Vas Népe, 1986. március (31. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-01 / 51. szám

Atomfegyverek alkalmazásában is... Kohl—Mitterrand találkozó A francia elnök és a nyugatnémet kancellár nyilatko­zatba foglalta a francia—nyugatnémet katonai együttmű­ködés kiterjesztését a francia hadszíntéri atomfegyverek al­kalmazására. Az egynapos csúcstalálkozó végén kiadott nyilatkozatban Francois­ Mitterrand elnök készségét nyil­vánította arra, hogy „az ilyen természetű döntések rendkí­vül rövid időhatárán belül tanácskozik a nyugatnémet kancellárral a nyugatnémet területen elhelyezett francia hadszíntéri fegyverek esetleges bevetéséről"’. Ehhez megte­remti a szükséges műszaki feltételeket — egyfajta forró drótot Párizs ás Bonn között. Ugyanakkor mindkét fél le­szögezte, hogy a döntés ebben a kérdésben osztatlan ma­rad. Tehát a francia atomfegyver bevetéséről, még a­­tak­tikai fegyverekről is a francia állam kezében marad egye­­' •" ] • A francia kormány először engedett némi beleszólást . Jogos partnerének önálló és független atomütőereje -­­használásába. ! És A 1­­.löp-szigetek kormá­­rizspróbálja .visszasze­­.. ..i azt a vagyont, ame- : . os, a bukott dik­es keidre juttatott. Er­­■■3 r : .szág gazdasági éle­'lendítése érdekében i-jíVucg van — jelentette i _■ : :y amerikai televíziós 'rátának adott csütörtö­ki nyilatkozatában Corazon A::-line. Az elnökasszony közölte t .­vátbá, hogy megpróbálja rávenni országa külföldi hitelezőit: engedélyezzenek jobb feltételeket a Fülöp­­szigetek külső adósságainak visszafizetésére. Elmondta azt is, hogy esetleg tárgya­lásokat kezd az Egyesült Államokkal az országában létesített amerikai támasz­pontok 1991 utáni fennma­radásáról. (A támaszpont­szerződés érvénye abban az évben jár le.) Az amerikai képviselő­­ház csütörtökön „a kong­resszus megsértése címén vádemelést kezdeménye­zett két New York-i tőzsdei alkusz ellen, amiért azok nem voltak hajlandók fel­világosítást adni egy kong­resszusi albizottságnak. Az albizottság kérdései a Mar­cos és felesége tulajdonában levő, mintegy 350 millió dollár értékűre becsült New York állambeli ingatlanok­ra vonatkoztak. Feltételezé­sek szerint Marcos világ­szerte ■ elhelyezett összes vagyona elérheti a 3 milli­árd dollárt is. K­­airoi JoeS­zelBceg) Kairóban péntek­­ reggel kilenc órakor összesen hat órára, ismét feloldották a kijárási tilalmat, hogy a több mint tízmilliós metro­polis lakossága élelmiszert vásárolhasson. A zendülés­nek a jelek szerint mélyebb okuk volt annál a magya­rázatnál, hogy a lázadók csak a szolgálati idő meg­hosszabbításának, a lesze­relési segély elmaradásá­nak hírére tódultak az ut­cákra gyújtogatni, rombolni és fosztogatni. Mind többen jelzik, hogy a felkelésben a gazdasági elégedetlenség és az iszlám hatás is szerepet játszott. Kairót a haderő ellenőrzi, és próbálja ki­füstölni a biztonságiak ellenállási gó­cait. Péntekre virradóra a piramisok körüli sivatagos körzetben újult ki a lövöl­dözés Szökevényeket ke­resnek. Az eltelt napokban — amint a lap írja — elpusztult a felső-egyiptomi Aszjútra átterjedt lázongásokban egy rendőrkapitánysági épület­,­­hatvan teherautó, a kapi­tányság lőszer- és autóal­katrész-raktára, egy cso­magológyár 140 tonnányi rizskészlete, és tönkrement egy cementgyár. Ilyen rész­letes veszteségfelmérést Kai­róban nem végeztek még. Kevés állammal fonódott össze olyan szorosan ha­zánk sorsa — jó és rossz periódusokban egyaránt —,­­mint Lengyelországgal. A­­hagyományok, a történelmi fejlődés hasonló fordulatai, a függetlenségi harcok alapozták meg azt a nap­jainkban korántsem csu­pán hi­vatalos keretek közt,­­hanem a széles közvéle­ményben is elevenen élő érzést, amit átfogóan úgy nevezhetünk: lengyel— magyar barátság. A tradicionális rokon­­szenv a második világhá­ború vérzivatara után to­vább erősödött, s a két, egyaránt a fejlődés szocia­lista útját választó nép között hamarosan barátsá­gi és együttműködési szer­ződés is létrejött. E folya­mat kiindulópontja az or­szágaink közti diplomá­ciai kapcsolatok éppen négy évtizeddel ezelőtt­ történt felújítása volt — s ezt követte a kötelékek teljes rendszerének kiépü­lése. Mindez csakhamar meghozta­­gyümölcseit: az elmúlt évtizedek során a politika, a gazdaság, a ke­reskedelem, a tudomány és a kultúra terén éppúgy, mint a sportban vagy az élet számtalan más terü­letén kialakultak és meg­erősödtek az együttműkö­dés kölcsönösen előnyös formái. Rendszeressé váltak a magas szintű találkozók, a parlamentek, tömegszer­vezetek, minisztériumok és más intézmények közti kapcsolatok. Jelentős szin­tet ért el a két állam ke­reskedelmi forgalma, és sikerült új, sokáig kihasz­nálatlan kereteket talál­ni, például lengyel szak­emberek részvételével ha­zai beruházásokban. (Rá­bai cukorgyár, paksi atom­erőmű stb.) De sorolhat­nánk a példákat tovább, a Haldex közös vállalattól — a meddőhányók kiter­melésére létrehozott cég­iben 50—50 százalék a két fél részesedése­ —­ a jár­műipari kooperációig, a­­Polstol-Fiathoz szállított alkatrészekért cserébe­­kész gépko­csikat hozunk be, s megjelent a lengyel piacon az Ikarus is. A kulturális együttmű­ködés kor­-, egyközi meg­állapodások alapján való­sul meg, különösen­­ki­emelkedő szerepet játszik a Varsóban, illetve Bu­dapesten aktívan működő két kulturális központ. Zenei versenyek, fesztivá­lok, színházak és színészek vendégszereplései, film­klubok és egyetemi elő­adók cseréje — hosszan lehetne folytatni a sort. Az együttműködést tovább szélesítik a testvérvárosi és testvérmegyei kapcsola­tok: ilyen partneri viszony jött létre például Varsó és Budapest, Lublin és Deb­recen, Katowice és Mis­kolc között. S akkor még nem esett szó az idegenfor­galomról, amely — az is­mert lengyelországi nehéz­ségek, az időszakos visz­­szaesés ellenére — hatha­tósan elősegíti a két nép köznapi kapcsolatainak bő­vülését, a közvetlen érint­kezést, egymás eredmé­nyeinek és gondjainak be­hatóbb megismerését. Alig négy­ évtizedes út­ról beszélünk, ha az 1946- os diplomáciai nyitányra gondolunk vissza. Ám he­lyesebb talán úgy fogal­mazni, hogy e negyven év szervesen olvadt a len­gyel—magyar kapcsolatok sokévszázados hagyomá­nyaiba. Lengyel—magyar kapcsolatok Négyévtizedes út (Folytatás az 1. oldalról) Lázár György tájékozta­tást adott a szocialista épí­­tőmunka magyarországi ta­pasztalatairól. A magyar pártküldöttség tagjai ezután a hazánkkal is kapcsolatban álló uljanovsz­Lázár György bevezetőben átadta a Szovjetunió Kom­munista Pártja XXVII. kongresszusára érkezett magyar küldöttség és sze­mély szerint Kádár János szívélyes üdvözletét. — Ezekben a napokban a világ közvéleményének fi­gyelme Moszkva felé fordul, ahol az SZKP XXVII. kongresszusa végzi történel­mi jelentőségű munkáját — mondotta. — A Központi Bizottság politikai beszá­molója, amelyet Mihail Gor­bacsov elvtárs terjesztett elő, az eddig meghallgatott felszólalások mély benyo­mást tettek ránk. A beszá­moló és a küldöttek igényes marxista-leninista elem­zései nagy felelősséggel szól­nak a Szovjetunió belső éle­téről, külpolitikájáról, a vi­lág mai helyzetéről. Meg­győző képet adnak­­arról, hogy a szovjet nép lenini pártja vezetésével az elmúlt öt esztendőben is tovább haladt a hét évtizede meg­kezdett úton, és a korábbi­nál nehezebb körülmények között is olyan eredménye­ket ért el a szocializmus építésében, amelyekre mél­tán büszke lehet. A kong­resszus ugyanakkor hűen tükrözi az élet minden te­rületére kiterjedő megújul'í­tás igényét, az embereik ten­ni akarását, vonzó és lelke­sítő programot ad a jövő számára. Küldöttségünk nagy fi­gyelemmel kísérte és teljes egyetértéssel fogadta a Szovjetunió bel- és külpoli­tikájáról a kongresszuson adott elemzést, állásfoglalást és programot, amely szá­munkra is fontos tanulsá­gokkal szolgál, biztatást és­­reményt nyújt a társadalmi haladás és a béke erői szá­mára szerte a világon. Az Önök városában tett látogatás alkalmat ad szám.­irtunkra, hogy itt, a szülőhe­lyén is lerójuk tiszteletün­ket a nemzetközi proletariá­tus halhatatlan vezére, Vla­gyimir Iljics Lenin emléke előtt. Lenin életműve új irányt adott a századunk arculatát, az emberiség sorsának alakulását megha­tározó társadalmi és politi­kai folyamatoknak, eszmei­­hagyatéka pártjaink és min­den forradalmi erő számá­ra, ma is az elméleti tájéko­zódás és a gyakorlati mun­ka biztos és kimeríthetetlen kincsestára. Emlékeztetett rá,, hogy Ul­­janovszk a magyar és a szovjet nép barátságának is egyik szimbóluma. Népünk­et egyedi nehézszerszám gép­gyáriba látogattak, majd ugyanott barátsági gyűlé­sen vettek részt. A gyár egyik szerelőcsar­nokában tartott barátsági gyűlésen Alekszandr Bolsov beszédében hangsúlyozta, számon tartja és büszke rá, hogy a nagy októberi szo­cialista forradalom idején százezernyi magyar inter­nacionalista fogott fegyvert azért, hogy oroszországi osztálytestvéreive­l együtt védelmezze a fiatal szovjet hatalmat. A magyar inter­nacionalisták ott voltak és helytálltak Szimbirszkben i­­s. A szocializmus építésének magyarországi tapasztalatai­ról szólva Lázár György el­­­­mond­ta hogy az MSZMP XIII. Kongresszusa a múlt év tavaszán kritikusan és mélyrehatóan elemezte hely­zetünket és meghatározta tennivalóinkat. Számba véve a szocialista rendszer nyúj­totta lehetőségeket és fel­­­­mérve a realitásokat, azt a feladatot tűzte elénk, hogy belső tartalékaink feltárásá­val, a hatékonyság, a mun­kafegyelem, a minőség gyö­keres megjavításával, a mű­szaki haladás meggyorsításá­val, a KGST­­tagállamaival folytatott együttműködés el­mélyítésével teremtsük meg a feltételét egy lendületesebb előrehaladásnak. Ebben a szellemben dolgoztuk ki és kezd­tük m­eg nép­gazd­a­sá­gu­n­k VII. ötéves tervének végre­hajtását.­­ A kitűzött cél elérése, a magasabb követelmények teljesítése új megoldásokat, új módszereket is igényel. Ebből kiindulva határoztuk el, hogy a szocializmus ál­talános törvényszerűségei­re alapozva, nemzeti adottsá­gainkat figyelembe véve és a közös tapasztalatok felhasz­nálásával tovább fejlesztjük a gazdaságirányítási gyakorla­tunkat. Ennek keretében nö­velni kívánjuk a hatékony hogy az uljanovszki terület­­lakosságát örömmel töltik el a szocialista Magyaror­szág eredményei. A nagygyűlés résztvevői­nek nagy tapsa közepette lépett a szónoki emelvényre Lázár György, gazdálkodásban való anyagi érdekeltséget, a szocialista demokrácia további kibonta­koztatásával pedig tág tereit szándékozunk nyitni a dol­gozó kollektívák alkotó kez­deményezései számára. — Népünket a megbont­hatatlan barátság erős szá­lai fűzik a világ első szocia­lista államához, a Szovjet­unióhoz. A magyar—szovjet kapcsolatok fejlesztésében — amelyek átfogják az élet minden területét — megha­tározó szerepe van a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista­ Pártja internacionalista elv­társi együttműködésének. Erről tanúskodnak a magyar párt- és kormányküldöttség 1983. júliusában a Szovjet­unióban tett látogatásakor született megállapodások és az a megbeszélés, amelyen a múlt év szeptemberében Kádár János és Mihail Gor­bacsov elv­társak áttekintet­ték a magyar—szovjet kap­csolatok valamennyi lénye­ges kérdését.­­ A világ népei tudják, hogy a Szovjetunió fennál­lása óta a békéért folytatott harc élvonalában halad, hogy a szovjet nép minden más népnél nagyobb áldozatot hozott a fasizmus felett ara­tott győzelemért, amelynek 40. évfordulójáról az elmúlt évben az egész haladó em­beriség megemlékezett. A Szovjetunió békeszerető le­nini külpolitikájának, béke­­kezdeményezéseinek a jelen­legi bonyolult nemzetközi helyzetben is meghatározó szerepük van a feszültség­­csökkentéséért.­­ A Magyar Népköztár­saság külpolitikájának sa­rokköve Volt és marad ba­rátságunk és szövetségi kap­csolataink erősítése a Szov­jetunióval, a Varsói Szerző­dés és a KGST tagállamai­val], a testvéri szocialista or­szágokkal. Barátainkkal együtt a jövőben is követ­kezetesen síkraszállunk a nemzetközi feszültség csök­kentéséért, az egyenjogúság és az egyenlő biztonság el­vének tiszteletben tartásá­ért, a különböző társadalmi rendszerű országok közötti párbeszéd folytatásáért. — A jövőben is maradék­talanul támogatjuk és ma­gunkénak valljuk a Szovjet­■ unió, a Varsói Szerződés bé­kekezdeményezéseit. Mint kiemelkedően fontos ese­ményt üdvözöljük a genfi csúcstalálkozót és a Gorba­csov elvtárs január 15-i nyilatkozatában megfogal­mazott, a nagy horderejű leszerelési javaslatokat. Beszéde végén Lázár György a magyar kommu­nisták, egész dolgozó népünk nevében további kiemelkedő sikereket kívánt a Szovjet­unió Kommunista Pártjá­nak, a szovjet népnek a XXVII. kongresszuson ho­zandó határozatok végrehaj­tásához, a XII. ötéves terv feladatainak teljesítéséhez, a Szovjetunió felvirágoztatá­sához. Nagy tetszéssel fogadott beszéde után Lázár György átnyújtotta a gyár vezetői­nek Ócsai-Kiss István „Fia­tal munkás"’ című szobrát. A vendéglátók a látogatás emlékéül egy számjegyve­zérlésű szerszámgép kicsi­nyített domborművű ábrázo­lásával kedveskedtek a ma­gyar kormányfőnek. A ba­rátsági gyűlés a két nép megb­onthatatlan b­arátsá­gá­­­nak éltetésével ért véget. Este a magyar pár­tkül­­döttség tagjai részt vettek a Lenin-múzeum- és emlék­­komplexumban rendezett ün­nepi hangversenyen. Folytatja munkájét Lázár György felszólalása A kaposvári Nehézgépgyár November 7-e brigádja az SZKP kongresszusa tiszteletére határidő előtt társadalmi munká­ban elkészítette a Szovjetunió részére egy gumivulkanizáló prést és két hozzá tartozó hidraulikus asztalt. A képen: a brigád egyik tagja a szovjet megrendelő képviselőjét kö­szönti. A botrány lezárult, felejt­se el , forgathatnánk ki az egykori nagy sikerű olasz film címét, ha a jelenleg­ brit belpolitikai helyzetre jellemző párhuzamot próbá­lunk keresni. A hasonlat persze némileg sántít: egy­részt korántsem biztos, hogy a hosszú heteken át reflek­torfénybe került Westland­­affer valóban befejeződött, másrészt teljesen valószí­nűtlen — bármennyire is ez legyen a hivatalos célki­tűzés —, hogy a közvéle­mény egyhamar túljusson a történteken. A BOTRÁNY HULLÁMAI Elvégre az egyszerű üzle­ti tranzakcióként induló ügy nem akármilyen felfordulást okozott a kormányzó -kon­zervatívok soraiban. Az egyetlen, súlyos vesztesége­ket felhalmozó angliai he­likoptergyár megmentése, a heves vita, hogy egy ame­rikai,olasz vagy egy négy­tagú nyugat-európai ér­dekeltséggel kapcsolódjon-e össze, előre nem látott bo­nyodalmakhoz vezetett. Fel­bomlott a­­tory kabinet vi­szonylagos egysége, látvá­nyosan távozott a Thatcher asszony pozíciójára nem is különösen titkoltan pályázó Heseltine hadügyminiszter, majd lemondásra kényszer Londoni ránt — kínos parlamenti vesszőfutás után — a kor­mányfő egyik legkedveltebb politikai pártfogoltja, Brit­tan ipari és kereskedelmi miniszter. Óriási szócsaták­ra került sor az alsóházban, s az ellenzék természetesen messzemenően igyekezett kihasználni a kínálkozó al­kalmat a kormányzat sza­vahihetőségének és hozzá­értésének kétségbevonásá­ra. S nem is teljesen ered­mény nélkül — legalábbis a statisztika némileg csalóka, de tendenciájában egyértel­mű adatai szerint. A közvé­leménykutató intézetek az elmúlt hetekben egybehang­zóan a toryk népszerűségé­nek csökkenését mutatták ki, sőt, a felmérések azt tűk- Thatcher asszony magabiz­tossága törhetetlen. 1986. március 1. Szombat

Next