Vas Népe, 1986. március (31. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-01 / 51. szám

az SZKP kongresszusa Folytatódott a vita Moszkvában, a Kreml Kongresszusi Palotájában pénteken folytatta tanács­kozását a Szovjetunió Kom­munista Pártjának XXVII. kongresszusa. Mint ismere­tes, a kongresszus első nap­ján úgy döntöttek, hogy az első három napirendi pont­ról nem tartanak külön előadói beszédeket, hanem azok lényegét belefoglalják az SZKP Központi Bizottsá­gának politikai beszámoló­jába, amelyet a KB főtitká­ra, Mihail Gorbacsov feb­ruár 25-én terjesztett elő, szovjet nép által választott társadalmi rend elleni harc­ra vonatkozó felszólításokat. Ezek terjesztésében nem el­hanyagolható szerepük van a nyugati titkosszolgálatok ál­tal fenntartott különböző el­lenséges rádióadóknak. Mind­ez összességében már nem ideológiai harc, hanem ideo­lógiai diverzió, a Szovjetunió belügyeibe való nyílt be­avatkozás, ami durván sérti a nemzetközi jog elveit és a szovjet törvényeket. Az ilyen ellenséges tevékenység elleni harcban határozottan alka­lmazzák, s a jövőben is alkalmazni fogják a szovjet törvényhozás által előirány­zott intézkedéseket. Csebrikov emlékeztetett rá, hogy az utóbbi időben egyes nyugati körök nagyon sokat beszélnek a politikai és emberi jogok, emberi sza­badságok szovjetunióbeli állítólagos megsértéséről, s ezek kapcsán megalapozat­lan követelésekkel, igények­kel állnak elő, így akarják támogatni a szovjet állam­polgárok között is előfordu­ló árulók társadalomellenes tevékenységét, ösztönözni ezeket az embereket arra, hogy nyíltan ellenséges­­te­vékenységet folytassanak. Nyugaton hősnek kiáltják ki mindazokat, akik fellépnek a szocializmus ellen és sok­szor megrögzött bűnözőket vesznek pártfogásba. A Szovjetunióban létrejött és működik a szervezeti-po­litikai, jogi, nevelési­­ és egyéb intézkedéseknek az az átfogó rendszere, amely biz­tosítja a szovjet állam és a szovjet­­társadalom biztonsá­gának megvédését az impe­rializmus felforgató tevé­kenységével szemben. Ebben a rendszerben fontos helyet töltenek be az Állam­bizton­sági Bizottság szervei, ame­lyek az SZKP, annak Köz­ponti Bizottsága irányítása alatt működnek. Állandó harcot vívnak az imperialis­ta titkosszolgálatok manőve­rei ellen, s mindent megtesz­nek azért, hogy szavatolják az ország biztonságát — hangsúlyozta Viktor Csebri­kov. VIKTOR CSEBRIKOV AZ IMPERIALISTA FELFORGATÓ TEVÉKENYSÉGRŐL­­ Beszédében Viktor Csebri­kov szólt arról, hogy a Szov­jetunió mélyen elkötelezte magát a béke ügye mellett. Sajnos a vezető imperialista hatalmak nem adják jelét annak, hogy készek lenné­nek a fegyverkezési hajsza megállítására. Továbbra is erőpoliitikát folytatnak, ami nyílt szovjetellenességben, a Szovjetunió fölötti katonai fölény megszerzésére irányu­ló lépésekben nyilvánul meg. Ennek az irányvonalnak a megvalósításában önálló sze­repet töltenek be a különle­ges szolgálatok. Az Egyesült Államok és más NATO- országok titkosszolgálatai kitartóan próbálkoznak a Szovjetunió kül- és belpoli­tikájának lejáratásával. Igye­keznek megszerezni az or­szág politikai, katonai, gaz­dasági és tudományos-mű­szaki­­titkait, megpróbálnak beépülni az állami intézmé­nyekbe, fontos katonai ob­jektumokba, tudományos ku­tatóintézetekbe. Viktor Csebrikov beszá­molt arról is, hogy az utób­bi időszakban több szovjet minisztériumban és országos­­hatáskörű irányítószervben imperialista titkosszolgálatok ügynökeit leplezték le. Olyan árulókat, akik fontos szolgá­lati titkokat szolgáltattak ki külföldi szervezeteknek. Ezek az emberek a törvény által előírt szigorú, de meg­érdemelt büntetésben része­sültek. Az imperializmus a szo­cializmus ellen vívott harc­ban fontos szerepet szán az ideológiai diverziónak — mutatott rá az Államvédel­mi Bizottság elnöke. — Fegyverként használja fel a hazugságot, a­­rágalmakat, a Az SZKP és a szovjet állam külpolitikájának legfontosabb irányairól, a szovjet—amerikai kapcsolatokról, a fegyver­kezés megfékezése és a leszerelés kérdéseiről, továbbá más időszerű nemzetközi problémákról tartottak sajtóértekezle­tet pénteken Moszkvában a kongresszusi sajtóközpontban. sötét tánc­ rözték, hogy egy most ren­dezendő általános választá­son egyenesen a harmadik helyre csúsznának vissza a hirtelen előrukkoló Munkás­párt és az ellenzék másik csoportja, a Szociáldemok­rata-liberális pártszövetség mögött. Erőteljesen romlott Thatcher asszony személyes megítélése is: a választók alig 29—31 százaléka elége­dett tevékenységével — a múlt év végén ez az arány­­még csaknem 39 százalékos volt. RIASZTÓ SZINT Persze túlzott leegysze­rűsítés lenne e folyamatot kizárólag a Westland-bot­­rány hullámainak tulajdo­nítani. Annál sokkal mé­lyebb, sokkal kiterjedtebb jelenségről van szó. Minde­nekelőtt arról, hogy az utóbbi hetekben-i hónapok­­ban jó néhány vészcsengő megszólalt, jelezve Tha­tcher asszony töretlen derű­látása, elhatározottsága el­lenére nem a remélt irány­ban alakult az ország gaz­dasági és társadalmi hely­zete. Riasztó szintet ért el a munkanélküliek száma (meghaladja a 13 százalékot), ami körülbelül 3,5 millió állást hiába kereső embert jelent — egyes kimutatások szerint ez rosszabb, min­t a na­gy gazdasági világválság idején volt! Hátrányosan érinti az ál­lamkasszát az olajárak zu­hanása, hiszen Nagy-Bri­­tanniaia számára jelentős be­vételi forrás az északi-ten­geri lelőhelyekről felszínre hozott „fekete arany”. Le­morzsolódott a font árfolya­ma, keveset fékeződött az infláció. A Westland mel­lett máris újabb feszültsé­get válthat ki, a pénzügyi nehézségekkel küzdő Ley­­land gépkocsigyár. Csakhogy a Westland 11 ezer munká­sával szemben az állami tu­lajdonú Leyland konszern 170 ezer főt foglalkoztat, így tervezett kiárusítása (a ve­vőjelöltek élén itt is ame­rikai cégek, a Ford és a General Motors állnak) vár­hatóan nagyobb viharral fe­nyeget. A szakszervezetekkel szemben folytatott politika szintén újabb összeütközé­sekkel fenyeget. A Tha­­tcher-­kormány munkajogi rendelkezései ugyanis egy­re nyilvánvalóbb módon a szakszervezetek „megféke­zését” (mondhatni: meg­rendszabályozását), vala­mint a szakszervezetek és az ellenzéki Munkáspárt vi­szonyának lazítását célozzák. Most épp a nyomdászat te­rületén csaptak magasra az A népszerűségét növelő Munkáspárt vezére, Neil Kinnock. indulatok, de a jóslatok sze­rint bármikor hasonló konf­liktus robbanhat ki más ágazatban is. Végül a szak­értők szerint — ha némileg háttérbe is szorult — nem hatástalanították az „észak­ír bombát” sem: a brit—ír kormányszerződéssel szem­beszegülő ulsteri protestáns erők hamarosan sok fejfá­jást okoznak London számá­ra. VÁLTOZATLAN IRÁNYVONAL Thatcher asszony mind­ennek ellenére, úgy tűnik, rendíthetetlen, s az összké­pet korántsem látja olyan sötétnek, mint ahogyan azt a gondolt, s tekintélyes lis­tája sugallná. A miniszter­elnök legutóbbi televíziós nyilatkozatában ismételten visszautasított minden kri­tikát. Sőt, jó előre leszögez­te: nem foglalkozott s most sem foglalkozik a lemondás gondolatával, nem változ­tat helyesnek tartott irány­vonalán, s meg­­akarja nyer­ni a következő parlamenti választásokat is. Ám általános voksolásra valószínűleg csak körülbe­lül két esztendő múlva ke­rül sor — kérdés, hogy ad­dig hogyan módosul a kor­mányfő közmegítélése orszá­gosan, illetve saját pártján belül. Egyre több jel mutat ugyanis arra, hogy a toryk soraiban kezdenek határo­zottabb formát ölteni a Thatcherrel, szemben álló áramlatok, s a kiad­ó He­­seltine-on kívül is — utód­lási ambíciójú „lázadó”. A miniszterelnök maga­­biztossága persze aligha okozhat meglepetést, ahhoz az elmúlt években bel- és külföldön egyaránt hozzá­­­­szokhattak a brit politika megfigyelői. Most azonban a jelek szerint Thatcher asszony valóban pályafutása egyik legnehezebb szakaszá­nál tart, s nem biztos, hogy vissza tud kapaszkodni nép­szerűségének korábbi ma­gaslataira. Az elkövetkező hónapok döntik el, mennyi­re lesz sikeres jelenlegi po­litikai kötéltánca, s nem fe­nyegeti-e „botlás” a Dow­ning street 10. lakóját, Sz. G. 1986. március 1. Szombat Eltartottak? örvendetes, jó, ha nevén nevezzük a dolgokat, de bosszantó, nem jó hogy néhány dologra vonatkozóan gyakran torz, valótlan, sértő kifejezéseket használunk, így van ez a nyugdíjasok esetében is. Különböző hivatalos fórumokon, nyilatkozatokban, munkahelyi, lakóterületi tanácskozásokon, stb. egyre gyakoribb, hogy eltartottaknak nevezik őket. Ez az elnevezés több millió embert bánthat, hiszen — kevés kivétel­től eltekintve — a nyugdíjasok nem eltartottak. Mind­annyian tudjuk, hogy a nyugdíjasoktól munkába állá­suk első hónapjától kezdve levonták a törvény sze­rinti nyugdíjjárulékot. Az már a sors ajándéka, avagy kegyetlensége, hogy ki meddig élvezheti a nyugdíját. Sajnos, vannak olyanok is, akik még munkaképes ko­rukban meghalnak (szomorú tény, hogy a számuk az utóbbi években nőtt!), így aztán a megérdemelt nyug­díjat egyáltalán nem élvezhetik. Külön említést érdemel, hogy sokan a nyugdíjas éveikben is igen hasznos munkát végeznek, amire nemzetgazdaságunknak rendkívül nagy szüksége van. Egyáltalán nem helytálló tehát a nyugdíjasokat az eltartottak szóval illetni. Kétségtelen, vannak idős eltartottak, de fogalomzavar, súlyos hiba összekeverni őket azokkal, akik hosszú éveken, évtizedeken át munkájukkal, pénzbeli hozzájárulásukkal a szó igazi értelmében éltették, továbbfejlesztették, el- és fenn­tartották társadalmunkat. V. Vincze Páter Szűrjük le! " Termetes asszonyság szuszogva furakodik a pult közelébe. — Bocsánat, csak érdeklődöm. — Műanyag teaszűrőjü­k van? — kiabálja át az előtte állókon. Az eladó éppen számlát ír, fel se néz, csak ingatja fejét, úgy mondja: — Nincs kérem, kifogyott. De ne is keresse sehol!... E „biztató” előrejelzés után az asszony indula­tosan fordul vissza, megy és mondogat. Vele együtt többen indulnak a kijárat felé. ők is műanyag teaszűrőt kerestek. Megyénkben (de alighanem széles e hazában) hiánycikk lett mostanság a teaszűrő. De csak a mű­anyag. Ára a korábbi vásárlók tanúsága szerint — 3—4 forint között van. Illetve volt. Ám ne keressen senki valamiféle összefüggést az olcsóság és e párat­lan keresettség között. Nem, kérem. Más itt az ok. Mondom. Illetve olvasom. Kezemben a sokszorosí­tott javaslat. „... minden reggel a kristályvizet PVC-szűrön (csak ezen!) leszűrjük és a folyadékot lassan, kor­tyonként megisszuk.” Tessék? Hogy mi ez? Ejnye, hölgyem (uram) hát ön még nem hallott a japán kristályokról? Nekem? Nos akkor figyeljen. Ezek a Japánból hozott kristá­lyok ... „a következő betegségek gyógyítására al­kalmasak: — anyagcserezavaroknál; — vérnyomással kapcsolatos rendellenességeknél; — gyakran fellépő betegségeknél (máj, szív, ideg).” És a többi. Még van. Műanyag teaszűrő viszont nincs. Ennélfogva — máris beáll az anyagcserezavar. (Pénz ellené­ben nem kapni teaszűrőt.)­­ — Az előbbi következtében felmegy a pumpa (itt a hypertonia). — Kész téboly ez a boltról boltra futkosás (vég­ső irány a Gagarin út). Így állunk hát. Itt van a recept, a javallat, itt vannak, osztódnak a kristályok, úsznak a mazsolák a vízben (előírás: hat szem mazsola is kell bele, jó lesz vigyázni kedves vásárlók, m­ert rövidesen ezt sem lehet kapni!) és itt vagyok én, a megifjodni vá­gyó, és nem tudom ezt az egészet leszűrni. Csak a tanulságot. A Burlecu­in, a propolisz, a fokhagymás szesz­kúra és egyebek után, kérem, próbáljuk meg, és maradjunk végre józanok ■..­­. F-

Next