy annak az utastérben felrobbantott ké­zigránátok robbanása volt az oka. Minden egyéb nyugati jelentés — mondotta Lutfi — hazugság. Hatvan ember életét követelte a máltai repülőtéren lezaj­lott túszdráma. Képünkön: az egyiptomi kommandóakció néhány mozzanata az AP hírügynökség rajza alapján. 2 Legyen Észak-Európa atomfegyvermentes övezet A nemzetközi enyhülés szempontjából alapvető je­­letőségű lenne az észak-eu­rópai atomfegyvermentes övezet létrehozása. Ezt hangsúlyozta Kalevi Sorsa finn miniszterelnök azon a kétnapos tanácskozáson, amelyet öt észak-európai ál­lam parlamenti képviselői­nek és kiemelkedő közéleti személyiségének részvételé­vel tartottak pénteken és szombaton Koppenhágában. A tanácskozáson parlament­közi bizottságot állítottak fel a javaslat előmozdítása érdekében. Az észak-európai atom­fegyvermentes övezet lét­rehozásának gondolatát Ur­­ho Kekkonen finn kormány­fő vetette fel 1963-ban, és a terv megvalósítása azóta is a finn külpolitika egyik alapvető célkitűzése. Támogatta az észak-euró­pai atomfegyvermentes öve­zet létrehozását Olof Palme svéd kormányfő is. Palme szerint az észak-európai or­szágoknak meg kellene til­taniuk nukleáris fegyverek telepítését országuk terüle­tén és partmenti vizein há­borúban és békeidőben egy­aránt. A múlt heti genfi szovjet—amerikai csúcsta­lálkozó — mondotta Palme — jó hátteret biztosít a skandináviai atomfegyver­mentes övezet létrehozását szorgalmazó mostani ta­nácskozáshoz. A terv meg­valósítása esetén — húzta alá a svéd kormányfő — az észak-európai államok nem jelentenének potenciális fe­nyegetést egyik nagyhatalom számára sem, így az atom­­szerződésben vállalhatnák, hogy nem tekintik célpont­nak ezeket az országokat. Az észak-európai­ atom­­fegyvermentes övezet léte­sítésével kapcsolatban nem egységes az érintett országok állásfoglalása. A térség NA­­TO-tagállamai, Dánia, Nor­végia és Izland képviselői a korábbiakhoz hasonlóan most is kitérő álláspontra helyez­kedtek. Bár a rendelkezésre álló adatok szerint jelenleg egyik észak-európai állam területén sincsenek nukleá­ris fegyverek, s Dánia és Norvégia deklarálta, hogy békeidőben nem fogad be területére ilyen eszközöket, e tilalom azonban, NATO- tagságukra való tekintettel, egy esetleges háborús hely­zetre nem vonatkozik. A hivatalos norvég állás­pontot kifejtve Jo Benkov, a norvég parlament elnöke a tervezet megvalósításának „ feltételeként egyoldalú en­gedményeket követelt a Szovjetuniótól. "Uffe Elle­­mann-Jensen dán külügy­miniszter viszont arra hi­vatkozott, hogy az északi övezet biztonsága nem vá­lasztható el Európa egészé­nek biztonságától, emellett azt állította, hogy a skandi­náv kezdeményezés meg­zavarhatná a genfi csúcsta­lálkozó után a kapcsolatok javítására tett szovjet— amerikai törekvéseket. A lengyel—amerikai viszonyról A lengyel—amerikai vi­szonyban belátható időn be­lül még a genfi csúcstalál­kozó nyomán sem várható javulás­— állapítja meg a hét végi országos lapok ál­tal közzétett kommentárjá­ban Jan Rem (ezen a néven publikál rendszeresen a len­gyel kormányszóvivő, Jerzy Urban.) Rem rámutat, hogy a szov­jet—amerikai kapcsolatok alakulása általában befo­lyásolja a kelet—nyugati vi­szonyt, és a két katonai szö­vetség egyes tagországai kö­zötti kétoldalú kapcsolato­kat is. „A genfi találkozó után néhány nappal azonban semmi sem mutat arra, hogy a közeljövőben alapvetően megjavulnának a lengyel —amerikai kapcsolatok” — írja Rém, és úgy vélekedik, hogy ez megterhelte­ álta­lában a kelet—nyugati vi­szonyt is. Emlékezetes, hogy Len­gyelország és az Egyesült Államok viszonya 1981-ben romlott meg. Amikor a gaz­dasági összeomlás és a pol­gárháború megakadályozása érdekében Lengyelországban 1981 decemberében átme­neti időre szükségállapotot vezettek be, az Egyesült Ál­lamok olyan gazdasági in­tézkedéseket foganatosított Lengyelország ellen, ame­lyek mindmáig rendkívül súlyos károkat okoznak az országnak. Az amerikai kor­mányzat csak akkor lenne hajlandó visszavonni ezeket az intézkedéseket, ha a len­gyel kormány megengedné a szocialista rendszer meg­döntésére törekvő erők tevé­kenységét, amit a lengyel kormány érthető módon visszautasít. „Építkezés” a világűrben Tizenöt méter magas, 126 merevítő elemből álló rá­csos vázszerkezetet raktak­­össze az Atlantis űrhajó személyzetének tagjai, hogy első alkalommal próbálják meg, hogyan lehet a világ­űrben ilyen munkát végez­ni. A rácsszerkezet hasonlít ahhoz, amit a későbbiekben a Föld körül keringő ameri­kai állandó űrállomás szer­kezeti elemeihez terveztek. Az összeszerelés­ közben Jerry Ross és Sherwood Spring űrhajósoknak csavarozniok nem kellett, mert a tartó­elemek egymásba illeszked­nek. A munka gyorsabban haladt, mint azt előre tervez­ték. A két űrhajósnak szét is kellett szednie a szerke­zetet, hogy azt más módon rakják össze. Először szaba­don mozogtak a világűrben, s csak egy rögzítő kötéllel biztosították, nehogy egy erőteljes mozdulatnál eltá­volodjanak az űrrepülőtől. Egy másik változatban rög­zített helyzetben — egyikük­nek a rakodótérben, mási­kuknak a manipulátor-kar­hoz erősítve — kell folytat­­niuk az „építkezést”. A két űrhajós egy másik szerkezetet is összerakott. A fordított piramis alakú váz alumíniumrudakból áll, a négyméteres rudak mind­egyike a Földön harminc kilogrammot nyomna a mér­legen. A kísérlet célja nem­csak a szerelés volt, hanem annak vizsgálata is, hogyan birkóznak meg az űrhajósok a súlytalanság körülménye között ilyen teherrel. Az Atlantis rakodóteréből korábban már hírközlési mesterséges holdat állítot­tak sikerrel pályára. A Magyar Autóklub küldöttközgyűléséről (Folytatás az 1. oldalról) megyei klubtagok ered­ményes munkáját és a ta­nácsok segítségével elért gyarapodást külön is ki­emelte. A küldöttközgyűlés kere­tében többen kaptak kitün­tetést, elismerést. A leköszö­nő elnökség tagja volt a szentgotthárdi Dreissinger Zoltán nyugdíjas osztályve­zető, aki huzamos ideig ön­zetlenül és eredményesen tevékenykedett az autósok érdekében. Ezután nyílt szavazással megválasztották­­a százhu­­szonkét­­tagú elnökséget, a számvizsgáló bizottságot és a tagsági ügyek bizottságát. Az elnökség első ülésén is­mét Kiss Dezsőt választották meg elnöknek, főtitkárnak pedig újból Balogh Tibort. Az ügyvezető elnökség tag­jainak sorába választották meg Farkas Antalt, a megyei tanács osztályvezetőjét az Autóklub Vas megyei elnö­két. A küldöttközgyűlés Kiss Dezső zárszavával fejezte be munkáját. Cs. Gy. Magyar vezetők üdvözlő távirata Kaysone Phomvihane elvtársnak, a Laoszi Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága főtitkárának, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa elnökének Szufanuvong elvtársnak, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság elnökének, a Legfelsőbb Népi Gyűlés elnökének Kedves Elvtársak! Nemzeti ünnepük, a Laoszi Népi Demokratikus Köz­­társaság kikiáltásának 10. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa, Országgyűlé­se, valamint egész népünk nevében elvtársi üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük önöknek, a Laoszi Népi For­radalmi Párt Központi Bizottságának, a­­Laoszi Népi De­mokratikus Köztársaság Minisztertanácsának, Legfelsőbb Népi Gyűlésének, a baráti laoszi népnek. Népünk őszinte elismeréssel tekint azokra az eredmé­nyekre, amelyeket népük a Laoszi Népi Forradalmi Párt vezetésével az elmúlt 10 év alatt a népi hatalom megszi­lárdításában, a társadalom és a nemzetgazdaság szocialista átalakításában elért. Kívánjuk, hogy sikerrel teljesítsék pártjuk III. kongresszusának célkitűzéseit, első ötéves ter­vük feladatait. Támogatjuk a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaságnak a délkelet-ázsiai térség békéjéért és bizton­ságáért, a jószomszédi kapcsolatok megteremtéséért kifej­tett erőfeszítéseit. Örömmel állapítjuk meg, hogy pártjaink, országaink és népeink barátsága és együttműködése a marxizmus-lenin­­izmus és az internacionalizmus elvei alapján évről évre erősödik és jól szolgálja a szocializ­m­us, a haladás és a béke ügyét. Nemzeti ünnepük alkalmából további sikereiket kívá­nunk Önöknek és a baráti laoszi népnek hazájuk felvirá­goztatásáért folytatott áldozatos tevékenységükhöz. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt­­ főtitkára LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke LÁZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság ■­ Minisztertanácsának elnöke SARLÓS ISTVÁN, a Magyar Népköztársaság Országgyűlésének elnöke Valakit mindig hazahúz az a furcsa borzongás, amit ebben a kisvárosban érez az ember léptei biztonságának örülve, a sötétben megbúvó kis házak között. A roko­nok, barátok persze igyekez­nek kitenni magukért, pedig a hazalátogatónak elég vol­na az ottlét „rossz lelkiis­meretű”, mégis édes valósá­ga. Előbb-utóbb mégis ki­kívánkozik a vendéglátás hangya szorgalmú időfogla­lóiból: „Menjünk a Peresük­höz!” Ilyenkor talán elérzé­­kenyül a távoli rokon az át­virrasztott, férfivirtussal acsarkodó éjszakákra gon­dolva, amelyeket egy kedves arcú prímás tett olyan va­rázslatossá valamikor. Jó, akor nézzük, megvan-e még az öreg Percsák? Az épület, ahol ma is mu­zsikál, szinte legenda a kör­­'■mendieknek. A Korona Szál­ló, a régi kávéház, a bálok, Hodossy Gyula bácsi, az egykori tulaj, ezek a dolgok már csak a fáradó öreg szí­veket dobogtatják meg. Vi­szont a zene ma is szól és nem is akármilyen zene.­ — Mikor kezdődött ez az életre szóló kapcsolat a he­gedűvel? — kérdezem Feri bácsit, a „Percsákot”. — A nagyapám, aki étter­mekben muzsikált, ő szeret­tette meg velem a hangszert. Mikor iskolába mentem, már magam szerint próbál­tam lefigyelni a fogásokat, később pedig azért dolgoz­tam, hogy zenét tudjak ta­nulni. Papp Zoltán volt a mesterem. Cserébe a taní­tásért, a jó szóért és az em­berségért, dolgoztam neki a káposztáskertben. Alkalmi munkákat vállaltam, de 13 éves koromban már Szent­­gotthárdon, a Rogán kávé­házban muzsikáltam. — Úgy tudom, a háború előtt a mostani Halászcsár­da volt a körmendi ifjúság kedvelt találkozóhelye. A tu­lajdonos Nagy Dezső fia és barátai szerveztek egy zene­kart, amely először játszott tánczenét a városban. Feri bácsi is közéjük tartozott? — Nagy zsiványok voltak ezek a fiúk, de a szívük az aranyból volt. Nagy Rózsi, Végh Duci, Péntek Kálmán, ők voltak a Gangesz Ifjúság. Én is muzsikáltam velük. 1985. december 2. Hétfő

Next