Vas Népe, 1986. április (31. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-01 / 76. szám

Nemzeti ünnepére készül______ az urszált A felszabadító hősökre emlékező koszorúzásokat, intézményi ünnepségeket, baráti találkozókat rendez­nek a következő napokban országszerte nemzeti ünne­pünk,­ április 4-e tiszteleté­re. Április 3-án ünnepi kül­sőségek között, katonai tisz­teletadással felvonják az Ál­lami Zászlót az Országház előtt, a Kossuth Lajos té­ren, a Magyar Népköztársa­ság nemzeti lobogóját és a munkásmozgalom Vörös zászlaját pedig a Gellért­hegyen. Az Állami Zászlóház 4-én délben zenés őrség­váltás lesz a Parlament előtt. A felszabadulás évforduló­ja alkalmából az Országház­ban átadják a művészet te­rületén elért kimagasló ered­ményekért a’ Kiváló­ és Ér­demes Művész címeket, va­lamint az Elnöki Tanács ki­tüntetéseit eredményes mun­kásságuk és közéleti tevé­kenységük elismeréséül az állami és gazdasági élet különféle területein dolgo­zóknak. Az ünnep előestéjén az Elnöki Tanács fogadást ad a Parlamentben. Országszerte koszorúzás­i ünnepségeken tisztelegnek a hazánk szabadságáért vívott harcokban elesett szovjet hősök és más népek elesett katonái emléke előtt. Ápri­lis 3-án az MSZMP Köz­ponti Bizottsága, az Elnöki Tanács, a Minisztertanács, a fegyveres erők, valamint a tömegszervezetek és mozgal­mak képviselői megkoszo­rúzzák a Szabadság téri szovjet hősök emlékművét és a Magyar Hősök Emlék­művét a Hősök terén. Elvi­szik a kegyelet koszorúit a harkányi bolgár hősi em­lékműhöz, Beremenden a jugoszláv­­katonák temetőjé­be, a hajdúböszörményi ro­mán katonai sírkertbe, a solymári angol katonai te­metőbe és a Budaörsi útra, a fasizmus elleni harcokban hősi halált halt amerikai katonák emlékművéhez. Az évforduló alkalmából számos intézményt avatnak fel. szavak háborúha­ landóságának drámai csök­kenéséről” írt, s a hang­nem, amelyet egyik-másik politikus használ, enyhén szólva érdes. Az ellenzéki Néppárt emberei „tékozló­nak”, „a keleti tömb felé hajlónak” nevezik az ellen­feleket, míg a koalíció ki­sebbik tagjának egyik veze­tője a Néppárt titkárát „kútmérgezőnek” titulálta. A szocialisták, azt mondják, hogy az ellenzék rágalom­hadjáratot folytat ellenük. Vajon miért, s éppen most? Kétségtelen, a múlt esz­tendő (s az idei éppen úgy) nem nélkülözte a bajokat, sőt a botrányokat. Az álla­mosított acélipar, az osztrák gazdaság fellegvára, súlyos pénzügyi és politikai válság­ba került, s a kormánynak meglehetős mély önbírálat közepette meg kellett ígér­nie, hogy átfogó reformot hajt végre e területen. Fel­felütötték a fejüket korrup­ciós jelenségek, fölmelegí­tették a volt alkancellárnak és pénzügyminiszternek, je­lenleg az állami bank vezér­­igazgatójának állítólagos adóelhallgatási és kétes ta­­núvallomási ügyeit. A szen­vedélyek azonban most a Waldheim ügy körül sűrű­södnek. Ausztria május 4-én új köztársasági elnököt választ. A szocialisták jelöltje Kurt Steyrer, míg a jobboldalé Kurt Waldheim, aki egyéb­ként ENSZ-főtitkár korában nemzetközi tiszteletet vívott ki magának. A New­ York Times azonban nemrég azt írta róla, hogy a náci­­ro­hamosztag SA tagja volt. Ez az állítás —, hogy diák­korában esetleg hová sod­ródhatott — máig sem telje­sen tisztázott, de nem is ez a lényeg. A különös módon először Amerikában kiszi­várogtatott feltevésnek, és bizonyos tényeknek rend­kívüli volt a hatása, és igen feszültté tette az osztrák választási kampányt. A Néppárt egyenesen azzal vádolja a szocialistákat, hogy ők vették elő célzato­san e régi és soha közszájon nem forgott ügyet, hogy ez­zel is saját jelöltjük esélyeit növeljék. A szocialisták ezt határozottan cáfolják: nem nyúltak és soha nem is nyúlnak ilyen eszközökhöz, a jövő érdekli őket és nem a múlt, nem Waldheim-elle­­nes, hanem Steyrer melletti kampányt folytatnak. Egy hónap és ez a vihar elül. Akit megválasztanak, a köztársaság első közjogi méltóságát viseli majd és e címnek kijáró tisztelet fogja övezni. Ettől eltekintve és remélhetően a „sikeres vál­ság-kancellár” megnevezés­ből a középső szó végül is kimarad szomszédunknál. Freda Meissner-Blau, Otto Schinzi. Akik az elnöki székre pályáznak: Kurt Waldheim, Kurt Steyrer. 1986. április 1. Kedd Katonaeskü Honvédek, Határ örök egy színnél (Folytatás az 1. oldalról) Jelentésbeadás, tisztelgés a csapatzászlók előtt, majd Goda István alezredes, az alakulat politikai helyettese megnyitja az ünnepséget. Megnyitó beszédének köz­ponti gondolata a katonai eskü jelentőségének méltatá­sa volt azzal a végső ki­csengéssel, hogy az abban foglaltak teljesítése kitartó, becsületes munkát követel, amelyet joggal vár el a ha­za, a nép minden katonaijá­tól. A katonaeskü elhangzása után — melyet Bihari Lász­ló honvéd olvasott elő — Urbán Lajos alezredes, hely­őrségparancsnok szólt az esküt tett katonákhoz. Egye­bek között hangsúlyozta, hogy néphadseregünk fe­gyelmezetten, egységesen kiáll pártunk politikája mellett, teljesíti a vele szem­ben támasztott követelmé­nyeket. Erre kötelezi né­pünk bizalma, a katonai es­kü, az elődök helytállása. Az esküt tett katonák gon­dolatait Mészáros Róbert ifjú honvéd tolmácsolta, ígérve, hogy cselekedeteik­ben a katonaeskü vezérli őket. Az ifjúság üdvözletét D­reszler Zsuzsa megyei KISZ-,titkár hozta el arra buzdítva a fiatal katonákat, hogy gyarapodjanak tudás­ban, emberségben, legyenek éberek, kötelességtudónk, s tudják, hogy a KISZ mindig számít a munkájukra. Az ünnepséget az Inter­­nacionále után díszmenet zárta. KÖRMEND, 11 óra. A határőr kiképzőegység kettős ünnepre sorakozott fel: es­kütételre és az Élenjáró Egy­ség cím és a vele járó zász­ló átvételére. Ezen a kettős ünnepségen a megyei párt­­bizottságot Molnár István megyei titkár képviselte az elnökségben, melyben ter­mészetesen ott voltak Vas és Zala megye, Körmend és Szentgotthárd párt-, állami, társadalmi, gazdasági szer­vek és tömegszervezetek ve­zetői, képviselői, a társ fegyveres testületek pa­rancsnokai is. Miután Joó Gábor őrnagy, a zalaegerszegi határőrkerü­let politikai osztályvezetője az ünnepélyes címátadást és ■eskütételt­ megnyitotta, Tö­­rincsik József alezredes a Határőrség Országos Pa­rancsnoksága­­nevében át­adta Kiss Lajos ezredesnek, a zalaegerszegi kerület pa­rancsnokának az 1985. évi szocialista versenymozgalom­ban elért eredményüket do­kumentáló oklevelet és zász­lót. Törincsik alezredes át­adó beszédében kifejezte az országos parancsnokság elis­merését, kiemelve, hogy munkájukkal jelentősen hozzájárultak a határőrség egészének sikeres munkájá­hoz, majd méltatva a szo­cialista versenymozgalom jelentőségét, további előre­lépésre buzdított. A későb­biekben Kiss Lajos ezredes kerületparancsnoknak és közvetlen munkatársainak dicsérő oklevelet adott át. A katonaeskü percei kö­vetkeztek ezután Nagy Atti­la határőr előolvasásában, s ahogy az katonaesküknél szokás, mellette is ott áll­tak szülei. Kiss Lajos ezredes ünne­pi beszédében köszönetet mondott a határőrség or­szágos parancsokságának az Élenjáró cím elnyeréséhez nyújtott segítségért. Kiemel­te a szocialista versenyben részt vevő kollektíváik célra törő munkáját, ami a siker kovácsa volt. A határöve­zetben élő lakosság, párt-, állami, gazdasági vezetők együttműködő­­ segítsége ugyancsak jelentős mérték­ben hozzájárult a határőri­zet sikerességéhez. A továbbiakban köszön­tötte az esküt tett katoná­kat az ünnepi alkalomból. Felhívta a figyelmüket a rá­juk váró, felelősségteljes munka nehézségeire, ame­lyek végrehajtására buzdít­son az elődök által megszer­zett Élenjáró cím kötelező ereje. Esküt tett társai nevében Lakosi Tamás határőr vá­laszbeszédében ígérte, hogy a szolgálati idejük tizen­nyolc hónapja alatt első és legfontosabb kötelességük­nek tekintik a katonai es­küben fogadtak elődökhöz méltó teljesítését. Az ünnepséget itt is a fia­tal katonák bemutatkozó díszmenete zárta. ★ Ezen a napon honvédek és határőrök egy szívvel, egy akarattal bizonyították, hogy képesek és készek a haza fegyveres szolgálatához szükséges ismeretek gyors és megbízható elsajátítására. ★ A „rekruták” fegyverbe lépnek, az „obsitosok” le­szerelnek. Az 1930-ban szü­letett hadköteleseket szom­baton ünnepélyesen búcsúz­tatták Szombathelyen. Várhelyi József­Fotó: Horváth Pál Ez a zászló a határőr kiképzőegység sikerének szimbó­luma. Változó szemlélettel A megyei tanács múlt­­heti ülésén, a VII. ötéves tervjavaslat és a hosszú távú terület- és telepü­­lésfejlesztési irányelvek vitájában tizenöt tanács­tag kért szót. Nemcsak a nagy ér­deklődés, a megszokottnál több felszólaló jelentett új színt a tanácsülésein, hanem elsősorban az a kedvezően megváltozott szemlélet, ahogyan a ta­nácstagok az előterjesz­tett javaslatokhoz hozzá­szóltak. Míg a korábbi évek tervtárgyaló tanács­üléseire jobbára az voltt a jellemző, hogy a ta­­nácstagok általában csak saját választókerületük gondjaival foglalkoztak, addig most szinte egyet­len olyan felszólalás sem volt, amely ne hangsú­lyozta volna, hogy mit, mikor és mennyit tudunk megvalósítani a felmerült igényekből az elsősorban azon múlik, mekkora az ország, a megye gazdasá­gi teljesítőképessége, s­­miként tudjuk kihasznál­ni a helyi lehetőségeket. S ha egy-egy tanácstag­­kezdeményezte választó­­kerületében valamilyen gond megoldását, akkor azt sem mulasztotta el szóváten­ni, hogy meny­nyivel járulna hozzá eh­hez a helyi tanács és a helyi lakosság. A tanácsülésen gyak­ran szóba került, hogy korlátozott anyagi lehe­tőségeink miatt rangso­rolni kell a tennivalókat, a célokat, de szinte min­den felszólalásból kicsen­dült, hogy terveink mag­valósítása nemcsak anya­giakon múlik, hanem mindenekelőtt szorgal­munkon, munkánk meny­­nyiségén és minőségén. Ennek kapcsán hangsú­lyozták a tanácstagok, hogy Vas megye munká­sainak, szövetkezeti pa­rasztjainak többsége tud és akar is jobban dolgoz­ni. Ehhez az is szükséges azonban, hogy meg­le­gyenek a jobb munka feltételei is. Ez megköve­teli a termelés szervezett­ségének növelését, s az azonos mércével mért munkafegyelem megszi­lárdítását is. Találóan jegyezte meg az egyik tanácstag, hogy a régi jelszónak úgy kel­lene módosulnia: „A munka a becsületes meg­élhetés alapja”. (foly) Elárvult pótkocsi Január elsején már ott állt Szombathelyen a Háy Mihály utcában ez az apróságnak egyáltalán nem mondható kamion pótkocsi. Másfél hónappal később már lefényképezték a Városgazdálkodási Vállalat dol­gozói. Úgyis, mint a közterület takarítását akadályozó monstrumot. És vártak. Hátha valaki mégis érte jön. Netán eszébe jut, hogy valahol elvesztett valamit. Sajnos a tulajdonos azóta sem keresi a jobb sorsra érdemes járművet. A hatóság is tehetetlen, hiszen semmiféle ismertetőjel, vagy rendszám nincs a ko­csin. Kié és mi van a belsejében, ha egyáltalán van valami, nem tudni. Ha valaki nagyon kiváncsi, az sem találkozik sok akadállyal. Sok mindenre — és nem feltétlenül jóra — alkalmas lehet egy ilyen el­hagyott jármű. Vállalaté, magánemberé ez a pótkocsi? Akárhogy is van, el kellene már vinni onnan. — Kovács Ünnep után, ünnep eljitt

Next