Vas Népe, 1986. április (31. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-01 / 76. szám

Manilában Corazon Aquino, a Fülöp­­szigetek elnöke Manilában fogadta David Lange új­­zélandi kormányfőt, aki Kí­nából hazatérve szakította meg rövid időre útját a Fü­­­löp-szigetek fővárosában. Aquino asszony elnöki be­iktatása óta első ízben lá­tott vendégül ilyen magas rangú külföldi politikust. Lange a látogatással — saját elmondása szerint — jókívánságait óhajtotta ki­fejezni a Fülöp-szigetek nemrégiben megválasztott államfőjének, de közölte: felhasználta az alkalmat a dél-csendes-óceáni atom­fegyvermentes övezetről szó­ló új-zélandi tervek­ megvi­tatására is. Visszatekintés Schultz római tárgyalásai A kábítószerkereskedelem, a szervezett alvilág, s a „nemzetközi terrorizmus” elleni küzdelem kérdései álltak Schultz és Scalfaro,­­ olasz belügyminiszter múlt heti megbeszéléseinek kö­zéppontjában. Előrelátható­lag még a­­tavasszal újabb szerződést köt a két állam a terrorizmus elleni fellé­pés céljából. A Földközi-tengeri és a közel-keleti térség helyze­tével összefüggő kérdések, a legutóbbi amerikai—líbiai összecsapások szerepeltek az amerikai vendég és Spa­­dolini hadügyminiszter kö­zött lezajlott tanácskozáson. Ezen a Hadászati Védelmi Kezdeményezés (SDI) elne­vezésű amerikai űrprogram­ban való olasz részvétel té­máját is érintették.­ Olaszor­szág célja — fejtette, ki Spadolini — elkerülni, hogy az SDI-ről szóló viták fé­kezzék a genfi tárgyalások el­őrehalad­ásá­t. A Földközi-tengeri téma, valamint a Líbiával szem­ben tanúsítandó magatartás problémája az Andreotti külügyminiszterrel folyta­tott megbeszélésen is szere­pelt. A Szovjetunió vezetése még az utolsó pillanatban, jóformán az után is, kísér­letet tett az atomcsend ál­talánossá tételére — az Egyesült Államok egy pillanatra sem kívánta, hogy fennmaradjon leg­alább a remény. Ez volt annak a gyors nyilatko­­zatváltásnak a tanulsága az egész emberiség számá­ra, amely szombaton zaj­lott le Moszkva és Wa­shington között. Az előzmény ismeretes: alig néhány hónappal az­után, hogy Mihail Gorba­­csovot az SZKP KB főtit­kárává választották, a szovjet vezetés nagy jelen­tőségű kezdeményezést tett az atomfegyverkezési ver­seny ördögi spiráljának megszakítása érdekében. Annak ellenére, hogy az Egyesült Államok erőlte­tett ütemben dolgozott történelmének legnagyobb fegyverkezési programján, a Szovjetunió úgy döntött, hogy beszüntet minden — katonai és békés célú — atomrobbantást és példá­ja követésére szólította fel az Egyesült Államokat is. Az atomcsend természe­tesen hosszú időn át nem lehet egyoldalú: amikor a béke biztosítéka még min­denképpen a katonai egyensúly megőrzése, egyik fél sem nyújthat a másik­nak olyan előnyt, amely ennek a felborítására ve­zet. Ezért volt már önma­gában is merész lépés a moszkvai kezdeményezés, amelyet jelképesen a hiro­­­simai atombombázás 40. évfordulójára, időzítettek. Kétoldalú fegyverzetkorlá­tozási és befagyasztási egyezmény híján a Szov­­jetunió egyoldalúan is kész volt példát mutatni többek között abból a meggondolásból kiindulva, hogy így kedvezőbb lég­kört teremthet a genfi csúcstalálkozóra, és amennyiben a washingtoni kormányzatban lennének olyan erők, amelyek in­kább hajlanak a veszélyes verseny fékezésére, vagy legalább szünet beiktatásá­ra, ezeknek is ösztönzést nyújt példájával. Genf után, bár Reagan elnök nem volt hajlandó ott az atomkísérletek fel­függesztésére, a szovjet vezetés még egy esélyt kí­vánt adni Washingtonnak, amikor március 31-ig ki­terjesztette a moratórium hatályát, majd szombaton Mihail Gorbacsov még egy olajágat nyújtott az ame­rikai partner felé. Felaján­lotta, hogy a legrövidebb időn belül kész találkozni Reagan elnökkel akár Ró­mában, akár Londonban, akár más európai főváros­ban, hogy az atomkísérle­tek teljes betiltásáról tár­gyaljon vele. A Szovjet­unió március 31. után sem folytat atomkísérletet, ha az Egyesült Államok is így jár el, mondotta , a mo­ratórium csak akkor veszti tehát érvényét, ha Wa­shington robbant e dátum után. Moszkva kezdeményezé­sére azonban kezdettől fogva elutasító volt az amerikai válasz, és a ne­­vadai sivatag mind tavaly, mind a szovjet moratóri­um meghosszabbítása után, márciusban újabb atomkísérletek színhelye volt. Nemcsak két gya­korlat , két logika is üt­között ebben a kérdésben. A szovjet okfejtés vilá­gos. A további atomfegy­verkezés, különösen pedig az amerikai csillagháborús terv azzal fenyeget, hogy a fegyverkezési verseny ellenőrizhetetlenné válik, ezért összehangolt nemzet­közi cselekvésre van szük­ség, amíg nem késő. Az első lépés ebben éppen az atomkísérletek — előbb a szovjet és az amerikai robbantások — felfüggesz­tése lehetne, hiszen így le­hetetlenné válna az új fegyverek kikísérletezése. Így idő lenne a meglévő fegyverzet korlátozásáról, csökkentéséről szóló meg­állapodásra — erre vonat­kozóan Mihail Gorbacsov január 15-én terjesztett elő átfogó javaslatot, amely megvalósítása ese­tén több szakaszban az ezredfordulóig elvezetne az atomfegyvermentes világ­hoz. Mihail Gorbacsov szom­bati kezdeményezésére a washingtoni válasz, a si­etős elutasítás szinte azon­­nyomban, még aznap meg­­érkezett. Reagan elnök terjedelmes okfejtésének lényege: a nukleáris fegy­verekre továbbra is szük­ség van „a béke biztosítá­sához”, így a kísérletekre is, hogy garantálják az amerikai „elrettentő erő” „megbízható és biztonsá­gos működését”. Az érve­lés másik ága pedig az, hogy a leszerelési tárgya­lások sikeréhez új ameri­kai fegyverek kellenek, mert csak ezek léte és fej­lesztése veheti rá a Szov­jetuniót a komoly megbe­szélésekre. Vagyis a régi mondás: ha békét akarsz, készülj a háborúra, a wa­shingtoni logikában kiegé­szül azzal, hogy ha lesze­relést akarsz, fegyverkezz. A szovjet moratórium­javaslat és Washington ezt követő reagálása, illetve annak következménye mindkét amerikai okfejtés tarthatatlanságát megmu­tatta. Washington, a moszkvai kezdeményezést elutasítva, kísérleteit foly­tatva végső soron éppen azt demonstrálta, hogy a fegyverkezés erőltetése nem vezethet leszerelés­re, hanem csak további fegyverkezésre. A Szovjet­unió, atomrobbantásainak csaknem nyolchónapos szüneteltetésével, azt érzé­keltette, hogy a békére b­é­­kés lépésekkel lehetne a leghatékonyabban készül­ni. Ehhez azonban egy fél akarata nem elég. Két logika További segítség a mozambiki népnek Elégedetten nyilatkozott a szovjet-mozambiki kap­csolatok jelenlegi szintjéről és fejlődésének üteméről hétfőn, a Moszkvában tar­tott tárgyalásain Nyikolaj Rizsikov, az SZKP KB Po­litikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, és Samara Minchel, a Mozam­biki FRELIMO párt elnöke, a Mozambiki Népi Köztár­saság elnöke. A barátság és a kölcsönös megértés szelle­mében lezajlott tárgyaláso­kon mindkét részről külön­leges figyelmet szenteltek a két ország közötti kapcsola­tok hatékonysága növelésé­­nek, intézkedéseket határoz­tak meg e cél elérése érde­kében. Samora Machel nagyra értékelte a Szovjet­unió Mozambikinak nyújtott segítségét. Samora Machel szólt a mo­zambiki gazdaság és védel­mi erő megerősítésével kap­csolatos intézkedésekről. A tárgyalások során szov­jet részről megerősítették a mozambiki néppel vállalt szolidaritást és kifejezték készségüket arra, hogy a jövőben is támogatják Mo­­zambikot az ország függet­lenségének és biztonságának erősítésében. ★ Az SZKP Központi Bi­zottsága, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának Elnöksé­ge és a szovjet kormány hétfőn Moszkvában vacso­rát adott Samora Machel tiszteletére. A vacsorán Mi­hail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Samora Machel mondott pohárkö­szöntőt. Folytatódhat a manőver Líbia partjainál Az Egyesült Államok a jövőben is folytathat hadi­tengerészeti manővereket a Líbia partjai mentén húzó­dó Szidra-öbölben — ezt helyezte kilátásba Richard Murphy, Reagan elnök­he­lyettes nemzetbiztonsági fő­tanácsadója legutóbbi tv­­nyilatkozatában. ■ Murphy kijelentette: ha Kadhafi líbiai államfő to­vábbra is országa területi vizeinek tekinti az öblöt, az „Egyesült Államok ismét gyakorolni fogja jogait” a térségben. A politikus állí­tása szerint viszont Wa­shington még nem dolgozta ki a következő akció végle­ges forgatókönyvét. Líbia „a legutóbbinál is keményebb választ ad” az amerikai flottának, ha az visszatér a Szidra-öbölbe — közölte a forradalmi vezetés egy tagja. Hamidi őrnagy, aki Triki korábbi líbiai kül­ügyminiszter társaságában Abu Dzabiban tartózkodik, megismételte, hogy az ame­rikai haditengerészet nem­zetközi vizeken, a Szidra­­öböl bejáratától északra tá­madta meg a líbiai őrhajó­kat. az Antonov-ügy háttere A Pravda hétfőn kom­mentárban foglalkozik a ró­­man­ bíróságnak azzal a döntésével, hogy bizonyíté­­­kok hiányában felmentették a II. János Pál pápa elleni merénylettel vádolt Szergej Antonov bolgár állampol­gárt. A lap rámutat arra, hogy a reakciós imperialista kö­rök az Antonov-ügyet kom­munista-ellenes kampány szítására igyekeztek felhasz­nálni. A per sok olyan em­ber szemét nyitotta fel, akik még illúziókat tápláltak a burzsoá jogrenddel szem­ben. Az ügy egyértelműen megmutatta, hogyan szer­vezik és mit ér a washing­toni propagandakampány. Moszkva: kongresszus után Az SZKP XXVII. kong­resszusát követő első gya­korlati intézkedések értéke­lése, a közvetlenül és a táv­latilag megoldarodó felada­tok programjának kidolgo­zása volt a feladata a Moszkvai Városi Pártbizott­ság szombaton tartott ülé­sének. A Bizottság irodája már az ülést megelőzően jó­váhagyta a kongresszus ha­tározatai propagandájának és végrehajtásának tervét. Az ülésen Borisz Jelcin, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának póttagja, a bi­zottság első titkára hang­súlyozta, hogy a kongresz­­szuson a párt nyíltan és bátran értékelte a különbö­ző, köztük a kedvezőtlen fo­lyamatokat, és rámutatott a változtatás, az átalakítás szükségességére, kialakítot­ta álláspontját az ország és a társadalom további fej­lesztésével, kül- és belpoli­tikájával kapcsolatban. A pártszervek feladata: segíteni a párttagokat és minden dolgozót abban, hogy a kongresszus eszméi meggyőződésükké és tetteik vezérelveivé váljanak. El kell kerülni, hogy a párt út­mutatásai szabványos fel­hívásokká, absztrakt kinyi­latkoztatásokká degradálód­janak. A legfontosabb gazdasági feladat a város társadalmi és gazdasági fejlesztése 2000. évig szóló átfogó ter­vének kidolgozása. A XII. ötéves tervidőszakban az ipari termelés éves növeke­dési ütemének 1,6-szeresére kell nőnie és több mint 120 százalékos termelékenység­növekedést kell elérni. A ráfordítások ugyanakkor csak egyharmaddal nőhet­nek. Elsődlegesen a gép­gyártást kell fejleszteni, az ágazat termelése 34 száza­lékkal fog nőni. A kiváló minőséget tanúsító védje­gyet kiérdemlő termékek arányának el kell érnie a 70 százalékot. A szociális ki­adások összege másfélszere­se lesz az előző öt évben felhasznált pénznek. Tiltakozó menet Húsvéti tiltakozó menet az Egyesült Államokkal csütörtö­kön aláírt SDI-csatlakozási szerződés ellen a Ruhr-vidéken. Amerikai fegyverek­­ ellenforradalmároknak Amerikai hivatalos körök­ben nem ismerték el, de­­nem is cáfolták meg a The Washington Post vasárnapi, nagy feltűnést keltő jelen­tését, arról, hogy az Egye­sült­ Államok néhány hét óta vállról indítható légvé­delmi rakétákat szállít ti­tokban az afganisztáni és az angolai ellen forrada­l­márok­­nak. A Stinger nevű raké­ták az Egyesült Államok legkorszerűbb fegyverei között vannak, hatótávolsá­guk mintegy nyolc kilomé­ter, célkereső berendezésük a repülőgépek és helikopte­rek hajtóműve által kibo­csátott bőre érzékeny, de állítólag­ pontosabb az ed­dig használt hasonló fegy­verekénél. Ebből a fegyver­fajtából még az Egyesült Államok szövetségesei sem­ kaptá­k mind.. A lap szerint a fegyverek­ szállítását a Pentagon, és a CIA, a Központi Hírszerző Hivatal nyomására kezdték meg, a külügyminisztérium ellentétes véleményét fi­gyelmen kívül hagy­va. Jobb­oldali konzervatív szenáto­rok is jelentős nyomást fej­tettek ki ennek érdekében. A szállításokat a CI­A tit­kos műveletekkel foglalkozó szervei bonyolítják le. Az ■erre vonatkozó döntés még február­­végén született meg, erről a törvényhozás hír­szerzési és titkos művele­tekkel foglalkozó bizottsá­gait állítólag tájékoztatták. Az amerikai kormány m­ilyen fegyvereket kíván ad­ni a nicaraguai ellenforra­­dalmároknak is, már abból­ a 25 millió dolláros összeg­ből is, amelyet eredetileg „humanitárius” célra kért.. Mától: árváltozások A forgalmazó kereskedelmi vállalatok közük, hogy a kínai importból származó egyes méteráruk árát — a be­szerzési árak emelkedése miatt — április 1-ejétől felemelik. Így a bársonytermékek fogyasztói ára 6—8 százalékkal, a pamut- és gyapjúszövetek ára 8—13 százalékkal növekszik. A Képzőművészeti Kiadó közli, hogy az általa termelte­tett és a Magyar Posta, illetve a PIÉRT Vállalat által for­galmazott egyes színes képes levelezőlapok 1981 óta vál­tozatlan fogyasztói ára április 1-ejétől egy forinttal emel­kedik. ön változatlanul válság­kancellár — hangzott a Si­­nowatz osztrák kormányfő­vel interjút készítő újság­írónak inkább állítása, mint­sem kérdése. Mire a riport alanya tüstént közbevágott: „... mindenesetre­­ sikeres válság­kancellár!” Valóban, meglehetősen feszült a bel­politikai hangulat Ausztriá­ban. Nem holmi kormány­­válság erejéig, ilyesmi alig­ha fenyegeti a szocialista­szabadságpárti együttest, inkább a „szavak háborúja” jelző illik a helyzetre. S ha a (többségükben jobbol­dali) lapok kiáltó címeit nézzük, immár hónapok óta meglehetősen riasztó kép bontakozik ki. Maga Fred Sinowatz hányta nemrég az említett sajtó szemére, őket olvasván az a benyomása támad az embernek, hogy az országban lépten-nyomon törvénytelenségek mennek végbe, virágzik a korrupció, a munkanélküliség soha nem látott méreteket öltött, az embereket az állam mindjobban kizsákmányol­ja, tehát szinte rendkívüli állapotok uralkodnak. De ha a főcímek mögé, tehát a valós helyzetre né­zünk, kiderül, hosszú idő óta a legjobb gazdasági évet tudhatják maguk mögött. S az előrejelzések szerint 1986-ban tovább javul a helyzet: a növekedés három­­százalékos, a pénzügyi mér­leg pozitív, az áremelkedés mindössze kétszázalékos lesz, és ha a munkanélküli­ek száma — náluk szokatlan mértékben — meg is halad­ja a négy százalékot, a munkahelyek száma nő, és a reálbérek magas szintet érnek el. De hát akkor miért olyan rossz a politikai légkör, leg­alább is ami a pártok viszo­nyát illeti? Egy újság kissé körülményesen fogalmazva „a pártok párbeszéd-haj- Ausztria. Valóban „válság-kancellár” Fred Sinowatz? 1986. április 1. Kedd

Next