Vas Népe, 1986. április (31. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-01 / 76. szám
Nemzeti ünnepére készül______ az urszált A felszabadító hősökre emlékező koszorúzásokat, intézményi ünnepségeket, baráti találkozókat rendeznek a következő napokban országszerte nemzeti ünnepünk, április 4-e tiszteletére. Április 3-án ünnepi külsőségek között, katonai tiszteletadással felvonják az Állami Zászlót az Országház előtt, a Kossuth Lajos téren, a Magyar Népköztársaság nemzeti lobogóját és a munkásmozgalom Vörös zászlaját pedig a Gellérthegyen. Az Állami Zászlóház 4-én délben zenés őrségváltás lesz a Parlament előtt. A felszabadulás évfordulója alkalmából az Országházban átadják a művészet területén elért kimagasló eredményekért a’ Kiváló és Érdemes Művész címeket, valamint az Elnöki Tanács kitüntetéseit eredményes munkásságuk és közéleti tevékenységük elismeréséül az állami és gazdasági élet különféle területein dolgozóknak. Az ünnep előestéjén az Elnöki Tanács fogadást ad a Parlamentben. Országszerte koszorúzási ünnepségeken tisztelegnek a hazánk szabadságáért vívott harcokban elesett szovjet hősök és más népek elesett katonái emléke előtt. Április 3-án az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács, a Minisztertanács, a fegyveres erők, valamint a tömegszervezetek és mozgalmak képviselői megkoszorúzzák a Szabadság téri szovjet hősök emlékművét és a Magyar Hősök Emlékművét a Hősök terén. Elviszik a kegyelet koszorúit a harkányi bolgár hősi emlékműhöz, Beremenden a jugoszlávkatonák temetőjébe, a hajdúböszörményi román katonai sírkertbe, a solymári angol katonai temetőbe és a Budaörsi útra, a fasizmus elleni harcokban hősi halált halt amerikai katonák emlékművéhez. Az évforduló alkalmából számos intézményt avatnak fel. szavak háborúha landóságának drámai csökkenéséről” írt, s a hangnem, amelyet egyik-másik politikus használ, enyhén szólva érdes. Az ellenzéki Néppárt emberei „tékozlónak”, „a keleti tömb felé hajlónak” nevezik az ellenfeleket, míg a koalíció kisebbik tagjának egyik vezetője a Néppárt titkárát „kútmérgezőnek” titulálta. A szocialisták, azt mondják, hogy az ellenzék rágalomhadjáratot folytat ellenük. Vajon miért, s éppen most? Kétségtelen, a múlt esztendő (s az idei éppen úgy) nem nélkülözte a bajokat, sőt a botrányokat. Az államosított acélipar, az osztrák gazdaság fellegvára, súlyos pénzügyi és politikai válságba került, s a kormánynak meglehetős mély önbírálat közepette meg kellett ígérnie, hogy átfogó reformot hajt végre e területen. Felfelütötték a fejüket korrupciós jelenségek, fölmelegítették a volt alkancellárnak és pénzügyminiszternek, jelenleg az állami bank vezérigazgatójának állítólagos adóelhallgatási és kétes tanúvallomási ügyeit. A szenvedélyek azonban most a Waldheim ügy körül sűrűsödnek. Ausztria május 4-én új köztársasági elnököt választ. A szocialisták jelöltje Kurt Steyrer, míg a jobboldalé Kurt Waldheim, aki egyébként ENSZ-főtitkár korában nemzetközi tiszteletet vívott ki magának. A New York Times azonban nemrég azt írta róla, hogy a nácirohamosztag SA tagja volt. Ez az állítás —, hogy diákkorában esetleg hová sodródhatott — máig sem teljesen tisztázott, de nem is ez a lényeg. A különös módon először Amerikában kiszivárogtatott feltevésnek, és bizonyos tényeknek rendkívüli volt a hatása, és igen feszültté tette az osztrák választási kampányt. A Néppárt egyenesen azzal vádolja a szocialistákat, hogy ők vették elő célzatosan e régi és soha közszájon nem forgott ügyet, hogy ezzel is saját jelöltjük esélyeit növeljék. A szocialisták ezt határozottan cáfolják: nem nyúltak és soha nem is nyúlnak ilyen eszközökhöz, a jövő érdekli őket és nem a múlt, nem Waldheim-ellenes, hanem Steyrer melletti kampányt folytatnak. Egy hónap és ez a vihar elül. Akit megválasztanak, a köztársaság első közjogi méltóságát viseli majd és e címnek kijáró tisztelet fogja övezni. Ettől eltekintve és remélhetően a „sikeres válság-kancellár” megnevezésből a középső szó végül is kimarad szomszédunknál. Freda Meissner-Blau, Otto Schinzi. Akik az elnöki székre pályáznak: Kurt Waldheim, Kurt Steyrer. 1986. április 1. Kedd Katonaeskü Honvédek, Határ örök egy színnél (Folytatás az 1. oldalról) Jelentésbeadás, tisztelgés a csapatzászlók előtt, majd Goda István alezredes, az alakulat politikai helyettese megnyitja az ünnepséget. Megnyitó beszédének központi gondolata a katonai eskü jelentőségének méltatása volt azzal a végső kicsengéssel, hogy az abban foglaltak teljesítése kitartó, becsületes munkát követel, amelyet joggal vár el a haza, a nép minden katonaijától. A katonaeskü elhangzása után — melyet Bihari László honvéd olvasott elő — Urbán Lajos alezredes, helyőrségparancsnok szólt az esküt tett katonákhoz. Egyebek között hangsúlyozta, hogy néphadseregünk fegyelmezetten, egységesen kiáll pártunk politikája mellett, teljesíti a vele szemben támasztott követelményeket. Erre kötelezi népünk bizalma, a katonai eskü, az elődök helytállása. Az esküt tett katonák gondolatait Mészáros Róbert ifjú honvéd tolmácsolta, ígérve, hogy cselekedeteikben a katonaeskü vezérli őket. Az ifjúság üdvözletét Dreszler Zsuzsa megyei KISZ-,titkár hozta el arra buzdítva a fiatal katonákat, hogy gyarapodjanak tudásban, emberségben, legyenek éberek, kötelességtudónk, s tudják, hogy a KISZ mindig számít a munkájukra. Az ünnepséget az Internacionále után díszmenet zárta. KÖRMEND, 11 óra. A határőr kiképzőegység kettős ünnepre sorakozott fel: eskütételre és az Élenjáró Egység cím és a vele járó zászló átvételére. Ezen a kettős ünnepségen a megyei pártbizottságot Molnár István megyei titkár képviselte az elnökségben, melyben természetesen ott voltak Vas és Zala megye, Körmend és Szentgotthárd párt-, állami, társadalmi, gazdasági szervek és tömegszervezetek vezetői, képviselői, a társ fegyveres testületek parancsnokai is. Miután Joó Gábor őrnagy, a zalaegerszegi határőrkerület politikai osztályvezetője az ünnepélyes címátadást és ■eskütételt megnyitotta, Törincsik József alezredes a Határőrség Országos Parancsnokságanevében átadta Kiss Lajos ezredesnek, a zalaegerszegi kerület parancsnokának az 1985. évi szocialista versenymozgalomban elért eredményüket dokumentáló oklevelet és zászlót. Törincsik alezredes átadó beszédében kifejezte az országos parancsnokság elismerését, kiemelve, hogy munkájukkal jelentősen hozzájárultak a határőrség egészének sikeres munkájához, majd méltatva a szocialista versenymozgalom jelentőségét, további előrelépésre buzdított. A későbbiekben Kiss Lajos ezredes kerületparancsnoknak és közvetlen munkatársainak dicsérő oklevelet adott át. A katonaeskü percei következtek ezután Nagy Attila határőr előolvasásában, s ahogy az katonaesküknél szokás, mellette is ott álltak szülei. Kiss Lajos ezredes ünnepi beszédében köszönetet mondott a határőrség országos parancsokságának az Élenjáró cím elnyeréséhez nyújtott segítségért. Kiemelte a szocialista versenyben részt vevő kollektíváik célra törő munkáját, ami a siker kovácsa volt. A határövezetben élő lakosság, párt-, állami, gazdasági vezetők együttműködő segítsége ugyancsak jelentős mértékben hozzájárult a határőrizet sikerességéhez. A továbbiakban köszöntötte az esküt tett katonákat az ünnepi alkalomból. Felhívta a figyelmüket a rájuk váró, felelősségteljes munka nehézségeire, amelyek végrehajtására buzdítson az elődök által megszerzett Élenjáró cím kötelező ereje. Esküt tett társai nevében Lakosi Tamás határőr válaszbeszédében ígérte, hogy a szolgálati idejük tizennyolc hónapja alatt első és legfontosabb kötelességüknek tekintik a katonai esküben fogadtak elődökhöz méltó teljesítését. Az ünnepséget itt is a fiatal katonák bemutatkozó díszmenete zárta. ★ Ezen a napon honvédek és határőrök egy szívvel, egy akarattal bizonyították, hogy képesek és készek a haza fegyveres szolgálatához szükséges ismeretek gyors és megbízható elsajátítására. ★ A „rekruták” fegyverbe lépnek, az „obsitosok” leszerelnek. Az 1930-ban született hadköteleseket szombaton ünnepélyesen búcsúztatták Szombathelyen. Várhelyi JózsefFotó: Horváth Pál Ez a zászló a határőr kiképzőegység sikerének szimbóluma. Változó szemlélettel A megyei tanács múltheti ülésén, a VII. ötéves tervjavaslat és a hosszú távú terület- és településfejlesztési irányelvek vitájában tizenöt tanácstag kért szót. Nemcsak a nagy érdeklődés, a megszokottnál több felszólaló jelentett új színt a tanácsülésein, hanem elsősorban az a kedvezően megváltozott szemlélet, ahogyan a tanácstagok az előterjesztett javaslatokhoz hozzászóltak. Míg a korábbi évek tervtárgyaló tanácsüléseire jobbára az voltt a jellemző, hogy a tanácstagok általában csak saját választókerületük gondjaival foglalkoztak, addig most szinte egyetlen olyan felszólalás sem volt, amely ne hangsúlyozta volna, hogy mit, mikor és mennyit tudunk megvalósítani a felmerült igényekből az elsősorban azon múlik, mekkora az ország, a megye gazdasági teljesítőképessége, smiként tudjuk kihasználni a helyi lehetőségeket. S ha egy-egy tanácstagkezdeményezte választókerületében valamilyen gond megoldását, akkor azt sem mulasztotta el szóvátenni, hogy menynyivel járulna hozzá ehhez a helyi tanács és a helyi lakosság. A tanácsülésen gyakran szóba került, hogy korlátozott anyagi lehetőségeink miatt rangsorolni kell a tennivalókat, a célokat, de szinte minden felszólalásból kicsendült, hogy terveink magvalósítása nemcsak anyagiakon múlik, hanem mindenekelőtt szorgalmunkon, munkánk menynyiségén és minőségén. Ennek kapcsán hangsúlyozták a tanácstagok, hogy Vas megye munkásainak, szövetkezeti parasztjainak többsége tud és akar is jobban dolgozni. Ehhez az is szükséges azonban, hogy meglegyenek a jobb munka feltételei is. Ez megköveteli a termelés szervezettségének növelését, s az azonos mércével mért munkafegyelem megszilárdítását is. Találóan jegyezte meg az egyik tanácstag, hogy a régi jelszónak úgy kellene módosulnia: „A munka a becsületes megélhetés alapja”. (foly) Elárvult pótkocsi Január elsején már ott állt Szombathelyen a Háy Mihály utcában ez az apróságnak egyáltalán nem mondható kamion pótkocsi. Másfél hónappal később már lefényképezték a Városgazdálkodási Vállalat dolgozói. Úgyis, mint a közterület takarítását akadályozó monstrumot. És vártak. Hátha valaki mégis érte jön. Netán eszébe jut, hogy valahol elvesztett valamit. Sajnos a tulajdonos azóta sem keresi a jobb sorsra érdemes járművet. A hatóság is tehetetlen, hiszen semmiféle ismertetőjel, vagy rendszám nincs a kocsin. Kié és mi van a belsejében, ha egyáltalán van valami, nem tudni. Ha valaki nagyon kiváncsi, az sem találkozik sok akadállyal. Sok mindenre — és nem feltétlenül jóra — alkalmas lehet egy ilyen elhagyott jármű. Vállalaté, magánemberé ez a pótkocsi? Akárhogy is van, el kellene már vinni onnan. — Kovács Ünnep után, ünnep eljitt