Vas Népe, 1986. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-02 / 1. szám

. ................ ........................................... Losonczi Pál újévi köszöntője Tisztelt Honfitársaim! Éjfélkor nemcsak egy évet búcsúztattunk és egy újat köszöntöttünk. 1985-tel egy ötéves időszak is lezárult, és a mos ■ tani újévi jókívánságot is szeretném értelmezni öt boldogabb esztendőre. A mögöttünk hagyott VI. ötéves népgazdasági terv időszakában tovább gyarapodódott az ország, javult egyensúlyi helyzete, megőriztük alapvető társadalmi vív ,mányainkat. Életünk azonban nehezebb lett, mindenekelőtt a számítottnál is szigorúbb nemzetközi gazdasági körülmények, de a saját fogyatékosságaink miatt is. Kiviláglott, hogy népgazdaságunk a szükségesnél lassabban képes alkalmazkodni a megváltozott világpiaci követelményekhez. A termelés szerkezetének és a gazdálkodás hatékonyságának javulási üteme nem volt elég ahhoz, hogy a több mint egy évtizede tartó cserearányromlást megállítsuk. A nemzeti jövedelem nem nőtt a tervezett mértékben. Ezért főleg a belső felhasználás visszafogásával tudtuk ", csak megteremteni a gazdaság külső és belső egyensúlyát. .. 1985-ben népgazdaságunk teljesítménye is több területen elmaradt az előirányzattól, és ez nem írható csak a zord tél számlájára. Súlyosan esik latba, hogy a gazdálkodás és az irányítás nem javult a kívánalnaknak megfelelően. Ezek a tények még inkább sürgetik a gazdaságirányítás folyamatos korszerűsítését, az önállósággal együttjáró felelősség érvényesítése s a demokratizálódás felgyorsítását, mint egymással összefüggő, egymást segítő feladatok megvalósítását. A tervezettnél lassúbb fejlődés ellenére bizonyossá vált, hogy a vállalatok megnövekedett önállósága, vállalkozási szabadsága megsokszorozhatja a hatékosabb gazdálkodás lehetőségeit. A kisvállalatok és a kisszervezetek pedig egyebek közt olyan jelentős területeken oldották a feszültségeket, mint a választék javítása és a különböző lakossági szolgáltatások. Eredményeink közé sorolhatjuk a szocialista demokrácia erősödését is. Ezt nemcsak olyan országos jelentőségű események tükrözték, mint a XIII. pártkongresszus, az országgyűlési és tanácsválasztások, a szakszervezetek, illetve a Hazafias Népfront választásai, hanem a jog- és hatáskörök decentralizálása, s nem utolsósorban a vállalati tanácsok megválasztásának előkészítése, lebonyolítása is. A jelen tanulságai egybevágnak sok évszázados történelmi tapasztalatainkkal: népünkben megvan a tehetség, a szorgalom és a felelősségtudat, azaz megvannak azok a képességek, amelyekkel a legnehezebb időbön is úrrá tudunk lenni. Szeretném ezt az alkalmat is felhasználni, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, kormánya és a magam nevében is köszönetet mondjak mindazoknak, akik fizikai vagy szellemi munkásságukkal, alkotó tevékenységükkel, nem ritkán személyes példájukkal hozzájárultak nehéz helyzetünk jobbításához. Tisztelt Honfitársaim! A Magyar Népköztársaság területénél és lélekszámánál nagyobb mértékben igyekezett hozzájárulni a nemzetközi feszültségek oldásához, az enyhülés és a bizalom légkörének visszatéréséhez. Mi legnehezebb időkben is azon voltunk, hogy szükség van a párbeszédre, a vitás kérdések tárgyalások útján való rendezésére. Ezért is tartjuk nagy jelentőségűnek a genfi Gorbacsov—Reagan csúcstalálkozót, amely elősegítette egymás álláspontjainak jobb megértését, hozzájárulhat a két nagyhatalom közötti viszony normalizálásához. A csúcstalálkozó lehetőséget teremtett a nemzetközi légkör javításához, ahhoz, hogy egy árnyalattal jobb körülmények között folytathassuk belső építőmunkánkat. Meggyőződésünk, hogy a szocialista országok közösségének a békés egymás mellett élés megvalósításáért, a fegyverkezési hajsza megállításáért, ,a leszerelésért, a békéért és haladásért folytatott következetes harca az egész emberiség jövőjét szolgálja. Örömünkre szolgál az is, hogy a Magyar Népköztársaságot, mint szocialista országot, a szocialista közösség szilárd tagját megbízható, korrekt partnernek ismerik el világszerte, amelyre politikai és gazdasági kapcsolatainkban egyaránt számítani lehet. Tapasztalataink szerint velünk őszinte törekvéssel erősítik az együttműködés szálait a Szovjetunió, a szocialista közösség országai, éppen úgy, mint a harmadik világ és a fejlett tőkés államok. Becsülik szándékainkat, kiszámíthatóságunkat, készek a kapcsolatok továbbépítésére az élet minden területén. További elismerést szerzett hazánknak az európai kulturális fórum megrendezése. Általános az a vélemény, hogy Magyarország jó házigazdának bizonyult. Biztosította és elősegítette a legeltérőbb vélemények megvitatását, egymás álláspontjának jobb megértését, ezáltal pedig hozzájárult az európai biztonsági és együttműködési folyamat erősödéséhez is. Külön siker számunkra, hogy a fórum tanácskozásain részt vevő politikusok és jeles kulturális személyiségek közelebbről is megismerhették életünket, illetve a magyar kultúra értékeit. A magunk részéről a továbbiakban is azon fáradozunk, hogy politikai okok ne akadályozzák a kölcsönösen előnyös gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztését. Az idei esztendőről és a most induló VII. ötéves tervről szólva el kell mondanom: politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális programunk pártunk XIII. kongresszusának elvi döntéseire épül. Figyelemmel van azokra a nemzetközi tényezőkre és folyamatokra, amelyek viszszahatnak szocializmust építő munkánkra. Elsősorban azt veszi számításba, hogy nemcsak hazánk, hanem szocialista közösségünk valamennyi országa a megújulás időszakát éli, a fejlődés hozta újabb és bonyolultabb feladatokkal találja szemben magát. Ezek a körülmények még inkább szükségessé teszik a népünk érdekeit szolgáló, egyeztetett közös politikát. Építve a nemzetközi együttműködésre, belső gondjainkat azonban magunknak kell megoldanunk. Életünk alakulása nemzetközi megbecsülésünk, döntően a hazai építőmunka sikereitől függ. A VII. ötéves tervben nem kisebb feladatokat fogalmaztunk meg, mint a gazdaságirányítás további fejlesztését, meghirdetett társadalmi-gazdasági programjaink megvalósítását, a gazdálkodás hatékonyságának fokozását, illetve ezek által a gazdasági növekedés ütemének növelését, a külgazdasági egyensúly további javítását és a gazdasági teljesítményekkel összhangban életkörülményeink jobbítását. Ezek a keretek minden vállalat és intézmény, minden közösség és minden egyén számára lehetővé teszik az alkotóbb szellemű, önállóbb, eredményesebb munkát. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében kívánok az új év első napján pártunk Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a kormány nevében is minden hazánkfiának, Magyarország valamennyi barátjának boldog, eredményes és békés új esztendőt. Fotó: K. Z. Átszellemülten Míg a papa és a mama vásárolnak, addig a csemeték megnyergelik a Borostyánkő Áruház előcsarnokában lévő lovakat, kisautókat. A játék örömétől átszellemülten ragyognak a gyermekarcok ... xxxi Évfolyam 1. szám ■ 1986. január 2. csütörtök ■ ára 130 forint Vidám szilveszter, mulatságok Mától új munka, új esztendő Arnold Müller 49 éves osztrák állampolgár hetedik alkalommal töltötte a szilvesztert Magyarországon. Ennyit engedett meg magának mondja, pedig otthon, — hegyek közt megbúvó falucskában lakik — családja van, nagy a rokonság is. Ő mégis menetrendszerűen megérkezik Szombathelyre, s legtöbbször nagy-nagy társaságban mulatja át az éjszakát. Szereti a vidámságot, a magyar konyhakülönlegességeket, a magyar asszonyokat, s ha erről nem is beszél, nyilván olcsóbban mulat itt, mint Ausztriában. Arnold Müller nincs egyedül, hisz a szombathelyi szállodákban a múlt év utolsó napján csaknem200 külföldi vendég kért és kapott szobát, s az éttermekben, bárokban a magyarok mellett NDK, olasz, osztrák vendégeket szolgáltak ki apincérek. Újév első napján a nyugodalmas, hólepte várost jártuk. Kíváncsiságbólbenéztünk a belvárosi szállodákba. Az Isis étterem üzletvezető-helyettese Koltai József nyolc társával együtt friss erő volt már, nemrég váltották éjszaka dolgozó kollégáikat. A Savaria Nagyszállóban kisebb pihenőkkel ugyan, de még mindig ugyanaz a csapat dolgozott, amely december 31-én reggel lépett szolgálatba. Eltűntek már a lampionok, a konfettit is felsöpörték a takarítók, reggelire terítették a pincérek, várva a későn ébredő gyűrött arcú szállodavendégeket. Csöndes, békés volt a város. A főtéren kutyát sétáltató emberek, összekapaszkodó hallgatag párok, templomba siető magányosok. A redőnyös ablakok mögött aludtak még, s így pihenve ki az éjszakai bolondozásokat. Néhányan azonban már dolgoztak. A buszsofőr, a taxis, a hóés takarító munkagép vezetője. Házmesterek kotorták egykedvűen a havat, mely nagy pelyhekben hullott az útra a háztetőkre az elmúlt 24 órában. Megygyes Andrásné 79 évével fáradhatatlanul takarította a Kiskar utca és a Kossuth utca sarkán a járdát, arrébb néhány méterrel rendőrjárőrök sétáltak. — Nyugodalmas volt az éjszaka? — kérdeztük Reizinger József rendőr szakaszvezetőtől és Kergyik András őrmestertől. — Itt a belvárosban kulturáltan, jókedvűen ünnepeltek az emberek, még botrányos részegség sem volt. Sajnos a Derkovitson betörtek egy butikba. Ennyit mondtak az éjszakai ügyeletesek a reggeli váltásnál. Jó munkát, dolog új évet kívántunk egymásnak, most pedig mindazoknak, akik ma reggel kipihenve, újult erővel kezdik nemcsak a napot, de az esztendőt is. — Skoda Fotó: Bognár Szilveszter éjjelén a trombitaszó, a petárdák hangja nem számít csendháborításnak. A Savaria Nagyszálló telt házzal ünnepelte a felújítás utáni első szilveszterét. Az osztrák vendégek a télikertben. Még mindig a Nagyszálló. Vajon ki nyeri el a tombolán az újévi malacot? A képen egyelőre még csak szemlélik a kissé kókadt röfit. Gitárszó, nevetés, pezsgődurrogás. Búcsúztunk 1985-től!